Betegszoba

Tárgy: Betegszoba Vas. Júl. 12, 2009 3:47 pm

First topic message reminder :

A kúria első emeletén sétálgatva, ha megpillantasz egy bordó akácfából készített ajtót, tudhatod hol jársz. Ez a betegszoba, amit hasznos megjegyezni, hiszen bármikor érhet kellemetlen meglepetés. Az ajtó mindig nyitva áll, így semmi nem akadályoz a belépésben. Ha úgy döntesz, hogy betérsz, ambivalens érzés foghat el. A falak koromfeketék és lehangolóak, az ágyak azonban hófehérek és tiszták. A szoba nem túl nagy, hosszúkás. Két oldalon 7-7 ágy áll, melyek telítettsége esetén van mód bővíteni azok számát. A fekvőhelyek mellett található egy fenyőből készült éjjeli szekrény, mely bűbájjal van zárva. Ide lehet elzárni minden mágikus tárgyat, melyeket meg szeretnél óvni mástól. Ne félj, a bűbáj erős! Nem csoda, hiszen az egyik alapító alkotta meg, méghozzá Cirelin de Sovalon. Furfangos kis bűbáj ez és még a működését is kevesen értik, hiszen ezt a bűbáj csak téged Boris Botevszkijt, és segédjét, Nadin Screwburry engedi hozzányúlni az elrejtett dolgaidhoz. Valakinek a betegekre is figyelni kell! Ezt a feladatot az előbb említett Boris látja el, és Nadin. Azt még tudnod kell, hogyha aprócska gondokkal fordulsz hozzá, hamar megmutatja a helyes irányt, azaz a kijáratot. Nincs nekik idejük kis fejfájásokra és karcolásokra!

A 14 ágyon kívül még található egy nagy szekrény is, mely növényekkel van tele, de ezt Boris kevésbé használja, hiszen ő a mágia híve. Természetesen kisebb jelentéktelen kellékek még találhatóak a szobában, de úgy alapjában véve elég egyszerű az egész helyiség.

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Jan. 05, 2012 2:13 pm

*Áhh, ő nem fegyveres harcos, inkább a jelleme az, ami ilyen kis vadóccá teszi, meg harcossá, semmint az, hogy fegyverekkel rohangászik. Hiszen egy se nagyon van nála. Hacsak az üvegcserepeket nem vesszük be ebbe a sorba. Minden esetre Aylát odakíséri az ágyhoz, majd, amikor a fémes hangot hallja, akkor csak pislog kettőt, rétetlenségében, majd elkerekednek a szemei, és máris Cssandra mellett terem.* -Hűűűha.. Klassz! Honnan van ilyened? *és, miután látta, hogy a lány nagyjából megnyugodott, meg tudja, hogy ő maga is ott van, nemes egyszerűséggel kapja el a kezét, emeli meg és nézegeti a fegyvert, ami kicsapott a lányból, remélhetőleg nem vágja meg magát, és Cassandra sem fogja megviccelni, nagyon. Éppen ezért nem is válaszol a lány kérdésére, helyette inkább farkasa morran fel.* -Az az árny, ami néha megjelenik Sarah mellett. Védeni szokott, nem kell megijedni tőle, csak reflexből idézi meg néha. Még nem tudja eléggé tudatosan, kontrollálva használni a képességeit. Mondtam, hogy ne hívj így.. *morog a leányzó, miközben egyre kíváncsibban vizsgálgatja a kis szerkezetet, majd felpislog Cassandrára.* -Klassz. Amúgy Tairának hívnak általában. Ő pedig Horatio, ha már itt van! *mutat az árnyra lelkesen, aki igen, még ott figyel Cassandra mögött, majd lassan átsurran a leányzó mögé, aki halkan felkuncog, mintha valami nagyon csikizné, majd néhány elssutogott halk szó után az árny semmivéá lesz.* -Nem direkt volt. *húzza be a nyakát, haja a szeme elé hullik.*

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Jan. 05, 2012 2:02 pm

*Kicsit megrázza a fejét Taira szavaira, a képességei a többi híresebb diákhoz képest sokkalta jobban lemaradnak, habár gyakorlottsága az erdőben, terepen, hosszú kalandokkal pedig valószínűleg kiemelkedőbb, mint az ittenieknek, akik többnyire röghöz kötöttek, annyira nem ismerik a sok hetes nyom követést, nyom keresést. A harcosságnál kissé felvonja azért a szemöldöké, és újra végigfuttatja a tekintetét a lányon, felmérni, hogy mennyire is lehet ő harcos beütésű, habár értelemszerű talán, hogy itt más nem nagyon hord fegyvereket, vagy csak láthatatlan helyeken. Amikor mögé surran egy sötét árny, akkor elsőre nem veszi észre, éppen ezért, mikor súgnak az ösztönei, annál inkább megijed, és annál inkább reflexszerűen szúr hátra, és a mozdulat közben mindenki halhat egy fémes hangot, ahogy Cassandra ruhája alól előtűnik a három penge és az árny felé csap. A mozdulat maga szép, más kérdés, hogy egy ilyen kis apró könnyed leányzótól mennyire fognak ledöbbenni, hogy Wolverine fegyverét képviseli. Persze nem testéből bújik ki, nem a csontozata, hanem szerkezet az alkarján. Miután csapott, csak azután borzolódik össze íves szemöldöke, értetlenül, hogy mi a fene is volt ez.*
- Ez meg mi a...? Ki volt, mi volt? *Kérdezi, nem is nagyon figyelt arra, amit közben Ayla és Taira beszélt, már csak a gyógyszerre fordul vissza.* - De egy bájitalt, ott van az ágy melletti kredencen a maradék, lehet amiatt tompult, de nem hiszem. *Fújtatja idegesen, nyugalmat erőltetve magára, miközben a pengék visszahúzódnak, de még mindig bámul oda, ahol az árny volt, van, lesz, eléggé bizalmatlanul. Új diákot, aki alapjáraton nem a nyílt befogadás híve, igazán nem illene egy árnnyal ijesztgetniii...*
- Én Cassandra vagyok, üdv Ayla. *Pillant a vörösre, és kicsit megdobja megint a haját, ahogy eltűntek a fegyverei. Nem tud mit kezdeni azzal, hogy elvonja a lány figyelmét, a szárnyait nem tudja és nem is akarná eltüntetni. Viszont az émelygés újra kicsit kiütközik rajta, halvány grimasz jelenik meg az arcán és lecsüccsen az ágyra, ahonnan felszállt, inkább nem repked egy picit.*

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Jan. 05, 2012 1:52 pm

*Segítő mondjuk úgy hogy diákokra talált, még ha szokványos bénázása is kerítette hatalmába, akkor is örült, hogy nem egy bukó társaságba keveredett. Engedte, hogy elkísérjék az egyik ágyhoz, pedig semmi baja sincsen, csupán csak majdnem felnyalta a padlót, de hát ilyen sokakkal megesik. Fél füllel hallja, hogy mi is a téma, akarva akaratlanul is muszáj hozzá fűznie valamit.*
-Mi a probléma?
*Kérdezi meg hátha tud segíteni valamit is a lányoknak, hiszen ez a tulajdonsága örökké megmarad, miszerint segítsen másokon, még ha nem is tud, de legalább próbálja meg. No meg otthon van a gyógynövények terén is, régebben sokat járkált a Füvészkertbe, manapság már kevesebbet, talán csappan is a készlet. Egyik párnát maga mögé teszi, majd kényelmesen elnyúlik az ágyon. Nincsen semmi baja sem, de nem is foglalja senki elöl sem a helyet, így nyugodt lelkiismerettel tesz mindent. Közben újra a lebegő lányra tekint. No, hát nem bámulja, csak nem tud betelni a látvánnyal.*
-Sajnálom amúgy, hogy ennyire nézlek, de még nem láttam repkedő diákokat, így kicsit új. Azért köszönöm a segítséget. Ja és mellesleg, hogy ne mondjátok, hogy bunkó vagyok, Aylának hívnak.
*Mutatkozik be, mert ezt megint majdnem elfelejtette, de hát na... Haját megint csak babrálja és fülei mögé teszi, így látszódik, hogy bizony az hegyes, akárki akármit mond.*

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Jan. 05, 2012 1:39 pm

*Nem az a sértődős fajta, sőt. Azért is sért meg néha másokat, mert nem tdja, mást mi sért és mi nem, ezért néha mellélő.* -Minden bizonnyal. Csak én még álmodozom néha. *mosolyodik el kissé naívan, kissé álmodozva, miközben sóhajt egyet, beletúrva farkasa bundájába. Amikor hallja, hogy miért éppen ő, akkor emgvonja a vállait.* -Lehetünk egy kirakós darabjai is.. Tudod, te, mint tóündér, én, mint harcosabb ember, vagy a képességeid, esetleg valami körülmény. Rengeteg minden lehetséges, talán az, hogy milyen a családod, vagy van-e. Nem tudom, nem mondtad, és tolakodni sem.. szia! *pillant a lányra, aki majdnem elesik, és már vetődik is, hogy elkapja Ayla kezét, miközben valami furcsa árny surran át a szobán, és valahol Cassandra mögött állapodik meg. //Inkvizítor, sokadik szint.// Sarah pedig igyekszik stabilan emgtartani a frissen érkezett leányzót.* -Semmi gond, vannak, akiket sokkolnak a tündérek. Szerintem csak egyszerűen szépek, de nem olyan mások, hogy ettől dobjak hátast. És ezt ne vedd sértésnek! *pillant vissza Cassandra felé, majd ismét Aylára néz, és, ha az engedi, valami ágyig elvezeti, oda le tud ülni, és nem fog elesegetni.* -Tehát nem is kaptál gyógyszert? Semmi bájitalt, vagy ilyesmi? Valami főzet? Bezoár? Mézes tej? *érdeklődik, visszanézve a röpdöső tündérre, akinek a szárnyain azért el-elkalandozik a tekintete.*

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Jan. 05, 2012 1:33 pm

*A könyvet végigméri, a szemöldöke kissé fel is szalad, valahogy ő inkább ezt tartaná kuruzslásnak, mint a medimágusok munkáját. Lehet csak azért, mert más helyen tapasztaltak, ahonnan ő jött, ott nem volt probléma az orvosokkal, jó lelkűek voltak - és ezt egy jós pontosan tudja és lehet neki hinni -, megtették, amit tudtak a főzetekkel, gyógyszerekkel. inkább nem mondd semmit a könyvre, csak megvonja a vállát. Örül, hogy a lány inkább nevet a szavain, minthogy sértené a pszichológushoz küldés, és kissé biccent, hogy érti ő miket beszél.* - Biztosan rejteget ez a birtok neked is még különféle kalandokat. *Hagyja rá, mert annyira nem ismeri a helyet, csak hírből, hogy butaságokat hordjon össze, aztán kicsit felnevetve told hozzá néhány szót.* - És ezt én mondom, Cassandra. *Vigyorodik el, miközben ugye szárnyra kapott és szépen rebegtetve a szárnyait lebeg a levegőben.*
- Én nem fognám az iskolára, még csak most érkeztem, miért engem szúrtak volna ki? És finoman szólva sem hasonlítunk túl sok mindenben. *Mondja, eltökélten, és kicsit megdobja a haját, a stílusuk tényleg nagyon eltérő, ahogy a gondolkozásuk is, ahhoz, amihez értenek, talán annyira nem, hiszen a Vándor (Jós-Vándor, csak nem van táblácskája) sok mindenben hasonlít a harcosra. A kérdésre éppen válaszolna, amikor valaki már majdnemhogy beesik közéjük. Összevont szemöldökkel bámulja meg a vörös tünde-vérűt, és ahogy a másik visszabámul rá, hiszen ő az a röpködő valami, ami elvonta a figyelmét, kicsit hiú révén, szépen körbeforog a levegőben, megmutatva szép szárnyait.*
- Különleges? *Kissé felkacag, szépen csengő hangon.* - Valahogy úgy. De azért nem kell összeesni és elájulni tőlem. *Vigyorog egy kicsit a lány, és megdöntött fejjel pislog Ayla felé, hogy most bejön, vagy támasztja a falat és kapaszkodik, nehogy elessen, vagy mi lesz. aztán Tairához fordul, kicsit megrázva a fejét, mintha csak visszaráznáa fejébe a gondolatot. Más elrázni szokta, ő vissza.* - Adtam egy esélyt a medimágiának, és azt mondták pihenjek itt kicsit. Hát nem jött össze. *Vonja meg a vállát, lassan már görcs állhatna belé, annyiszor vonogatja.*

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Jan. 05, 2012 1:22 pm

*Unalmas perceit talán legjobban csak úgy tudja elütni, ha nem egyedül kuksol bent a négy fal között, így szépen mondhatni kényelmesen feltápászkodik az ágyról és elindul valami céltalan állomás felé és aztán majd ami jön még. Lépcsőn végigkopog cipőjével, nem azért mert magassarkúban van, á dehogy neki olyan nem kell, így is éppen elég magas a tünde vérnek köszönhetően, egyszerűen csak olyanok a falak, hogy visszavernek minden hangot. Még ha egy légy elpukkantaná magát az is hallatszódna. Első emeletre érve hangokat hall a betegszoba felől. Nem akar megzavarni semmit sem, csak kíváncsiságból elhalad az ajtó előtt, hogy bekukkantson hátha egy ismerős arcba ütközik és akkor már nem kell egyedül lennie. Ahogyan benéz fura látvány tárul a szeme elé ugyanis az egyik lány mondhatni lebeg vagy nem is tudja mit csinál. Őszintén szólva sosem látott még olyat. Lendület vitte volna tovább, de a lábai nem és így az ajtóba kell kapaszkodnia, hogy ne essen el hatalmasat. Plusz dolog, ami megfűszerezi az egész helyzetét, hogy nem is olyan rég lett felmosva a padló, ami eléggé csúszóssá tette Ayla alatt a talajt, így hát mindenki eldönti magában milyen attraktív az egész. Természetesen miután sikeresen összeszedte magát elvörösödik.*
-Jaj nem akartam megzavarni semmit sem csak erre jártam és hát mondhatni eléggé különleges az amit látok.
*Céloz itt a tündérkére. Rendesen összeszedte magát kiegyenesedett és haját előrehozta maga elé, mert mostanság úgy szereti hordani.*

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Jan. 05, 2012 1:14 pm

-Ezt nem! *mutat fel egy kissé szakadt, toldott-foldott könyvecskét, amire cikronyás betűkkel van felvésve a lány neve, meg az, hogy Rambótól szeretettel. Egyszerű, kisebb alakú kis könyv, ilyen A5ös méretű lehet talán. Amint kellőképpen megmutogatta, a lány visszasüllyszti a zsebébe, ahonnan előkapta, az pedig ismételten más kérdés, hogy miféle könyveket használ, vagy miket kotyvaszt. Mert a színtiszta, és tisztavérű vajákosoknak, azoknak hisz, őket szereti, és a tőlük tanult dolgokat szívesen kamatoztatja. De ha egyszer valami bogyó kell, ami ezt elmúlasztja, akkor nincs mit tenni.. Aztán pislog kettőt, és nagyon felnevet amikor emgkapja, hogy pszichomókusra lenne szüksége.* -Lehet, nem tudom.. Amik itt történnek, azok inkább véres kalandok, amikbe belesodródok, és azokba se mindig kerülök bele. Én inkább valami kihívást szeretnék.. romantikus lelkületű vagyok, nem tehetek róla. *csóválja meg a fejét.* -Nem a szenvedés, inkább az átváltozás, az éjszakai rohangászás és a szabadság íze hiányzik ezekből. *mondja tovább, mint egy magyarázatképpen. A kitalált lényekre nem mond semmit, hiszen ez így van, a mugliknak, ahonnan ő jött, ezek csak kitalált, mesebeli lények. Amikor hallja, hogy lehet, hogy ugyanaz a bajuk, ismét a fejét töri.* -Lehet, hogy tényleg valami átok.. Ha lenne más is, vagy többen lennénk, talán.. van valami azonos dolog.. ami miatt minket szemelt ki valaki. Vagy az iskola kísérletez.. *töpreng tovább, majd hallva, hogy a lány dohog, meg látva, hogy mennyit röpköd, felhúzza lábait az ágyra, lerúgva cipőjét, és értetlenül csóválja a fejét.* -Akkor miért nem vagy odakint, a birtokon?

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Jan. 05, 2012 1:06 pm

*Igazából teljesen mindegynek tartja Cassandra, hogy mikortól számít felnőttnek, és hogy az örök élethez képest kevés, mert most csak arra figyelmezett, hogy egy ember, aki körülbelül 100 évvel fiatalabb nála, tartja kölyöknek. Igen, előbb lesz felnőtt státuszban, de Cassandra akkor is sokkalta többet élt meg, ismert meg a világból, mert jóval több ideje volt rá. A mondásra csak biccent, nem véletlenül ez a neve, nem véletlenül így nevezték el, a többihez viszont már Tairának semmi köze nincs, nem mesélné el neki. * - A könyveket is lélekbúvárok, dilidokik, medimágusok írták, de te tudod. *Mosolyodik el, de a mosolya inkább beleegyező, 'hagyjuk már' jellegű, vagy inkább lekicsinylő, nem ért vele egyet. Ő nem élt át ilyesmit, hogy beteg volt, de ráhúzták, hogy jól van, vagy jól volt, és még is betegnek mondták, szóval...*
- Tündérek, mint kitalált lények? *Akad szépen fent, de nem ki, mert most inkább felnevet ezen, minthogy kiakadjon. Mert az más nem lehet, mint vicc, hogy itt ül vele szemben egy tündér, és kitalált lények közé sorolja.* - Hogyha itt, ebben az iskolában nem kapsz elég kalandot, és csak vérfarkassággal, fertőzéssel, szenvedéssel lenne elég izgalmas az életed... Na akkor az a 'pszichomókus' lehet nem is olyan felesleges. *A hangja nem sértő akar lenni, hiszen még fel is nevet a végén, de tényleg nem érti ezt a túlzott kalandhajhászást. Ő tényleg csak belecsöppent az egészbe, nem tudja miért, és vajmi keveset tud arról, hogy hogyan, de nem hiszi, hogy tündér mivolta számítana ebben. Vagy ha igen, még nem derült rá fény. Inkább úgy tartja, hogyha kalandról van szó, jókor volt jó helyen, ami elképzelhető, mert rengeteg helyen járt, erdőkben, felderítetlen vidékeken, a saját útján, amennyit szabadott.*
- Nem, semmi. Egy időre elaludtam tőle, de ugyanúgy émelygek. Lanyhatag, de folyamatos érzés, zavar. És jobbulást nektek, Taira és Quequatzu. Enyhül majd, hogyha ugyanaz a bajunk. *Mondja nekik, kicsit egyben bátorítóan, és elkeserítően, mert ha enyhül is, akkor is megmarad az érzés, nála is megmaradt. Cassandra lassan előrelendül, és még mielőtt a lába a földet érné, a szárnyai rebegve emelik meg, légiesen, irreálisnak hat, hogy ezek a szárnyak ekkora élőlényt elbírnak, de hát... Ez a varázsa.* - Utálom... Gyűlölöm a bezártságot. *Dohogja félhangosan, miközben nyújtóztatja a levegőben a tagjait, folyamatosan 180-190 centi magasságúnak tűnik, ezzel kompenzálja az alacsonyságát, nagyon ritkán száll le, folyton röpköd.*

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Jan. 05, 2012 12:51 pm

*A 118 évre csak elmosolyodik, finoman, halványan, de nem biccent, nem is reagál már rá semmit, tudja, hogy az úgy a legjobb. Meg az a 118 év tulajdonképpen nem sok, ha azt vesszük, mikortól számít felnőttnek egy tündér, és elvileg halhatatlanok. Ahhoz kéepst még 518 év is semmi lenne.* -Akkor jól gondoltam, és kösz. Nem igen megy a magázás.. De remélem ismered a régi mondást, nomen est omen. Nevedben a végzeted. Úgyhogy, csak óvatosan. *mosolyodik el ismételten, bár hangja kissé sejtelmesebb, jobb keze pedig farkas füle tövén nyugszik, azt kezdi el cirógatni, vakargatni, miközben a saját gyomra kezd egészen jól helyrekerülni - átmenetileg. A kérdésre kissé félredönti a fejét, hatalmas, fekete pupillákkal pislogva vagy kettőt.* -Igazából igen. Tudom, mire van szükségem. Ott meg egy csomó könyv van. Se a lélekbúvárok, dilidokik, pszichomókusok, se a kuruzslók ne akarjanak nekem mondani semmit. Régen eleget hallgattam, hogy makk egészséges vagyok, miközben mindenki tudta, hogy ez nincs így. A medimágusok mit sem tudnak. *von eléggé flegmán vállat.* -De ha te még hiszel ezekben.. én inkább hiszek a tündérekben és a jó emberekben, és az egyéb kitalált lényben. *mondja, egészen csevegve, majd amikor Cassandra már-már lekorholja, akkor kissé sértetten nyafog vissza.* -Naaa! Igenis remek fantáziám van, kikérem magamnak! Neked könnyű, te tündér vagy. Én vágyom a kalandra! Tiszta unalmas emberi bőrben lenni. Az érzelmeken kívül semmi izgalom nincs. De egy vérfarkas.. aki bármikor átváltozhat.. és nagy, és erős.. vagy egy vámpír, aki folyton magában küzd, és éjszaka lesben áll.. esetleg valami egyéb kórság vagy démon emészti.. Áh.. Túl kényelmes az emberi lét, vagy a tiéd túl izgalmas, vagy te vagy túl kényelmes. *legyint, miközben visszahuppan az ágyra, és ismét a gyógyszereket kezdi el figyelni.* -Taira, Quequatzu. És ha nem lenne lusta, ő mutatkozott volna be. Csak ő nyűgösebben viseli a fájdalmakat. *a farkas egyetértve nyüszög kettőt, miközben füleit is megmozgatja.* -Azt mondod, semmi nem használ?

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Jan. 05, 2012 12:42 pm

*Kicsit megdönti a fejét, ahogy figyeli a lány reakcióit, és szavait. A korra kissé értetlenül néz, és gőgösen szól egy cseppet.* - Szóval a 118 évem miatt? *Kérdez vissza, aztán a jósnős elképzelésre bólint könnyedén. Nem nagy információ, vissza élni nem lehet vele, akkor pedig miért ne beszélne róla.* - Igen, a Trója bukását megjósoló Cassandra után. Tegezz nyugodtan, nem vagyok valami nemes úrhölgy, hogy hozzám se lehessen szólni.*Vonja meg kicsit a vállát, amúgy sincs hozzászokva a magázáshoz, lehet, hogy nem is menne neki. Pedig érdekes lett volna megkövetelni egy idegen diáktól, hogy márpedig magázza, mert nincsenek egy szinten és így illik.*
- Pedig a medimágusok arra vannak, hogy segítsenek. Hogyha nem szereted őket, ténylegesen csak kipakolni jöttél a gyógyitalos szekrényt?... *Kétkedően teszi fel a kérdést, ez így eléggé rosszul hangzik, mintha csak egy besurranó tolvaj lenne, medimágus nem kell, csak az ami az övé. A vérfarkas vírusra azonnal koppan az álla, és gyorsan megrázza a fejét.* - Mi? Farkas? Vérszomj, őrjöngés, szőr...?! Nem-nem-nem, ez hülyeség. Milyen hülye fantáziád van! *Mondja, valamivel jobban felélénkülve, már rég az ágy szélén üldögél, és nem fekszik az oldalán. Lábát lógázva figyeli a lányt, és a farkast.*
- És... a neved? *Bukik ki belőle a kérdés, hiszen a másik ezt elfelejtette mondani, pedig illik bemutatkozni, ha az egyik fél már megtette.* - És az ő neve? *Figyelmez újra az állatra, hiszen tündérként beszélgetni is tudna vele, akkor is, hogyha csak egy sima farkas lenne, ezért érdekli annyira, hogy mi ő, daimon, társ, familiáris. Hogyha természetből jött társ, akkor jobban érdekli, mintha egy daimon, aki életét a lány mellett élte végig.*

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Jan. 05, 2012 12:30 pm

*A fancsali grimaszra csak széles, sunyi vigyor jelenik emg az arcán, majd lesüti szemeit, haja az arcába omlik, és igyekszik letörölni azt a bizonyos vigyort a képéről.* -Ne haragudj Cassandra, megszokás. Tudod, a korod miatt. *vonja meg finoman a vállait, majd kisöpri szeméből a haját, és úgy pislog a vele szemben álló leányzóra.* -A jósnőről kaptad a neved, vagy csak valami kóbor-hóbort? *igyekszik, ha nem is terelni a témát, de valamivel vidámabb, érdeklődőbb, ekdvesebb arcát bemutani, nem akar máris összeveszni a tündérrel. Látja ő a szárnyait, de az az igazság, hogy annyira nem nyűgözi le, pontosabban nem ettől fog hátast dobni, emg nem szereti az ilyesmiket megemlíteni, nem tudja, mikor sért azzal, hogy ilyeneket kiemel. De az tény, hogy kifejezetten csinos lánnyal hozta össze a sors, csak hát ő nem igazán szívtipró alkat, ráadásul ő is lányból van.* -Ahha.. Akkor te is valami nyavaját szedtél össze.. Amúgy tegezhetlek, vagy visszatérjünk valami formálisabb dologhoz, ha már egyszer a lelkedbe gázoltam akaratlanul? *kérdezi, és látszik rajta az igyekezet, hogy ő nem akar rosszban lenni a lánnyal, meg nem szeretné, hogy dühös legyen rá.* -Igen, Lélekvesztő. Részemről rühellem a medimágusokat. Szerencse is, hogy nem találtam most itt az ügyeletes dokit.. Nem bízom bennük, de hasonlóképpen vagyok, mint te. Lehet, hogy valami vírus, vagy átok lappang rajtunk. Vagy lehet, hogy vérfarkassá fogunk átalakulni! *csillannak fel lelkesen a szemei, és látszódik rajta, hogy annak nagyon örülni. Már-már őrült fényű ez a csillogás. Farkasa halkan kaffogja le érte.*

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Jan. 05, 2012 12:22 pm

*Ahogy a lány hátrafordul lendületesen, és törnek az üvegek, Cassandra a szeme elé kapja a kezét, látni se akarja, hogy hogyan törnek össze szépen az üvegek, szilánkokra. Őt nem zavarná a járásban a sok szilánk, hiszen a szárnyaival egyszerűen átrepül fölöttük, de azért így elég veszélyesnek hat, hogyha egy beteg mondjuk mezítláb akarna körbejárni. Bár csak nem akar senki. Lassan elhúzza az arca elől a kezét, és egy kis fancsali grimasz marad az arcán, amit tetőz a "kölyök" megszólítás.*
- K... Kölyök? A nevem Cassandra, és nem kölyök. *Ez még a legenyhébb, ami kijön belőle, mert a fejében még jó sor puffogás van. Ő, aki habár 150 centi körül mozog, de tündér, gyönyörű, és fél-vélával nevelkedett, tehát mindig tiptop és csinos, nagyon nincs hozzászokva a "kölyök" megszólításhoz, mert az olyan nemtelen, ráadásul látszanak a szárnyai, és ez a kölyök minimum 100 éves... kölyök. Ez mélyen megsérti az önbecsülését, de igyekszik azzal a néhány mondattal beérni, és utána magában kipuffogni a dühét.*
- Nem foglak beköpni, nyugodj meg. Nem aludtam, nem bírok aludni, semmi se hat, reggel elájultam, most már csak furcsán érzem magam, fejfájással, de semmilyen kotyvalék, amit adtak, nem hatott. *Csoda, hogy elfogadta azokat, amiket a gyógyító adott, de úgy határozott, hogy akkora színjátékba nem kerülhetett, hogy még a gyógyítókba se bízzon meg. Ráadásul Jós, egy kicsit letapogatta a bácsit mentálisan.*
- Lélekvesztőbe? *Visszhangozza vissza, értetlenül, neki ilyen költőien ne fogalmazzanak, mert biztos, hogy nem fogja fel.*

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Jan. 05, 2012 12:12 pm

*Ha tudná, hogy le vana alcsonyítva "csak-egy-ember" szintre, akkor minden bizonnyal iszonyatosan üdöhs lenne, de gondolatolvasni nem tud, vagy jelen pillanatban nem igen akar. Békésen kutatgat a gyógyszeresüvegek között, amikor hozzászólnak, és összerezzenve ijed meg, de sajnos ez nem sima rezzenés. Nagy mozdulat, ijedt emgfordulás, ami nem mást eredményez, mint nagyjából 8-10 üvegcsét a földön, aminek jó része hangosan törik apró darabokra. A lány ijedten pislog hol Cassandrára, hol a földre, az üvegekre, a romokra, hol saját farkasára, majd végül nyel egy nagyot.* -Oooké, figyelj kölyök, te nem láttál semmit. Én nem voltam itt, te végig aludtál, és nem hallottál semmit sem, okés? *pislog nagy szemekkel Cassandra felé, majd felpattan az ágyról, és egy csomag szennyes lepedőt húz le az egyik ágyról, ma még nm volt takarítás, és azt nemes egyszerúséggel rádobja a romokra, majd visszahuppan az ágyra, pontosabban visszatántorodik, és fájdalmas mosollyal fogja a hasát, farkasa mellette szépen kinyúlik a földön, és igyekeznek mindketten lenyugtatni kavargó gyomrukat.* -Amúgy remélem nem valami pihentető, békés álomból keltettelek fel, nem akartam hangoskodni, igazán.. Mivel kerültél erre a lélekvesztőbe? *kérdezi, kíváncsi, barátságos szemekkel pislogva a tündérre.*

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Jan. 05, 2012 12:05 pm

*Egy alacsony leányzó szenvedgél egy másik ágyon, néhány órával Sarah előtt érkezett, szóval ezt a fél-hangos monológot végig is hallgatta, egy elfüggönyözött rész mögött. Jó néhány nap telt el, mióta rosszul van, fogalma sincs, hogy mi baja, de eddig a gőgje és bizalmatlansága nem engedte, hogy besétáljon a betegszobára. Mára már muszáj volt, mert reggel konkrétan kilépett az ágyból, és öt lépés után ájultan esett össze, habár azt ő még nem tudja, hogy ez nem egyedi (vagy inkább, hogy ilyen jellemző, mert Penny is rosszul volt/van) eset, mert nem igazán beszélt senkivel az iskolában, csak Penny-re támaszkodik, csak benne bízik és vele beszélget. Még így, a betegszobán is hosszú ujjú ruhája alatt van a fegyvere, és mellette a pálcája, pedig igazán nem ellenséges típus ilyen mértékben, csak nem ismer senkit és semmit, és első kalandja, az elrablása, valahogy nem volt a legjobb tapasztalata az itteni kalandokról. Nem akarja sokáig kihallgatni az érkező lányt, aki szintén rosszul érzi magát, szóval egy pálcaintéssel elhúzza a függönyt lassan, és kicsit fáradt-karikás tekintettel néz rá. Elsőre végigméri, és kicsit csüggedt, hogy csak egy emberrel találja magát szemben, de a farkas felkelti a figyelmét.*
- Szia... sztok. *Köszön, elcsigázottan, miközben vándor-tündérként próbálja felmérni, hogy az az állat most daimon, társ, vagy familiáris, vagy mi a fene. Látszik, hogy inkább az állat köti le a figyelmét, de közben azért észreveszi, hogy a lány van rosszul, épp csak nem gondolja, hogy köze lenne rosszulléte mibenlétéhez.*

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Jan. 05, 2012 11:32 am

*Kissé émelyegve támolyog be a Betegszobára, miközben enyhén forog vele a világ. Farkasa halkan morog mellette, miközben igyekszik elkapni a lányt, aki azonban csak legyint.* -Fene se gondolta volna, hogy nem múlik el. Tudod, hogy ez nálam szokásos.. De ez más.. érzem, hogy.. hogy.. *és itt huppan le az egyik ágyra, miközben a szája elé kapja a kezét. Farkasa elnyúlik mellette a földön, miközben emgrázza a fejét, ő is eléggé kutyául van.* -Szerinted mi lehet ez? *a farkas felemeli busa fejét, kétkedve, kérdőn néz fel a lányra, aki megforgatja a szemeit, és biccent.* -Hát persze, honna tudnád.. nem vagy medimágus.. de itt se igen van most egy sem.. Az ajtó se nyílt egykönnyen. *csak piheg az ágyon, miközben tulajdonképpen félhangosan gondolkozik, és jó néhány percnyi vegetálás után betámadja a gyógyszeres szekrényt, meg az itt található gyógynövénytárakat, és az egyik ágyon fetrengve, amit ha kell, akkor a gyógyszeres szekrény elé tol, válogatni meg nézelődni kezd, hátha talál magának valami használhatót.*

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Jan. 02, 2012 9:53 am

Misztikus történések a Nezában

*Mila lassan kinyitja a szemét és körbenéz. Mindenhol hófehér falakat lát és egyből érzi, hogy nem a saját ágyában van. Hirtelen mozdulattal ül fel az ágyon, és hamar kiderül, hogy a Betegszobában van. De miért?? Ekkor kerül el Miroslav is, aki az ágy végében feküdt. Hogy hogyan engedhették meg, hogy egy állat az ágyon pihenhessen? Nos, jó pár percnyi morgásra és veszekedésbe tellett, de végül az ápolók megengedték Miro-nak, hogy az ágyon aludjon, hiszen mégiscsak egy daimón. Ahogy Mila mozgolódni kezd és felébred, Miroslav is felemeli a fejét és sötét szemével néz a lányra.*
~Csak hogy felébredtél. Aggódtam érted!~*jelenti ki a párduc kemény szemekkel pislogva a lányra. Mila totálisan nem érti, hogy mi a helyzet és ez látszik is az arcán.*
~Mi történt? Hogyan kerültem ide?~*kérdez rá egyből a lényeges dolgokra, majd körbenéz a pálcáját és a cuccait keresve.*
~Elájultál. A pálcád a fiókban van. Csak tedd rá a kezed és kinyílik~*jelenti ki határozott hangon Miroslav. Még mindig érződik rajta, hogy meg van ijedve a párduc, de hát nem is csoda. Mila kiveszi a pálcáját, majd kiugrik az ágyból, ami nem tűnik jó ötletnek. Vissza is esik, Miroslav pedig egy szempillantás alatt a lány előtt terem a földön.*
~Óvatosan! Kicsit beverted a fejed. Nem tudom, hogy mi történt, de tegnap este jöttünk ki az Étkezőből, te pedig leültél, mert azt mondtad szédülsz. És néhány másodperc múlva pedig elájultál. Egy srácot hívtam segítségül, ő hozott fel ide ~*meséli el a történteket Miroslav, amire Mila csak tágra nyílt szemekkel figyel. Miért ájult el? Hiszen nincs semmi baja, nem beteg, normálisan táplálkozik és néha sportol is.*
~Veled nem történt semmi?~*kérdez rá a legfontosabb dologra Mila, mire Miroslav lassan bólint.*
~Egész este gyengének éreztem magam. De most már kezdek jól lenni, így gyanítom, hogy Te is~*válaszol Miroslav és most először csillan meg kedvesen a szeme. Mila bólint egyet, megsimítja párduca fejét, majd a szekrénybe nyúl és lassan felöltözik. Pálcáját a zsebébe dugja, majd se szó, se beszéd elhagyja a Betegszobát. Arra nem gondol, hogy a) bármikor újra elájulhat és b) keresni fogják az ápolók. A reggelit már lekésték, de az ebédre még van idejük, így Mila és Miroslav a szobájuk felé veszik az irányt, hogy a lány egy kicsit rendbe szedje magát.*

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Dec. 08, 2011 5:21 pm

//Fagy, Lorrnak tanulnia kell. Sad

//

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Dec. 08, 2011 5:15 pm

*Úgy tűnik, vannak olyan erők, amik nem engedik Lorrnak a nyugodt pihenést. Egyszer csak a semmiből egy zöld kalapos, zöld ruhás vihogó kisember jelenik meg Lorr ágya mellet, egy fényképet lobogtatva. A fénykép Lorrt ábrázolja nem túl előnyös megjelenésben, és mivel a lány valószínűleg érzékeny erre... Az emberke azzal a nyilvánvaló szándékkal indul el az ajtó felé, hogy mindenkinek megmutassa, mi van neki. Eközben odakint elsötétülnek a fények, amik beszűrődnek, ám ez nem túl feltűnő, mivel bent még világos van.*-Kell?*Kérdezi visító hangon a zöld, majd eliramodik. Lorr vajon utánamegy?*

Betegszoba - Page 5 7119

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Dec. 08, 2011 5:07 pm

*Lorr, még mindíg nagyon gyenge. Amióta leesett egy lórol iszonyatosan fáj a lába. Az egyik eltört, a másik szerencsére csak meghorzsolódott. A fáradt lány épp az ágyán üldögél és egy narancslevet szürcsölget. Az biztos, hogy egy darabig nem fog ló hátára ülni.*

Vendég

*Lehet, hogy Réka nyugodt arccal alszik, ám a Belsis fiú nem igazán. Őt a szokásos rémálmok gyötrik. Hogy hogy került ide? Hát... Mivel egy ideje nem látta a lányt ezért felkutatta. Az egész napot itt töltötte, és úgy néz ki sikerült elszundikálnia. A rémálom pedig a keresztapjával, aki meghalt, de Dani mindig újraéli álmában a "fegyelmezéseket". Valójában nem mindig így történtek az események, de hát tudjuk, hogy ez álom, és itt bármi megtörténhet...* - Hogy kerülsz ide?! *Kérdi dühösen, bár nem tudja, hogy ez csak álom, hiszen olyan élethű az egész. Aztán pár pillanat múlva a saját nyöszörgő hangjára ébred fel. Körbenéz, és nagyot sóhajtva veszi észre, hogy csak álom volt.* ~ Mit keresett az álmomban? *Töpreng a fiú, aki kicsit távolabb ül Réka ágyától egy széken. Feláll a székről, és akaratlanul, és hátranyúl, és végigsimít a sebhelyes hátán, amit most egy fekete ing takar. Tesz néhány lépést előre, és észreveszi, hogy Réka felébredt. * -Hello. Jobban vagy? *Hát igen, az első és legfontosabb kérdés szokásához híven röviden és tömören. Na meg persze a köszönés se maradt el. Egyébként eléggé nyúzottnak tűnhet a fiú arca, de egy ilyen rémálom után nem csoda. A napszemüvegét most nem viseli érdekes módon, sőt a bőrdzseki is elmaradt... Ő csak áll türelmesen, és várja, hogy Réka megszólaljon.*

//fagyi net problémák miatt >< //

Vendég

*Teljesen nyugodt arccal alszik a betegszobán, bár az álmai nem túl nyugodtak. Sőt, nagyon is élénkek és ijesztőek. Ismét Danival álmodik, de most nagyon mást, mint általában szokott. Az álom lényege, hogy Dani még kicsit fiatalabb és a földön térdelve valami korbács szerűség csattan a hátán már sokadszorra. Az ostort pedig egy nagyon ismerős személy tartja a kezében. Kiabálni kezd, hogy hagyja abba, de nem hallják, és mikor megpróbálja leállítani, valahogy kiütni a kezéből az ostort, a férfi leteszi az asztalra és kiront a szobából. Nagy csend van, csak az hallatszik ahogy Dani szitkozódik, majd feláll és valami asztalhoz ül le. Írni kezd, Réka pedig csak áll a szoba közepén és onnét figyeli. Megindul a fiú felé, megérinti a vállát és Dani hirtelen megfordul. Dühösen néz bele Réka szemeibe és hátrál pár lépést. Innét figyeli Danit, aki még mindig dühösen tekint rá és Réka szemeiben csak a félelem tükröződik, és az értetlenség. Aztán hirtelen felpattan a szeme és lihegve fekszik egy hófehér ágyon. Szép lassan felül és pár pillanat feleszmélés után sóhatj egyet.* - Ez a betegszoba... *Állapítja meg hangosan. Elengedi magát, vagyis nem támmasztja ki magát és szépen visszaesik a párnák közé és becsukja a szemét.*

Vendég

*Igyekszik ugyebár simogatni a lány hátát, és érzi a könnyeket, de nem bánja. Legalább vele lehet, és vigasztalhatja. Aztán Lil elhúzódik, amit mond, arra pedig Yan elmosolyodik.* - Tudom. Én is szeretlek *mosolyog, majd visszacsókol. Mikor a lány visszaül az ágy szélére, csak csendben figyeli, ahogy rendbe szedi magát, aztán komolyan megszólal.* - És azt is tudom, hogy időnként szükséged van erre. Ígérem, hogy amikor csak lehet, veled leszek, hogy segítsek. Ha engeded. *Felettébb komoly. Valóban nem szeret arra gondolni, hogy vajon Liliya egyedül zokog-e most éppen a szobájában, inkább sírjon az ő vállán bármikor. Az könnyebb, mert akkor vele lehet. Sokkal, de sokkal könnyebb. Végigsimít az arcán, majd újra rámosolyog. Aztán fészkalódni kezd. Megpróbál elhelyezkedni magától, de hamar megérzi, hogy rossz ötlet, ezért hallhatóan nem túl szívesen, de Lil segítségét kéri. Nem azért nem szívesen, mert a lányt kell kérnie, hanem azért, mert kérnie kell bárkit is... Mindig is utált gyengélkedni. Mindig. És ez sosem fog megváltozni, vélhetően. Ez igazából egy alapvető emberi tulajdonság. Mert akárki is van az illető személlyel, valahol mindenki előtt szégyelli a gyengeségét. És ez a legtöbb emberrel így van. Ha sikerült vízszintesbe kerülnie, még jó éjt kíván a lánynak, majd kis mocorgás után lehunyja a szemét, és rövid időn belül el is alszik. Hiába, a gyógyuló szervezetnek szüksége van a pihenésre...*

Vendég

*Óvatosan hozzábújik a fiúhoz, ahogy az megpróbálja átölelni. Tulajdonképpen lesz*rja mit szólnak a gyógyítók, ebből még csaknem lesz baj... Nameg nem is rá, hanem az ágyra támaszkodik, ami nem a legkényelmesebb, de számára most ez a póz a legjobb. Fejét óvatosan a fiú vállába fúrja, hogy az ne lássa az arcán végigcsorgó néma könnyeket. Miért borult ki? Hiszen eddig kibírta... Ilyenkor irigyli azokat, akiknek daimonjuk van. Daimonnal sokkal könnyebb lehet. Ezerszer könnyebb. De...nem baj. Neki ittvan Yan. Bár az úgyis érzi a könnyeket valószínűleg, mikor sikerült megnyugodnia, csak akkor emeli fel a fejét, Yan szemébe nézve.* - Szeretlek. Ugye tudod? *Szipogja, halványan elmosolyodva. Csak sok volt neki ez az egész. Talán nem is csak az utóbbi hét, hanem az utóbbi egy év... A sok szörnyűség... Gerret halála... És nem is sorolom. Aztán most még ez is! Talán egy daimon... De mégis hogyan szerezhetne egyet? Nem is gondolkozik inkább rajta. Felesleges. Megcsókolja Yant, most hosszabban, mint az előbb, de nem olyan hosszan, mint amennyire szeretné, majd visszaül a helyére.* - Sajnálom... *Csóválja meg a fejét, ahogy a könnyeit törölgeti, majd orrotfúj. Minden esetre, jólesett végre nem titkolózni...*

Vendég

- Dehogy baj! És... valahogy csak túlélem Kament *szusszant, majd bemutat egy széles mosoly. Ami még szélesebbé válik a sejtelmes vigyorra, plusz társul hozzá egy felvont szemöldök.* - Nem is tudom... Mit? *Aztán ahogy a lány elkomolyodik, úgy tűnik el a mosoly az ő arcáról is.* - Nem fogok. Esküszöm, most vigyázok magamra *bólint. És kétségtelen, hogy valóban megpróbálja. Igaz, próbálkozni a múltkor is próbálkozott... Sebaj. Aztán ugye a lány kiakad, láthatóan tényleg kezd kicsit sok lenni neki ez az egész. Yan némán megvárja, amíg kifújja az orrát, majd a bocsánatkérésre megrázza a fejét.* - Semmi baj. Megértem, hogy kezd sok lenni *mondja, tekintetében mély együttérzéssel, majd kicsit feljebb húzza magát, és egyik kezével magához öleli Lilt, igyekezve úgy csinálni, hogy az a másiknak is és neki is kényelmes legyen. A gyógyítói ezt biztos nem helyeselnék, de kit érdekel? Ha Liliyának megnyugtatásra van szüksége, akkor neki még gyengélkedve is kutya kötelessége megnyugtatni. Elvégre ezért van. Ezért is. Tehát magához öleli a lányt, és a kezével igyekszik valahogy simogatni is a hátát. Nem éppen a legkönnyebb most ez így, de azért legalább próbálkozik, amennyire tud.* - Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz. Semmi baj *suttogja a fülébe, mintegy megnyugtatásképpen, de érezni a hangján, hogy azt sem bánja, ha a lány most sírni kezd. Legalább kisírja magát, akkor, mikor ő ott lehet vele...*

Vendég

- Azt ajánlom is. *Mosolyodik el, és fogja meg a kezét, ahogy az végigsimít a kézfején.* - Biztos, hogy nem baj? Itt akartam lenni, mikor kiengednek, és... Most kettesben kell maradnod Kamennel. *Neveti el magát, az összefonódó kezükről egy pillanatra felpillantva.* - Tényleg vigyázz magadra... Mert ha nem... Tudod, mit kapsz. *Vigyorog sejtelmesen, majd elkomolyodik.* - De tényleg, Yan. Ne csinálj hülyeséget. *Néz mélyen a fiú szemébe.* - Tényleg. *Sejt valamit a rossz szokásairól, hiszen itt volt azután, mikor beteg volt és hazaengedték... És Kamen igen nehezen tud titkot tartani.* - Amint lehet, hazajövök... *Sóhajt, majd idegesen letörli a könnycseppet a szeme sarkából. Először Yan, majd az apja...* - Én már nem bírom ezt, Yan... *Tör ki belőle, majd elhúzza a kezét, és elfordulva előhalász egy zsepit, majd kifújja az orrát.* - Bocs, én... Rendben leszek. Ezt nem kellett volna. *Sóhajt, a padlót bámulva. Most úgy érzi magát, mint egy kis csitri, aki mindig csak nyavajogni tud...*

» Betegszoba