Betegszoba

Tárgy: Betegszoba Vas. Júl. 12, 2009 3:47 pm

First topic message reminder :

A kúria első emeletén sétálgatva, ha megpillantasz egy bordó akácfából készített ajtót, tudhatod hol jársz. Ez a betegszoba, amit hasznos megjegyezni, hiszen bármikor érhet kellemetlen meglepetés. Az ajtó mindig nyitva áll, így semmi nem akadályoz a belépésben. Ha úgy döntesz, hogy betérsz, ambivalens érzés foghat el. A falak koromfeketék és lehangolóak, az ágyak azonban hófehérek és tiszták. A szoba nem túl nagy, hosszúkás. Két oldalon 7-7 ágy áll, melyek telítettsége esetén van mód bővíteni azok számát. A fekvőhelyek mellett található egy fenyőből készült éjjeli szekrény, mely bűbájjal van zárva. Ide lehet elzárni minden mágikus tárgyat, melyeket meg szeretnél óvni mástól. Ne félj, a bűbáj erős! Nem csoda, hiszen az egyik alapító alkotta meg, méghozzá Cirelin de Sovalon. Furfangos kis bűbáj ez és még a működését is kevesen értik, hiszen ezt a bűbáj csak téged Boris Botevszkijt, és segédjét, Nadin Screwburry engedi hozzányúlni az elrejtett dolgaidhoz. Valakinek a betegekre is figyelni kell! Ezt a feladatot az előbb említett Boris látja el, és Nadin. Azt még tudnod kell, hogyha aprócska gondokkal fordulsz hozzá, hamar megmutatja a helyes irányt, azaz a kijáratot. Nincs nekik idejük kis fejfájásokra és karcolásokra!

A 14 ágyon kívül még található egy nagy szekrény is, mely növényekkel van tele, de ezt Boris kevésbé használja, hiszen ő a mágia híve. Természetesen kisebb jelentéktelen kellékek még találhatóak a szobában, de úgy alapjában véve elég egyszerű az egész helyiség.

Vendég

*Hallgatja a lányt és a válaszra csak bólint egyet, majd csak nézi a kötést a kezén. Sose gondolta volna, hogy a saját fegyvere fogja megsebezni. Gondolataiból csak a lány kérdése zavarja fel.* - Veled tartok. *Mondja, majd feláll és egy köszönömöt mond a gyógyítónak és elindul Emily mögött.* - Amúgy te mikor jöttél a suliba? *Kérdi a lánytól kíváncsian immár mellette menve. Gondolatai újra a kaszára siklanak.* ~ Az a hülye dög rálépett és még meg is harapot. Meg az a fura lötty is amit a tanár adott... Fejezd már be a panaszkodást! Ne felejtsd el, hogy én is ugyanúgy érzem. ~ *Kezdődik is a megszokott vita Lisa és Joe között és talán egész úton folytatódni fog.*

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Feb. 07, 2011 8:18 pm

- Uhh. Na igen, azok az órai balesetek... *Húzza el a száját, miközben bólogat. Igen, vele is gyakran előfordult régebben, hogy néhány kaland után itt kötött ki, és ezek közül igen kevés volt az, amelyik sérülésből hamar és fájdalommentesen kigyógyult, főleg ugye a nyári "harcok" idején. Akkor sérült meg az arca is, oldalt, de már alig látszik, csak nagyon közelről, úgy is csak akkor, ha az ember célzottan azt keresi. Ezt a gondolatfonalat vágja el a gyógyító, aki a kezébe ad egy pohár vizet, meg valami kerek kis pirulát, mondván, hogy ettől el fog múlni, ha meg nem, akkor hát gyanakodjon átokra, rontásra. Emily az égre fintorog, és feláll.* - Na, én itt végeztem. Felmegyek a szobámba... velem tartasz, vaaagy...?

Vendég

*Hát nem épp a legkedvesebb, inkább csak az ember bizalmába férkőzik.* - Köszi. Neked is jobbulást. *Mondja egy félmosollyal az arcán. A lány válaszára kissé megrázza a fejét.* - Nem, nem vágsz olyan képet. Csak én gondoltam rá, hogy ez lehet a gond. De hál' istennek nem. *Mondja ártatlanul mosolyogva. A kérdésre felnevet. Talán saját bénaságán nevet, vagy csak úgy.* - Aurormágia órán kissé megsérült a kaszám tartó vasa mikor leesett és rálépett az a nagy dög, és így az gyakorlás közben kicsúszótt a helyéről egyenesen a kezemnek. *Mondja kezével mutogatva, hogy is volt. A kaszát már rendbe hozta, de csak azért, hogy addig is húzza az időt az ide jövetel előtt. Nagyon nem szereti ezt a helyet. Talán azért mert már az első napjaiban ide került...*

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Feb. 07, 2011 7:54 pm

- Semmi gond. *Mosolyodik el. Egész barátságosnak bizonyul a lány, annak ellenére, hogy az előbb úgy robbant be a helyiségbe, mint egy taktikai atombomba.* - Én is örvendek, Lisa. Jobbulást a kezednek... *Dől hátra a székén, hiszen elég kellemetlen ebben a testtartásban neki, főleg, hogy épp azért van itt, mert fáj a háta. Na de hát mit tudna csinálni, ha egyszer egy nagy fenék kitakarja a képet?! A kérdésre csak megrázza a fejét.* - Ilyen savanyú képet vágnék? *Vigyorodik el.* - De amúgy nem. Csak rettenetesen fáj a hátam, azt hiszem, megint meghúztam az egyik izmomat. *Fintorog az égre.* - És neked hogy sikerült? *Céloz Lisa kezére, majd a gyógyítónak biccent, amikor az megszólal, hogy rohan vissza, csak idehozza a gyógyírt, amire most Emily-nek nagy szüksége van.*

Vendég

*Hát igen, mostanában érzékei teljesen cserben hagyják... Nem is vette észre a lányt, ami azért elég szégyen maffiózó lévén. Kezd elpuhulni itt az iskolában. Csak a köszönésre figyel fel és szólal meg ártatlanul.* - Ó! Bocsi, nem vetelek észre. Mostanában sokszor előfordul velem. Amúgy örvendek Emily! Lisa vagyok. *Mondja mosolyogva, majd felszisszen. Miután a gyógyító végzett vele és bekötötte a kezén lévő kissé hosszú vágást újra Emilyhez fordul, ahogy Lisa is.* - Te is megsebesültél? *Kérdi miközben szeme végig fut a lányon és mivel sebesülésre utaló nyomokat nem talál inkább csak hallgatja a lány válaszát és bólint rá egyet.*

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Feb. 07, 2011 7:34 pm

*Egy széken ül, és arra vár, hogy kapjon valami fájdalomcsillapítót a hátfájására, ami épp meg is történne, ha egy lány nem rontana be sem köszönés, sem bármi egyéb nélkül. Rögtön a tárgyra tér, és a gyógyító, Emily-t elfelejtve kezdi el a lány kezét ápolgatni, mire Emily féhangosan csak annyit dörmög az orra alá, hogy Ferula, és cseppet sem foglalkoztatja, hogy Lise hallotta-e, vagy sem. Rövid hallgatás után átpillant a gyógyító válla felett, és a lányra néz.* - Neked is szia! Emily vagyok.

Vendég

*Lisa kissé dühösen és kezét szorítva trappol a betegszoba felé. Szinte beront a szobába aholis az gyógyító felvont szemöldökkel néz vissza rá. De a lényeg. Mit keres itt? Hát az úgy volt, hogy még előző órán meglazult a kasza tartó vasa és a tökéletesen megvágta vele magát gyakorlás közben.* - Megvágtam magam. *Mondja a teljesen egyértelmüt, majd a gyógyító neki is lát a kezének. Ruhája amúgy fekete póló, kék rakott skótkockás szoknya oldalán egy láncal, szőke, kissé göndör haja kiengedve lóg, fekete lapos talpú, rajta kék halálfejekkel.*

Vendég

- Hát...köszi. Te pedig mostmár egész jó vagy! *Vigyorog rá, kezd belemelegedni a társalgásba. Mikor a lány lefotózza a csókot, Lil elpirul egy kicsit, ami érdekesen fest kísértetsápadtsága mellett.* - Hé! *Pislog az ismét előkerült fényképezőre, persze nem haragszik, de sosem volt egy fotogén alkat. Aztán Gev elmondja, mióta vannak együtt, Lil pedig megintcsak pislog.* - Tényleg? Már annyi ideje?... *Néz a kezére, amit az előbb fogott meg a fiú. Egy darabig szórakozottan néz ki a fejéből, s mire felnéz, már ismét csönd lett. Tekintetével megkeresi Rettet, aki úgy tűnik, elaludt. Hát innen ez a nagy csend. Szóval Lil halkan válaszol Gevnek.* - Neem, ezt már itt kaptuk...hidd el, nem szeretnél te olyan inni. *Fintorog egyet, majd megpróbál közelebb húzódni a fiúhoz, de ismét jön a szédülés, úgyhogy inkább marad a biztonságos párnák között.* - Hát, nekem csak mostanság van bajom velük...elég érdekes álláspontot választottak maguknak. *Sóhajt egyet.* - Tök jó. Hétfőn az a vámpír intézett el, tegnap meg egy zöld kis izé... nincs valami szerencsém a héten!

Vendég

-Tényleg nincs mit. *És egy puszit is ad a csoki mellé.* -Fertőző, micsoda? Ha jól látom valaminek a közepébe érkeztem meg. Egyébként Gev vagyok. *Mutatkozik be csak úgy röviden, miközben a takarón Lil kezét keresi és megfogja.* -Szerintem publikus adat. Majdnem két hete. *Mondja a srác. És a két hét majdnem itt van ha a user jól számol akkor három nap múlva.* -Vacak lötty? Csak nem az az auror nő itatott veletek valamit azután hogy az történt veletek? Vagy ez már a személyzet ügyeskedése volt? *Érdeklődik a srác is, hogy mi volt, meg hogy történtek a dolgok.* -Épp ezért nem csipázom kék kabátos népséget. *Kétli, hogy miatta pont kiszúrt volna Lilyával a tanárnő, mivel aurormágia... aurorok... maffia. Hoppá az úgy nem baráti dolog. Bár a tanárnő is kegyenc, de semmiben se lehet biztos az ember.* -Ha jól hallottam még az ajtón túlról, akkor te valami riporter szerűség lennél. A nagy kíváncsiságból jött a dolog, vagy honnan? *Azonnal észre lehetett venni a fekete hajú lányon, hogy rájuk kattant, és még nem egy kérdése lesz a számukra.*

Diák Hozzászólások száma : 146 Kaszt :

*Egyre furcsább és furcsább fordulatokat vesz ez a mai nap. A kamera eltevése közben válaszol a panaszkodó Lil-nek.*Lehetne. Majd legközelebb előnyösebb képet csinálok rólad. Mondjuk, nem mintha rólam, nem készültek volna jobbak, de ez van. Éljen a spontaneitás!*Jelenti ki büszkén, ám a mozdulat miatt picit felnyög, mert túl gyorsan vágta magát egyenesbe.*Egyáltalán nem uncsi. Inkább az az unalmas, hogy az összes amerikai barátnőm azzal jött, hogy "jajj, hát szeretem a fiúkat, meg a napsütést, meg a tengerparton lógni...." u-nal-mas. A te dolgaid viszont távolról sem azok. Végre találkozom egyéniségekkel. És nem tudom. Talán úgy két-három éve kezdhettem, de akkor még nagyon béna voltam.*Jelenti ki picit elpirulva, aztán amikor Gev is megjelenik csak ravasz mosoly költözik arcára és lopva ugyan, de lefényképezi a csókot. Olyan édesnek találta, ráadásul a fények is a helyükön voltak, szóval minden tökéletes.*Szia, Loretta vagyok.*Biccent egyet a srác felé, aztán kipillant az ablakon. Olyan jó lenne felkelni, egy kicsit mászkálni.*Halvány gőzöm sincs, de remélem nem. Főleg azok után, amit meg kellett innunk. Borzalmas volt.*Vág még egy fancsali ábrát a borzalmas után, mert kicsit olyan érzése volt, mintha valami ázott kutya szaladgált volna a torkától a gyomráig attól a lötyitől.*szabad tudnom mióta vagytok együtt?*Túl személyes lenne? Megeshet. Érdekli? A kíváncsisága miatt nem, de a nemlegese választ is túl éli.*

Vendég

- Igen...az meglehet. *Kuncog egy sort a tanárnőt jellemző kijelentésre. Lilnek sosem volt szimpatikus az a nő, és sosem lesz az. Éppen az ilyenek miatt, mint ez a mai óra... Az a kutya...hát, nem volt semmi. Aztán megint a képébe villog a kamera, ő meg csak zavartan belepislog.* - Lehetne rólam valamivel előnyösebb helyzetben csinálni a képeket? *Kérdezi egy vigyor kíséretében, bizonytalanul méregetve a kamerát. A tárgy azonban hamarosan eltűnik, úgy tűnik, Rett más módszerekhez akar folyamodni barátkozás terén, amit Lil nem is bán különösebben. A hát nélküli pizsire a szőke már tényleg elneveti magát.* - Igen. Az tényleg gáz! *Vigyorog a lányra, majd ugye jön mégegyszer a bemutatkozás.* - Örvendek. *Biccent mosolyogva mindkettejük felé.* - Én pedig Liliya Galina vagyok, Bulgáriából. Leginkább az állatokat szeretem...meg olvasni. Elég uncsi. *Mosolyodik el zavartan.* - És mióta riporterkedsz? *Teszi fel a kérdést, de alighogy ez megtörténik, nyílik az ajtó, és belép rajta Gev, akit Lil egy mosollyal köszönt.* - Jól nem igazán, de azért megvagyok, köszi. *Viszonozza a csókot, bár még élénken él benne a Karennel való tegnapi beszélgetés emléke.* - Köszi...tényleg nem kellett volna. *Mosolyodik el ismét. ~Elég, hogy te eljöttél.~ Mondaná, de ezt már tényleg túl nyálasnak titulálta.* - A tegnapi órán nem éppen sikerültek a dolgok... tényleg, nem fertőző ez az izé, amit elkaptunk? *Pislog körbe, de egy ápoló sincs a közelben, aki válaszolni tudna.*

Vendég

*Elég rendesen kiütötte magát tegnap a srác, a gyakorlóteremben izzadt szinte majdnem takarodóig, körülbelül két óra magasságában ébredt, és már csak épp annyi ideje volt, hogy elkapja az ebédidő végét. Majd gyorsan a szobájában rendbe rakta magát, és úgy indult el a betegszobák felé, mivel ha jól értesült felőle Lil is itt leledzik. Egy tábla csokival a kezében robog le a másodikról az elsőre. Bekopog az ajtón, de mivel beszélgetést hall így benyit az ajtón.* -Sziasztok. *Aztán Lilya felé indul meg, közben a csokit a háta mögé rejtette.* -Szia, hallottam a tegnapiról. Jól vagy? *Átöleli az ágyban, és úgy csókolja meg a lányt.* -Ezt neked hoztam. *Veszi elő egy mosollyal a háta mögül a csokoládét.* -Na és hogy kerültél ide? *Helyezkedik el közben az ágy szélén, kb fél fenékkel.*

Diák Hozzászólások száma : 146 Kaszt :

*A másik kicsit meg van szeppenve, furán pislog Rett felé, de már megszokta. Ettől nem kezdi el magáról azt gondolni, hogy csodabogár lenne, vagy valami másik bolygóról származhat, hisz a varázsvilágban mindenki különös, nemde?*Eléggé. És ez a tanár....neki sem volt gyerekszobája, annyi szent.*Állapítja meg, aztán megint Lil hangját és arcát veszi a kamera, mert most ő az alany. A kérdésre bólint egyszerűen, bocsánatkérően odaint a lánynak, és lezárja az eddigi dolgokat, mert szeretne normálisan megismerkedni a másikkal.*Ennyi lett volna a kulisszák mögül sztárvendégemmel Lil-lel. A következőkben se feledkezzetek meg rólam, hamarosan jelentkezem.*Integet még egy sort, és újból lenyomja a piros gombot, minek hatására olyasmi hangot hallani, mikor jelez a telefon, hogy nincs benne szufla. Picit arrébb tolja a macskát, aki ezt fújtatva veszi tudomásul főleg azután, hogy még a takarót is kezdik alóla kiráncigálni. A párnát is följebb húzza, felrázza, és végül kipattan az ágyból. Jó, a pattanás túlzás, lassan és biztosan kikecmereg és egy picit elfordítja az ágyat a másik irányába. Aztán visszamászik elég gyorsan a kintről szűrődő hangok hatására. Nem akar még egy incidenst az ápolóval...*Tudod egy valaminek azért örülök. Legalább nem azt a hát nélküli, kórházi pizsit kaptuk, amiből kivan a feneked. Az gáz.*Mondja vigyorogva és ismét bemutatkozik Liliyának. Nem, nem szenilis, csak...ez most hivatalosabb lenne.*Szóval. Loretta Quinn Alvord vagyok, de maradjunk a Rett-nél, vagy a Lorinál. Egy a zsémbes macska itt Bilo, aki amúgy egész jó fej tud lenni, ha akar. Egyébként az USA-ból jöttem és imádok riporterkedni, meg a menő effektusokat.

Vendég

*Hát, úgy tűnik, mégsincs egyedül ébren a szobában, a furcsa, fényképezős lány is ébren van - sőt. Alighogy Lil észreveszi, máris kattog a gép, és készül a videónapló. Lil meg csak bágyadt-elképedve pislog.* - Öhm...szia. *Köszönti egy bizonytalan mosollyal sorstársát.*- Én Liliya vagyok, de inkább csak Lil. Az óráról? Egy szóval...szívás. *Vigyorodik el.* - Nemigen sikerült a varázslat...de ahogy látom, neked sem. Pedig általában nem vagyok ilyen béna, csak hát... van néhány dolog, ami elvette a figyelmem... *Fújja ki hosszan a levegőt, miközben a fehér pizsije, vagy micsodája sarkával játszik.* - Videónaplót csinálsz? *Teszi fel az egyértelmű kérdést, dehát, valamivel be kell indítani a társalgást, és hát ez tűnt Lil számára a legkézenfekvőbbnek...*

Diák Hozzászólások száma : 146 Kaszt :

*Igazából a daimon miatt ő kelt fel legelőször. Együtt könnyebben erőre tudtak kapni a tegnapi óra után, így már ki tudott surranni pisilni, de őt is elkapta egy ápoló nő, természetesen nem kedvességből. Halkan, de határozottan lehordta, amiért ilyen felelőtlenül kezdett el mászkálni papucs nélkül, plusz még a folyosóra is kikukkantott néhány képet készíteni. De az a lötty amit kaptak...Valami biztos volt benne, mert úgy aludt mint a bunda, némi rémálommal megspékelve. A másik ágyon fekvő Lil felé pillog, és egy erőtlen mosollyal kezdi a "barátkozást". Egyelőre ennyi, mert kamera kerül a kezébe, persze jóval lassabban mint tegnap. Sajog minden tagja.*Videónapló 2011. február 5. Nos, sziasztok! Amint láthatjátok a tegnapi órán a varázslatom nem úgy sikerült, mint ahogy akartam és itt kötöttem ki. A Betegszobáról készül még majd több kép, és valószínűleg a mellettem fekvő lánnyal is elbeszélgetek. Sosem árt, ha ismersz egy-két jó arcot.*Kacsint ismét bágyadtan nézőire, és a Naxis felé fordul.*Na szia. Loretta Alvord vagyok, de szólíts nyugodtan Rett-nek, vagy Lori-nak. Mi a véleményed a tegnapi óráról?

Vendég

*Kissé? Nos, ezzel a kipárnázott, félig ülő, félig fekvő helyzetben levő, amúgy is fehér bőrű most meg ijesztően sápadt lány tudna vitatkozni. A tegnapi óra eléggé kikészítette, aztán itt még megitattak vele fél liter lóhányásra emlékeztető ízű valamit, ami egész éjszakára, meg délelőttre kiütötte. Most ébredt fel, s tekintve, hogy úgy érzi magát, mint akit kicentrifugáztak, mást nemigen tud tenni, mint bámul ki az ágya melletti ablakon, egyenesen a napsütötte kertbe, és hallgatja társai vidám csevejét... Egyszer megpróbált felkelni pisilni, ha egy ápoló nem kapja el, valószínűleg a padlón köt ki. Hát juhé. Az aurormágiát sem szerette meg különösebben. Ráadásul sorstársai még mindig alszanak. Ennél unalmasabb napja még nem volt. Valaki hozhatna legalább egy könyvet.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Aurormágia óra kissé megviselt három diákot, így megjelennek a Betegszobán egy teleport bájital segítségével. Nincs különösebb sérülésük, de nagyon gyengék, és nem igen tudnak kikelni az ágyból. A holnapi napot itt tölti Liliya Galina, Loretta Q. Alvord és Lisa Deadwood.*

//..., akiknek van multija, így ugyanúgy tudnak holnap játszani máshol. Megbeszélve az érintettekkel. Wink

//

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Dec. 18, 2010 9:23 pm

*Ő maga is elálmosodott rendesen, de tudja, hogy egy jó darabig biztosan nem fogja elnyomni az álom. Ezt pedig az imént, alig egy órája lejátszódott eseményeknek köszönheti. Milyen érdekes, hogy két órája még az volt a legnagyobb baja, hogy Dar nem akart beszélgetni velük... Habár ez a gondja megoldódott, sőt, már egész közel került hozzá, ha szabad így fogalmazzak. Nem tiltakozik amikor az udvarias fiú elkíséri az ágyához, csak megköszöni, és megöleli.* - Köszönöm.* Suttogja el azt a szót, amely mindent összefoglal, amit most érez. Ha ő nem lett volna, vagy a sárkány szaggatta volna szét, vagy a nő pirította volna ropogósra, hogy felfalja a fenevad. És akkor lehet, hogy el se jutott volna a gyengélkedőig. Meg hát, ahogy ismeri magát, nem is akart volna befeküdni ide, nem szereti ha más ápolja... Az ölelés után ő is befekszik a puha ágyba, cirmosa pedig jó szorosan mellé, és végre biztonságban kipihenhetik a nap fáradalmait.*

//én kösziii//

Vendég

*Mosolyogva nézi, ahogy a macska befészkeli magát gazdája ölébe. Közben pedig elgondolkozik rajta, hogy mi lenne, ha valami eltitkolt nővére lenne a csaj... áht, eléggé meghökkenne. Az több, mint valószínű, hogy rokonok, legalábbis valamilyen szinten. Lehet, hogy olyan az anyjánakatestvérénekazunokahúgánakagyerekénekazunokatestvérénekavalakije típus, dehát, mutassanak két Penthesileát, akik nem rokonok... Elég valószínűtlen. Nagy család, meg kell hagyni. És Dar csak alig pár embert ismer belőle! A szándékot viszont felfogja, és el is neveti magát rajta halkan.* - Én pár napja jöttem, szóval tulajdonképpen a húgomat, téged és Chleopatrat ismerem. *Majd a gúnyos kijelentésre felnevet ő is, de meghallja benne a hamisságot is... Elvégre ő is pont így van. Nagyon idegesítőnek tartja a húgát, mégis szereti valahol, mélyen. Nem tehet róla, nem igaz? A kijelentésre pedig már tényleg őszintén nevet fel ismét.* - Hát igen. Nem valószínű! *Mosolyog a lányra, majd elnyom egy ásítást, és az órájára pillant.* - Azt hiszem, én lefekszem, persze csak ha nem gond. Neked sem ártana az alvás! *Áll fel, majd a lánynak kezet nyújt, és odakíséri őt az ágyához, ha az nem tiltakozik.* - Jóéjszakát. *Mosolyog rá, majd visszamegy a saját ágyához, elhúzza a függönyt és bebújik a hideg takaró alá. Nagyon kimerítette ez a dolog...meg a feje is sajog kissé.*

//Köszönöm a játékot *-*//

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Dec. 18, 2010 8:41 pm

*Engedelmesen mellé ül, és a cicáját is magukhoz hívja, aki egy gyors ugrással ölébe fészkeli magát.*
- Na, jó látni, hogy még tudja, hogy ki a gazdája!* Neveti el magát, és simogatni kezdi a nagytestű cirmost.* - Bizony nagy szerencse...* Sóhajt fel gondolataiba merülve.* - Ez érdekes.. Elég durva lenne, ha kiderülne, hogy valami eltitkolt testvér, vagy nagynéni!* Viccelődik, de lehet, hogy ez az állítás korántsem vicces. Mindenesetre ő csak azért mondta, hogy oldja egy kicsit a nyomasztó hangulatot.* - Nem, csak hallásból ismerős a név.. Csak idén kezdtem a sulit, így nincs sok ismerősöm..* Meséli, majd érdeklődve hallgatja a fiú további mondanivalóját, a kérdésre pedig csak felnevet.*
- Igen, a nővérem Gerdit, de Istenem, bár ne járna ide!* Kacag tettetett gúnnyal. Habár nem ápolnak túl jó kapcsolatot a testvéreivel, azért a lelke mélyén szereti őket, és ha arra kerülne a sor, még az életét is feláldozná értük.* - Azt hiszem legközelebb már nem magyarázhatod ki magad ilyen könnyen, mikor elslisszolsz mellettem egy gyors, nemtörődöm hellóval.* Kacsint rá mosolyogva, nyilvánvalóan csak viccel.*

Vendég

*Csendben várja, hogy a lánnyal készen legyenek az ápolók. Hát igen, valóban eléggé megviselte mindkettejüket a dolog... Mikor a lánynál végeznek a nehezebb munkával, az egyik ápoló Darhoz lebegtet egy lavór melegvizet, és ráparancsol, hogy mosakodjon meg a függöny mögött. A fiú így is tesz, s mikor végzett, leültetik az ágyra, ahol bekötözik meg fertőtlenítik a sebeit. A fél kezét fel is kell kötni, mert meghúzódott. Aztán megitatnak vele valami keserű bájitalt, és elvonulnak. Mikor a lány mellé botorkál, ő maga az ágy szélére ül, a lányt pedig óvatosan lehúzza maga mellé.* - Gyere, ülj le. Még a végén összeesel... *Mosolyodik el. Tényleg igen ingatagon áll a lány, úgyhogy talán nem is árt az ülés.* - Hát, igen. Még szerencse, hogy elmentek. *Csóválja meg a fejét. Nem tud napirendre térni a dolog fölött.* - Ezek szerint igen... de én eddig nem tudtam róla. De nem kizárt. Azt is csak nemrég tudtam meg, hogy itt vannak rokonaim. Chleopatra..talán ismered. Naxeldires. Nellondban is lakik egy Penthesilea...vagy több is. Nem tudom. Valamint mostmár a húgom is ide jár, együtt érkeztünk. *Fejezi be a beszámolót.* - Neked járnak ide rokonaid? *Kérdez vissza, egészséges kezével az ágyra támaszkodva.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Dec. 18, 2010 8:07 pm

*Ami azt illeti, ő is csöndben volt amíg a gyengélkedőre nem értek. Csak elmosolyodik azon, amit a fiú mond, nem bánja, hogy nem olyan állatimádó mint ő maga, hiszen tudja, hogy ez nála már egy kórság...* ~ Legalább aranyosnak gondolja, ez is valami.~ * Mikor a fiú azt mondja, hogy őt vizsgálják meg először, nyitná a száját, hogy tiltakozzon, de ekkor átjárja valami földöntúli gyengeség, és úgy érzi, nincs ereje még tiltakozni se. Az ápolónő hamar odasiet hozzá, és leülteti egy székre. Csak ekkor veszi észre, milyen ramaty állapotban is van. Hamar a tükörhöz siet, és olyan látvány tárul elé, amitől ő maga is megijed. Haja megpörkölődött, habár most ez a legkisebb gondja, azzal együtt, hogy arcát vastag por borítja. Homlokán hosszú sebhely díszeleg a kisebb küzdelmet bizonyítván. Kabátján hosszú szakadás, csizmája is kilyukadt. Most leginkább egy hajléktalanra hasonlít, nem túl csábító látvány. Szeretné megmosni az arcát, és ő maga rendbe tenni testét, de az ápolók nem hagyják, hogy bármit is egyedül végezzen. Megadóan hagyja, hogy ellássák és megfürdessék, majd segítsenek neki az átöltözésben is, valami fehér ruhába, és egy papucsba, amit a betegekre szoktak adni. Mikor végeztek feláll és a fiú ágyához botorkál.*
- Ugyan már, nem a te hibád... És nem is sült el olyan rosszul, hiszen viszonylag szerencsésen megúsztuk.* Mosolyog rá kedvesen.* - Én pedig remélem, hogy visszajön minél hamarabb, mert te is kezelésre szorulsz. De előtte mesélj magadról. Esetleg rokonok vagytok? Mert ahogy hallottam, a vezetéknevetek megegyezik...* Szól tűnődően.*

Vendég

*Pedig van egy olyan érzése, hogy a lány rosszabb állapotban van, de nem kell ezen veszekedni, elvégre tök mindegy úgyis. Meg persze lehet, hogy az is közre játszik, hogy Dar igen ritkán helyezi saját problémáját másoké fölé. Ez van.* - Én jól vagyok, de köszönöm a kérdést.*Ereszt meg egy félmosolyt.* - Neem, dehogy baj. Aranyos. *Néz le a hangtalanul mellettük surranó macskára. Aranyosnak találja, és a macskáktól kirívóan roppant értelmesnek.* - Aranyos. *Suhan át ismét az arcán egy mosoly.* - Állatbarát? Nemigen. De nincs velük bajom. *Hát igen. Sosem kedvelte őket különösebben, de indok nélkül sem is gyilkolta őket, meg ilyesmik. Allergiája sem volt. A gyengélkedőre érve szólal meg először, a faggatózó ápolónőhöz intézve szavait.* - Kezdje inkább vele, rendben? *Majd a kapott ruhát átveszi egy valami mögött, s mire végez, valószínűleg már Seldrit is abban van. Leül egy ágyra és nézi, ahogy az ápolónő kezeli a lányt.* - Remélem, nem fog visszajönni. *Sóhajt.* - És sajnálom, hogy ott kellett lenned. Valószínűleg engem keresett... A név alapján legalább is. *Ha valamit utál, az az, hogyha miatta sérül meg valaki... és msot pont ez történt.*

Vendég

*Fütyörészés hallatszik a folyosóról, egy egész népszerű angol szám, utána benyit a hang gazdája is. Nem találja sehol ikerhúgát, és azzal a logikával keresgél, hogy van rá esély, hogy már megint bajba került... Akkor pedig akár a betegszobán is összefuthat vele. June-t mégsem találja itt, viszont ahogy körbenéz, a tekintete megakad három lányon, akik közül az egyik igencsak rossz állapotban van. Felvonja az egyik szemöldökét, majd beljebb lép.* - Ejnye, no, hát szabad ilyet? *Az oldaltáskából egy nagy tábla csokoládét húz elő. Miközben közelebb lépdel, félig lehámozza róla a papírt, majd letör belőle két sort, és Kath felé nyújtja.* - Semmi nem tűnik el örökre. Előbb vagy utóbb mindent és mindenkit megtalálsz. Ha hamarabb nem, akkor a másik oldalon. *Az utolsó mondatot már halkabban teszi hozzá, de elgondolkozva figyeli Kath-et, majd kicsit meghajol, és a másik két lányra pillant.* - Cain vagyok. A hölgyekben kit tisztelhetek? *Enyhén sármosan mosolyog, de most mégse áll le csajozni, nem ez a megfelelő hangulat ahogy elnézi.*

//Ééés akkor Laura utasítására fagy XD Chh, pont mikor lejöttem. Razz

//

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Dec. 13, 2010 3:35 pm

*Nem, épp senki nem támogatja a koporsóhumorát, szóval el is húzza a száját, és karba teszi a kezeit. Ann meg nagyon jól érzi, hogy jobb tartani tőle, elvégre mégis nekromantával van dolga. Ja az meg a másik, hogy sugárzik belőle a sok mágia, hála a varázstárgyainak, amiből azért van egy pár. Minden esetre a furcsa jelzőt kikérné magának, ha tudná, hogy az "újlány" magában így könyvelte el. De így, hogy fogalma nincsen róla, csak elereszti a pillantásával, miután megállapította, hogy itt és most nem jelent veszélyt. Így inkább a másik, sírós lányhoz fordul, és tovább faggatózik.*
- Na meg hogy tűnt el? A dolgok nem tűnnek csak úgy el. Ahogy nem is jelennek meg csak úgy... *Teszi hozzá kissé sejtelmesen, majd várakozón nézi a lányt. Nem gonosz ő egyébként, csak nem mindenkivel kedves.*

» Betegszoba