Betegszoba

Tárgy: Betegszoba Vas. Júl. 12, 2009 3:47 pm

First topic message reminder :

A kúria első emeletén sétálgatva, ha megpillantasz egy bordó akácfából készített ajtót, tudhatod hol jársz. Ez a betegszoba, amit hasznos megjegyezni, hiszen bármikor érhet kellemetlen meglepetés. Az ajtó mindig nyitva áll, így semmi nem akadályoz a belépésben. Ha úgy döntesz, hogy betérsz, ambivalens érzés foghat el. A falak koromfeketék és lehangolóak, az ágyak azonban hófehérek és tiszták. A szoba nem túl nagy, hosszúkás. Két oldalon 7-7 ágy áll, melyek telítettsége esetén van mód bővíteni azok számát. A fekvőhelyek mellett található egy fenyőből készült éjjeli szekrény, mely bűbájjal van zárva. Ide lehet elzárni minden mágikus tárgyat, melyeket meg szeretnél óvni mástól. Ne félj, a bűbáj erős! Nem csoda, hiszen az egyik alapító alkotta meg, méghozzá Cirelin de Sovalon. Furfangos kis bűbáj ez és még a működését is kevesen értik, hiszen ezt a bűbáj csak téged Boris Botevszkijt, és segédjét, Nadin Screwburry engedi hozzányúlni az elrejtett dolgaidhoz. Valakinek a betegekre is figyelni kell! Ezt a feladatot az előbb említett Boris látja el, és Nadin. Azt még tudnod kell, hogyha aprócska gondokkal fordulsz hozzá, hamar megmutatja a helyes irányt, azaz a kijáratot. Nincs nekik idejük kis fejfájásokra és karcolásokra!

A 14 ágyon kívül még található egy nagy szekrény is, mely növényekkel van tele, de ezt Boris kevésbé használja, hiszen ő a mágia híve. Természetesen kisebb jelentéktelen kellékek még találhatóak a szobában, de úgy alapjában véve elég egyszerű az egész helyiség.

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 18, 2010 7:15 pm

-Mert... *A lány egy kicsit gondolkozik James kérdésén.* Gaby meghalt, és ő a rokonom volt.. Félek, hogy amiatt pont ezért ölték meg őt előttem, mert... közel állt hozzám. *Kissé szégyenlős a hangja, próbálja nem megint elsírni magát, ha már egyszer jamesnek sikerült nagy keservesen lenyugtatnia... Amikor James maga elé veszi a gitárt, és elkezdi játszani rajta a dallamot, Nikorina kissé elgyötört tekintetében valami nem oda illő látszik, amit James még nem nagyon láthaott... Az öröm egy aprócska szikrája.*
-Can you still see the heart of me? All my agony fades away... when you hold me in your embrace... *Egyáltalán nem hasonlít éneklésre most a dolog, bár próbálkozik vele, de megint csak addig jut el, hogy szinte elsuttogja az angol szavakat, nem túl dallamosan, de most ez van. Ő se lehet mindig dalos pacsirta...*
-Köszönöm. *Mondja egyszerűen, egy halvány mosollyal az arcán, amikor vége a dalnak, majd felsóhajt, és behunyja a szemét. Nem, nemalszik... Bár egy kicsit kimerítette most ez a rövidke ébrenlét. Időbe telik, míg rendbejön... És hogy teljesen rendbe fog-e jönni? Az a jövő zenéje.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 18, 2010 7:05 pm

*Gyorsan megrázza a fejét, amikor a lány azonnal azt mondja, hogy ne csináljon semmit. Kicsit talán el is mosolyodik rajta. * - Nyugodj meg. * Mond csak ennyit, ne izgassa már is fel magát a lány, most sikerült lenyugtatnia. Nagyjából. A válasz... Nos ez az, amire nem számított, hiszen hirtelenjében nem is érti, hogy mit akar ezzel mondani a lány. *
- Miért esne bajom, hogyha veled vagyok? Ne félts engem, stram kölyök vagyok. *Egészíti ki szépen, ehy kis bátorító mosollyal, jelezve, hogy ez tényleg butaságnak tűnik hirtelen. De a kérdés adott, és igazán kíváncsi a válaszra. Kíváncsi lenne ám arra is, hogy most perpill miért nem néz a szemébe, de ha átlovagolnak a kérdésen, az se baj, majd máskor visszatér rá. Most az lesz, amit Nikorina akar, hiszen ő van itt a betegszobán, vele történnek a szörnyűségek. Mikor meghallja a lány hangját és egy dalszöveget kezd el félhangosan mondani, a fiú kicsit megdönti a tekintetét, és maga elé veszi a gitárját. Lehet, hogy a lánynak most nincs ereje igazán énekelni, de azért a dal dallamát elkezdi játszani neki, még nem énekelve. Amúgy is csaj-dal, amit persze átköltött már magának az ő hangjára is, de most először inkább csak játszik az akusztikus gitárján, ott, Nikorina mellett ülve a betegágyon. Talán még a végén tetszik is a lánynak... Hiszen sok éve gitározik, nagyon jól megy neki, igen csak ügyeskezű. Színészkedik, gitározik, dalolászik ez a művészpalánta. De hogy miért Belsirionos?... Talán csak a harcias mivolta miatt, amivel a családját és szeretteit tudja megvédeni. *

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 18, 2010 6:49 pm

*Azt még látja, hogy James nyel egyet, és eléggé elgondolkozva néz maga elé... Lehet, hogy Nikorina kicsit túlreagálja, de ő most mindig a legrosszabbra tud gondolni.*
-Ne... kérlek, ne csinálj semmi meggondolatlanságot, nem érné meg... *Mondja, kissé rémülten, mintha azt feltételezné, hogy James még képes, és elmegy a toronyba a pálcájáért. Na ne... Ő azt biztosan nem engedné. Engedi, hogy a fiú feléje fordítsa az arcát, nem tiltakozik az ellen, hogy hozzáérjen... Mintha ez teljesen megszűnt volna benne. Eléggé óvatosan néz a fiúra, mintha ő félne tőle.. Bár legfeljebb most attól félhet, hogy James itthagyja.*
-Butaságnak hangzik, ha azt mondom... hogy azért kerültelek mostanság, mert megkedveltelek, és félek, hogy bajod esik? *Kérdezi, egy pillanatra lesüti a szemét, de azért újra Jamesre néz. Ez nem igazán válasz a fiú kérdésére, de még ki lehet belőle valami olyasfélét hozni... Követi a fiú tekintetét, és mily meglepő, egy pillanatra mintha enyhe vágyakozás lenne a szemében, ahogy a gitárra téved a tekintete...*
-Don't tear me down for all I need... make my heart a better palce, give me something I can believe... Don't tear me down... You've opened the door now.. Don't let it close.*Szinte csak leheli a szavakat, dallamot nem lehet kiérezni belőle, pedig valami olyasmi akar lenni. James talán felismeri... (Teljes dal oldalt... Khrm.) Behunyja a szemét, felsóhajt, és visszadől a párnára, de láthatóan nyugodtabb már.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 18, 2010 6:39 pm

*Nos, gondoljunk bele, ha a mindig szomorú Nikorinát látja, és így is itt van, bátorítja, lelket próbál önteni belé, akkor talán épp az lesz a furcsa, ha egy gondtalan, boldog Nikorinával találkozik össze. Lehet, hogy úgy majd újra meg kell ismernie... És mivel fogja lenyűgöözni, ha nem a bíztatásával? Ajvé. A csillagokkal? Áhh, az múltkor sem jött össze, illetve... A vége rosszul sült el. De mindegy. Mikor meghallja, hogy a fekete toronyban vana pálca, akkor nyel egyet, egy picit lepillant, és gondolkozóba esik, de gyorsan pörget a témán, és mikor látja, hogy a lány elfordul, lassan felemeli a kezét, és a lány állát fogva finoman visszairányítja az arcát felé.*
- Miért nem nézel rám? *Kérdezi, de közben a kezét leengedi, jelezve, hogy nem akarja erőszakkal ott tartani, csak ezt muszáj volt megkérdeznie tőle. Közben lassna eltávolodik annyira a lánytól, hogy mostmár véglegesen megszűnik az ölelés, és csak ül ott az ágy szélén, lassan a gitárja felé tekintve. Egyetlen fegyvere, amivel fel tudné vidítani, az a zene, de a múltkor is elég érdekes hatást váltott a lányból ki, amikor énekelt. Látszik, hogy a gitárját nézi, de ha a lány újra szól, azonnal felé pillant.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 18, 2010 6:10 pm

*Nikorina bizony tényleg a teljes összeomlás szélén egyensúlyozik, úgyhogy szüksége van arra, hogy valak itartsa benne most a lelket. Engedi, hogy James letörölje az arcáról a könnyeket, bár tényleg szégyelli, hogy a fiúnak megint így, sőt, rosszabb állapotban kell őt látnia... Ez annyira nem igazságos! Ráadásul azt nem tudni, hogy a régi, jókedvű Nikorina mikor fog visszatérni. Várni kell még arra... A kérdés csak az, hogy mennyit. Ez attól is függ, hogy mennyi idő alatt tudja feldolgozni Gaby halálát (aki ismeri, tudja: az ilyesmi lassan megy neki...), mennyi lelki támogatást kap az ismerősöktől... De szinte biztos, hogy James fogja még őt jókedvűnek látni. User legalábbis érzi ezt... De mivel nem jós, nem tudja megmondani, hogy mikor.*
-Hogy hol? Hát... a Fekete toronyban... *Válaszol, kissé megkésve, óvatosan nézve James szemeibe, majd kissé zavartan félrekapja a tekintetét. Gradan közben elvan, bár a macska daimon is pocsék állapotban van, de őt meg Deanne vigasztalja, szóval baj nem lesz már tényleg, ebben Jamesnek igaza lehet.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 18, 2010 6:00 pm

*Valóban nem látja a könnyeket, de a könnyek egyszer földet érnek, illetve ruhát, és ha a lány továbbra is belebújik az ölelésébe, akkor nagy valószínűséggel az ő ruháját fogja érni. Szóval, nem sokára úgy is meg fogja érezni ha átitatta a pólóját. És persze... Amikor a hangja remegését meghallja, akkor már tudja, hogy mi a helyzet. Mert beszédről igenis lehet tudni. *
- Hol vették el a pálcád? *Kérdezi, mintha csak szóval tartaná a lányt, hogy ne érje el a teljes összeomlás, ne legyen a szinte néma pityergésből hangos zokogás. Minden esetre lassa elhúzódik, de csak annyira, hogy az egyik kezével elengedje a lányt, és lassan letörölje az arcáról a könnyeket. Nem hagyhatja ott, olyannyira elcsúfítja az arcát. És ha boldogan látná? Lehet alig ismerne rá. Neki a lány egy örök depressziósnak tűnik most, és az ellentettjét - hogy Nikorina alapjáraton egy boldog, jókedvű lány - csak akkor fogja elhinni, ha a saját szemével látja. Most bizony egy magába omlott lánynak látja őt. Miután letörölgette a könnyeket az arcáról, nem öleli újra magához, csak a szemébe néz fürkészően, de meleg tengerkék tekintettel.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 18, 2010 5:50 pm

*Jamesnek pedig talán pont most sikerülhet közelebb kerülni a lányhoz, most, hogy ennyire sebzett, ekkora trauma érte, ennyire védelemre van szüksége...*
-Nem tudom... két évig lapítottam, most meg, amikor végre elszánom magam... Nem vagyok harcos alkat, tudom ezt magamról... *Bár kissé nehezére esik beszélnie, azért mégis próbál válaszolni James szavaira. Közben az arcán megindulnak a könnyek, már nem tudja visszatartani őket, bár ezt a fiú pont most nem láthatja. És nem, nem drámakirálynő... A sors fintora, hogy James mindig ilyen állapotban találja. Jó lenne, ha látná egyszer vidámnak is... Remélhetőleg minél hamarabb bekövetkezik ez.*
-A fókuszokat még csak nem is bánom... Sosem voltam jó mentálmágiából... De a pálcám... Hacsak nem kerül elő a véletlen folytán, vehetek egy újat. *Mondja kissé akadozva, bár azért eléggé hősies tőle, hogy pityergés közben is ki tud nyögni egy értelmes mondatot. Nem mindig sikerül ez neki.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 18, 2010 5:35 pm

*És Deanne meg James itt van, amikor kellenek. Tovább öleli a lányt, miközben lassan, megnyugtatóan simogatja a hátát, kedvesen, és nem tolakodóan. Dehogy akarja pont most kihasználni a lány gyengeségét. Már így is volt, hogy túl messze ment és ezt most nem akarja megtenni, így is túl nagy trauma érte a lányt. Tehát sendesen öleli, majd hallgatja a szavait.*
- Ne gondolj ilyenekre, Nikorina. Nem vagy gyáva azért, mert visszavonulsz, amikor muszáj. Ők sem kívánhatják, hogy harcolj, ha egyszerűen nem vagy rá képes. Ha a barátaid, mindent megértenek. Sőt... Talán még örülnek is, hogy nem kell aggódni a szerettükért a csatában. *Mondja halkan, mert még mindig a lány fülébe beszél, átölelve őt. Hogy kényelmesebb legyen az ölelés, az ágy szélén ülve húzódik közelebb. *
- Nincs már semmi baj... Nem kell aggódnod... Sss... *Csitítja mint a szavait, mint az érzéseit a lánynak. Kicsit furcsa képet mutat így magáról James-nek, így, hogy mindig drámázva talál rá. Az első találkozásnál gyerekes tini-szerelmi bajok bántották, most viszont... Nem tekintheti egyszerű drámakirálynőnek mert ez az egész fájdalom, félelem, aggódás... jogos. *
- Ha készen állsz rá... Akkor szívesen elkészítem veled az új fókuszaidat. *Mondja, biztatóan, hogy ezek miatt igazán ne legyen olyannyira letörve. Bár lehet, hogy ez az utolsó mondat egyáltalán nem segít semmiben. *

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 18, 2010 5:25 pm

*Egyáltalán nem tiltakozik, amikor James átöleli őt, odabújik a fiúhoz, és próbál tényleg lenyugodni, bár ez nem ééppen könnyű... De legalább megpróbálja. Gradan panaszos hangja közben elhalkul, a macska most már némán fúrja a fejét Deanne bundájába. Úgy tűnik, mind a daimonnak, mind a lánynak jó most Deanne és James közelsége..*
-Annyira szégyellem magam... Folyton cserbenhagyom Rosettát és Laurát. És most kénytelen leszek bujkálni megint, vagy... Vagy hazamenni apámmhoz, mert elvették a pálcámat, a fókuszaimat, teljesen védtelen vagyok... *Suttogja sírós hangon. Igaz, a druida képességét nem lehetett elvenni, de azzal mire mehetne? Ráuszítana egy vörösbegyet egy óriásra? Nem éppen nyerő ötlet. Nem, egyenlőre nem húzódik el Jamestől, jól esik neki a fiú közelsége, főként az az ígéret, hogy vigyáz rá.. Pálca nélkül szegény Nikorina olyan védtelen, mint egy újszülött kiscica.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 18, 2010 5:18 pm

*Észreveszi az éjjeliszekrényen az elixírt, ha már így kiemelte a user, így kicsit azért jobban megérti, hogy a lány nem sír. Nem, nem tudta, hogy mi történt pontosan, csak azt, hogy neki ide kell jönnie, mert baj van és Nikorina itt van. Konkrétan teljesen nem érti a történéseket, de most megpróbálna erősnek tűnni, erőt adni. A gitárját, ami eddig át volt vetve a hátán, lassan leveszi, a falnak támasztja, majd odahajol a lányhoz, és átöleli. Szorosan, nyugtatóan, biztonságot adóan öleli, hogy egy kevéske erőt öntsön belé. Mikor Deanne mellé megy a macs, akkor az állat szépen lefekszik, engedi, hogy odabújjon hozzá, és szinte... körbefekszi a macskát, mintha átölelné, hiszen nagyobb nála. Egy picit talán nyüszög is, fájdalmas hallgatni egy ilyen szomorú macska-vinnyogást.*
- Nyugodj meg. Itt vagyok, vigyázok rád, már nem lesz... Nem lesz semmi baj. *Öleli át a lányt, még nem engedve el, szépen belesuttogva a fülébe. Amúgy friss, jó illatú pasi-szaga van, de ez csak apró mellékesen megjegyzett dolog. Csak akkor engedi el a lányt, ha ő akarja úgy, ha ő húzódik el tőle lassan, jelezve, hogy engedje el. *

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 18, 2010 5:02 pm

-Igen, de... fogalmam sincs. Biztos egy kegyenc. *Suttogja halkan, eléggé vékony hangon. És csoda, hogy még nem zokog? tessen kicsit az éjjeliszekrényre nézni, ott van a csoda nyitja. Béke elixír, vagyis muglisabban fogalmazva nyugtató, de elnézve Nikorina állípotát.. hamarosan megint itatni kell vele. Hálásan néz Jamesre, amikor a fiú mondja, hogy ne folytassa; amúgyis képtelen lenne rá... Csoda, hogy James semmit sem tud arról, hogy hogyan botorkált vissza az Udvarra, hátán Gaby hullájával, pedig Ari tanúja volt ennek.. Ezek szerint nem mondott semmit sem erről. James pedig nyugodtan megölelheti a lányt, hatalmas szüksége van most erre neki... És nem, nem lökné el, semmi ilyesmi nem látszik a szemében, és biztos nem megjátssza, hiszen ő nem színész, ha ő megjátszik valamit, az haamr kiderül. Alig fél percnyi hallgatás után Nikorina kissé feljebb tornyássza magát, valamiféle félig ülő, félig fekvő helyzetbe, és néz maga elé megtörten. Gradan meg... a macska daimon még mindig nem szólal meg emberi nyelven, de, ha Deanne engedi, hát odabújik James társa mellé, és halkan, eléggé szívfájdító hangon vinnyog.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 18, 2010 4:52 pm

*Mikor látja Gradant kicsit bólintani, azonnal visszafordul Nikorina felé, és várja a reakcióját. Mikor meglátja a döbbenetet, magában szépen konstatálja, hogy igen, valami ilyesmire számított, de miután... Miután tovább hallja a történetet, látszik az eddig biztató, kedves tekintetén, hogy totálisan lefagy. Még ő sem tudja, hogy Samantha halott, akkor valószínűleg ő is borzasztó állapotban lenne, de...*
- Kínoztak? De hát ki volt az a csuklyás? *Kérdez azonnal, egy sokkal súlyosabb kérdést elhalogatva, még fel kell fognia, hogy mit is mondott a lány. Néhány másodperc múltán közelebb húzódik, és mélyen a lány szemébe nézve mondja ki a teljesen őszinte szavakat.*
- Részvétem... És ne folytasd. Nyugodj meg, elmondod majd pontosabban, ha készen állsz rá. *A hangja megnyugtató, de döbbent, most nem megy a színészkedés. Fixírozza a lányt, az érzelmeit, ugyanis hatalmas késztetése van arra, hogy megölelje. És megölelné is, hogyha a lány szemében lát egy aprócska utalást, hogy nem löki el magától, nem érzi tolakodásnak. Hát igen, James mindig kifogja a balhés napokat. Mikor hogyan... Egyszer mindig sír a lány, de talán most nem fog. Pedig ez a legnagyobb probléma, mióta találkoztak, a legmélyebb fájdalommal kéne járnia... Csoda, hogy a lány még nem zokog.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 18, 2010 4:43 pm

//Olvad Jamesszel//

*Gradan észreveszi James kérdő tekintetét, egy pillanatig a fiú szemébe néz, majd bólint egyet, ezzel jelezve, hogy igen, ő okozta a karomnyomokat, de megszólalni nem akar most a daimon. Nikorina meg, amikor meghallja a dátumot… Kék szemei minimum csészealj nagyságúra nyílnak a döbbenettől.*
-Tizenhatodika? Kilenc… kilenc nap telt el azóta? *Kérdezi döbbenten, majd gyorsan magyarázatba fog.* Ezek szerint… Kilenc nappal ezelőtt elrabolt engem egy fekete lovas. A Fekete Toronyban raboskodtam egy ketrecben.. hát, nem tudom, mennyi ideig. Samantha Troops-nak köszönhetem, hogy nem haltam éhen… *Azt ugyan már nem tudja, hogy Sam időközben meghalt… majd megtudja.* Valamikor levittek egy terembe, aztán megjelent valami csuklyás pacák, és… nála volt Gaby, az unokatesóm… *Már kezd elvékonyodni az amúgyis gyenge hangja… Ebből baj lesz, minimum sírás, ez már érezhető.* Otthagyott kminket, aztán.. jött egy nő.. megkínzott… aztán megkínozta és megölte Gabyt… *Az ajkába harap, majd megrázza a fejét, jelezve, hogy képtelen tovább beszélni. Képtelen elmondani, hogy hogyan került végül ide.. nem, nem, és nem. Már azért szégyenli magát, hogy Jamesnek megint ilyen pocsék állapotban kell őt látnia… Most minek okozzon még esetlegesen a fiúnak felesleges rémálmokat?*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Júl. 17, 2010 7:41 pm

*Liz elmosolyodik a fiún..*
- Nem ismerem a másikat .. és félek nem is létezik.*Mondja, majd kap egy puszit, aminek nagyon örül.*
-Én is szeretnék így maradni, habár vannak néha zökkenők .. de azért jó páros vagyunk *Mosolyodik el, majd elszontyolódik.*
-Máris menned kell. ... Szia! *Búcsúzik, majd betemeti magát a párnák közé és szép csendesen elalszik.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Júl. 17, 2010 7:36 pm

* Liz szidja magát először. Eree elkomolyodik. * Úgy látszik én egy másik Lizt ismerek. Szerintem ismerkedj meg az én általam ismert lánnyal is. Szenzációs. * Mondja mosolyogva egy homlokpuszit kap bíztatásképp. Majd a múlt kerül szóba. * Tudod Liz amikor ide jöttem féltem az emberektől. Nem szerettem ismerkedni. De mindenki olyan közvetlen volt velem és beletanultam. Itt tapasztaltam meg mi az a gyerek szerelem mi az a csalódás és mi az igaz szerelem. Nem gondoltam volna hogy egy évnél többet el tudok itt tölteni vagy ide kötne bármi is. Angel elvesztése után azt hittem mindennek vége. De ekkor rájöttem, hogy rengeteg barátom van itt és egy gyerek szerelem miatt nem érdemes elrontani az életem. És ekkor jött egy új lány. Akit felkísértem a szobjába. Mert idő közbe főprefektus is lettem. És ez a lány ráébresztett hogy mi az igaz szerelem.
* Majd megcsókolja. * És itt a két történet egybeforr és így marad életünk végéig. Ami ugye jó sokára lesz. * És a betegszobára mutat. * MAjd órájára néz. * Hát itt most időm lejárt. Sajnos mennem kell. Aludj és gyógyulj meg hamar. Álmodj szépeket. SZia. * Búcsú csók búcsú puszi és távozik. *

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Júl. 17, 2010 7:17 pm

*Liz nagyon örül, hogy a fiú szereti, de szerencsére már tudja.*
-Én is szeretlek ... Én ismerek egy Lizbeth Westlive nevű lányt, de ő nem csodálatos .. és nem is kedves.*Mondja, majd a fiú szemébe néz.*
-De neki is élete szerelme egy Pierre Bontavier nevű fiú. ...Én nem tudlak lerajzolni, de ha hazamegyünk, lefényképezlek. *Mosolyodik el.*
-Tudod amikor idejöttem a suliba, arra vágytam, hogy legyen legalább egy jó barátom .. arra nem is számítottam, hogy itt találom meg életem szerelmét .. főleg úgy, hogy ő adott nekem szobát és ő törődött velem *Mondja .. erről még soha nem beszéltek.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Júl. 17, 2010 7:12 pm

* Pierrét meghatja amit a lány mond neki. * SZeretlek kicsim. * Majd megpuszilja a homlokát. * Végül elkészül a rajzal. Majdnem olyan gyönyörű, mint az igazi. Kívülről igen nagy hiánya a képnek, hogy a lelkéről nem árulkodik sokat. Lassan megfordítja majd Lizre néz. * Nem ismered ezt a lányt véletlenül? Életem szerelme az. Lizbeth Westlive. Tudod egy kedves vörös lány. Csodálatos. Egyszerűen imádom. * Mondja Liznek majd megcsókolja. *

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Júl. 17, 2010 7:04 pm

*Igyekszik nem történelmet írni.. bár ha tehetné, most elrohanna, két okból is. Azért, hogy ne rajzolja le a fiú... és főleg azért, hogy ne kelljen megmondania.*
-Nem fogod kiszedni belőlem, hogy ki volt az ... és nem kell bebizonyítanod semmit .. én bízom benned és tudom, hogy megvédesz .. de nem mondom meg ki tette velem, mert bajba sodornálak vele .. és azt nem élném túl, ha bajod esne miattam .. Ugye nem akarod, hogy belehaljak a fájdalomba? *Mondja a fiúnak, hátha tud rá hatni egy kicsit.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Júl. 17, 2010 7:00 pm

* Elmosolyodik Liz szavain majd félve néz rá. * Ugye nem akarsz történelmet írni? * Majd nevtve megsimogatja az arcát. Liz aggódalmaskadni kezd. * Ki tette ezt veled? * Hangja teljesen higgadt. Nem foglalkozott Liz szavaival nem válaszolt rá csak várta, hogy Liz válaszoljon miközben alakult a rajz. * Ha épp leszek és jól leszek megbosszulom bárki is tette. * Hangja most is nyugodt nem fél. Bebizonyítja Liznek, hogy meg tudja védeni és hogy mellette biztonságban lesz. *

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Júl. 17, 2010 6:56 pm

*Liz egy kicsit elpirul a fiú szavain ~Tökéletes? .. enyhe túlzás.. fogalmazzunk úgy, hogy borzalmas vagyok.~ De valamiben igaza van.*
-Igazad van .. ha most elfutnék .. azzal történelmet írnék. *mondja mosolyogva. ~Remek .. ha őt elintézi, abból nem tér vissza élve.~*
-Ne intézd el .. légyszi ...nem tudod .. és féltelek.*Mondja ki a végén azt, amit a lelke mélyén érez.*
-Kérlek ne akard elintézni .. kérlek.*Néz kérlelő szemekkel a fiúra.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Júl. 17, 2010 6:52 pm

* Pierre elmosolyodik, hogy Liz máris tudja mit akar. * Nos hát ezek közül egyik sem teljesíthetetlen. * Majd megcsókolja a lányt ismét. Igazából Liz mindent elér amit akar, de Pierre is. Nagyon összeillenek. Főleg, hogy ugyanazt akarják elérni. És ogazűából Liz azt kívánja amit Pierre legjobban szeretne. * Az alkalom tökéletes. Nem tudsz elszaladni, nyugdton maradsz. Profi az időzítésem.$ Tökéletes vagy szívem, mint mindig. * Majs ismét kap egy csókot. ÉS neki is áll a rajzolásnak. *
- Kit kell elintéznem. Ki művelte ezt veled? * Kérdezi majd a lábára mutat. *

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Júl. 17, 2010 6:46 pm

*Örül, hogy a fiú is szeretné megismerni a családját. Majd végül annak ellenére, hogy nem éri el a fiút, sikerül elérnie a célját, a fiú megcsókolja. ~Minden kívánságom? .. Ez még jó lehet ... és jól is hangzik.~ Majd kihasználva a fiú szavait, máris kíván.*
-Megvan az első kívánságom .. ha már így felajánlottad ... Kérek még egy csókot és ne hagyj itt. *Mondja, majd a fiú le akarja rajzolni.*
-Jobb időpontot nem találtál? .. Nem vagyok épp a legjobb formában. .. sőt nézz rám .. borzalmas. *Mondja, kicsit durcás hangon.* Ha nagyon akarsz *Törődik bele végül.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Júl. 17, 2010 6:41 pm

* Pierre elmosolyodik. * Hát akkor majd megbeszéljük a dolgot. Szívesen megismerném eme kedves kis hölgynek a családját. * Mondja mosolyogva Liznek majd látja, hogy meg akarja csókolni, de nem éri el. Gyorsan elkapja meg ne üsse magát az ágyon. * Csak finoman mondtam minden kívánságod tejesítem. * Majd odahajol és megcsokolja lágyan finoman kedvesen. * Lerajzolhatlak. Bernadette követel egy rajzot rólad. * Kérdi kedvesen majd elővesz egy lapot és egy széndarabot.

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Júl. 17, 2010 6:14 pm

*Örül, hogy a fiú nem hagyja magára és már nem is zavarja annyira, hogy így látja. Megszorítja a kezét, majd elégedett magára, hogy a fiú vigyázni fog saját magára is. A bál hallatán kicsit meglepődik és még a kekszet is félrenyeli.*
-Ne aggódj semmi bajom, csak egy kicsit meglepett a dolog ... ha tudok majd járni és esetleg még táncolni is, akkor szívesen elmegyek veled, de csak akkor, ha visszafelé beugrunk hozzán is egy pár napra. *Mosolyodik el, majd próbál meggyőző lenni.* Elvégre téged is be kéne mutatni a szüleimnek .. mind életem szerelmét.*Mondja, majd megpróbál odahajolni a fiúhoz, hogy megcsókolja, de nem sikerül neki, így visszahuppan az ágyra.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Júl. 17, 2010 6:06 pm

* Pierre visszamosolyog a lányra. * Ígérem, hogy amíg itt leszel minden nap meg foglak látogatni. Szóval, ha kell valami szólj nekem bátran és hozok. Ha küldesz éprtem bagyot bármikor idejövök hozzád. * Mondja majd megpuszilja a homlokát és mnegsimogatja az arcát szavait hállva. * Örülök, hogy ízlik és biztos Bernadette is örülni fog. Várok én türelemmel és majd tanítgatlak járni, ha már szabad lesz. * Mondja mosolyogva majd bólint. * Jó a szemem néha a kelleténél is jobb. Óvatos leszek elvégre kell valaki aki majd megtanít járni. * Mondja neki mosolyogva majd felhoz egy témát amit nem tudja hogy fog fogadni a lányka. * Tudod húgomnak augusztusban van a születésnapja. A szletésnapokat a csládunk mindig bálok keretében rendezik. És hát sokat írtam már rólad a családomnak főleg Bernadettének. Tudod meséltem, hogy különösen jó kapcsolatom van a húgommal. És hát szeretnék megismerni életem szerelmét. Én meg szeretnélek végre jól megtáncoltatni egy bálba. Szóval mit szólsz a dologhoz? Lenne kedved elkísérni La Pazba. És megismerkedni a családommal. Megnézni Franciaország legszebb hegyi faluját? AZ én lakhelyem. * MAjd elmosolyodik. Nem fogja kötelezni, de nagyon szeretné. *

» Betegszoba