Második emeleti folyosók

Tárgy: Második emeleti folyosók Vas. Júl. 12, 2009 3:52 pm

First topic message reminder :

A Kúriát számos zegzugos, kanyargós folyosó szeli át, melyet azonban nehéz kiismerni. Nagyon sok helyen van, hogy egy titkos ajtóra, vagy bemélyedésre bukkansz, amely akár olyan helyekre is vezethet, melyeket nem biztos, hogy jó, ha megismersz.

A harmadik emelet folyosói is hasonlóan kanyargósak, mint az iskola többi részében levők. Balra, és jobbra is sorra nyílnak a négy fős lány-hálók, és ha már jól kiismered magad ebben a rengetegben, tudhatod, hogy hol van a lányok közös fürdője. A lányok várószobáját nem nehéz megtalálni, közvetlenül a lépcsővel szemben van.

A falakat sorban szegélyezik festmények is, ritka az olyan hely, ahol ne lennének egymás alatt, fölött felfüggesztve a beszélő, festett portrék, csoportképek. Jobb vigyázni, hogy ne bosszantsd föl a festmények lakóit, mert elég nagy lármát tudnak csapni, és ha ők kimondanak valamit, hamar eljut a kúria minden zeg-zugába, hiszen a lefestett alakok tudnak járkálni a különböző festmények közt.
írta Cirelin de Sovalon

Második emeleti folyosók - Page 2 Folyoso3

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Pént. Május 31, 2013 8:00 pm

*Oh, pedig szerintem ezer százalék, hogy csodás helyek vannak a fák között. Ezt biztosra veszem, hiszen az erdők mindig sok titkot rejtenek. Szeretem az erdőket nagyon! Felénk is volt nem egy, és határozottan imádtam csatangolni, bár persze akkor... kivételesen nadrágot húztam, olyat, amit lovagláshoz is szoktak néha, bár nem igazán nézte senki jó szemmel, úgyhogy ilyesmit csak akkor csinálhattam, ha nem volt rá egy csepp esély sem, hogy valakivel találkozom. A megjegyzésére egy pillanatra elnémulok és a jókedvem is elszállni látszik. Magányos vagyok, igen, azt hiszem, bár ezt így nem mondtam még ki. Végül csak elhúzom kicsit a számat és bólintok.*
-Valami ilyesmi, igen, de nem olyan szörnyű ez, mindenben meg lehet találni a pozitívumot. *Próbálom menteni a menthetőt, de persze igazából ezzel magamat is igyekszem meggyőzni. Semmi értelme sincs szomorkodni, vagy mélabúba temetkezni, és egyébként is itt van, akit kedvelek és akivel időnként tudok beszélgetni, szóval annyira nem szörnyű a helyzet. Aztán csak tovább kérdezget, én pedig kezdek bizonytalanná válni. Nem tudok hazudni, azt tanították nekem, hogy az nagyon nem szép dolog, és azt már előttem, hogy messziről, meg Angliából. Úgy látszik rajta, hogy most célzatosan kérdez, mintha... sejtene valamit?*
-Igen azt hiszem, hogy jól fogalmazol így... ők egy más világ. *Szó szerint véve, hiszen totálisan más korból származom. Aztán újra rákérdez honnan is jöttem, én pedig csak zavartan kezdem egy gyűrögetni a szoknyám egyik fenti csipkéjét. A földet bámulom, képtelen vagyok felnézni, hogy nyíltan belehazudjak valakinek a szemébe...?! Úgyis rájönne, és akkor lehet hogy rossz néven venné, végképp nem tudnék senkivel sem beszélgetni. Viszont, ha azt nézzük, odaadta a könyvét, és ő is magányos... akkor kinek mondaná el? Habozok kicsit, tördelem a kezem, végül csak felpillantok és a szemébe nézek.*
-Tudod igazából nem a honnan a kérdés, hanem a... mikor. *Elhúzom kicsit a szám, az ilyet hogyan szokták közölni? Hiszen bonyolult, még én sem vagyok tisztában minden egyes részlettel.* -1714-ben születtem Londontól nem messze a Langhorne birtokon és nem vagyok több száz éves, húsz leszek a nyáron. *Konkretizálom mostmár le a dolgot. Várom a reakciót. Őrültnek fog nézni, vagy egyszerűen csak nem hiszi el az egészet és kinevet?*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Pént. Május 31, 2013 7:45 pm

- Biztos van, bár én még nem fedeztem fel. * mosolygom, majd a palacsintás dologra ismét felnevetek. Kedvelem, ha valakinek jó a családi élete. Mármint én jóban vagyok a szüleimmel, és el sem tudom képzelni, hogy ez máshogy legyen. Az én családom normális, egy varázslattól mentes világ, ahol én vagyok a különc, és akikre a legbüszkébbek. Mégis képtelen vagyok elfogadni azt, amit kapok tőlük. Anyám mindig mellettem állt, ő, a maga mogorva módján támogatott, és az is biztos, hogy modorom nagy részét tőle örököltem. Apám igazi férfi, jó nagy darab, aki imád enni, aki megköveteli, hogy a vacsora pontban 7-kor az asztalon legyen, én azonban imádtam az estéket, mert akkor végre összegyűltünk, és olyanok voltunk, mint egy család, amilyennek lennie kellene mindenhol, mindenkinél. *
- Tehát akkor te is magányos vagy, mint én… * mondom elkomorulva, miközben a lányra nézek. *
- És miért nem tudsz velük beszélgetni? Ők egy más világ, nem igaz? * kérdezem, és egyre jobban érdekel, hogy honnan is jött Lena. Mert valami van, valahogy nem ide való. Én egy elszeparált helyről érkeztem, de még ott sem voltak ilyen ruhák. Ez túl régimódi, mintha a múltban élne… *
- Honnan is jöttél? * kérdezem kissé összehúzott szemekkel és fürkészve a lányt. Kíváncsi vagyok mit mond, jó lenne ha őszinte lenne, ha barátok lehetnénk. Bár lehet, hogy nem mondanám el magamnak ha a helyében lennék, hiszen nem biztos hogy túl jó hallgatóságnak minősülök, bár titkot tartani tudok… na mindegy… *

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Pént. Május 31, 2013 7:26 pm

*Örülök, hogy válaszol, és hogy nagyon is hosszan mesélve. Ámulva hallgatom minden egyes szavát, pár pillanatra kicsit még úgy is érzem magam, mintha én is ott lennék azon a tisztáson a tiszta ég alatt.* -Csodálatos lehet! *Csapom össze a kezem lelkesen, jó egy kicsit érezni valakiből ilyesmit. A legtöbb diák itt valahogy jól meg van és nem vágyik annyira haza, legalábbis valahogy ezt vettem észre. Biztosan mert már régóta itt vannak, vagy gyakran van lehetőségük meglátogatni a szeretteiket, nem is tudom.* -Lehet, hogy itt a birtokon is van ilyen hely, a fák között, ahova nem jut el semmilyen fény biztosan sok tisztás van. *Pillantok ki újra az ablakon, meresztem a szemem, de egy idő után már csak sötétet látni, nagy feketeséget. Arra húzódik a Tölgyes, csak az udvar utáni területek már egyáltalán nincsenek kivilágítva. Félelmetes lehet éjszaka! A palacsinta témára megejtek egy mosolyt, a sötétről újra rá emelem a tekintetem.*
-Szívesen, a könyvért és mert segítesz a ruhákban is, megmutatom, hogy miket ismerek. Sőt megkóstolhatod majd a kedvencemet. Maggie mindig kinevezett miatta, de a papa imádta, egy kicsit talán pikáns, de... na majd meglátod! *Nem mesélem tovább, egyébként is idegesítő lehet, hogy bármit mondok, folyton a családom merül fel, folyton csak őket emlegetem, de nem tehetek róla, hogy hiányoznak. Olyan nagyon hiányoznak! És talán soha az életben nem látom már őket viszont, még csak egy képem sincs, csupán amit a szívemben őrzök. Egy pillanatra lesütöm a tekintetem, örülök, hogy újra a könyvek a téma, legalább elvonja a figyelmemet vele.*
-Köszönöm, vigyázni fogok arra is becs' szó! És nem nagyon. Vagyis, nem vagyunk tudod rosszban, csak ők valahogy más világ. Bulizni járnak, meg pasiznak, és olyan nagyon... nagyon rövid szoknyákat hordanak. *Látványosan elképedek, amikor eszembe jut, hogy legutóbb is Pat mit vett fel, amikor lementek Nellondba bulizni. Engem nem hívtak, amit meg tudok érteni.* -Valahogy nem lehet velük igazán beszélgetni semmiről, hát ez van. Nem baj, sokat sétálok kint, imádom a természetet, hallgatom a madarakat, szerencsére lassan tavaszodik... *Nem török le, nem vagyok az a típus. Nézzük pozitívan a dolgokat igaz? Nincs értelme folyton szomorkodni, az nem javít meg semmit.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Pént. Május 31, 2013 7:15 pm

- Tudod, ahonnan én jöttem, ott olyan csillagos az ég, hogy gyakorlatilag belátod az egész univerzumot. Ha egy kicsit elsétálsz a házunktól, ami egy tisztáson van, beleveszel a ragyogó gömbökben az égen, és egyszerűen fantasztikus a látvány. Régen sokat időztem azzal, hogy nézzem ezeket a csillogó csodákat… * mondom, majd komorodom el, mert kissé sokat beszéltem. Nem szoktam ilyen szentimentális lenni, ilyen csöpögős alkat, aki a csillagokról hadovál, pláne nem egy nő társaságában, és ez bosszantó. Bosszant, hogy elmondtam, hogy szívesen mondtam el! Hiszen legutóbb akivel ilyen dolgokat ilyen őszintén megbeszéltem, abba menthetetlenül beleszerettem, és csókoltam meg egy ócska, rozoga buszon. És Ő pont ott törte össze a szívem, rögvest azután, miután én bevallottam mit is érzek, mennyire rajongok iránta.
Nagyot sóhajtok, majd kezemmel idegesen kisimítok egy kósza tincset az arcomból, majd a lányra nézek, mikor a palacsintáról beszél. Nem tehetek róla, felnevetek, hangosan. Annyira kedves, gyermeki, és naiv, hogy már imádnivaló. *
- Akkor majd legközelebb csinálj egy másik félét, és hívj meg! Nem fogom elutasítani! * mosolygom Lena-ra, majd mikor elmeséli, hogy milyen a szoba el is komorodom. Hihetetlen hogy kb. pont ugyanazon megy keresztül mint én. Mármint nekem is nehéz itt egyedül, úgy hogy nem tudtam beilleszkedni, és akármennyire is szeretnék képtelen vagyok. Nem kedvelnek, mert a modorom pont olyan érdes, mint egy dörzspapír, az emberek pedig nem szeretik ezt, nekik sima dolgok kellenek, olyanok, melyek nem okoznak fájdalmat! Én pedig sajnos fájdalmat okozok! Hiszen én vagyok az, aki egyáltalán nem nyeli le a békát, ha arról van szó… *
- Adok persze, szívesen, hiszen erre is vigyáztál, így pedig már szívesebben adom, hogy tudom, jó kezekben lesz. Nem jössz ki a szobatársaiddal? * teszem fel a költői kérdést, és nem is kell válaszolnia. Nem a nem kijövésen van a hangsúly, hanem azon, hogy milyen nagy a honvágya. Haza vágyik, látszik minden mozdulatán, én is pont ennyire nem találtam a helyemet! Megismerem az ismerős mozdulatokat, a nyughatatlanságot! *

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Pént. Május 31, 2013 7:01 pm

*Na igen, akárhogy is nézzük eléggé átlátszó a helyzet, hogy rá várok, mert amúgy minek téblábolnék itt a fiúk hálói környékén. Ha célzatosan jövök, akkor mennék végig is kész, amerre akarok, így viszont inkább csak keresem az irányt, amiről persze halvány fogalmam sincs. A dolgokra pedig én mindig vigyázok, nem szoktam tönkretenni semmit, nem csoda, ha vigyáztam a könyvére, főleg, mert láttam, hogy milyen nagyon féltette, amikor odaadta. Mintha csak önmagával vetélkedett volna, hogy tényleg jó döntés-e kiadni a kezéből. Az pedig, hogy miért nem segít valaki beilleszkedni? Nem is tudom, nem merült fel senkiben, én pedig nem szoktam semmit erőltetni. Mindamellett, ha a nyomodban folyton egy figyelő szempár van, nem is akarsz annyira kiríni, el vagy úgy, ahogy vagy és kész.*
-Az az igazság, hogy fenemód izgalmas volt, úgyhogy nem tudtam volna vele lassabban haladni, tényleg köszönöm! *Mosolyodom el őszintén, egyébként is őszinte típus vagyok, bár persze nem annyira drasztikusan és mellbevágón, mint mondjuk ő. Aztán egy kicsit elakad, én pedig zavartan igazítom vissza a ruhám vállát a helyére. Jó, hát néha előfordul az ilyesmi, főleg, ha hirtelen mozdulatokat teszek. Azért a felajánlásra egy kedves mosollyal bólintok.*
-Ez kedves tőled, de persze csak, ha nem jelent gondot. Tudod, ha félted, vagy bármi, akkor elvagyok én. Lehet, hogy a könyvtárban is van ilyesmi. *Mégis csak azt tanultam, hogy legyek visszafogott, és ne mondjam rá mindenre elsőre, hogy igen, akkor sem, ha nagyon szeretném, hiszen most persze, hogy örülnék még egy kis kalandnak!*
-Tudom, és köszönöm is persze, ha ráérsz valamikor velem foglalkozni. *Mellé lépek és követem a tekintetét. Annyira idegen az ég, persze ott a sok csillag, de egészen mások, mint amiket én ismertem. Amikor még kicsi voltam, sokszor ültünk ki este a tornácra a mamával, amikor már nem volt dolga. Persze akkor már mindig nagyon álmos voltam, de erőltettem, hogy ébren maradjak, mert vele akartam lenni. Mesélt nekem a csillagokról, a csillagképekről és én bármilyen áhítattal ittam is minden szavát, mindig elaludtam végül. De akkor is imádtam azokat az estéket, és most annyira hiányozik az ég, amit ismertem!* -Szereted a csillagokat? *Pillantok rá, bár kétlem, hogy nézné őket, ha nem szeretné. A palacsinta említésére elmosolyodom, örülök, hogy ízlett neki.*
-Szívesen sütök még, bármikor, ha kérsz. Én nagyon szeretem, és igazából sósan is lehet ám enni, nem csak édesen. Ezerféle felhasználási lehetőséget tudok a palacsintára. *Mesélem lelkesen, a visszakérdezésre pedig csak sóhajtok egy aprót. Végülis meg vagyok ahhoz képest, amit a helyzet.*
-Vagyogatok, köszi. A szobám még egy kicsit olyan idegen, de majd idővel biztosan jobb lesz, a könyved sokat segített. *Eresztek meg még egy apró mosolyt. A szoba kicsi is, és nem szoktam meg, hogy másokkal aludjak együtt, legalábbis nem minden este.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Pént. Május 31, 2013 6:46 pm

* Igazából már akkor tudom, hogy rám vár, mikor meglátom. Látom a tétova mozdulatot, mellyel nem tudja merre is menjen, ujjait, ahogyan görcsösen markolják a könyvemet, melyet olyan félve adtam neki kölcsön. Igazából csodálkozom, hogy már vissza is hozza! Valahogy a kölcsön adott cuccaimat, állandóan, nagy nehézségek árán sikerül visszakunyerálnom, és most ez jó érzéssel tölt el, hogy van valaki – végre!!!!! – aki magától visszaadja, és látszólag hibátlan állapotban.
Arcomon végigfut egy halovány mosoly, mikor a könyvre nézek, majd amint a pillantásom fentebb szalad, már el is komorodom. Nem a lány a bajom, inkább a ruhája. De ezt a múltkori balesetnél is kifejtettem. Csak nem értem, hogy miért nem karolja fel valaki, miért nem segít neki senki beilleszkedni?! Hiszen kedves, jóravaló, és mindemellett még szép is. Igaz, totálisan a szöges ellentéte annak, amit én kedvelek, bár ugye, az ember változik, Nati után pedig, akár még közelebbi kapcsolatba is kerülhetnék valakivel. Hiszen kilépett az életemből, magamra hagyott és még csak nem is írt! Így talán már ideje lenne másik barátot keresnem magamnak, embereket, akikkel kijövök! Még akkor is, hogyha nem vagyok egy nagyon barátkozós típus! Bár talán vele kivételt tehetnék, hiszen igazán pozitív, hogy visszahozta a könyvem, és hogy vigyázott is rá. Na meg persze, ő is eléggé elveszett, talán ketten kimehetnénk abból az erdőből, amiben benn ragadtunk! *
- Ó hát ez remek! Köszönöm nem gondoltam, hogy ilyen hamar végzel majd vele! * mondom könnyedén, majd ha ideadja el is veszem tőle a könyvet. *
- Adhatok még, ha akarod… * mondanám tovább, azonban ruhájának pántja épp ekkor csúszik le a válláról, én pedig megpillantom kecses nyakát, vállának gömbölyű vonalát, és kissé zavarba jövök. Na nem mintha eddig nem láttam volna, csak most valahogy ráterelődött a figyelem, én pedig nem voltam egy ilyen látványra felkészülve. *
- Majd én elviszlek! De ezt már mondtam! * mondom, majd az ablakhoz sétálok, és a csillagokat kezdem bámulni. Igazán szépek, Oroszországban pedig milliót láttam belőlük! A fejed felett feküdt az egész világegyetem! *
- Egészen jól, köszönöm! pont a minap jutott eszembe, hogy milyen finom palacsintát is sütöttél. Nem szoktam édeset enni, és most valahogy megkívántam… tudod ez ilyen hirtelen jött dolog…
- És te hogy vagy?

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Kedd Május 28, 2013 7:16 pm

*Igazából, ha tudnám, hogy miken jár az esze még meg is érteném, hiszen akár mit teszek folyton a családom jut eszembe, folyton ott lebeg a szemem előtt Maggie barátságos, kedvesen melengető mosoly, apa szigorú arca, ami mindig megenyhül, ha nem lát minket más, és persze anya folyamatos sürgölődése. Még a húgom is hiányzik, pedig néha az idegeimre ment a folyamatos nyafogásával és hisztijeivel. És Lionel... akiről fogalmam sincs, hogy átvert-e, vagy sem, tényleg csak játszott velem, vagy igazat mondott és talán már soha nem is fogom megtudni. A múltat és azt, ami fontos nekünk nagyon nehéz elengedni, én már csak tudom. Téblábolok, nézem az ajtókat és már majdnem úgy döntök, hogy jobb lenne távozni, amikor lépteket hallok meg. Hátraarcot csinálok és meg is látom, azt akit vártam. Megejtek egy kedves mosolyt, bár az ő arca most is felettébb komoly.* -De, határozottan téged! Mármint nem vártalak, hanem próbáltam megkeresni a szobád, gondoltam, hogy már kellene a könyved. Nagyon vigyáztam ám rá, egy karcolás sincs rajta tényleg. És remek volt, igazán izgalmas! *Mesélem el lelkesen, bár tudom, hogy a jókedvem úgy sem fog rá áttelepedni. Olyan rossz, hogy folyton mogorva, hiába vannak rossz dolgok, attól még lehet örülni az életnek nem? Idővel minden jóra fordul, a nélkül nem lehet élni, ha nem remélünk. A kimért megjegyzés hallatán végigpillantok magamon, és nem igazán veszem fel a stílust, amivel beszél. Finoman megrántom a vállam, amitől a ruhám vállrésze lecsusszan a karomra. Zavartan igazítom vissza.* -Oh, pedig ez az legkisebb, nem nagyon van tudod más. Az egyik szobatársam azt mondta, hogy majd eljön velem vásárolni, de aztán mégsem került rá sor, nem is tudom, valahogy elfelejtődött. *Azért csak hozzáteszek egy mosolyt, és kipillantok a közeli ablakon. Szép az idő, napközben csúnya felhők voltak, de most látszanak a csillagok. Imádom a csillagokat!* -És te hogy vagy? *Nem akarok rákérdezni nyíltan, hogy hol voltál, mert még félreértené, hogy számon kérem, vagy ilyesmi, nála erre is bőven van esély.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Kedd Május 28, 2013 7:00 pm

* Eleget sétáltam már az ódon falak között. Voltam vacsorázni, elhajtottam pár szerelmesen csókolózó párocskát, és most már leginkább lehajtott fejjel, kullogva lépdelek felfelé a második emeletre. Nem bírok magammal mit kezdeni, unatkozom. Régen, még Oroszországban, egyszerűen csak fogtam magam és átballagtam Natihoz. Ketten sosem unatkoztunk, vele még a némaság is izgalmas volt. Sosem fogom elfelejteni, hogyan dobogott a szívem, hogy milyen nagyon verdesett bordáim között. Imádtam, szerettem, szerelmes voltam, és talán még most is az vagyok. Pedig mélységesen megbántott és hiába voltunk a legjobb barátok, egyszerűen csak kiszállt az életemből, és magamra hagyott.
Hangosan morranok egyet, majd kinézek a kissé repedt tükrön, melyről eszembe jut az a busz utazás, amikor is a semmi közepénél tartva egysezrűen csak megcsókoltam. Miért kell nekem mindenről Rá gondolni?
Megrázom a fejem, amolyan lemondóan, nem akarok rá gondolni. Túl régen volt már mindez, és nem akarok ezzel törődni. Magammal kellene foglalkoznom, és azzal, hogy nekem mi a jó. Ő pedig nem az, legalább is azt mutatja a jelenlegi felállás.
Még pár lépcsőfokot megmászok, majd a folyosóra érkezem, ahol egy ismerős arcba botlok. Rajta kívül teljesen kihalt az egész, csak ő ácsorog és téblábol mintha nem tudná mit is akar valójában. Felvonom a szemöldökömet, majd lehunyom a szemem egy pillanatra mikor meglátom a ruháját. Újabb költemény, mely nem megfelelő. Tényleg vásárolnia kellene! *
- Csak nem engem vársz? * kérdezem, majd nézek a lányra, annak hosszú hajára, és a kezében szorongatott könyvre és kockákra. Hát visszahozta, remek, nem kell unatkoznom este! *
- Ez a ruha még mindig túl nagy, de már jobb egy fokkal... * mondom kimérten, és remélem nem sértődik meg, bár kedves ismét nem vagyok... *

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Kedd Május 28, 2013 6:43 pm

*Az az igazság, hogy fogalmam sincs, hogy melyik lehet a szobája, de vissza akarom adni már a könyvet, mert láttam, mennyire féltette és nehezen adta oda. Biztosan hiányzik is már neki, vagy ki tudja, én pedig nem szeretném, hogy e miatt legyenek álmatlan éjszakái, ahol rémálmaiban az dereng fel neki, ahogy össze-vissza tépem és kenem azt, ami az övé. A ruhám talán egy fokkal kevésbé nagy, mint amit először látott, de mivel még nem voltunk vásárolni, így azért nem durván látványos a különbség, csak éppen valamivel könnyebb ebben a mozgás. Persze a szoknya most is hosszú, a felsőm pedig kellemesen dekoltált. Hülye egy divat, de akkoriban gáz volt, ha kilátszott a boka, de a mély dekoltázzsal senkinek sem volt soha problémája. Színt tekintve világos égkék darab, hozzá passzoló cipellővel, hosszú szőke hajam kiengedve, mint általában, csak néhány csat díszíti. Majdnem a fenekemig ér, de eszem ágában sincs levágatni. Persze azért most nehezebb, mert eddig Maggie fésülte minden nap, most pedig... nekem kell, de megszokom majd, hiába mondták a szobatársaim, hogy jobb lenne megszabadulni legalább a felétől. Eszem ágában sincs, mindig is büszke voltam a hajamra! A kezemben óvatosan fogom a könyvet, természetesen semmi baja sincs, egy apró gyűrődés sem látszik rajta, a kockákat pedig kis zacskóban fogom a másik kezemben. Időnként kipillantok az ablakon, az is lehet, hogy nincs is a szobájában, és amúgy sincs sehol névsor, szóval attól tartok ez igazából nem volt valami jó ötlet. Csak így sétálgatva esélyem sincs, hogy megtaláljam, de akkor hogyan?*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Vas. Május 12, 2013 1:46 pm

* Fütyörészve jön ki a F.V. (Fiúk Várószobája) helyiségből, rend, ritmus, vagy bármi dallam a fütyörészésében nem fedezhető fel, sőt, inkább erős zeneietlenség és fülbántó sípolások és füttyök összessége - nem vett egy énekesmadárról sem példát. Hanyagul pakolja egymás elé a lábait, talán az is csodaszámba megy, hogy nem akadnak össze az alsó járásra alkalmas végtagjai. Szemlélődik, fütyörészik voltaképp csak az unalmát fejezi ki. Néhány lépés után az előbbi hang-káosz rendezettségre lel és egy fülbemászó dallam lép a helyére: "Ti ti ti ti tá tá". Ez az apró rigmus folyamatos ismétlődéssel szökken a levegőbe, valamint olyan vidám könnyedséggel, mint egy gyermek szájából hangzó dallamocska, amelyről tudja, hogy az ő korosztályának írták. Lassan halad, irányvételéből kivehető, hogy a lépcsőn túlhaladva, majd lefele igyekszik.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Vas. Május 05, 2013 7:19 pm

*Valahogy észre sem vette, hogy Polly megfogta a kezét, de most amikor kimondja, hogy igenis számít, akkor a kézfogás is tudatosul benne, pasi lévén csak egy dologra tudott figyelni, az pedig a kimondott szavak voltak* Ezt azért jó tudni. *Kulcsolja össze ujjait a lányéval, és finoman mosolyog a puszit illetően, hiszen nem gondolt semmi komolyabbra. Fura módon Polly esetében még a barátságban is kiegyezne, de mégis alakul valami, amit a legjobb ütemben csinálnak. Fontossá vált neki egy édes kis fruska, akinek a kedvéért hajlandó megemberelni magát, nem mászik bele helyes Milák ágyába, és nem is érzi ezt rossz dolognak, annak ellenére, hogy korábban erről szólt az élete.* Én is kedvellek. *Nem viszonozza a puszit, hiszen már megtette korábban, csak elteszi a még mindig a nyakában lógó mp4-et, most úgysem fogja tovább hallgatni.* A sebeket sem ártana minimum kimosni, mert még itt fertőződik el. *Teszi hozzá pimasz kis fintorral, de a forrócsoki őt is felvillanyozza.* Igen? Akkor tegyünk róla, hogy szuper hangulatod legyen. *Kissé idétlen módon ringatni kezdi Polly kezét, mintha óvodások lennének, de nem tehet róla, jól érzi magát így. Talán szerelmes?*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Vas. Május 05, 2013 7:09 pm

*A fejpuszi jól is esik most neki, nem is feltétlenül kell most ennél több, hiszen a helyzet nem feltétlenül kíván meg valami sokkal erőteljesebbet ugye.* -Persze, értem én, vigyázol magadra, de azért egyedül sosem könnyű. *Teszi még hozzá halkan, de nem mondja tovább, hiszen tény, hogy a srác tud magára vigyázni, végülis ezt teszi már jó ideje, és még mindig él. Ettől még persze tuti, hogy aggódni fog érte, amikor nincsenek mondjuk együtt. A kérdésre egy picit elmosolyodik, majd végül bólint egyet.* -Ühüm, persze, hogy számítasz, azt hittem, hogy ez valamennyire azért egyértelmű lett ennyi idő alatt. Kedvellek no. *Kicsit azért ágaskodik, mert a srác magasabb nála és az arcára ad egy puszit.* -Jobb már igen, tényleg köszönöm és nem is kell felhagynod semmivel, hiszen ez a részed, semmi jogom nem lenne azt kérni, hogy ne tedd. *Nem engedi el a srác kezét mostmár, ha megfogta. Lehet, hogy e téren ő gyorsabban halad, vagy máshogy, de most mégsem annak van itt az ideje, hogy kapkodjanak. Még amúgy is bőven van mit emésztenie.* -De egy forrócsoki még tuti dobna a hangulatomon. *Teszi még hozzá egy apró mosollyal, aztán szépen a büfé felé veszik mondjuk az irányt.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Vas. Május 05, 2013 6:57 pm

*Nagyot nyel, hogy ne kezdjen el szipogni, mert tényleg muszáj neki erősnek lenni, hogy Polly érezhesse, hogy számíthat rá. Magához öleli a bújós kislányt, simogatja egy picit a hátát, és végül maga sem tudja, hogy miért, de ad egy puszit a fejére.* Veszélyes, de tudatos életet. Sokkal jobb, ha tudom, hogy mire számítok, és elébe tudok menni. *Nem kioktató még most sem, csak próbálja megmagyarázni, hogy már évek óta ezt csinálja, és mindig túlélte. Jó, sosem volt egyedül, mert volt, hogy Mike segített neki, volt, hogy Lory, vagy az apjuk, hiszen ha mondjuk éppen a tó fenekén csücsül, nyakában pedig egy karmos kéz, akkor nehéz egyedül kikecmeregni onnan, de azért ha egyedül volt, akkor is megoldotta. Így kétségtelen, hogy jobban van rá motiválva, hogy vigyázzon magára, viszont azért valamire felkapja a fejét* Na hékás, akkor én... most számítok neked? Nem azért tettem, mert... *Harapja el, aztán megrázza a fejét.* Csak, hogy neked legyen jó. *Megértően bólint, nem mindenki tudja elviselni, hogy látja a holtakat, vagy hogy fájdalmat lásson az élők arcán, de ő a végeredményért teszi mindazt, amiben a Prestonok életműve rejlik.* Meg, érted... bármit. Nem hagyok fel vele, mert ezt kell tennem, de ne aggódj, tudok magamra vigyázni. *Most picit eltolja magától a lánykát, hogy le tudjon rá nézni, aztán kérdezi meg.* Jobb már kicsit?

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Vas. Május 05, 2013 6:41 pm

*Hiába, hogy örökre távozik-e vagy sem, számára ez most nagyon is olyan, no meg ha egyszer rávette magát, hogy elbúcsúzzon, akkor jó eséllyel nem fogja bírni ezt újra megtenni, ha pedig találkoznának, akkor ez óhatatlanul megtörténne. Bőven elég ez egyszer is. Kicsit összerezzen, amikor Jonas megöleli hátulról, hiszen alapvetően eléggé lefoglalta maga a látvány, és kissé be is fagyott tőle. Szipog még kicsit, aztán nem is nagyon kell megfordítani, megy az magától. Hozzábújik a sráchoz, a mellkasára hajtva a fejét, jó most hallgatni a megnyugtató szívdobogást.* -Itt vagy, de veszélyes életet élsz... nem túl megnyugtató. *Jegyzi meg lassan elfojtva a szipogás végét is. Az a helyzet, hogy ha enged annak, hogy jobban megkedvelje a srácot, akkor meg folyton aggódhat, hogy mikor filézi ki valami durva démon, és azért ez nem valami jó kapcsolat alap. Persze azt sem teheti meg, hogy elvonja attól, amihez ért és amivel foglalkozik, csak így nehéz. A felvetésre viszont határozottan megrázza a fejét.* -Nem akarok halottakat látni, főleg nem mások szeretteit, aki bolyonganak, az nem lehet valami kellemes. Nem is tudom, te hogy bírod. *Határozottan újra megrázza a fejét, aztán inkább csak Jonas kezéért nyúl, hogy kihúzza a zsebéből és megfogja azt.* -Megígéred, hogy mindig nagyon vigyázol magadra? Nem akarok tőled is búcsúzni, túl sokakat veszítettem már el, akik fontosak voltak. *Igen ezzel azért kimondja, hogy fontos neki a srác, megkedvelte, és nem lenne jó az ő halálhíréről is értesülni.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Vas. Május 05, 2013 6:32 pm

*Egy picit ugyan messziről figyeli a jelenetet, ám bármennyire is megszokta már, hogy valaki búcsúzik a szeretteitől, ez valahogyan mégis más, személyesebb. Egészen meghatódik. Könny ugyan nem gyűlik a szemébe, de szerencse, hogy nem kell beszélnie, és Polly háttal van neki, mert eléggé torokszorító az érzés. Végighallgatja azt, hogy Marcel talán örökre távozik, ám a démonvadász tudja, hogy ez korántsincsen így. Aki valójában is ért a halottakkal való kommunikációhoz, az a későbbiekben is meg tudja majd idézni őket, kivéve ha valami nagyon távoli, komoly elűzést mondtak ki a szellemre. Nap mint nap tehát nincsen lehetőség, hogy társul ott legyen mellettünk a szerettünk, hiszen már más életet él. Próbál zord fejet vágni, hiszen az nem járja, hogy ő is elsírja magát, ám ha Polly hátranéz, akkor azért már nem csúnya a tekintete, hanem tényleg meghatott. Ám a lány nem fordul meg, így úgy érzi, hogy neki kell valamit lépnie. Finoman átöleli hátulról a kis rózsaszínt, nem letapizós, hanem gondoskodó jelleggel, és belesuttog a fülébe.* Elment, de én itt vagyok veled. *Aztán maga felé fordítja a lányt, és finoman végigsimít az arcán.* Nem akarok tőled semmit, amit te nem akarsz, csak segíteni. Van rá mód, hogy mindig lásd a holtakat, amikor csak akarod, a szakvezetődnél lehet ezt elintézni. *Jegyzi meg egy finom mosollyal, és elengedi Pollyt. Végülis a barátság is nagyon fontos, ő pedig végképp nem akar most visszaélni a helyzettel, hiszen a mutatványos rendkívül törékeny, megesett. Csak zsebredugja a kezét, és várja a választ.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Vas. Május 05, 2013 2:06 pm

-Talán. *Ismétli meg Jonast, aztán ugye odatartja a kezét, de elég bizonytalan, hiszen mégis csak önként vállalja azt, hogy megvágják a kezét, nem csoda, ha nem olyan nagyon bátor az egész ügy kapcsán. Nagyot nyel, és egy pillanatra be is csukja a szemét, amikor a kés már közeledik a kezéhez. Talán úgy egyszerűbb, ha nem látja a dolgot. Nem egy harcos alkat, hogy hűde nagy fájdalomtűrési küszöbe legyen. Apró szisszen, amikor a hideg fém érintkezik a bőrével és csak utána nyitja ki a szemét megint. Kicsit megrezzen, amikor a mágikus kölcsön életbe lép.* -Honnan tudsz te ilyeneket, és egyáltalán miért akarsz ennyire segíteni nekem? *Bukik ki belőle a kérdés. Oké a srác már a tudtára adta többször is, hogy tetszik neki, de azért ez még csak elég nagy dolog ahhoz, hogy szimplán csak tetsszen neki, mégis csak a vérét, a képességét adta, ha rövid időre is. Még egyszer bizonytalanul Jonasra néz, láthatóan van benne egy leheletnyi félsz ahhoz, hogy tényleg megforduljon. Aztán csak megteszi. Azonnal könnybe lábad a szeme, amikor meglátja Marcelt. Egészen halkan beszél, el- elcsuklik a hangja, ahogy közelebb lépdel.* -Annyira... annyira sajnálom! *Igazából ezt még sosem mondta ki, a temetéskor sem, amiről lelépett hamar és azóta sem, hiszen inkább úgy kezelte az egészet, mintha a kiskölyök ott lenne vele és nem halt volna meg, így igazából nem kellett elfogadnia magát a tényt. Automatikusan közelebb lépdel, leguggol és megpróbálja megölelni, ami ugye nem igazán működőképes ötlet, mégis csak egy szellemről van szó. Szipogva törli meg a szemét, de végül nem mondd mást, valahogy az, ami a kiskölyök tekintetében van, eleget mondd, testvérek, nem kell több szó. Aztán lassan homályosodni kezd Marcel alakja.* -Ne menj még! Kérlek! *Csak egy fejrázást kap, majd a távolban egy pillanatra feltűnnek a szüleik is. Aztán csak áll ott háttal Jonasnak, potyognak a könnyei, és lassan az öccse is eltűnik, együtt lehet a szüleikkel odaát, békében... és ő itt maradt egyedül.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Vas. Május 05, 2013 1:53 pm

*Picit vérzik tehát a tenyere, azt tartja Polly felé, aki még mindig bizonytalan, ám hajlik arra, hogy elhiggye a dolgot.* Elhiszem, nehéz megvállni egy szerettünktől, de talán megbékélsz, ha láttad, beszéltél vele. *Veti fel a lehetőséget. Megvárja, míg Polly közvetlenül odalép elé, aztán magyaráz, picit hadonászva a késsel.* A vérem adom neked, hogy te is képes legyél arra, amire én. Látni, kapcsolatba lépni velük. A holtakkal. *Jegyzi meg nagy komolyan, és egy pillanatra Polly szájára téved a tekintete. Mégiscsak pasi, segítőkész, meg minden, de valahol ezzel párhuzamosan nagyon is vágyakozik egy csókra. De ennek nem most van itt az ideje. Az ép kezével megfogja a lány csuklóját, és egy gyors felszínes vágással megcsinálja a bemetszést. Alig fájdalmas, hiszen éppenhogy egy szúrás. Ha ez megvan, akkor a két tenyeret összeilleszti, és hagyja, hogy a lány is birtokába jusson, még ha ideiglenesen is a képessége alapjának. Vélhetően nagy szikrázás történik, hiszen az ilyesmi nagyon ritka, hogy bárki is megosszon egy ilyen személyes tudást egy társával. Amint a szikrák elhalnak, kedvesen mosolyog a lányra, és biccent, ahogyan elengedi a kezét, eltéve a kést.* Na most fordulj meg. *Kicsit hátralép, hogy ne is zavarjon, visszasunnyog a párkányhoz.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Szomb. Május 04, 2013 11:38 am

*Fene tudja, a legtöbb barátja eleve nem mágiahasználó, szóval e téren érthető, ha nem jöttek egyből azzal, hogy halottlátóként ez megoldható, hanem az volt az első reakciójuk, hogy hülye vagy, hogy azt hiszed, látod a halott öcsédet. Valahol érthető volt a reakciójuk, csak mondjuk nem épp jó formában. És persze olyan is volt köztük, amit egyszerűen ő reagált túl, meg sem hallgatva érvelést, vagy ilyesmit, mert akkor meg még eleve túl friss volt a seb. Mindenesetre tehát akkor Jonas nem ül, csak user értette félre, szóval akkor mellé áll, a falnak veti a hátát és próbál legalább valamennyire megnyugodni. A logikus érvelés persze teljesen érthető, csak hát az a helyzet, hogy jelen esetben túlságosan maga alatt van, hogy hatást lehessen elérni vele.* -Én értem, de... akkor sem akarom, hogy elmenjen. *Na igen ez akárhogy is nézzük azért önzőség, hiszen Marcel már így is úgyis meghalt, de ez tipikusan az a helyzet, hogy a halál sokkal rosszabb tud lenni az élőknek, a holtak sok esetben könnyebben elfogadják a tényt, az élő viszont itt marad a hiánnyal a szívében és nehezen tud felülemelkedni a bánaton. Oldalra pillant, amikor aztán Jonas megvágja a kezét a késsel. Először meg is ijed, ez látszik is rajta.* -Mit csinálsz? *Mered rá, mert hát annyira nem ért az efféle mágikus izékhez. Aztán a srác a kezét nyújtja felé, bizonytalanul jár a szeme a kés, a véres tenyér, és Jonas arca között. Fogalma sincs, hogy mit tegyen, végül csak lassít a szapora légzésen, lehunyja a szemét és előre emeli a kacsóját a srác felé. Nem nagyon mondd semmit, kár lenne megkérdezni, hogy fájni fog-e, ha egyszer tuti biztos.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Szomb. Május 04, 2013 11:19 am

*Dehogy hülyézte volna le Pollyt. Ha kedvelünk valakit, az az alap, ha elfogadjuk őt úgy, ahogy van, vagy ha muszáj változnia, akkor a segítségére vagyunk valamilyen módon. Ezek szerint Pollynak nem sok barátja, segítő szándékú ismerőse volt eddig. Ő nem ült le a földre, hanem a párkányról huppant vissza a folyosóra, álló pozitúrába.* Nem maradhat örökké veled. Óvott téged, ameddig tudott, de ő most már nem élő, és tovább kell mennie, ahol a közös szeretteitek várják őt, ezt meg kell értened. *Magyarázza a logikus levezetést, és próbál nagy megértő, nem kioktató lenni. Óceánkék szemeivel bátorítóan pislog, nem is tudja most hirtelen, hogy mit is tegyen, elég a magyarázat, vagy megölelje a leányzót, aki most nagyon maga alatt van. Beharapja az ajkát, tényleg egy lehetetlen helyzet.* Az is lehet, hogy tudtok beszélni, és még tud maradni egy darabig. Én nem faggattam ki a szándékairól. *Vonja meg a vállát, ez családi ügy, nem akarta beleártani magát. Azonban a leányzó megmakacsolja magát, és így nem akar lemondani a dologról, bár most akkor nem tudni, hogy elfogadja-e a tényt, hogy eddig csak a túlzottan erős kötődés miatt ő képzelte oda Marcelt. A démonvadász határoz végül, és egy apró kést húz elő a csizmájából. Megvágja a tenyerét, és int Pollynak, hogy nyújtsa a kezét.* A döntés a tiéd.

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Pént. Május 03, 2013 7:36 pm

*Tény, hogy ehhez is nagy akaraterő kellett, mármint hogy ne rohanjon el egyből. Egyedül az az oka, hogy sok mással ellentétben Jonas nem csak azt mondta, hogy hülye vagy lányom, hanem konkrétan azt, hogy ő bizony látja az öccsét igazából. Azért ez így más, mégha attól még erőteljesen kételkedett is ennek az esetleges hitelességében. Szóval követi a tekintetével az irányt, majd végül amikor Jonas lecsúszik a fal mellett a padlóra odalépdel mellé. Egy kicsit megborzong, hűvös a szél, meg úgy az egész helyzet miatt.* -El... elbúcsúzni? *Nem ül le a srác mellé a földre, de mostmár tuti, hogy nem fog elmenni, csak ácsorog ott mellette tétován és azt a helyet figyeli, amit előzőleg Jonas mondott, hogy ott van Marcel.* -És ha én nem akarom, hogy elbúcsúzzon? *Bukik ki belőle a kérdés. Hiszen ezt az egész helyzetet úgy tudta igazán elfogadni, hogy ott volt vele a kis srác, és ha elbúcsúzik és eltűnik és ezt elfogadja... akkor igazán el kell fogadnia a tényt, hogy meghalt.* -Én még... még nem vagyok kész rá, hogy elmenj, nem megy... *Arra felé beszél, ahol a kiskölök szellem alakját véli az alapján, amit ugye Jonas mondott. A kérdésre végül hevesen megrázza a fejét.* -Nem akarom látni, ha akkor eltűnik örökre. Akkor nem! *Makacs, de nagyon határozottnak tűnik. Igen az a helyzet, hogy baromira nem volt képes még feldolgozni ezt, ami nem csoda, hiszen a szülei meghaltak, az öccsét is engedje el? Az már túl sok.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Pént. Május 03, 2013 7:29 pm

*Már az is nagy szó, hogy Polly egyátalán hajlandó meghallgatni a felvetést, és nem rohan el, vissza sem nézve. A bál óta hosszú idő telt el, és ha azóta ezen rágja magát, akkor kérdés, hogy mennyire lesz könnyű elfogadtatni vele az igazságot. Követi tekintetével a lány mozgását, és egy pillanatra összenéz a kissráccal is, aki hálásan integet neki. Talán Marcel is szerette volna, ha Polly nem csak vágyódik utána, hanem tényleg fel tudja venni vele a kapcsolatot. Ez akár most esélyes is lehet, ha a kis rózsaszín nem kezd el hitetlenkedni. Továbbra is a párkányt támasztja, és bár a lány most nem rá néz, de megértően mosolyog. Nem először lát már ilyet, hogy valaki annyira vágyódik egy halott rokon után, hogy képzeletében tovább él, vagy egész egyszerűen az illető azt hiszi, hogy látja holtában. Pedig ennek megvan a módja. Egy pillanatra kiles az ablakon, a feltámadó tavaszi szél kissé megborzolja a függönyt, mintha tényleg szellemjárás lenne, pedig ez csak egy fuvallat. Visszaigazgatja az anyagot, és lehuppan a folyosó kövére. Zsebre vágott kézzel figyeli Polly "tapogatózását"* Igen, arra... *Végighallgatja a kekszes sztorit, ki is nézi a srácból az ilyesmit.* Hát nem tud sok mindent csinálni, de azt mondja, hogy mindig is itt volt, amióta... tudod. Viszont tovább kell majd lépnie hamarosan. Csak el akart búcsúzni. *Maga felé fordítja a mutatványost, és komoly pillantással mélyeszti bele a tekintetét Polly szemeibe* Ha látni szeretnéd, én tudom a módját. Akarod? *Nem tűnik ördögi alkunak, igazából nem is kér érte semmit. Csak jó pont lehet ez, de semmi több.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Pént. Május 03, 2013 6:35 pm

*Ő viszont e téren sokkal inkább a megszokások híve, a rendes randik valahogy mégis csak számítanak neki, nem pedig mondjuk pár találkozás után ágyba bújni egy sráccal, aki bár helyes, meg minden, de hát akkor is na. Az úgy nagyon gyors, előbb érdemes megismerni a másikat, hogy az esetleges problémák is felmerülhessenek, mint most. Továbbra is csak ácsorog, és mostmár karbafonja maga előtt a kezét, úgy várja a választ. Igenis mostmár érdekli, hogy nem csak kamu-e az egész, vagy csak szórakozik vele, rajta a másik. Egyik sem érintené túl jól, annyi szent. A válaszra akaratlanul is kitágul kicsit a pupillája, úgy néz a srácra kissé csodálkozva, hiszen a rövidke leírás alapvetően tökéletes. Aztán követi az irányt, amerre jelzett, szóval hirtelen megperdül a tengelye körül.* -Marcel? *Suttogja bele a levegőbe, de hát nem lát arra semmit, de azt csak nem tette volna meg Jonas, hogy teszem azt utána jár az öccse kinézetének és aztán meg csak szórakozik vele ezzel az egésszel ugye? Bizonytalanul megfordul, mostmár le vannak eresztve a kezei, csak idegesen tördeli őket maga előtt időnként.* -Úgy néz ki, vagyis nézett... ahogy mondod. Akkor is a kekszét akart felmászni a székekkel, amikor... *Nagyot nyel, amikor kijavítja magát és a végén egy pillanatra el is csuklik a hangja, de végül tartja magát.* -De, az nem... nem lehet, hogy te is látod, meg én is máshogy, vagy csak hirtelen változtat helyet, vagy... *Nem, persze, hogy nem lehet. Erre semmi esély sincs, maximum azt remélhetné, hogy így van. De hát most dőlt össze benne egy fél világ, mert úgy fest az öccse, akit eddig látott tényleg csak az agyának a szüleménye, a lelkiismeret furdalásának kivetülése.* -És mit csinál? Mondd valamit? Nem kéne neki a túlvilágon lenni?

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Pént. Május 03, 2013 6:25 pm

*A démonvadász nem a hagyományos értelemben vett randik elkötelezett híve, de az biztos, hogy Polly más bánásmódot igényel, mint korábi "barátnői". Mondjuk már most úgy véli, hogy letehet az egészről, hiszen az igazság felfedésével teljesen elvágta magát a kis rózsaszín vattacukortól, de sebaj, ha ezzel tud segíteni, lehet önzetlen. Végülis a Preston életmű, atyja öröksége is önzetlenségre, mások segítésére épül. Az most már egyértelmú, hogy a leányzó hátrál, és nehezen hiszi, sőt, hazugságnak véli szavait. Rátámaszkodik a párkányra, és sóhajt. Nehéz lesz szembesítés, de ha már elkezdte, akkor végig kell vinnie.* Hát jó, legyen. Szóval kicsit pufók, szalmaszín haja van, enyhén szeplős. Az első két foga kiáll, mint egy pocoknak. Így megfelel? *Pillant várakozóan a lányra, cseppet sem akar arrogánsan lekezelőnek tűnni, de nem igazán tudja, hogy mivel oszlathatná el a kételyeket. Végül Polly háta mögé biccent, miszerint ott van a srác, nem amerre a másik allis állandóan tekinget.* Hidd el, jót akarok, segíteni, de ha nem kell ez neked, akkor csak szólj, és már itt sem vagyok. *Nekidől a párkánynak, és hagyja, hogy Polly átgondolja, eldöntse a dolgot.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Pént. Május 03, 2013 1:17 pm

Cat R. Morgannak

*Elereszt egy hahotázó nevetést a randira hívás megemlítésére. Zavarban kellene lennie, de igazából felkészült rá, hogy félre értheti Cat az érdeklődést.*
-Őszintén megvallva nem pont randira gondoltam. *a nevetés az eddig látott szelíd mosolyra szűkül *
- Mondjuk az sem igaz, hogy nem fordult meg fejemben a gondolat, de igazából rajtad kívül még csak egy személlyel sikerült összefutnom, és azt is sajnos csak tegnap este, amikor megérkeztem. *Kezeit kicsit mozdítva beszél csak.*
-Épp ezért gondoltam arra, hogy megpróbálok segítséget kérni, mert társasággal sokkal jobb körbejárni a birtokot, mint magányosan sétálgatni. *Apró mosoly marad csak meg a szája szélén, mintha túl lenne a zavarán, uralkodna magán, bizonytalanságáról csak az apró jeleket fürkésző zöld tekintete árulkodik. Egy percig habozik csak a cselekedettel, majd felajánlja jobb kezét, hogy Cat bele karolhasson – régi módi udvariasságnak tűnik -.*
- Nekem egész jól hangzik a dolog. *Komisz arckifejezéssel várja a nő reakcióit, viszont teljesen mindegy, hogy elfogadja-e a lehetőséget Cat, ígyis - úgyis elindulnak.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Pént. Május 03, 2013 12:56 pm

Enrathol Dorheadnak

* Neki még mindig ott ül az arcán az elégedett mosoly, látva, hogy a fiú igenis zavarban van. Legszívesebben ugrálna örömében, de nem, annyira azért nem szadista. Csak élvezi a helyzetet. Hogy ő érez-e vonzalmat a fiú iránt? Ha érezne, se vallaná be magának soha az életben, szóval ezen még csak nem is gondolkodik. De, gondolkodik, csupán nagyon jól leplezi. De hogy mi fut át az agyán, az maradjon az ő kis titka, addig is folytatják tovább a beszélgetést. Végre valahára kinőtte a szűkszavú korszakát, ami tartott kb. három hétig, de akkor is szörnyű volt. Most már gúnytól csöpögő hangon szokott beszélni, ha olyan társaságban van. Szövetséges... Neki is van ám szövetségese, egy briliáns elme, Eva személyében, akivel kiagyalták anno azt a bálos sztorit ami annyira jól sült el, hogy kb. a fél iskolát sikerült magára uszítania, de kimagyarázta magát, szerencsére... Viszont ennél az alaknál tiszta lappal indul, ki tudja, hátha van olyan naiv, és el lehet vele hitetni mindenféle dolgot, ami a hasznára válhat. Viszonylag kedvesen biccent, hogy nincs mit. Nem szívesen ugyan, de megköveteli a rangja.A fiú megjegyzésére, miszerint jó útmutatással könnyebb lenne, felnevet. Elég hangosan, szóval furcsa lehet, de igazán nem érdekli. *
- Ezt vegyem úgy, hogy randira hívsz? * Naná, hogy teljesen mást ért, mint amit kellene, de legalább jól elszórakoztatja magát. Kivéve, ha a fiú tényleg erre célzott... Gondolkodós fejet próbál vágni, egyik kezét erősen a csípőjéhez szorítja, majd végre kinyögi a választ. *
- Egye-fene, időm mint a tenger. Javaslom, először a kúria és környékét nézzük meg, és a fontosabb helyeket. Utána jöhet Nellond. Mikor induljunk? * Teszi fel végül a befejező kérdést, és kíváncsian várja, felfogásával mennyire hozta zavarba a fiút. Néha annyira galád, de annyira tudja élvezni... *