Betegszoba

Tárgy: Betegszoba Vas. Júl. 12, 2009 3:47 pm

First topic message reminder :

A kúria első emeletén sétálgatva, ha megpillantasz egy bordó akácfából készített ajtót, tudhatod hol jársz. Ez a betegszoba, amit hasznos megjegyezni, hiszen bármikor érhet kellemetlen meglepetés. Az ajtó mindig nyitva áll, így semmi nem akadályoz a belépésben. Ha úgy döntesz, hogy betérsz, ambivalens érzés foghat el. A falak koromfeketék és lehangolóak, az ágyak azonban hófehérek és tiszták. A szoba nem túl nagy, hosszúkás. Két oldalon 7-7 ágy áll, melyek telítettsége esetén van mód bővíteni azok számát. A fekvőhelyek mellett található egy fenyőből készült éjjeli szekrény, mely bűbájjal van zárva. Ide lehet elzárni minden mágikus tárgyat, melyeket meg szeretnél óvni mástól. Ne félj, a bűbáj erős! Nem csoda, hiszen az egyik alapító alkotta meg, méghozzá Cirelin de Sovalon. Furfangos kis bűbáj ez és még a működését is kevesen értik, hiszen ezt a bűbáj csak téged Boris Botevszkijt, és segédjét, Nadin Screwburry engedi hozzányúlni az elrejtett dolgaidhoz. Valakinek a betegekre is figyelni kell! Ezt a feladatot az előbb említett Boris látja el, és Nadin. Azt még tudnod kell, hogyha aprócska gondokkal fordulsz hozzá, hamar megmutatja a helyes irányt, azaz a kijáratot. Nincs nekik idejük kis fejfájásokra és karcolásokra!

A 14 ágyon kívül még található egy nagy szekrény is, mely növényekkel van tele, de ezt Boris kevésbé használja, hiszen ő a mágia híve. Természetesen kisebb jelentéktelen kellékek még találhatóak a szobában, de úgy alapjában véve elég egyszerű az egész helyiség.

Vendég

*Egész nap próbálta előkeríteni Susant. Fene gondolta volna, hogy a gyenguszon talál rá. Így aztán berobban a szobába, kezében egy kis fonott kosárka, ami tele van minden aprósággal. Csokik, cukrok, és minden egyéb. Még süti is.*
- Hát te meg mit csináltál hogy ide kerültél? Mi meg halálra aggódjuk magunkat...
* Közli tetetett felháborodással, miközben ledobja magát a lány mellé, és a kosarat az ágyra teszi.* - Kezdjél neki enni, mert gondolom egész nap nem ettél. * Mondja komolyan, majd a lábát keresztbe veti a másikon. Rajta most is egy kényelmes kopott farmer, egy laza póló, és egy farmerkabát, valamint egy sportcipő. Dwalin a vállán üldögél, és nyugodtan figyeli Darwint.*

Vendég

*Nos, igen a lányka pöppet beájult. Mindenesetre el van ő a tudatlanság világában, ám fejében még ilyenkor is furcsa dolgok kergetik. Különböző alakokat lát álmában, a lány futna, de nem tud...Aztán egy másik kép...És még sok-sok álom, melyből menekülne, de nem tudna...A fossza összegömbölyödve fekszik az ágy végén, gyenge akárcsak a gazdája. Nos, ahogy előttem is van írva a leányzó csak holnap ébred fel...*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Vladislava Feodosrov érkezik meg a Betegszobára Susan Watsonnal. A főprefektus lányt kissé megviselte az Aurormágia óra. Erős áramütés érte vizes testét, így elvesztette eszméletét. Nem halt bele, de a hétvégén itt kell maradnia és csak holnap ébredhet föl.*

Vendég

~ Inkább nekem kéne szabadkoznom. ~ *Gondolja. Egy mosolyt eröltet magára. Afféle semmi gond nincs fajta mosoly. Eléggé hihetőre sikerült. De Gaea indulni készül. Rékát is hívja, de valahogy neki nincs kedve hozzá. Meg hát még dolga is akad még. Egy sóhajt elereszt és feláll.* - Bocsi, de még van egy kis dolgom. Sajnos. Egy ideig el kísérhetleg. Jó? *Kérdi. Kezd helyre rázódni, mivel a lekiismeret vissza húzódik, mert Gaea jobban néz ki.* - Már amúgy is jobban nézel ki. De azért vigyázz magadra! *Egy figyelmeztetés + egy kis aggodalom. Nem figyeli Gaeat, de ha épp akkor és épp ott... Nos akkor igen.* - Köszönjük a segítséget. *Mondja a gyógyítoknak hátra fordulva. Jó eséllyel el is indulnak a kijárat felé, egy idő után szét válnak utjaik. Elköszönnek és mindenki megy a saját utjára.*

Vendég

*Ahogy kiszúrja felültében, hogy Rékának olyan bűntudata van, mint amilyet kevésszer látott, kicsit megdöbben.* - Jaj Réka ne csináld! *Vígasztalja a másikat.* - Ez az óra sajátossága. Így jártam. Nem tehetek róla, ha egyszer ki nem állhatom az élőholt meg az efféle dolgokat. *Fintorodik el, és hagyja, hogy valami bogyót is a kezébe nyomjon a gyógyító egy pohár víz kíséretében. Biztos hasznos valami, így lenyeli zokszó nélkül.* - Ha végeztek veled, *Szólal meg miután lenyelte a bogyót a szájából.* - nincs kedved lemenni egy kicsit levegőzni? Én mindenképpen lenézek mert valahogy még mindig kevés nekem az oxigén. *Ezzel lecsusszan az ágyról, és fenekét félig azon hagyva, félig neki dőlve várja, hogy Réka rábólintson a dologra. Ha meg nem teszi, elköszön tőle, és egyedül indul neki a naxi főhadiszállásának, hogy a temetőben sétáljon egyet. Hogy miért a temetőben egy ilyen óra után? Azt nem tudja. De valahogy most úgy érzi, erre van szüksége.*

Vendég

*Mikor Gaea felébred egy óriás szikla esik le a szívéről. De vissza is zuhan rá a lelkiismeret miatt.* - Szia. *Feleli elhalt hangon a lánynak, és a gyógyító hozzá is megérkezik. De Rékát ez nem hatja meg. A fájdalomra nem figyelt, így különösebben nem érezte. Mivel a hangulata valamicskét javult nem küldi el a fenébe.* - Gaea hagyjad had segítsen. *Feleli halkan de érthetően. Nincs sok élet hangjában, mivel teljesen a lelkiismeret rabja lett.* - Igen én. Sajnálom az én hibám volt. Nem figyeltem rád eléggé. Sajnálom. *Szabadkozik. Lila szeme, kicsit kifakult, úgy tünhet emiatt, hogy sír. De nem, csak a bűnbánat. A gyógyításra egy halk köszönömöt ejt.* - Jobban vagy már? *Sajna képes arra, hogy ilyen érzékeny legyen. De csak barátaiért. Bocsánatkérő szemei csak vizsgálják a lányt.*

Vendég

*Gaea agyáról lassan oszlik a kábulat. Az utolsó, amire emlékszik, hogy látja a saját kezét, és eléggé rothadó benyomást tett rá. Erre bekúszik lassan az érzékelésébe az is, hogy hányingere is volt, … sőt, még mindig van! Ezzel már fordulna is lefele öklendezni egy sort valamerre, és kiszúrja résnyire nyitott szemekkel, hogy felkerült a gyenguszra, és hogy Réka aggódó szemekkel szinte kezeit tördelve néz rá.* - Szia. *Mondja halkan, de többre nem jut, mert már megint ott terem egy … nem … KÉT gyógyító, és az egyik Rékát kezdi el piszkálni, és a kezeit látja el, a másik meg őt vizsgálgatja.* - Semmi gondom na mááár! *Hessegeti el Gaea a gyógyító kezeit.* - Csak elájulta az órán jó? *Erre a gyógyító valamit csinál vele, és a hányingere elmúlik. Helyette becsúszik némi kábulat, amit valószínűleg az órán kapott sokk okozott. Most már föl mer ülni, és Rékától normális hangnemben kérdez, amíg rendbe szedik a lány kezeit.* - Te hoztál fel? *Ha a lány bólint, akkor egy köszit is kap Réka egy halovány mosoly kíséretében. Közben a lány kezével is végeznek a gyógyítók, és nyoma sem marad szinte annak, ami a lánnyal történt.*

Vendég

*Szinte futva érkezik (már ha tud egy lánnyal a kezében futni) be a gyengélkedőre. Gaeat lefekteti az ágyra. Nem lát rajta külső sérülést, így csak oda visz egy széket az ágy mellé aztán leül rá, és várja, hogy a lány felébredjen. Nagyon nagy a lelkiismeret furdalása. Tudja, hogy az ő hibája volt. Reméli, hogy Gaea megtud neki bocsátani.* ~ Remélem semmi komoly baja nincs. De legalább az orvos itt lenne. ~ *Szitkozódik magában. Már azt sem tudja hol áll a feje. A saját sérüléseivel sem törödik, pedig lehet, hogy jobb lenne. Elég furcsa látványt nyujtanak Réka ezén a vágások és a horzsolások. De erre most nem gondol mivel nem tud szabadulni a lelkiismeret furdalástól ami az egész elméjét le foglalja.*

Vendég

* A kanalat átveszi mosolyogva, majd lassan belekóstol a húslevesbe. Már csak az hiányozna, hogy megégesse a nyelvét. Majd aztán biccent egyet, hogy ízlik neki.*
- Dehogyneeeeem. Akkor énekelnek, ha épp egy mentalista, és egy nekromanta földelnek el valakit... mit is mit is... Megvan! Sweeny Todd - Little priestet. * Gavril gyaníthatja, hogy nem véletlenül mondja a lány, hogy bizony hogy énekelnek. És ráadásul mentalistával. Ki is az a mentalista, aki Janával nagyon jóban van? Chris.* - Na jó... akkor kapsz egy IFA-t. Bár én egy Zillre gondoltam. Tudod... a billenős fajtára.* Vigyorog a srácra, majd ismét enni kezd. Rövid szünet. * - Amúgy valóban furcsa lett volna, ha egy auror elkezd énekelni a helyszínelés közben. Vagy képzeljük el Sherlockot ahogy énekel. Brrrrr... nem is képzelem el. Inkább nem. Nem akarom. Poirot-tal ugyan ez a helyzet. A Vénkisasszonyról már nem is beszélek. Nem... nem nekünk való az éneklés. Merlin sem énekelt... és Morgan la Fay sem. Se a többi nagy varázsló. Ez a nem a mi témánk. Ez maradjon meg a bárdoknak. Nem? * Kérdi komolyan, ám ajkain mosoly bújkál.*

//Fagy//

Vendég

-A kanál! *Csap a homlokára, és előhúz a zsebéből egy kanalat, majd azt is átnyújtja a lánynak.* -Véletlenül pont van nálam egy, gondoltam rá,, hogy a gyengélkedő nem kanálgyár. Egy kamion, akkor csak IFA autogramokat fogadok el, más nem kell, ha kamion akkor IFA. *A kikötés az kikötés, nem lehet mit tenni.*
-Hatvanhat gégemetszést megcsinálok a tőrömmel, mire egy dalt eléneklek. Na meg kinek van kedve énekelgetni harc közben, még nézzenek hülyének. Sose láttam még aurort énekelni a helyszínen, szerintem a nekromanták se szoktak énekelni a hullák felett.*

Vendég

- Hehe... nem mondod, hogy csak úgy lenyúltad a manóktól? Na akkor most kicsit mi hekkeljük a rendszert. Nem adom vissza nekik. Majd megfenyegetem, hogy ruhát kapnak... hühümm...tangát a fülükre... csak szóljanak be még egyszer.* Vigyorog a lány mint aki megzakkant.* - Nem mondod, hogy neked sem ment? de most komolyan... nem vagyok én madár, hogy énekeljek. Amúgy is. Az átkok gyorsabbak mint egy dal. Jó persze... nem mondom, hogy nem kellene ez az óra. De nekem aztán totál felesleges. Ha bele gebedek sem fogok tudni egy normálus varázslatot kicsikarni a torkomból.
*Mondja halkan, miközben körbe pillant.* - Te átok... kanalat nem hoztál? Anélkül hogy egyem meg ezt a levest? * Kérdi vigyorogva.* - Na jóvan... majd hozok neked egy millió autógrammot. Elkötök neked egy kamiont... aztán majd beosztod ahogy akarod.* Villant egy vigyort a srácra.

Vendég

-Felőlem megtarthatod, a manók konyhájáról csórtam a cuccost, ha kell nekik akkor majd találj ki valamit, de szerintem nem fog hiányozni nekik. *Miután átnyújtja a húslevest leül az egyik ágyra a lánnyal szemben, nincs tömeg a gyengélkedőn, szabadon beszélgethetnek, nem zavarnak senkit a lábadozásban.*
-Akkor én kérek egymillió autogrammot. *Aztán ha a lány gyorsan vágja a mértékegység váltásokat, akkor kapcsolhat.* -Megérzés volt, egyébként, meg ez volt legfelül. *Mondja egy kis nevetéssel a végén.*
-Egy fél varázslatom se sikerült az órán, aztán úgy felhúztam magam, hogy inkább csak néztem ki a fejemből, és írogattam.*

Vendég

* Mikor nyílik az ajtó, oda néz. Mgjelenik benne egy kis piros lábas, fehér pöttyökkel.*
- Jééééé egy Lábas. Dejóóó... mi van benne? HÚSLEVEEEEES! * sikítja a lány, már majdnem ki is pattan az ágyból, amikor mégis csak inkább visszafekszik.* - Ejjj de szívás ez. Olyan szinten szédülök, hogy nem igaz. Komolyan... mintha... Jaaah. Köszi. Az énekesnőtk jól van. Autógrammért jöttél? Mert ha igen, akkor csak autó tonnát tudok adni. Vagy ha gondolod, később felrobbantok neked egyet, és akkor kapsz belőle egy grammot.
* Mondja vigyorogva. Dehogy is vág hozzá valamit a sráchoz. Fenéket. Örül a húslevesnek, és a társaságnak. Nem gondolta, hogy ma meg fogja látogatni valaki Faithen kívül. Már ha ő feljön majd. Márpedig valószínű, hogy feljön. Nem hagyja a cicáját...vagy mégis? Elvégre nem lett semmi komoly baja... csak szédül. Akkor meg minek kellene feljönnie? Semmiért. Itt vagyon az okosság. Így aztán Gavril büntetlenül sétálhat be.* - Dejóóóó cucc. Honnan tudtad, hogy ilyet akarok? Meg is tarthatom? * Kérdi a lábasra célozva vigyorogva.*

Vendég

*Mindenki látta, hallott Jana dalmágia órai teljesítményéről, ő maga egy sarokba húzódva dörmögött az orra alá, énekhangja egyenlő úgy nagyjából mínusz százzal. Szóval mivel tudta, is hogy a lány rosszul van, így gyorsan lenyalábolt a manók konyhájára és beszerzett egy kis forró húslevest, valamint az Isten tudja honnan, hogy honnan, de egy piros színű fehér pöttyös lábast a leves számára. Zsebre vágott egy kanalat is, a gyengélkedőn amúgy se tartanak ilyesmit. Lassan felér a labirintusból az iskolába, fellépcsőzik az elsőre, majd kopogás után benyit.*
-Helló, hogy van a mi kis énekesnőnk? *A húslevest pajzs képen maga elé tartja, mert lehet felhúzza Janát az énekesnővel, és lehet szebb az élet leforrázott arccal, mint katanával a gyomorban.*
-Hoztam egy kis húslevest, és ráadásul a lábast figyeld! *Emeli egy kicsit magasabbra a lábost.*

Vendég

*Vége az órának. Neki legalábbis biztos. Nem érzi túl jól magát... hogy miért nem? Nos az több ok miatt is van. Első, hogy nagyon készen van az órán lefárasztotta magát. Azaz...a mágia tiltott volta miatt nincs éppen jól. Majd aztán ott van az is, hogy a takaró nem jó itt, mert vékony, és amúgy is mozgáshiánya van. Így aztán rúg egy két nagyot a takarón. Aztán abba hagyja, majd hirtelen megint elkezd rúgdosni, de gyors egymásutánban. Közben morog, mint egy hangkártya hibás robot. Közben próbál szabadulni a takarótól, ami csak még jobban rátekeredik a mozgolódás miatt.*

Tárgy: Re: Betegszoba Pént. Aug. 27, 2010 3:53 pm

*Na tessék, sikerült totálisan félreértenie egy nem éppen bonyolult kérdést. Nembaj, majd máskor elmondja... Számára ezek az emlékek, még ha elég régiek, számára mégis újak, fegyvert jelentenek neki sylviával szemben. Bár nem bízik abban, hogy az ikertestvére beengedné az elméjébe... De ha sikerülne, és meg tudná mutatni ezeket az emlékeket... Áhh, szép remények. Syl mentalista, ő meg gyenge mentálmágiából, szóval elég nagy eséllyel bukott dolog... Felpillant az órára, szemében egy kis félelem, és a sajnálkozás keverékével.*
-Jól van, menj csak.. És.... Vigyázz magadra, kérlek! *Mondja, ezzel elbúcsúzva, majd szépen elkezdi tanulmányozni a plafont, amint Rosetta elment.*

Tárgy: Re: Betegszoba Pént. Aug. 27, 2010 3:48 pm

*Ó, ő egyáltalán ne erre értette a dolgot, hanem arra, hogy mi volt az az új régi emlék, amit elfeledett, mit látott, mikor minden eszébe jutott, és lepörgött előtte az élete. Szerették e a szülei, hogyan váltak el egymástól, miegymás. De már nem firtatja, hiszen az óra a betegszobán szépen kattog, háromnegyed, itt a jelzés, hogy indulni kéne a szakkörre. *
- Mennem kell, hiszen mindjárt szakkör. Holnap is jövök, vigyázz magadra és pihenj, Nikorina. *Köszön el a lányól, gyorsan, végigsimít a karján, még mindig hűsítő kezeivel, és szépen eltűnik, magára hagyva a lányt a gondolataival. Nincs sok ideje, hogy átérjen.*

Tárgy: Re: Betegszoba Pént. Aug. 27, 2010 3:37 pm

*Kihallja azt a kicsit kiemelt "Ti" szócskát, mire picit elpirul, de csak nagyon picit, alig észrevehetően, de kerül egy kis szín az arcába. Nem igazán tudja, hogy Rosetta mit gondol felőlük, hogy egy párnak gondolja-e őket, vagy sem... Bár inkább az előbbire gondol, és már nyitná a száját, hogy tiltakozzon, de aztán Rosetta olyat kérdez, amin ő is meglepődik, eléggé zavart lesz az arca, és tétován vonogatja a vállát. Persze, tud ő rá válaszolni, csak... hirtelen érte.*
-Nagyon.. sok mindent. Olyan fura volt, mintha.. az összes emlékemet, az egész életemet egyszerre magam előtt láttam volna, egy máodperc alatt. Aztán... elsötétült minden. *Mondja tétován, nem teljesen érti, hogy Rosetta igazából mire is kíváncsi, de erre asszociált a kérdés alapján. Aztán lehet, hogy tévedett...* Arra nem emlékszem, hogy hogy kerültem... oda. *Nem mondja ki, de Rosetta Tudhatja, hogy a túlvilágról beszél. Pontosabban annak kapujáról, ahol kénytelen volt idézni egy darabig. Lassan hátradől a párnán, a szemein látszik, hogy kissé kimerült, de amúgy egészségesnek tűnik, csak kissé fáradékony. De mihelyst kimehet a természetbe, ez is rendbe fog jönni.*

Tárgy: Re: Betegszoba Pént. Aug. 27, 2010 3:27 pm

*Mikor Nikorina szinte megígérteti vele, hogy ne mondjon semmit neki, komolyon bólint egyet. * - Persze, úgy sem szólnék bele soha a Ti dolgotokba. *A Ti, az akarva akaratlanul is kissé kiemelkedik a mondatból, és hogy miért? Véletlen, vagy mert már egy párnak tekinti őket? Fene tudja. Talán még ő se tudja, de ha egy párnak is tekintené őket, nincs benne semmi rossz szándék. És Rosettának miben nincs gyakorlata? Annyi barátjának látta már a halálát, hogy csoda, hogy még tud mosolyogni. Mondjuk, az iskolában körülbelül mindenkinek tűnt/ment/halt már meg barátja és még is alig-alig látszik rajtuk a jellemferdülés. Rajta látszik. Nem mosolyog feltétlen, ok nélkül, és a szemében is gyakran tompul a fény. Már nem annyira, itt van Nikorina, de ha Casimirora gondol, vagy a sötét nagyúrnőre, Laurára, vagy éppen Jackre. Nos, akkor tompul az a fény. *
- Mit láttál? *Nem ömlik belőle most a kérdés, egyetlen, de mindenre kíváncsi kérdés bukik csak ki belőle, picit meglepődve. Habár, belegondolva... Amikor valaki meghal, lepereg előtte az élet. Talán még sem olyan meglepő ez most. *

Tárgy: Re: Betegszoba Pént. Aug. 27, 2010 3:19 pm

*Az nem igazán nyugtatja meg, hogy Rosetta azóta Sylviát csak egyszer, Jamest meg egyszer sem látta... Bár ha James nem tudta meg, az kicsit megnyugtató, emlékezvén arra, hogy milyen ígéretet tett magának a lány. Hogy nem akarja, hogy a fiú még egyszer ilyen állapotban lássa...*
-Figyelj... Ne szólj Jamesnek, ha találkozol vele, jó? Egy-két nap, és elszabadulok, érzem. Majd.. megkeresem én. Ha már kiengedtek innen. *Úgy tűnik, azért Rosettával egy véleményen van valamennyire abban, hogy nem kéne most Jamest idehívni. És igen, ezt nem nagyon lehet feldolgozni... Bár Rosettának már mondhatni van benne gyakorlata. Előbb Szevér, most Nikorina...*
-Vissza... visszatértek az emlékeim anyám halála előttről. *Szólal meg pár perces hallgatás után, megint a távolba meredve. Rosettának már meélst arról, hogy jó sok fehér folt van az emlékezetében, aztán sylvia feltárta előtte azt, hogy miért... De most már emlékezik. Mindenre.*

Tárgy: Re: Betegszoba Pént. Aug. 27, 2010 3:12 pm

*Mikor a lány kérdez, csak megrázza a fejét. Nem kell szavakat fecsérelni erre, tudják egymásról, hogy ő sem tudja. Együtt érzően pislog a lányra, főleg Gradan dolgában. Persze nem tudja, hogy milyen ez, neki sose volt daimonja, akart is sok ideig. De már késő, későnek érzi, Jackkel már talán nem utazna el, sőt. Nem is engednék el vele. Ó, a szülei tudnak ám arról hogy Jack megölte az igazgatót, és mivel nem ismerik, soha nem engednék el a lányukat egy ilyesféle gyilkossal. Mondjuk, most eszébe se jutna elutazni.*
- Nem tudom, sajnálom, de semelyikükről nem tudok semmit. Sylviát láttam egyszer, de nem nagyon tudom, hogy bajt csinált e, James-t pedig azóta nem is láttam. Egy ideig hazautazott, lehet, hogy... Nem is tudta meg. Sajnálom, nem tudom. De ha most idehívnánk, szerintem még utólag is aggódna. Sőt, biztosan. *Mondja a lánynak, hogy ne most hívják, hanem ha Nikorina már rendbe van. Ha már minden rendben, akkor talán könnyebben feldolgozza, hogy egyszer már meghalt. Áhh, hülyeség, ezt nem lehet könnyen feldolgozni.*

Tárgy: Re: Betegszoba Pént. Aug. 27, 2010 2:31 pm

*Szegény Nikorina nem tudja, hogy az Úrnő milyen árat kért azért, hogy őt visszahozza... Ha megtudná, nagyon lesokkolná a dolog, az biztos. De nem tehetne semmit... Épp ez a dühítő az egészben. Hogy ha tudná is, teljesen tehetetlen lenne.*
-De akkor miért... miért történt ez az egész..? *Suttogja maga elé, igazáből teljesen költői kérdés, mert tudja, hogy Rosetta sem tudja rá a választ. Ahogy ő sem. Még mindig alig fogja fel, hogy mi is történt...*
-Tudom.. tudom, hogy bennem él. De annyira megszoktam már.. *Motyogja, lassan körbenéz, mintha a szürke macskát keresné, majd lemondóan felsóhajt.*
-James tudja...? És Sylvia.. Ő ugye nem okozott azóta semmi.. galibát sem, ugye? *Tesz föl rövid hallgatás után két kérdést, megint Rosetta szemébe nézve, eléggé aggódó tekintettel.*

Tárgy: Re: Betegszoba Pént. Aug. 27, 2010 2:23 pm

*Épp, mikor a lány elhallgat, akkro akarja mondani, hogy elég, elég, nem kell mindent most azonnal, sőt, nem fogja faggatni, ha nem akarja. Igen, Szevérnél nem kérdeztek,semmit, de most, a koboldlány valóban kíváncsi, valóban érdekli. Olyan sokszor került már bajba, hogy érdekli, mi van, ha az egyik bajból nem sikerül kikerülnie. Vagy ha Casimiro meghal. *
- Csss.... Nyugodj meg. Nem kellett még meghalnod, nem kellett még örökre velük maradnod. *Csitítja, nyugtatja, hogy az emlékképek közül lassan visszahozza, most még, ilyen közel hozzá, nem szabad olyannyira firtatni. Mikor meghallja Gradan nevét, kissé elszorul a torka, ahogy a szíve is, de az arcán ez nem látszik, az ajkába is harapna, ha Nikroina nem egyenesen ránézne. * - Sajnálom Nikorina. De hidd el, most is veled van. Benned van. A lelkiismereted hangja... * Mondja elhalóan, halkabban, igyekszik segíteni, bátorítani, megnyugtatni, közel segíteni a túllépéshez. De nehéz, hogy ne lenne az? *

Tárgy: Re: Betegszoba Pént. Aug. 27, 2010 2:17 pm

-Atanas..? *Nyögi eléggé megdöbbenve ki a nevet. Na igen, emlékszik a fiúra, bár homályosan, az egyik legélénkebb emléke róla az, hogy elsőben, LLI óra előtt egy csapat naxis elkapta, és összekenték ketchuppal. Igen, Atanas is köztük volt ám. Rosetta nyugtatására viszont megkönnyebbülten felsóhajt. nem lesz vérfarkas. Hála az égnek... még jobban retteghetne arról, hogy baja esik a barátainak. Amúgy az nem is tűnik fel neki, hogy kedden volt telihold, és ővele semmi sem történt... De ne rójuk meg ezért. Amikor Rosetta kérdez, elsőre lehunyja a szemét, és reflexből megrázza a fejét, de aztán újra a lányra néz, szemében valami különös csillogással, és a távolba mered.*
-Találkoztam... találkoztam az édesanyámmal. És Gabyval. *Leheli egy kis hallgatás után halkan. Nem igazán szeret beszélni róla... Igaz, emlékszik rá, hogy Szevért sosem faggatták erről. De persze más a személyes tapasztalás, mint ha valaki csak úgy hallja...* Fura volt.. olyan.. más. Időtlen. Az egyik, régen meghalt nagyapámmal is találkoztam... Olyan fura volt. De.. igazából valami sosem akart teljesen átengedni. Mintha.. megrekedtem volna a túlvilág kapujában. *Észre sem veszi, hogy szinte dől belőle a szó, legalábbis ahhoz képest, hogy először a fejét rázta.*
-Hiányzik Gradan. *Teszi még hozzá halkan, mellékesen, kissé fájdalmasan nézve fel Rosettára.*

Tárgy: Re: Betegszoba Pént. Aug. 27, 2010 2:07 pm

*Mikor a lány újra kérdez, felel, minden részletet elmondd a haláláról, de másról nem, úgy sem, ha könyörög érte. De úgy tűnik, hogy már elterelte a figyelmét a vérfarkassággal. *
- Ketten voltak, Az egyik a vezető lánya, a másik, aki vérfarkassá tette őt, és Atanas alakját vette fel... Mögötted állt. *Nyugodtan beszél már, tényközöl, igyekszik a hidegvérét mutatni, meg persze megtanulni, mi az a hidegvér, nem azonnal elönti a félelem, a kétely, a sírhatnék. Végigsimít a lány kezén, miközben a riadt kérdésre gyorsan felel.*
- Nem. Nem leszel az, semmiképpen. Nincs benned a mérge, amivel átalakíthatna. Szerencsére... A gyógyítók kivették belőled. Mondd, mire emlékszel magadtól? Milyen volt...? Tudod... Van e a másik oldalon valami... Vagy csak képzelgés... Van e mennyország, olyan létsík a világban, vagy csak egy megnyugtató mese? *Kérdez tőle, türelmes, nyugodt hangon nem hadar, nem ragadtatja el magát, nehogy megriassza a lányt, vagy megerőltesse magát.*

» Betegszoba