Betegszoba

*Még mindig aggódva szemlélem meg a leányzó arcát, és azt, hogy hogyan is néz ki. Nem igazán úgy néz ki, mint aki kómából tért vissza. Abszolút nem tűnik fáradtnak, vagy épp elcsigázottnak, sőt! Egészen izgatottnak néz ki, mintha valami történt volna. Mikor hangosan kijelenti, hogy baromira nincs jól, felvonom a szemöldökömet. A tenyerére nézek, amiben fekete porszerű akármi van, de cseppet sem hasonlít sziromra. Persze, hiszen össze van törve, de ezt nem tudhatom.*
- Hogy mi? Milyen szirom? És milyen álom? Jézusom, magyarázd el, mert nem értek semmit. *emelem fel a két kezemet, tenyérrel a lány felé és jelzem neki, hogy kicsit lassan a testtel, mert tényleg nem értek semmit. Lassan kapisgálni kezdem, hogy valószínű a látomásokról beszél a lány, amiket ez a méreg okoz az agyban. Mesélt nekem erről a gyógyító, amíg bekötötte Diana lábát. Ezért rángatózott hát a lány, és ezért próbált néhányszor szólni - illetve úgy nézett ki, mintha azt tenné. A kérdésre megvonom a vállamat és a nyitott ablak felé nézek.*
- Nem tudom, aludtam. De az ablakon berepülhetett bármi. Tudod, itt gyakran szellőztetnek. *jelentem ki, majd felállok és az ablakhoz sétálva kinézek, majd becsukom azt. Ismét Dianahoz fordulok és kérdőn nézek rá.*
- Mi történt?

*Aggódom a lány miatt. Tényleg aggódom, habár nem is ismerem. Nem tett valami mély benyomást rám, hiszen halál sápadt, érzéketlen arca nem túl vonzó számomra, mégis... Méreg van a szervezetében, és hát mégis csak én hoztam fel ide a Betegszobába, úgyhogy úgy érzem, hogy kötelességem itt maradni, amíg jobban nem lesz. Lévén már késő délután van, nem csodálatom, hogy elnyom az álom. Egy darabig figyelem a lányt, néha-néha rángatózik, megmozdul az arca, kinyitja a száját, mintha mondani akarna valamit, majd ismét visszatér a kómába. A szívem hevesebben dobog, és érzem, hogy aggódom a lányért. Nem tudom, hogy miért és azt sem tudom, hogy mit él át a drog hatására, de az biztos, hogy itt leszek, mikor felébred. Sajnos az álom értem is eljön, habár szerencsére nem kómában, nekem nincsenek látomásaim és furcsa kalandjaim valami furcsa színes világba. A gyógyító hangjára ébredek fel, valamint arra, hogy Diana hangosan szólongat a nevemet. Kinyitom a szememet, és hirtelen kihúzom magam a széken.*
- Mi? Mi történt? Diana, jól vagy? *fókuszálok a gyógyítóra, majd végül a lányra, aki úgy tűnik, hogy egészen jól érzi már magát.*

*A két ápoló vigyorogva indul meg Diana felé. Fehér ruhájukról hirtelen vér kezd el folyni, bemocskolva a hófehér padlót. A vér folyni kezd és lassan eléri Diana lábait. Az ápolóknak hirtelen bika fejük nő, és Diana körül forogni kezd a világ. Teljesen úgy érezheti, hogy megbolondult, vagy éppen, hogy álmodja a dolgokat. Azonban a pálcája segít neki, így mikor varázsolni kezd, a Bűvös dallam hat az ápolókra, akik szép lassan abbahagyják a sátáni kacajt és eloszlanak, mint a füst. Diana érezheti, hogy immár fekszik és ahogy kinyitja a szemét, megpillanthatja Jake-et maga mellett. Immár a Betegszobába van, az egyik ágyban fekszik. A torka ki van száradva, a karjai merevek és érzi, hogy a lábán egy hatalmas kötés van, de amúgy jól érzi magát. A feje kicsit hasogat, de ez el fog múlni. A gyógyító érkezik meg, és mosolyogva tölt neki egy kis vizet.*
- Örülünk, hogy visszatért közénk Kisasszony. Ezt igya meg, a szervezetének jól fog esni, hiszen eléggé kifáradt. Több mint 5 órán át volt eszméletlen. *magyarázza a gyógyító, megsimítja a lány arcát, majd ott hagyja, eltűnve a saját szobájában. A Betegszoba teljesen üres, csak Jake alszik halkan az ágy mellé húzott fotelban. Úgy tűnk, hogy végig itt maradt a lány mellett. Diana végül túlélte a dolgot, azonban ahogy jobb kezét megmozdítja, érezheti, hogy van benne valami: a porrá zúzott fekete szirom...*

Epilógus:
*Diana végül felépül, és kiderül, hogy egy igen különleges növénnyel volt dolga, ami furcsa hallucnációt okoz az agyban: z érzékszerveket vicceli meg. Színekre, szagokra és érzésekre bontja az emlékeket, mindenkinél más és másként hat. Különlegessége, hogy hipnózisként is lehet használni, illetve porként is akár megzavarni az ellenfelet. Néha azonban furcsa dolgokat produkál az agy és a növény. A kaland utáni 5. napon Dianát a szobájában egy levél várja, melyen megírják neki, hogy Mestere 38. éves korában elhunyt egy varázs-balesetben. A végrendeletében Dianat is megnevezte, és rá hagyta legféltettebb varázstárgyát, melyet a lány egy nagyobb csomagban kapott meg. Talán az illúzió mégis valóság volt?*


//Köszi a részvételt, remélem élvezted. //

*A feketévé aszalódott virág elszáradtan várakozik a bura alatt, ami hirtelen felrobban és megjelenik két lépcső. A vrág a lány felé száll, majd egy szirmát hullajtja Diana kezébe, a másik kettő elrepül a két lépcső felé. A leányzó egy darabig csak áll és várakozik, majd végül a fehér lépcsőt választja, ami habár kicsit rozoga, hiszen kőből van, de furcsa fény vibrál körülötte. Ahogy lassan feljebb merészkedik és feje átbukik a felhőn (ami persze nem vizezi össze a lányt), egy hosszú folyosón találja magát. Egyből felismeri az elmegyógyintézet megszokott folyosóit. Jobbra-balra rácsos ajtók vannak, amik mögött a kórtermek találhatóak, szembe vele pedig két beteggondozó fehér cuccban.*
- Hát visszatértél közénk? *szólal meg az egyik kellemes férfi hangon, majd hátborzongató démoni kacajba fullad a mondat vége. A két nagy darab fehér ruhás ápoló megindul Diana felé egy kényszerzubbonnyal (muszáj-pulcsi) a kezükben.*

*A sasok igen durván megkarmolják a lány arcát és karját, de mindegyik törött nyakkal végzi, hála a lány gyors varázslatának. A Mester még mindig nyöszörög és segítségért kiált, úgy tűnik, mintha a méreg az agyát vette volna célba, és hallucinációi lennének, pokoli fájdalommal kísérve. Talán Diana is hamarosan az ő sorsára jut, hogyha nem tesz valamit. Furcsa választás, de végül is magát menti meg, mire a Mester egy halálsikollyal leheli ki a lelkét. Mikor pillái lecsukódnak, a férfi szelleme megjelenik Diana előtt.*
-"A valóság néha csak illúzió, az illúzió gyakran valóság." *szólal meg földöntúli hangon a férfi, majd eloszlik a szelleme, a teste pedig elernyedve terül el a sziklán. Diana megöleli a férfit, majd ismét változik a helyszín: újra a csodálatosan színes réten találja magát a leányzó. Nagyon élénk a fantáziája, hiszen minden kellemes, csilli-villi és színes. A virág ismét megjelenik, de a maradék három szirom közül mindegyik fekete, a szára pedig elszáradt. Egy aprócska asztalkán áll üvegbura alatt és látszik rajta, hogy már meghalt. Talán azért, mert Diana rosszul döntött? Minden esetre a bura hirtelen széttörik, néhány szilánkot állítva a lány testébe, a virág pedig ismét pörögni kezd és felemelkedik. Ezúttal Diana két út közül választhat: az egyik egy gyönyörű fehér , ámde romos lépcső, amit fény vesz körbe és az ég felé mutat, de nem látni a végét, egy nagyobb felhő takarja el, a másik pedig egy fekete, gyönyörűen megmunkált vaslépcső korláttal, ami lefelé vezet. Odalentről meleg, piros fény árad, furcsa árnyékot vetve a falakra, amik körbeveszik a lépcsőt. Valószínű, hogy tűz. Az elszáradt virágocska Diana kezébe röppen, majd lehullajtja szirmait, amik közül egy a fehér, egy a fekete lépcsőre esik, egy pedig Diana kezében marad.*

*A Mester valóban igen nagy változáson ment keresztül, hiszen most könyörög Dianának, a tanítványának, hogy segítsen neki. Kellemetlen, és talán egész nagy csalódás is lehet a lánynak a látvány. A Mester zihálva szedi a levegőt és látszik rajta, hogy hogyha nem segít neki a lány, akkor elég hamar el fog vérezni. Csak úgy, mint Diana a tűtől. Hogyha jobban szemügyre veszi a Mester sebeit, akkor azt is láthatja, hogy a kimart sebek széle zöldes árnyalatot vesz, a vérben pedig valami sárgás folyadék keveredik: mérgezés. Csak úgy, mint Diananál. A belső idő aktiválódik, és így a lány sorban elkapja a sasokat, habár mikor az elsőt megöli, az összes többi - kb. 4-5 darab - egyből nekitámad, megsértve az arcát és a karját a lánynak. A seb nem túl mély, de saját magán s észrevehet a sárgás mérgezést. Kellemetlen... Döntenie kell, hogy először a férfit menti meg és utána foglalkozik saját magával, vagy hagyja az öreget meghalni és egyből a saját sebét látja el.*

*A hajó immár csendesen, vihar nélkül ringadozik a parton, ahogy Diana hátra hagyta. A kis virág meg sem hallja a lány panaszos nyöszörgését, miszerint baromira nem ér rá ilyenekre. Azonban mivel éppen kómában van és a mérgező növény afféle drog, tökéletesen elvan ebben a Csodavilágban. A virágon még van négyféle szirom: narancs, piros, sárga és lila, ami közül a leányzó a lila színt választja. A kis virág ismét pörögve eltűnik és a helyszín is változik: egy hatalmas szikla ormon találja magát a leányzó, az egyik sziklához pedig az a személy van kiláncolva, aki a legközelebb áll Diana szívéhez, akit a legjobban szeret. Kísértetiesen hasonlít a dolog egy görög mondához, ugyanis az illető körül sasok röpködnek, néha-néha belecsípve a húsába, amitől vér áztatja a szirtet. Diana - hogyha érezne - minden bizonnyal valami szörnyű fájdalmat érezne a látvány miatt. De így csak az illető könyörgő-zokogó hangját hallja, hogy segítsen neki.*

*A viharos szél igencsak megtépázza a vitorlát, a lánynak elég nehéz dolga van a sziklákkal. A hajú fara néha neki-nekiütődik a szikláknak, de úgy tűnik, hogy Diana tényleg egész jól ért ehhez, mert végül épségben eléri a partot. Habár a hajón esett néhány karcolás és a vitorla is fáradtan hullik alá, a lány épségben van és nyugodtan kimászhat a partra, ahol a hatalmasra nőtt virág ismét pörögni-forogni kezd, majd összemegy és visszaszáll a lány kezébe. A fehér nyuszi is kíváncsian pislog, miközben szájából lila fű lóg ki. A szirmok ismét vibrálni kezdenek, majd világítani, jelezve, hogy Dianának megint választania kell, hogyha vissza akar jutni a testébe.
Odafent a gyengélkedőn Jake aggódva ücsörög a lány ágyánál és a mozdulatlan, érzelemmentes arcot nézi. Diana nyugodtan fekszik, mintha csak aludna, de Jake tudja, hogy ez nem csak alvásról szól, ugyanis a lány kómába zuhant. Nem reagál semmire és egy bűbáj segítségével juttatnak a szervezetébe tápanyagot.*
- Tarts ki Kislány!*suttogja Jake, miközben megsimítja a lány arcát.*

//Diana eltűnt, úgyhogy azt hiszem, fagy!//