Betegszoba

Tárgy: Betegszoba Vas. Júl. 12, 2009 3:47 pm

First topic message reminder :

A kúria első emeletén sétálgatva, ha megpillantasz egy bordó akácfából készített ajtót, tudhatod hol jársz. Ez a betegszoba, amit hasznos megjegyezni, hiszen bármikor érhet kellemetlen meglepetés. Az ajtó mindig nyitva áll, így semmi nem akadályoz a belépésben. Ha úgy döntesz, hogy betérsz, ambivalens érzés foghat el. A falak koromfeketék és lehangolóak, az ágyak azonban hófehérek és tiszták. A szoba nem túl nagy, hosszúkás. Két oldalon 7-7 ágy áll, melyek telítettsége esetén van mód bővíteni azok számát. A fekvőhelyek mellett található egy fenyőből készült éjjeli szekrény, mely bűbájjal van zárva. Ide lehet elzárni minden mágikus tárgyat, melyeket meg szeretnél óvni mástól. Ne félj, a bűbáj erős! Nem csoda, hiszen az egyik alapító alkotta meg, méghozzá Cirelin de Sovalon. Furfangos kis bűbáj ez és még a működését is kevesen értik, hiszen ezt a bűbáj csak téged Boris Botevszkijt, és segédjét, Nadin Screwburry engedi hozzányúlni az elrejtett dolgaidhoz. Valakinek a betegekre is figyelni kell! Ezt a feladatot az előbb említett Boris látja el, és Nadin. Azt még tudnod kell, hogyha aprócska gondokkal fordulsz hozzá, hamar megmutatja a helyes irányt, azaz a kijáratot. Nincs nekik idejük kis fejfájásokra és karcolásokra!

A 14 ágyon kívül még található egy nagy szekrény is, mely növényekkel van tele, de ezt Boris kevésbé használja, hiszen ő a mágia híve. Természetesen kisebb jelentéktelen kellékek még találhatóak a szobában, de úgy alapjában véve elég egyszerű az egész helyiség.

Tárgy: Re: Betegszoba Pént. Aug. 27, 2010 1:50 pm

*Állja Rosetta tekintetét, kissé félrebiccentett fejjel, látszik rajta, hogy tényleg kíváncsi, bár a hideg is kirázza attól az emléktől, de uralkodik magán. tudni akarja, hogy mi történt, hogy ne követhesse el még egyszer azt a hibát. Amikor halja a történetet... kicsikét kikerekednek kék szemei, a rémülettől és a döbbenettől. Biztos abban, hogy Rose valamit elhallgat, de nem akar nagyon kérdezősködni.*
-Ketten voltak...? Két vérfarkas volt, és az egyik... pont engem? *Suttogja halkan, kissé elborzadt hangon, és lehunyja a szemét, egészen picikét megremeg. De azért próbál lenyugodni, és újra kinyitja a szemeit, újra Rosettára néz.*
-Tudom.. én se tudtalak volna téged... akárcsak annak idején Szevért. *Mondja, bár igazából csak reflexből, mert a gondolatai eléggé meglódultak.* Rosetta... ugye nem..? Ugye belőlem.. nem lesz olyan...? *Kérdezi végül egy rövid hallgatás után, a szemei eléggé rémülten csillognak, és egyértelmű, hogy mire céloz, mitől retteg.*

Tárgy: Re: Betegszoba Pént. Aug. 27, 2010 1:35 pm

*Addig jó, míg nincsen dolga a gyógyítással. Mikor a lány elengedi, tehát az ölelés megszakad, az éppen hideg kezét rajta hagyja Nikorina karján, de nem jéghideg, csak nyugtató, hűsítő érintés. *
- Nyugodj meg. Tudom, hogy kíváncsi vagy, én is az lennék. Figyelj rám... *Mondja a lány, zöld szemeit Nikorináéra függeszti, nem hipnotizálja, csak próbálja a tekintetét lebilincselni. *
- Azon a napon, a lány volt a gyilkos... Tudtam, hogy ő. De olyan feltűnően nézte, úgy figyelted, hogy a mögötted lévő társa, egy alakváltó vérfarkas, idősebb, ő ölt meg téged. De visszajöttél, nem úgy volt megírva, hogy vége legyen az életednek. *Mondja, mély meggyőződést sugározva, hiszen így hiszi. Ha Nikorinának meg kellett volna végleg halnia, nem sikerül visszahoznia, semmilyen módon. De sikerült, nem a legjobb személy segítségét kérve, de más esélye nem volt. *
- Én... Nem tudtalak volna elengedni, Nikorina. *A tekintete kissé elhomályosul, miközben még mindig a lány szemébe néz, majd néhány pislogással eltünteti a könnyfátyolt. Nem sír. Az arcán sincs az a jellegzetes "mindjártelbőgömmagam" tekintet, amivel Atanast többször is letaglózta. Mert egy síró kislánnyal nem lehet túl sok mindent kezdeni. De most nem sír, hiszen örül, hogy újra látja, érzi, tapintja, hogy él, teljes mértékben. Illetve Gradan nélkül.*

Tárgy: Re: Betegszoba Pént. Aug. 27, 2010 1:25 pm

*Hát, Rosetta nem nagyon találhat sebet, ebből is látszik, hogy a gyógyító bizony nem végzett félmunkát. Nem is végezhetett volna, hiszen ha nem gyógyít azonnal, a lány nagy eséllyel újra belehalt volna abba a sérülésbe, ami egyszer már végzett vele... Szóval igen, maradtak a pszichikai sebek. Főleg a daimon, Gradan elvesztése... Mert Gaby halálát ezzel a "kalanddal" bizony sikerült feldolgoznia, és megbékélt ezzel. Amikor Rosetta megöleli, ő is egy picikét, halványan elmosolyodik, visszaöleli a barátnőjét.*
-Hát... jól vagyok. Azt hiszem. De... kicsit össze vagyok zavarodva. Annyira... gyorsan történt minden. *Eléggé zavart az arca, mert jóformán még azt sem tudja, hogy micsoda, vagy kicsoda végzett vele, mert hátulról, túl gyorsan jött a támadás.* Én is örülök, hogy látlak... De.. mi történt? Hogy történt ez az egész, és... ha meghaltam, miért vagyok újra itt? *Ashley direkt nem feszegette ezeket a kérdéseket, mert szegény lány eléggé rossz állapotban volt. De Nikorina kíváncsi, és sok mindent nem ért... Össze van picinykét zavarodva, és biztos abban, hogy Rosetta elég sok mindent tud.*

Tárgy: Re: Betegszoba Pént. Aug. 27, 2010 1:16 pm

*Mikor a lány ébredezik, vékony mosoly kerül az arcára. Figyeli a mozdulatait, keresve rajta sebet, heget, bármit, amit begyógyíthat, hogy továbbra is segítse a felépülésben. Persze főleg pszichikai sérülések maradtak már, a lelke lehet még nincs egyensúlyban... De ha talál külsérelmi nyomot, akkor begyógyítja, az tuti. *
- Bizony én! *Mondja, kis mosollyal, és azonnal odaáll, megöleli a lányt, felmászva egy picit az ágyra, hisz amilyen pici, nehéz felérnie. A boldogság belőle nem párolog el, csak az arcáról, amikor elengedi.* - Hogy érzed magad? Minden rendben? Örülök... Hogy újra látlak. *Szól őszintén, miközben méreget is tovább a lányt, de már főleg a tekintetét,a két csillogó szemét. Hát igen, most él a "mit nem adna, ha újra látná csillogni a szemeit"... Mert ő megadta. *

Tárgy: Re: Betegszoba Pént. Aug. 27, 2010 1:06 pm

*Persze ő tényleg nem tudhatta, hogy Rosetta már tegnap is itt volt, meg most is itt van a közelben. Ha Gradan itt lenne... akkor a macska daimon talán kiszagolhatta volna a kobold lányt, de nem. Nikorina meg talán érzi, hogy van itt valaki, de hát rajta kívül mások is vannak itt a Betegszobán, más betegek is. A fekete hajú druida lány átfordul a másik oldalára, de most már ébredezik lassan, és hát, kicsit hosszan, de mindegy. Rosetta eddig is türelmes volt, nem? Pár perc még nem fog neki megártani. De Nikorina lassan azért kinyitja a szemeit, egy mély sóhajtás kíséretében, bámulja kicsit a mellette lévő ágyat, de amikor a szeme sarkából valami mozgást érzékel, valami nem egészen odaillőt, lassan arra fordítja a fejét, és az égszínkék szemek rögtön felcsillannak.*
-Rosetta! *Eléggé halkan mondja ki a legjobb barátnőjének nevét, akinek az életét köszönheti, bár ő maga nem tud arról. Ő csupán egyetlen pillanatra tért magához Daronel lakosztályában, akkor sem látott túl sokat... Nem szól többet, csak nézi, eléggé boldogan a barátnőjét.*

Tárgy: Re: Betegszoba Pént. Aug. 27, 2010 1:00 pm

*Már egy ideje itt van, sőt, már többször is volt itt, de a gyenge lány előtt észlelhetetlenként. Volt, hogy a gyógyítók egyike észrevette, akkor jelzett is neki, hogy semmi ártó szándék, és csak figyel, néha még pár szót beszéltek is, mikor Nikorina aludt. Tegnap akkor is itt volt, amikor Ashley, de nem akart közbe szólni, mutatkozni. Most viszont, mikor a lány mocorogni kezd, lassan lerakja maga mellé a rúnamágiás tárgyát, ezzel felfedve magát, és közelebb lép. Nem fogja elmondani neki, soha. Hogyha Laura megteszi, akkor az az ő dolga, de Rosetta nem fogja szembesíteni Nikorinát a történtekkel, annak az árával, hogy ő itt van. Mivel a valódi sebeket a gyógyítók már elintézték, így a lány csak figyeli a barátnőjét, meleg tekintettel, picit talán megkönnyebbülten. Aggódhatna az állapotáért, de nem teszi, mert már él. Egy kis pihenés, az már semmi, ezek után.*

Tárgy: Re: Betegszoba Pént. Aug. 27, 2010 12:46 pm

*Nemrég kapott ebédet a lábadozó druida lány, most éppen pihetget - bár itt a Betegszobán nem is lehet túl sok mindent csinálni. Most nem csak színleli az alvást, mint amikor Ashley látogatta meg tegnap este, hanem tényleg szundít. Általában pár órát szundít, aztán ébren van, aztán újra elalszik egy rövid időre... És elég egyedül érzi magát, meg unatkozik, de azt nagyon. Egyetlen "szórakozása" az, hogy ha az Ashley által hozott tűzliliom egy icipicit is hervadtnak látszik, akkor a képességével rendbehozza. Nem nagy dolog, de most csak ennyit tud tenni... De most ezt sem csinálja, hanem tényleg alszik, bár elég valószínű, hogy hamarosan fel fog ébredni. Így is túl sokat heverészik... bár meg kell gyógyulnia, és ehhez most alegfőbb feltétel a pihenés.*

Vendég

*Szemrebbenés nélkül hallgatja Nikorinát és tudja nagyon jól, hogy barátnőjének igaza van. Ő is behunyja szemeit, majd a végére halványan elmosolyodik.*
Nyugodj meg. Nem mondtam, hogy föladom és nem is szándékozom. Azokat a kis kegyenctanoncokat meg fenékbe rugdosom, ha jobbak lesznek nálunk.* Kinyitja szemeit, ásít egyet, majd feláll.* Igazad van, pihennem kell. De neked is. Nagyon sokat. Legalább két napig kötelező aludnod.* Némi anyai szigort kever hangjába, persze csak a lányt próbálja felvidítani.*
Nektek is jó éjt!* Igen azt mondta nektek. És igen szándékos volt. Hisz Nikorina mondta. Vele van Gradan. Még az ajtóból visszafordulva egy utolsó mondatot küld a lány felé.*
Ha esetleg Rosetta erre járna, üdvözlöm.* Mondja mosolyogva, majd halkan kattan mögötte az ajtó.*

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Aug. 26, 2010 6:02 pm

-Ashley... ne merd azt mondani, hogy fel akarod adni! *Mondja, kissé rémült hangon, de mégis ott van egy enyhe szemrehányás a hangjában. Nem akarja, hogy a barátnője feladja. Ő is próbál majd minél tovább kitartani, és nem feladni. A haláltól már nem fél annyira, mert megjárta, tudja, mi vár rá ott. de nem vágyik rá. Talán azért is térhetett vissza, mert annyira kapaszkodik az életbe... Vagy mert még dolga van itt. Csak tudná, hogy mi dolga...*
-Figyelj, túl kell élnünk. Nehogy már a Sylvia-féle kegyenctanoncok lefőzzenek minket! be kell bizonyítanunk, hogy igenis megálljuk a helyünket. És nem szabad... nem szabad feladnunk. *Mondja komolyan, de a végére a fáradtság kissé elveszi a hangjából az energiát, és kimerülten dől vissza a párnákra. Behunyja a szemét, és úgy válaszol.*
-Tényleg túlzásokba esel. Jobb lenne.. pihenned, nem? Meg... én is kifáradtam. *Mondja, mélyet sóhajtva.* Jó éjt, Ashley. *Köszön el, egy pillanatra még biztatóan felnéz a lányra, majd újra lehunyja a szemét, és pihen. Ez a legjobb, amit most tehet.*

Vendég

-Igen, mindig arról. De tudod...félek. Félek, hogy egy idő után nem bírok tovább küzdeni, viszont attól is félek, hogy más föladja. Egyszerűen megfogalmazva idegtépő évünk lesz. És ezt nem érzem túlzásnak.*Lassan beszél végig, majd egy sóhaj, mely inkább hasonlít ásításra, nyújtózkodik egyet. Kezd egy csöppnyit elgémberedni, így néhány percre föl áll és mászkál oda-vissza, mintha egy vékony pallón mozogna és alatta csak mélység volna. Kezeit idegesen tördeli maga előtt, miközben agyában cikáznak a gondolatok.*
Tudom, megint ezzel jövök, meg elnyűtt téma már, de az órák....annyira másak lesznek. Vagyis...úgy értem, hogy most a sötét dolgok nyilván jobban előtérben lesznek. De.....áh, hagyjuk. Túlzásokba esek.* Az utolsó mondatnál megáll, majd ismét kicsit megtörten roskad le a székre Nikorina mellé.*
Kezdem túlfeszíteni a húrt ezzel a témával kapcsolatban. Mindenhol a kiskapukat keresem, ami talán visszahozná a múltat.*Keserűen felnevet néhány kósza gondolatára, majd bágyadtan pillog a druida lány felé.* Kezdek kész idegroncs lenni.

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Aug. 26, 2010 5:35 pm

*Költői kérdések... Azok vannak, bőven. Nikorinában is minimum ezernyi kavarog jelen pillanatban. Persze, ennyi felé egy ember sem figyelhet, gondolhat... De kicsit nehéz helyrerakni azt a rengeteg gondolatot, főleg olyanokat, amik érzésekről szólnak, hogy kihez milyen a viszonya, milyen szálak kötik... Picit megrázza a fejét, hogy kitisztuljon az agya. Ash kérdésére is csak a fejét tudja rázni, és aggódva néz.*
-Az órák mindig a túlélésről szólnak... *Sóhajt fel halkan, mert igen, így látja. Korábban is sok óra szólt a túlélésről. A bal kezével ösztönösen az oldalához nyúl, mintha a daimonját keresné, közben enyhe rémület csillan meg a szemeiben. nem szeret a túlélésért küzdeni, illetve küzdeni nem szeret. De ez a vérfarkasos kaland... rádöbbentette sok dologra. Muszáj lesz harcolnia. Muszáj lesz küzdenie. Mert ha nem teszi... akkor újra úgy végezheti. És másodszorra nem lesz visszaút.*

Vendég

* Való igaz, hogy közel sem olyan kuszák a gondolatai mint, Nikonak, de neki ez is sok. Ráadásul egyenlőre nem tudja, hogy kezdjen neki ennek a Gordiuszi csomónak. Csendben és figyelmesen hallgatja a lányt, majd ismét azzal az aggódó hangnemmel kezd bele a maga mondandójába.*
Igen, ha veled az történt akkor mi fog következni?* Költői kérdés, nem igazán vár rá választ, talán egyikőjük sem tudna olyan választ adni, ami nyugtató lenne.* Azt hiszem az órák a megszokottnál is nagyobb részben a túlélésről fognak szólni. Bár....ha belegondolunk nem feltétlenül rossz. Persze ne gondold azt, hogy én most már egyből imádok mindent, meg nem kívánom, hogy minden a régi legyen, de....* Elharapja a mondat végét, nem tudja befejezni, kissé talán bele is keveredett saját mondandójába, de valahogy eképp vélekedik a dolgokról. Elfogadta volna ezt az új fajta "rendszert"? Nem. Egyáltalán nem. De kezd beletörődni.*

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Aug. 26, 2010 5:09 pm

*Ashleynek kuszák a gondolatai? Bár nem úgy tűnik, bizony Nikorina fejében úgy kavarognak a gondolatok, mint egy megvadult örvény. Az apja, a saját apja által alkalmazott emléktörlés, ami rengeteg kisgyermekkori emléket kitörölt, megszűnt, így egy csomó emlék szinte elárasztotta az elméjét. De egyvalamiben már sziklaszilárdan biztos. Hogy Sylvia egykoron... furcsa kimondani, de tényleg szerette őt. Megvolt közöttük az a bizonyos testvéries szeretet, mit szeretet - rajongás. És ha találkozik Syllel majd... Fel tudja ezt használni. Bár Syl mentalista, megpróbáélja majd megmutatni azokat az emlékeket. Most már ő is hisz abban, hogy kitartással meg tudják változtatni... Legalább rávenni arra, hogy ne akarja őket kinyírni. Már az is haladás lenne. Ha biztonságban lehetnek tőle.*
-Igazad van... nem mindig. De.. megígértem magamnak, hogy nem engedem, hogy James még egyszer ilyen állapotban lásson. Eddig még nem bukkant fel.. Remélem, elszabadulok, mielőtt idetalál. *Az arca tényleg elég aggodalmas. Megígérte ezt magának legbelül. Hogy nem engedi, hogy James rosszkedvűnek lássa, olyannak, aki szenved. Egy pillanatra elhallgat, komoran néz maga elé, szemében valami furcsa fény lángol fel egy pillanatra.*
-Én is félek, Ash. Ha csak egy... "ártatlan" szakkör volt az, ahol én... Akkor mi lesz az órákon? *Nem meri kimondani azt a szót, hogy meghalt, de érezhető, hogy mit akar mondani.*

Vendég

-Rendben egy kicsit még maradok, de ki kéne majd még csomagolnom és a manókkal is ki kéne mostani egy-két dolgot.* Kissé érdekes grimaszt vág belegondolva abba, hogy a manók vajon patáliát fognak e csapni vagy sem. Az is furcsa lehet, hogy Ashley kezd eltérni az úgynevezett tárgytól, vagyis a beszélgetés témájától. Igen, ennyire kuszák a gondolatai. Ráadásul nem szeret egy témát irtózatosan hosszú ideig feszegetni, meg amúgy is nemsokára kezdődik az iskola, miért ne beszélhetne erről. Talán Nikorina is jobban örül az ilyesfajta, kissé felszínes témáknak, mintha Ash elkezdené kérdezgetni, hogy mégis az ő szemével milyen dolgok történtek. Persze lelkizni is kell, de mostanában tényleg csak az élet árnyaltabb oldalának témáiról csevegtek. Végül is még csak 17 évesek. Nem átlagos 17 évesek, de azok.*
- Néha nem az az első, aki mindig veled van.* Mondja kissé kacsintva, majd ismét belebámul a semmibe. Tekintete elgondolkozóvá válik és vegyes érzelmekkel kezd el a jövőn rágódni.*
- Tudod, már egyenesen félek belegondolni mi lesz az elkövetkezendő egy évben. Ha már veled is ilyenek történnek, akkor az....újabbakkal mi fog?* Kissé aggodalmas a hangnem, de talán ebben a helyzetben megengedett.*

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Aug. 26, 2010 4:41 pm

*Igenigen, Nikorina ki van kicsit fáradva. A halálból visszatérni nem egyszerű ugyebár, bár ő nem volt annyi idaig halott, mint Szevér. Plusz ő druida, vagyis a természet közelsége kell neki, akkor tud igazán feltöltődni. A négy fal között... bezártnak érzi magát, fáradékonyabb lesz, és egy idő elteltével kicsit ingerlékenyebb is. Gradan hiánya valamelyest ront is a helyzeten, mert a daimon nélkül a lány sokkal magányosabbnak érzi magát.*
-Maradj nyugodtan... Egész nap egy ágyban heverészek. Azt hiszem, pihenek épp eleget. *Mondja, egy kis grimaszt vágva, amivel ki is fejezi, hogy mennyire utál itt lenni.* Hát... fogalmam sincs. Levelet nem kaptam, még nem is tudtam küldeni... És fogalmam sincs, hogy Rosetta írt-e neki. És... tulajdonképpen te vagy az első ember, akivel beszélgetek, amióta visszatértem. *Picit megvonja a vállát, de csak tényleg egy kicsikét. Fogalma sincs arról, hogy mik történtek az iskolában az alatt a másfél hét alatt. Bocsánat, már kettő, hiszen számoljuk hozzá a lábadozási időt is. A Sylviás kérdésre újra csak egy fintor a válasz.*
-Fogalmam sincs. Gondolom eléggé bepöccent, amikor meghallotta, mi történt. Remélem, még nem kezdett el vadászni Rosettára vagy Jamesre... Vagy bárki másra a barátaim közül. *Eléggé aggódó az arca, ahogy ezt mondja, tényleg aggódik. Alig várja, hogy beszélhessen Rosettával meg a fiúval, vagy bárki mással... Hogy többet tudjon a helyzetről.*

Vendég

* Nikorina kérdésére a fejével egy amolyan "bármi megtörténhet" bólintást ad, majd kérdő tekintettel figyeli a lányt.*
- Akár.*Ennyit fűz még az előzőhöz, és talán ettől boldogabbnak kéne lennie mégsem az.* Látom fáradt vagy. Ha pihenni akarsz el is mehetek.* Kedvesen mond mindent a lánynak, hisz azt szeretné ha mielőbb felépülne és ha most épp hátráltatja, az benne csak rossz érzést kelt.* Édesapáddal mi van? Tudja, hogy mi történt veled mióta, hmm.....visszajöttél?* Kissé félrebiccentett fejjel néz Nikora. Nem igazán szaporítja a szót, számára most valahogy ez a fajta csend sem kínos. Ami közte és Silver között volt, az talán egy picit feszélyezte, de ez egyáltalán nem.*
- A Sylvia ügy haladt valamit?* Nem is érti, hogy jutott eszébe ez a kérdés, szinte csak úgy kibukott belőle, de ha a szaktársa lesz valakinek az a személy, aki a legjobb barátnőjének a gonosz ikertestvére....Nos ki nem kérdezne rá?*

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Aug. 26, 2010 4:21 pm

*Érzi, hogy Ash megremeg. Kérdőn néz fel rá, de nem szólal meg, hagjya, hogy a barátnője beszéljen. Igen, sokban megegyeznek... De jó sok ponton el is tér a két történet. Némán, közbekérdezés nélkül hallgatja végig a barátnőjét, kissé talán merengő tekintettel, de figyelmesen. Picit megrándul a szája. Mert azt nehéz észrevenni, hogy valaki eltűnik egy időre, ha közben ő meg egy másik dimenzióban jár éppenséggel... De enm szól közbe, hagyja, hogy Ashley kiadjon magából mindent. Rápillant a cetlire, amit odacsúsztatnak neki, elolvassa a nevet, majd újra visszanéz Ashleyre, némán, töprengőn néz fel rá egy darabig, mielőtt megszólalna.*
-Ash... Azt én sem értem, hogy miért csak őt. Talán sose derül ki. De... örüljünk, hogy jó helyen van. Mit gondolsz, van esély arra, hogy... hogy ide kerül...? *A szemét végig a lányon tartja, csak a kérdés végén sóhajt fel egy egészen picit, és lehunyja a szemét. Kicsikét fáradékony, de ez nem is csoda, tekintve, hogy min ment keresztül. Ráadásul az apjának is ideje lenne válaszolni... Biztosan ideges amiatt, hogy mi lehet vele. mert még mindig nem tudott hazamenni... Nagy eséllyel már nem is tud az évnyitó előtt. Elég nagy pech, de majd próbál minél gyorsabban talpra állni. Hátha mégis sikerül... Igaz a kétségek kicsit ott munkálnak benne, bizonyos félelmek, amin még gondolkodni sem mer... De most nem is akar azokra a kétségekre, félelmekre gondolni.*

Vendég

*Megtört lenne...? Megeshet. A tigris hála szerűen morog valamit a druida lány felé, hisz tényleg hatott a lány rá. Ash is próbál Nikorina gondolatai után mosolyogni egyet, ami valahogy összejön neki. De nem marad meg sokáig az arcán az a mosoly részlet. 17 évesek mind a ketten, Nikorina már megjárta a halált, Ashley még csak a közelében volt, sokban megegyeznek, sokban eltérnek egymástól, mégis sikerül többé-kevésbé átérezniük egymás érzéseit. Direkt nem a fájdalmon gondolkodik a lány, hisz sok jó élményben volt együtt részük. Furcsa játék az élet....*
-Igen kiskoromban én is mindig szívesen hallgattam elalvás előtt. Egy idő után már együtt mondtam édesanyámmal.*Ismét mosolyog egy kicsit, majd a húga említésére egy másodpercnyi időre megfeszül az állkapcsa és testén egy enyhe remegési hullám halad át. Ha Niko a kezét még Asley kezén tartja akkor talán ő is érezheti.*
- Elutaztam egy időre, ezt nyilván te is észrevetted. Voltam Párizsban a nővéreméknél, a nagyinál Londonban és hát bevallom néhány kétes hírű alaknál is megfordultam.* Talán kissé fura elsőre ez a sok információ, főleg, hogy az elemista lány még sötét alakok közelébe is elmerészkedett, de...számára elsődleges célként a húga felkutatása lebegett és lebeg még egy jó ideig.* Aztán Kanadába repültem. El addig az árvaházig ahova őt vitték. Bár még mindig furcsállom, hogy miért pont őt, vagy miért csak őt vitték el.* Újabb szünetet tart, közben szemeivel a liliomot fürkészi, majd ismét Nikorina szemeibe tekint.* Csak az új nevét tudták megmondani és annyit, hogy nevelőszülők örökbe fogadták, úgy három éve. Viszont annyit még kiderítettem, hogy aranyvérű varázslókhoz került, akik sokat adnak a gyerekeik taníttatására. Ennyi.* A monológ végén ismét felsóhajt, majd egy ideig ismét némán mereng a semmibe, ám még előtte a zsebéből a lány elé csúsztat egy cetlit. Wichita Lair.

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Aug. 26, 2010 3:49 pm

*Az arca kissé aggódó lesz, amikor látja Ash üres arckifejezését, szinte robotszerű mozgását... Félti a barátnőjét, nagyon is. Ash minden bizonnyal hallott arról, hogy mi történt vele... Vajon a többiek mennyit tudnak? Rosetta? (Nem, nem tudja még, hogy a kobold lánynak köszönheti, hogy újra él.) James...? A fiú egyenlőre még nem bukkant fel itt a Betegszobán... Nikorina inkább bele sem mer gondolni, hogy mi volt a fiú reakciója az egészre. Már ha egyáltalán megtudta... Kicsit fél, ezt be kell vallani.*
-Ssst, Silver... *Érdekes, hogy a nyugtatónak szánt szavakat először a tigris daimonnak mondja. De mivel a daimon is tulajdonképpen állat... Vagy legalábbis olyan alakban van... Ő meg druida, az állatokkal könnyen szót ért. Aztán újra Ashley-re pillant, és egy aprót bólint.*
-Tényleg semmi sem lesz olyan, mint régen, Ash. De Gradan... Itt él bennem. Tudom. *Mondja, ő azért megpróbálkozik egy halovány mosollyal, miközben a szaktársa kezére teszi a kezét... Egy picit rápillant a tűzliliomra, elég sokféle növényt ismer, történetesen ezt is. De a mesét még nem hallotta.*
-Szép mese azért. nekem tetszik. *Mondja, kissé félrebiccentett fejjel.* És... a húgodról sikerült kiderítened valamit... azóta? *Teszi fel azért egy kis hallgatás után a kérdést... Mert úgy érzi, hogy ennek is van részese abban, hogy Ashley ennyire... megtörtnek tűnik.*

Vendég

*Szemeivel a padlót fürkészi, így mikor Nikorina megszólal egy picikét ő is megrezzen. Lassan, amolyan robot szerű mozgással néz föl, ugyanazokkal a megtört szemekkel. A lány hangján egy cseppet sem lepődik meg, talán egy árnyalatnyival haloványabb, mint amire ő számított, de ez teljesen érthető. Ha ő maga halna meg és mégis visszahoznák, de a daimónja nélkül...Valószínűleg senki nem vetné meg, ha a halált választaná. Valószínűleg.....*
Szia. Sajnálom.* Hirtelen csak ennyit bök ki, azt is nagyon halkan. A tigris felől egy bágyadt és szívszaggató morgás hallatszik, majd elnyúlik az eramiros lány lábai alatt és nem mozdul. Ash egy röpke másodpercre odanéz, majd vissza a druida lányra és próbál gondolkozni. Gondolkozni, hogy mégis mennyit és miről is kérdezze pontosan Nikorinát. Mert hát ugye érdeklik azok a dolgok, amik a lánnyal történtek, de minden olyan friss még....*
Semmi sem lesz már a régi. Az a hiány, ami utána maradt....*Igen, egy apró rész belőle is hiányzik Gradan által, hisz a macska is belopta magát a szívébe. Persze a saját dolgai miatt, az aprócska lyuk mellett valóságos űr tátong a mellkasába, de az idő sok mindenre gyógyír.*
Mostanában folyton a balesetek terelnek össze minket.* Sóhajt egyet, miközben lepörgeti az elmúlt két hónap eseményeit magában. Megint úgy érzi, hogy tele az elméje, pedig már sikerült néhány dolgot kitisztítania. Hirtelen megrázza a fejét, és visszapillant szaktársára. Nem fog mosolyogni és hosszasan prédikálni a lánynak mindenféle gyógyító és pozitív szöveget. Persze fog kedves és talán nyugtató dolgokat mondani, de fölöslegesnek érzi, hogy mindenféle mesevilág magvait hintse el Nikorina elméjében. Talán most őszintébb lesz a kelleténél, talán nem.*
Tűzliliom*Bök enyhén a vázában pirosló virág felé.* Anyám kedvence volt. Egyszer, mikor megkérdeztem tőle, hogy miért ez van a ház minden szegmensében, elmesélt egy történetet. A történet lényege az volt, hogy a tűzliliom gyógyító erejű növénynek számított, mivel a főnixektől nyerték valahogy az erejüket. Persze ez csak mese.* Fejezi be kissé élénkebb tekintettel, bár halkan a mondókáját.*

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Aug. 26, 2010 3:16 pm

*Na igen, Ashley meg Nikorina nem éppen jelentéktelenek egymás számára. Sőt. A legjobb barátnők, bár ha van is Nikorinánál valamiféle rangsor, akkor Ash ott csak a második... De az is igen előkelő hely! Az ajtó kattanására picikét megrezzen, résnyire nyitott szemmel néz arra, majd ahogy meglátja a barátnőjét... nagyon halkan sóhajt egyet. Persze, miután másfél hétig toporgott a túlvilág kapujában, ahová végül nem nyert bebocsáttatást, még ez is egy picikét furcsa. Mintha újra megszüetett volna. És Silver... Silver hiába kutatja Gradant. Még a szagát sem érezheti... Mert a daimon nincs többé. A lány lehunyt szemmel hallgatja ash közeledését, a szék nyikorgását, majd egy újabb sóhaj keretében kinyitja a szemeit, és Ashleyre néz.*
-Ashley... Szia. *Szólal meg kissé gyenge, halovány hangon. Az ő szemei is szomorkásak kissé, bár őrá nem lehet igazán most rásütni, hogy gyászol. Nem, teljesen beletörődött Gaby halálába. Inkább csak az elvesztett daimon hiánya fáj neki egy kissé... meg egy picit meg van zavarodva.*

Vendég

*Sok mindenről marad le az ember, ha elmenekül a saját múltja elől egy ismerős, régi helyszínre. Ám visszatérve újra gondokba ütközik, és ezek már olyan nagyok, hogy nem tud megszökni előlük. Mik is a nagy gondok Ashley számára? Talán, hogy nem találja az ismerős arcokat, alig látja a barátainak mondott embereket, vagy talán ennél mélyebb dolgok nyomják a lány szívét. Sok minden történt és ráfért ez a kis kiruccanás, gondolkozási idő. Lassú ütemben lépked, kezében egy szál tűzliliomot forgat, a tigris pedig mögötte kullog. Mindketten szótlanok napok óta, nemigen volt mondani valójuk a másik számára. Jobb kezét a kilincsre fekteti, pár pillanatig meredten bámul a fémdarabra, majd egy sóhaj, egy halk sóhaj kíséretében benyit. A Betegszoba. Talán egyszer járt itt összesen, de talán még annyi se volt. Ha egy számára jelentéktelen emberről hallotta volna, hogy bekerült, nem izgatná a dolog. De mivel nem ez történt....egyértelmű, hogy itt van. Az ajtó halk kattanással csukódik mögötte, ám ő maga nem mozdul még egy tapottat sem. A tigris ellenben megindul előre az ágyak között egy szürke macskát keresve. Elér a druida lány ágyáig, és fekete szemeivel aggódva néz föl. Kutatja a macska daimónt, de igen kevés sikerrel. Visszapillant az ajtóban ácsorgó elemista lányra, aki üres tekintettel bámul a levegőbe, majd felfigyelve a "jelzésre" elindul az ágy felé. Ismét lassan halad, néhány könnycsepp társaságában. Ha arra a pár könnycseppre lehetne neveket írni, ő egyenesen történeteket vetne rájuk. Elérve a lányhoz, megáll, szemeivel ő is a macskát kutatja, abban a néhány méterben ahol lehetne, de nyilvánvalóan Nikorina mellett lenne Gradan. Ő sem találja a daimónt, így csak egy szomorú pillantást küld a kissé megtört tigris felé. Ő maga is kissé lehorgasztott fejjel teszi bele a virágot a vázába, majd egy széket tesz az ágy mellé és onnan figyeli üres tekintettel, hogy a lány fölébred e.*

Tárgy: Re: Betegszoba Csüt. Aug. 26, 2010 2:41 pm

*Emlékek áradata... Színes képek, hangok, illatok, minden, minden, ami 17 év alatt felgyűlt a lány elméjében. Az anyja, az apja, a testvére... Igen, sylvia. A halál, maiből visszatért, semmissé tette a 11 évvel ezelőtti emléktörlést és emlékmanipulációkat. Nem sok mindenre emlékezik abból a végzetes pillanatról. Arra még emlékszik, hogy az a tünde lány átalakult, és elharapta az egyik fiú torkát... aztán valami átdöfte őt. Az utolsó emléke csupán egy vörös hajú koboldlány arca... Aztán elnyelte a sötétség. Csend. Mély csend. És a szíve... megszűnt dobogni. Másfél hétig. De a legjobb barátnőjének, Rosettának hála, másfél hét csend után újra dobog a druida lány szíve. Ugyanolyan, mint régen. Külsejét tekintve, és a bensőjét is, leszámítva persze azt, hogy a halál sok mindent megváltoztatott. De nem formálta át a teljes jellemét - ez azért megnyugtató. Ő újra a régi Nikorina lesz, ha végre összeszedi magát. Újra a régi... ám egy különbséggel. A daimonja sosem lesz már vele. Sosem, mert Gradan... Gradan nem tért vissza vele. Elvesztette őt. Talán örökre... És most itt fekszik, újra a Betegszobán. Az elmúlt két hónapban túl sok időt töltött itt... Ez kicsit feszélyezi őt. Ébren van, bár a szemei le vannak hunyva, mert a többi beteg előtt előszeretettel tetteti, hogy alszik. Kicsit magányos... Kicsit? Gradan nélkül nagyon. Hiányoznak neki az egykori macska daimon néha pimasz megjegyzései, állandó kötekedése. De majd megnyugszik... Csak időre van szüksége.*

Tárgy: Re: Betegszoba Pént. Aug. 20, 2010 8:16 pm

*Gaiaea ugy dönt, hogy igazat ad a srácnak és ő is elmegy a szobájába, mert hiába van nyár, ilyenkor is él a kijárási tilalom. Magában azért elkönyveli, hogy a fiatal srác nagyon kedves és helyes.~'Kár, hogy csak 13-14 éves lehet....te jó ég miket gondolsz..ez csak egy GYEREK......MEG AMÚGY IS, UGYE NEM AKAROD, HOGY MEGINT MEGCSALJANAK, MINT...~Szinte hallja magában a bizalmatlanság hangjait. De végülis mindegyˇ~Távol kell magad tartanod töle maga Gaiaea~Nagyot sóhajtva feláll, miután égő arcal és zsibongó elmével befüzte a bakancsát. Kifelémenet még köszön a két srácnak, és Crisre néz, mert Lawrence-re nem mer.*
-Jó éjt Lawrence, jó éjt Cris*búcsúzik el, és hamar beleveszik az ájszakába. De egy biztos, ma este még gondolnifog erre helyes, szőke, öszintetekintetű fiúra....*

Vendég

*Természetesnek is kell lennie, elvégre gyógyító, csak akkor tud segíteni, ha megfoghatja a lány lábát... Hátsószándék nincs benne. Nem tudja, mik járnak Gaiaea fejében, de igen... határozottan helyes srác. Istenem, Ravenwood, mégis milyen legyen? Khm.* - Ugyan, ez természetes. *Legyint, majd összeráncolja a szemöldökét, és már épp mondaná, hogy pedig a levegőnek nézés nem vall Chrisre, mikor az betoppan. Halvány mosoly jelenik meg az arcán, és a kék szemekbe is csillogás költözik, ahogy hátranéz.* - Téged hát. *Feltápászkodik a földről, és nyújtózkodik, miközben Tibor már elaludt. A zsebébe nyúl, pergament, ceruzát kotor elő, és cetlit firkál a gyógyítónak.* - Szerintem már nem várom meg Nadint... Lassan kijárási tilalom, Gaiaea, ha már rá tudsz állni a lábadra, a legjobb, ha visszamész a szobádba. *A cetlit leteszi a bájitalok mellé, és Chrisre mosolyog.* - Cápa? *Kérdezi, majd a válasz után elvileg visszaindulnak a szobájukba.*

» Betegszoba