Első emeleti folyosók

Tárgy: Első emeleti folyosók Vas. Júl. 12, 2009 4:04 pm

First topic message reminder :

A Kúriát számos zegzugos, kanyargós folyosó szeli át, melyet azonban nehéz kiismerni. Nagyon sok helyen van, hogy egy titkos ajtóra, vagy bemélyedésre bukkansz, amely akár olyan helyekre is vezethet, melyeket nem biztos, hogy jó, ha megismersz.
A falakat sorban szegélyezik festmények is, ritka az olyan hely, ahol ne lennének egymás alatt, fölött felfüggesztve a beszélő, festett portrék, csoportképek. Jobb vigyázni, hogy ne bosszantsd föl a festmények lakóit, mert elég nagy lármát tudnak csapni, és ha ők kimondanak valamit, hamar eljut a kúria minden zegzugába, hiszen a lefestett alakok tudnak járkálni a különböző festmények közt.
írta Cirelin de Sovalon

Vendég

*Akkor talán jobb is, ha kiegyeznek az angol nyelvben. Arianának a megszokással nincs baja, több, mint egy év azért mégiscsak több, mint egy év, meg főprefektusság, példamutatás, újakkal való foglalkozás... így ő még azt sem teheti meg, hogy nem érintkezik emberekkel. Jelleméből kifolyólag pedig pláne nem, hiszen alapvetően társaságkedvelő, barátkozós leányzó. De a lényeg, hogy maradjunk az angol nyelvnél, az a legbiztonságosabb, legjobb mind a két lány számára. Dean valóban nem egy bőbeszedű teremtés, Ariana sejti, hogy levélben sem. Nem is várja, hogy vőlegénye ódákat zengjen róla... anélkül is tudja jól, hogy szeretve van, és ez így a jó. Minden bizonnyal Elisabeth is tisztában van ezzel, ha pedig nem, akkor hát majd látni fogja, csak egyszer kerüljenek egy légtérbe mind a hárman.
Ő sem annyira az illem, neveltetés meg egyebek miatt pukedlizik, tényleg csak játékosan, viccelődve, így hát nem is bántódik meg, hogy Elisabeth nem viszonozza. A könyvet közben a táska mélyére süllyeszti, még egy pillantást vetve a borítójára, majd behúzza a húzózárat is, szép magyarosan.*
- Nos, nem egészen... Igazából ez egy kicsit bonyolultabb történet. *Kissé zavartan mosolyog a kérdésre, miközben a haját a füle mögé tűri, majd azért belekezd.* - Tudod, Nellondban az ezoterikus boltban árulnak szerelmi bájitalt. Nem tudom, miért ez a neve, mert korántsem szerelmet ébreszt. Arra jó, hogy ha megiszod, majd megcsókolod a szerelmed még éjfél előtt, akkor mind a kettőtök ujján megjelenik egy-egy gyűrű... *Itt újra felemeli azt a kezét, mintha csak megmutatná.* - Bele van vésve a másik neve, és ez a név felizzik, ha a gazdája bajban van. Ha pedig meghal, akkor a név eltűnik, és le lehet venni a gyűrűt... addig viszont nem. *Ezt is bemutatja, megpróbálja lehúzni ujjáról a gyűrűt, de természetesen nem sikerül. Na nem mintha le akarná venni, dehogy akarja ő, csak Elisabeth-nek mutatja meg. A "szerintem ismered" részre viszont felnevet.* - Nem, egy idegenhez készülök hozzákötni az életemet. Persze, ismerem Deant, sejtem, hogy nem írt neked sem túl hosszú leveleket. Nekem sem szokott, hidd el... *Itt megakad kissé. Eszébe jut a karácsonyi üdvözlés... Boldog karácsonyt. Ennyi az egész. Persze, ennyi is szokott lenni, sokkal hosszabb levelet nem is várt... De azért egy szó még elfért volna ott, vagyis angol nyelvben három szó, de mégiscsak egy kifejezés.* - Igen, említette, hogy van egy húga, Elisabeth, hiszen másképp nem ismertelek fel volna rögtön, már a neved alapján. Mondta, hogy jössz majd, de azt nem, hogy pontosan mikor. Nem is tudtam, hogy már itt vagy. Én... hát, mondhatni vérbeli naxeldires vagyok, de nem a nekromantás, inkább a jósos oldalon. Látnoki képesség, és érdeklődöm is a jóslás iránt... Bár nem jósnő akarnék lenni, hanem tanár, talán éppen itt, a Nezabarban. De ez persze nem zárja ki a jósmágia tanár lehetőségét, viszont... Ez még messze van. *Mosolyogva széttárja a karjait, majd a hasa megkordul, mire szőke haja vége kissé elvörösödik.* - Öhm... nem nézünk el az étkező felé? Ne haragudj, csak szinte egész éjszaka utaztam, tudod, édesapámmal töltöttem a karácsonyt... Nyolc óra körül érkeztem meg most, reggel... Azóta már eltelt elég sok idő, de az evésig valahogy még nem jutottam el. *Vág egy kissé keserű fintort, majd várja Elisabeth válaszát, a falnak támaszkodva.* - Meg hát fázom is, odébb kéne állni az ablakból. Te hogy nem fagytál még meg?

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Jan. 02, 2010 11:59 am

*Elisabeth pedig mondhatni, hogy még abszolút nem szokott hozzá, hogy bolgárul beszéljen. Persze, kötelessége neki így kommunikálnia, de még mindig furcsa, és nem képes teljesen megszokni. Az angol sem tartozik a leglágyabb, líraibb nyelvek közé, azonban az tény, hogy a szláv sokkalta erőteljesebb, és durvább is, mindenféle megközelítésből. Ariana egészen barátságos stílusra vált, miután mind a ketten tökéletesen informálódnak afelől, hogy kicsoda is a másik. Sokkal kényelmesebb ez így, hiszen az Ariana nevet már megszokta, mondhatni. Hát igen, a lány inkább csak említve lett, pár szóban a levelekben, azonban annyira nagy litánia nem hangzott el róla, de ez csak annak köszönhető, hogy testvére egyáltalán nem a bőbeszédűségéről híres.
Viszont, az a pár szó, sokkal jobban kifejezte, hogy mennyire szereti a vele szemben álló lányt, nem is volt szükség arra, hogy ódákat zengjen. Vagy csak Elisabeth érezte így, ki tudja, a fiú stílusa alapján erre mert következtetni.* - Én is örülök, rólad is mesélt már Dean. *Ő nem pukedlizik, csak biccent egyet, mosolyogva, kedvesen, és a lehető legbarátságosabban. Első ránézésre egészen szimpatikus a lány, sőt, határozottan az, legalábbis nem tűnik emberevő szörnyetegnek, és valljuk meg, a beszédstílusából ítélve tökéletesen ellentéte bátyjának. Végignéz a gyűrűkön, és elcsodálkozik azoknak a szépségén.*
- Nagyon szépek a gyűrűid. Tőle kaptad ezt? *Mutat arra, amelyikre a Dean név van belevésve, a jegygyűrűt minden bizonnyal a fiú vehette, ehhez nem kell olyan hű de nagyon sok ész.* - Hát, ismered... Vagyis szerintem ismered. Leírt, hogy hogyan nézel ki, és hogy milyen vagy az emberekhez, szóval körülbelül rád tudtam ismerni. Miért, engem egyáltalán megemlített neked? Nem hittem volna, azt hittem atyánk házával együtt az egész kóceráj emlékét elhagyta. Annyira nem régóta, vagy másfél hónapja, de inkább egy. Igen, illik hozzám azt hiszem, mindig is ide készültem, vagyis egy hasonló kaliberű helyre.
*Mondja, ezzel pedig nem a lányt akarja megsérteni, hogy a Naxeldirre egyáltalán nem is gondolt, csak az... nem éppen az ő világa.*

Vendég

*Nem annyira a kiejtést gyakorolja, inkább csak megismételte a nevet, miközben elgondolkozott. Hiszen Dean húga is Elisabeth, csak ezért. És lám... ez a lány Dean húga, ez már bizonyos. Mindenesetre örül, hogy újra valaki, akivel az anyanyelvén beszélgethet. Ezerszer jobban szereti, mint a bolgárt, így ha Chris-szel, Dean-nel, Jack-kel, vagy valamelyik rokonával beszél, igyekszik ennél a nyelvnél maradni. Így hát természetes, hogy Elisabeth-hez is ezen a nyelven szól, ráadásul ezzel ellenőrzi a lány nyelvtudását is... hiszen Elisabeth Bloodwood anyanyelve angol. Mikor azt hallja, hogy összekeverte valakivel, kissé félredönti a fejét. Nem érti, mégis kivel keverhette össze a lány... hiszen még sosem találkoztak. A kérdésre biccent.* - Igen, ismerem Deant. Igazán... jó a kapcsolatunk, hogy úgy mondjam. *Halványan, sejtelmesen mosolyog, majd a következő kérdésre felnevet.* - Ezek szerint mégsem tévedtem. Ariana Emily Ravenwood, reményeim szerint leendő Bloodwood, szolgálatára, Miss Bloodwood. *Játékosan pukedlizik, majd kezeit mutatja fel. Az egyiken eljegyzési gyűrű, a másikon pedig egy másik, belevésve Dean neve. Aztán leengedi a kezeit, egyikben persze még a könyv is ott van.* - Tényleg örülök, hogy megismerhetlek. Már... mesélt rólad. *Igazából az "említett téged" helyesebb lenne, de hát... a mesélt rólad mégiscsak kedvesebb szófordulat.* - Ennyit írt volna rólam, hogy ilyen könnyen felismertél? *Kérdően vonja fel a fél szemöldökét, meglepetten.* - Régóta vagy az iskolában? Allidon szakos vagy, ahogy látom. Illik hozzád?

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Jan. 02, 2010 11:58 am

- Igen, Elisabeth. *Mondja, amikor a másik lány elkezdi gyakorolni a kiejtését, miközben arcáról teljesen lerí, hogy angol származású, ezt pedig be is bizonyítja azzal, hogy tökéletesen angol akcentussal kezdi el kiejteni a szavakat, természetesen az anyanyelvükön. Mert hát Elisabeth is brit, ezt kár lenne tagadni, de nem is akarja, hiszen büszke származására. Bár, ha a családot nézzük, a hátteret, és azt, hogy mennyi gyermekkori fájdalmat hordoz a szíve mélyén... nos, ezeket az emlékeket azért nagyon szívesen kitörölné. De kár firtatni a múltat, hiszen csak a jellemfejlődésében játszik nagy szerepet, de ami történt, az már megtörtént, és ezen aligha tud változtatni. És ha jobban belegondol, talán mindennek így kellett történnie, és így is van ez rendjén.*
- Hm... Akkor azt hiszem, összekevertelek valakivel. *Jegyzi meg, inkább csak magának, mint a lánynak, a lehető leghalkabban, majd amikor hirtelen szóba kerül a bátyja, felemeli a fejét, és érdekesen néz végig a lányon.* - Te ismered a bátyámat? *Kezd egyre jobban zavarban lenni, hiszen Elisa még csak a vezetéknevét sem mondta el, nemhogy azt, hogy van egyáltalán testvére. Ennyire feltűnő lenne a hasonlóság a kettő ember között, vagy mégis téved, és... Ariana áll vele szemben?*
- Egészen biztos, hogy Emily a neved? Nem pedig Ariana? *Érdekes kérdés, meg kell hagyni, de zavarában már az sem érdekli, ha esetleg megsértődve ott hagyják.*

Vendég

*Hideg van, ez bizonyos. Ariana egyelőre még bírja, hiszen csak most lépett az ablak elé, de azt nem érti, a lány miért ácsorog itt, amikor érezhetően jön rá a hideg levegő. Mindenesetre nem kérdez, csak támaszkodik a falnak, közben pedig az oldalán lógó táskából előhúz egy könyvet. Supernatural, Changing Channels, nem érdekes. Éppen csak válasz a daimón egy gondolatbeli kérdésére. A vadmacskára pillant, és enyhén megemeli a könyvet, mintha mutatná, aztán már vissza is fordul Elisabeth-hez. Hagyja, hogy Elisabeth megfigyelje, és addig nem szólal meg újra, amíg a lány sem.* - Elisabeth... *Ízlelgeti kissé a nevet, és igazából... Pontosan tudja, ki áll vele szemben. A vonásai ismerősek, és a név... Nem lehet véletlen egybeesés. Persze ennyi bizonyíték még nem elég, ő mégis... érzi, hogy vőlegénye húgával hozta össze a sors. Halványan elmosolyodik, és angol nyelvre vált.* - Örülök, hogy megismerhetlek. Emily vagyok. Valóban szép a táj... Szerintem ezerszer szebb, mint mondjuk a roxforti birtok. Vagy akár a durmstrangi... ahova a bátyád is járt, nem? *Egy ideig kinéz az ablakon, de az utolsó visszakérdezésnél újra a lányra néz. Maga sem tudja pontosan, miért a második nevén mutatkozott be.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Jan. 02, 2010 11:57 am

*A percek némán telnek el, és óráknak is tűnnek. Igazából, a könyökléstől, mely az ablakpárkányra nehezedik, már kezd megmerevedni a keze, és a hideg reggeli szél beáramlása az ablakon keresztül szintén olyan érzést táplál, hogy menten odafagynak az ujjai. Azonban, mintha ki lenne kapcsolva, agyműködése leállt volna, és csak a pillanatnak él, érzések, érzetek nélkül. A hideg nem hat rá, sem a környezetére, bár fázik, ezt mégsem képes felfogni az agya, és nem tud jeleket küldeni, hogy az ezért felelős idegi alapú dolgok tegyenek valamit: mozduljanak már meg azok az izmok végre, és hajoljon el erről a helyről. Halkan ásít egyet magában, miközben az egyik kezét lassan megemeli, és precíz pontossággal a lelógó tincseket füle mögé igazgatja.
Igazából a tény, hogy hideg van, még csak most, a karja mozgatása közbe tudatosul benne. Önkénytelenül is elhajol a huzat elől, majd bezárja az ablakot, meggémberedett testét pedig pár ügyes mozdulattal próbálja engedelmességre bírni, mely inkább csak fizikai fájdalmat hoz, mint megoldást. A magányos percek végeredményében egészen kellemesen telnek, Elisabeth már kezdi is elfelejteni, miért kezdett el lefelé sétálni. Minden vágya, hogy valami dzsekit kerítsen, és kisétáljon az udvarra, majd ott üljön le a földre, begubózva, de inkább nem teszi, még a végén felfázik. Bár azért az előbbihez még tartja magát. Azonban, mielőtt végképp meggyőzné magát, hogy milyen jó ez az ötlet, hirtelen egy hang szólal meg mellette. Tekintetét oldalra lendíti, majd pár másodpercig gondolkodó tekintettel figyeli a lány arcát, haját. Olyan ismerős, de nem olyan szinten, mintha már látta volna, inkább csak a vonások keltenek déjá vu érzést.*
- Szia. Nem, nem zavarsz. Elisabeth vagyok, és te? *Kérdezi, miközben a lelógó tincseket kezdi el igazgatni, a füle mögé seperve azokat. Próbál magára erőltetni egy mosolyt, de a lány érkezése most olyan érzést kelt benne, mintha élete legjobb tervét akadályozták volna meg hirtelen. Magában érzi, hogy gyomra korog, és bár ez nem hangos, így nem halható, már a következő gát is elérkezett, hiszen a korgó gyomor csak egyre enged utalni. Fájó szívvel veszi tudomásul, hogy az elkövetkezendő egy-két órában bizony nem fog tudni kijutni a rétre, kivéve akkor, ha ez az idegen, mégis ismert lány nem tart vele, és időközben nem ugranak be egy kis szendvicsért.* - Igazából csak a tájban merültem el. Nagyon szép, még nem is igazán láttam ebben a távolságban.
*Hát igen, amikor sétál a folyosókon, maga elé mered a tekintete, és oldalra még véletlenül sem pillant. Ösztönösen védekezik, nehogy valamivel összefusson, ami kínzóeszközként könyvelendő el.*

Vendég

~ Ariana, rendben, meglátogattad, megköszönted, meg minden, mostmár igazán mehetnénk. ~ - Nem... Még nem. *Suttogva válaszol daimónja gondolatára, majd csak tovább támaszkodik a falnak. Lehajtott fejjel ácsorog ott, karjai mellette lógnak mióta kijött abból a bizonyos szobából, és gondolkozik. Mindenen. Öltözéke már valóban megszokottnak mondható... Kisebb megszakításokkal, de már körülbelül egy éve feketében jár. Igen... egy éve lehet. Szeptemberben még vele volt. Mikor az őszi szünetről visszajött, még vele volt, meg a születésnapján is. Karácsonykor már nem volt vele. Akárhogy erőlteti a memóriáját, nem és nem tudja, mikor hagyta el a fiú... Mintha abból az időszakból csak a fájdalom maradt volna meg.* - A születésnapom és karácsony között. *Jelenti ki halkan, majd kissé megdörzsöli egyik ujjával a másikat. Végül egy sóhajjal ellöki magát a faltól. Még a sarokhoz siet, de csak benéz rajta, ránéz arra a bizonyos ajtóra. Semmi mozgás, így hát végül megfordul, és elindul az ellenkező irányba a folyosón. Az előbb említettem öltözékét, mégsem írtam le pontosan, így ezt most bepótolom. Mint mondtam, megszokott színösszeállítás: fekete, hosszú ujjú póló, elején egy ágaskodó lóval, valamint fekete farmer. Lábán, mivel nem odakint jár, újra ott a kopott tornacipő, ami lopakodó lábbelivé is lett alakítva... de a mókus nincsen vele, ahogyan a főnix sem. Nem, mind a ketten a szobájában vannak, daimónjával magányosan ácsorognak itt, és magányosan látogatták meg a tanárt. A farmer zsebébe nyúl, és egy kis, félbehajtott cetlit húz ki. Levendulaszínű, és finom virágillatú, mintha parfüm lenne ráfújva, pedig nem, csak a papír illatosított. Elgondolkozva nézi, de végül nem volt rá szükség, hogy becsúsztassa az ajtó alatt, mert személyesen tudta közölni az üzenetet. Sem megszólítás, sem aláírás... csak két szó az összehajtott papírdarab belsejében. Thank you. Egy ideig nézi a papírt menet közben, majd egyszerűen visszacsúsztatja a kezét a zsebébe, majd ott is hagyja, és zsebredugott kézzel sétál tovább. Hamarosan egy lányt vesz észre. Először csak biccent felé, és menne tovább, majd mégis közelebb lép, és Elisabeth mellett támaszkodik a falnak, kinézve az ablakon.* - Szervusz. Megzavartalak valamiben, vagy jöhetek támasztani a falat?

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Jan. 02, 2010 11:49 am

*Igazából a reggelek mindig ugyanolyanok. Elisabeth most is ugyanúgy kel fel, ugyanabban az időtájban, és ugyanúgy kezdi el folytatni azt a már berögzült mozdulatsort, melyet ilyenkor szokás csinálni, és már nem is tudja másként tenni. Egy alapos tusolás után arcán fintorral sétál ki a fürdőszobából, majd a még alvó szobatársaira vet pillantást: furcsa, de még igazán egyiket sem ismeri, pedig már viszonylag régóta a kúria falai között tevődik. Halkan, a lehető legkevesebb hangot kibocsátva próbál felöltözni, szürke egyszínű pólót, valamint egy farmernadrágot vesz fel. A szekrényében matatva egy, a felsőhöz hasonló színű pulcsi is kikerül lassan, majd alaposan megfigyelve annak vonulatait, felölti magára, majd elindul az ajtó felé, lábujjhegyen.
Amint bereteszeli maga után az ajtót, feltett szándéka, hogy valahogy el kell jutnia az étkezőig. Mivel mindennap jár oda, már teljesen rutinfeladatnak minősül ennek az útnak a megtétele. Másfelé igazán még nem tanulta meg a járást, esetleg a tantermek felé, de ott is a hullámot követi, szerencséjére sokan harmadikosok, így van kihez felcsapódni. Körülbelül az első emeletnél áll meg egy pillanatra, kitekintve az egyik útba eső ablakon. Az új év új harmatos reggeli levegőt is hozott, legalábbis ezt tapasztalja, miután kinyitja azt, és fejét kidugva mély levegőt vesz. A táj magával ragadó szépsége ide taszítja, és jó ideig meg sem mozdul innen, csak bámulja a fákat, és az esetlegesen előforduló diákok alakját, sziluettjét...*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Dec. 24, 2009 2:59 pm

-Óóóó, pedig szívesen lettem volna a helyedben, és megnéztem volna a nagyfőnököt. * neveti el magát. Majd mikor megemlíti, hogy mennie kell, csalódottan emeli fel fejét.* -Máris? Ó, de kár. Remélem majd máskor is fogunk találkozni. Szia! * motyogta, miközben felsétált a Fekete özvegy hálóba.*

Vendég

*Tudja, illetlenség, mégis felnevet.*-Ne haragudj, de ez igazán vicces kijelentés volt*mondja kissé bűnbánóan*-Én voltam, de nem sokáig. Amit láttam az épp elég volt. Igen, amiket felsoroltál, mind megvoltak. Sőt jópár tanár is kicsípte magát erre az alkalomra. De hamar ott hagytam a bált. Hogy is mondjam..Nem találtam nekem való programot*magyarázza a lánynak*-Most viszont ha nem bánod, távozom. Köszönöm a beszélgetést, remélem hamarosan találkozunk, szia! *A harmadik emelet felé veszi az irányt*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Dec. 24, 2009 2:43 pm

-Hát én sajnos nem voltam, mert elfelejtettem, és őszintén szólva eléggé falábú vagyok, és biztos vagyok abban, hogy ha én is ott lettem volna, akkor épp ember nem maradt volna. * motyogta zavartan vakargatva homlokát. * - És te? Ha igen milyen volt. Biztos fergeteges volt. Sok kaja, sok helyes hapi, sok jó szám, sok csinos ruha és lány.... * és így tovább.

Vendég

-Oh igen. Olaszországra eléggé büszke vagyok. *Csak ennyit fűz hozzá a lány korábbi mondataihoz, aztán témát vált.*-Voltál a karásonyi bálon?*Egyszerű, épp aktuális kérdés. Ő volt, de nem sokáig maradt, hiszen majd halálra unta magát. Nem volt igazság szerint semmihez sem kedve. Pedig bizonyára jó programok voltak. Már amennyit hallott a diákok beszélgetéséből. Mert igen, ő így tájékozódik a hírekről. Nem kell így még újságot sem olvasnia, vagy épp Neza FM-t hallgatnia, hiszen a diákok úgyis pletykafészkek, és mindent elmondanak egymásnak.És véletlenül erről tudomást szerezhet egy harmadik is. Általában ez a harmadik Francesca. Pedig nem direkt szokott hallgatózni. De tényleg nem*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Dec. 24, 2009 2:32 pm

-Pedig nagyon szeretni való kis lények.* mosolyog, miközben egerét visszadugja a zsebébe.* - Olaszország? Nem sokat tudok róla, egy zongora fellépésen ott jártam, de nem sokat láttam belőle. Képeslapokon láttam csak teljes szépségében, de az nagyon lenyűgözött. Szívesen laknék ott egy ideik. Biztos remekül éreznénk ott magunkat Mouse-zal és apával. Dagadhatsz a büszkeségtől, hogy egy ilyen gyönyörű országot tudhatsz a szülőhelyednek.* mosolyodott el.*

Vendég

-Aranyos. Bár be kell vallanom, hogy én annyira nem szeretem a háziállatokat, sőt...*Magyarázza a lánynak, miközben szemét még mindig az egeren tartja. Maria részeg egeres megszólalására felnevet. Ő még sosem látott részeg egeret, de elképzelni azért eltudja. Vicces lehet, az biztos*-Svédország...Hm..Szép hely lehet. Magyarországról viszont nem sok mindent tudok. Magyar hősök? Azok itt is vannak. Mármint hősök. *Halvány mosolyt ereszt meg a lány felé.*-Én Olaszországból jöttem. Ha még nem jártál ott, csak ajánlani tudom. Gyönyörű egy hely, egyszerűen fantasztikus a látvány. * Ajánlja hazáját a lánynak. Hát igen, hazája az egyetlen olyan dolog, amire még büszke is tud lenni*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Dec. 24, 2009 2:20 pm

-Ő itt az én picike Mouse-om, egyetlen háziállatom, akit én nagyon szeretek.* mosolyodott el,és kezébe vette a picike egérkét, és megsimogatta a bundáját.* - Szegényke néha olyan mint egy részeg egér, de alapjában nagyon okos kis jószág.* motyogta miközben egy kis sajtot csúsztatott az egérke elé.* - Én Svédországból jöttem ide, de valójában magyar vér is csörgedezik az ereimben. Egy kis városból jöttem, amit nagyon szeretek, de Magyarországot sokkal jobban, főleg imádom azokat a magyar hősöket, aki sokat tettek országukért. *mondta miközben, elnézte ahogy Mouse tömi a fejét.

Vendég

*Bólint a lánynak, hogy igen, így már érti, mindenesetre ő nem venne fel ilyen időben miniszoknyát. Megelégszik most a farmerral, majd nyáron előveszi a szoknyáit. Most hagy legyenek csak el a szekrényében. * -Így köszönteni? *Kissé végigfut rajta a hideg. Először nem igazán érti, hogy vajon a lány kihez beszél, mert szerinte nincs ott senki rajtuk kivül, aztán előkerül a kisegér. Egy furcsa undor terül el az arcán. Hát igen, soha nem szerette az állatokat. *-Daimon, vagy háziállat? *Érdeklődik szaktársától * -Egyébként honnan érkeztél ide a Nezabarba? Mesélj kicsit magadról*Kérleli Maria-t, de persze nem kötelező válaszolnia erre a kérésre*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Dec. 24, 2009 2:06 pm

-Ugyan már! * legyintett* - Ha te kiskorodtól kezdve a hideg teremben gyakoroltad a művészeti tornát egy szál tornadresszben, akkor neked is olyan lenne ez az időjárás, mint egy kevés szellő. Hidd el nekem. * dünnyögi miközben a kis csengőt forgatja ujjai között.* - Persze néha én is megkapom a hidegrázást magamtól. Különben is ha már nem soká itt az Új Év,illik rendesen felköszönteni. Igaz, Mouse?* kérdezte a kabátzsebében csücsülő egértől, aki lelkesen bólogatott.*

Vendég

*Léptek zajára lesz figyelmes, majd épp fordulna meg, mikor megfordulva. A látvány meghökkenti, hiszen szerinte elég hideg van a miniszoknyához. Csuklyáját eközben leveszi, hogy nehogy szaktársa véletlenül megijedjen tőle. Egy mosolyt erőltetve arcára mutatkozik be Maria-nak.*
-Szia! Francesca L. di Piave, Allidon szak, harmadik évfolyam* Nyújt kezet a lánynak, aztán máris egy kérdést intéz felé.*
-Nem sértésnek szánom, de nem fázol? Engem még így, farmerban és jó meleg pulcsiban is elér a hideg. És ahogy rád nézek, még jobban fázok.*Halványan elmosolyodik. Őszintén szólva nem igazán érdekli, hogy a lány megsértődik-e vagy sem, az már nem az ő dolga. Kivülről persze próbálja a kedves oldalát mutatni*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Dec. 24, 2009 1:55 pm

Maria most jókedvében volt, amit ruhája nem is tudott volna jobba bizonyítani: piros miniszoknya (!!), hozzáillő kardigánnal és sapkával, valamint fűzős cipővel. Az előbb lépett be a folyosóba. Arcán boldog mosoly csücsült, miközben fekete kesztyűs ujjával sapkájának bojtján végén csilingelő csengővel játszott, amikor észrevett egy csuklyás alakot. Maria elvigyorodott.* -Mit szólsz Mouse, új ismeretség a láthatáron.? *kérdezte egerét, és a választ nem várva. Odament a csuklyás alakhoz.* -Szia! Maria Love vagyok. És te?

Vendég

*Az első emeletre, egy fekete csuklyás alak érkezik meg. A felsőbb emeletekről jöhetettt, hiszen lefelé tart. Csak reménykedni tud, hogy nem akad bele egyetlen egy diákba, vagy tanárba se. Ma nincs kedve jópofizni. Főleg, hogy tudja nagyon jól, hogy mindenki karácsonyi lázban ég, és ilyenkor nem lehet őket leütni. Legszivesebben kimenne, de mivel elég hideg van, ezért elfelejti ezt az ötletét, és inkább tovább sétálgat a folyosón. Aztán ha véletlenül eléri a folyosó végét, akkor megfordul, és az ellenkező irányba kezd el sétálni. A kívülállóknak ez bizonyára furcsa lehet..*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Pént. Nov. 20, 2009 7:27 pm

-Rendben, legyen. Akkor ne beszéljünk most egy darabig. ~Jobb is lesz.~*teszi hozzá még gondolatban. Nem fog belehalni, igaz jól megvannak, de ettől függetlenül nem lesz nehéz kibírnia Emil nélkül. És ha a fiú arra számít, hogy majd Esti felkeresi, hát téved. Arra ugyan várhat.*-Meglátjuk te meddig bírod majd.*Mondja mosolyogva. Megvan győződve róla, hogy Emil hamarosan, felkeresi majd.*-Menj csak. Szia!*Köszön el teljesen hidegen, majd megfordul, és folytatja az útját az útját lefelé a lépcsőn.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Pént. Nov. 20, 2009 7:18 pm

-AKkor mi most ne beszéljünk egymással egy ideig, akkor sem, ha mi találkozunk valahol itt. Te nem fogod bírni. *Mondja Emil kissé vigyorogva, majd hátrébblép, hisz ez a közelség, ez a személyes térben való mozgás nem éppen fér bele a no kontaktus dologba. Esetra hamar be fiogja adni a derekát, hisz Emil nagyon csábító, de ő már igazán edzett nőcsábász, úgyhogy ne legyen teljesen meggyőződve róla a lány, hogy nem tartogat még meglepetéseket neki ez a Jahzeel-fiú.*
-Én megyek akkor most el, de tudod hol találsz. *Mondja a fiú, majd egy kacsintással pecsételi meg szavai igazát. Emil nagy esélyt lát arra, hogy a lány akár már ma este felkeresi őt a szobájában.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Pént. Nov. 20, 2009 7:13 pm

-Óó, még hogy én nem bírnám? Jobb ha tudod édes, simán kibírnám nélküled. Viszont te nem hiszem hogy kibírnád nélkülem.*Mondja lehiggadva, egy kihívó mosollyal az arcán. Most már visszanyerte a lélekjelenlétét, sokkal bátrabban néz Emilre. Szemei kihívóan csillognak ahogy néz fel Emilre.*-Mivel bizonyítsam be neked?*Kérdi, jelezve, hogy belemegy a ˝játékba˝.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Pént. Nov. 20, 2009 7:05 pm

-Fogadjunk, hogy de. Te nem tudsz meglenni nélkülem. *Mondja EMil most már nem annyira fszülten, inkább derüsebben.*
-Te bírnád nem egy hétig sem, hogy ne beszélj velem. *Mondja a fiú kicsit heccelődve a lánnyanl. Biztos benne, hogy Esetra először tartaná magát, de hamar feladná és a karjaiba omolna. Addig meg szabadon tud ugye flörtölni és játszadozni más kiscsajokkal.*
-Mit mondasz akkor te? Be tudod bizonyítani, hogy kibírod társaságom nélkül? *Érdeklődik élénken és még mindig felpiszkálva a lányt.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Pént. Nov. 20, 2009 7:01 pm

-Nem nem csináltam semmit. És igen, minden jogom meglenne hogy haragudjak rád.*Mondja még mindig nyugodtan. Mikor pedig meghallja hogy Emil miket mond elmosolyodik.*-Hohóó hol mondtam én ilyeneket? Csak azt mondtam, hogy haragudhatnék rád. Ebből rögtön ezt a következtetést vontad le?*Közben pedig ahogy Emil kezd közeledni hozzá, kezd kissé melege lenni. Közben azon imádkozik nehogy elpiruljon, mert az most nagyon nem jönne jól. Mikor Emil már a fülébe suttogja az utolsó mondatot, libabőrös lesz, ezért megpróbál hátrébb lépni egy lépést.*-Ne szállj el magadtól. Nem halok bele, ha nem vagyunk együtt.*MOndja, s próbál természetes hangon beszélni.*

» Udvar