Betegszoba

*Leona sápadtan közeledik a kúria ajtaja felé. Szerencsére gyorsan terjednek a hírek az iskolában. Összeszorítja száját, és erőt gyűjtve megáll az ajtó előtt. Nagyot sóhajt. Így sem tudja magát megnyugtatni, csak még jobban remegni kezd a keze. lenyomja a kilincset, majd benyit. Hihetetlenül megkönnyebbül, amikor látja, hogy Raykonak csak a keze van bekötve.. és még magánál is van. Odaszalad az ágyhoz, és némán lehajol barátjához. Megsimogatja a haját, majd ad neki egy csókot. De közben igazából ellepte a méreg. próbálja magát hűteni, elvégre nem várhatja el a fiútól, hogy vigyázzon magára minden percben, de amit hallott, az nem azt sejteti hogy a támadás váratlanul éri. De szeretne megbizonyosodni a dolgokról.*
- Mi történt? - kérdezi csöndesen, és végignéz szerelmén. Nem lát súlyos sérüléseket, de ki tudja mi van a takaró alatt.*
Leül az ágy szélére és csendesen figyeli Raykot. *
~ Ha komoly baja van, én ölöm meg... akkor is ha ő kezdeményezte... sőt akkor is ha igaz amit pletykálnak.*

*Leona szomorkásan néz a fiú után.*
~ Na ezt jól elrontottam...*
Jana felé fordul, hátha a lány felébredt.*

*Leona elpirul.*
- Ne haragudj de kedden nem igazán jó. Öhm.*
Leül az ágyra, és ismét a földet kezdi szemlélni. Megint.*

*Leona sápadtan hallgatja a fiú szavait. A kérdéseken eltöpreng. Majd elpirul, és földet kezdi nézni.*
- Öhm nem tudom. Annyit tudok hogy Chrisnek hívják. És talán allidonos. Nem tudom. - mondja halkan. - Csak jött és beállta korcsolyázni.*
Bánatosan nézi a fiút. Majd hirtelen elvigyorodik.*
- Lenne kedved valamelyik nap elmenni piknikezni? Utoljára kiskoromban voltam. Na? Viszünk ebédet, meg ilyesmi. Vagy túrázni.*
Reméli hogy a fiú igent mond. Közben feláll, és elpakolja a lapot és a ceruzát. Már nagyon szeretne kijutni innen. Fél napot töltött itt, de máris szabadult volna. Kínlódva az ablak felé tekint.*

*Leona félálomban hallja hogy kivágódik az ajtó. Összerezzen, majd odafordul hogy megnézze magának azt a galádot aki felkeltette. Amikor meglátja a fiút, széles mosoly terül el az arcán. Halkan felkiált:*
- Raykooo. Szia.*
Egyenlőre hökkenten figyeli ahogy lebombázzák kérdésekkel. Majd mosolyogva válaszol.*
- Nyugi. Nincsen semmi komoly. Csak egy kicsit megrongáltam a fejemet. ne haragudj. De fogalmam sem volt hogy hogyan szólhattam volna. Örülök hogy látlak. - mondja, és közben feltápászkodik az ágyban. Már nem szédül annyira, hiszen a délután folyamán befejezete a rajzát, és az segített egy kicsit. Feje még eléggé fáj. kezét oda is támasztja, mert úgy érzi menten leesik.*
- Korcsolyázni voltam. Jött egy fiú is, és vele voltam. És versenyeztünk, aztán amikor a célbe értünk, ő leguggolt, én meg átestem rajta. Aztán elájultam, ő meg felhozott ide. Te hol voltál? Egész hétvégén nem láttalak.- mondja egy halvány mosoly kíséretében. *
Szétnéz, hogy hol találhatna innivalót. Végül megpillantja a szekrényt. Ferláll, és készít magának és a fiúnak egy bögre teát, majd leül az ágy szélére, hogy nyugodtan beszélhessenek.*

*Leona arra lesz figyelmes, hogy tudja miről van szó.*
- De voltam azon a bálon. - modja. Leteszi a rajzot, és elhelyezkedik az ágyon. - A végén rámesett egy lángoló vámpír. Pont az utolsó pillanatban menekültünk meg.*
Már a végét félálomban mondja el. Lehunyja szemét és elalszik.*

*Leona csak fél füllel figyel a lányra, közben dolgozik. Kezei alatt, lassan kibontakozik a női alak, majd a hiéna. Lasan kezd belemerülni. Megrajzolja a széket, és kezdi ráadagolni a fodrokat a ruhára. Közben néha felpillant Jnára. Szédülése kezd elmúlni. Mikor rájön hogy fel lett téve neki egy kérdés halkan mondja:*
- Mesélj.*
mosolyogva látja, hogy a hiéna kezd felismerhetővé válni. Hatalmas barna szemeit kezdi kidolgozni.*
Egy pillanatra megáll, és belekortyol az innivalójába. Nagyon finom a tea. Majd visszapillant Janára, és elképzeli miylen arcot vágna, ha meglátná, hogy a rajzon fodros ruhában díszeleg.*
Leona felnevet a jelenetre. Majd arca ismét elkomolyodik, és belefeledkezik a munkába.*

*Leona ránéz Jana kötésére jelen esetben kötéseire majd örömmel látja hogy a lány visszabújik a fekhelyére.*
- Nem vagyok levakarhatatlan. - mondja felháborodva. - és az egyéned szabadságát is meghagyom. De azért jó érzés hogy kartávolságban tudhatlak. - mondja mosolyogva, és elképzeli hogy mit is tehetne kartávolságból, ha arra kerülne a sor.*
A megállapítás szomorú mégis nyilvánvaló: semmit.*
~ Most már tényleg rá kéne beszélni Raykot hogy eddzen fel. *
Na a jelenettől is nevethetnékje támad.*
A bemutatás után rámosolyog a hiénára. Igen már látta nemegyszer az órákon. Okosnak és szófogadónak tűnik.*
Leona erőszakot követ el magán, és felül. Elege van a szédülésből. Előkotor a zsebéből egy lapot és egy ceruzát, és rajzolni készül. Ha sokáig összpontosít egy dologra akkor talán javul valamelyest az állapota.*
Először szétnéz, hogy mi legyen a műve. A teát kortyolgató Janára esik a pillantása. Elképzeli régimódi báli ruhában, föltűzött hajjal, ahogy egy fonott székben, teát kortyolgat, lába mellett Lagmarral.*
Kuncogva nekilát, hogy megalkossa a művet*

*Leona meglátja a lány körvonalait, és elvigyorodik. majd szemét lehunyva hallgatja a hangját.*
- Nem, csak gondoltam kell valami frappáns megoldás, amivel itt tarthatlak. - mndja halkan. - Csak elmentem reggel korizni, és egy kívánkozó alkalommal fejre álltam. Gondoltam nyomhatnánk ketten az ágyakat.*
észleli hogy még valami odamegy hozzájuk. Biztos benne hogy lagmar az, de még mniidg nem tudja hogy ő megszólíthatja-e vagy hozzá érhet-e ezért nem tezs semmit. Igazából lehet hogy nem is tudna.*
Kicsit oldalra hajtja a fejét, és kinyitja a szemét. Észreveszi a teát, és hálásan pislog érte, de egyenlőre még nem kér belőle. Most már megérti Jnaát, ő sem akar itt maardni. Amint lehet, kimegy innen, és többet vissza sem jön.*
- Neked pedig nyomás vissza az ágyba. Nehogy neekm itt kidőlj. - modja vigyorogva. - Hogy aludtál?*
Megpróbál felkönyökölni, ami sikerül is, és kibontja a haját, hogy a hajgumi ne nyomja a fejét. Rámosoloyg Janára, majd kockáztat, és Lagmarra is.*
- Örülök hogy látlak titeket.*