Harmadik emeleti folyosók

*Isabella a két lánnyal karöltve indul befelé a kúriába. Nagyon örül, hogy az új diáklány ennyire jól érzi magát itt, és habár biztos benne, hogy honvágya lesz egy-két napon belül, biztos, hogy jól fogja magát érezni. Kiderül, hogy Kara már elég régi diák, lassan már egy hónapja annak, hogy itt van, amin Bella iszonyatosan meglepődik.*
-Egy hónapja? Tényleg? Hű, ez nagyon kínos, de abszolút nem rémlik az arcod, ne haragudj Kara! *néz bocsánatkérően a leányzóra Bella, majd előre felé pislogva indul fel határozottan a lépcsőkön, fel a harmadik emeltre. Bella mögött lépdel a két leányzó, és mikor meghallja a csúszómászó szót, hirtelen torpan meg és fordul hátra.*
- Micsoda?? *mered Elyse-re, majd vet egy pillantást a lány táskájára is és kirázza a hideg. Gyűlöli a kígyókat, egyszerűen nem tudja őket elviselni, annyira undorodik tőlük.*
- Kígyó? Uramisten... Utálom a kígyókat... *suttogja és előre fordulva gyors léptekkel teszi meg az utolsó néhány lépcsőfokot.*
- Örültem a találkozásnak Elyse! Kara majd megmutatja neked a vendégszobát. Én most... megyek... *teszi le az eddig a kezében lévő bőröndöt, majd lerohan a lépcsőn, utoljára még hátranézve a lányokra. Tisztán láthatják, hogy Bellát kirázza a hideg, majd eltűnik a folyosón, hogy minél távolabb legyen a csúszómászótól.*
~Egy kígyó az iskolában. Uramisten!~*fojtja magába sikolyát a lány és igyekszik megnyugodni, miközben futva teszi meg az utolsó métereket az étkezőig.*

*A táncnak hamar vége szakad és Bella büszkül, amikor a tünde lány azt mondja neki, hogy nagyon szépen mozog. A tündék alapjáraton nagyon kecsesek, Bella pedig nem valami hajlékony. Persze, vékony, meg csinos meg ilyesmi, de valahogy nem túlságosan hajlékony. A lényeg, hogy tényleg örül a dicséretnek és ez látszik is rajta. Végül megindulnak az épület felé, ám Clína kérdésére Bella kicsit megtorpan és a lányra marad.*
- Öhm... Mi nem fákon alszunk. 4-4 fős szobákban alszunk ágyon, meg minden. Majd meglátod! *indul tovább a leányzó és szép lassan magyarázni kezdi a dolgokat. Mesél a szakokról, a tárgyakról, a szakvezetőkről, illetve, hogy mennyire nincs jelentősége a barátkozásnál a szakoknak. Clína azon is meglepődik, hogy van takarodó.*
- De, ki lehet menni, vannak kinti helyszínek is, ahol lehet tartózkodni este 10 után, azonban meg kell értened, hogy van itt egy hatalmas birtok, sötétben már elég nehézkes védeni a diákokat, na meg persze magadat is. Úgyhogy nagyon nem ajánlatos kimenni olyan későn már. Jobb, hogyha megfogadod, mert elég nagy büntetések járnak annak, aki esetleg ezt megszegi. *vált komolyra Bella hangja és talán most először látszik rajta, hogy Diákmentorként van jelen. Hamarosan felérnek a harmadik emeletre és ott a folyosón Bella elindul a vége felé.*
- Ebben a hálóban lakok én, hogyha bármi gond van. *mutat egy jobb oldali ajtóra, majd hamarosan megérkeznek egy újabb ajtóhoz.*
- Ez a várószoba, itt fogsz tudni lecuccolni, meg ilyesmi. Hogyha összebarátkozol valakivel, akkor bekerülhetsz vele egy hálóba. *magyarázza el a dolgokat Bella és utat enged a lánynak.*
- Nekem viszont most mennem kell, úgyhogy itt is hagylak pakolni, meg ilyesmi. Tényleg, hogyha bármi kérdésed van, akkor szólj bátran! Nagyon örültem! *lép közelebb a lányhoz Bella és megöleli, majd pát int és eltűnik a folyosón.*

//Useresen úgy néz ki a szobabeosztás, hogyha túlleszel 15 hsz-en, akkor beosztunk valahova. Köszönöm a játékot, nagyon élveztem! Majd máskor is! //

* Nagyon meleg van. Nyár van. Pusztítóan kellemetlenül párás, és fülledt az idő, így nem csoda, hogy Shana megint hajnalban kelt, olyan hat, fél hat körül. Szerencsére már régen nem volt az ideiglenes szobában, kelés után szinte rögtön lement a konyhába, készített egy csésze erős feketét, mellé kekszet majszolt, és ennyivel a reggelit is letudta. Ezután sétált fel ismét a helyére, és olyan csendben, amennyire csak tudott, elővett egy adag tiszta, lenge, világos ruha összeállítást, mindezt már hét körül, felöltözött, és lement az udvarra egyet sétálni, és körbejárni, felidézni mindent, amivel eddig találkozott, akivel eddig találkozott. A temetőt, a tölgyest, az udvart, és egyéb helyeket ahol eddig csak egyedül volt. Éppen visszament volna a szobájába, hogy végre elkezdje a normális tevékenységeket a napra, tehát valami könyvet venni magához, és tanulgatni, a lemaradást pótolni, amikor a másodikon valami eszméletlen nagy csörömpölést hallott, valahonnan fentről. Nem sietett, nem kezdett el rohanni, és gyorsítani, elvégre így is, úgyis felért volna egyszer. A lépcsőfordulóban megállt, és úgy szemlélte, hogy gazda nélküli váza hever a földön, amihez nemsokára egy lány is társult. Nem ismerte, fogalma sem volt róla, ki az, de az látszott rajta, hogy nagyon nem akar feltűnni, hogy ő törte szét azt az edényt. Lassan sétált felé, lehajolt, és bájos vigyorral kérdezte meg tőle:*

- Segítsek összetakarítani?

* Miután megkapja a választ, vagy nekiáll segíteni összeszedni, és kidobni, vagy feláll, és a falhoz megy, nekitámaszkodik, és úgy figyeli a lányt. Viszont az nem kerüli el a figyelmét, hogy honnan jött ki a leányzó. Nem sétál el megnézni, hogy melyik szoba volt az, amelyikből kilépett, inkább csak megemlítés szintjén kérdezgeti, puhatolózik, mennyire lehet társalgásra bírni a leányzót, avagy mennyire nem, mennyire kell vele esetlegesen vigyáznia a későbbiekben, vagy mennyire nem.*

- Melyik szobából jöttél ki? És miért suttogsz, és sunnyogsz? Egyébként Shana vagyok. Vagy Hannah, tök mindegy.

*Na ezt a mondatot nem kellett volna neki kimondani, de nem érdekli. Ez volt a lelkén, így a száján is, meg nem is rossz indulatból értette, és ez a hangszínén is hallatszik, reméli, hogy a másik sem veszi fel, és nem sértésnek érti a dolgot. Ezután pedig köszön, vagyis inkább csak bemutatkozik, nem köszön, egy gyenge mosollyal az arcán. Próbál valami jobb benyomást kelteni, talán sikerül neki, talán nem, majd kiderül. Mindezt a kellő kitűző nélkül... De ami nagyobb meglepetés, az az, hogy egyszer csak azt veszem észre, hogy az addig söprögető személy csak úgy elillan, se híre, se hamva, így magam is a saját utamra lépek.*

*A lányka tényleg nagyon halk szavú, de hát majd rájön, hogy itt nincs mitől és kitől tartania. Rengetegember fogja körbevenni, akikkel majd barátkozhat, és íme, itt van Bella,akit már ismer. És habár a lány nem tudja, hogy Samantha mint is gondolhat róla, valahogy reméli, hogy azért nem mutatkozott be olyan rosszul a lánynak és reméli, hogy Samantha bízik benne és bizalommal fog hozzá fordulni, hogyha valami gondja, baja lenne. A folyosón haladva hamarosan megérkeznek a Váró szobákhoz, ahova Bella leteszi a bőröndöt, majd megemlíti Samanthának, hogy keressen egy üres ágyat. A lányka talán már lassan megtalálja a hangját, ugyanis egy kérdést tesz fel Isabellának. Elmosolyodik, majd kicsit számolgatni kezd, ujjaival segítve magát és végül megszólal:*
- Tavaly szeptemberben jöttem, szóval lassan fél éve. *válaszol határozottan a lánykának Bella. Igenis büszke rá, hogy ő ide járhat, és örül, hogy már ennyi ideje tanonca lehet egy ilyen méltán híres iskolának.-
- Ne aggódj, itt olyan gyorsan telik az idő, hogy hamarosan már Te is elég távolról fogsz visszapillantani ide, amikor megérkeztél.*biztatja a lányt Bella mosolyogva és határozottan biccent is egyet, mintha csak meg akarná erősíteni a kijelentését. Leveti magát az egyik üres ágyra és kényelembe helyezve magát úgy néz körbe.*
- Az az ágy volt az enyém anno. *mutat az egyik ablak alatti ágyra.*
- Jó a levegő, hiszen ablak alatt van, közel van a fürdőszoba, és rá lehet látni az ajtóra. Most is üres, ha jól látom. Csak ajánlani tudom azt az ágyat! *kacsint lelkesen a lányra Bella és elneveti magát. Elmehetne valami reklámügynöknek, vagy valami. Közben Samantha még egy kérdést tesz fel a képességekkel kapcsolatban.*
- Kérvényezni kell a képességet, ami természetesen pénzbe kerül. Majd hogyha az Igazgató ráér, akkor behívat magához, és beléd varázsolja a képességet. Igazából pontosan én sem tudom, mert elkábít, mielőtt megtenné. Aztán mikor felébredsz, elmagyarázza, hogyan tudod alkalmazni. *meséli el komolyan Isabella. Ő már ötször átélte ezt a dolgot, hiszen a Trükkmestersége már 5. szinten van. Úgyhogy neki már bőven van tapasztalata a dolgokban.*
- Nos, viszont ha nem haragszol, nekem most mennem kell. Örülök, hogy beszélgettünk és ismét üdv a Nezában! *mosolyodik el kedvesen Bella. Lassan feláll és kifelé indul, majd az ajtóból még visszaszól:*
- Bella Newton, Vörös vércse háló! *kacsint Samanthára, majd ott hagyja a lányt a Várószobában, hogy nyugodtan kicsomagolhasson és pihenhessen egy kicsit.*

//Köszönöm a játékot! Hogyha bármi gond van, akkor szólj bátran! Ne felejtsd el beküldeni a kasztot, a klánt, illetve a mágiaágakat. Mindegyikről a főoldalon a Karakter fejlesztések link alatt találsz információt! //

*Isabella eléggé meglepődik, mikor Samantha közli, hogy nincs kérdése. Ez talán ki is ül az arcára, majd megszólal:*
- Érdekes, amikor én érkeztem, akkor annyi kérdésem volt, hogy nem is tudtam, melyiket tegyem fel legelőször. No, de persze mindenki máshogy reagálja le ezeket a helyzeteket. *zárja le a dolgot Bella egy kedves mosollyal. Iszonyatosan jó kedve van, az meg még inkább feldobja, hogy egy új diákkal kell foglalkoznia. Ilyenkor érzi igazán, hogy ő bizony egy Diákmentor, akinek felelősségei vannak, kötelességei a sok kellemes jog mellett. Samantha nem valami beszédes típus, Bella kíváncsi lesz rá ,hogy vajon meg fog-e ez változni és csak azért ilyen halk, szűkszavú,mert meg van szeppenve. Majd kiderül, néhány nap, vagy hét után, amit itt tölt. Eleinte Bella is kicsit szótlan volt, de most már bőven megtalálja a hangját, így igyekszik mindenkivel kellemesen, kedvesen viselkedni. Megmutatja Samanthának a különleges képességét, aki ámulva figyeli a változást. Bellát ez egy kis büszkeséggel tölti el. Miután visszaváltoztatja magát, elmosolyodik.*
- Neked is lehet ilyen különleges képességed. Kérvényezni kell az igazgatónál, akik meg beléd ültetik ezt a képességet. Elég sok fajta van. *jegyzi meg Bella és hamarosan oda is érkeznek a Várószoba ajtaja elé. Bella kopogtat... *
- Hátha van bent valaki. *súgja a lánynak, majd ha nem érkezik válasz, akkor egyszerűen benyit. Habár a szobában most nincs senki, látszik, hogy azért laknak itt egy páran.*
- Válassz magadnak egy üres ágyat. Van éjjeliszekrény, nagyobb szekrény, fürdő. Szóval szerintem egész jó kis hely.*mosolyog Bella és körbenéz, hogy vajon hányan is laknak most itt.*

//Kérlek, figyelj arra, hogy ne múlt időben írj! Ez a játék RT, vagyis valós idejű játék. Minden, amit leírsz éppen most történik, így kérlek igyekezz a jelen idős írásra!
Más: valóban igényelhetsz különleges képességeket, arról szintén a főoldalon olvashatsz a Karakter fejlesztési lehetőségek linkre kattintva! //

*A harmadik emeletre felmászva Bella kicsit liheg egyet. Habár nincs olyan magasan az emelet, a lány valahogy mégis elfárad kicsit, mire felér ide. A bőrönd még mindig ott lebeg a két lány nyomában, de mivel a Várószobák a folyosó végén vannak, van még idejük egy kicsit beszélgetni. Isabella szándékosan kicsit lassabb tempóban jött át az Előcsarnokon, hogy Samantha kinézelődhesse magát, de még úgyis lesz alkalma rá, így Bella nem aggódik amiatt, hogy nem hagyta nézelődni a lányt.*
- Csodás egy hely ez a Kúria, majd meglátod! *kacsint pajkosan a lányra Bella és mosolyogva indul meg a folyosón.*
- Elég sokan vagyunk lányok, úgyhogy biztosan fogsz találkozni rengeteg emberkével már csak ezen a folyosón is. A szobákba vegyesen vannak a szakok, nem nagyon van éles határvonal a szakok között. Inkább csak az óráknál fontosak. Vannak szakos órák,de természetesen minden órára be kell járni. A diákok a jellemük alapján kerülnek be egy-egy szakra, de láttam már gonosz Allidonost, és fuvolázgató, énekelgető Naxeldires is, úgyhogy tényleg nem sokat jelent a dolog. *mosolyodik el Bella.Ez a két szak, ami nagyon eltér egymástól, legalábbis a lány szerint.*
- Az Eramirba Elementalisták járnak, bár én személy szerint illuzionista vagyok, és van egy különleges képességem, a trükkmesterség. Akaratom szerint alakíthatom a külsőmet, mondjuk így. villantja meg a tudását a lány és immár a lila hajkorona helyett hosszú, szőke haj lóg le a lány vállán, szeme pedig zöldbe csap át. Vihog egyet, majd megrázza a fejét és ismét visszaáll a régi alakja.*
- Mindig is ilyesmire vágytam, úgyhogy ezért is imádok ide járni. Annyi különleges dolog van, mindenhol varázslat vesz körül. *szólal meg Bella átszellemült hangon és látszik rajta,hogy valóban imádja ezt a helyet. Itt végre otthonra lelt, ami a lánynál nagy szó. Elsétálva az egyik ajtó mellett, Bella oldalra bök:*
- Ebben a vörös vércse hálóban lakok én. Hogyha bármire szükséged van, akkor keress meg bátran. *villant egykedves, biztató mosolyt a lánykára.*
- Esetleg van valami különleges kérdésed, kérésed, óhajod, panaszod a sulival kapcsolatban? *teszi fel még egyszer a kérdést Bella, mert odalent az Udvaron Samantha még nem válaszolt. De most már bizonyára rengeteg kérdés cikázik a fejében.*
- A házirendet(http://nezabar.hu/ ->Felvételi -> Házirend) majd olvasd el, sok hasznos infó van benne. *kacsint vigyorogva a lányra Bella, amivel azt is akarja jelezni, hogy megkímélheti magát a lányka néhány büntetéstől is.*

*Isabella kíváncsian pislog rá a könyv borítójára, de nem tudja elolvasni azt, ami rajta van.*
~Bizonyára valami más nyelven van.~*gondolja a lány, de hamar csalódnia kell, hiszen kiderül, hogy a könyv a tündék nyelvén íródott. Bella nagyon meglepődik, hogy Artemis tud a tündék nyelvén, azon meg persze még inkább, hogy a leányzó maga is féltünde. Kellemes csalódás, hiszen eddig Bella csak tündékkel, vagy koboldokkal találkozott. Féltündével még nem, úgyhogy ismét egy első, aminek Bella nagyon is örül és még el is újságolja Artemisnek. Közben persze a lány elmeséli, hogy miről is szól a könyv, de Bella nem szól hozzá, hiszen nem sok mindent tud a tündékről, így azt sem tudja elképzelni, hogy milyen nehéz - avagy könnyű - lehet egy tünde fiúnak beilleszkedni egy emberek uralta világba. A lány azt is elmeséli, hogy az igazi szülei valószínű, hogy emberek voltak, de tündék nevelték fel, így lehetett féltünde és a füle is hegyes kicsit, amit meg is mutat. Összefogja a haját egy gumival, így látható, hogy habár nem olyan durván, mint az igazi tündéknek, de Artemisnak is kellemesen hosszúkás és hegyes a füle.*
- Nahát! *csodálkozik el ismét a lány, majd elmosolyodik.*
- Akkor Te sem ismerem a szüleidet, igaz? Én is árva vagyok. Bár én tiszta vérű ember vagyok. *neveti el magát Bella, de a szemében egy kis szomorúság is csillan. De erről nem is akar többet beszélni a lány, így legyint is és tovább hallgatja Artemist, aki egy furcsa felhívásról beszél.*
- Hogy mi? Jézusom, ez de hülyeség. Csak vigyázz, el ne tarolj még több embert, mert lehet, hogy valakinek nagyobb baja lesz, vagy nem lesz olyan elnéző, mint én. *kacsint vidoran a lányra Bella és a felhívást kezdi el olvasni, amit Artemis előtte lóbált. Bella csak nevet és csóválja a fejét.*
- Milyen hülyeség. Ki talál ki ilyet? No de ne haragudj, én megyek, mert 5-kor óra van és még össze kell szednem a cuccaimat meg ilyesmi. Örültem. *mosolyog a lányra Bella, majd el is indul, intve Artemisnak, a szobája felé.*

*Isabella lassan feltápászkodik a földről Artemis segítő kezébe kapaszkodva és leporolja magát. Kicsit sajog a hátsója, de hát ennyi baj legyen, attól még menni és ülni tud, annyira nem ütötte meg magát. Viszont elég érdekesnek találja, hogy Artemis a folyosókon olvas. Bizonyára valami érdekes "Döntsünk-fel-minél-több-embert-olvasás-közben" hobbinak hódol, amiről Bella még nem tudott. De az biztos, hogy innentől kezdve, hogyha Art kezében könyvet lát, akkor messziről el fogja kerülni a lányt. Persze rákérdez, hogy mit is olvas, de ahogy lehajol, hogy elolvassa a borítóját, nem igazán érti. Bizonyára Artemis saját anyanyelvén van a könyv, de a lány ezt megcáfolja. Bella szeme kikerekedik a meglepődöttségtől és úgy pislog Artemisre.*
- Te tudsz tündéül? Vagy talán tünde vagy Te is? *kérdez rá a lány és egyből Artemis fülére siklik a tekintete, hiszen a tündéket a legjobban arról lehet felismerni, hogy hegyes fülük van. Persze meg még sok másról, mint pl. a kecses járásukról, komoly tekintetükről és társai. De az embernek valahogy mindig a fül jut eszébe először, de a lány fülét takarja a haja, így Bella nem lesz okosabb e tekintetben. De hamarosan Artemis elmeséli, hogy a 24. születésnapjára kapta ajándékba a könyvet, meg egy szép képet, ami a szobájában van.*
- Ó, tehát féltünde vagy? Ez nagyon érdekes! Nem igazán találkoztam még fél tündével. Tündével már igen, és a legjobb barátnőm egy kobold, de fél tündével még nem sikerült összefutnom. Örülök, hogy Te vagy az első. *neveti el magát Bella és meg is hajol a lányka előtt, ami igazán vicces lehet. Isabella belegondol, hogy mennyi különleges fajú diák tanul a Nezabarban és kicsit el is szomorodik, hiszen ő csak egy egyszerű, szegény, árva lány, akit megáldotta a sors varázstudománnyal. A szüleit nem is ismeri, de úgy van vele, hogyha már voltak olyan gonoszok, hogy ott hagyták és kidobták, akkor nem is kíváncsi rájuk. Az még sosem jutott az eszébe, hogy esetleg nyomós okuk lehetett rá. Eszébe jut barátnője és belegondol, hogy talán az ő édesanyja is ilyen fiatalon hozta a világra és nem tudta volna felnevelni. Elönti a düh és nem is akar erre többet gondolni, mert szerinte mindenképp fel lehet nevelni egy gyereket. Muszáj!*
- És miről szól a könyv? *tesz fel egy kérdést, hogy elterelje a gondolatait a szomorkás és dühöt okozó gondolatairól.*

*Bella az ablakban áll és sütteti a hasát. Kellemes érzés ez és habár tudja, hogy néhány lépésre van csak a szobája az ablaktól, a folyosón, mégis... annyira jó érzés itt ácsorogni és élvezni a nap melegét, hogy Bella talán el is aludna itt helyben, hogyha valaki nem ütközne neki. Habár nem volt annyira nagy ütközés, ugyanis olvasás közben azért nem lehet olyan sebesen rohanni, mégis Bella a földön köt ki, mert eléggé el volt telve a napsütéssel és nem is gondolt arra, hogy a testét is tartania kéne. Kellemetlen ugyan és kissé fájdalmas is, mert a fenekére esett, nagyobb baja nem lett. Sem a kezét nem horzsolta le, a fejét sem verte be, úgyhogy. Az meg, hogy kicsit sajog a hátsója, az ő hibája, miért nem tartotta magát kicsit jobban. Artemis az ütköző, akivel Bella már találkozott órákon, meg talán néhányszor beszélgettek is. No meg Diákmentorként elég sok diákot ismer a lányka. Elfogadja Art segítő kezét, aki fel is húzza a lányt, miközben bocsánatot kér.*
- Semmi gond. Megesik az ilyesmi. Bár nem túl jó ötlet folyosón olvasni, mivel hogy... *itt elneveti magát a lány és kuncogva folytatja:*
- Gyakran fellökhetsz embereket, hogyha nem figyelsz. Amúgy mit olvasol? *kukkant le a borítóra Bella és várja, hogy Artemis elmesélje, hogy milyen is az a könyv, amit éppen a kezében tart. Úgy tűnik, hogy ez a kis lökés és adrenalin löket - habár nem is volt olyan nagy - kicsit felébresztette a kék hajú lánykát és most már lelkesen beszélgetésbe elegyed a lánnyal, akit habár még annyira nem ismer, itt az ideje, hogy kicsit jobban megismerje. Kíváncsian pislog hát rá, hogy mit is olvas és persze, hogy miért is a folyosón teszi ezt, amikor a) van egy gyönyörű és hatalmas Könyvtára az iskolának, b) odakint csodás az idő, bőven olvashatna odakint is és c) rengeteg kellemes és nyugodt hely van a kúriában és akár még Nellondban is az olvasáshoz. Érdekes, hogy Artemis pont a folyosót választotta eme hobbijának a műveléséhez, de persze ízlések és pofonok. Talán pont ezt tartja izgalmasnak, hogy a folyosókon olvasgat és közben fellökdös embereket. Érdekes hobbi...*