Tanári szoba

Tárgy: Re: Tanári szoba Hétf. Júl. 01, 2013 4:33 pm

*Elég kellemetlen helyzetbe kerültem és biztos, hogy ezen fogok rágódni este. Tetszik nekem a nő, de (lehet, hogy a nagyanyám lehetne), ki tudja, hogy mennyire illünk egymáshoz. Na igen, elég perverz ötletek jutnak eszembe, de végül úgy döntök, hogy adok neki egy esélyt - jobban mondva magamnak - arra, hogy megnézzem, hogy milyen is. Hiszen nem igazán ismerem és így máris más megvilágításba helyeződnek a dolgok. Hogyha tényleg nem olyan vérszomjas... Megdobban a szívem, amikor az ajtóhoz siet, majd elkapom a kezét és lágyan közelebb húzom magamhoz, majd randevúra hívom. Igen, azt hiszem, hogy ez tényleg egy randevú. Eddig csak egymásnál teázgattunk, de most... Megremeg a szívem, amikor kibukik belőle a"Miért?" kérdés és bután meredek rá. Nem igazán tudok erre mit reagálni, így kissé zavartan elmosolyodom és csak bólintok. Látom, hogy az ő arcán is egy kedves, meglepődött (talán kicsit bugyuta) vigyor terül szét és a szeme felcsillan.*
- Ennek őszintén örülök, kedves Celine! *hajtok fejet a nő felé mosolyogva, bár tény, hogy én magam is kíváncsi vagyok, hogy mi fog ebből kialakulni.*
- Akkor a temetésen találkozunk! Majd megkeresem. *mosolyodom el és engedem el a nőt, hiszen búcsúzik már. Egy apró puszit is nyom az arcomra, amin kicsit lefagyok, habár a szívem erőteljes ütemre vált. Csak bugyután vigyorogva nézek a nő után és emelem fel a kezemet, intve neki. Uramisten!*

Tárgy: Re: Tanári szoba Pént. Jún. 28, 2013 12:21 pm

*Nem tudom, azt hiszem én sem tudom, hogy mire számítottam, de már annyira ismerem ezt a tekintetet, vagy legalábbis úgy gondolom, hogy ezt ismerem. Amikor kirúgtak, csak mert én élek és mindenki más meghalt, ahogy néztek rám a kollégák, akik közé még előtte tartoztam, mintha kívül álló lennék, egy senki, aki már ellenség... egy veszélyes szörny. Annyira fájt, és olyan hirtelen változott mindent, hogy talán még a mai napig sem dolgoztam fel rendesen, inkább csak elzártam és kész, hogy ne kelljen vele foglalkoznom. A szüleim és párom... ez már csak hab volt a tortán, és nem akarok újra ilyesmit átélni, ezért is akarok távozni, mert úgy talán könnyebb. Ha nem kedvelem meg ezt a férfit túlságosan, akkor egyszerűbb elengedni, hogy találjon olyat magának, aki nem veszélyes, aki egyszerű ember. Furcsán érzem magam ezektől a gondolatoktól, mintha máris kezdenék kötődni hozzá, pedig épp most kellene ezt elvágnom. Távozni készülök, a kezem már a kilincsen pillanatokon belül, amikor aztán utánam lép és elkapja a kezem. Kysaakii elröppen a vállamról tisztes távolságba és már-már fenyegető pillantást lövell a férfire. Meglepetten torpanok meg, majd fordulok felé.*
-Engem... miért? *Bukik ki belőlem a kérdés hirtelen, hiszen pár perce még úgy tűnt nem akar velem lenni, mert nem tudja kezelni ezt a helyzetet, most pedig mégis együtt menjünk a megemlékezésre... együtt, mint... mint mi? Végül lassan bólintok és egy apró mosolyt ejtek meg.*
-Örülnék neki, ha elkísérne, bár nem tudok majd végig önnel lenni, mert egyes momentumokat felügyelnem kell. *A mosolyom egy leheletnyit szélesedik, amikor teázni hív. Ittunk már teát együtt... kétszer is, de ez most mégis más. Megdobban a szívem egy pillanatra, randevúra hív?* ~Bugyután mosolyogsz, mint egy tinilány, akit először hívnak randira.~ *Legszívesebben nyelvet öltenék rá, de az gyerekes dolog lenne, főleg olyan korban, mint az enyém.*
-Szívesen iszom önnel egy teát... bármikor! *Vágom rá hirtelen, kicsit talán túlzásba is esve. Nem szabadna kiadnom magam, legalábbis túlságosan nem, hiszen ezzel azt jelzem, hogy szívesen elmegyek vele bárhova, sőt határozottan vágyom rá. Kicsit mozdítok a kezemen, amit elkapott, az ujjaimat finoman a tenyerébe csúsztatom. Vajon csak próbálkozik, vagy eltud fogadni annak, ami vagyok? Nem tudom, de azt hiszem ez most elég.*
-Gondolom fáradt, ha nem rég érkezett és még ki is kell pakolnia, csak aztán vigyázzon, hogy ne legyen akkora rumli megint. *Mosolyodom el kicsit, majd elengedem a kezét, előre hajolok kicsit és egyszerű puszit adok az arcára. Úgy viselkedünk, mint két kölyök! Megint a kilincsre csúszik a kezem. Nem köszönök el külön, a pillantásom mindent elmondd és a puszit annak szántam. Kitárom az ajtót, hogy Kysaakii ki tudjon libbenni, majd én is utána indulok... dolgom van.*

Tárgy: Re: Tanári szoba Pént. Jún. 28, 2013 11:46 am

*Nem igazán tudok mit reagálni erre. Valahogy eszembe sem jutott, hogy Celine nem ember. Mármint nem teljesen. De vajon miért viselkedek így? Hogyha az derült volna ki róla, hogy tünde, vagy fél-angyal, vagy ilyesmi, akkor is ez lett volna a reakcióm? Lehet, hogy nem. Hiszen eddig azt hittem, hogy ő is ugyanolyan ember, mint én. Egy egyszerű ember, semmi több. Látom rajta, hogy mennyire fáj neki a reakcióm, de nem tudom, hogy mire is számított.*
- Persze, de... Azért valamit csak kéne... *vigyorodom el játékosan, de még mindig pörög az agyam, hogy vajon mit is kellene mondanom. Nem akarom, hogy a nő egyszerűen lelépjen és megszakítsa velem a kapcsolatot. Már ha volt közöttünk kapcsolat.*
- Jegyzőkönyv? Oh, értem. *nézek a szekrényhez, majd mikor Celine az ajtó felé indul, odalépek hozzá és elkapom a kezét. Tényleg, milyen hideg.*
- Elkísérhetem a megemlékezésre? *nézek mélyen a szemébe és egy határozott mosoly fut végig az arcomon.*
- Utána megihatnánk valahol egy teát... *invitálom... Randevúra. Igen, azt hiszem, hogy ez egy randevú akar lenni, bár kérdés, hogy ő annak veszi-e. Kíváncsian várom a válaszát és habár kicsit félek, mégis szeretném ha igent mondana. Annyi veszélyes lénnyel találkoztam már, és Celine annyira gyönyörű! Nem tudom elképzelni, hogy bántana, vagy hogy veszélyes lenne rám. Ha meg igen... Akkor maximum én is vámpír leszek...*

Tárgy: Re: Tanári szoba Pént. Jún. 28, 2013 10:44 am

*Én inkább nem is gondoltam át ezeket a dolgokat, hogy vajon hol temetik el, hogy itt, vagy itt csak a megemlékezés lesz, és majd otthon. A szülei... rémes érzés lehet, biztosan nagyon szerették. Elszorul a szívem, amikor az én szüleimre gondolok, hogy ők hogyan reagáltak, amikor meghaltam. Nagyon kiborultak, de akkor még jobban, amikor kiderült hogy mégsem, vagyis nem teljesen. A mai napig a fülembe cseng apám utolsó mondata, hogy számára meghaltam, én már nem a lánya vagyok. Azóta nem láttam, nem hallottam felőle semmit. Hogy mondhat egy szülő ilyet a gyerekének... mégis hogyan? És anyám is csak hallgatott, nem mondott neki ellent, nem állt fel, hogy visszatartson, amikor egyetlen bőrönddel elmentem otthonról. Igyekszem elűzni az emlékeket a fejemből és csak csendben bólintok a férfi szavaira, majd rám terelődik a szó és végül nehezen de kimondom, hogy mi is vagyok. A reakciója pedig... megszoktam már ezt, de attól még hihetetlenül fáj. Lesüti a szemét, nem tudja, hogy mit mondjon. Érti, de mégis... azt látom rajta, hogy döbbent, hogy képtelen kezelni a helyzetet.*
-Nem kell semmit reagálnia Péter, ez van... én már elfogadtam, úgy ahogy. *Mondom elhaló hangon, miközben Kysaakii az ajtó felé röppen.* -Én megmondtam ugye? Menjünk! *Helyes ez a fickó, kedves és imádom a történeteit, de... majd valaki más készít neki finom teákat. Nem tudja elfogadni a helyzet, nem tud mit kezdeni vele és ezt nagyon jól látom. Ismerem ezt a tekintetet, túl jól ismerem. Azt hiszem még jobb is, hogy ez most derült ki, mint később, amikor már... ha megszerettem volna.*
-A megemlékezés úgy tudom jövő szombaton lesz. *Megremeg egy leheletnyit a szám széle, de erősen tartom magam, keményen nézek rá.* -A megbeszélés részletei pedig ott a szekrényben. Sok minden le van írva, afféle jegyzőkönyv, át tudja olvasni. *Elfordítom a tekintetem és az ajtóhoz lépek. Bólintok egyet a levegőben lebegő démonnak.* ~Sajnálom, hogy nem hallgattam rád.~ *Közelebb repül és a vállamra ereszkedik. Tudom, hogy sokszor nagyon keményen beszél, de mégis gyakran igaza van, csak védeni próbál és segíteni nekem. Furcsa ez a kapcsolat közöttünk, máig sem értem, miért alakult ki. Azt hiszem egyszerűen csak a baj kovácsolt össze minket.* ~Jobb most, mint hetek múlva, te is tudod mennyire fájt, amikor Richard kidobott.~ *Összeszorítom a szám, mert érzem, ha nem tenném, akkor megremegne. Hátrapillantok még a vállam felett a tanácstanul ácsorgó férfire.*
-Viszlát... Péter! *Lenyomom a kilincset, és ha nem állít meg, ha nem mondd semmit, akkor egyszerűen távozom. Van még dolgom mára, kár pazarolni az időt.*

Tárgy: Re: Tanári szoba Pént. Jún. 28, 2013 10:26 am

*A diák halála tényleg váratlanul ért és nagyon sajnálom is, de persze el sem tudom képzelni, hogy mit érezhetnek a hozzá közel állók, vagy éppen a szülei. Vajon ők tudják már? Ők is itt lesznek a temetésen? És vajon itt temetik el a testet, vagy majd otthon? elég morbid kérdések cikáznak át a fejemen és persze egy fiús gondolat is, hogy vajon hogy nézhet ki ez a dögös nő feketében. Elhessegetem a gondolatot, mielőtt megmozdul bennem valami, és a nőre nézek. *
- Igen, biztos vagyok benne, hogy nagy megrázkódtatás volt ez mindenkinek. A szüleinek is nehéz lehet... *harapom el a mondatot és inkább be sem fejezem. Nem akarok erre a szomorú dologra gondolni. Kettőnkre terelődik a téma és mikor meghallom, hogy nem én vagyok a hibás, kisfiús mosoly jelenik meg az arcomon, majd kíváncsian pislogok a nőre. Elég furcsa kérdést tesz fel, de én állok elébe. Mikor elkezdi a mondatot, értetlenül nézek rá és eszembe sem jut a vámpír. Rosszul van a vértől? Vagy undorítónak találta? Ezek a kérdések cikáznak a fejemben egészen addig, amíg ki nem mondja, hogy mi is ő. Kell néhány másodperc, amíg leesik a dolog, majd tátott szájjal bámulok rá. Látom, ahogy gyorsan feláll, eltávolodva tőlem. Nyelek egyet, és kissé elsápadok, majd beletúrok a hajamba. A démonka megszólal, én pedig kissé ijedten nézek rá, hiszen először fel sem fogom, hogy ki beszél. Amit mond, az igen komolyan érint, de egy darabig nem tudok megszólalni.*
- Ehh... Vámpír? *ismétlem meg a mondatot, és úgy meredek a nőre, majd lassan én is felállok.*
- Hát így... Öhm, érthető a dolog... *sütöm le a szememet. Ismét Celine-re nézek és megvonom a vállamat.*
- Hát... Fogalmam sincs, hogy hogyan is kellene most reagálnom... *nyögöm ki nehezen, és a furcsa mondat szöget üt a fejemben. Nem akar legyengíteni senkit. Nem tudom leképzelni, hogy ez a gyönyörű, tüneményes nő egy vérengző vadállat legyen.*
-Annyira hihetetlen... *motyogom, és mélyen a nő szemébe nézek, kicsit oldalra döntöm a fejemet és úgy vizsgálom meg sápadt arcát, márvány sima bőrét és jut eszembe, hogy milyen hideg is volt a keze, mikor a fejemre tette. Tényleg nem nagyon tudok mit mondani, így csak tanácstalanul széttárom a kezemet.*

Tárgy: Re: Tanári szoba Pént. Jún. 28, 2013 8:29 am

*Én már túl vagyok a kezdeti megrázkódtatáson, hogy a kislány meghalt, de ugyanolyan nehéz és fájó kimondani még most is, maximum már nem látszik rajtam annyira. Látom, hogy őt is elég rosszul érinti a hír, amit nem csodálok, hiszen hallottam már lelkesen beszélni a diákokról. Ha egy fiatal élet elvész, az mindig szomorú és mély űrt hagy maga után. Legszívesebben előre nyúlnék, hogy megsimítsam a fejét, amikor lehajtja azt, mintegy vigasztalás képpen, de aztán visszatartom a késztetést. A felvetésre bólintok lassan, hiszen természetes, az elmúlt napokban sok mindent intéztem ezzel kapcsolatban, végülis már egy ideje afféle mindenesként funkcionálok, amit rám bíznak azt megcsinálom, mégha ilyen szomorú feladat is.*
-Természetesen, azt hiszem nagyon sokan ott lesznek majd. Nem is tudom a többiek hogy viselik, a társai, amikor visszatértek... láttam, hogy akadt, aki nagyon összetört. *Nekünk is nehéz ez, de mennyire nehéz lehet a barátainak, akik szerették. Bele sem akarok gondolni. Kicsit kellemetlenül is érzem magam, hogy a saját dolgunkra terelődik a szó, hogy ilyenek az előzmények, de nem akarom, hogy még e miatt is rosszul érezze magát. A visszakérdezés egyértelműen mutatja, hogy tényleg azt hitte, ő a hibás, pedig egyáltalán nincs így. A kisfiús mosoly láttán egy pillanatra elgyengülök, de aztán összeszedem magam újra. Várja a válaszom, én pedig halkan sóhajtok egyet, Kysaakii-ra pillantok, akin persze most is látom a rosszallást.*
-Tudja ön beverte akkor a fejét és a vér... *Nem tudom, hogyan mondjam ki, hogy képtelen vagyok uralkodni magamon.* ...nem vagyok teljesen ember, vámpír vagyok. *Nyögöm ki végül, majd gyorsan pattanok fel a fotelből, ahol ültem. Tudom, hogy akadnak, akik ezt könnyen elfogadják, de nehéz kitalálni, hogy ki van így ezzel, én pedig nem viselem jól a döbbenetet az arcokon, vagy az ijedt lenézést. Elfordítom a tekintetem, talán jobb lenne menni és kész.*
-Képtelen uralkodni magán, mert soha sem lakik jól. Nem akar legyengíteni senkit, így viszont ha csak vért lát bekattan. *Mérgesen pillantok a megszólaló démonra.* -Nem kell, hogy megint kioktass! *Szólok rá halkan, de indulattól terhes hangon. Már annyiszor mondta ezt el, hogy nem kell megint, nem akarom újra hallani, tisztában vagyok azzal, hogy ez így nem tökéletes, de így döntöttem és kész.*

Tárgy: Re: Tanári szoba Csüt. Jún. 27, 2013 8:13 pm

*Kíváncsi vagyok, hogy miről is maradtam le és hogy mi is hangzott el a megbeszélésen, de Celine szerint semmi extra. Azért engem mégis csak érdekelne. Minden esetre tényleg nem mondtak el semmi érdemlegeset, csak hogy figyeljünk az iskolában történtekre. Amikor kiderül, hogy egy diák az életét vesztette, elsápadok. Bekúszik Ariana kedves arca a tudatomba és összeszorul a szívem.*
- Oh, istenem... *suttogom és lehajtom a fejemet. Néma imát mormolok a lányért, majd felnézek Celine-re.*
- Gondolom Ön is ott lesz a temetésen... *nézek rá kérdőn, majd valami furcsa gondolat kúszik a fejembe, hogy biztos feketében is milyen dögös ez a nő. Elfintorodom és undorodom magamtól, de gyorsan lehajtom a fejemet, hogy a nő ne is lássa az arckifejezésemet. Mikor elkezdi a mondatot, szinte érzem, és tudom, hogy mit akar mondani, így gyorsan beleszólok és én kérek bocsánatot, amiért túlságosan nyomultam. Azonban a nő válasza furcsán viszhangzik a fejemben. Nem tettem semmit, ami kényelmetlenül érintette volna? Kimeredt szemmel pislogok rá.*
- Nem? *magam sem hiszem el, és egy játékos, kisfiús mosoly jelenik meg az arcomon.*
- Oh, ez esetben akkor... *nézek kérdőn rá, hiszen nem értem, hogy mi volt a probléma. A kérdésére elgondolkozom.*
- Hát, ha rólam van szó, akkor biztosíthatom, hogy nem vagyok egy ijedős alkat. *vigyorodom el pajkosan és egyre növekvő kíváncsisággal pislogok a nőre. Lehet, hogy lezbikus?*

Tárgy: Re: Tanári szoba Csüt. Jún. 27, 2013 8:00 pm

*Gondolkodtam már rajta, hogy utána nézek régi nyelveken mit jelent a neve, de aztán elvetettem a dolgot, ha majd akarja akkor úgyis elmondja, addig pedig nekem bőven elég ennyi. Sokáig volt mellettem, tartotta bennem a lelket és segített újra magamra találni, nincs jogom, hogy bármiben is faggassam, bár attól még lehetek morcos, ha olyasmit csinál, ami cseppet idegesít, mint ahogy most is próbál beleszólni az életembe.*
-Annyit tudunk, hogy az iskola azt hiszem... az iskolával van valamit, de nem akarnak pánikot kelteni, amíg nem biztosak a dolgokban. *Az utolsó kérdésre már elszorul a szívem és csak bágyadtan rázom meg a fejem. Vörös hajam az arcomba hull, így lassan kisöpröm onnan és úgy pillantok rá.* -Nem... az egyikük, Ariana. Ha jól tudom, a napokban lesz a temetés. *Mondom halkan. Látom, hogy milyen lelkes, de tudom, hogy ez majd el fogja csendesíteni. Mindig rossz, ha egy fiatal élet kihuny, főleg ha az ember már idősebb, arra gondol, miért ő, aki előtt még annyi mindent állt, boldogság, szerelem és mindez már nem adatik meg neki, mert valaki elvette tőle. Tőlem is elvették... hogy normálisan éljem le az életem, de legalább, mégha ilyen szörnyű formában is, de élek.*
-Oh nem, dehogy, nem gondolom, hogy önnek kellene bocsánatot kérnie. Nem tette semmit, ami... kellemetlenül érintett volna. *Rázom meg a fejem, hiszen így van, nem zavart, amikor közeledett, sőt ott volt bennem a késztetés, amikor csukva volt a szeme, hogy megcsókoljam, csak épp tudtam, hogy túl sok bonyodalommal jár. Kysaakii-ra pillantok, majd az ajtó felé intek, amire határozottan megrázza a fejét.* ~Eszem ágában sincs elmenni!~
-Péter... ön mit tenne, ha az ön számára a legfontosabb dolgot kellene elmondania valakinek, de attól tartana, hogy.. megijedne tőle? *Beharapom az alsó ajkam, zavarban vagyok, és rosszul is érzem magam, hiszen annyira félek attól, hogy kiakad, hogy negatívan reagál, mint ahogy már megtették mások is velem szemben.*

Tárgy: Re: Tanári szoba Csüt. Jún. 27, 2013 7:43 pm

*Rákérdezek a kis démon nevére, majd elgondolkozom. Elég régi. Vajon mióta élhet ez a kis szörnyike? Még mindig elég dühösen és lenézően mered rám, így csak zavartan felvonom a szemöldököm és elfordítom róla a fejemet. Nem akarok vele foglalkozni, és amíg nem piszkál, addig én sem törődök vele. Leülök a kanapéra, és mesélni kezdek, de érződik a hangomon, hogy mennyire bánt, hogy én nem voltam itt a megbeszélésen.*
- De mit tudtak meg a diákok? Még arról sem kaptunk információt? Épségben visszatértek? *teszek fel néhány kérdést. Olyan vagyok, mint egy rossz gyerek: rettentő kíváncsi. Sejtelmem sincs róla, hogy egy diák meg is halt, így elég lelkesen csillog a szemem. Egészen addig, amíg a nő le nem ül a közelembe. Forrón kezd el vágtatni a vér az ereimben, és el is szégyellem magam. Úgy viselkedek mint egy tini. Mikor elkezdi a mondatot, kicsit kikerekedik a szemem, majd ismét zavartan elmosolyodom és beletúrok a hajamba.*
- Semmi gond, én... Inkább nekem kellene bocsánatot kérnem. Talán kicsit túlzottan is... *emelem fel a fejemet és nézek a nő szemébe. Amiben el is veszek. Csak bámulom gyönyörű arcát és igazából gondolatban már bőven ott vagyok és csókolom puha ajkait. Lesütöm a szememet és egy oldal pillantást vetek a démonra. Vajon miért idegesít, hogy itt van?*
- Szóval elnézést, hogyha kicsit öhm... Belemásztam az intim szférájába. *mondom ki és kicsit el is pirulok. Tény, hogy úgy gondolom, hogy ezért rohant el.*

Tárgy: Re: Tanári szoba Csüt. Jún. 27, 2013 7:36 pm

*Bólintok egy aprót, amikor visszakérdez. Igazából nem volt olyan nagy dolog, csak egy rövid összefutás, de valahogy érzem rajta, hogy kellemetlenül érinti, hogy kimaradt belőle. Kysaakii továbbra is határozottan csúnyán néz rá, amit persze értek, hiszen nem igazán pártolja azt az apró tényt, hogy nekem bejön ez a pasi. Csak hát abban igaza van, hogy zavarossá teszi a dolgokat, bonyolulttá, amit nem biztos, hogy képes vagyok kezelni.*
-Görög, latinos hangzással, elég régi. *A levegőben lebegő fekete pontra pillantok. Még sosem kérdeztem, hogy pontosan hány éves, egyszerűen úgy gondolom, hogy nem számít. Lehet, hogy több száz, vagy ki tudja, annál is több, ezer felett. Néha mondjuk ez nem látszik, amennyire nagy tud lenni a szája. Annak örülök, hogy jól érezte magát otthon, biztosan kellemes lehet szerető családi kötelékben lenni. Aztán a csalódott arckifejezést látva én is leülök, miután bepakoltam a szekrénybe. Bátorító mosollyal pillantok rá.*
-Ne aggódjon, nem volt olyan fontos, tudja az igazgató tanács tagjai nem kötnek mindent az orrunkra, szóval nem mondtak sok mindent. Csak hogy figyeljünk, és hogy érdemes szemmel tartani az iskolai történéseket. *Én se tudok sokkal többet, majd talán az orrunkra kötik idővel, de mi egyszerű tanárok vagyunk, akiket nem avatnak be mindenbe. Aztán halkan sóhajtok egyet és a férfire pillantok. Most is olyan sármos és elegáns, mint mindig.*
-Tudja... elnézést akartam kérni, a miatt ami a legutóbb... *Elharapom a mondatot. Lehet, hogy nem is érdekli, hiszen nem reagált semmit arra, amit írtam neki, nem mondott most sem semmit.*

Tárgy: Re: Tanári szoba Csüt. Jún. 27, 2013 7:22 pm

*A fulladozásomra aggódó pillantást kapok a nőtől, amiért hálásan mosolygok, de végül néhány korttyal sikerül visszanyernem a légzési reflexemet és nem fulladok meg.*
- Déli megbeszélés? *döbbenek meg két köhögési roham között. Meglepődök, hogy nekem nem szóltak, hiszen akkor jöttem volna hamarabb. Kicsit csalódott is vagyok. alapjáraton kisebbségi komplexusom van, hiszen nem vagyok sem véla, sem egyéb fajtabeli varázslatos lény, csak egy egyszerű magyar fiatalember, aki habár ért egy kissé a dolgokhoz, mégsem annyira nagy, elismert mágus, mint a tanári kar nagyobb része. A démonkára pillantok, aki csak felemeli az állát és nem szólal meg.*
- Oh... Értem. Minden esetre üdvözöllek Kysaakii. Milyen nyelvű ez a név? *pillantok Celine-re, és kicsit végigmérem, majd lesütöm a tekintetem.*
~Hagyd már abba! Tökéletesen világosan a tudtodra adta, hogy nem vonzódik hozzád, innentől kezdve ne is stíröld!~*szól rám morcosan a tudat alattim, mire beletúrok a hajamba és igyekszem másfelé nézni, és nem Celine dögös, csinos testét mustrálni.*
- Igen, kaptam róla levelet. Ezért is tértem vissza kicsit hamarabb, mint terveztem. Jól éreztem, magam köszönöm, a nővérem alig akart elengedni. De... Azt nem gondoltam, hogy délben is volt megbeszélés. Sok mindenről maradtam le? *kérdezek rá és látszódik az arcomon, hogy tényleg csalódott vagyok emiatt. Visszaülök a fotelba, kezeimet a térdemre támasztom és kicsit előre dőlve nézek fel a nőre.*

Tárgy: Re: Tanári szoba Csüt. Jún. 27, 2013 7:16 pm

*Kicsit hezitálok, de végül belépek a terembe, ahol ismerős arcot pillantok meg, aki menten igyekszik megfulladni. Majdnem reflexből mozdulok, hogy hátba veregessem, de aztán leküzdöm a késztetést. Nem jelezte, hogy megjött, nem gondolta, hogy érdemes, akkor pedig... Azért ettől függetlenül megsajnálom, hiszen finoman szólva is lilul a feje pár pillanatig.*
-Jól van? Lehet, hogy már száraz az a kenyér, azt hiszem a délig megbeszélés óta itt van. *Ejtek meg egy apró mosolyt, amikor látom, hogy ő is így reagál, miközben végül elnyomja a köhögést és köszön. Biccentek még egy aprót, aztán Kysaakii-re siklik a tekintete, aki persze még véletlenül sem igyekszik eltűnni szem elől, hanem határozottan kihívóan lebeg a vállamtól pár centire mellettem. Amikor a fickó hozzá szól, egyszerűen csak szúrós tekintettel mered rá, és felemeli az állát, de egy szót sem szól. Halkan sóhajtok egyet.*
-Ő Kysaakii, aki tud beszélni, csak most épp úgy csinál, mint aki nem ismeri az alapvető illemszabályokat. Akaratlanul is követem a tekintetét, ahogy a hajába túr. Feldereng előttem a múltkori kép, amikor az ölembe hajtotta a fejét és alig tudtam elnyomni a késztetést, hogy ne simítsak végig a fején, aztán amikor beverte és folyt a vér a homlokán. Összeszorítom a szám egy pillanatra... biztosan nem érti, hogy miért rohantam el, és most próbál udvariasan beszélgetni, pedig biztos inkább lelépne.*
-Jól, köszönöm, egy kicsit fáradtan, sok volt a teendő mostanában. Tudja visszatértek az eltűnt diákok. *Mostmár tényleg a szekrényhez lépek, hogy bepakoljam a halom papírt, ami egyébként egy ember számára dög nehéz lenne, de én úgy pakolászom, mint egy tollpihét.* -És ön? Jól érezte magát odahaza? ~Pakolj be és menjünk, látod, hogy csak udvariaskodik.~ *Megvillan a tekintetem, ahogy a démonra pillantok.* ~Hagyd abba!~

Tárgy: Re: Tanári szoba Csüt. Jún. 27, 2013 7:06 pm

*Ez a sors fintora, hogy akármikor találkozom Celine-nel, valahogy mindig valami hülye pózban, kényelmetlenül és kínosan talál. Ugyanis ahogy belép a Tanáriba, a szám tele van szendviccsel, és majdnem félre nyelek, mikor meglátom a nőt.*
~Nahát! Pont rá gondoltam.~*mosolyodom el egy fél pillanatra, majd hatalmasat nyelek - persze félre. Köhögni kezdek, gyorsan lefojtom a dolgot egy kis teával és könnyes szemel nézek a nőre.*
- Jó estét... Kedves Celine! *köszöntöm és egy mosolyt is küldök neki, miközben ismét köhögni kezdek. Megtörlöm a számat, és leteszem a szendvicset, kezemet pedig észrevétlenül - egy vámpír előtt? Ez vicces - a nadrágomba törlöm, majd felállok és a nőhöz sétálok. Ekkor veszem észre a is démonkát, aki Celine mögött lopakodik.*
- Nahát! Te ki vagy? *nézek a démonra kíváncsian és elmosolyodom, végignézek a nőn. Még mindig iszonyatosan szexi és dögös, még ebben az egyszerű ruhában is. Sóhajtok egyet, megcsóválom a fejemet és beletúrok a hajamba.*
- Öhm... Hogy van? Nem régen érkeztem meg... *kezdek beszélgetést, bár tény, hogy elég kínosan érzem magam.*

Tárgy: Re: Tanári szoba Csüt. Jún. 27, 2013 6:57 pm

*A diákok végre hazatértek, úgyhogy érthető módon kicsit felbolydult az iskola és a vezetőség is. Az utóbbi napokban talán még többet dolgoztam, mint előtte, hiszen elég sok volt a teendő, utána nézni ennek annak, vagy csak intézni a temetés ügyeit... temetés... szörnyű, hogy meghalt egy diák, méghozzá nem is akárki, hiszen Arianát sokan ismerték, a tanárok között is neve volt, ha még élne, akkor már biztosan oktatói kitűző virítana a mellkasán, kiemelkedő jós volt. Szomorúan sóhajtok, miközben a tanári felé igyekszem egy nagyobb paksamétával. Ezeket még beteszem a szekrénybe, jegyetek és fontosabb iratok, hogy ne maradjanak nálam éjszakára, mivel itt nagyobb biztonságban vannak, aztán visszatérek a szobámba. Lassan este van, muszáj lesz elmennem vadászni, bár minden áldott nap szenvedek tőle. A kis démon mögöttem repked, mint egy sötét árny, aki folyton felügyel. Megtorpanok, amikor bentről motoszkálást hallok, majd ismerős illat is megcsapja az orrom. Néha átok, ha az vagy, ami mert mindent jóval előbb megtudsz, mint kellene. Nagyot nyelek, és végül lenyomom a kilincset, hiszen le kell tennem a papírokat, muszáj... Írtam neki a falra, mélyen reméltem, hogy ha visszatér, akkor megkeres, de nem így történt. Azt hiszem ez azt jelenti, hogy nem is akar látni.* ~Te is tudod, hogy így a jobb. Mégis kinek? Neked?~ *Húzom el a számat, majd kinyitom az ajtót, és beengedem Kysaakii-t, aztán én is belépek.* -Üdvözlöm... Péter! *Bököm ki nehezen, majd a szekrényhez lépek és csendben pakolni kezdek. Most is ugyanolyan helyes, és jól öltözött, mint mindig, én egy szimpla feszülős farmert viselek, könnyű vászoncipőt, felül egy fekete toppot, kissé dekoltáltat, rövid ujjút.*

Tárgy: Re: Tanári szoba Csüt. Jún. 27, 2013 6:45 pm

*Nem régen érkeztem meg otthonról. Egy csodálatos másfél (?) hetet töltöttem otthon, nagyon élveztem, és a nővéremék alig akartak elengedni. Azonban kaptam egy baglyot, hogy megérkeztek a diákok a kalandból, így muszájnak éreztem, hogy hazatérjek. Haza? Mármint az iskolába... Furcsa gondolat, hogy otthonomnak érzem ezt a Kúriát, de úgy érzem, hogy rengeteg ember - és egyéb faj - tekinti otthonának ezt a nagy iskolát. Van egy bizonyos hangulata... Így hát lepakoltam a szobámba, majd a Tanári szobába indulok, hátha van ott valaki, aki tudósít az eseményekről, hogy mégis mi történt a diákokkal, és végül mit is derítettek ki. belépve a szobába körbenézek, és az asztalon álló szendvicsek láttán felcsillan a szemem. El is veszek egyet és tömni kezdem magamba, hiszen utoljára délben ettem ebédet, azóta kopog a szemem az éhségtől.Teli szájjal csüccsenek le az egyik kanapéra és öblítem le egy kis teával a szendvicset. Hát nem egy mandula tea, de azért ez sem rossz. Elmosolyodom és eszembe jut Celine, majd össze is vonom a szemöldökömet. Még mindig nem értem, hogy mi rosszat tettem, ami miatt a nő elrohant, de az biztos, hogy nem fogok többet közeledni hozzá...*

Tárgy: Re: Tanári szoba Kedd Okt. 09, 2012 5:02 pm

*Tény, hogy kicsit erős volt, de annál hatásosabb, legalább már látja Zachary is, hogy mi is itt a baj, miről van szó, mivel vannak a lánynak, nagyobb gondjai. Eléggé kétségbeesetten néz fel a férfira, majd erősen a fejére szorítja a kezeit, és idegesen rázza a fejét, miközben a teniszlabdák egyre erősebben és erősebben izzanak.* -Nem tudom.. nem tudom, mi történt.. nem tudom, mi történik.. *csak idegeskedik, egyre és egyre, majd vesz egy mély levegőt, és igyekszik megnyugodni.* -Nem olyan egyszerű.. *csak nézi az egyik kezét, a másikat leengedve maga mellé.* -Igazából.. Ha megijesztenek, akkor ez megtörténik. Ha hirtelen rámugranak.. a múltkor elgondolkoztam, és nekimentem valakinek.. Nem tudom befolyásolni. Egyszerűen.. nem megy.. *rázza meg a fejét. És igen, neki eléggé félelmetes dolog az, hogy nem tudja befolyásolni a képességeit, a mágiáját. Azt tudja, hogy eddig is békésen elücsögött a tűzben, de az, hogy ennyi minden történik vele, és nem tudja koordinálni, és nem tudja, miért is van.* -Nem ember? *lép egyet hátra ijedtében, majdnem elesve az egyik székben, éppen, hogy meg tud támaszkodni valamiben, és megkapaszkodik.* -Már hogyne lennék én ember? Hiszen.. *és ekkor csak pislog nagyokat, mert amikor mondaná, hogy a szülei emberek, akkor eszébe jut, hogy nem, nem ismeri a szüleit, csak a mesterét, akiről tudja, hogy elementál volt.* -Hogy lehet ez? *pislog hol saját kezeire, hol a férfire.*

Tárgy: Re: Tanári szoba Kedd Okt. 09, 2012 4:56 pm

*Nem akarja megijeszteni a fél-humanoid kinézettel, de úgy tűnik, hogy ez nem is történik meg, vannak ennél nagyobb problémák is. Már úgy tűnik, hogy újabb kirohanás nem érkezik, megnyugodott a lány, talán túl erősen provokálták ezt ki és nem kellett volna ilyen erős igézést keltenie. Hallgatja a lányt, nem akarja elvonnia figyelmét, így egy olyan igézést kelt, ami bár lassú, de nem kell rá figyelnie, szépen lassan építgeti vissza a terem önmagát, persze mágiával rásegítve.* - Ez nem elég, egy nyugodt házavatón ilyet nem válthat ki... Flame, valami megváltozott benned, és nem a képességed az, ami kicsúszik a kezeid közül. *Mondja a lánynak, igazából még néhány pillanat kell, míg kicsit "letapogatja a lányt", mert mint mondtam már, a dzsinn-séget azért eléggé furcsa lenne csak úgy kiszúrni, ránézésre.* - A következő napokban lehet, hogy nem ártana kerülnöd a konfliktusokat, nem tudhatod, hogy hol van a határ, amikor elszabadul belőled a tűz, de ez nem jelenti azt, hogy vonulj el és élj remete életet, csak vigyázz, ügyelj arra, hogy a lelket nyugodt maradjon. Eddig ilyet még nem igazán tapasztaltam, nem is tudom, hogy létezik e olyan, hogy... Azt hiszem, hogy már nem vagy ember. Hogy ez maradandó e, vagy időleges, nem tudom. *Mondja, őszintén, a lányt közben tovább méregeti, AMM medáljához csendesen hozzáér néha, hátha valanmit sikerül megtudnia, ezzel segítve a lányt. Még nem mondja ki, hogy elementál-dzsinnről van szó.*

Tárgy: Re: Tanári szoba Kedd Okt. 09, 2012 4:44 pm

*Nem is látja, ahogyan a férfi átalakul, csak érzi, ahogy a tűz elhatalmasodik rajta. Amikor érzi a kezeket a vállán, egy újabb, ám apróbb izzás fut végig a lány testén, egyszerűen lángolni kezd a bőre, de csak egy pillanatra, majd megrázza a fejét, és hagyja, hogy talpra segítsék. Egyszerűen felsimeri, hogy nem akarják bántani. Nem nagyon akaródzik neki kinyitni a szemeit, nem akarja látni, hogy mit tett. Aztán végül csak felsandít a férfire, amikor az éppen változik vissza, majd halkan sóhajt fel.* -Az elmúlt hetekben.. nem tudom.. *erősen koncentrál és gondolkozik, hogy mi is történhetett vele az elmúlt hetekben.* -Voltam Elijah házavatóján, kapott tőlem Tűzliliomokat, azt mondta, emlékezteti Fellahra.. Már kinyíltak. De fogalmam sincs.. *csak a fejét csóüválja, és kissé körbepillant, eléggé gyászos a helyzet. Az, hogy belsőleg össze van törve, az igaz, egy cseppet, meg van szeppenve. Hol Elijah miatt, hol e miatt az egész miatt, és a kettő egyvelege nem éppen a legjobb kombináció, ami azt illeti. De, hogy mi történt vele, és mi találta el? Arról fogalma sincs szegénynek, nem emlékszik, hogy történt volna bármi is.. Valaki megijesztette, ő meg egyszerűen elszabadult, és hiába rejtegeti, nem tudja, meddig fogja tudni visszatartani mindezt.* -Nem tudom uralni. Olyan.. furcsa.. félelmetes.. *leheli szinte hangtalanul, maga elé meredve.*

Tárgy: Re: Tanári szoba Kedd Okt. 09, 2012 4:38 pm

*Mikor az izzás elkezdődik már elröppent a mágia, nem kezdi el azonnal csitítani a lányt, meg kell nézni, hogy mi a fene is történt vele, mert igen is valamiképpen változott. Pontosan nincsen kidolgozva mágia arra, hogy hogyan is lehet lekövetni, hogy kiben milyen mágia szabadul el, de tegyük fel, hogy van ilyesféle mágia, hiszen a tanerőnek illenék felismerni egy fél-elementál kirohanását közvetlen közelből. Mikor a tűz egyre terjed azonnal felvesz egy félig-főnix alakot, különleges látvány, annyi szent, ahogy humanoidszerű főnixé válik, hogy az izzás ne égesse. Ez azt jelenti, hogy a bőrén arany, vörös és narancs tollak de csőr nem lesz rajta, csak a fején a tollazat igen érdekes bóbitás. Közel lép az összekuporodott lányhoz, aki egyre jobban elcsitul, ami a tüzet jelenti és átöleli kissé a vállát, nem biztos, hogy ezzel segít, de félig főnix alakban a tűz nem érinti.* - Nyugalom, semmi baj... Miként történhetett ez, éreztél valamit az elmúlt hetekben? *Valaminek történnie kellett. Egy elhulló átok, ami eddig elfedte kilétét, vagy egy feléledő varázs, ami véglegesen átalakította, valaminek történnie kellett. Valójában néhány pillanatig hagyja a helyet égni, majd rendbe hozza, fontos iratokat senki se hagy itt az asztalán. Átkarolva a lányt lassan talpra segíti, vigyázva rá, lehet, hogy fizikailag ő rombolt le éppen mindent, de lelkileg ő sérülhetett a legtöbbet... Hogyha a lány talpon lassan, a pálcájával körbeintve eloltja az összes tüzet, és természetesen lassan eltűnik a főnix tollazat, visszaváltozik emberré teljesen. A hamut, égett részeket nem tünteti el, inkább a lányra figyel, de nem akar "ijedt képet" vágni, mert azzal csak kétségbe ejti.*

Tárgy: Re: Tanári szoba Kedd Okt. 09, 2012 4:22 pm

*És éppen e miatt a szigor miatt nem is nagyon foglalkozik olyanokkal, mint a következő találkozás. Köszönni fog. Az egyetlen apróbb hiba, hogy a leányzó egyáltalán nem tudja, mi is ő pontosan, ő egyszerű embernek hiszi magát, nem tudja, hogy valami durvább lény lenne, csak azt tudj, hogy mostanában egyre erősebb, és egyre kevésbé tudja kordában tartani. És ezért egyre veszélyesebb is.* -Igen. *pislant még egyet, biccent a fejével, majd vár. Ahogy érzi a mentális behatást, és meglátja maga előtt azt a bizonyos, és ijesztő képet, az ereje elszabadul. A lány konkrétan izzani kezd, majd egy közepes méretű tűzrobbanás jelenik meg, miközben Flame halkan sikkant, és kapja a kezeit maga elé, miközben összekuporodik a földön, ám ennek ellenére a tűzrobbanás nem marad el. A közelben levő asztalok, a padló, és minden, ami éghető, az bizony lángot fog, majd a lány csak gubbaszt, a tűzrobbanás epicentrumában, miközben egy karcolás sincs rajta. Aztán, ahogy az emlék, és az iejdtség is elmúlik, lassan, eléggé ggódva pislog fel, meg maga köré, majd csak lerogy a földre, térdeit átölelve.* -Remélem.. érthető. *morogja még maga elé, miközben pár könnycseppet is elfojt.*

Tárgy: Re: Tanári szoba Kedd Okt. 09, 2012 4:16 pm

*Igen, Fellah a szigor melegágya volt, habár ebben az iskolában a főtárgyakat vivők, szakvezetők szintén nem néznék jó szemmel ezt az akciót, a fiatal tanár-generáció talán még elnézné, de ők sem olyan jószívvel. Beérve becsukja az ajtót, nem kulccsal, de koppant rajta hármat, az ajtóhoz közelítőket majd jelzi a fejében a mágia, amit rákopogtatott, aztán látja, hogy a leányzó nem ül le, csak szépen helyet csinál magának. Nem pontosan érti az indíttatást, ám azért valamennyire bizonyára látható a változás, a tűz elementálnak mondjuk többször fénylik fel tüzesen a szeme, vagy bármi, kisugárzás, tudja fene, a dzsinneknek külcsínyre nem olyan feltűnőek, és Flame külsőre nem változott - kép legalább is nem változott.* - Megijeszteni? *Visszhangozza a kérdést, nem pontosan érti az indíttatást, de ha a lány ezt kéri, hát megteszi. Miután mentalista pálya mellett állt meg, habár tökéletesen polihisztor minden tantárgyban beugrik, ahol szükség van. Mikor a lány lehunyja a szemét, igyekszik nem figyelni, nem "bú"-hoz folyamodik, hanem néhány pillanattal később, bár a vigyázvát nem pontosan érti, inkább érzi, hogy hátrébb kell lépnie... Mentális varázslatot használ az elementalista lányon, a Végzetet, ami megmutatja a lány halálát, utolsó képeket, ijesztve, borzalmas képeket idézve a lányra. Ijesztést kért, és a borzalmas képek tökéletesek lehetnek, mentalista csapás.*

Tárgy: Re: Tanári szoba Kedd Okt. 09, 2012 3:57 pm

*Amikor Zachary elnézően néz rá, akkor hálásan pislog, odahaza már rég kapott volna ezért, és most is csak véletlen történt emg vele, nem volt mögötte szándékosság, és nem is biztos, hogy le tudna pacsizni a férfival, így hirtelen. Amikor a tanári szoba ajtaján kopogtat, akkor finoman biccent.* -Ha üres, megfelel. *mondja, majd besurran a férfi előtt, körbeles, gyorsan majd egy kicsit rendezkedik, ami azt jelenti, hogy megtisztít magának egy kisebb részt. Nem, nem ül le, csak megáll, és úgy néz Zacharyre.* -Igazából.. megismerkedtem pár emberrel, de nem is ez a lényeg. Vagyis, nem tudom, mennyire emberek. De van velem egy kis gond, azt hiszem.. Megtennéd, hogy megijesztesz? *kéri, nagy szemekkel pislogva, majd lehunyja a szemeit, és leengedi maga mellé a kezeit.* -Mindegy, hogyan, csak.. óvatosan.. vigyázva.. *mondja, miközben csak hunyja szorosan lefelé szemeit, és vár. Jó, gien, nehéz valakit, így hirtelen megijeszteni, Flame pedig igyekszik nem odafigyelni arra, hogy őt mindjárt megiejsztik, hanem igyekszik elmélyedni valami gondolatban.*

Tárgy: Re: Tanári szoba Pént. Okt. 28, 2011 1:38 pm

*Felnevet, amikor a lány időt kér, majd egy laza, könnyed mozdulattal dobja be a kabátot, a kalapot meg a táskát a tanári szobába, a nyitott ajtón át, és kicsit nyújtózkodik egyet, és tényleg olyan kamionos, sok logós fehér pólót visel.* -Úgy is mondhattam volna, hogy mondj el mindent, amit tudsz a diákokról, csak gondoltam kifejtem. Ne ijedj meg. Csak tudod, te még mindig régebb óta vagy itt, mint én, no meg aki szárnyakkal rohangál, az nem fog nekem ártani. Remélem. Ugye nem vagy Hatalmas, vagy Fekete angyal kölyke? *teszi fel kérdéseit, természetesen mindkettőt, tehát minden dőlt betűvel jelzett részt halott nyelven kérdez meg a lánytól, hiszen tudja, hogy érti az összes nyelvet, más viszont nyilván nem tud szanszkritul. Hangjában és kérdésben persze nincsen semmi bántó, érezhetően sincs, csak kérdezi, kíváncsiságból, óvatosságból. A lány szavaira minden esetre biccentget hevesen, majd felül az egyik tanári asztalra, remélhetőleg a sajátjára, aztán vagy igen, vagy nem, csak nem szólnak be érte. A lány utolsó kijelentésére kissé felszalad a szemöldöke.* -A diákok támadnak? *és eléggé jogos a kérdés, ha már a lány felvetette, aztán csak hanyatt dől, nyújtózkodik egy nagyot, majd eltöpreng egy kissé.* -Te.. Lis.. Hány százalékot adnál arra, hogy meg lehessen akadályozni a következő halálesetet, vagy mikor fog ez kb bekövetkezni? Külső támadótól kell inkább félni, vagy a diákok belső ügyei ezek? *töpreng el, kissé elrévedve valamerre, persze, jogos a kérdés, ő a látnok, miért nem nézi meg, de a lila karkötő, ha megpróbálná, ott villódzna a kezén és forrósodna, nem szabad neki csak így előrelesnie. Viszont így, kabát nélkül teljesen remekül látható az idióta, már-már lányos, egyáltalán nem férfiasan lila karkötő.*

Vendég

- Hát, akkor majd belejössz. *Megrántja a vállát, és tovább vezeti a tanárt a tanári szoba felé. Odafigyel a kérdésekre, és igyekszik megjegyezni őket, de kicsit sok érkezik hirtelen egyszerre, így felemeli a kezeit.* - Hé, hé, lassabban! Na várj... A legtöbb kérdésedre nem igazán tudok válaszolni, mert mindegyik egyéntől függ. Mióta vannak itt? Nem tudom, nem is ismerek mindenkit, nem tudom mindenkinek a faját. Változó, hogy ki mikor érkezett, van, aki már egész régóta itt van, más meg csak nemrég... Hogy miért terjedtek el, azt nem tudom, bár mint mondtam, a legtöbből nincs sok, így nincsenek annyira elterjedve. Mint mondtam, nem kérdezek végig mindenkit, mégis milyen fajú, így nem tudom a pontos számot, és ott bukkannak fel, ahol akarnak. Mindenki másban jó, mégis hogy kellene ezekre válaszolnom? *Kicsit felvonja a szemöldökét, majd megrázza a fejét.* - Az iskola azért veszélyes, mert... mindig történik valami. A kegyencekkel volt elég sokáig balhé, bár azokban az időkben én még nem voltam itt, de állandóan megtámadták az iskolát, meg mittudomén... akkor többen meg is haltak. Aztán ez elmúlt, nagyjából... Nem tudod elkerülni, hogy bajba keveredjenek, mert ha lesz baj, a legtöbben úgyis belevetik magukat. A többiek meg belesodródnak. Mindenféle fegyverekkel rohangálnak, főleg szúró-vágóval, különféle pengék, de láttam már lőfegyvert is... A daimónok akkor támadnak, ha a gazdájuk akarja, így ennyi erővel azt is kérdezhetnéd, a diákok támadnak-e.

Tárgy: Re: Tanári szoba Hétf. Aug. 29, 2011 9:40 pm

//És a vámpír gazdája oylan fáradt, hogy a dzsinn nemét is csak másodjára, krdéezéssel találta el, úgyhogy illendő fagyni..//

» Gondnoki szoba
» Udvar