Betegszoba

Tárgy: Betegszoba Vas. Júl. 12, 2009 3:47 pm

First topic message reminder :

A kúria első emeletén sétálgatva, ha megpillantasz egy bordó akácfából készített ajtót, tudhatod hol jársz. Ez a betegszoba, amit hasznos megjegyezni, hiszen bármikor érhet kellemetlen meglepetés. Az ajtó mindig nyitva áll, így semmi nem akadályoz a belépésben. Ha úgy döntesz, hogy betérsz, ambivalens érzés foghat el. A falak koromfeketék és lehangolóak, az ágyak azonban hófehérek és tiszták. A szoba nem túl nagy, hosszúkás. Két oldalon 7-7 ágy áll, melyek telítettsége esetén van mód bővíteni azok számát. A fekvőhelyek mellett található egy fenyőből készült éjjeli szekrény, mely bűbájjal van zárva. Ide lehet elzárni minden mágikus tárgyat, melyeket meg szeretnél óvni mástól. Ne félj, a bűbáj erős! Nem csoda, hiszen az egyik alapító alkotta meg, méghozzá Cirelin de Sovalon. Furfangos kis bűbáj ez és még a működését is kevesen értik, hiszen ezt a bűbáj csak téged Boris Botevszkijt, és segédjét, Nadin Screwburry engedi hozzányúlni az elrejtett dolgaidhoz. Valakinek a betegekre is figyelni kell! Ezt a feladatot az előbb említett Boris látja el, és Nadin. Azt még tudnod kell, hogyha aprócska gondokkal fordulsz hozzá, hamar megmutatja a helyes irányt, azaz a kijáratot. Nincs nekik idejük kis fejfájásokra és karcolásokra!

A 14 ágyon kívül még található egy nagy szekrény is, mely növényekkel van tele, de ezt Boris kevésbé használja, hiszen ő a mágia híve. Természetesen kisebb jelentéktelen kellékek még találhatóak a szobában, de úgy alapjában véve elég egyszerű az egész helyiség.

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 11, 2010 6:35 pm

*Belnis szundított egy keveset még a délelőtt folyamán, de most megint fent van. Ugyan úgy a párna feljebb csúsztatva és annak támasztja neki a hátát. Alig veszi észre, hogy látogatója van. Az Angyalok egyik tagja jött hozzá, Gaby.*
- Szia, Gaby. *Látja a fintort, de nem szól semmit. Hiszen megérti. Örül, hogy ennek ellenére meglátogatja bárki is.*
- De hogy zavarsz. Nagyon örülök neked. És köszönöm, már sokkal jobban. Ha lehet, akkor már holnap visszaköltöznék a szobámba. *Próbál egy kicsit mosolyogni. De ami igazán érdekli az, hogy a többiekkel mi van.*
- Gaby. *Szólítja nevén ismét a lányt.*
- Kérlek mond el nekem, hogy mi történt azóta, hogy itt fekszem. *Szeme vágyakozással van teli, mert már nagyon aggódik a többiekért.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 11, 2010 6:27 pm

*Gaby közeledik a folyosón a Betegszobához - hallott róla, hogy az Angyalok egyik tagja még mindig az ágyat nyomja, de a kósza hírekből úgy vette ki, hogy már jobban van. A lány amúgy eléggé sötét ruhát visel, sötétebbet, mint általában szokott, és nincsen olyan fényes hangulatában, de ezt meg is lehet érteni... Benyit a Betegszobába, körülnéz, majd egy pillanatnyi tétovázás után Belnis ágyához sétál. Kissé elfintorodik, aggodalom suhan át az arcán, amikor látja a rengeteg kötést a lányon, de uralkodik az arcán.*
-Hahó, Belnis. Jobban vagy már? Nem zavarok? *Kérdezi, arcára megpróbál egy kedves mosolyt erőltetni, hiszen mégiscsak beteglátogatóban van... Nem nagyon sikerül ez neki, hiszen eléggé le van hangolódva, de azért megpróbálja.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Júl. 11, 2010 1:25 pm

*Az ágyában fekszik, de már nyitott szemmel és sokkal jobban érzi magát. Édesanyjának igaza volt, mikor azt mondta, hogy a barátság csodákra képes. Valóban. Míg nem látogatta meg senki, addig azt se tudta, hogy él-e még vagy már a túlvilág felé igyekszik. Elég volt neki annyi, hogy valaki a szerettei közül vele legyen és tudta, hogy rá még szükség van itt. Itt kell maradnia. Az iskola oldalán. Harcolni és küzdeni. Lassan, a könyökével segítve felül, a párnájának neki dől és úgy néz körül a szobában. A falak feketék, de az ágyak hófehérek. Kicsit bizarrnak tartja a lány, de valahol mégis nyugalmat sugároz.* ~Úgyse maradok itt sokáig. Már sokkal jobban érzem magam. Holnap már itt se leszek, csak ne fájna annyira a fejem.~ *Homlokát kicsit összeráncolja és ujjaival lassan elkezdi masszírozni a fejét. Megkönnyebbül, mintha már nem fájna neki annyira. A takaróját leveszik magáról és végig néz a testén. Teli van kötésekkel..* ~De vajon mi történt pontosan?~ *Egy kép jelenik meg előtte. Az Angyalok szövetségét látja, mikor küzdenek a dementorokkal és lidércekkel. Látja magát is, mikor kivédi egy dementor támadását. Megfordul és egy lidérc áll előtte. Majd sötétség. Többre nem emlékszik.* ~Majd megkérdezem valakitől. De a szakvezetőkkel és a tanárokkal mi lehet?~ *Csak ül az ágyban némán és néz maga elé. Mereng, hogy a napokban mik történhettek, míg Ő aludt.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Júl. 10, 2010 1:19 pm

*Irina csak vár.Nagyon reméli barátnője magához tér.A lány még ott van Belnis felett nem moccan.Nem szeretné hogy ismét felzaklassa magát miután láthatóan megnyugodott a lány.*-Itt vagyok hallod?*Kérdezte kicsit nyugodtban látva hogy Belnis ébredezik.*-Itt vagyok nincs semmi baj.*Mondja most már nyugodt hangon.Belnis ismét próbált mondani valamit amit Irina már jobban megértett.*-Ugyan már nincs mit megköszönöd.*Mondja majd mikor látja a lányon hogy fáradt és kezd visszaaludni még ennyit mond.*-Nagyon rám ijesztettél ugye tudod?De az a lényeg hogy meg fogsz gyógyulni!Most pihenj csak nyugodtan!Én itt leszek ameddig csak kellek.*Mondja majd mikor barátnője visszaaludt ő csendesen felállította a széket és leült, közben ügyelve rá hogy ne engedje el barátnője kezét.Irina úgy dönt addig lesz ott még barátnőjének szüksége van rá.Csendesen csak üldögélt és hallgatta barátnője halk szuszogását és reméli hogy minél hamarabb felépül.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Júl. 10, 2010 1:03 pm

*Belnis aggódó arccal kutat a kéz után, igaz nehezére esik nagyon a mozgás. Egy hirtelen csattanásra összerezzen, de az a kéz, amit egészen idáig keresett, most megfogta a kezét. Biztonságban érzi így már magát. A rémálmai egy pillanat alatt eltűntek. A kéz, amit szorosan fog, már amennyire ereje ezt engedi, melegség árad. Megkönnyebbül ettől és mélyebb álomba merül, ami már sokkal kellemesebb.* ~Ki lehet az aki, itt van mellettem?~ *Gondolja és hatalmas erőlködések közepette, lassan elkezdi mozgatni szemhéját, ami felnyílik és szürkés szemével fürkészni kezdi a világot, amelytől meg vált lassan egy hete. Alig lát valamit, de egy arc tisztán lebeg szeme előtt. Irináé az arc. Erőltetett mosoly jelenik meg arcán és csak ennyit bír kinyögni:
- Köszönöm. *és újra rabja lesz az öntudatlanságnak, ami most kellemes érzést ad Belnisnek. Arca egyenes lesz és mintha boldog lenne és az is, mert tudja valahol most már, hogy barátnője itt van mellette és segíteni fog neki.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Júl. 10, 2010 12:27 pm

*A lány mindent megpróbál hátha felébred Belnis.Már egy jó ideje ébresztgeti a lányt aki még mindig nem mozdul.Irina már feladni kényszerül.Mikor leveszi a lány válláról a kezét észre veszi hogy Belnis mintha megmozdult volna.Mintha az ő keze Irináét keresné.Gyorsan megfogja a kezét hogy érezze itt van.Kicsivel később hall is valamit a lánytól de nem tisztán.De annyit sikerült megértenie hogy rémálma és fájdalmai vannak.Mintha szegény lány segítségért kiáltana.Irina feláll a székről úgy hogy az nagy zajjal feldől majd Belnis arcát kezdi simogatni az egyik kezével, a másikkal még mindig a lány kezét fogja.*-Itt vagyok Belnis hallod? Ébredj fel! Itt vagyok segítek amiben csak tudok.*Mikor ezt kimondta furcsa érzése támadt.Mint aki cserben hagyta őt.Irina nem volt az udvaron aznap.Maga sem tudja miért.De ezeket a gondolatokat gyorsan elhessegette és minden erejével azon van hogy Belnis felébredjen.*-Belnis!Belnis! Itt vagyok nincs semmi baj!Meg fogsz gyógyulni*Mondja miközben láthatóan kezd ébredezni a lány.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Júl. 10, 2010 12:14 pm

*Irina "ront be" a betegszobába. Láthatóan keres valakit, akit meg is talál és sietve lép a beteg ágyához. Egy széket tol az ágy mellé és ébresztgetni kezdi az illetőt, aki nem más, mint legjobb barátnője Belnis. Hétfő óta fekszik a betegszobában. Nem mozdult semmit és arcán is lehet látni, mintha fájdalmakkal küzdene. Álmai vannak, rémálmai, amikből nem tud felébredni. Valaki elkezdi gyengéden rázni a vállát, csak ennyit érez most először a külvilágból. Nem tudja mi lehet, de érzi, hogy segíteni akar, kijönni a sötétségből. Megerőlteti magát és megpróbál a kéz után kapni. Persze mindezt csal álmában. De Irina, aki rázogatja és láthatóan a sírással küszköd, észre veheti, hogy Belnis keze megmozdul, de csak nagyon kicsit. Láthatóan az a kéz után matat, aki segíteni akar neki.*
- Segíts. *Jön ki alig halható nyöszörgés az ajkán, majd mintha pillái is mozgolódnának.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Júl. 10, 2010 11:52 am

*Egy lány fut végig az első emelet folyosóján.Arca rémült és látszik hogy nagyon siet valahová.Nem törődve kinek megy neki csak rohan és rohan ijedten mint akit üldöznek.A betegszoba felé tart szélsebesen.Szörnyű hír jutott el hozzá a minap.Azt tudta hogy mostanság valami nincs rendben az iskolában.Az összecsapásról is hallott az udvaron de az kimaradt ideáig hogy barátnője is ott volt.Mikor a betegszoba ajtajához ér lelassít és óvatosan benyit.Körül néz és ledöbben amit ott lát.Rengeteg sebesült. És megpillantja barátnőjét.Egy csomó sérülés és kötés.Hihetetlen és ijesztő látvány ez számára.Lassan odasétál és alaposan szemügyre veszi a lányt.
- Te jó ég!*Suttogja alig hallhatóan.Úgy ledöbbenti a látvány.Látva hogy a legjobb barátnője itt fekszik és nem is moccan. Bár fogalma sincs hogy most alszik vagy téleg komoly a baj.Oda húz egy széket az ágyhoz és leül.Közben kicsit már a könnyeivel közköd.Láthatóan nagyon aggódik Belnisért.Már arra is gondol hogy felrázza hátha.De ki tudja milyen sérülései vannak.És ha nagyobb bajt okoz vele?Így is rémült és fogalma sincs mit csináljon.Megfogja bekötözött kezét majd így szól hozzá.*- Hahó Belnis! Ébresztő! Kérlek ébredj fel! nem hagyhatsz itt csak úgy mindent hallod?Nagyon szépen kérlek ébredj fel!*Könyörög a lánynak de a vége felé már igencsak pánikosan hangzik amit mond.majd megfogja a vállát és óvatosan kezdi ébreszgetni talán így jut is valamire.*-Nagyon szépen kérlek Belnis!*Egyre csak könyörögve szólongatja barátnőjét, szinte már sírva könyörög.*

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Júl. 05, 2010 7:33 pm

*Belnis fekszik eszméletét vesztetten az egyik beteg ágyon. Egy aprócska, de igen bátor koboldnak köszönheti az életét. Ez a kobold Rosetta Waylan. Ő hozta ide el. Sebeit talán már elkezdték ellátni, de nem csak Ő lehet itt egyedül, hiszen többen megsérültek odalent diáktársai közül. Bár lehet, hogy azok csak könnyebben.. De Belnisnek nem csak testi, hanem lelki sérülései is lehetnek, vagy ha még nincsenek is, akkor biztos, hogy lesznek. Nem elég, hogy az Igazgató elhunyt, de még az összes szakvezető is? Lehetetlen...de mégis igaz. Szembe kell néznie ezzel a ténnyel, miután felébred. A kérdés már csak az, hogy kifogja neki elmesélni? De ez persze csak a második, mert az első, az, hogy felfog-e egyáltalán valaha ébredni az ifjú lány...*

//Rosetta Waylan-nak pedig nagyon szépen köszönöm Smile

//

Vendég

*Gaea csak figyeli a szemüvege mögül a betoppanó, és saját lábán beérkező Seppet. Rezzenetlen arccal figyel, és nem szól egy szót sem. Az már nem az ő stílusa. A fiú bármit a fejéhez, lelkéhez vághat, lepattan. Amikor a fiút meglátta, sejtette hogy megint ez lesz. Mindig ez van. Röpködnek a hülye libák, meg az eszetlen nőszemélyek, és most örül, hogy a fekete napszemüveg takarja a szemeit, amelyek úgy nézik a fiút, hogy a sebébe marnak, megforgatva benne minden lányhoz vágott szót. Nézi a fiút. Nézi másodperceken keresztül szó és arcizom mozdulat nélkül. Ekkor veszi csak észre, hogy a pálcája a kezében maradt. hát elteszi a Főnix-tokba, és fixen rácsukja a tetejét. most nem fog kelleni. Angyalok vigyáznak rájuk. Aztán amikor a fiú arcán könnyek szánt csillogó ösvényt, vesz egy mély levegőt, és kifújja. A keze még mindig remeg, de nem érdekli. Figyeli, ahogy egy gyógyító elkapja a fiú kötözött sebét, és munkához lát. Kart, inakat, ideget mozgat, ujjával a sebbe nyúl. faarccal nézi tovább, mint ahogy fa arccal tűrte a bocsánat és a köszönet kérést is. Aztán látja, hogy a gyógyító lassan végez, mert valami kence után úgy kötözést tesz a fiúra. aztán csak megszólal, amikor tudja, hogy lesz már hangja. De nem mond sokat, azt is csak halkan.* -Akkor kvittek vagyunk. *Lehajol, és felveszi Bátort. Most úgy öleli át, mint félős, ijedt gyermeket az anyja. ... majd lassan és kimért egyenességgel kisétál a betegszobából.*

Tárgy: Re: Betegszoba Pént. Júl. 02, 2010 6:40 pm

*A szőke hajú fiú lassan tántorog be az első emeleti betegszobába. Noha nem beteg, és jóformán semmi bajja sincs De karja a kötözés ellenére még most is fáj, nem akarja egy egyszerű gyógyítás dalával elintézni ezt. Így kissé támolyogva, de egyedül és felszegett arccal sétál be. Szemében düh ég. Düh önmaga, tanárai áruló diáktársai és egy naxeldíres lány miatt. S a lány most a gyengélkedőn van, mikzben sérült társaitnak próbál segíteni. A fiú arca elkomorul, miközben beljebb lépdel, majd leül egy szabad székre. Vagyis inkább lerogy rá. Szemeiben könnyek gyülekeznek. Nem a sérülése hanem a lelki fájdalma végett. Hát vége a gyerekkorának. Belépett a harcosok közé. Három nap mulva ott fog állni a mocsárnál és harcolni fog. Ha kell meg is hal barátai védelmében. Majd Gaeára pillant. Halkan felszisszen. Csak ennyit mond.*
- Buta liba! Nem kell védened! Miközben engem védtél és gyógyítani próbáltál védtelen lettél . Bármi eltalálhatott volna. Hát tényleg azt akarod hogy a szemem elött halj meg? Miközben védeni próbálsz? *szavai egyre mélyebbek és halkabbak.Most ő mondja azokat a lánynak melyet még ő hallot tőle egyik gyakorlásuk közben. De mondatai végére megenyhül a szíve. S tekintete is. Még két szót mond.*
- Bocsánat. *hangja ismét hangos, hogy a lány jól halja. Ki van akadva nem tehet róla.* Köszönöm. *s megtört a jég, a fiú szemeiben lévő könnyek megerednek.* Nagyon köszönöm. *

Vendég

*Amikor segít egy diáknak a sokkot kapott társát becipelni, és elérkezik oda, hogy a gyógyítók átveszik a fiút, dologtalanná válik. Nincs egyedül a gyengélkedőn. Elég sok a sérült. Hiába na. A kezdet volt, de lesznek még áldozatok! De mennyien. Szemeivel egyetlen fiút keres, és amikor nem talál, megáll egy félreeső sarokban, és előkotorja remegő kezeivel a napszemüvegét. Bátorra tekint, és amikor a kis szőrmók büszkén rátekint, lehajon, és a kezeibe veszi.* -Ügyes voltál, és méltó a nevedre! köszönöm a bátorítást! *Köszöni meg hálásan, hogy nem engedte meggondolnia magát. Aztán fölegyenesedik, és felteszi a napszemüvegét. Felvesz a szemüveggel mást is. Egy faarcot. Egy kőszív lélek arcát, aminek se vesztenivalója, se reménye. de még küzd. Ott áll tehát az ajtótól jobbra egy félreeső ficakban, és figyeli a szenvedőket. csak néz, de mivel nem szanitéc, segíteni sem tud, így hát áll, és vár. Hátha valahova szaladni kell valamiért.*

Vendég

*Gaea örül a válasznak és a segítségnek is, és kiissza a bájitalt. Szinte pillanatok alatt bealszik, hiába közd az agya ellene. És hálás a lánynak, mert hiába is provokálta a nyűgösségével, ő mégis türelmes volt vele szemben. Álmodott is talán, miután elaludt, de a kimerültség és a bájital együtt, valószínűleg elfujják majd az ébredés után. De ő kábán bújt bele a párnába, és miután Sára be is takarta, halkan, de egyenletesen szuszogva, órákig aludt.*

// Köszi a játékot! Smile

//

Vendég

*A kérdésre csak megvonja a vállát.* - Nem hinném, hogy lenne. Egyszerű elsős bájital, bárki megfőzheti, nem tettem bele semmit, amit nem kellett. Még csak nem is az itteni szekrényből nyúltam le, saját. Na idd meg, aztán aludj pár órát, és mire felkelsz, szerintem már a gyógyító is el fog engedni. Legalábbis... reméljük. *Elgondolkozik, majd tartja a bögrét, ha kell, utána ha Gaea elalszik, még be is takarja, és a bögrével a kezében kisétál. Azt aztán szépen elmossa, majd visszatér a szobájába. Majd máskor visszajön gyógyítani, mára bőven elég volt ennyi. Késő van.*

Vendég

Sára kedvesége, és csendes figyelme jól esik a lánynak. Aranyos. ... Főleg akkor, amikor bájitalt hoz neki. talán most még a mérget is kiinná, mert egyre jobban lüktet, bár ugyan azza a lendülettel zsibbad is. Félkönyökre emelkedik, ahogy elveszi az álomhozót.*
-Köszi! *Hálásan mosolyog Sárára.* -Nem lesz ebből Bajod?
*Még nem issza meg, a válaszra vár. Egy kis langyos mézes-tej jól fog esni az tuti, ... de ha bajt hoz vele másra, akkor inkább kínhalálal halljon a saját kezétől. Remegett a válla, ahogy próbálta megtartani a felsőtestét. ~Fránya sebesülés!~ Jó lenne meginni az italt. Főleg, ha utánna itt hagyhatja a betegszobát. Mindig is utálta a betegszobákat, ahogy a kórházakat is. Ez amolyan ösztönös dolog. Ahogy mindenki más is utálja azt a helyet, ahol minden a fájdalomról, és a betegségekről szól.*

Vendég

- Na várj itt. *Sóhajt fel, megszánva a lányt. Egy nyújtózással feláll az ágyról, kisétál, és két-három perc múlva egy bögrével tér vissza, amit átnyújt Gaeának. Benne madártejszerű, tejfehér folyadék.* - Álombájital. Nyugi, jó íze van, mézes, édes. Fogyasztója mély bódulatba esik, hosszú órákra elalszik, és mikor felébred, pihent és gyógyult lesz. *Darálja el az elsős anyagot, amit még bájitaltanon vettek, a legelső órán. Aztán felnevet.* - Akkor tényleg kába lehetsz. *A mellkasára bök, ahol az említett, magyar feliratos kitűző mellett persze a denevér is ott van, ahogy az említve volt.* - Kötelező viselni, a prefektusok le is szednék a fejem, ha nem tenném. Tudod, a házirend. Nem szeretek összetűzésbe keveredni velük, bár az egyikkel egészen jóban vagyok. Azóta imádom, hogy Matt-et képes volt erőszakkal beöltöztetni Greelingnek. *Kuncog, bár Gaea minden bizonnyal se Mattet, se Greelinget nem ismeri.* - Matt az... nos... hát... mindegy, szóval Greeling egy animeszereplő. *Fogalma sincs, hogy írja le a fiút. Testvére? Soha nem gondolt rá úgy. Mostohatestvére? Közelebb jár, de még mindig benne van a testvér. Barátja? Nem, nem igazán. Szerelme? Kétségkívül szerelmes belé, de... ez a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Elhúzza a száját, és Gaea örülhet, ugyanis láthatóan elcsendesedik.*

Vendég

*Aludni... De jó is lenne az! De ha egyszer lültet az a fránya seb, akkor az nem egyszerű. Bár mondjuk tény, hogy fáradtna, ... nemnem! Elgyötörtnek érzi magát, ... Talán meg kellene próbálnia.*
-Próbálkozni mindig lehet. *Mosolyodik el, miközben arra céloz, hogy nem kapott fájdalomcsillapítót, de aludnia is kellene. Most mindkettő témára jól jött ki a válasta.Ezt persze irigyelni szokta másoknál, de most büszke magára, hogy neki is sikerült ilyet mondania. ...Még a végén szótlanná válik, és úgy fog a diáktársai között mászkálni, mint valami évszádos professzor.* -Amúgy nem látok rajtad most "klubcímert". Melyik házhoz tartozol?
*Valahogy kezd rémleni, hogy látta már a lányt egyszer-kétszer, de nem emlékszik, hogy lett volna rajta a találján ilyesmi. ... ~Egyáltalán talárban volt?~ ... annyira össze van zavarodva, hogy az már nevetséges!*

Vendég

*Furának fura, de tenni ellene akkor sem lehet. Aztán viszont összeráncolja a szemöldökét.* - De hát ott víz van, nem föld, akkor hogy tudtál földhullámot idézni? Ezt nem értem. És fogalmam sincs, mit adott neked a gyógyító, meg különben is, nem nyúlhatok be a szekrényébe, mert megöl, és soha többé nem jöhetek ide segíteni neki. Az engedélye nélkül nem adhatok neked semmit, bocsi. *Elhúzza a száját, de hát így van, meg van kötve a keze. Ő itt csak egy diák, egy önkéntes, akinek nem is szabadna itt lennie.* - Szerintem aludd ki magad, lassan biztos hatni fog a kezelés, és majd el is mehetsz.

Vendég

*Nem akarta megbántani a lányt, de neki akkor is fura ez a sok állat. Valahol az is marad. ... Szédül. Igenis szédül. Nem is kicsit.*
-A víznél voltam. Egy zuhatag alattam, és lépőköveken lehetett gyalogolni. Azt a lépőkövet emeltettem meg, amin a macska toporgott.
*Dörgöli a fejét, mert zavarja, hogy kába, és nem tehet ellene semmit.*
-Nem tudsz valami módszert vagy gyógybogyót erre a kábaságra? *Utalt a lány gyógyítói hajlamaira.* -A fájdalmat még valahogy eltűröm, de ez a kábaság...
*Sóhajtott egy nagyot, és csak arra tudott figyelni, hogy nem ért semmit. És zavarja, hogy miért pont az illúzió az, amihez annyira ért ahelyett, hogy gyógyítónak született volna, vagy más féle módon, akár varázslócsaládba, hogy már az alapokat rég tudná, és ne küszködne minden egyes évvel egyre jobban ennyire. ... Ez az ő baja marad, és most azzal, hogy ennyire "béna", itt fekszik a betegszoba egyik ágyán, csak mert végre egyszer bátran bízott abban a tudásban, amit már megtanult.*

Vendég

*Márpedig Sára csak felvidítani akarja, ha már így rosszul van, de egyelőre nem érzi, hogy kellemetlen lenne a társasága. Egyelőre. Szerencsére nem gondolatolvasók, mert akkor Ookami minden bizonnyal megsértődne, Sára pedig felvont szemöldökkel megjegyezné, hogy a daimónokat kicsit nehéz lenne kirakni, hiszen nem mehet nyolc méternél messzebb a gazdájától lélekszakadás nélkül.* - Gondolom szédülsz. Majd elmúlik, ne nagyon mozogj, csak feküdj. És tudom, nekem is az volt a feladatom, mint mindenkinek. *Mosolyog.* - Az a földhullám szép lehetett. Melyik elemnél voltál? A földnél mintha nem láttalak volna.

Vendég

*Gaea nem bírja eldönteni, hogy örüljön a társaságnak, vagy bosszús legyen. A folyamatosan be-nem-áll-a-szája embereket álltalában ki nem állhatja, ha nincs jól, de most meglepetten tapasztalja, hogy ahhoz is zsibbadt, hogy kellemetlennek érzékelje a folyamatosan duruzsló lányt. Megenged felé egy félmosolyt, és a farkasra néz. ~Sosem fogom megérteni, hogy ennyi állatot hogyan engedhetnek be ide. Tiszta állatkert!~ Nem bírja sokáig állni a farkas kíváncsi tekintetét, de nem az állat miatt, hanem mert elszédül.*
-Mi a franc van velem?!? *Kérdezi kicsit ingerülten, de halkan.* -Ja, egy macska tette ezt velem. Feldobtam a levegőbe a földhullámmal, és rajtam landolt.
*Nagyot sóhajt, és szemeit dörgöli. Nem esik jól neki az emlékezés. A sebébe megint belenyilal a fájdalom.*
-Az volt a feladat, hogy vegyek el tőle valamit, ... a macskának nem tetszett. *Nézett a végén a lányra huncutul csillogó szemmel.*

Vendég

*Látja, hogy a lány nincs túl jó állapotban, úgyhogy kis gondolkozás után melléhúz egy széket, és letelepszik társaságnak.* - Hát, mivel be van kötve a kezed, gondolom már járt nálad. *Mosolyodik el halványan, miközben a farkas is leül mellé, és okos szemeivel méregeti Gaeát. A lány pedig jól teszi, hogy nem próbál felülni - ha megpróbálná, Sára kapásból visszanyomná, látja, hogy nincs jól.* - Sára vagyok. Nem, én inkább ellátó... legalábbis lennék, ha lenne kit. *Nevet fel.* - Néha, ha fekszenek bent többen, ki szoktam könyörögni a gyógyítónál, hogy segíthessek. Van, hogy megengedi, ha megunja a nyávogásom, de persze olyan is előfordul, hogy felcsattan és elzavar. *Kissé esetlenül vakarja meg a fejét, majd megvonja a vállát.* - Na mindegy. Melyik elemmel nyomultál az órán? Ott sérültél le ennyire? Én farkast szelídítettem egy erdőben, könnyű volt, mert van egy sajátom... Fajtárssal mégiscsak egyszerűbb. Tudod, a föld az elemem, földmágus vagyok. *Be nem áll a szája, ilyenkor kellene leütni.*

Vendég

*Sára látványa és hangja hallatán tér magához a kezdő kábulatból. Ugyanis amikor a gyógyító abbahagyta a jódos kínzatását, hálásan "beájult" a szünetben. Akkor veszi csak észre, hogy a kezét bekötözték, és hagyták tovább ájuldozni. Felnéz a lányra, és kissé zsibbadtan válaszol.*
-Úgy látod?
*Azon gondolkodik, hogy felüljön e, de inkább fekve marad. A keze lüktetni kezd, és ő felsziszen a hírtelen újra rátörő fájdalomra.*
-Szia! Gaea vagyok!
*Köszön a lányra, ... mert úgy illik. Most abban sem biztos, hogy ismeri e a lányt, annyira zsibbadt.* ~Vajon belém nyomtak valamit, vagy ennyi vért vesztettem?~
*Aztán előtör belőle az aggódalom a famulus iránt. De úgy dönt, hogy ha a lánnyal kibeszélgette magát, újra megnézi hogyan lesz, és majd felküldet valakit Bátorért, ha nem bír felmenni a szobájába.*
-Te is beteg vagy?
*A lányra nézve, meg a fél-kommandós felszereltségére, nem tűnik rosszullevőnek.*

Vendég

*Halkan dudorászva halad a folyosókon, az első emeleten. A betegszoba felé tart, de igazából maga sem tudja, miért. Úgy gondolta, majd belóg, és ha van, aki segítségre szorul, akkor kiharcolja, hogy segíthessen meggyógyítani. Egyrészt unatkozik, másrészt szeret segíteni, harmadrészt... gondolkozott rajta, hogy gyógyító lesz majd, ha felnő, bár tény, hogy nem természetes gyógyító, hanem földmágus, de ez nem töri le. Katonai mintás nadrágot visel, na meg persze a maga drapp színű pólóját, de táskát most nem hozott magával. Mellkasán szakkitűző, meg egy másik, kör alakú, rajta a szöveg: Védd a Földet! Ez az egyetlen bolygó, amelyiken lehet csokit kapni. Magyarul, persze, az anyanyelvén.
Beér a betegszobára, de csak egy lányt lát bent, mire kissé csalódottan sétál közelebb.* - Heló! Téged már lekezelt a gyógyító, mi?

Vendég

*Gaea nagy nehezen végren megérkezik a betegszobába, de már nagyon szédeleg, és mivel a karján a ruha már nagyon nem bírta a vérzés sebességét, hát szépen látszik honnan és merről érkezik a gyógyítókhoz a földön heverő cseppekből, de ez már nem számít, csak az, hogy eléggé szédül, és sápad is. A karján a seb meg mostanra el is kezd bedagadni a roncsolódástól. ~Szép kilátások!~ *Gondolja a lány, és az első útjába kerülő üres ágynál le is teszi a fenekét, és a felé siető gyógyítót meglátva le is fekszik, ... pontosabban szólva eldől, mint egy krumliszsák. Várja a meleg és puha kábulatot, de az csak nem jön el érte, hogy magához ölelje. Lassan már bosszankodna is, hogy miféle úri lány az, aki nem képes időben beájulni a vért meglátván, ... és akkor a jód csípősségével egyszerre hasít bele a felismerés, nem is ájulnak el azok a lányok, csak úgy tesznek!*
~A döhgök!~
*Nyögi gondolatban ahogy a jód még a macskánál is jobban a sebbe mar. És csak reménykedik, hogy ennél jobban nem fog fájni ahogy a gyógyító dolgozik a kezén. ... A szemét persze nem tudja becsukva tartani.*

» Betegszoba