Második emeleti folyosók

*Megérkeztek. Az ajtó előtt vannak végre. A bőrönd súlya most már nem nyomja Joseph vállát, hiszen nyugodtan leteheti azt. Ahogy a távolba néz, a folyósón rengeteg ajtót és festményt pillant meg melyek ugyebár élnek. Joseph ilyet még sosem látott csak az apja említette meg sokszor: ’’Fogok venni egy beszélő festményt! Végre valami szimbolizálja, hogy a fiam varázsló…ne a sok mugli tárgyon járjon az esze!’’ Ki tudja talán meg is vette már. A fiú nem hagy sok időt a bámészkodásra, rögtön a tárgyra tér. Bizonyára sok dolga van még. Azonban Joseph fülét zavarja ez fiú beszédstílus. Sőt személyes sértésnek veszi.
~Már megint ez! Folyamatosan gúnyolódik! Miért nem beszél normálisan?~
*De csak becsukja a szemét és elfordítja a fejét. Lenyeli a sértést. Igaz, megfordult a fejében, hogy ráförmed vagy esetleg nekiront de végiggondolva túl sok esélye nem lenne hiszen a fiú valószínűleg sokkal jobban használja a varázslatokat főleg, hogy Joseph pálcája a bőröndjében van. De természetesen ő nem ezért döntött az elnézés mellett, hiszen ő biztos benne, hogy pálca nélkül is simán ellátná a baját. Nem, ő pusztán csak azért nem ment, neki mert már tudja: itt a falnak is füle van! Ráadásul ha a festmények is szólhatnak a tanároknak, ezért bölcsebbnek látta inkább hagyni és végre elbúcsúzni tőle. Különben sem lenne túl jó úgy bemutatkozni, hogy már az első napon gondjai voltak. Ezért átveszi a kulcsot, biccent egyet, amivel kifejezi nem túl valóságos háláját és végre behelyezné a kulcsot a zárba. Azonban valami még hátra van. Igen a fiú elköszönt tőle és a kezét nyújtja. A kézfogásról eszébe is jutott, hogy nem tudja a fiú nevét. Úgy tűnik a bemutatkozás valahogy elmaradt. Ez természetesen nem Joseph hibája, hogy is lenne az övé? Nem ez a diáktársa hibája, már egyből bekellett volna mutatkozni amint köszönti őt. Legalábbis Joseph így véli.*
~Nem ismer ez tiszteletet!~
*Határozza el magába és bár most kezet nyújt neki Joseph még sem követi a példáját* ~Én be nem mocskolom a kezem~ *Gondolja magában feldúltan és végül csak ennyit szól*
-Viszlát!
*Aztán belöki a várószoba ajtaját és berendezkedik. Talán feldúltságában még egy-két kelletlen szót is illet a férfihez. Amit persze már nem hall. Csak Joseph dünnyög magányában valamit az orra alatt pakolászás közben*

*Ahogy azt elvárta saját magától, Josephnek igaza lett. Igen, ez az ember csak is érte jött, ami Joseph számára azt jelenti, hogy amint lehet áttanulmányozza a szabályzatot, hogy tisztában legyen mit szabad, s mit nem. Ahhoz, hogy végre betekintést nyerjen a sötét varázslatok világába, ahhoz elengedhetetlen, hogy ne sértse meg a szabályokat vagyis hogy, ne csapják ki. Nem mintha olyan rossz gyerekről lenne szó. Sosem csinál olyat ami nem lenne helyes. Kivéve ha belerángatják vagy úgy manipulálják, hogy végül a szabályok megsértésére vetemedjen. Remélhetőleg ez nem történik meg. Joseph nem nagyon érti a vele szemben álló úriembert és ezt az arca is tükrözi. Szemöldöke felvonva, kissé értelmetlen képet vág*
~’’És te most érkeztél’’…ez meg mi a fene? A vak is látja, hogy most érkeztem...talán mégse olyan normális ez a fickó…sajnos nem mindenki lehet olyan mint én.~
*Még jó, hogy e szavakat nem mondta ki mert könnyen lehet, hogy a fiú faképnél hagyta volna őt. A fiú tovább beszél. Most mást kezdi idegesíteni Josephet.* ~Miféle játékot űz ez velem? Ez most valami vicc akar lenni?~ *Homlokán ráncok helyezkednek el. Feldúltságát csak arcmimikája árulja el, amit a fiú vagy észre vesz vagy nem. Nem is tartja érdemesnek, hogy ezt a kis játékot szóvá tegye, inkább válaszol*
-Rendben, menjünk hát!
*Bőröndjéhez sétál, felemeli azt, majd követi a fiút.* ~Vajon mért nem tünteti el a lépcsőt?~ *Néz vissza a lépcsőre mikor már felértek az emeletre, ugyanis Josephnek teljesen világossá vált, hogy azt a lépcsőt azért nem vette észre, mert ott sem volt. Egy ilyen tökéletes fiú hogy is ne venne észre valamit*
~Bizonyára elfelejtette~ *Von vállat a fiú, majd tovább vonszolja súlyos bőröndjét remélve, hogy célba érnek végre*

*Halad a lány melett és igyekszik az eszébe vésni az útvonalat.Csendesen hallgatja a párbeszédet,lány és kenguru között.~Szóval szakmegbízott..és még állata is van.Érdekes egy hely ez.~*-Semmi baj,bár nem ismerem az állatod jellemét biztosan nagyon kedves.Nekem otthon csak egy kutyám volt.*Teszi hozzá,aztán odafigyel Bianca történetére ezekről a különleges lényekről.Érdeklődve hallgatja a másik világról szóló részt,próbálja megjegyezni amit hallott.Az új tudás sosem jön rosszul.Átveszi a kis csomagot,beteszi a zsebébe és vigyáz nehogy kiessen onnan.*-Az órára mindenképp elmegyek.Szeretek tanulni és érdekel mindenféle új dolog.*Mosolyog a lányra,majd bemegy a szobába és elámul.Régen sokkal roszabb körülmények között élt,mindig hálás lesz anyjának ezért a lehetőségért.Torka egy pillanatra elszorul,mikor eszébe jut az édesanyja aki otthon maradt a szegénységben.Gyorsan elhatározza,hogy amint lehet levelet fog írni amiben beszámol az érkezéséről.Ránéz a lányra és megint elmosolyodik.*-Köszönöm a segítséget,remélem hamarosan találkozunk.*Rávigyorog az állatra és belép a szobába,hogy jobban szemügyre vegye azt.*

//olvad//

*Angels mosolyogni kezd és nagy megnyugvással nyugtázza, hogy ilyen kedves a prefektus.*
-Meg szeretnélek kérni, hogy vezess körbe, s mond meg hol tudok enni. Valamint mikor jöttem ide, kersztűl kellett jönnöm a Sötét Negyeden.Elég rémisztőnek találtam azt a helyet. Mondhatnál róla pár szót mert...*ekkor azonban Angels az arcához kapott mert mintha kés vágta volna át. A fájdalomtól nagyon megrémült.*
-Kérlek segíts...*szólt, s hangjában erős félelem csengett...*

*Miután Chiyori megtudja a srác nevét, mosolyogva megrázza kicsit a fejét.*
-Dehogyis, nincs semmi baj Angels. *mondja, majd mostmár elindulnak a mádosik emelet felé, ami a fiúk szintje.*
-Nagyesztergár? Az hol van? Sosem hallottam még róla. *kezdi a lány, majd ő is hozzáfűz egy kis személyes dolgot.*
-Én Japánból jöttem, azon belül is Tokyoból. *ahogy haladnak, a srác tovább mesél és kiderül, hogy a Merticallok már nagyon rég harcban állnak valami Fekete Lovassal. Amikor Angels megkérdi, Chiyori hallott-e már róla, a kis vörös hajú leányzó megrázza a fejét.*
-Nem, még sosem. De örülök, hogy ti győztetek. *mondja kedvesen, majd megnyugtatásképp szól még pár szót.*
-Ne aggódj, ha legyőztétek, akkor már nem jön vissza. *mondja, majd gyorsan hozzáfűz még pár dolgot a suliról, nehogy elmaradjon.*
-Amúgy mint láthatod, elég nagy a suli, sőt még közel sem láttad mennyire. Több részre oszlik, mi most a kúriában vagyunk és a második emelet felé tartunk, a fiúk részlegéhez. A lányok szobái egyel feljebb, a harmadikon vannak. Az étkező és egyéb termek pedig értelem szerűen a földszinten. *mondja el ezt a pár információt menet közben, majd már meg is érkeznek a második emeletre.*

//fagy//

- Szia. Demetrius Gregory vagyok. Szólíts nyugottan Gregnek.-* és kezet rázott a fiúval.-* Ha jól látom te egy prefektus vagy ha minden igaz. Ha nem lenne nagy gond be tudnál osztani egy másik szobába mert a várószobába egy kicsit szűkösen vagyunk. Jó lenne már egy kis nyugalom. Utána pedig körbevezethetnél itt az iskolába. Még új vagyok itt és nem igazán ismerem a helyet. Meg ehetnénk is valamit ha akarsz.