Harmadik emeleti folyosók

Rayna és Ev sétálgat egy darabig a folyosón, fel, s alá, majd Rayna elővesz a táskájából egy könyvet, melynek címe a Borostyán látcső. A falnak támaszkodva olvas, Ev pedig a hófehér macska daimonja lábához dörgölőzik és dormbol.

-Köszi szépen, hogy eljötettek velem. Rendi a részetektől.-
*Kate nagyon boldog volt hogy most már nem csak barátai, de nemsokára szobája is lesz.*

*Sarah nagyon meglepődött a hirtelen jött ölelés miatt.Majd nagy nehezn megszólalt.*
-Khm...Oh,szia Sif.Megijesztettél,Tudod én épp teljesen elvesztettem a fonalat, avgyis olyan fáradt avgyok, hogy már a hálómat sem találom meg.-*Ismét angyot nevetett, de valahogy jobban esett társoségban, így legalább nem néztékteljesen hülyének.*
-Nincs kedved bejönni a szobámba és kicsit beszélgetni?-*Nézett a fiúra, remélte hogy igent mond, és talán együtt sikerül eltalálniuk a szobájáig.*
-Nem ígérem. hogy valami fantasztikus társoság leszek, de úgy kb 15-20 percig talán képes lennék beszélni is.-*Megint elmosolyogta magát, és már invitálta is befelé Sif-et a Gepárd háló ajtaján.*
-Pfu...hát bocs a rendetlenségért-*nézett körül megdöbbenve Sarah, még a szemeit is megdörzsölte jóllát-e, ő nem így emlékezett szobájára, de biztosan ez is a fáradság hatása volt.*

*A fíú felfedező utra indul a harmadik emeletre,felvett magára egy fulcappet,egy nagyon bő fehér pólot és egy három negyedes fehér nadragodt. Amikor felért a harmadik emeletre nagyon sokat nézelődöt,addig nézzelödöt ammedig véletneül neki nem ment valakinek. A sapka leeset de ez most nem érdekelte.*
- Oh bocs,nem vettelek észre -majd észbe kap. -Sarah,szia!,mit csin'lsz itt? -*kérdezte és őrömében szorosan átölelte a lányt.*

*Sarah egy fárasztó nap utan baktatott haza.Egészen jó volt a kedve, végyott egy kis társoságra még akkor is ha iszonyatosan álmos volt.Annyire belemrüét gondolataiba, hogy elment szobája ajtaja mellett, majd mikor észbekapott, már azt sem tudta hol van.Végső kétségbeesésebn nagyot nevetett magán.*
~Hát ilyet is csak én tudok csinálni....~

*Sarah kicsit elveszve érzi magát, de kitartóan követi Liz-t.Megkönnyebülten látja, hogy befognak menni egy ajtón, így nagy nehezen a lányok mellé ér.*

-Hát igazából ma délután beszélgettünk Em-mel, és megkérdeztm tőle, hol fázott meg ennyire, és nem mondott igazán semmit sem, csak hogy veled volt kint a szabadban, és nem igazán volt ő sem felöltözve, de semmi egyebet. És hogy honnan tudtam? Megérzés, ne kérdezd honnan.
*igazából nem akarta magát hülyének tetteni Rose, ezért nem mondta, hogy honnét is tudja. Hiszen értette mind egyes rezdülését az őt körülvevő dolgoknak, de ezt még Em sem tudta róla. Ránézett a lányra, és látta, hogy nem áll messze a sírástól.*
-Em, tessék, itt egy zsebkendő, fújd ki az orrod, meg töröld meg a szemed, mert látom, hogy egyre rosszabb ez a megfázás. Tiszta vörösek.
*Remélte, hogy ezzel kicsit kimentheti őt a csávából, s gyorsan előhúzott a szebéből egy tiszta papírzsebkendőt, amit rögtön átnyújtott Em-nek. Közben éppenhogy, de rápillantott az órájára, és elszörnyedve látta, hogy mennyire elment az idő.*
-Srácok ne haragudjatok, de nekem el kell mennem. Nem tudtam, hogy ilyen késő van már. Rég tanulni kéne, annak ellenére, hogy most volt óránk, ami nagyon jó volt. Igaz, Emily?
*Megeresztett egy bátorító mosolyt felé, s megölelte a lányt. Majd Vilen felé fordult, s a kezét nyújtotta felé.*
-Örülök, hogy megismertelek. Remélem még találkozunk. És fel a fejjel!
*Mosolyog rá is, és még egy szóra visszafordul Emilyhez.*
-Gyógyulj meg hamar, majd találkozunk. Egyébként ha véletlen te keresnél engem, akkor a Turul hálóban megtalálsz.
*Még egyszer megszorongatta a lányt, persze csak gyengéden, mindkettejükre rámosolygott, és még mielőtt bármit tudtak volna szólni viszavonult a szobjába.*

*Csendesnek abszolút nem mondható utat tett meg Rose és Emily, az ő szobájáig. Jó volt a mostani órájuk, ebben mind a ketten egyet értetek, de azért voltak benne izzasztó pillanatok is. Mikor felértek a lépcső tetejére, és elérték a folyosót, Em valakit megpillantott a szobája előtt ücsörögni. Rose is sebtében követte őt, és hamarosan megtudta, hogy Vilen. Nagyot mosolygott Em-re, majd ő is bemutatkozott.*
-Szia Rose vagyok. Te pedig csakis Vilen lehetsz.
*Majdnem elnevette magát, de tűrtőztette az indulatait, Emily kedvéért. Ő is látta, hogy valami nem stimmel a fiún, így gyorsan lehervadt az arcáról az a huncut vigyor is. Ő is Vil felé fordult, és ugyszintén a hogyléte felől kérdezősködött annak ellenére, hogy még nem is találkozott vele ezelőtt.*
-Igen, tudunk segíteni valamiben?