Betegszoba

Tárgy: Betegszoba Vas. Júl. 12, 2009 3:47 pm

First topic message reminder :

A kúria első emeletén sétálgatva, ha megpillantasz egy bordó akácfából készített ajtót, tudhatod hol jársz. Ez a betegszoba, amit hasznos megjegyezni, hiszen bármikor érhet kellemetlen meglepetés. Az ajtó mindig nyitva áll, így semmi nem akadályoz a belépésben. Ha úgy döntesz, hogy betérsz, ambivalens érzés foghat el. A falak koromfeketék és lehangolóak, az ágyak azonban hófehérek és tiszták. A szoba nem túl nagy, hosszúkás. Két oldalon 7-7 ágy áll, melyek telítettsége esetén van mód bővíteni azok számát. A fekvőhelyek mellett található egy fenyőből készült éjjeli szekrény, mely bűbájjal van zárva. Ide lehet elzárni minden mágikus tárgyat, melyeket meg szeretnél óvni mástól. Ne félj, a bűbáj erős! Nem csoda, hiszen az egyik alapító alkotta meg, méghozzá Cirelin de Sovalon. Furfangos kis bűbáj ez és még a működését is kevesen értik, hiszen ezt a bűbáj csak téged Boris Botevszkijt, és segédjét, Nadin Screwburry engedi hozzányúlni az elrejtett dolgaidhoz. Valakinek a betegekre is figyelni kell! Ezt a feladatot az előbb említett Boris látja el, és Nadin. Azt még tudnod kell, hogyha aprócska gondokkal fordulsz hozzá, hamar megmutatja a helyes irányt, azaz a kijáratot. Nincs nekik idejük kis fejfájásokra és karcolásokra!

A 14 ágyon kívül még található egy nagy szekrény is, mely növényekkel van tele, de ezt Boris kevésbé használja, hiszen ő a mágia híve. Természetesen kisebb jelentéktelen kellékek még találhatóak a szobában, de úgy alapjában véve elég egyszerű az egész helyiség.

Vendég

*Az elmúlt időben Seppel szinte folyamatosan beszélgettek. Kivétel volt ez alól az, amikor a lány megtagadta az étkezést. De folyadékot, és rostos gyümilevet persze ivott rendesen. Azzal nincs is baj. De enni, azt nem hajlandó. Most is éppen ebbe a vitába csöppentek bele, amit hálásan fogad Gaea, mert így legalább van oka elterelni a témát. Lelkesen és vigyorogva köszönti Yant, és a visszatérő Liliyát.* - Yaaaan! De jó hogy látlak! Hogy vagy? *Lil levéltémájára lelkesen bólogat, és bár látszik hogy sumákol Gaea, reménykedik, hogy alig feltűnő. Nem akarja, hogy Sepp után a barátai is rászóljanak. Nem kell ez neki. Elég baja van az étkezéssel amúgy is. Kell a fenének, hogy még egyszer begörcsöljön a gyomra. annyira kellemetlen lenne, ha ezt a barátai előtt kéne elszenvednie. Majd eszik este, ha a gyógyítók hagyják neki. Bár legszívesebben megszökne, és a saját ágyában gyógyulgatna tovább, de ebbe a gyógyítók meg nem mennek bele, hogy kötcserére járjon vissza. Állítólag nincs olyan jól. Azzal védekeznek, hogy megemelheti magát, vagy ég rosszabb. És akkor kezdheti az egészet előről. Na még csak azt kellene! Végignéz Yanon, és kiszúrja, hogy nyúzott. De nem teszi szóvá. Inkább csak a kezét nyújtja, és megszorítja a a fiú kezét, ha viszonozza azt. De valahogy az az érintés olyan déja vu-s. Olyan rémálomszerű. Azok a bevillanások, amikre Sepp nemrég mondta, hogy nem álmodta, valóban megtörtént.* - Csücsüljetek le kérlek! *Invitálja őket az ágyához még közelebb.*

Vendég

-Tulajdonképpen semmi. Azon megy a veszekedés, hogy nekem nem kell tudni, hogy miért kell nekem odamennem, semmi egyébről. Nem írnak semmit, csak parancsolnak, szidnak, meg fenyegetőznek *mondja keserűen. Lil előtt már egyáltalán nem rejti el a családjával kapcsolatos érzelmeit, hisz a lány az egyetlen, aki tudja, hogy mit kellett túlélnie az elmúlt időkben. Tulajdonképpen ebben a négy évben. Mikor szerelme felveti, hogy nem mehetne-e vele, szinte rögtön rávágja az igent, de aztán ráveszi magát a gondolkodásra, s végül csak komolyan a lány szemébe néz.*
-Még átgondolom, kicsim *mondja, majd ad neki még egy puszit, és belép a betegszobába. Azonnal ki is szúrja Gaeát és Seppet. A fiúnak csak biccent, viszont mikor a lányra néz, széles mosoly terül el az arcán.*
-Gaea! Hogy vagy? *kérdi, majd megáll az ágy mellett, kezét automatikusan Liliya vállára simítja.*

Vendég

*-Értem..és kiderült már valami? *Néz a fiúra aggódóan csillogó szemekkel, miközben az végigszáguld vele a folyosókon, a betegszoba felé. Egyetlenegy porcikája sem akarja, hogy a fiú elmenjen. Erre több oka is van: tudja, hogy Yan utál otthon lenni, és hogy a szülei tették ezt vele, a másik pedig, hogy nem akar elszakadni a fiútól. Főleg nem olyan sok ideig! Erre támad egy ötlete...lehet, hogy hülyeség, de...* - Figyelj, Yan... Nem mehetnék el én is? *Teszi fel a kérdést, persze csak óvatosan. Ő maga sem tudja, mit vágna Yan szüleinek a fejéhez, ráadásul el sem tudja képzelni, mit szólnának ahhoz, hogy valaki képes szeretni a fiukat - azok alapján legalábbis, amiket hallott róluk. Eközben meg is érkeznek a betegszoba elé, de Lil csak akkor nyit be, miután megkapta a választ. Akkor Gaeára és a még mindig ottlevő Seppre mosolyog.* - Nézzétek, kit hoztam! Ja, és Gaea, feladtam a leveled. *Teszi még hozzá, majd hagyja szóhoz jutni szerelmét is, akinek, bár nem túl szívesen, de elengedi a kezét, hogy köszönteni tudja Gaeát. Ő közben helyetfoglal a széken, amiről alig egy órája kelt fel. Lassan már kezdi megszokni a betegszoba rikító fehérségét - ami nem is csoda, amennyi időt itt töltött!*

Vendég

- Igen. Igazad van. *Bólogat Gaea szavaira.* - Én is erre gondoltam... *Igen, már elhatározta, hogy hazamegy, lehetőleg minél hamarabb. Bár valószínűleg csak két, vagy három napra. De lehet, hogy csak egyre. Tényleg jó lenne tudni, miért úgy történt minden, ahogy történt... Elvégre, pár diáknak nem kellett volna ekkora fennakadást okoznia! Főleg nem egy ekkora hatalomnak. Lil egy ideig még így gondolkozik, meghallgatja Gaea és Sepp válaszát, majd feláll.* - Hát akkor, én azthiszem, feladom ezt a levelet, meg még egy másikat is, valószínűleg. *Sóhajt, a kezében lévő levélre pillantva.* - Te még maradsz? *Néz Seppre, majd, ha igenlő választ kap, egyedül, ha nem, a fiúval indul meg az ajtó felé, ahonnan még visszafordul.* - Gaea, te pedig igyekezz ám meggyógyulni. Szia(sztok)! *Köszön el, természetesen, ha a fiú is marad, többes számban. De valószínű, hogy az még marad egy kicsit, látszott Gaeán, hogy mondani akar neki valamit - kettesben. Aztán, halkan becsukva maga mögött az ajtót, a madárház felé veszi az irányt, de útközben beugrik pergamenért, hogy meg tudja írni a saját levelét is. Mikor odaér, feladja mindkét levelet, majd elindul a kúria folyosóin. Lehet, hogy meg kéne keresnie Yant? Vagy inkább csak olvasson? Majd útközben eldönti.*

//Köszi a játékot ^^//

Vendég

*Így már érthető. Így már annyira érthető minden. ~Ó hogy szakadjon az úrnőre az iskola ha beteszi a lábát!~ Csak nézi a szerelmét és iszonyatosan sajnálja, a történteket. De legfőképpen azt, hogy nem volt ébren, hogy láthassa Sepp apjána a szemeit, amikor a többiekre fogta a pálcáját. Mert azt nem tudja elképzelni, hogy a fiára valaha is képes lenne pálcát emelni. Nem. Azt az embert nem olyannak ismerte meg. És tuti hogy megfenyegették, különben nem lenne már az élők sorában, mert kézzel-lábban harcolt volna a kegyencek és az úrnő befolyásával szemben, ha nincs miért életben maradnia. És Sepp két otthon maradt testvére eléggé nyomós indok lehet arra, hogy képes volt odaállni a diákok elé akik bent kuporogtak a bárkában, mint valami kiöntött ürgék. Ledöbbent. Elhatározza, hogy beszélnie kell Seppel. De majd négyszemközt. Tudnia kell a fiúnak, hogy az apja, az ő édesapja csakis nyomós indokkal dönthetett így. Mint ahogy a többi auror is. Most már valóban beszélnie kell a Nénivel. Az új infók fényében minél hamarabb. Ha kell, akkor csak odahoppanál, és még aznap vissza, hogy ne legyen annyira feltűnő a kegyenceknek a dolog. De muszáj lesz. Most már nagyon is.* - Igen Lil, arra gondoltam. Ez a levél sem akár miért kell. És ha tenni akarsz valamit, Akkor mihamarabb meglátogatod őket, és megtudsz annyi infót, amennyi csak beszerezhető. És ezt kellene tennie mindenkinek. Aztán feltűnés nélkül összedugni a fejünket, hogy megtudjuk, mi folyik a háttérben. Mert én nem hiszem el, hogy vérontással lehetett csak ezt a sulit az úrnő kezeibe letenni. Ennek mennie kellett volna csöndesebben is. És ahhoz, hogy tehessünk ellenük bármit is, előbb tudnunk kell, miért úgy történtek a dolgok, ahogy történtek.

Vendég

*Elgondolkozik barátai szavain, majd Gaeára pillant.* - Hogy érted? Úgy értem...mire gondolsz? Mit lehetne tenni a színfalak mögött? Esetleg... *Ó! Ez tényleg nem rossz gondolat.* - Úgy érted, lehetne...kívülről kérni segítséget? *Mondja, olyan halkan, amilyen halkan csak lehetséges. Végülis, nem is rossz ötlet. Az ő szülei is ismernek egy csomó fontos embert. Lehetséges, hogy tudnának segíteni? Vagy Gaea nem is erre gondolt? Igaz az is, hogy kitartottak, rengeteg ideig. Minden esetre nem gondolja, hogy ennyi aurorral csel nélkül ne tudták volna őket legyőzni. Az edzést illetőleg pedig igen, ő is tudja, hogy bárhol lehet edzeni, de ez még nem akadályozná meg a kegyenceket abban, hogy megsemmisítsék a gyakorlótermeket. Aztán meghallja Sepp "történetét", és pár másodpercig mégcsak megszólalni sem képes, aztán csak ennyit mond:* - Talán...talán nem is az ő hibája volt. Lehet, hogy megfenyegették. *Tételezi fel, de csak óvatosan. Látja, hogy a fiút mennyire megviselte apja sorsa. Ő el sem tudná képzelni, mit tett volna, ha az ő apját látta volna meg za iskola elfoglalói közt. Nem tűnt fel neki különösebben Sepp viselkedése sem a hajón, főként azért, mert saját magával volt elfoglalva, másrészt pedig, mindenki hasonlóképp reagált, még ha nem is ennyire intenzíven.

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 25, 2010 3:23 pm

* Hogy nem tudnánk semmit sem tenni? Nos a fiú ezt em így gondolja. Lassan szólásra nyitja a száját.*
- az igazat megvallva szerintem nagyon is tudnánk tenni ellene. Hiszen majdnem egy hónapig tartott az iskola ostroma. S csak ezután is csellel tudták elfoglalni. *mondja komolyan.* Kitartottunk. Egy-két mélyebb sebesüléssel de élünk. *mondja miközben végigsimít még az első csatában megsérült vállán. A gyakorlótermek felrobbantására csak halványan elmosolyodik.* Nem muszáj terem ahhoz hogy edzeni tudj. Elég egy kis tisztás is akár. *mondja komoran. Majd felpillant Gaeára, aki hasonlóan vélekedik mint ő. S mikor szerelme megemlíti a család szót, felsóhajt.* ~Tudja.~ *gondolja a fiú s már jön is a nyílt kérdés, amely elől nem tud kitérni. Tekintete a betegszoba falára mered. S így beszél. Minden érzelem nélkül.* Mint a legtöbb aurorral. Nem tudott védekezni az imperius átokkal szemben. Holott arra lettek kiképezve. S utána? Saját magától hódólt be az úrnőnek. *hangja immár szégyenkezve s dühösen cseng. Egyik lányra sem dühös. Leginkább saját magára. Amiért büszke volt édesapjára holott az egy gyenge ember.* Ezért is törtem össze a bárkán. Megláttam őt az ellenség soraiban. *hangja komor.*

Vendég

*Lehet, hogy Sepp nem láthatja azokat az összeszűkülő tekinteteket, de az attól még adott. És a szánalmas aurorok kifejezésre még egy kicsit el is fordítja a fejét. Ez már a lánynak nem kicsit gyanús. Hiszen ő tudja, hogy Sepp apja auror, és még ismeri is, mert bemutatta neki a fiú, mint ahogy a családja többi tagjának. És nem olyannak ismerte Seppet, mint aki az aurorokra ilyesmit mondjon. Úgy tudta, felnéz rájuk, és legfőképpen az apja miatt. És az a másik magjegyzés? Mi volt azzal a seb dologgal? Gaea valahogy erre nem emlékszik. … Vagy mégis?* - Akkor az nem álom volt? *Motyogja maga elé halkan. Talán a többiek meg sem értik, mit mond. De az arca egyre felhősebb. Nem tetszik neki, ahogy minden alakul. És ő itt ül a fenekén, és lógázza a lábát, miközben a lavina zúdul tovább lefele. És hogy nem tehetnek semmit mert csak diákok?* - Én Lil nem így gondolom. Igenis tehetünk mi valamit, és nem is keveset. Ezért ez a levél is. De nem szabad nyíltan. Amit tenni kell, és lehet, azt úgy kell tenni, hogy a lehető legkevesebb veszteséggel járjon. Én ebben hiszek. És akinek család van a háta mögött, annak szüksége is van rá, hogy MOST kihasználja a család adta bizalmas hátteret.*Ezzel Seppre néz.* - Mi történt az apukáddal?

Vendég

- Ó...értem. *Motyogja, majd Gaea kijelentésére csak összeráncolja a szemöldökét.* - Hidd el, lett volna akkor is, ha nem foglalják el a sulit! Ebben biztos vagyok. És az tuti jobb lett volna náluk! *Majd végighallgatja Sepp fejtegetését is.* - Mindannyian feladtuk. Mit is tehettünk volna? Szerintem az élőhalott lét és a küzdés között kell megtalálni a megoldást, valahol félútón. Mégis, mi ellen küzdenél? *Sóhajt.* - Nem tudsz semmit sem tenni. Ha történni fog valami, azt nem a diákok fogják elintézni. *Csóválja a fejét. Hiszen már mindenki feladta!* - És hogy megtanulunk harcolni? Az ő vezetésük alatt? Ki van csukva. Tuti nem fogják engedni. Nem fognak minket önmaguk ellen kovácsolni. Még azon sem lepődnék meg, ha felrobbantanák az összes edzőtermet! *Jelenti ki teljesen komolyan, és így is gondolja. Bár hisz benne, hogy egyszer szükségük lesz ügyességükre, de abban már nem, hogy bármelyik diák képes lenne forradalmat kirobbantani. Ha megtörténne, elképzelhető, sőt, biztos, hogy Lil is részt venne a harcokban, de nem hinne benne, hogy bármelyikük is túlélheti. Ekkora túlerővel? Na nee. Viszont vannak rajtuk kívül még más mágusiskolák is, és elég sok jószándékú, harcolni vágyó boszorkány és varázsló. Szinte biztos, hogy a segítségükre fognak sietni. Hogy mikor? Az egyelőre még rejtély.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 25, 2010 2:55 pm

- Fura? *kérdez vissza új barátjára tekintve. Aztán ismét őszinte mosolyra húzódik a szája. Kezd visszatérni a régi Sepp, ahogyan szerelme is visszatért az ébren lévők közé.* Az igazat megvallva az első beszélgetésünkkor szerintem beloptam magam a szívébe. * jegyzi meg vigyorogva.* Persze nem úgy. *Majd szerelmére tekint.* Nem tudom rémlik e még valami, de a gyógyítóknak fel kellet ébreszteni téged, mert elfertőződött a sebed. *mondja komoran.* Nos, akkor ismertem meg Yant. Tudod említetted valamikor, hogy van egy srác, akivel jóban vagy, és az arckifejezéséből ítélve ő az illető. A gyógyítók, pedig nem akarták beengedni. Nos egy kis füllentéssel elintéztem, hogy itt lehessen melletted ő is. *mosolyog elődszőr Gaeára, majd a negyedvéla lányra. S mikor utóbbi felteszi a kérdését a szőke fiú ismét elkomorodik.*
- Akkor mikor a tó túloldalán az úrnő várt ránk az aurorokkal karöltve összetörtem. Feladtam a küzdelmet, bár ezt láttad is. Ám most valami megváltozott. Legalábbis úgy érzem. *mondja komolyan.* Most jöttem rá, hogy semmi értelme úgy mászkálnom mint egy élőhalott. Küzdenünk kell továbbra is. *motyogja a bajsza alatt.* Hogy miközben visszafoglaljuk majd az iskolát betörhessünk egy-két koponyát. *vigyorog a lányokra. Majd Gaea szavaira kissé eltátja a száját. Ha más mondta volna ki ezeket a szavakat azonnal leordította volna a fejét, de mivel szerelme mondja őket, csendben végiggondolja azokat. Majd kiegészíti előző mondatait.*
- De addig is, mint mondtad van vezetője az iskolának. Az már mindegy hogy ezt hogyan érte el. Keménykezű s ezen kezek alatt biztos vagyok abban, hogy megtanulunk majd harcolni. *mondja őszintén* Nem úgy mint a legtöbb szánalmas auror. *hangjába most undor és szégyen vegyül. Ismét lehajtja a fejét, így nem látja szerelme összeszűkülő tekintetét.*

Vendég

- Te lehet, hogy örülsz ennek Sepp Dierk, de én nem. *Hadonászik a mutatóujjával feddőleg, mint valami vénasszony.* - Talán tehettem volna valamit, ha ott vagyok. … Mármint ha ébren vagyok. *Az utóbbi észheztérésnél leesik neki, hogy mi történt vele, és benéz a hálóruha alá. Nincs mese, nem álmodta. Az a kötszer ott virít, és valami iszonyat erős gyúgycucc illat terjeng róla.* - Legalább ezt nem álmodtam, mint megannyi hülyeséget ezalatt a pár nap alatt. *Fintorog a legutóbbi álmán, és örül, hogy nem jós, különben most komolyan aggódna kettejük szerelméért. Amúgy meg igen, Liliyának igaza van. Ha ott van, ébren, akkor mit tehetett volna? Esze ágában sem lett volna kinyíratni magát! Annál ő akaratosabb, és küzdőszellemben sincs nála hiány.* - Amúgy Sepp azt nem hallottad, hogy tegnap hogy elküldtem a gyógyítót a fenébe. De elegem van már ebből a helyből! Inkább a szobámban aludnék. Az nem gurul ki alólam minden ok nélkül. *Liliya kérdésére, és hangjának halkítására csak az igazat hajlandó felelni. Volt ideje gondolkodni rajta. Nem is keveset.* - Jó, hogy így történt, meg ne sértődjetek. De önzőek vagytok, ha ezt nem látjátok be. Bár sok dologgal nem értek egyet, de nem maradhat vezetés nélkül az iskola. *Hangja lehet, hogy kissé kegyetlen, főleg Seppnek, és főleg azért, mert Gaea nem tudhatja, mi történt a a fiú apjával, de ha Seppre néz, a lány szemei mindig összeszűkülnek, és arca is elkomorodik. Amit ha a fiúnak nincsenek kötél idegei, nem csak kiszúrja, de egy idő után kénytelen lesz lereagálni. Hiszen a fekete, akkor is méltatlan viselet a fiú részéről Gaea szemében. Ő valóban nem ilyennek ismeri a fiút.*

Vendég

*Bólint Gaea válaszára, majd nézi, ahogy -immár egyedül- felül. Mikor a lány átnyújtja neki a levelet, majd Sepp válaszára csak homlokráncol egyet.* - Tényleg? Fura... *Hiszen úgy beszéltek egymással, mintha legalábbis ezer éve ismernék egymást. És kétszer beszéltek? Pedig ő nem úgy ismeri Yant, hogy bármelyik idegennel így viselkedne... Na jó, erre ráér majd visszatérni később. Sepp véleményéhez csak keveset fűz hozzá.* - Mindkettő ugyanolyan rossz. Akkor sem tudtunk semmit sem tenni, Gaea sem tudott volna, mint ahogy így sem tudott. *Von vállat, majd elhallgat. Elgondolkozik, mint ahogy mostanában sokszor tette ezt meg. Gondolkozik ő ilyenkor mindenen, nem feltétlenül kell a beszélgetéshez, vagy az iskola elfoglalásához kapcsolódnia. Ez afféle mellékhatás a kezdeti sokk, majd a beletörődés után. Jelenleg például azon jár az esze, hogy Eva nem szedte-e szét ismét a kedvenc cipőjét a szobában. Aztán, mikor arra a következtetésre jutott, hogy ez eléggé valószínű, ismét megszólal, bár csak suttogva, hogy a kérdését csak Gaea és Sepp hallhassa.* - Amúgy ti mit gondoltok erről az..egészről? *Kérdi, és reméli, hogy új és régi barátja megérti a célzást.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 25, 2010 2:09 pm

- Szóval kedd óta. *mosolyodik el ismét. Már érti Yan miért visszakozott az iskola elfoglalásakor. Persze nem hibáztatja, miért is hibáztatná? Majd a lány kérdésére csak somolyog.*
- Óóó. Pedig nem is ismerjük egymást. Talán kétszer, ha beszéltünk a köszönéseken kívül. Ebből az egyik alkalommal ott voltál te is. Az iskola elfoglalásakor. *mondja komoran. A másik alkalmat direkt nem említve. A madár szóra csak felkapja a tekintetét. Körbetekint és megpillantja ő is a levelet. Tudja hogy nem neki, szól hiszen akkor nem kéne azt feladni. Érdeklődve pillant szerelmére, de nem kérdezősködik, mert sejti kit látogatnak meg az iskolai madarak.*
- Én viszont részben örülök hogy átaludtad ezt az egészet. *mondja komolyan.* Nem kellet átélned, azt a szörnyű élményt, hogy tudod már nincs remény. Bár utólag megtudni lehet roszabb.* szavai után sokatmondóan lehajtja a fejét. De mikor a lány felszeretne ülni szinte azonnal felpattan, hogy segítsen neki, ám az egy intéssel „elüldözi” ifjú szőkeségünk. Sepp ismét elmosolyodik. Majd boldogan szólal meg. * Örülök, hogy kezdesz magadhoz térni. *arca vidám, ám szemei még mindig szomorúak. De öröme őszinte.*

Vendég

*Sepp kiszúrja hogy figyeli, és ébredezik tovább. Nem kapkodja el. Végre úgy ébred, hogy a fiú mellette van. És ez megmelengeti a szívét. Jó látni Seppen azt az úgymond oda nem illő mosolyt. A csillogó-szomorkás szemeit, amik annyira elütnek attól a fekete ruhától. ~Fekete?~ Döbben le a lány. A fiú soha nem viselt eddig szakához méltatlan öltözetet. Aztán elterelődik egy pillanatra a figyelme, amikor ráköszön Sepp után Liliya is.* - Jó hogy nem Csipkerózsikát mondtatok. *Fintorog, és folyton visszatéved a fiú ruhájára a lány szeme. Fekete!* - Szégyellem magamat, hogy így átaludtam a fontosabb dolgokat. Ha tegnap nem tudom meg Liltől, hogy mi történt, … *a lány kérdésére az asztalkára pillant.* - Ó igen. Hálásan köszönöm, ha feldobod egy tollas lábára, és szélnek ereszted. A cím rajta van. De szerintem tudnád akkor is, ha nem írtam volna rá. *Hálás szemekkel néz a lányra, és elkezd felfele araszolni óvatosan a párnájához, hogy felölhessen. Ha valamelyikük segíteni szeretne, elhessegeti a kezeket, és egyedül ül fel. Lassan ugyan, de megy neki. Mennie kell. Az a seb már nem olyan hű de seb. A kötés még ugyan ott van, és azt mondták még ott lesz egy darabig, de a gyógyítók vigyorából arra következtetett, hogy várták már a tegnapi kifakadását. Nem hagyja el magát. Ő nem az a lány, aki jajóénszegényezik csak úgy. Figyeli közben a két leendő barát beszélgetését, és lelkesen csillogó szemekkel végre ül. Így oda is nyomja a lány kezébe a címerpecsétes pergamenlevelet.*

Vendég

*Yan említésére, mintha csak egy gombot nyomtak volna meg rajta, azonnal elpirul, megmagyarázni nem tudná, miért. Aztán felébred Gaea.* - Szia! *Vigyorog rá.* - Jól aludtál? *Kérdezi, persze a lány veheti költői kérdésnek, hisz hogyan is aludhatna jól egy hatalmas sebbel a hasán? Dehát, Lil márcsak ilyen. Mikor Sepp megismétli a kérdést, úgy dönt, hagyja a halogatást és inkább válaszol.* - Kedd óta. *Mondja, s félkézzel birizgálni kezdi a fiútól kapott követ. Mégis mért kell mindig zavarba jönnie, ha Yanról van szó? Tudja a fene. De ez nem is olyan rossz érzés, ezt Lil is megállapította, sőt, kifejezetten kellemes. Mintha bármelyik pillanatban elrepülhetne! Most viszont visszarántja a földre egy másik gondolat - mégpedig, hogy csütörtök óta nem látta a fiút. Talán kerüli őt? Neeem, az ki van csukva. Talán elkerülték egymást. Csak ez lehet. Mert ha valami baj lenne, Yan csak itt lehetne. És ha hazautazott? Arról szólt volna neki. Ez egészen biztos. Na mindegy, majd megkeresi. Most viszont a szeme az asztalon heverő levélre vándorol.* - Ó, már meg is írtad? *Fordul Gaeához.* - Feladjam egy madárral? *Kérdezi, hisz bármit boldogan vállalna, amire a lány megkéri. Aztán, mivel valami megragadt az emlékezetében, egy szó, ismét Sepphez fordul, miután megkapta a választ.* - Közös ismerősünk? Honnan ismeritek egymást? *Teszi fel a kérdést, hiszen ez a szó megerősítette a gyanúját, amit az is igazolt, ahogy szerdán Sepp beszélt Yannal. Mintha már évek óta barátok lennének! De Lilnek valahogy nincs kedve kivárni, amég Yan előkerül.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 25, 2010 1:38 pm

* Csak csendben ül szerelme ágyánál mikor, az ajtó nyitódására lesz figyelmes. Felriad gondolataiból, hátrapillant, s keze már indul is a pálcája felé. Majd megpillantja a belépő lányt. Szinte azonnal felismeri, bár még nem beszéltek, de tudja ki ő. Bár persze a nevét nem ismeri. S a lány lassan helyet foglal a szemközti székben. A fiú rámosolyog, majd viszonozza a köszönést és a bemutatkozást.*
- Szia. Sepp. Bár ezt úgyis tudod. * mondja elgondolkodva. * Örülök, hogy most már a neved is tudom. *Igen, észrevette a lányt a csatákon, s Yan oldalán is, és a közös látogatásokat már ne is említsük. Az már más dolog, hogy nem volt ideje köszönni neki. A csatákon harcolt, a betegszobán meg inkább szerelmével volt elfoglalva.* A herceged merre hagytad? *kérdi tőle mosolyogva, s kissé humorosan. Most ezzel próbálja elűzni gondolatait, melyekben még mindig önmagát hibáztatja az iskola elvesztése miatt.*
- Amúgy mióta… * kérdését azonban ár nem fejezi be, ugyanis egy tekintetet érez magán, a fiú szinte azonnal elhalkul majd szerelmére kapja a tekintetét. S egy gyönyörű zöld szem pillant vissza rá. A szőke fiún megjelenik egy őszinte mosoly melynek arca már napok óta nem adott helyet.*
- Jó reggelt kedvesem. *köszön rá az ébredező naxeldíresre, miközben kezével még mindig a lány kezeit fogja.* Felébresztettünk? *kérdi kicsit megilletődve. Majd ismét szerelme barátnőjére tekint.* Szóval mióta vagytok együtt közös ismerősünkkel? *teszi fel a kérdést, s ha megkapja a választ ismét Gaeára téved a tekintete. Nem szól, csak nézi a sérülten is gyönyörű leányzót. Gyönyörködik annak szemeiben.*

Vendég

*Gaea arra ébred, hogy valaki a kezét gyűrögeti. Nagyot szusszan, és a hírtelen mozdulattól a gyomra tájékán belenyilall a fájdalom. Ami persze már korán sem akkora, mint mikor ... szóval akkor. Ennek a nagyja a gyógyító szerint már csak fantom fájdalom. De azért elfintorodik. Kinyitja a szemét, és szembe találja magát Seppel, és szeme sarkából látja a megérkező Liliyát. Még ébredezik. Addig hagyja szerelmét és a barátnőjét ismerkedni. És hogy Lil nem tudja mi a helyzet Sepp és Yan között? Na arról még Gaea sem tud, hogy a két srác mitől lett olyan jó barát, de még csak azt sem tudja, hogy ismerik egymást. Még nem. De ami késik ugyebár, az nem múlik. Mint ahogy tegnap a megígért tatyó is előkerült, és este amikor nem tudott aludni, megírta a levelet a Néninek, ami most ott várta a lányt az asztalon, hogy megkérhesse, küldje el a madarak valamelyikével. Nem sok szerepel benne, csak annyi, hogy készíttesse elő a Hölgy a lány szobáját, mert hamarosan hazalátogat két napra, és fontos ügyben beszélnie kell vele. Amióta ugyanis beszélt Lillel Gaea, azóta valami nagyon nem hagyja nyugodni. Valami itt nem kicsit sántít, és a Hivatalnak csúnyán benne van a keze. De nem tudja, hogy miben, és mennyire. No nem az aurorok miatt, neeeem. Szegények csak azt teszik, amire úgymond agymosták az aurori hivatalt, de ez nem kicsit sok. Van valami a háttérben, ami miatt csoda, hogy a Néninek még nem esett baja. És hogy miért? Gephert úgy tűnik valóban tud valamit, és ez az infó bizony sokat érhet még a sulinak és persze Gaeáéknak is. De ehhez ezt a lánynak még ki kell húznia rokonából.*

Vendég

*Lil lépked keresztül a folyosókon lassú, nyugodt léptekkel. Öltözéke, mint mostanában mindig, ismét egy hosszú farmer, edzőcipő és kapucnis pulcsi. Kezét a zsebébe csúsztatta, hiszen, bár a falak elválasztják őket a külvilágtól, itt benn sincs túl meleg. Ahogy végighalad az első emeleti folyosókon, még a szél zúgását is hallja, és ha kitekint az ablakon, látja a szélnek engedelmesen meghajló fákat. Aztán, a következő gondolatára csaknem elneveti magát: hiszen ezek a fák pont olyanok, mint ők! A fák nem tudnak mit tenni a szél ellen, nem tudnak neki ellenállni. Mint a Nezabar diákjai: ők is kénytelenek meghajolni egy nagyobb hatalom előtt, különben végük - letöri őket a szél. Efféle gondolatokkal a fejében nyit be a betegszobába, ahol utoljára tegnap este járt. Hát, valljuk be, azóta valamivel jobb a kedve! Most is mosolyogva nyit be a betegszobába. Nem lepődik meg azon, hogy Sepp ott ül a lány ágyánál, hiszen folyton ezt teszi. S bár ő pontosan tudja, kicsoda a fiú, az nem biztos, hogy tudja, ki Lil. Mert bár Liliya látta, ahogy a sérült Gaeával befutott a fiú az épületbe, és azt is látta, hogy futott el érte az utolsó "harc" során - őt mintha bizony észre sem vette volna. Mondjuk érthető. Volt nagyobb gondja is annál, minthogy vele törődjön, egy idegennel, aki beszélt hozzá. Éppen ezért Lil nem is törődött az esettel, de az lyukat ütött a fejében, hogy Yannal mért beszélt úgy, mintha már régóta ismerné? Mintha tudná, mennyire jóban vannak Gaeával? Róla pedig nem tudott? Nos, minden esetre felvette a teendői listájára, hogy megérdeklődje a dolgot szerelménél. De most inkább be kéne mutatkozni.* - Szia! Liliya Galina vagyok. *Áll meg Gaea ágyánál, Sepp mellett, majd miután a fiú is bemutatkozott, fog egy másik széket és helyet foglal az ágy túloldalán - persze csak ha nem küldik el a fenébe.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 25, 2010 1:01 pm

* A szőke hajú fiú már percek óta a betegszoba egyik ágyánál ül. A mai nap második látogatásán már. Hiszen naponta háromszor látogatja szerelmét, aki általában mindig alszik, bár mikor fent van akkor is csak másodpercekig egy-egy köszönés erejéig. A fiú, mint mindig, most is a lány kezeit fogja, s csendben figyeli vörös hajú szerelmét. Néha felemeli a leányzó kezeit, s csókot lehel rá, tudatva a pihenő lánnyal, hogy még mindig itt van. Nem ölték meg, s ki tart mellette. Ha a lány netalántán felébredne, vagy egy másik látogató jönne be hozzá szinte elképedhetnének a fiú öltözékén. Ugyanis már nyoma sincs a vidám és élénk színekben pompázó fiúnak. Fekete ing, fekete halásznadrág s a szürke kitűző. E színekben pompázik mostanában a fiú. Hiszen gyászol. Gyászolja az eddigi életét, az iskola vezetőit, az elhunyt barátait. S legfőképpen azt, hogy az iskola rossz kezekbe került. Részben miatta.

Vendég

*Tehát Yan félhivatalosan már eljegyezte Liliyát. Ez a fejlemény nagyon tetszik Gaeának. És ha a fiú is kapott azóta valami ajándékot a lánytól, akkor az maga a csúcs, vagyis akkor valóban eljegyezték egymást, és ez aztán a csúcs! Az a kő most már így érti, hogy miért volt olyan ismerős neki. Jó így. Jobb így. Kell kapaszkodni valakibe, valamibe. Főleg mostanában. most, hogy az Úrnőé az iskola jogosan, és nem csak hivatalosan. És itt a lényeg. Szegény Sepp! Hogyan érezheti most magát? Ő itt heverészik a halódóban, miközben a suli az ő csipkerózsika álma alatt olyan kézbe kerül, amit a fiú a legkevésbé sem szeretett volna, ha megtörténik. De őszintén reménykedik, hogy a barátai, és a szerelme küzdő jellem annyira, hogy ennyivel ne adják fel. Hiszen most még annál is jobban van miért küzdeni, mint eddig. És az összefogás a reménytelenséggel szemben a legjobb módszer kell hogy valóban legyen. Mert az Úrnő kezéhez kétségtelenül tapad vér, még hogy ha átvitt értelemben is, mert ő saját magát nem mocskolná össze, meg a kis kacsóit, a kegyencek ölnek lelkesen helyette is. És persze az sem mellékes, hogy az átálltakat is arra buzdította, ami azért nem kicsit mocskos dolog Gaea szemében. És elhatározza, hogy amint beszélni tudott a Nénivel, cselekedni is fog. Minél hamarabb. Aztán Lilnek mennie kell, és nem ok nélkül.* - Persze menj csak! Nehogy miattam kerülj bajba. Elég nektek, hogy én nem tudtam eléggé vigyázni magamra. És köszi a tatyómat, meg hogy vigyáztatok Bátorra. *Néz hálásan a tovasuhanó lány után, és örül, hogy vannak itt valódi, igaz barátai. Ez neki most a minden. És ez valóban a mostani fennálló helyzetben igencsak drága kincs.*

/ Köszi a játékot! ^^ Jó volt ez a kis bemelegítés. Smile

/

Vendég

-Hát...köszi. *Mosolyodik el, vagyis pontosabban inkább vigyorodik a lány gratulációjára, aztán ismét a kőre pillant.* - Ja, hogy ez...Igen, amolyan kis...ajándék. *Mosolyog magában, mintha csak egy viccen nevetne, amit csak ő érthet. Ismét elöntötte az a boldog mámor, ami akkor szokta, ha 1. Yannal van, 2. Yan 100 méteres körzetében tartózkodik, 3.Yanra gondol, 4.Yanról beszél. Szóval úgy körülbelül az elmúlt két percet leszámítva mindig. Vagyis elöntve tartja. Csoda, hogy még bele nem fulladt! Vagy inkább kár?* - Biztosan hamarosan. *Bólogat a lány gondolkozására, majd a táska említésére ismét felderül.* - Ó, hát tudod, a saját cuccaimat a harc előtt elrejtettem az erdőbe, Evával meg bátorral együtt. És a táskáddal. *Vigyorog a lányra büszkén, majd az órájára néz, kissé meglepett képet vágva.* - Úr isten, már ennyi az idő? Még enni akartam valamit... Bocsi, Gaea, de nekem most mennem kell, ha nem akarok büntetést. *Láthatóan nem örül annak, hogy el kell mennie, de sajnos ez van.* - Majd szólok Yannak meg Seppnek, ha megtalálom őket, jó? És ha még holnap sem jöhetsz ki, akkor jövök én! *Mosolyog a lányra, majd felkel és az ajtó felé indul.* - Meg a cuccodat is behozom, vagy felküldöm. És Bátort is. *Fordul még vissza az ajtóból, majd mosolyogva int a lánynak, aztán eltűnik a folyosón. Tíz előtt még felrohan a szobájába Gaea cuccaiért és Bátorért, azokat leviszi a lánynak, majd rohanva eszik valamit, aztán, tíz előtt két perccel felér a szobájába, ahol lezuhanyzik, és egy kis olvasás után elalszik, de úgy rendesen - talán először azóta, ami barátnőjével történt.*

Vendég

~Hogy MI?~ *Na ez kicsit sem semmi. Szerelmek szövődnek, vagy derül ki pontosabban, hogy egymás nélkül semmit nem ér a korai halál, ha nem vállalják az érzéseiket. És őszintén örül, hogy Yan és Liliya egy pár.* - Szóval Yan és Te, ... *Én egész szépen lelassult légzéssel, és megnyugvó lélekkel a barátnőjére, aki olyan vörös arccal ül mellette, hogy az már nevetésre méltó, de nem merne ő beletaposni a lány érzelmeibe. Így csak elmosolyodik.* - Az jó. Nagyon jó. Nektek egymás mellett a helyetek, ha szabad ilyet mondanom. *Most már ki mer egyenesedni, és neki mer újból dőlni a párnának, amit Lil lökdösött a háta mögé. Észreveszi, hogy Lil egy követ nézeget a karkötőjén, és felé bök az ujjával.* - Szép. ... Tőle van? *Emlékszik rá, hogy ilyesmi ónix követ Yannál látott, ugyanis a fiú családi címere is hasonló. Csak nem el is jegyezte? Na azon valóban meg is lepődne. De ha valóban így van, annak Gaea őszintén örülne. Csakúgy, mint annak örülne, amit sajnos nem hallhatott ama bizonyos napon, hogy Sepp Yant szemelte ki leendő keresztszülőnek az első gyermekükre. Mert akkor bizony Lil is a család tagja lesz, nem is kicsit. Hely de fura az élet! Ha nem akarna most nevetni a dolgon, akkor tuti sírna, de egyiket sem teheti. Az egyiket információhiány, a másikat pedig egyéb okokból. * - Meg kell majd kérdezzem, hogy mikor mehetek el innen. *Gondolkodik hangosan. Ugyanis a fejében még mindig ott motoszkál az a fura dolog, ami nem hagyja nyugodni.* - Lil hozol majd nekem pergament, és … *Eszébe jut, hogy valószínűleg minden cucca odalett a torony felrobbantásával. elkomorodik, majd elszomorodik. * - ... A táskám ... benne ... benne volt mindenem.

Vendég

*Yan említésére megköszörüli a torkát - és elpirul.* - Yan? Hát...izé...ő is jól van. *Vakarja meg még mindig pipacsvörös képpel a tarkóját - most jut ugyanis eszébe, hogy Gaea még nem tud róluk. Mármint arról, ami történt. Vagyis történik. És történni fog. Lil tudja, hogy valami jó hírt is kéne közölnie a lánnyal, így megpróbálja rávenni magát, hogy kimondja. De hogyan? Milyen szót használjon? "Pasim"? "Járunk"? "Összejöttünk"? Úgy érzi, ezek a semmitmondó szavak a legkevésbé sem illenek a helyzetükre. Ez annál sokkal több. De Liliya még mindig hallgat, nem tud mit mondani. Végül, vállalva a kockázatot, hogy nevetségessé teszi magát, mégis megszólal. Nehogy Gaea itt szívinfarktust kapjon itt neki a hallgatásától!* - Hát...szóval...rájöttünk, hogy..szeretjük egymást. Mármint úgy. *Mondja ki végül, és mostmár tényleg nem lehet ennél pirosabb az arca. Az ajkát harapdálva várja, mit szól ehhez Gaea. Meglepődik? Örülni fog? Vagy kineveti? Á, az lehetetlen. Ugyan miért nevetné ki? Vagy miért ne? Na, úgy tűnik Lil is kezd megbolondulni. Talán mert tegnap este óta nem látta a fiút, kezdi azt hinni, hogy az egészet csak képzelte. Hiszen, ez túl szép ahoz, hogy igaz legyen. Sokkal magabiztosabb lenne, ha itt lenne ő is. Ha itt lenne...El is határozza, hogy az első dolga lesz szólni neki, hogy Gaea felébredt. Miután...de ezt msot inkább hagyjuk. Kitűri a pulcsija alól a karkötőjén függő követ, amit a fiútól kapott, és ismét megszemléli - ezek szerint nem álom volt. Hál' istennek...*

Vendég

*Ahogy lenyeletik vele a nyugtatót, még rá is segít annak hatására, amikor rájön, hogy mit nyomtak le a torkán. Kényszeríti magát, hogy megnyugodjon. Így legalább a nyugtató, hosszabban tarthatja nyugodtabb állapotban. Igyekszik lassan venni a levegőt, miközben hallgatja Liliya válaszait. Mindenki jól van. Jól van Bátor, és Sepp, és ... * -Yan? Ő hogy van? *Próbálja elterelni a figyelmét a húzódó sebéről a gyomrában, és inkább arra figyelni, amit a lány mond, mondhat neki. Yant ugyanis nem említette Lil, és ez felettébb gyanús a lánytól. Most vagy annyira jól van valóban, vagy Yannal történt valami, amiről jobb, ha nem tud? Na majd mindjárt kiderül. A nyugtató hatni kezd, szegény Lil pedig mindent megígérne neki, mint Yan amikor felébresztették legelőször, és amire szerencsésen nem emlékszik. De nagyon mókás a hasonlóság. El is kacagja magát. Kissé keserűen, de legalább humoránál van.* - Nem kell. Majd inkább hazalátogatok. Az biztonságosabb. *A gyógyító rosszalló pillantásával szándékosan nem törődve, elküldi onnan.* - Mondja magának nincs másutt dolga? Hagyjon már békében gyógyulni! *Liliyának meg hiába van lelkiismeret furdalása, erről a lánynak tudnia kellett. Méghozzá a négy nap késés miatt éppen ideje volt.* - Azt mondod, Sepp itt volt? És hogy ő hozott ki amikor támadtak minket? Ennyire rossz volt a helyzet, hogy a betegeket is menteni kellett? *Elgondolkodik valami nagyon fontosan. Valami szöget üt a fejébe. De ... egyenlőre még nem osztaná meg másokkal. El nem tudja hinni, hogy Janának ennyire igaza lett volna. Na most ő hülyézné magát, ha nem lenne nyugtatózva az agya. Hiszen ha hamarabb észhez tér, akkor most nem a gyengélkedőn fekszik, Sepp nem aggódja magát félholtra miatta, és a barátai sem. Csak hát, ... lehet, hogy barátai sem maradtak volna csak mert tudja az igazságot. pontosabban annak töredék, de fontosabb részét az életére nézvést.*

Vendég

*Felugrik a székről, és először csak elképedve nézi, mit művel Gaea, majd az időközben megérkezett gyógyítóval próbálja az ágyban tartani, miközben magyaráz.* - Nyugi..Gaea, nyugodj meg...Mindenki jól van. Téged Sepp hozott ki, mikor megtámadtak... Ő most valószínűleg alszik, egyébként szinte egész nap itt volt. És Bátor is jól van. * Teszi hozzá, aggódva figyelve barátnőjét.* - Mondtam, hogy nem elsz kellemes. *Motyogja csak úgy maga elé, majd mikor Gaea végre lenyugszik, ő is lerogy a székre, aggódó szemeket meresztve.* ~Hülye, hülye, hülye!~ * Szidja magát gondolatban. Nem kellett volna elmondania, amég a lány jobban nem lesz. Aztán eszébe jut, mit akart tenni, miért akart annyira felkelni.* - Írhatsz neki, nyugi. Hozok papírt, aztán majd feladom neked, jó? *Most mindent megtenne, csakhogy a lánynak kicsit jobb legyen. Hát igen: ő sem repesett az örömtől, mikor megtudta, mi a helyzet, dehát, Gaea ráadásul négy nap késéssel tudhatta csak meg. Szóval Lilnek msot megint lesz egy rendes lelkiismeret furdalása, de ez ellen már úgysem tud tenni semmit, úgyhogy ez van.

» Betegszoba