Második emeleti folyosók

Tárgy: Második emeleti folyosók Vas. Júl. 12, 2009 3:52 pm

First topic message reminder :

A Kúriát számos zegzugos, kanyargós folyosó szeli át, melyet azonban nehéz kiismerni. Nagyon sok helyen van, hogy egy titkos ajtóra, vagy bemélyedésre bukkansz, amely akár olyan helyekre is vezethet, melyeket nem biztos, hogy jó, ha megismersz.

A harmadik emelet folyosói is hasonlóan kanyargósak, mint az iskola többi részében levők. Balra, és jobbra is sorra nyílnak a négy fős lány-hálók, és ha már jól kiismered magad ebben a rengetegben, tudhatod, hogy hol van a lányok közös fürdője. A lányok várószobáját nem nehéz megtalálni, közvetlenül a lépcsővel szemben van.

A falakat sorban szegélyezik festmények is, ritka az olyan hely, ahol ne lennének egymás alatt, fölött felfüggesztve a beszélő, festett portrék, csoportképek. Jobb vigyázni, hogy ne bosszantsd föl a festmények lakóit, mert elég nagy lármát tudnak csapni, és ha ők kimondanak valamit, hamar eljut a kúria minden zeg-zugába, hiszen a lefestett alakok tudnak járkálni a különböző festmények közt.
írta Cirelin de Sovalon

Második emeleti folyosók - Page 15 Folyoso3

Vendég

*Szemlátomást derültebb arccal halad előre, mint a korai órákban. Barna hajkoronája ugyan csak rendezetlen, még mindig nem látott fésűt, nem érdekli őt, hogy néz ki. Tenyerei épp farmernadrágjának két zsebében pihennek, amikor hirtelen, egy éppen kinyíló ajtóra lesz figyelmes. Nincs ideje elgondolkodni, ki jön ki rajta, hamar megpillantja a dús, vörös és hosszú hajú diákot, a másodéves Gabriel Blue-t. Köpni nyelni nem tud, amikor ütközik vele, és látja, hogy az akciófilmekbe illő mozdulattal kapja el a kajáját, a lasagnát.*
- Szia... ne haragudj, én voltam figyelmetlen. *Válaszol neki, s jómaga is csak fürkészi egy pillanat erejéig a fiú arcát. A csendet újabb szavak törik meg, amiből meg lett állapítja az arckifejezéséből, hogy ő bizony nem rég tért be a Nezabarba, mint újonc. Valóban jó meglátás volt.* - Kelvin Clyde vagyok. *Rövid bemutatkozása elárulhatja már, nem egy szószátyár típus, nem dumál, ha nem kell. Ugyanakkor nem félti kinyitni a száját, ha olyan helyzetbe, szituációba keveredik, még ha ez néha hátrányt is jelenthet.*
- Igazából sehová sem indultam, csak járkálok, de néha tényleg eltévedek... nem ártana, ha valaki eligazítana. *Arcára egy apró félmosoly ül ki. Örül, hogy nincs többé magára utalva, és nem vaktában kell járnia ezt a gigantikus épületet.*

Vendég

*Kívánsága úgy látszik parancs, ugyanis nyílik az egyik hálóajtó, s egy vérvörös, derékig érő hajkoronával rendelkező ifjú lép ki az ajtón, a kezében lévő lasagnás dobozt fixírozva, így nem is veszi észre, hogy nekimegy valakinek. Ha az illetőnek nincsenek olyan reflexei, melyekkel elugorhatna, valószínűleg ő is felborul, pont, mint Gabe, aki már megszokta, hogy elesik, így csak a ma már második ebédjét félti nagyon. Ő ugyan orra bukik, az ennivalót tartja, s örömmel veszi észre, hogy a „kajamentő” akció sikeres. Nem is élné túl, ha az ő imádott, és féltett Isteni eledele kárba menne, kifröccsenne. Megnyugodva veszi elő nadrágja zsebéből a villát, és gyorsan neki is látna az evésnek, még mielőtt ügyetlensége áldozatot követelne, ám megpillantja a másik fiút. Akiben elesett. Egy pillanatra meglepődik, és nagy vigyorral köszönti a diákot.*
- Halihó. Bocs, hogy nekedmentem, nem direkt volt. – *Pár pillanatig fürkészi Kelvin arcát, aztán folytatja.* – Ó, te új diák vagy ugye? Látszik az arckifejezésedből. Én Gabriel Blue vagyok, Allidonos másodéves, és te ki vagy?
*Hősünk lelkesedésén egy új fiú lehetséges, hogy megijed, de nem kell félni az öreg angyal bácsitól. Közben elkezd enni, és meg is lehet ezen lepődni, a csontsovány, vézna gyerek pár perc alatt végez egy egész tál lasagnával, aztán – töretlen mosollyal az arcán – még hozzá is tesz pár szót.*
- Oh, előételnek egész fincsi volt.
*Jelenti ki, majd hagyja egy kicsit a srácot is beszélni. Általában nem beszél ennyit…hanem sokkal, de sokkal többet, de úgy látszik, az új srác csendesebb napjai egyikét fogta ki.*
- És merre indultál? Még a végén elveszel ebben a hatalmas kastélyban. Eleinte nekem is nehéz volt a tájékozódás, készítettem is a kúriáról egy térképet, néha jól jön. Amúgy én most a konyhára indultam – enni, de ha gondolod, veled tartok, és körbevezetlek itt. Kibírom, ma már túl vagyok két reggelin, egy tízórain és egy ebéden, három körül pont ideális egy második ebéd. – *Igen, felmerül a kérdés, ő tényleg egy feneketlen gyomor? Nos, azt kell mondanom, hogy igen.*

Második emeleti folyosók - Page 15 Nuts

Vendég

*Az előző napot, vagyis a vasárnap délutánt a kastélyban való bolyongásra használta. Mondhatni fölfedezőútra indult a gigászi épületben, hogy majd amikor kell, eligazodjon abban. Gondolok itt az olyan alkalmakra, amikor időre be kéne tévednie egy tanterembe, vagy valami. A várószobában, az ágya alatt pihentek meg bőröndjei, amiket még idáig egyszer nem nyitott fel, csak ha tiszta ruhára volt szüksége a fiúk közös fürdőjének használata után. Apropó, fürdés... amikor még ott volt, s testét váltakozva érték a meleg és hideg vízsugarak, nem törődve vele, mennyi ideje áll már ott, éppen fontolóra vette a barátkozást. Eddig ő várt arra, hogy valaki megszólítsa, de most már ideje neki kezdeményezni. A lányokkal is körülbelül így áll... nem volt még barátnője az életben. Pedig már 14. Pont, amikor már kamaszodik, illene megismernie egy lányt, aki méltó az ő szeretetére. Éjszaka nem aludt túl sokat. Néha visszatérő álmai gyötörték, és erre ébredt fel, néha meg újak a Nezabarral kapcsolatban. Amikor a nap még épp hogy a szemhatáron kapaszkodott, ő már nyúzott arccal indult meg az étkezde felé, hogy magába erőszakoljon valami reggelinek való kaját, mondjuk tojást, vagy valamit, mert kellemetlennek találná, ha társaságban a korgó gyomra hívná fel magára a figyelmet. Végigtekintett a koránkelő diákok nagy csapatán, majd a gyors reggeli befejeztével újfent útra indult. Felfedező útra. Jelenleg céltalanul bolyong a folyosókon, várva valami extrára, vagy hogy hátha talál valami olyan helyet, ahol megpihenhetne pár percig, szimpatikus emberkék társaságában...*

Vendég

- Én úgy voltam vele, hogy ha már ilyen hosszú az út és új helyre jövök, akkor jobb elolvasni pár dolgot. Nem kéne már az első nap rossz benyomást keltenem. *mondja egy apró mosollyal és persze hogy nem csak azért olvasott bele kicsit bővebben a házirendbe, mert rettentően hosszú volt az út. Ő szorgalmasnak akar mutatkozni, legalábbis a kezdetekben, utána pedig a többi a tanároktól is függ, hogy mi mennyire fogja majd meg a fiút. *
- Öhm… azt hiszem, hogy még nincs kérdésem, legalábbis most nem jut eszembe semmi… köszönöm. *mondja és valószínűleg tudna még mit kérdezni, de mivel most futottak össze, kicsit meglepődött ezen a találkozón. Mindenesetre nagyon is örül, hogy nem egy hisztis diákot fog ki. Akárhogy is, Marcus a 14 évével érettebben viselkedik, mint sokan mások, akik pár évvel idősebbek nála. Ez valószínűleg a neveltetés és az eddigi élete miatt van.
Ahogy kimondja közben a szakja nevét, észreveszi, hogy a tanár arcán most valami mosolyféle jelenik meg. A vonások most már nem olyan komolyak, mint eddig voltak és így kezd szakvezetője kicsit barátságosabban kinézni. *
- Ezek szerint Ön a szakvezetőm. Elnézést, hogy nem ismertem fel, de annyi név volt leírva az értesítőn, hogy mindenkiét nem tudtam megjegyezni. *mondja, de azért ismét észrevehető az arcán a meglepettség. Nem is akárkivel futott össze ma este. *
- Remélem, hogy majd jobban meg fogom ismerni. Én nem vagyok olyan diák, aki hozzá se mer szólni egy tanárhoz, de ez szerintem látszik… *mondja és közben a kérdésére is megkapja a választ, tehát lesz szobája ma estére és majd egy kis idő múlva másik helyre költöztetik át. *
- Ezek szerint nem érdemes kipakolnom. *gondolkodik hangosan, majd bólint a tanár szavaira, tehát elkezdi követni szakvezetőjét, természetesen a két bőrönddel a kezeiben. *
- Szerencse? Én nem hiszek a szerencsében. Inkább sorsnak hívnám… szerintem minden egyes lépésünk meg van írva és semmi se véletlenül, holmi szerencséből történik. *osztja meg nézeteit a tanárával, továbbra is fent tartva a beszélgetés fonalát. Ha már kapott visszaigazolást, hogy szakvezetője is örül annak, hogy tud most beszélgetni valakivel, akkor bizony beszélni fog. A kérdésre ismét elmosolyodik, majd fejét oldalra fordítva pillant a tanárra. *
- Oh, én még csak elsős leszek. Sajnos még csak 14 vagyok, de előbb-utóbb biztosan feljebb jutok majd nemde? *kérdi vigyorogva. Nem hülye fiú, tudja jól, hogy nem lesznek gondjai az iskolában…sőt. Kár, hogy a kiemelkedő tanulmányi eredménnyel nem lehet osztályt lépni. Na de még nem kéne elbíznia magát, hiszen még el se kezdődött számára a tanítás.
Ahogy beszélgetnek, az idő is egyre jobban telik, így már átjutottak a kúriához és közben már a második emeleti folyosón lépkednek szépen komótosan.*

Vendég

* Mikor A fiú bemegy, hogy össze szedje cuccait a lány suhint egyet pálcájával hogy a neve eltűnjön hiszen már kapott szobát.*
- Varánusz háló lesz a szobád neve. Egyelőre egy szoba társad van de biztos lesz még több is. Azt hiszem hogy egyszer volt hozzá szerencsém* Mondja a lány mosolyogva, mert ebben nem volt teljesen biztos.*
- Megmutatom hogy hol találod.* Mondja mosolyogva majd megfogja a fiú kezét és a szoba elé vezeti.*
- Kedvesen itt van a kulcsa ha lehetne akkor te menj be elsőnek.* Mondja a fiúnak hiszen nem lehet tudni hogy szobatársa bent van e és nem illik benyitni egy fiú szobába egy lánynak.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Szer. Aug. 05, 2009 2:36 pm

*Torsten szerelmével Zarával ér fel a másodikra, gyorsan bemegy a várószobába és összekapja a holmiját. Mikor újra megejelnika folyosón már minden cucca nála van egy bőröndbe zárva, gitárja pedig tokjában a hátán pihen.*
- Nos szerelmem merre megyünk? Melyik hálót nézted ki nekem?
*Kérdia lánytól kedvesen, mjd egy csókot nyoma szájára.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Hétf. Júl. 27, 2009 10:31 am

*Kicsit gyorsan pörögtek az események, de ez egyáltalán nem gond. Legalábbis Aaron szemében nem az. A lány elmondta, hogy mik a lehetőségek, de igazából a fiúnak tök mindegy. Medence, medence, víz van benne, és ez a fontos. Ő bárhol jól tudja érezni magát, csak legyen jó a társaság. Már pedig arra nincs gond, hiszen jól el van Rose-al. A prefi gyorsan felszaladt, átöltözni. Amint visszaért, máris kérdezi hogy merre menjenek. Aaron csak úgy hasraütés szerűen választja az egyiket.*-Akkor legyen az a sportcsarnokos. Bár nekem mindegy, ha a másik jobb, akkor mehetünk oda is.*Mondja, majd elindul előre, hiszen az előcsarnokig simán tudja az utat, és addig is csak remélni tudja, hogy arra mennek.*-Amúgy, tök jól nézel ki.*Mondja a lánynak mosolyogva. Nem tudja, hogy Rose hogy értelmezi ezt a dolgot, de kíváncsian várja, hogy mit fog erre mondani.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Hétf. Júl. 27, 2009 10:23 am

*Kezével homlokára csap - igaz is, ezt is elfelejtette. Brávó. *- Igaz. Jólvan. Akkor ... Hmm... A kúria környékén van vízi park, a labirintusban meg van sportcsarnok, ahol vannak medencék. Döntsd el, hogy inkább hova szeretnxél menni, én pedig azonnal itt vagyok.* hadarta, majd el is tűnt a fiú mellől, fel a harmadikra, be a Vipera hálóba. Felvett egy kék fürdőruhát, és egy farmer miniszoknyát, meg egy toppot. Elkapott egy fehér törülközőt, majd le ismét a másodikra.*- Nos, merre?* kérdezte mosolyogva, majd ha a fiú válaszolt, el is indulnak a kiszemelt helyre.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Hétf. Júl. 27, 2009 10:15 am

*Aaron elgondolkozik a kérdésen, aztán eszébe jut, hogy egy helyet sem tud, ahol itt lehetne úszkálni. De egy ekkora sulinak biztosan van medencéje, vagy valami. Ha más nem, akkor lemennek a tóhoz.*-Hogy hol? Hát az az igazság, hogy nem tudom. Van itt valami medence? Vagy menjünk egy tóba? Mert nekem igazából mindegy, de az biztos hogy én még nem jártam ilyen helyen, szóval szerintem simán el fogok tévedni.*Mondja mosolyogva. Rájött, hogy Rose-al kell maradnia, különben annyit fog bolyongani hogy megtalálja a lányt, hogy mamár nem igen találkozhatnak.
Mivel rajta már most is olyan nadrág van, melyben mehet fürdeni, így nem kell visszamennie, hanem ha a lány megengedi, akkor inkább vele tart, fel a harmadikra is, és akkor együtt mehetnek tovább, valami úszóalkalmatosság felé.*-Nah, merre?

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Hétf. Júl. 27, 2009 10:10 am

*Kissé mérgesen, felháborodva, na meg összezavarodva rohan ki a szobából. Persze mind magára mérges, a hülyeségjei miatt. Aaron kiáltására megáll, majd lassan megfordul.*- Öhhm, csak úgy hallottam, mintha valaki szólt volna nekem.* füllentett, mivel más ok nem jutott az eszébe.*- Hmm, fürödni ... Most?* kérdezett vissza, kissé idegesen pillantva a fiúra.*- Rendben. Hol?* kérdezte, majd, miután megvárta a választ, elindult fel a hálójába átöltözni, majd a megbeszélt helyen találkozik a fiúval.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Hétf. Júl. 27, 2009 9:10 am

*Aaron kicsit meglepődik hogy Rose őt kereste, de hát nincs mit tenni, egy prefektusnak biztos sok dolga van, ezzel Aaron is tisztába van. Mosolyogva válaszol a lány kérdéseire.*-Köszi jól vagyok. A napjaim is remekül telnek, csak egy gondom van, hogy már rég nem beszéltem a tesómmal. Kicsit hiányzik, de remélem hogy ma összefutok vele. És veled mi van? Hogy vagy mostanság?*Meséli ezt az igen szívszorító történetet a fiú, majd kitér a hálóval kapcsolatos témára.*-Hát jól van. Igazából mindegy hogy kivel leszek egy szobába, bár remélem jófej srácok, de úgyis szinte csak aludni megyek a szobába, bár nem tudom hogyha tanulni kell majd akkor is így lesz-e. Na de akkor menjünk a várószobába, mert azért a cuccaim kellenének.*Mondja mosolyogva a lánynak, majd kettesben elindulnak a várószoba felé.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Hétf. Júl. 27, 2009 9:05 am

*Nem telik bele sok idő, máris megjelenik a keresett személy. Rose hirtelen megijed, amikor Aaron megszólítja, de meg is örül neki.*- Helló Aaron! Hogy s mint? Hogy telik itt?* kérdezte érdeklődve, a kérdésekre meg szélesen elmosolyodott.*- Már segítettél azzal, hogy itt vagy. Nos, megtudtam, hogy nincs hálód. És pont találtam egy hálót, ahol van egy szabad hely. Mit szólnál mondjuk ahhoz, ha a váróból átköltöznél a ...* motyogta, majd előkapott köpenye zsebéből egy jegyzetet, és megkereste rajta a háló nevét*- A vándorsólyom hálóba. Szaktársad is van ott, Royale. Gordville. Aranyos srác. Láttam párszor.* mondta mosolyogva, majd várta a fiú reagálását.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Hétf. Júl. 27, 2009 8:58 am

*Aaron sétálgat a második emeleti folyosón. Késői reggelijéből tér vissza a szobájába a fiú. Jól teleette magát, talán túlságosan is, de hát mit lehet tenni, ő már csak ilyen. Lassan halad a folyosón, nem foglalkozva a vele szemben jövő diákokkal. Hogyha meglátna egy ismerős arcot, akkor persze egyből leállna beszélgetni vele, de így nincs értelme, hiszen nem nagyon akar ma ismerkedni. A mai napon fehér térdig érő rövidnadrág, és egy kék póló van rajta. Elég furcsán hathat így a fiú, főleg hogy már megszokták tőle a farmer ing párost, de hát ha ilyen kedve van akkor így öltözik föl. Amúgy sem ad sokat mások véleményére, ő úgy van vele hogy a lényeg az hogy magának tetsszen, és érezze jól magát a ruháiban. Mikor már majdnem eléri a várószoba ajtaját, akkor meglátja a tegnap megismert prefektust. Aki nem más mint Rose Emily Scott. Aaron odasiet hozzá, és megszólítja a köpenyes lányt.*
-Szia Rose! Mit keresel? Csak mert látom, hogy kicsit tanácstalanul bolyongsz itt, segíthetek?
*Kicsit furcsa, hogy egy új diák kérdez ilyet egy prefektustól, de Rose láthatóan keresi valamelyik szobát, vagy esetleg valamelyik fiút, és Aaron bízik benne, hogy segíthet a lánynak.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Hétf. Júl. 27, 2009 8:43 am

*Köpenysuhogás, majd egy kissé sápadt arcú lány jelenik meg a második emeleti folyosón. Az előbb futott össze Chris-szel, de most csak köszönt a fiúnak, majd le is intette, és elviharzott mellőle, mondván, hogy dolga van. Elvégre prefektus. Lassan indul meg a hosszú folyosón, a várószobát keresve, de tudta nélkül még véletlenül sem jó helyen keres. Hiába, a fiú emeleten még nem ismerte jól ki magát. Fintorog párat, de azért tovább keres. Valamit? Nem, valakit. Hosszú, fekete köpenye kigombolva, alatta egy rövid farmernadrág és egy halványkék felső.*~ Áhh, hol van ez a fiú?~* gondolja magában, miközben érdeklődve szemléli a hálók ajtajait.*

Vendég

*Christopher ma igen korán megtalálható az iskola falai között - ami nem a szobája. Merthogy a fiú 10, dél előtt nem igazán szokott felkelni, nem nagyon mutatkozik. Kivéve persze ha órája van. De néha még arról is késik 1-2 percet. De most, hogy nyár van, nem nagyon siet a felkeléssel. De ma valahogy mégis 10 óra előtt dugta ki a fejét a takaró alól.*
~ha az a nyomorék nem csapdosta volna úgy a szekrényajtaját...~*gondol szeretettel az egyik szobatársára, akire bizony felébredt. hiszen a srác randira készült, igy nem nagyon tudta eldönteni, hogy mit is vegyen fel és olyan izgatott és idege volt, hogy ide-oda rohangált a szobába, mig Chris ki nem küldte. De mivel a srác sem tudott visszaaludni, kénytelen volt felkelni ő is. Igy most a folyosón sétálgat és elhatározza, hogyha már ilyen korán felkelt, harap valamit.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Szer. Júl. 22, 2009 6:47 pm

*Mikor elcsitítják, akkor megszeppen, de csendben is marad, és inkább csak szorítja magához a lányt, eprsze nem túl durván, hanem finoman, ülve, de érezve, hogy igen, tényleg itt van, és ez valóban nem álom, hanem nagyon is valóság. Mikor végre meghallja Ariana hangját, akkor még szélesebb lesz boldogságának mosolya. Aztán, a szavak hallatán kissé elkomorul, és csak hallgatja a lány szavait.* -Ez igazán nem szép. Egy ilyan angyalnak jobb bánásmód kellene.. És, részvétem. *mondja, miközben finoman végigsimít a lány vállán, és rámosolyog, mint egy bíztatás képpen. Kászon is megbökdösi orrával a lányt, miután kiörömködte magát. A fiú a lány kérdésére már talpon is van, és kezét nyújtja a lány felé.* -Téged bármikor bármire. Úgyis éppen a Fogadóba indultam. *mosolyodik el ismételten, és, ha minden igaz, miután segített a lánynak felállni, szépen kézen fogja, és levezeti az énekes halotthoz.*

Vendég

*Nos, ha felborulnak, akkor Ariana nem nagyon siet felállni, a földön ülve öleli magához szorosan Zakariást. Némán a fiú szájára helyezi az ujját, mosolyogva, majd kis ideig hangtalanul bújik hozzá, a fejét Zaki vállára hajtva. Pihenget, kiélvezi, hogy végre itthon van, egy barátjához közel; egy barátjához, akiről némelyik pillanatban már azt hitte, soha nem látja viszont. Aztán válaszol a mondatokra, halkan.* - Nem álmodsz, hazajutottunk, és én is nagyon, nagyon örülök neked... én is azt hittem, hogy talán soha nem jutunk haza, és sosem látlak viszont, pedig még annyira rövid ideje vagy a barátom... Alig fél órája értünk haza, fogalmam sincs, csak zuhanyozni volt időm... A bánásmód... Hát mit mondjak, azért nagyon örültem, mikor végre sikerült lezuhanyozni. Szalmán aludtunk, meg a földön, és azért éjszaka elég hideg volt Egyiptomban, szóval Chris sikeresen megfázott, talán tüdőgyulladása is van. Meghalt egy fiú, akit nem ismertem, valamint Astru tanárnő, és ma... ma Goraph... *Itt elcsuklik a hangja, majd behunyja a szemét, aztán folytatja.* - Belecsúszott egy lyukba, Jack próbálta felhúzni, de kicsúszott a kezéből. Én fel akartam lebegtetni, de későn érkeztem... ha gyorsabb lettem volna, talán még élhetne... és nem, nem vagyok rá kíváncsi, hogy nem az én hibám, és ennek így kellett lennie, Jacktől már megkaptam, köszönöm. *Újra elhallgat, majd kicsit elhúzódik, és Zakariás szemébe néz, majd halványan, kissé talán erőltetve elmosolyodik.* - Meghívsz egy kakaóra, Szépszemű?

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Szer. Júl. 22, 2009 6:28 pm

*Mikor valami nekirobog, akkor szinte nyikkanni sincs ideje, emrt máris azon kapja magát, hogy valaki felborította. Igen, eléggé elkalandozott, és eléggé nem figyelt ide ahhoz, hogy könnyen kiborítsák az egyensúlyából. Mikor aztán magához tér a sokktól, és észreveszi, hogy ki is az, akire rátalált, eléggé elpirul, hiszen az angyal, akit várt, megjelent.* -Csípj meg, hogy nem álmodom! Ariana, te itt? Jaj de jó, hogy látlak! *örül meg, de nagyon, és szorosan magához öleli a lányt, és igazából ő se nagyon akarja elengedni.* -Már azt hittem, hogy el fogsz veszni, hogy sosem jössz haza, hogy bajod esett, de hála az égieknek, semmi bajod nincsen. Mióta vagy itt? Nagyon rosszul bántak veled? *kérdezősködik, miközben nem, nem engedi el a lányt, de azért a hangerőből visszavesz, hogy nehogy kilyukassza szegény dobhártyáját. Kászon pedig lelkesen, farokcsóválva, ugatva, csaholva esik neki Pereusnak, a hirtelen lelkesedéstől emg még inkább boldog lesz.*

Vendég

*Futó léptek a lépcső felől; a harmadik emeletről rohan le valaki, nyaktörő sebességgel. Ahogyan Jacknek említette, a leányzó azért felment a szobájába zuhanyozni és átöltözni, hogy azért szalonképes állapotban álljon Dean elé. Mert hozzá siet most. Befordul a sarkon, és sikeresen belerohan Zakariásba, már nem tud időben lefékezni. A hirtelen ütközéstől elesik; belekapaszkodik Zakariásba, így ha az elég erős, akkor a karjaiban végzi, ha meg nem, akkor esnek mind a ketten. Ariana levegő után kapkod, és bocsánatkérést hebeg, majd már futna tovább, mikor eljut a tudatáig, hogy mégis kibe sikerült belefutnia. Miután ez a felismerés megtörténik, nyikkan egyet, majd szorosan átöleli Zakariást, és nem hajlandó elengedni; még Pereus is boldog nyávogással ugrik Kászon felé.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Szer. Júl. 22, 2009 5:52 pm

*Kilép a szobájából, és a lehető legkényelmesebb tempójában igyekszik a Fogadó felé, hogy egy újabb adag, jeges, hideg turmixot önthessen le a torkán. Kászon ott lépdel mellette. Zakariás feketében van, talpig, mint mindig. Fekete hosszúujjú, fekete ing, most ez az új stílusa, egy ideig legalább is. A nadrágja fekete, cipője fekete, szemei feketék, lelke azonban egyelőre még tiszta, mint a patyolat. Léptei kissé hosszúkásak, ahogyan végigsétál. Fogalma sincsen arról, hogy bárki is visszatért volna a fogságból, a hírek nem jutottak el hozzá. Ez nem csoda, hiszen most jöttek csak vissza, így azért annyira nem gáz, hogy nem jutott el hozzá a hír. Minden esetre nagyon aggódik, hogy merre járhat az ő angyalkája, éppen ezért gondolatai el is kalandoznak egy cseppett..*

Vendég

*Lépcsőket mászni Amynek nem egyszerű mutatvány szóval felkapaszkodik Jason hosszú kabátján és a vállán pihen meg.Mikor a neve felől érdeklődnek, eléggé zavarba jön...erről teljesen el is feledkezett.*
- Jason McCall *kezet nyújt a tanárnak, majd miután a kézrázás megtörtént a szurikátára mutat*
- Ő pedig Amy. *a daimon tanárra emeli tekintetét és mézes mázos hangon megszólal* -Üdvözletem
*Jason arcára furcsa fintor ül ki és megvető tekintettel Amyre néz*
~Hogy Te milyen nyalizós vagy...~ *Amy még mindig a tanár urat nézi, de közben azért válaszol...*
~Csak próbálok kedves lenni.~
*A fiú inkább már nem is válaszol...Közben egy újabb kérdés hangzik el és Jasonbe belehasít a felismerés, hogy mennyire felkészületlen.*
- Ööö...igazából még...nem tudom őket...
*mondja kicsit zavartan.Tisztára rosszul érzi magát amiért tényleg nem tud szinte semmit.Már talán arra is számít, hogy kap egy jó adag letolást*

// Fagy //

Vendég

*Ketten sétálgatnak lefelé. Többféleképpen is nevezhetnénk most a két embert. Lehetnek haverok, szobatársak, szaktársak, de jelen pillanatban ellenségek. Egy nagyon komoly, és életveszélyes verseny előtt áll a két fiú.*-Hah, nincs olyan hogy verhetetlen.*Mondja, majd a kendőre néz. Nehezen tudja elolvasni a feliratot, mivel rossz helyen áll hozzá, de mikor a fiú mondja is hogy mi van rá írva akkor széles mosollyal a száján reagál erre.*-Nagyon menő, de rajtad már ez sem segíthet kedves barátom. Sajnos azt hiszem el kell hogy mondjam, itt látod azt az embert, aki megdönti a csúcsodat. Tudom ez fáj, de ez az igazság.*Mondja Gabriel-nek, miközben elérnek a lépcsőhöz, ami levezeti őket először az első emeltre, utána pedig a földszintre. Nem sietnek, hiszen nem hajtja őket a tatár, szépen nyugodtan elsétálnak, aztán szépen nyugodtan esznek.*

Vendég

**Előzmények: Vakond háló**

*Két pár lábfej halk koppanásai hallatszanak a folyosón, ugyanis Gabriel és az új szobatársa indult el az ebédlő felé, hogy megtartsák a lasagnaversenyt. Hősünk közben a válltáskájából cibál elő, egy fura, zöld kendőt, amit hamar a nyakába akaszt, így felfedve annak írását, azaz „Vigyázz, kész egyé’!”, ezt is aznap reggel találta meg szekrényében, pont, mint azt a bábut, melyet Marq már megismert.*
- Ugye milyen menő? Néhány éve kaptam, sajnos Garfieldosban nincs ilyenem, de nem baj, Bozontot is nagyon bírom ám.
*Mutat az írás feletti képre, mely a másik kedvenc film/rajzfilm hősét ábrázolja.*
- Ne is ábrándozz, hogy meg tudsz verni, lasagna-evésben verhetetlen vagyok. A’sszem még a guiness rekordok könyvében is benne vagyok, a suli előtt muglik közt éltem. Bár a könyvesben nem vagyok biztos, pontosan nem emlékszem.

Vendég

*Természetesen ő is szeret megimserkedni új személyiségű emberekkel, pláne ha azzal az illetővel még soha életében nem találkozott. Meglepi a fiú lekezelő stílusa, nem szereti ha kutyaként bánnak vele, de kihívásnak veszi. Elvégre meg kell tanulnia alkalmazkodni, és a végén majd a fiú is belátja, hogy Cirill bizony nehéz eset. Háta mögé helyezi rajzmappáját, felszegi fejét, és halkan megjegyzi.*
-Ha van kedved, tarts velem. *Ez úgy hangzott, mintha valami komoly megbízás teljesítésében lenne szüksége társra, szövetségesre. De az is lehet, hogy Cirillnek hátsó szándéka van, pedig nincs. Így hát gondolsan ügyelve arra, nehogy megint szétpotyog a szépfiú által összerakott mappája, megindulnak lefelé a lépcsőn, az udavarra, hogy megsüljenek.*

Vendég

*Nem, a balta nem igazán Lawrence stílusa, maximum átkot kaphatna tőle a fiú ha rosszabb hangulatban lenne. Klausztrofóbiában pedig szerencsére Lawrence nem szenved, és ő jobban is szeret bent lenni, mint odakint. Bár, ha jobban meggondoljuk, neki mindegy valamennyire, hogy hol van... És bizonyos személyekkel szívesen sétál Nellond utcáin, a friss levegőn. A mosolyt nem viszonozza, ő mostmár újra hűvösen tekint a fiúra, mintha csak szemében csillogna valamennyi élet, értelem. Kezeit újra összefonja a háta mögött, majd a kijelentésre még mindig kissé hidegen mosolyodik el.* - Valóban nem. A rendezett dolgokat sokkal jobban kedvelem, ezt tudnád, ha bepillantanál a szobámba. *Fejével a nemrég elhagyott Tigris cápa háló ajtaja felé bök, ahol bent már egy levél várja az ágyon, amiről még nem is tud... De ez így van jól.* - Veled tarthatok az udvarra? *Nem árt, ha az ember ismerkedik, társasága van.*