Betegszoba

Tárgy: Betegszoba Vas. Júl. 12, 2009 3:47 pm

First topic message reminder :

A kúria első emeletén sétálgatva, ha megpillantasz egy bordó akácfából készített ajtót, tudhatod hol jársz. Ez a betegszoba, amit hasznos megjegyezni, hiszen bármikor érhet kellemetlen meglepetés. Az ajtó mindig nyitva áll, így semmi nem akadályoz a belépésben. Ha úgy döntesz, hogy betérsz, ambivalens érzés foghat el. A falak koromfeketék és lehangolóak, az ágyak azonban hófehérek és tiszták. A szoba nem túl nagy, hosszúkás. Két oldalon 7-7 ágy áll, melyek telítettsége esetén van mód bővíteni azok számát. A fekvőhelyek mellett található egy fenyőből készült éjjeli szekrény, mely bűbájjal van zárva. Ide lehet elzárni minden mágikus tárgyat, melyeket meg szeretnél óvni mástól. Ne félj, a bűbáj erős! Nem csoda, hiszen az egyik alapító alkotta meg, méghozzá Cirelin de Sovalon. Furfangos kis bűbáj ez és még a működését is kevesen értik, hiszen ezt a bűbáj csak téged Boris Botevszkijt, és segédjét, Nadin Screwburry engedi hozzányúlni az elrejtett dolgaidhoz. Valakinek a betegekre is figyelni kell! Ezt a feladatot az előbb említett Boris látja el, és Nadin. Azt még tudnod kell, hogyha aprócska gondokkal fordulsz hozzá, hamar megmutatja a helyes irányt, azaz a kijáratot. Nincs nekik idejük kis fejfájásokra és karcolásokra!

A 14 ágyon kívül még található egy nagy szekrény is, mely növényekkel van tele, de ezt Boris kevésbé használja, hiszen ő a mágia híve. Természetesen kisebb jelentéktelen kellékek még találhatóak a szobában, de úgy alapjában véve elég egyszerű az egész helyiség.

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Márc. 31, 2013 10:11 am

* Csak a fejét csóválja a kérdésre amiből a lány rájöhet a válaszra, ha más nem, savanyú ábrázatából biztosan látni fogja, hogy nagyon rossz útja volt. Dwayne csak legyint egyet a levegőbe. * - Miért azok tömegesen járnak? * Viccelődik. De azért majd este felkészül valamivel, már ha lehet egy szellem ellen védekezni valahogy.* - Hát akkor majd jól ráijesztek azt hiszem és akkor majd békén hagy. * A jókedvébe az egyik repedt fazék hangú bibircsókos nővér rondított bele, aki közölte Haku-val, hogy még 2-3 nap mire elhagyhatja a betegágyat. Mondta aztán tovább sepregetett a teremben, de egy idő után Dwayne-re pillantott és nem túl szívélyesen kérdezte tőle.*-Maga fiatalember meg mit keres itt? Beteg? Adhatok a legrosszabb ízű gyógynövényszirupomból ám! * Dwayne tett két lépést hátrébb.* - Neem köszönöm arra semmi szükség. * A nő aztán tovább bámészkodott a terem valamelyik másik betegéhez. Dwayne Haku-ra pillantott.* - Kedves nővér. Finom volt a gyógynövényes szirup? * Kérdi viccelődve. A lány ötleteire közben bólintott.* - Remek ötlet. Akkor kereshetnénk valami kajáldát is, mert a suliban nem valami jó a koszt. * Ami nem teljesen igaz, inkább csak Dwayne a válogatós.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Márc. 31, 2013 9:54 am

-Az szép! Jó utad lehetett! * mosolyog továbbra is, aztán figyelmesen hallgatja Dwayne minden mondatát.*
-Egy? Lesz az 4 is! Az iskolát meg semmi pénzért nem hagynám itt, hiszen nagyon jó! Élvezem, hogy itt lehetek. * mondja őt fürkészve. * -Ami meg a kiengedés dolgot illeti... Minden végtagom fáj, az egyik nővér meg azt mondta, két-három nap legalább, mire elmehetek innét. Viszont megmondom őszintén, hogy semmi kedvem nincs hozzá. *húzza a száját kelletlenül. Tetszett neki az ötlet, hogy a kastély falain kívül is körülnézhessenek. Megmutatná neki a tavat, amit Felicity által ismert meg, aztán meg. Együtt fedezhetnének fel újabb és újabb helyeket. Tényleg! Fel' akkor a Holdfény sétányt is mondta. Haku azt még nem ismeri, de sokat gondolt már rá és szerinte biztos nagyszerű lehet.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Márc. 31, 2013 9:45 am

- Az sem sokkal több. Én tegnap előtt érkeztem. Laza két napos vonatos út volt. * Gondol vissza az út bonyodalmaira. Nem elég, hoyg szakadt az eső, még egy mélyedésbe is megbotlott, a tankönyvei pedig mind szépen átáztak. Egy kettő már szépen megszáradt, bár eléggé hullámos lett. Voltak olyan tankönyvek amik viszont hasznavehetetlenné váltak. Ezen agyal, miközben a lány felajánlja, hogy körbevezeti annak ellenére, hogy még ő sem nagyon ismeri a helyet.* - Remek ötlet, akkor legalább nem egyedül fogok eltévedni legközelebb. * Hallgatja a lány történetét valamilyen vámpírról ki karmokkal szántotta fel saját mellkasát, aztán a sötétségről. Dwayne először pislogott, nem tudta, hogy elhiggye, e de végtére is Haku valamiért ide került a betegszobába.* - Elég durva történet. Egy hete vagy itt és ilyenek történtek veled, csoda, hogy nem hagytad itt a sulit. Amúgy hallottam, hogy furcsa dolgok szoktak itt történni. Nem lepődnék meg, ha már a harmadik este szellemet látnék a szobámban. * Viccelődik.* - Na és mikor jöhetsz ki innen? A kastély falain kívül is körülnézhetnénk. * Veti fel az ötletet. A kinti elfoglaltságokat mindig is jobban szerette mint bent a négy fal közt tevékenykedni.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Márc. 31, 2013 9:35 am

-Én meg csak pár hete vagyok az iskola tagja. * nevet fel* -De azért ha gondolod, majd körbevezethetlek. * mosolyogja jókedvűen. Örül nagyon a fiúnak, jó fejnek tűnik számára. Mikor arra kérdez rá, hogy vele mi történt, nagyot sóhajt és lassan előredől.*
-Csak a tegnapi Nekromágia óra eredménye. Végig csak figyeltem a többieket egy barátnőmmel együtt, aztán szembetalálkoztunk a fő gonosszal, aki két csapással földre küldött minket. Azt hiszem elájultam, mert utána csak a sötétségre emlékszem... Meg arra, hogy a harmadik társunk nem valami jókedvű. Szerintem csúnyán berágott ránk, mert nem segítettünk neki, amikor szüksége lett volna rá. Az illető meg egy erős vámpír volt... Karmokkal szántotta végig a társunk mellkasát, mi meg akkor is csak álltunk. Jó magam azt se tudom, mit tehettem volna egy olyan erős ellenféllel szemben. *meséli maga elé meredve.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Márc. 31, 2013 9:27 am

* Dwayne eltévedt a folyosókon aztán végül egy betegszobában kötött ki, no szerencsére nem ő betegedett le. Idejét sem tudja mikor volt utoljára orvosnál. Ha történt vele valami ritka esetekben akkor azt lábon kihordta inkább. Nehogy már hozzá érjen egy doktor. Fújj. * - Szia Haku. * Figyeli egy pillanatig amíg a lány felül a párnák közé, látszik rajta, hogy nagy fájdalmakkal küszködhet. Valami biggyesztés ül ki a fiú ábrázatára, bár ez nála az együttérzés jeleként is felfogható lehet. Voltaképpen örül, hogy a lány megkérdezte, mert ez azt jelenti, hogy nem tűnt betegnek. Ennek jeleként ki is húzta magát és büszkén, lehet, hogy kissé hangosan is kijelentette, hogy:* - Hát én csak eltévedtem. Új vagyok még itt a suliban, aztán nem tudom még mi hol van. Felfedező körutat tartottam. * Mosolygott. Körbenézett a teremben.* - És veled mi történt? * Kérdi kíváncsiskodva a lányt.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Márc. 31, 2013 9:18 am

*Nagyon meglepődik, amikor először megpillantja az idegent. Egy ideig szóhoz sem jut, aztán elneveti magát és végül megszólal.*
-Szia, ahogy elnézem neked meg sötét színű, ha csak nem festi át valaki egy mozdulattal! Amúgy örvendek, én Haku vagyok. * mosolyogja kedvesen, miközben még feljebb ül, majd a párnának dől. Nem kis erővel csapott rá a vámpír, úgyhogy a fájdalmat rendesen érzi. Biztos benne, hogy legközelebb is szeretne részt venni egy olyan órán, hisz nagyon tetszett neki a tegnapi is, ráadásul izgalomban sem volt hiánya. *
-Mi járatban vagy erre?

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Márc. 31, 2013 9:11 am

* Reggel. Igen Dwayne-nek ez még az. De ki is járt neki a pihenés, hiszen majdnem két napon keresztül vonatozott, hogy a Nezabarba jusson. Egyelőre úgy tűnik megérte, bár az iskola egy valóságos labirintus és sokszor eltéved az ember. Talán majd kér egy térképet vagy valamit, mert már másodszorra tévedt el a folyosókon. Most éppen az első emeleten bóklászik céltalan. Bizonyára rossz helyen van, mert nem igazán lát diákokat a folyosón, egy kettő szalad tankönyvet szorongatva a hóna alatt órára. Lehet, hogy elkésett volna valamelyikről? Ha igen akkor jól kezdi az évet. Váll vonva indult egyenesen tovább egészen a következő ajtóig. Tegnap könyvtárat talált, most vajon mit? Lenyomta hát a kilincset és nővéreket látott sietősen szaladgálni ide oda.* - Betegszoba. Heh. * Pislogott kettőt kék szemeivel aztán már fordult is volna sarkon, nehogy véletlenül valaki leápolja. Nem akar ide kerülni. Tőle nemmesze ült egy kék hajú lány. Legalább is Dwayne először kéknek látta, aztán közelebb lépve hozzá zöldes fényekben pompázott ami elég feltűnő jelenség.* - Kék a hajad! * Jelentette ki megdöbbenten aztán rá jött, hogy milyen udvariatlan is.* - Hopsz ne haragudj. Dwayne vagyok, Dwayne Brox

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Márc. 31, 2013 9:02 am

*A tegnapi Nekromágia óra miatt került be ide, Felicity Armensonnal - a barátnőjével - együtt. A fő gonosz utolsó két csapásával leterítette őket, aztán.. Haku csak arra emlékszik, hogy sötétséget lát, most pedig itt van és fekszik egy ágyon. Minden tagja fáj, úgy érzi alaposan kikapott, de azért legbelül örül is a dolognak. Nem csinált sok mindent, nagyrészt csak figyelt, de ott volt, nagyon élvezte azt az órát és számára csak ez a lényeg. Fel' picivel odébb lehet, nem tudja, hogy ébren van -e már, minden esetre reméli, hogy igen és hogy jól van.
Mielőtt a sötétséget látta volna, magán érezte Anita dühös tekintetét. Egyértelműen dühös lehetett, mert nem segített neki egyikőjük se. Ez kicsit elszomorította a lányt, mert szívesen segített volna, csak nem tudta, mit is tehetne egy olyan erős ellenféllel szemben, mint az a vámpír is volt...
Óvatosan felül, majd feljebb csusszan az ágyon*

Tárgy: Re: Betegszoba Szer. Feb. 13, 2013 6:39 pm

*Figyel csendesen a szülőket illető válaszra. Akkor legalább valami, sokkal kellemetlenebb lett volna hallani, hogy mondjuk nem érzett semmit, legalább valamit igen.* -Üresség? Talán a szüleid... *Elharapja a mondatot, nem szeret ilyesmire rákérdezni. Elveszíthette őket, ez eléggé sejthető az alapján, ahogy beszél, de majd kimondja ő nyíltan, ha beszélni akar róla, vagy ha oda jut, hogy át tudja érezni.* -Majd elmondod, tehát üresség, és rossz, tehát az a fő, hogy éreztél valamit. A kérdés hallatán megint csak elmosolyodik kicsit. Ezt végképp nehéz elmagyarázni, hiszen sokan még a saját érzéseikkel sincsenek tisztában, akik rendesen éreznek ugye, akkor hogyan tudhatná ő, hogy egy mentál mit érez...azaz mit érezhet, vagy fene tudja, hogy lehet megfogalmazni.* -Hogy esetleg valamiféle vonzódás, vagy szerelem alakult ki köztetek hirtelen, talán csak a miatt, hogy hasonlóan vagytok, ha jól sejtem ő is egy mentál nem? *Legalábbis az alapján, ahogy a fiú beszélt róla, ez egyáltalán nem lenne meglepő. De persze tévedhet is, a feltevése bizonytalan, azt érezheti a hangján bárki, aki...érteni tudja ezt, szóval Colin nem valószínű. Igazából a hazugság sem zavarja, ha Colin azt mondta volna, hogy egyszerűen mára elég, akkor sem tartja vissza erőnek erejével.* -Természetesen, a család az első, semmi gond Colin. *Bólint egyet, és fel is áll, amikor a srác is. Így illendő, elköszönni.* -Várlak és szívesen adok tanácsot, akár...az elmémet is megnyithatom előtted, ha az segít. *Teszi még hozzá egy mosollyal, aztán amikor a fiú távozott, a saját belső szobájába lépdel be, van most min gondolkodni az tuti.*

Vendég

- Pontosan. *Bólint az alakváltók leírására, bár Bradley-vel ellentétben élőben még eggyel sem találkozott. Azért később alighanem fog majd, bár arra nem számít, hogy rögtön az iskolában... habár Bradley mondta, hogy Nellondban már megtörtént, szóval ki tudja. A virág és a bimbó dolgára is figyel, végülis így már tényleg logikus, és csak reménykedhet benne, hogyha tényleg kinyílik... akkor épp annyival több lesz, mint most, mint a virág amikor már nem bimbó. Mikor megkérdezi a férfi, mit érzett a szüleivel kapcsolatban, megint vállatvon.* - Nem tudom. Olyan volt, mintha... minden üres lenne. Az ürességhez hozzászoktam, de régen semleges volt, puszta logika, hidegség. De mikor rájuk gondoltam, valahogy... az üresség, a merevség... rossz volt. Nem tudom ennél jobban leírni. *Majdhogynem felcsattan a végén, magára is dühösen, hogy nem tudja szavakba önteni... dühösen? Határozottan elkapja az indulat, de ahogy jött, el is múlik rögtön. Arra, hogy kedvelné Natale-t, csak bólint, logikusan ő is erre jutott, hiszen többször találkoztak, jó vele lenni, már amikor, akkor... kedveli, ugye...? A következő szavakat viszont megint nem érti.* - Hogy érti, hogy több? *Nem is gondolkozik arról, hogy Natale is fiú meg ő is, egyelőre az is elég képtelen ötlet számára, hogy bárkibe szerelmes lenne... a nem jóval kisebb, jelentéktelenebb tényező. Aztán egy ideig maga elé néz, majd bólint.* - Köszönöm a segítséget. Azt hiszem, ha nem zavarok, benézek majd máskor is így beszélgetni, de most mennem kell. Megígértem Bradleynek... *Elharapja, hiszen bár említette a testvérét, nem véletlenül nem mondta eddig, hogy az iskolában találkoztak konkrétan.* - ... hogy írok neki. *Ami persze ráérne később is, így nem muszáj mennie, szóval folytatja.* - A szobatársaim korán fekszenek, és nem szeretik, ha fel van kapcsolva a villany, szóval időben be kell fejeznem. *Gördülékenyen hazudik - amikor logikus a dolog, akkor könnyen megy, és logikus, hogy ha levelet írna, és a szobatársai valóban korán feküdnének, akkor hamar el kellene intéznie. Más kérdés, hogy ilyenről nincs szó.* - A viszontlátásra. Köszönöm a süteményt is. *Köszön el, és el is hagyja a betegszobát.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szer. Feb. 13, 2013 5:59 pm

*Bólogat a kifejtésre, végülis teljesen érhető, már egy mentáltól is meg van lepődve, ha többel találkozna, vagy egy mentál társadalomba jutna el...hát jó ég tudja, hogyan lehetne azt a helyzetet lereagálni.* -Alakváltók? Róluk is olvastam már valamennyit, ők pedig talán túlságosan is megélik az érzelmeket ugye, erős az állati oldaluk? Érthető, ha visszariadnak attól, aki erre egyáltalán nem képes. *Bólogat saját magát is erősítve ezzel. Alakváltóval sem találkozott még, de jóval közelebb állhatnak jellemben az emberekhez, bár ők is eltérnek természetesen. Elmosolyodik a kérdésen.* -Végülis igen, mint egy virág, sőt ez még jó meghatározás is, ha azt nézzük, hogy bimbó vagy, aki próbálja kibontani magát, de csak lassan meg. A gyerekek is évek alatt képesek kontrollálni és igazán megérteni az érzéseiket, neked is biztosan idő kell, amire menni fog.* -A szüleid? Mit éreztél...akarom mondai, hogyan tudnád leírni? *Nem tudja mi történt a fiú szüleivel, és nem is akar most még ilyen témát feszegetni, ki tudja, hogy mit váltana ki, vagy épp mit nem, és lehet hogy ez utóbbi lepné meg jobban.* -A testvéred, akkor igen, biztosan örültél, hogy újra találkoztatok. *Aztán a másik érzés esetén végképp ott marad a mosoly az arcán. Bár annyira különös ezt így rezzenéstelen arccal mondva hallgatni. Kicsit hümmög, és csak lassacskán szólal meg.* -A csók mindig heves érzelmeket vált ki, ez nem meglepő, hiszen egy nagyon közvetlen kapcsolatteremtési forma, általában azok között történik, akik szeretik egymást. Ezek szerint rosszul érezted magad attól, amit mondott, mint egy hirtelen jött hideg zuhany. Érthető, azt hiszem, hogy kedveled azt a fiút, sőt...ki tudja, talán valami többet is érzel mélyen, csak még nem tört fel. *Idővel majd bizonyára, hiszen mindenhez idő kell, de ezt már nem mondja el újra, hiszen csak megint magát ismételné.*

Vendég

- Pedig ez logikus. *Csóválja a fejét, mikor Jaden azt kérdezi, miért élnek elzártan.* - Nem lennénk képesek ugyanúgy fent tartani magunkat érző lények között, hiszen annyira különbözőek vagyunk. Egyedül konfliktust szülne ez az egész. Ott vannak például az alakváltók, akik valamilyen szinten az ellentéteink... rettegnek tőlünk, akkor is, ha soha nem találkoztak még velünk, mert nem érzünk. *Magyarázza megint, láthatóan mindketten szolgálnak új információval a másiknak.* - Megszöktem. Nem használhatom a képességeimet túl gyakran, mert félő, hogy azok alapján megtalálnának. Szóval igen, mondhatni rejtőzöm. *Bólint rá megint, majd félredönti a fejét a magyarázatnál.* - Szóval olyan vagyok, mint egy virág? *Kérdez vissza, és megrázza a fejét.* - Nem. Addig nem nehéz, amíg nem tudod, hogy milyen lehetne másképp. Amint elkezdtem érezni, visszatértek az emlékek a szüleimről... onnantól nehéz volt. De annak, aki mindig csak ezt a világot ismerte, és soha nem az érzelmeket... Ők megvannak ott. *Mondja, aztán elgondolkozik azon, miféle erős dolgokat érzett.* - Hát... ott van Bradley, a testvérem, azt hiszem... azt hiszem örülök neki, hogy találkoztunk, mert már nagyon rég láttam. És ott van Natale... először megcsókoltam, és nem is tudom milyen volt, de... jó. Utána később azt mondta, nem akarja az érzelmeket, mert eddig csak negatívumot kapott, és akkor... kicsit olyan volt, mintha nagyon erősen megütöttek volna, itt. *Teszi a kezét a gyomra tájékára, ahogy magyarázza a dolgot.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szer. Feb. 13, 2013 5:40 pm

*Persze ez tényleg teljesen logikus, mindenkinek az a szokatlan, ami eltér attól, mint amihez már hozzászokott.* -Igen, ez így érthető teljes mértékben. De miért éltek elzártan? És, ha elszökni nem lehet akkor te...lényegében rejtőzködsz? *Azért ez nem lehet kellemes, bár szó se róla ő maga is ezt teszi, hiszen soha nem mutatja a szárnyait, éppen azért, mert évek alatt tisztában lett azzal, hogy fél-angyalnak lenni nem minden esetben előnyös. Az emberek közé nem tartozik és az angyalok között is akadnak, akik nem nézik jó szemmel a félvéreket.* -De megértelek, nem mindig lehetünk azok, akik vagyunk csak úgy egyszerűen nyíltan... *Teszi még hozzá, mondhatni a bizalom jeleként. Végülis ebből a szobából nem sok minden szokott kiszivárogni, és akkor várhat el mástól bizalmat, ha ő is ezt nyújt, még akkor is, ha egy mentálról van szó, aki eleve nincs tisztában a bizalom fogalmával. A kérdésre csak elmosolyodik.* -Csak jobban figyelek, nem is tudom, ösztönös mozdulat. Mintha érdekelne egy virág, mert szép, és jobban meg akarod nézni a működését, a szirmainak az erezetét, ezért közelebb hajolsz. *Próbálja megmagyarázni, bár persze ezt így igen nehéz.* -Nehéz lehetett, mármint puszta logikával élni meg mindent és nem érezni. *El sem tudja képzelni, hogy ez milyen. A válaszra kicsit megint elgondolkodik, kortyol a teájából és csak utána szólal meg. Megvakarja kicsit a tarkóját, miközben hátradől a székben. A könyöke szét fog menni hamar, ha végig előre dőlve könyököl.* -Az elme sok mindent irányít, az érzések is onnan származnak végeredményében, tehát azt hiszem rájuk lehet hangolódni, ha persze ahogy mondod valaki hagyja. E téren szívesen segítek, de úgy gondolom, hogy találnál sokakat az iskolában, akik nem zárnák el magukat előled, ha ezzel segíthetnek. Van már olyasmi, amit éreztél, ami erős volt? Az erős érzéseket könnyebb beazonosítani, egyszerűbb ezekkel kezdeni, mint az árnyaltabbakkal.

Vendég

*Nem is nagyon gondol bele, mennyire furcsa lehet másoknak, hogyha utánozza a mozdulataikat, de hát neki meg ugye maguk a gesztusok, a mozdulatok furcsák. És már észrevette, hogy képtelen sírni, nem tudja erőszakolni, egyszerűen nem jönnek a könnyek... és a nevetést sem érti, nem tudja utánozni. Főleg azóta igyekszik minden gesztust lemásolni, hogy lássa, ezek mennek-e, de a homlokráncolás úgy tűnik, nem nehéz.* - Logikus, hogy nem túl sok információ van rólunk. Itt rengeteg faj él egymás között, emberek, tündék, koboldok...? Mi, mentálok, elvonultan élünk, csak a saját fajtánkkal. A közösséget elhagyni bűn, és a szökött mentálok nem járnak jól, ha megtalálják őket. Így hát információ is sokkal kevésbé szivárog ki, érthetően. *Magyarázza, hogy miért nem talált róluk semmit. Az előredőlést megintcsak nem érti.* - Ezt miért csinálja? *Nem, nem érinti rosszul, egyszerűen nem tudja, mire jó a mozdulat, hiszen a férfi ígyis hallotta, akkor nem kell közelebb jönnie.* - Persze, világos. Nekem pedig az furcsa, hogy mások éreznek. Mindenkinek ami szokatlan. És igen... mióta eljöttem a mentálok közül, és tudatosan kutatom a dolgokat, egyre gyakrabban jönnek elő érzelmek, csak gyengék, és nem tudom hova tenni őket. De előtte puszta logika. *A következő kérdésre megvonja a vállát, majd rögtön le is ellenőrzi, hogy jól csinálta-e.* - Ez azt jelenti, 'nem tudom', ugye? *Kérdezi, majd válaszol a kérdésre is.* - Igen, az elméjükre rá tudunk hangolódni, de nem igazán etikus dolog csak úgy belemászni bárki fejébe. Ha megengedik, az persze más... talán úgy tényleg könnyebb lenne megérteni. Nem tudom. Nem tudom, az érzelmek mennyire függnek össze az elmének azzal a részével, amit le tudok tapogatni.

Tárgy: Re: Betegszoba Szer. Feb. 13, 2013 5:11 pm

*Önkéntelenül is elmosolyodik, amikor látja, hogy Colin utánozni próbálja a homlokráncolást. Azért ez lássuk be, hogy nagyon is furcsa és szokatlan dolog. A kérdésre csak megrázza a fejét, ezzel is jelezve, hogy nem túl sokat.* -Csak olvastam pár régi jegyzetet, de nagyon hiányosak voltak, mintha csak nem is nagyon lenne információ erről a fajról. Azt hittem, hogy már nem is léteznek mentálok, netán csak régen voltak, ezért lehet róluk keveset hallani és azért nem is találkoztam még egyel sem. *Vizslatóan előredől még jobban a székben, de nem akarná, hogy ez rosszul érintse Colint, bár jó eséllyel ez amúgy is eléggé esélytelen.* -Elnézést, nem akarok úgy tűnni, mint aki csak vizsgálódik, de...annyira furcsa, hogy nem érzel, vagy legalábbis nem tudod, hogy mit és hogyan. *Önti szavakba is azt, amit a gesztus jelentett, mármint az előre dőlés és az érdeklődő arckifejezés. Aprót sóhajt a srác szavai hallatán. Azért ez igen szomorú, rémes lehet érzések nélkül élni.* -De akkor adott helyzetekben mi dönt nálad, a logika, semmi más? Ez annyira... *Elharapja a mondatot, nem akar bántó lenni, mégha nem is lenne ez annyira bántó, mintha másnak mondaná, egy szimpla embernek.* -Talán idővel majd menni fog. A mentálok...képesek ráhangolódni mások érzéseire nem? Vagy az elméjükre valamelyest? Akkor talán...lehetséges az érzéseket is letapogatni, és úgy megérteni, átérezni...magadba engedni. Huh nem tudom, tényleg csak tippelek. *Mondja ki a végén őszintén. Aztán tölt magának egy pohár teát, kell valamit innia, mert túlságosan izgatott, érdekes a helyzet, kiszárad a torka.*

Vendég

*Magában jegyzetel, kívülről pedig annyi látszik, hogy bólint. Érti, vagy legalábbis megjegyezte, és elméletben rendben van a dolog... gyakorlatban meg majd meglátjuk, mennyire sikerül neki alkalmazni. Mikor a másik összeráncolja a szemöldökét, utánozza a dolgot, vagy legalábbis igyekszik. Már majdnem megkérdezné, mit jelent ez a gesztus, de aztán a férfi értetlenkedik, szóval... alighanem azt. A mentálok említésére lassan bólint, nem biztos benne, hogy biztonságos elmondani, micsoda... de hát a férfi felnőtt, itt dolgozik, oké, nem tanár, de azért közel áll hozzájuk. Szóval csak nem fogja feladni és hazaküldeni a mentálokhoz, vagy ilyesmi. A logika mégis azt diktálja, hogy legalább a többieket ne árulja be, így nem említi őket.* - Igen, így van. Mennyit tud a mentálokról? *Dobja vissza a kérdést, majd tovább figyel.* - Én... nem tudom, tudok-e sírni. Vagy nevetni. Hallottam, láttam már másokat, de valahogy egyszerűen... nem jön. *Mondja végül. Mintha kicsit aggódó lenne önkéntlenül az is az arckifejezése. Nem tudja, valaha sikerül-e majd annyira elsajátítani ezt az egészet, mint az emberek.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szer. Feb. 13, 2013 4:48 pm

*Ez végülis tény, hogy a gesztusok elég sok félék, sőt az évek során még alakulnak is, minden korban mások az elfogadott szabályok.* -Ha valakivel először találkozol, akkor a kézrázás a legjobb üdvözlési forma, kezet csókolni leginkább nőknek szoktak, bár ez inkább már régi hagyomány, manapság nagyon ritka. Belecsapni pedig barátok szoktak az öröm jeleként, vagy a sikert szimbolizálja. *Próbálja magyarázni. Aztán csak bólint, a gesztusok tényleg sok félék, de a válaszon megint meglepődik. Ráncolja kicsit a homlokát és összekulcsolja az ujjait, amire rá is teszi a fejét, úgy figyel tovább.* -Hogy, hogy nem tudod? Ezek szerint...lehetséges lenne? Hallottam már afféle mendemondákat azt hiszem a...mentálokról? *Kutat az emlékei között, de elég homályos információi vannak. Fél-angyal szinte minden nyelvet megért, sokat olvasott, kutatott már, és a világban is sok felé járt, de még sosem találkozott élőben mentállal.* -Tudod Colin a gesztusok és az érzések azok úgy alakulnak az évek során. Kezdetben a gyerekek még mindenre sírással reagálnak, ha valami fáj, ha valami idegesíti őket, minden negatív érzelemre, és minden pozitívra nevetnek. Később ezek árnyalódnak, megjelenik a finom mosoly, az incselkedő arcrándítás, vagy a szomorú sóhaj. *Elgondolkodik kicsit, egészen megfeszül az arca, ahogy próbálja szavakba önteni azt, amit rendkívül nehéz valójában.* -Azt hiszem valahogy meg kell próbálnod magadban mélyre tekinteni...ha pontosan tudod mi az érzés, tudod, hogy mi váltja ki, akkor akár segítséggel be tudod azonosítani, és idővel magadtól is rájössz majd, ha újra tapasztalod.

Vendég

- Áh. *Szóval kézrázás, Neram is azt mutatta.* - Igen, azt tudom, hogy kell. De akkor mikor kell megcsókolni a kezet, vagy belecsapni? Honnan tudom, mikor melyiket kell használni? Túl sokfélék a gesztusok, és mindenki mást mond, képtelen vagyok megérteni, melyiket kivel kell használni. *Aztán leül, és illedelmesen a kistányér felé nyúl, majd ha Jaden nem szól rá hogy az nem neki van, akkor el is veszi, és azon eszi a süteményt. Majd hallgatja a férfi szavait, és finoman bólint. Szóval nem olyan, amilyenre számított, de hogyha sok ember gondját meghallgatta, akkor azért csak sokat tud az érzelmekről, szóval jobb, mint a semmi. Viszont mikor a férfi visszakérdez, hogy őt mi bántja... elég váratlanul éri a kérdés, és először nem is tudja, hogyan válaszoljon.* - Nem tudom, bánt-e valami. *Mondja végül őszintén, de még mindig aktívan gondolkozik, mégis mi mást tudna hozzátenni. Ha már eljött, akkor beszélgessenek, de... mégis mi bántja?* - Érzek dolgokat. Tudom, hogy jó vagy rossz dolgok, de ezen belül fogalmam sincs, éppen melyik micsoda. Ezt az emberek ösztönösen tudják, gyerekorruktól fogva? Hogyan tanítják meg nekik, melyik érzelem micsoda?

Tárgy: Re: Betegszoba Szer. Feb. 13, 2013 4:35 pm

*Kicsit meglepődik, amikor a kezét nem fogadja el Colin annyi szent, de a kommentel együtt már érti a dolgot. Elnéző mosollyal pillant rá, furcsa ez a rezzenéstelen arca, szinte hiányoznak a gesztusok, amik a normál embereknél, már kiskoruktól alapvetően meg vannak. Visszalépdel hát az asztalához és már onnan válaszol, végülis így az igazán hivatalos.* -Meg kell rázni, így üdvözlünk valakit, általában férfiak szokták egymás között, de első találkozáskor, nők felé is gyakori, a bemutatkozás mellé. *Magyarázza el a dolgot, hátha így nagyjából érthetővé válik. A süteményt kicsit közelebb tolja hát az asztal széléhez, hogy rendesen elérje Colin és tudjon venni belőle. Akad kis tányér is az asztal szélén, de igazából látszik rajta, hogy pár morzsa miatt tuti nem akarná kivetni magát az ablakon. A kérdésekre viszont már kissé azért elcsodálkozik. Ilyen formán se nagyon nevezték még annyi szent.* -Érzelmeket kutatni? Nem mondanám, hogy szoktam ilyesmit, inkább csak beszélgetni szoktam, tanácsot adni, meghallgatni, hogy másnak mi a gondja, és megpróbálni segíteni, hogy helyre billenjen a lelki békéje. *Végülis nem hivatalos pszichológus, vagy ilyesmi, inkább tényleg afféle tanácsadó fajta.* -Téged mi bánt Colin? *Jó hát így alapból még nem tudhatja, hogy jó eséllyel Colin nem tudja érezni azt, hogy valami bántaná, vagy legalábbis nem tudja, hogy mikor érzi pont ezt.*

Vendég

*Hozzá van szokva, hogy mindenki értetlenül viszonyul hozzá, és nem igazán vannak tisztában a mentálokkal, szóval alighanem az fogja majd inkább hirtelen érni, hogyha valaki valóban hallott róluk. Mindenesetre ha már eljött, bekopog. Ahogyan Jaden, ő sem nagyon tudja, mire számítson a másiktól. Neram azt mondta, az érzelmek szakértője, de mégis mitől az?* - Jó napot. *Köszön szépen, mikor behívják, persze csak miután belépett. Mikor a férfi kezet nyújt neki, több verzió fut át az agyán, hogy mégis mit kellene vele csinálni. Egyrészt bele lehet csapni, vagy meg lehet rázni ahogy Neram mutatta, vagy esetleg csókot adni rá? Fogalma sincs, itt most melyik lenne a helyes, és ezt néhány másodperc agytorna után be is vallja.* - Nem tudom, mit kell vele csinálni. *Mondja, és mintha kicsit zavarban érezné magát. Aztán leül, és biccent.* - Süteményt, köszönöm. Colin Chase vagyok. Azért jöttem ide, mert egy fiú, akivel találkoztam, azt mondta, Ön az érzelmek szakértője. Igaz ez? Mit csinál egészen pontosan? Hogyan kutatja az érzelmeket?

Tárgy: Re: Betegszoba Szer. Feb. 13, 2013 4:22 pm

*Megkapta a levelet persze. Az a helyzet, hogy elég idős és bizonyára hallott már mentálokról, bár még nem nagyon találkozott egyel sem, sejtelme sincs róla, hogyan lehet úgy élni, hogy valaki nem ismeri az érzéseket, nem tudja hogy mi mit jelent, vagy egyáltalán nem is nagyon érez semmit. Első gondolatra rettentő rossz lehet. Jelenleg a szobájában ücsörög, ami épp egybe nyílik a Gyengélkedővel és mivel idő van az ajtó felé pillant időnként. Már készített kis egy kis teát, meg süteményt, az étel és ital általában könnyít a "pácienseknek" a beszéden, de ez fene tudja, hogy egy ilyen esetben működőképes-e. Amikor meghallja a kopogtatást nem pattan fel, végülis nem vendéget vár, hanem egy diákot, aki a segítségét kérte. Szóval csak kicsit felül a székben, felkönyököl az asztalra és kiszól.* -Szabad! Gyere csak. *Akkor áll fel, amikor a srác belép az ajtón és már valamivel közelebb van. Az egyik fotelre mutat, közelebb sétál és a kezét nyújtja kézrázásra.* -Jaden Parker, bár ezt azt hiszem tudod. Ülj csak le, ahogy kényelmesebb, fotel, kanapé... Teát, süteményt esetleg? *Az asztalka felé biccent egy mosollyal, majd szépen visszaindul az asztalához, hogy lehuppanjon és úgy figyeljen pontosan mit is szeretne a srác.*

Vendég

*Már egy ideje írt Jadennek, de arra gondolt, hogy mielőtt egy ilyen érzelemszakértővel beszélne, nem árt, hogyha neki is van valamiféle fogalma a témáról, hogy valóban beszélgetés legyen, és ne kiselőadás. Viszont egyre inkább azt tapasztalja, hogy mindenki mást mond, mindenki máshogy reagál ugyanarra a dologra, és ahelyett, hogy tisztulna a dolog, csak egyre inkább összezavarodik. Ott van Bradley és Natale, akik vele együtt tanulnak amennyire tudnak, de mégis, valahogy együtt sem megy annyira. Szóval rászánta magát, küldött egy baglyot Jadennek, hogy ma negyed hat körül benézne, hogyha szabad, és most itt van. Belép a betegszobára, és először körülnéz, hogy vajon merre lehet ez a... hogy is hívják? Valami nagyon bonyolult neve volt, ő csak az érzelemszakértőt jegyezte meg, szóval inkább nem a foglalkozás, hanem konkrétan a férfi nevét keresi, az is csak ki van írva valahol. Óvatosan kopog, és várja, hogy beengedjék.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Feb. 02, 2013 12:05 pm

*Végülis ennek ez a lényege, nem feltétlenül a megoldás, hiszen sok minden van, amit igazából nem lehet megoldani. Valaki azért szomorú, mert vámpír lett, vagy mert tizennégy és közben húsznak néz ki, ezeket a dolgokat nem nagyon lehet befolyásolni, de a kibeszélés sok esetben segíthet. Sőt nem ritkán egy idegennek könnyebb megnyílni, mint olyas valakinek, akit ismerünk.* -Idővel majd biztosan rá fogsz jönni, hogy mi illik hozzád, milyen ruhákat kedvelsz meg ezekből a felnőttebb darabokból. *Az elnézést kérésre elmosolyodik, végülis érthetőek a leányzó indokai, és igazából nem egy haragtartó típus, kifejezetten megértő tud lenni.* -Semmi gond. Azt hiszem édesapád hozzáállása teljesen érthető, így akar megvédeni, hogy máskor ne sétálj bele senkinek sem a csapdájába. Az igaz, hogy óvatosabbnak kellene lenned. *A barátság említésére azért egy picit talán mintha eltűnne a mosolya, de aztán végül csak visszatér.* -Elég jól bírom a dolgokat, azt hiszem mondhatjuk, hogy lehetünk barátok, nekem nincs ellenvetésem. *A kérdésre, hogy valamikor jöjjön-e legközelebb már épp válaszolna, amikor helyette felmerül a vásárlás ötlete.* -Akkor gyere, ha szeretnél jönni, de elkísérhetlek vásárolni, bizonyára édesapád örülne, ha nem egyedül mászkálnál. *Teszi még hozzá, azért így tényleg biztosabb a dolog. Szóval feláll mostmár és gálánsan a karját nyújtja a leányzónak, majd akkor hát irány Nellond.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Feb. 02, 2013 11:16 am

*Hálásan elveszi a zsepit, és elefántokat megszégyenítő trombitálással fújja ki az orrát. Aztán törölgeti a szemét, igyekszik megnyugodni, amiben a hátát érintő kéz jó hatással van. Most már Jaden felé fordul, nem értve a blúzgombolgatást, ráadásul fölfelé, aztán megkapja hozzá a magyarázatot is.* Ahha, értem. *Már a közelség is jót tesz neki, hogy foglalkoznak, törődnek az érzéseivel, még akkor is, ha nem kapta meg az általa várt megoldást.* Igen, Ana a nővérem, ezek az ő ruhái, én még nem tudtam hozzám illőket venni. Sőt, azt sem tudom, hogy mi is illene hozzám egyátalán. *Most kicsit elhallgat, és a férfire pillog.* Sajnálom, hogy olyan dölyfös voltam nellondban, akkor még nem tudtam, hogy Ön ilyen rendes. A papa a visszatérésemkor elmondta, hogy azért kerültem a sötét varázsló karmaiba, mert olyan naív voltam, legyek gyanakvó, visszafogott, távolságtartó. Ezért igyekeztem így tenni, de ez nem én vagyok. Szeretem ha valaki a barátom, és úgy érzem, hogy Ön olyasmi lehet. Ha kibírja az én... butaságaimat. *Vonja meg a vállát, más szava nincsen is rá. Inkább feláll, visszatérne lassan a könyvéhez.* Igazán köszönöm a jótanácsot. Jőjjek még valamikor legközelebb? Vagy... megtenné az Úr, hogy elkisér vásárolni? Végülis Ön tudja, hogy a srácok mitől lesznek ilyen hülyék. Nem csúnya akarok lenni, szeretek én tetszeni, de ne vigyük túlzásba. Végülis nem holmi utcalány vagyok.

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Feb. 02, 2013 10:56 am

*Haj hátradobás és erőteljes dekoltázs, amibe be is lehet rendesen látni, mert hát a leányzó egyszerűen nem gondol bele a helyzetbe. Halkan sóhajt végül egyet, majd feláll a székből. Nem igazán szokása, mert nem az a cél, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön másokkal, hiszen...az nem segítség. Arra a velük egykorúak vannak, nem maradhat páciens-orvos kapcsolat, ha túlságosan közvetlenné válik a viszony. Viszont azt is látja, hogy Jasmine kezd erőteljesen kiborulni. Leül hát mellé a kanapéra, óvatosan kiveszi a kezéből a kekszet és leteszi az asztalra, majd helyette zsepit ad. Nagyot nyel, majd előre nyúl és kicsit megigazítja a leányzó blúzát, a felső pár gombot begombolva rendesen.* -Első lépésként tudod kell, hogyan nézel ki és ha nem akarod, hogy túlságosan megnézzenek maguknak, akkor valamennyivel vissza kell fognod a ruházatodat. *Böki ki, aztán a leányzó finoman szólva is kiborul. Mellette marad, de legyűri a késztetést, hogy óvatosan a hátára tegye a kezét, nyugtatólag, egyelőre csak mellette marad, oldalra tekintve, megőrizve a hidegvérét.* -Mindent nem lehet megoldani varázslattal. *Rázza meg a fejét. A gyógyszerre végképp csak nemlegesen int, eleve nem igazán alkalmaz ilyesmit.* -Nem Jasmine, a gyógyszer nem lenne megoldás semmire. *Aztán csak finoman elmosolyodik arra, hogy alig pár hete került ebbe a világba.* -Pár hét...az rettentően kevés. Talán majd valamennyivel több, pár hónap. Idő kell, hogy szokd a helyzetet, igenis kénytelen vagy felnőni, hiába tűnik ez drasztikusnak. Ez az Anabell a testvéred? Segíthet neked, tanácsokkal, hogyan viselkednek a veled egykorú lányok. *Sajnos nem tudja varázsütés szerűen megoldani a problémát, igazából az elsődleges dolga az, hogy legalább akinek baja van, kibeszélje azt magából.*

» Betegszoba