Második emeleti folyosók

Tárgy: Második emeleti folyosók Vas. Júl. 12, 2009 3:52 pm

First topic message reminder :

A Kúriát számos zegzugos, kanyargós folyosó szeli át, melyet azonban nehéz kiismerni. Nagyon sok helyen van, hogy egy titkos ajtóra, vagy bemélyedésre bukkansz, amely akár olyan helyekre is vezethet, melyeket nem biztos, hogy jó, ha megismersz.

A harmadik emelet folyosói is hasonlóan kanyargósak, mint az iskola többi részében levők. Balra, és jobbra is sorra nyílnak a négy fős lány-hálók, és ha már jól kiismered magad ebben a rengetegben, tudhatod, hogy hol van a lányok közös fürdője. A lányok várószobáját nem nehéz megtalálni, közvetlenül a lépcsővel szemben van.

A falakat sorban szegélyezik festmények is, ritka az olyan hely, ahol ne lennének egymás alatt, fölött felfüggesztve a beszélő, festett portrék, csoportképek. Jobb vigyázni, hogy ne bosszantsd föl a festmények lakóit, mert elég nagy lármát tudnak csapni, és ha ők kimondanak valamit, hamar eljut a kúria minden zeg-zugába, hiszen a lefestett alakok tudnak járkálni a különböző festmények közt.
írta Cirelin de Sovalon

Második emeleti folyosók - Page 8 Folyoso3

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Kedd Aug. 10, 2010 5:12 pm

* A szőke hajú fiú, téglaszínű ingben, és homokszínű halásznadrágban lép ki a szobája ajtaján. Épp egy vöröshajú lány megy elötte, akit természetesen felismer. Így azonnal oda is szól neki.
- Gaea! *szólítja nevén a leányzót aki ha megfordul, szembetalálhatja magát az iskolába visszatért allidonos sráccal. A fiú külsőleg nem sokat változott az elmúlt két nap alatt. Szemében még mindig furcsa fény ég. Azonban ruháival már nem gyászol. Csak egy fekete díszszalag van, allidonos kitűzője mellet. Egyetlen változás, a ruházatán kívül a kinézetében a jobb kezén lévő pecsétgyűrű. Melyet mindig a család legidősebb férfitagja visel, s a családi címer látható rajt.. A fiú csak rámosolyog a visszaforduló lányra, s ennyit mond.*
- Visszatértem.

Vendég

*A vörös hajú diákképviselő lányt ide szalasztották erre a folyosóra, hogy van valami gond, nézze meg, és ha kell, avatkozzon be. De zavartan kell látnia, hogy a csend akkora, mint valami éjjeli kilátóhelyen találka előtt. Itt nincs semmi. A z emelet fiú lakói jönnek-mennek, a lányok hozzájuk látogatnak, vagy éppen távoznak egy tankönyvvel, vagy hasonlóval, amit talán kölcsön kaptak. Hasonló miatt járt itt már ő is, és most sem ment nagyon messzire, mert benézett a nílusi krokodilba, ha egyszer itt járt. Csak egy Gerret nevű srácba botlott, aki a bal oldalon lakik. Nem mondható, hogy ne lenne helyes, és valahonnan úgy tűnt a nézéséből, mintha ismerné a lányt, de csak köszöntek egymásnak, és Gaea hal kopogás után benézett csak a jobb oldalra, Yant kereste, de még nem érkezett vissza. Már nagyon várja pedig a Branimir fiút. Úgy hallotta, nem egyedül fog érkezni, így reménykedik, hogy a híre nem igaz, ami már sikerrel megelőzte a fiút. Lassan indul visszafele, az ablakból pont betűz a nap, néha éppen elvakítja, így majdnem nekimegy valakinek.* - Bocsánat! *Mondja halkan, szemlesütve, és már megy is tovább.*

Vendég

- Te nem érted. Attól, hogy valakik a barátaink, még nem kell vakon a pártjukat fogni, hanem belátni, ha valamit hibáztak. Egy barát nem azt várja el, hogy mindig a pártját fogjuk, hanem, hogy őszinték legyünk. Én is tudom mit hibáztam én, tudom mit hibáztak akik közel állnak hozzám. *Sziszeg, jeges sziszegéssel, majd csak az ég felé fordítja a szemeit.* - Persze. Nem számít. Szemellenző igazít, Gaea a remek, a tökéletes, és persze én hibáztam. Hát persze. Én vagyok az undorító, akinek normális, érthető indoka nem lehet. Persze az se, ha a saját érdekében kapta a pofont. Miért is lehetne. Örvendtem. *Köszön el jéghidegen, majd elindul sebes léptekkel lefelé, kifelé, menet közben cigarettát vesz elő. Irány a ködszirt. Gyújtó is kattan, füst beszív, kifúj, és spánieljével együttesen a ködszirt felé igyekeznek.*

//észrevettem, azért is írtam gyorsabban, mer Chris meg kicsúszott a kezeim közül >< azért én is köszi, szia//

Vendég

-Nem érted, mit mondok? Tudod mit? Gondold át még egyszer, mit is mondtam, miért akarom lezárni ezt a vitát? Mert értelmetlen! De tudod mit? Mindegy is. Nem számít az egész *mondja. A mondat elején még ingerült, és szinte kiabál, de a végén már normál hangerőn, beletörődően beszél.*
-Ha nem haragszol, én most távoznék. Örvendtem a találkozásnak *mondja jeges hangon, majd elegáns mozdulattal kikerüli a fiút, és egyenes a hálója felé siet.*

//Köszöntem a játékot, bár nem tudom, észrevetted-e, de már egy ideje próbálom lezárni, mert úgy beszéltük Lillel, hogy a karik hétkor indulnak. Így most fél nyolc lett a dologból, mert fél óra alatt rendesen eljátszani, h Yan összepakol, elbúcsúznak Gaeától, meg felszállnak a vonatra... Hát azt nem lehet. Csak ennyi volna. Ettől függetlenül azért köszönöm. Szia!//

Vendég

- Nekem senkim sincs már gyakorlatilag ezen a rohadt világon. *Mondja csendesen, szemei kiürülnek.* - Senkim, érted? Senki nincs mellettem. Leszámítva ezt... a kis minihiénát mellettem. *Mutat rá a spánieljére, aki látványosan ásít egyet, untatja az egész helyzet. Lilith fejében az egyenlet egyértelmű. Gaea bántotta Janát ---> Jana és Lagmar összeköttetésben állnak ---> Lagmarnak is fájt ---> miért is nem ölte meg Chris...?! Jó, Lilith mindig is drasztikusabb volt, mint Chris. Pontosabban a nagy... változások óta. És nem, Chris nem imád vitatkozni. Csak...* - Érdekes. Tudni akarod az én oldalamat, amellett kardoskodsz, hogy milyen undorító dolog volt felpofoznom Gaeát, de közben meg nem érdekel, miért is tettem. *Lassan rázza meg a fejét, hitetlenkedve.* - Azt mondod, hogy undorító volt a tettem, mert felpofoztam, de arra már nem vagy kíváncsi miért. És én hallgatok az észérvekre. *Keserű mosoly jelenik meg az arcán.* - Megértem őket. Nem vagyok normális. Nem vagyok épelméjű. Valami megszakadt bennem már hónapokkal ezelőtt. *Lenéz Yan kinyújtott kezére, és lassan rázza meg a fejét.* - Elmúltak azok az idők, amikor még a vámpírfiút is a barátommá fogadtam. Olyannal meg pláne nehéz ilyesmiről beszélni, akit nem érdekelnek az én érveim. Talán... ha végighallgatnál. Akkor elfogadnám. De így? *Felnéz Yanra, kiürült szemeivel.* - Ahhoz, hogy valakit a barátunknak nevezzünk, kell a bizalom. De hogy bízhatnék meg benned, ha meg sem hallgatsz? *Kérdezi, halkan. Nem, nem vitatkozik, nem támad. Fájdalmasan teszi fel a kérdést. Látszik, hogy vágyik arra, hogy megint tudjon könnyen barátkozni, kibékülni, akármi. De képtelen rá, pláne nem akkor, ha nem kíváncsiak az ő oldalára.*

Vendég

-Ha szeretsz valakit, azzal szemben elfogult vagy. Gaea olyan nekem, mint egy testvér, így még ha jó indokkal bántottad volna, akkor sem ismerném el, hogy igazad volt. Nem állítom most sem, hogy rossz ember lennél, hiszen nem ismerlek, ahogyan a kilátóban mondtad, sőt, idővel talán meg is tudnálak kedvelni. De most akkor én is kérdeznék valamit: mit tennél, ha csak két ember lenne neked ezen az egész rohadt világon, és egyikükre úgy találnál rá, hogy tiszta vér a nyaka, és sír, hm? *kérdi ingerülten, mert már ő is kezd kijönni a sodrából Chris makacssága miatt. Kezd olyan érzése lenni, hogy a fiú imád vitatkozni.*
-És nem, nem akarom tudni, miért kapta Gaea azt a pofont. Talán jogos volt, talán nem, ezt mindketten meg tudjátok ítélni, ehhez nekem semmi közöm. Ha ő nem mondta el, akkor nem akarja, hogy tudjam. És, mivel, mint mondtam, ő nekem olyan, mint egy testvér, tiszteletben tartom az akaratát. Nekem mindegy, mit miért tettél. Lehet, hogy igazad volt. Nem tudom, nem is fogom megtudni, de mint ezt is említettem, nem ismerném el semmiképp, mert Gaea túl fontos nekem ahhoz, hogy észérvekre hallgassak. Neked pedig Jana túl fontos hozzá. Ki-ki személye válogatja, ki a fontos, kinek hisz, mit miért tesz, és erről nem fogunk tudni megegyezni. De komolyan. Nem tartalak rossz embernek emiatt, mert tényleg lehet, hogy igazad van, és ha nem a szinte egyetlen barátomról lenne szó, akkor rendesen átgondolnám, és talán el is ismerném. De így nem megy. Minden esetre egyszer talán még barátok is lehetünk *mondja, majd odanyújtja a kezét a fiúnak. Valóban békét akar kötni, de még egy ideig nem fogja elfelejteni a fiúnak, ami történt, ha jó, ha rossz indokkal tette. Azonban azt is komolyan gondolja, hogy egyszer talán barátok lehetnek majd. Ki tudja?*

Vendég

- Itt nem az elfogultságról van szó. Nem csak arról. Nem érted. Egyszerűen... nem. Nem. Itt csak az érzésekről. Semmi másról. Teszek rá magasról, hogy ki milyen oldalon áll. *Mondja ki, megrázva a fejét.* - Nem érdekel. Nem az alapján fogom megítélni az embereket. Abból az egyszerű okból, hogy... *Elhallgat, és lehajtja a fejét.* - Van két ember odaát. Kettő, akikért a világ végére is elmennék. Sőt, még tovább. El fogok kárhozni miattuk, pokolra fogok jutni, de nem érdekel. Értük megéri. És jól tudom... jól tudom, hogy a legtöbb ember beskatulyázta őket, de én pontosan tudom, hogy nem minden az, aminek látszik. *Felnéz, mélyről jövő tűz lángol a szemeiben.* - Én tudom miért vannak ott. Ezért nem skatulyázok be másokat is, hanem adok nekik esélyt, és nem leszek velük előítéletes. És tudd meg, ha valakibe még belefutnék, aki ártott akkor Janának, ővelük is elbeszélgetnék. De Gaea a pofont nem Janáért kapta. Nem. Miatta. Akarod tudni, miért? *Elhallgat, várja Yan válaszát. És marcangolja ő magát, csak jól tudja, hogy nem engedheti felszínre, mert Janától akkor olyat kap, hogy három hétig sántít utána, márha lábra fog tudni állni. Meg kell próbálnia nem önmagát marcangolni, mert Jana megkérte.*

Vendég

*Némán figyeli a fiú hangulatváltozásait, de belátja, hogy ezen nincs értelme tovább vitázni, s ezt ki is mondja.*
-Chris! Ezen nincs értelme vitáznunk, mert soha nem leszünk egy véleményen. Kezdve onnét, hogy alapvetően a meglátásunk más bizonyos alapkérdésekben, azon keresztül, hogy más szemszögből láttuk az eseményeket, egészen odáig, hogy az ellentétes ember irányában vagyunk elfogultak. Nincs értelme a vitának *ismétli meg, s reméli, a másik fiú is meglátja, hogy igaza van. Ő a maga részéről nem azt látta, hogy a fiú Janával volt, hanem éppenhogy ő is ellene harcolt, ráadásul nem csak Gaea, de több másik diák is támadta a lányt, így, ha Chris ennyire büntetőhadjáratot akart indítani a lány támadóival szemben, akkor nem csak Gaeát kellett volna felpofoznia, hanem még pár embert is. Ezen felül pedig, ha már egyszer miatta éri fájdalom a szerelmét, akkor ne mást büntessen, hanem csak marcangolja önmagát. Nos, minden esetre a meglátásuk teljesen különbözik, ráadásul Yannak még bőven volna dolga, főként, mert fogalma sincs, mikor megy a vonata, de még ma szeretne hazaérni. Nos, nem szeretne, de muszáj. Ha pedig már muszáj, nem akar beszedni egy büntetést, pedig a pakolással még sehol sem tart, de lenne mit. Tehát már nagyon szeretné lezárni ezt a vitát. Minden esetre most csak várja a fiú reakcióját.*

Vendég

*Vadul rázza meg a fejét, fél kézzel a hajába túrva.* - Bonyolultabb ennél... de egyszerűbb lenne, ha elmondhatnám, de ezt nem mondhatom el. *Láthatóan nagyon szerencsétlen, a magabiztossága odalett, most csak ott áll, mint egy kiskutya. Üvölt az arcáról, hogy keresi a szavakat, de nem mondhatja el. Nem árulhatja el, miért nem lehet már övé a lány, miért nem volt mellette... pedig csak egyetlen egy nevet kéne mondania.* - Ott voltam mellette. Nem emlékszel? Harcoltam vele abban a csatában. VELE. Nem akartam megsebezni. És akkor jött az a tőr... az a tőr, amit Jana jó szívvel adott Gaeának, akiben annyi gerinc nem volt, hogy szemtől-szembeni csatában dobja felé, hanem lesből, miközben Jana ellenem harcolt. *Szemeiben fájdalom izzik, lángol.* - És ne hidd, hogy nem vádolom magam. PONTOSAN tudom, hogy MENNYIRE az én hibám az, hogy Jana megsérült. El sem TUDOD képzelni. *Láthatóan felmegy benne az indulat, mély levegőket vesz, szinte zihál, ahogy izzó szemekkel néz Yanra továbbra is.* - Éppen ezért a minimum amit tehetek, hogy bosszút állok azért, amikor miattam fájdalom éri, nem gondolod? Egyébként pedig te is ellentmondasz. *Bök rá a másik fiúra.* - Azt mondod, én vagyok logikátlan, pedig te is azt mondod, hogy te is ezt tennéd. Bosszút állnál, de közben magadat ostoroznád. Miből gondolod, hogy én ez utóbbit nem teszem?

Vendég

*Figyelmesen hallgatja a fiút, majd, miután végighallgatta a kérdést, megcsóválja a fejét, persze láthatóan nem válaszként.*
-Ellentmondasz a saját logikádnak. Te magad mondtad, hogy a helyzet bonyolultabb, mint hogy szerelmes vagy belé. Nálam ez nem így van. Nagyon szeretem, de ő az enyém, és én minden helyzetben mellette vagyok, bármilyen erős indokom van egyébként az adott helyzet ellen. Éppen ebből következik, hogy esélytelen súlyosan megsebezni, de ha mégis sikerül valakinek... Igen, ki akarnám tépni a torkát, előtte pedig válogatott kínzásokban részesíteném, de! *tartja fel a kezét, mielőtt még a másik fiú közbeszólhatna.*
-Teljesen tisztában lennék vele, hogy éppen annyira az én hibám is, legalábbis biztosan úgy érezném, hiszen ott voltam mellette. Egyébként pedig azt a lány mindenki támadta. Nem csodálkozhat, s te sem, hiszen kiállt elénk, minden történés után *mondja, és érezhetően arra gondol, hogy átállt, és mégis odaállt eléjük, akik árulónak érezték, akik dühösek voltak rá, mert ezt tette... Nincs min csodálkoznia.*

Vendég

- Én mindenkit egyformán tisztelek. A teljes egyenjogúság korában élek. *Zárja le most részéről a témát. Ha valaki fájdalmat okoz annak, akit ő szeret, legyen az férfi, vagy nő, az megkapja a magáét. Sőt. Susant is felpofozta, amikor nagy baromságot csinált. Lassan rázza meg a fejét Yan kérdésére.* - A helyzet bonyolultabb annál, mint hogy "szerelmes vagyok abba a lányba". Sőt még annál is, hogy kölcsönösen szeretjük egymást. Ő már nem az enyém, és soha nem is lesz az. És, hogy miért nem voltam mellette? *Elmosolyodik, sötéten, felemelve a fejét.* - Megvan rá az okom. Még ha ezt nem is hinnéd el. De megvan arra a nagyon jó okom, hogy nincs a jel az alkaromon. *Mondja, és látszik az arcán, hogy erről nem hajlandó többet mondani.* - De most nem ez a lényeg. Felteszek neked egy teoretikus kérdést. Lássuk csak. *Elgondolkozik.* - A szerelmedet valaki aljas módon, akkor, amikor nem figyel, amikor nem tud védekezni, akkor támadja meg valaki, és okoz neki súlyos sérülést. *Megvillannak egy pillanatra a szemei, és lehalkított hangon folytatja, de továbbra is jól érthető.* - Te nem akarnád kitépni a torkát annak, aki csak így undorító módon, lesből, sunyin, gyáván támadja meg?

Vendég

-A nők általában gyengébbek, mint mi, ez egy tény. Mindig is tiszteletben tartottuk őket, s ennek így is kéne maradnia. Ez illem. Persze, volt pár kultúra és kor, amikben nem kapták meg az őket megillető tiszteletet, azonban... Na, mindegy *von végül vállat, hiszen mindenki azt gondol, amit akar, neki pedig nincs túl sok kedve történelemórát tartani. A nyaksebet érti, hisz tanult harcművészetet, felismeri a katanát, s tudja, hogy azzal valóban nem nehéz átvágni valakinek a nyakát. Ezért nem is neheztel annyira, hisz nem volt mély a seb, és hamar begyógyult, de a pofon már jobban zavarja. Ő nem bírna felpofozni egy védtelen nőt, szerinte ez undorító. A kérdésre bólint, majd, mivel Gaea is elhintett neki információkat, ezért a következőt a mondja:*
-Gaea említette, hogy szerelmes vagy abba a lányba, de akkor miért nem... *egy pillanatra elhallgat, majd nem az eredeti folytatást mondja ki* ...voltál mellette, mikor szüksége volt rád? Ha a szerelmem ott akart volna lenni, gondolkodás nélkül követtem volna, senki nem tudott volna visszafogni *mondja komolyan. Azért örül, hogy Lil nem akart átállni, de ő tényleg utána ment volna. Várja azért a folytatást, kíváncsi rá.*

Vendég

*Lassan bólogat Yan szavaira, csettintve egyet a nyelvével.* - Érdekes helyzet, hogy a nők általában a teljes egyenjogúságról papolnak, közben meg azt várják el, hogy ők legyenek a kedvezményezettek, és ne a férfiak. Én nem teszek különbséget. Ha bunkónak tartasz ezért, tartsál. Nem csak a nőkkel szemben merek kiállni azokért, akik fontosak nekem. De nem teszek különbséget. *Mondja tárgyilagosan, szemeit nem véve le Yanról.* - Egyébként is, a nyakán a sebet nem én okoztam. Az én kardom, de nem én. Én nem mozdítottam meg a pengét. Ha én mozdítottam volna meg, akkor a feje már nem lenne a helyén. *Nem beszél nagyokat - katana van a hátán, és ha Yan kicsit is tisztában van a kardokkal, akkor tudhatja, hogy igen, a katana nagyon is képes könnyedén levágni egy ember fejét.* - Én nem bántani akartam, csak bizonyítani, hogy igenis megteszem. A pofon az már más kategória volt... de mondd csak Yan, voltál te már valaha szerelmes? *Teszi fel a következő kérdést, kicsit félrebiccentve a fejét. Látszik, hogy nem teljesen oda nem illő a kérdés... sőt. Nagyon is odaillő. De először hallani szeretné a válaszát, mielőtt folytatja.*

Vendég

-A legutóbbi beszélgetésünkkor nem voltam teljesen magamnál, mert elég komoly problémáim voltak, ráadásul pluszban még ott volt az is, hogy neked meg nem... De ez szerintem mindegy is *mondja, majd megvonja a vállát. A fiúnak valóban joga van tudni mit gondol róla. Ha meg nem tetszik neki, magára vessen.*
-Nos, én azt vontam le következtetésként Gaea beszámolójából, hogy amiatt a... Jana miatt, azt hiszem így hívják, szóval, hogy miatta viselkedtél ilyen... Férfiasan *mondja ki kis szünet után, gúnyosan az utolsó szót. Aztán folytatja.*
-Nem tudom, mennyire tanítottak illemre, de bármilyen helyzetben, mindegy, hogy mi történik, egy nőt nem lehet bántani. Főleg nem ilyen indokkal. Mert azt mondom, ha még valami olyasmi lett volna, hogy megtámad. De nem tett semmit, így pedig szóban is el lehet intézni minden vitát. Amit tettél, a szememben elég szánalmas düh-megnyilvánítás volt *fejezi be, majd várakozó álláspontra helyezkedik, hogy meghallgassa a valószínű védekezést.*

//Bocsi a lassúságért, de régen volt már az a játék ^^"//

Vendég

- Or I could throw you in the lake, feed you poison birthday cake... *Eddig jut a dalban, amíg meg nem szólítják, és megáll az ugrándozásban, ránézve Yanra. Majd félrebillenti a fejét, enyhén csodálkozva.* - Neked is szia. *Mondja, majd széttárja a karjait.* - Ne kímélj. Úgyse hallottam elégszer még, hogy milyen rossz vagyok. *Közli, jobbra-balra lépegetve, mellkasa előtt összefonva a karjait.* - Vagy esetleg rávetted magad, hogy meghallgasd a másik felet is? *Kérdezi, felvonva a szemöldökét, miközben lassan megáll.* - Viszont ez esetben is szeretném előbb a te véleményedet hallani. Hogy mit hallottál, és milyen következtetést vontál le. *Beszéd közben immáron teljesen elkomolyodik, úgy figyel Yanra.*

Vendég

Gyors, kimért léptekkel halad a Nílusi krokodil felé, mikor nagy énekelgetés csapja meg a fülét. Fel is pillant az addig figyelmesen tanulmányozott földről, hogy felfigyeljen a jókedvűen énekelgető és ugrándozó Chrisre. Felvont szemöldökkel figyeli a pördülést, majd odaszól a fiúnak.*
-Chris! Beszélhetnénk? *Úgy dönt, ezt a konfliktust szeretné lerendezni mielőtt még elmegy este. Múltkor elég... érdekesen viselkedett, mert minden összejött: a suli elfoglalása, a szülei levele, az alváshiány, az alapjáratú ingerültség... Ezért viselkedett úgy, ahogy, és nem hallgatta meg a fiú verzióját a Gaeával történtekről. Utólag persze rosszul érezte magát emiatt, ezért is akart feltétlenül beszélni a fiúval. Meg érdekelte is a dolog... Szóval most áll, és várja a fiú válaszát.*

Vendég

- Nem vagyok őrült, Faith.... jó, talán, de annyira nem, hogy hazaszaladjak Plevenbe személyesen megnyugtatni anyámat. Majd lenyugszik magától. Meg írok neki levelet. Ciao. *Ezzel becsapódik a Tigris cápa ajtaja, ahogy a jobb oldal egyetlen fekete hajú lakója konkrétan rávágja az ajtót a bal oldal egyik lakójára. Nem sokan merik megtenni, de hát ő már van vele olyan viszonyban, hogy ezt megtehesse. Mindenesetre elindul, fekete rövidujjú ing, hátán katana, farmer térdnadrág, tornacipő, és énekel, szinte ugrálva végig a folyosón.* - I can't decide, whether you should live or die... *Megpördül a folyosó közepén, és ugrik tovább.* - Oh you'll probably go top heaven, so don't hang your head and cry... no wonder why my heart feels dead inside... stone and cold, petrified. Lock the doors and pull the blinds, we're going for a ride. *Igeeen, jól elvan. A nagy diktatúra kellős közepén énekelve ugrál végig a folyosón.*

Vendég

- Rendben, akkor majd feltérképezem a területet.* Hátba veregeti Danielt és elveszi tőle a kulcsot.* - Köszi szépen az idegenvezetést, azt hiszem, hogy nincs több kérdésem. *Halvány mosoly, majd int a srácnak, végül becuccol a szobájába.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Kedd Júl. 20, 2010 4:10 pm

-Őőő... hát úgy tudom már vannak. Ja, és a jobb oldali szobában lesz a helyed. Nem tudom ki lakik itt, de majd csak megismered őket. *Mondja Daniel és most megint nagyon szerencsétlennek érzi magát, mert nem tudja mit is kéne még mondania illetve tennie.*
-Hát, akkor ha nincs kérdésed, vagy valami... akkor én most... megyek is. *Mondja kissé szaggatottan, majd vár még egy pillanatig, majd ha tényleg nem akar semmit Maros, akkor int neki és megfordul, és elrobog valamerre. Mindegy, hogy hova, csak egyedül legyen.*

Vendég

- Huh, furán hangzik, összezártok néhány medvével? * Elvigyorodik, hisz igen mókásnak találja az elnevezést, és bizonyára minden szobanévnek van valamilyen oka. Ezen gondolkodik, miközben kilép Daniel mögött és követi őt a folyosón, majd megtorpan, utána ismét elindulnak. Úgy látja, hogy Daniel még nem túl jól tájékozódik, de ezt inkább nem hozza szóba, inkább csöndben követi őt.*
- Szuper, ez nincs is olyan messze.. öhm, és lesznek szobatársaim? *Érdeklődik, miközben figyeli a kulcsos mozdulatot.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Vas. Júl. 18, 2010 5:13 pm

*Durcásan összecsücsöríti a száját.* - Nem is pirulok! *Vagy legalábbis eddig nem tette - vagyis inkább minimálisan - de ezt most felváltotta a jól észrevehető, kevésbé feltűnő vörösség. Megpróbál úgy csinálni, mintha mi sem történt volna, de persze ahogy máskor sem, ez most sem sikerül neki.*
- A hálóm? Őőő... egy emelet és néhány kanyar. *Vonja meg a vállát, értelmesebben nem tudja elmondani. A második kérdésre elkerekedett szemekkel néz a fiúra, aztán csak bólint.*
- Azt... megköszönném. *Válaszolja kicsit habozva.*

Vendég

*Csak mosolyog Emily reakcióján, sejtette, hogy ez lesz és érzi, hogy ismét sikerült zavarba hoznia a lányt.* -Hejj, de pipa lettél és úgy látom, hogy még pirulsz is. *Tovább vigyorog, persze pirulást nem lát,de ezzel csak még jobban szeretné növelni a lány zavarát, Maros kedveli őt , még ha ezt Emily nem is így gondolja. Közben egyre előrébb jutnak a folyosókon, nemsokára elérik Maros hálóját.* - Csurom víz a hajad, így meg fogsz fázni. Messze van innen a hálód? *Teszi fel a kérdést, kivételesen most csak jó szándékból, bár a lány még ezt is félreértheti.* - Ne adjak egy törölközőt? *kérdi, közben oda is érnek Maros szobaajtajához.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Vas. Júl. 18, 2010 4:59 pm

- Ezt egy szóval sem mondtam! *Vágja rá a kelleténél talán kicsit gyorsabban és hangosabban. Zavartan lehajtja a fejét, aztán a követező kérdésre ismét felpillant. Egy pillanatig habozik, aztán végül mérgesen válaszol.* - Mintha valakit szájon át lélegeztetnék, akit majdnem kinyírtam?! *Lehet, hogy kicsit mérgesnek néz ki, de inkább zavarban van, mintsem dühös lenne. Lassan már a fiúk hálóinak folyosóján lépdelnek. Megrázza a haját, aminek a szárításával eddig nem nagyon törődött, most a vízcseppek ide-oda csaponganak belőle. Meg fog fázni. Megint.

Vendég

- Nem baj, most már legalább tudom, hogy kedvelsz. *Vigyorog, még így, sérülten is képes hozni önmagát, és az ego most is utat tör.* - És milyen volt szájon át lélegeztetni? *Fel le vonogatja a szemöldökeit, közben vigyorog, most egy pimasz kérdéssel áll elő.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Vas. Júl. 18, 2010 4:39 pm

*A kérdésre egy pillanatra elhúzza a száját, aztán megvonja a vállát. Válaszolni nem akaródzik neki, így inkább csak egy kérdéssel felel.*
- Mert talán baj? *Vonja fel a szemöldökét, aztán tekintetét leveszi a fiúról, és makacsul előreszegezve halad tovább.*