Betegszoba

Tárgy: Betegszoba Vas. Júl. 12, 2009 3:47 pm

First topic message reminder :

A kúria első emeletén sétálgatva, ha megpillantasz egy bordó akácfából készített ajtót, tudhatod hol jársz. Ez a betegszoba, amit hasznos megjegyezni, hiszen bármikor érhet kellemetlen meglepetés. Az ajtó mindig nyitva áll, így semmi nem akadályoz a belépésben. Ha úgy döntesz, hogy betérsz, ambivalens érzés foghat el. A falak koromfeketék és lehangolóak, az ágyak azonban hófehérek és tiszták. A szoba nem túl nagy, hosszúkás. Két oldalon 7-7 ágy áll, melyek telítettsége esetén van mód bővíteni azok számát. A fekvőhelyek mellett található egy fenyőből készült éjjeli szekrény, mely bűbájjal van zárva. Ide lehet elzárni minden mágikus tárgyat, melyeket meg szeretnél óvni mástól. Ne félj, a bűbáj erős! Nem csoda, hiszen az egyik alapító alkotta meg, méghozzá Cirelin de Sovalon. Furfangos kis bűbáj ez és még a működését is kevesen értik, hiszen ezt a bűbáj csak téged Boris Botevszkijt, és segédjét, Nadin Screwburry engedi hozzányúlni az elrejtett dolgaidhoz. Valakinek a betegekre is figyelni kell! Ezt a feladatot az előbb említett Boris látja el, és Nadin. Azt még tudnod kell, hogyha aprócska gondokkal fordulsz hozzá, hamar megmutatja a helyes irányt, azaz a kijáratot. Nincs nekik idejük kis fejfájásokra és karcolásokra!

A 14 ágyon kívül még található egy nagy szekrény is, mely növényekkel van tele, de ezt Boris kevésbé használja, hiszen ő a mágia híve. Természetesen kisebb jelentéktelen kellékek még találhatóak a szobában, de úgy alapjában véve elég egyszerű az egész helyiség.

Vendég

*Hát, már Gaeának sem adnának még ha könyörögne is érte, akkor sem. Úgy tűnik úgy döntöttek, hogy vagy este alszik, vagy igenis ébren kell maradnia. Fura dolog. Altatót csak estére kap. De akkor azt is, ha sokáig fent lenne. Amúgy csak a fájdalomcsillapító, módjával. A fantomfájdalom ellen ugyanis semmit nem ér egyetlen varázsszer sem. Aztán csak hallgatja a barátnőjét, és egyszerűen nem tud hinni a füleinek.* ~Hogyhogy elfoglalták? És a Torony? Ott volt egy csomó cucca! És Bátor? Hol van Bátor?~ *Cikáznak a gondolatok a fejében, és nem ért semmit.* ~Hogyhogy életben hagyták a gyengélkedőn lévőket? És Sepp? Seppel mi van?~ *kiülhetett az arcára is, ezt a rázuhant információmennyiséget nehéz hirtelen felfogni is, nemhogy megemészteni.* - Mindenki... Mindenki jól van? ~Janának megint igaza lett.~ *Körbenéz a szobán, és minden olyan, mint amilyenre emlékezett amúgy is, és nem érti, hogyan lehet valami más, ha egyszer ő ugyan azt tapasztalja. ~Ezt én ... ezt nem tudom elhinni. ... Minden amiért küzdöttünk...~ *Ki akar pattanni az ágyból, de a hírtelen mozdulattól belenyilal a sebébe a fájdalom.* - Ááááá! ... *Összegörnyed, de azért folytatni próbálja a megkezdett dolgokat. Makacs? Igen, nem is kicsit. De valamit azonnal tudnia kell!* - Írnom kell a Néninek! Most azonnal! *Négy nap! Ez négy napja volt! Ki kell innen jutnia! beszélnie kell a Nénivel! ... Egy gyógyító pattan mellé, aki eddig sunyin a háttérben állt, és tuti hogy ott volt a nyugtatós fiola a kezében, mert most a szájához nyomja, és lenyelet belőle vele egy jó adaggal, hiába is tiltakozik. káromkodna is, de csak magában, csakhogy lepereg a sok nyomdafestéket nem tűrő szó a fórumról, csak a helyét jelezném: ~...........!!!....!!..!~ *Szóval nagyon dühös, és csalódott, és tenne valamit, de nem engedik, szóval ez van.*

Vendég

*Először meglepődve, majd felderülő arccal pillant az ébredező Gaeára. Még el is mosolyodik, mikor az válaszol a gyógyító helyett. Aztán, mikor megpróbál felülni, először vissza akarja nyomni a párnára, de rájön, hogy bizony nem lehet kellemes egy héten át feküdni, így segít neki, és kitámasztja a hátát a párnával. Megszorítva a lány kezét a másik kezével odahúz egy széket és leül rá.* - Szia, Gaea. Rég találkoztunk. *Mondja halvány mosollyal, ami még igaz is, hiszen, bár ő itt volt testileg-lelkileg, Gaea csak az előbbivel rendelkezhetett. Mikor a lány rákérdez a lehető legkínosabb témára, Lil egy darabig csak idegesen bámulja az ágytakarót, majd erőt vesz rajta az őszinteségi-roham.* - Elmondom, de...kérlek ígérd emg, hogy nem idegeskedsz, mert akkor Sepp tutira kinyír! *Fúj egyet, majd pár másodperc szünet után sóhajtva belekezd.* - Elfoglalták az iskolát, Gaea. Szerdán...megjelent egy "angyal"... *Érezni az iróniát a hangjában: merthogy az tuti midnen volt, csak angyal nem.* - És azt mondta, át kell mennünk a tó másik oldalára. Egy bárkával. Muszály volt, mert hátulról támadtak az átálltak meg a kegyencek...lerombolták a Fehér tornyot. De mikor átértünk... ott volt a Sötét Nagyúrnő, meg egy csomó auror - akik közölték velünk, hogy övék az iskola. *Fejezi be, aggodalmas tekintettel pislogva Gaeára, és készen arra, hogy kikiabáljon a gyógyítónak, ha a lánynak fájdalmai lennének. Talán még egy altatóval meg lehetne fosztani a lányt a szenvedéstől - legalább pár órára. Legszívesebben Lil is kérne egyet, de valamiért úgy érzi, neki nem adnának csak úgy, szívességből.*

Vendég

*Mondhatná, hogy unatkozik, amikor fel-fel ébred, de ez nem lenne igaz. Amikor ugyanis legelőször hagyták felébredni, akkor azt hitte, megkergül. Elvárták tőle, hogy felüljön, és ezzel beindult a gravitáció a gyomrában. Nem volt kellemes. Bántotta az éhség, a gyógyuló sebei - merthogy ezek már csak helyi sebek- és persze ne hagyjuk ki, az sem volt kellemes, amit lenyelettek vele, mert ettől a gyomrát munkára fogták, és az bizony iszonyat kellemetlen volt, amikor begörcsölt a sebeknél, és a sebek maradványainál. Azt mondták, a legtöbbje már rég fantom fájdalom, de azért ezt nem kicsit tartotta túlzásnak. Aztán szinte álomba ájult, amiből a mai nap már nem is számolja hanyadszorra keltik fel. Most éppen ismerős hang ébresztette. A barátnője éppen a gyógyítót faggatja, hogy ő hogyan van. Hogyan is lenne? Nem jól. De legalább él, és nem fáj annyira, mint mikor megkapta a sebet. És hálásan gondolhatna arra, hogy felkeltették amikor felfertőződött a gyomra, ha emlékezne rá, de az agya leblokkolta azt az emléket, és rémálomképként adja néha vissza. Mintha nem is lett volna soha valódi az a pokolszerű, élménynek nem nevezhető valami.* - Hogy vagyok hogy lehetnék? *Morogja a párnába fordítva a fejét, meg sem várva, hogy a lánynak a gyógyító válaszolhasson.* - Szerinted hogy kéne lennem Liliya Galina? * Emeli ki a fejét és óvatosan oldalra fordul, várva hogy a gyomra panaszkodni kezd, de sok minden nem történik attól, hogy émelyegni kezd, és összeszorul.* - Uh. Ha nem baj, most szeretnék kicsit kettesben lenni a barátnőmmel. Elmenne kicsit kérem? * Fordul a gyógyító felé enyhén kérlelő, de kissé szigorú arccal, majd Lil felé fordulva magyarázkodni kezd, amikor a gyógyító távozik. Igyekszik fel is ülni, küzd nagyon, de nem meri erőltetni sem. A kezét nyújtja a lány felé, és ha Lil viszonozza, hálásan megszorítja azt.* - Ezek nem voltak hajlandóak mondani nekem semmit, csak azt, hogy egy hete itt vagyok, és hogy most már minden rendben. Lil mi történt? Te elmondhatod nekem?

Vendég

*Lil érkezik ismét a betegszobába, mint ahogyan azt minden nap megtette, amióta a gyógyítók közölték vele, Gaea napokon belül felébredhet, azóta pedig naponta többször is. Kíváncsi, mit fog tenni a lány, ha megtudja, mi történt, amég ő altatásban volt, de azt még nem tudja, elmondja-e neki rögtön. Lassan halad a folyosón, öltözete ma egy egyszerű farmer, fekete kapucnis pulcsival. Kezét zsebretéve halgatja edzőcipője halk puffanását a kövezett folyosón. Ahogy mostanában mindig, jelenleg is az újonnan felállt helyzeten jár az agya. Fejében a szokásos kérdések kavarognak: miért? Meddig? Mikor? Hogyan? - egészen addig, míg be nem lép a betegszobába. Akkor, halkan köszönve az épp bent levő gyógyítónak, barátnője ágyához lép, majd ismét a gyógyítóhoz fordul.* - Hogy van? *Kérdezi szinte suttogva, bár tudja, hogy mindegy, mert Gaea úgysem hallhatja meg, felébredni pedig még kevésbé fog rá. Miközben a választ várja, a lány arcát fürkészi: lehet, hogy képzelődik, de mintha napról napra jobb színben lenne. Persze lehet, hogy Lil ezt is csak elhiteti magával. Mint ahogy azt, hogy le fogják győzni a kegyenceket. Vagy hogy az anyja egyszer kimutatja felé a szeretetét. Persze, egyik sem jött be. Most pedig szívhat, de rendesen.*

Tárgy: Re: Betegszoba Kedd Júl. 20, 2010 7:49 pm

*A koboldlány végighallgatja, majd lassan újra a lányra dől és magához öleli.* - Nem hiszem.. Nem tudom, hogy lenne összefüggés ezek között. De az üres foltok.. ezekről még sosem meséltél. *Kezdene bele, de mikor elengedi a lányt, úgy is látja, hogy milyen kimerült. Nem faggatja tovább, feláll az ágytól, és a virágot kicsit megigazítva, jóéjtet kíván és távozik. Majd máskor folytatják a beszélgetést. Majd ha Nikorina kijött, habár ő továbbra is minden nap be fog nézni hozzá, friss virággal. *

Tárgy: Re: Betegszoba Kedd Júl. 20, 2010 7:43 pm

-Ezek csak kis karmolások voltak, semmi súlyos. A harcokra kéne tartogatnod az erődet... Sajnálom, hogy ilyet mondtam. *Mondja, az arca teljesen bűntudatos, és mivel ő nem színész, köze sincs az efféle dolgokhoz... hát látni, hogy őszintén beszél.*
-Így érzem. Annyi furcsaság van mostanság.. A rémálmom, meg... fehér foltok az emlékezetemben, még anyám halálra előttről.. Nem is kevés! Meg...honnan tudhatta az a férfi, hogy Gaby az unokatesóm? Érzem, hogy nem véletlen volt. *Teljesen tétova, fogalma sincs, hogy ezek a dolgok hogyan függhetnek össze... Ráadásul látszik rajta, hogy megint kissé kimerült. Hiába, ha valaki túlaludja magát... Az is fárasztó.*
-Persze, nem fog.. Tudtok vigyázni magatokra, de én.. Elvették a pálcámat, nélküle teljesen védtelen vagyok. *Motyogja lehunyt szemmel, majd felsóhajt.*
-Bocs, de teljesen kimerültem.. Nem baj, ha próbálok aludni egy kicsit? *Kérdezi, még mindig bűntudatosan nézve Rose-ra, Gradan csendesen hever ott, ahol van, Nikorina meg.. Fáradt. Ha hagyják, akkor gyorsan el fog aludni.*

Tárgy: Re: Betegszoba Kedd Júl. 20, 2010 7:34 pm

- Elszomorít, hogy nem érzed magad annyira fontosnak, mint amennyire én érezlek. Nikorina, a legjobb barátnőm vagy, és hogy mondhatsz ilyet, hogy rád erőmet pazarolni?! Ez nem pazarlás. *Mondja, és érződik, hogy ez az, ami a kedvét szééépen alacsonyabbra zuhantatta. Mert ő így látja a dolgokat, és rosszul esik neki, hogy Nikorina nem. A kérdésekre nem is válaszol, csak megvonja a vállát, majd Gaby-ra... Határozottan megborzong, nem meri lehunyni a szemét, mert ahogy minden művészlélek, ő is vizuális. Nem, nem akarja látni. Már nyitott szemmel is felsejlik a szeme előtt, szóval...*
- És azt hiszed, hogy mind ez szándékos volt? Szándékosan téged... szándékosan őt?... *Kérdez újra, nem érti, nem rakja össze hirtelen, hogy mire gondolhat. Közelebb hajol a lányhoz, miközben a keze az övére csúszik, és bátorítóan megszorítja.*
- Nem lesz semmi bajom. És ha igen... Akkor nem miattad. Hanem a tetteim miatt, és amiatt, aki vagyok. Had higgyem ezt, és ne vállald magadra, ha bármi is történik velem, vagy bárkivel, akit szeretsz... De nem fog!*Toldja még gyorsan hozzá, próbál megnyugtató lenni, de nem egy nagy szónok, ez nem várható el tőle.*

Tárgy: Re: Betegszoba Kedd Júl. 20, 2010 7:23 pm

*Gradan kérdőn néz Rosettára, de ahogy a kobold lány hangulata lejjebb csúszik, a daimon is elkedvetlenedik, és leheveredik éppen ott, ahol van. Nikorina meg teljesen nem érti, hogy mi ütött a barátnőjébe. Kérdőn néz rá, félrebiccenti a fejét, és nem, nem akarja újra megpróbálni a fojtogatást. ahhoz már eléggé lehiggadt...*
-Most mért kérsz bocsánatot? Lehet viccelődni, még ha az első pillanatban fel is húzom magam rajta. Jamesnek meg úgysem fogom elmondani... *Vonja meg a vállát, kissé aggódva néz a barátnőjére, de belül roppant hálás azért, hogy a lányka meggyógyította a karmolásokat. Rose kérdését hallva kissé elkomorul, megérti ezt a burkolt fogalmazást is. Nem hiába ismerik olyan régen egymást...*
-Hát.. Gaby a rokonom volt. Az a gyanúm van, hogy valaki... valaki direkt őt választotta, hogy őt öljék meg előttem... Közel állt hozzám.. Érthető, hogy nagyon fájt az egész. Százszor jobban, mint ha egy ismeretlent... *A hangja elcsuklik a végére, tágra nyílt, rémült szemekkel néz Rosettára, és megrázza a fejét.* Nem akarom, hogy nektek is bajotok essen... *Suttogja még, teljesen elvékonyodott hanggal. Ajajj... Lhet, hogy jobb lett volna a James-témánál maradni?*

Tárgy: Re: Betegszoba Kedd Júl. 20, 2010 7:12 pm

*Mikor a lány elkezd ellenkezni, a koboldlányon tökéletesen látszik, hogy rosszallóan néz rá. Nem, az ő segítségét ne utasítsa el, mert Rosetta pontosan azért van a világon, hogy segítsen, kiálljon a barátaiért, ahogy tud. És ah így tud, így teszi.*
- Ki másra használnám az erőmet, ha nem rád?...*Kérdez vissza, most valahogy elkomolyodik a hangja, és az ezek után történtekre is kevésbé reagál. Mosolyog ő, ahogy lent tartja a lányt, aki úgy sincs még teljesen fel épülve, de valahogy máshogy. Kevésbé boldogan. Gradanra is kissé szomorkásabban néz már.*
- Nem, nem, igaza van. Bocsánat. Ne haragudj...*Kicsit felsóhajt, majd az elméletre közelebb húzódik a lányhoz, leül az ágy szélére, úgy, hogy ne üljön persze a ciccre, miközben a telekinézist teljesen abbahagyja. Ha még mindig fojtogatni akar a lány, most már hagyja, de csak nem. *
- Hogy érted ezt? Azt hiszed, hogy te vagy a hibás... hogy...? *Kérdez rá, burkoltan... Gaby-ra, igen, rá gondol. *

Tárgy: Re: Betegszoba Kedd Júl. 20, 2010 7:01 pm

*Csak felsóhajt arra, ahogy Rosetta felpattan, és a sebeit kezdi el méregetni.*
-Nem komoly... most tényleg... nem kellett volna erre az erődet pazarolnod. *Mondja, kissé fintorogva, de azért elfogadja a gyógyítást, hogy is ne fogadhatná el? Rose csak jót akar neki.* Inkább Gradan karmoljon meg milliószor, mint még egy Cruciatus. *Teszi még hozzá, fájdalmas fintort vágva, és enyhén elsápadva, mert túlságosan is élénken emlékszik rá...Aztán a kobold lány mond egy nevet. Nikorina Ravenwood. A lány egy pillanat alatt a haja tövéig elvörösödik, majd tényleg előrelendül, ráveti magát a kobold lányra.*
-Te...te... Ez... Nagyon gonosz volt! *Mondja, de úgy tűnik, Rose résen van, és visszanyomja őt, ami furcsa lehet, hiszen Nikorina legalább kétszer akkora, mint a kobold. Persze, a barátnőjének van telekinézise... Szóval visszanyomják, megadja magát, de bosszúsan szusszan egyet. Sőt, Gradan még segít is visszafogni az alaposan zavarba hozott gazdáját, két mellső tappancsát Nikorina mellkasára teszi, afféle "majd én lefogom"-tekintettel, ami nagyon vicces, hiszen csak egy macskáról van szó.*
-Hmm... Szerintem nem is hangzik rosszul. *Vigyorog gonoszul a daimon, Rosettára pislogva.*
-Próbálok kedves lenni hozzá. Kedvelem, csak... Mielőtt ide kerültem, hát, szó szerint kerültem szegény fiút, mert attól féltem, hogy baja esik. Amiatt, hogy megkedveltem. Ez most nagyon butaságnak hangzik? *Ártatlanul pislog fel Rosettára, a fejéből meg próbálja kizárni Gradan gonosz gondolatait.*

Tárgy: Re: Betegszoba Kedd Júl. 20, 2010 6:51 pm

*Érdeklődve pislog a lány felé, várja a ebszámolót, a szemének csillogásán bizony látszik, hogy mindent tudni akar. De olyan nehéz a lányból minden szót kihúzni. Mikor hallja az Au-t, azonnal odaugrik a lány mellé, és a karmolásokat fixírozza.*
- Tudom, nem vagyok természetes gyógyító, de... *A kezeit azonnal egymásra helyezi, és tenyérrel lefelé a fájó rész fölé tartja őket. Persze, ez a betegszoba, és biztosan kap elegendő gyógyszert, ilyesmit, de a pillanatnyi fájdalmat, a sebet, talán enyhíti... Aztán szépen csengő, többé-kevésbé képzett hangja felcsendül, és a tenyeréből pulzáló mágia indul meg a lány válla felé, a fájdalom felé, gyógyulásra késztetve azt. A gyógyítás dala. *
- Élet utolsó szála, téged szólítalak
jöjj most elő, siess segítségemre
hozzd vissza őt, az élet innenső felére
gyógyítsd be sebeit, szüntesd fájdalmát,
s ha szükség adja,mély álomba küld,
hogy ne érzékelje ami van.
*Reménykedik, hogy hatásos, használna ő azonnali gyógyítást is, de nincsenek a természetben. Pedig lehet, hogy az még hatásosabb lenne... Fájdalmát talán így is csillapítja. Mindig is az volt a vágya, hogy itt fog segíteni a gyógyítóknak, de... Talán ez már sosem adatik meg. Aztán kicsit elmosolyodik Gradanra, és újra visszatér a James ügyre. *
- Nikorina Ravenwood... Hmm... *Mondja, puszta kegyetlenségből, na nem ám. Csak viccel, halkan is mondja a szavakat, és ha a lány azonnal támadna, akkor le is nyomja az ágyba, azzal a "nagy erejével" ha kell telekinézissel ott tartva.* - Ne fojts meg, inkább a gyógyulásra összpontosíts, hogy talpra kecmeregj végre. És... Az egy dolog, hogy kedves hozzád, de te hozzá?... *Kérdez vissza, nagy zöld szemeivel érdeklődve pislogva.*

Tárgy: Re: Betegszoba Kedd Júl. 20, 2010 6:35 pm

-Fogalmam sincs... Pénteken, amikor felébredtem, egyszer csak itt volt. Áúhh...*Vonogatja a vállát, és a végén kissé fel is szisszen.. De hát minek vonogatja a vállát, amikor tudja, érzi, hogy nem túl jó ötlet? És tényleg, nem tudja, hogy James mért látogatta meg, mért maradt ott mellette. Hiszen mindkét alkalommal, amikor találkoztak... Mindegy. Amikor Rosetta rosszallóan néz rá, veszi a lapot, és megszeppenten pislog vissza, de a kérdést hallva elneveti magát, de csak halkan.*
-Nem pasizok! Tudod jól, hogy én nem olyan típus vagyok. *Tiltakozik gyorsan. Gradan... Gradanhoz nem kell annyira oldalazni, mert alig húsz centire hever Rosettától a takarón, tehát igazán közel. A macska daimon felnéz Rosettára, halk, kuncogásra emlékeztető hangot hallat, bár olyan macskásan, ugyebár.*
-Pedig eléggé megkedvelte... *Mondja a daimon halkan, Rosettának címzve a szavakat. Nikorina meg csúnyán néz a macskára.*
-Jó, persze, kedvelem. Belsirionos, Ariana ikertestvére ugyebár, tehát Ravenwood. És kedves hozzám. *Hát igen, nem nagyon úgy tűnik, hogy Nikorina olyan nagyon közlékeny lenne... de még mindig jobb, mintha a riosszabb téma lenne. Válasszuk mindig a kisebbik rosszat, ugyebár...*

Tárgy: Re: Betegszoba Kedd Júl. 20, 2010 6:26 pm

*Kicsit érdeklődve pislog a barátnőjére, hiszen ez a James dolog neki egy picit sántít. Illetve... Mindegy. A lényeg, hogy igen csak érdeklődik az után, hogy milyen is lehet ez a fiú. *
- Jó-jó, de hogyha csak kétszer találkoztatok, akkor hogy-hogy tudta, hogy itt vagy? Vagy Ariana?... *Kicsit elpislog, hiszen nem tud ő semmit. Inkább csak gyanítja, hogyha a fiú csak kétszer látta a lányt, és még is felkereste.. Őrizte az álmát, meg minden, akkor ha Nikorina felől nem is, de a fiú felől más s van a dologban. Kicsit megcsóválja a fejét, és játszott rosszallással el kezd cö-cö-zni.*
- Ccc... Nem szép tőled. Te a betegágyadról is pasizol? *Kicsit elvigyorodik, nem tudja tovább tartani a rosszalló tekintetét, nem olyan nagy színész a szentem, habár művészlélek, minden, csak nem színpadra született színész, és nem táncos, azt el ne felejtsük. Kicsit Gradan felé oldalaz, érezvén, hogy a macska sokkal szívesebben mesél neki őszintén, mint a gazdája.*
- Na de tényleg, nem csak a nevére vagyok kíváncsi, hanem ki ő, és milyen?

Tárgy: Re: Betegszoba Kedd Júl. 20, 2010 6:17 pm

*Rosettának bizony elég türelmesnek kell lennie, bár lehet, hogy most nem lesz olyan rossz a helyzet, mint amikor Szevér... Hát, meghalt, ez az igazság, de Szevért meg ők hozták vissza. Egy diákot a tanárok hoznak vissza, egyet ők... Hmm, egyenlőre döntetlen. De tényleg úgy tűnik, hogy Gaby nem fog visszatérni. Mondjuk, azért is, mert Nikorina most nincsen sajnos annyira jó viszonyban Szevérrel, hogy afelől a bizonyos litánia felől kérdezze a fiút... Ezúttal kénytelen lesz beletörődni a dolgokba.*
-Találkoztunk ezelőtt... talán kétszer. Véletlenül összefutottunk. *Vonogatja a vállátde már érzi, ogy nem lesz túl jó ötlet ezt tovább folytatni, mert Gradan karomnyomai tompán bár, de sajogni kezdenek. Amikor Rosetta szemei kidüllednek a döbbenettől.. És olyan zavartan kérdez, és fülig vörösödik... Na, Nikorina is elvörösödik, mert sejti, hogy milyen gondolat suhant át barátnője agyán. Hiába, a kamaszkor már csak ezzel jár...*
-Nyugi, nyugi, csak aludni... Illetve őrizte az álmomat. Hogy mennyit aludhatott, azt nem nagyon tudom... Kétszer is felriadtam aznap éjjel, mindkétszer rémálom miatt. Szegény James.. *Sóhajt fel, de azért a zavarát leküzdve nyugtatja a barátnőjét, hogy semmi komoly, tényleg csak itt aludt a fiú... A szomszédos ágyon, mint tudjuk.*

Tárgy: Re: Betegszoba Kedd Júl. 20, 2010 6:08 pm

*Beleborzong abba, amit a lány átélhetett. A cruciatus kínzás, rosszabba a halálnál, azt mondják... Kínozni már őt is kínozták... Nem is egyszer... De hogy az unokatestvére ott halt meg előtte, vagy hát, nem is tudja hogy történt, de a hulláját látta, végignézte... Na ez kimaradt az életéből, és nem is hiányzik neki. Ő is már látta barátját meghalni, meg is siratta... Avrilt... De Kaen és Cirelin őt visszahozták. De a két tanár már nincs itt... És Gaby úgy fest örökre halott is marad. Nem feszegeti, nem, nem akarja ezzel elrontani. Majd ha kikerült innen a lány és elcsitulnak az érzelmei kissé. Hogy ez mikor lesz?... Hát... Türelmes. *
- Ariana? És honnan ismered? *Mikor azt mondja, hogy éjszakára is ott maradt vele, a lány szemei hirtelen szépen kidüllednek a meglepődöttségtől, aztán gyorsan elpislog, és megrázza a fejét. Nem, az nem lehet.* - Mármint... Aludni... Ugye? *Zavartan kérdez, ő maga is belevörösödik a gondolatba, ami erre a mondatra átcsúszik az agyán. *

Tárgy: Re: Betegszoba Kedd Júl. 20, 2010 6:00 pm

*Barátságosan mosolyog Rosettára, amikor a kobold lemászik róla, és bocsánatot kér. Tudja ő, hogy a barátnője nem bántaná őt szándékosan... Ismeri ennyire azért Rosettát.*
-Semmi baj, valahogy... természetes tőled ez a lelkesedés. *Von vállat. A kérdésre felvonja a szemöldökét.* Hát... pár nap múlva biztosan. A Cruciatust már nem is érzem, Gradan karmolásai meg... Semmiség. Volt rosszabb is.. Igazából nem fizikailag vagyok hátráltatva. *A hangulata pár fokkal lejjebb mregy, ez érezhető rajta, és kissé kirázza a hideg. Rosetta aztán újra kérdez... Azt, hogy ki az a James. Nikorina kissé szemrehányón néz Gradanra, amiért ezt elkotyogta, mármint a fiú nevét.. Gradan meg bűnbánatosan félrehajtja a fejét, de ez az egész csak egy pillanatba telik, aztán Nikorina újra a barátnőjéhez fordul.*
-James? Ariana ikertestvére. Nemrég meglátogatott.. És aztán éjszakára is itt maradt velem. *Vonogatja a vállát, bár kissé zavart az arca. Reméli, hogy Rose nem feszegeti ezt a témát tovább... bár, inkább erről kíváncsiskodjon, mint Gaby halálának körülményeiről.*

Tárgy: Re: Betegszoba Kedd Júl. 20, 2010 5:52 pm

*Mikor a fekete hajú, betegeskedő leányzó válaszol, szépen lassan lemászik róla, és kicsit megigazítva a ruháját, szégyenlésen mosolyogva pislog fel rá. * - Bocsi. Nem is állt szándékomban a Betegszobához kötni, mégtovább. Mikor szabadulsz? *Kérdezi, reménykedve, hiszen rossz itt látni a lányt. Bár... Szerda estig igazán maradhatna, hiszen ha ki jön a betegszobáról, és azonnal csatába veti magát, akkor biztos, hogy rosszul fog elsülni a dolog. Más kérdés, hogy mennyire merne csatázni. azt a koboldlány ebben az esetben... Nem tudja megtippelni. *
- Igen, én hoztam. Ugye örülsz neki? *Kérdez, reménykedő hangon, tökéletesen hozzáillő egércincogásként. * - Biztosan azt hitted valami perverz aki csak arra várj, hogy kiszabadulj és... *Kezd bele, aztán a lány egészen mást mondd, illetve nem is ő, hanem a daimonja. Felszalad a koboldlány szemöldöke, és érdeklődve hajol közelebb Nikorinához.*
- Ki az a James? *Nyíltan, egyértelműen feltett kérdés, hiszen nem ismerik egymást. Arianának meg nem ismeri az előtörténetét, így ebből sem ugorhat be neki ez a név. *

Tárgy: Re: Betegszoba Kedd Júl. 20, 2010 5:46 pm

*Na igen, mivel általában Nikorinának elég ideje van nézelődni.. Feltűnt neki természetesen, hogy minden nap más virág van a kis éjjeliszekrényén, csak éppen a küldőjét nem tudta. Amikor azonban Rosetta belép, és egy virágot hoz.. Nikorina fejében összeáll a kép.*
-Szia Rosetta! Jobban vagyok, igen, de.. azért nem kell megfojtani. *Mosolyog egy sort apró termetű barátnője lelkesedésén. Gradan lelkese nyávog valami köszönésfélét a kobold felé, tényleg látszik, hogy a páros örül a látogatónak.*
-Te hoztál minden nap virágot nekem? *Kérdezi, fejével a friss virág felé biccentve, már ha meg tud mozdulni.* Egyszerűen fogalmam sem volt róla, ki küldözget nekem virágot, bár azért volt néhány tippem.. Mondjuk James? *Gradan sunyin vigyorog, ahogy közbekotyog, élvezi, hogy a gazdáját kicsit zavarba tudja hozni.*

Tárgy: Re: Betegszoba Kedd Júl. 20, 2010 5:38 pm

*Egy kicsi koboldlány jelenik meg, igazából minden nap járt a lánynál, de mindig alva találta, és nem volt szíve felébreszteni. Kell neki a pihenés, a nyugalom, így egyértelmű, hogy nem olyan önző, hogy felverje. Hogyha Nikorina nagyon figyelt ébredés után, akkor láthatta is, hogy a mellette lévő polcon mindennap más és más színű virág álldogált, de kártya nélkül. Nem, nem James volt az, hanem ő.
Most, amikor belép, éppen egy Bugás lángvirág nevezetű virágot hozogat, hogy kicserélje a tegnapit. Boldogan ugrál oda a lányhoz, hiszen látja, hogy magánál van, és sokkalta jobb színben, mint eddig. A koboldlány jobb karján egy vágás húzódik, a vállától a csuklójáig végigszántva, de nem vészes annyira, nem is törődik vele, pedig még messze nincs begyógyulva, csak a vér szilárdult szépen meg rajta, és épp hogy csak elkezdte a gyógyulást. Lerakja a virágot, és azonnal a lányra vetődik, és megöleli.*
- Nikorina! Úgy örülök, hogy most ébren vagy, mikor ideérek! Hogy vagy? *Kérdezi, lelkesen, aggódva, de azért az ágyra vetődött és éppen öleli.*

Tárgy: Re: Betegszoba Kedd Júl. 20, 2010 5:29 pm

*A lány talán úgy fél órája ébredt fel - mivel nem tolonganak éppen a látogatók, picinykét unatkozik, így főként alszik a drága, de most már álom bájital nélkül szerencsére. A szeme alatt már nincsenek sötét karikák, az arca is kezdi visszanyerni eredeti, egészségesebb színét, bár még mindig sápadt. Hátát a párnáknak támasztva üldögél az ágyában, ölében Gradan, és a lány csendesen mélázgat, persze egy emléket mindenképpen igyekszik kizárni az agyából - a fogságát, meg gabyhalálát. Nem, arra nem akar gondolni...* ~Hamarosan biztosan elengednek minket. Igen, ez nagyon valószínű. Mióta James meglátogatott, mondhatni rohamosan kezdtél felépülni... Kedves volt tőle, hogy itt maradt éjszakára. Még ha reggel ki is rakták a szűrét... Tényleg megkedvelted. Grad, ezt rajtam kívül te tudod a legjobban, nem? De, csak jó volt megjegyezni.~ *A szürke macska mocorog egy picinykét, a bajsza alat somolyog, Nikorina meg felsóhajt, fejét hátradönti, és behunyja a szemét. És vár - bár hogy mire, azt maga sem tudja igazán. Talán egy látogatóra...*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 18, 2010 8:25 pm

*Mikor látja a lány szemében a csillogást, elmosolyodik, ahogy ő is, ez olyasféle emberi reakció. Hiszen az emberek, ha érzelmet látnak a másikon, gyakran leutánozzák, megérteni, hogy milyen érzéshez párosul. Reflex, olyasmi, de most valóban mosolyog is, örül, ha a lány örül. Mikor megszorítja a kezét, picinykét visszaszorongat, jelezve, hogy itt van vele, és itt is marad. *
- És ha kikapsz, én leszek a hibás... Ejj... *Kicsit megcsóválja a fejét, majd elmosolyodik, és elengedi a lány kezét. Mivel a betegágyak általában könnyűek, vagy épp hogy földhöz ragasztottak... Na jó, minden esetre nesztelenül megpróbálja az ágyat közelebb húzni a daimonokhoz és Nikorinához, majd azzal nem is törődve, hogy nincsen átöltözve, lerakja a gitárját, és szépen lefekszik az ágyra.*
- Aludj... Vigyázok rád. *Mondja még utoljára, majd eloltja az összes fényt a pálcájával, de a tekintetével még jó ideig Nikorina felé néz, mintha csak a pillantásaival tudná megóvni. De persze... Csak egy biztonságérzetet adhat, ami Talán megóvja a rossz álmoktól. Ha pedig felriad, majd álomba ringatja egy nyugtató dallal.*

// Elment a net, pedig már 10:03-kor küldtem volna... Bocsi. //

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 18, 2010 7:52 pm

*Nikorina szeme kicsikét felcsillan, amikor hallja James kijelentését, miszerint vele töltené az éjszakát... Ő erre nem igazán számított, de jól esik neki.*
-Tényleg? *Kérdezi, haloványan elmosolyodva. És nem, egyáltalán nem zavarja most, hogy James keze az övén van. Óvatosan megszorítja a fiú kezét, és hálásan, bár haloványan mosolyog rá. Gradan meg... Gradan nagyon-nagyon halkan dorombol egy sort, csak egy keveset, többre nagyon nincs ereje.*
-Azt hiszem, ma este kivételesen nem veszem be az álom bájitalt.. Nem érdekel, ha utóbb kikapok ezért. *Mondja a lány, megint csak a szekrénykére pislantva, kicsit fészkelődik, hogy kényelmesebben feküdjön.*
-Hát.. jóéjt. És köszönöm, hogy itt maradsz velem! *Mondja, még egy kis hálás mosoly, majd behunyja a szemét. Gradan már szundít Deanne-hez simulva, szóval nem lesz nagyon nehéz a láynak sem elaludnia.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 18, 2010 7:43 pm

*Mikor látja a lány tétovázását, könyörgő tekintetét, hirtelen elszorul a szívecskéje azonnal visszahanyatlik az ágyra, a lány mellé, és akarva akaratlanul a keze Nikorina kezére csúszik. *
- Ha megígéred, hogyha álmos vagy, fáradt, pihenésre van szükséged, akkor nem zavarlak akkor... Itt töltöm veled az éjszakát. *Természetesen nem úgy érti, hogy töltsenek együtt egy éjszakát, így azonnal a szomszéd ágyra biccent, a legközelebbire. Lehet reggel ki lesz rúgva innét a gyógyítók által, de nem baj, az estét legalább itt tölti. És persze érzi, látja, hogy a daimonok sem szeretnének elválni egymástól. Amúgy perzse, hogy a lány enm tud kiskutya szemekkel nézni. Próbálkozzon kiscica szemekkel, az talán összejön, ha a daimonból indulunk ki. Közben eszébe jut, hogy a keze még mindig Nikorináén van, és ha a lányon látja a zavartságot, idegességet, vagy bármit, akkor szépen vissza húzza. Nem akarja zavarba hozni, vagy elrontani az estét. Ez csak olyan... Baráti volt. *

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 18, 2010 7:34 pm

*Igen, igen, érzi, hogy James feláll az ágyról - rögtön ki is nyitja a szemét, és a fiúra néz.*
-Igen, azt hiszem, igazad van... *Mondja tétován, és az éjjeliszekrény felé pislog. Egyáltalán nincs kedve álom bájitalt inni, dea rémálmokhoz sincs kedve. na? Akkor most mi legyen? Valamelyiket muszáj választania...*
-Most komolyan kérdezted? *Sóhajt fel, szemeit kissé megforgatva.* Szívem szerint azt válaszolnám, hogy ne menj el.. De biztos neked is pihenned kell. Én meg.. azt hiszem, kibírom. *Felsóhajt, megint lehunyja kicsit a szemét, tényleg fáradt... A fizikai sebekkel meg nincs igazán semmi gond, a Cruciatus okozta kínt már kiheverte valamennyire, a karmolások is gyorsan be fognak gyógyulni. Sokkal inkább a lelki sebek hátráltatják... De idővel azok is be fognak forrni. ha kicsit jobban megerősödik, úgyis ki fogják rakni innen a szűrét.. Aztán majd elboldogul.*
-Menj csak, menj.. sajnálom, hogy így kellett látnod engem. Azért ugye meglátogatsz majd még? *Ő ugyan nem tud igazán kiskutya-szemekkel nézni, de azért a könyörgő tekintete így is eléggé meggyőző. Gradan meg közben mocorog egy picit, a pofiját Deanne-éhez érinti, de nem igazán úgy tűnik, mint aki el akarna távolodni a másik daimontól.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 18, 2010 7:24 pm

*Mikor a lány kimondja, amit gondol, határozottan megdöbben, de a zenét szeretné eljátszani neki, így nem ragozza tovább. Nem, nem érti, de látja, hogy amikor elkezd játszani, akkor sokkalta jobban fest, és amikor "énekel", majd mikor megköszöni, akkor is ejt egy mosolyt. Ezek után, most, hogy mosolyt látott a lány arcán, nem akarja felhozni a témát. Megkérdzei máskor. Amikor erősebb lesz és kipihentebb, főként. *
- Igazán nincs mit. *Válaszolja, kedvesen, majd csak hagyja, hogy a lány egy kicsit lehunyt szemekkel üljön/feküdjön. Lassan érezheti a lány, ahogy az ágy kicsit megremeg, és a súly lekerül róla - a fiú lassan talpra áll. A gitrját a vállára veti, miközben figyeli a lányt, ahogy csukott szemmel pihenget.*
- Magadra kéne hagynom, hogy erőt gyűjts, pihenj, aludj. Elmenjek? *Kérdezi, hiszen látszik a lányon, hogy tényleg, így sok nap után is ráfér a pihenés. Nagyon sok minden történt vele, és ha a fizikai sebek meg is gyógyulnak, pihennie kell, hogy a lelki sebek engedjék, hogy talpra álljon. Lassan a daimonok felé pillant, akik jól megvannak, egymáshoz bújva, és egy kis mosoly suhan át az arcán, csak gondolatban kezd el Deanne-vel beszélgetni.*

» Betegszoba