Első emeleti folyosók

Tárgy: Első emeleti folyosók Vas. Júl. 12, 2009 4:04 pm

First topic message reminder :

A Kúriát számos zegzugos, kanyargós folyosó szeli át, melyet azonban nehéz kiismerni. Nagyon sok helyen van, hogy egy titkos ajtóra, vagy bemélyedésre bukkansz, amely akár olyan helyekre is vezethet, melyeket nem biztos, hogy jó, ha megismersz.
A falakat sorban szegélyezik festmények is, ritka az olyan hely, ahol ne lennének egymás alatt, fölött felfüggesztve a beszélő, festett portrék, csoportképek. Jobb vigyázni, hogy ne bosszantsd föl a festmények lakóit, mert elég nagy lármát tudnak csapni, és ha ők kimondanak valamit, hamar eljut a kúria minden zegzugába, hiszen a lefestett alakok tudnak járkálni a különböző festmények közt.
írta Cirelin de Sovalon

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Vas. Szept. 18, 2011 3:32 pm

-Nem hiszem, hogy nagy feltűnést keltettetek volna.. Nellond varázslófalu. *mondja, halovány mosollyal, miközben a képet nézi, és azon agyal, mennyire lett volna különös, és hány ember krédezi meg, miért úgy néznek ki, ahogy, és úgy véli, hogy senki sem. Elég, ha az itteniekre gondol, és ahogy az iskola területét rótta, meg a diákokat figyelte, egészen sokfélét látott ő maga is, néhánytól talán megkérdezte volna, miért viselkedik és öltözködik úgy, ahogy, aztán végigpörgeti a tanárokat maga előtt, és ugyanarra jut. Nem érti, mi lenne bennük a furcsa, illetve itt miért nem furcsák. Aztán csak biccentget.* -Értem, gondolom valami komolyabb emlék, hagyjuk is, nem kell beszélned róla, inkább nézzük meg ezt az Enziot. Ejj, milyen fizimiska ez! *húzza közelebb magához a rajztömböt.* -Hát, egész sármos, bár azt hiszem, hogy a te kedvedért nem fogok borostát növeszteni. *simít végig a saját állán.* -Bár lehet, hogy átfestem a hajam, és majd.. hogyis? Így fogok beállni! *pózol úgy, ahogy éppen Enzió áll, beállítja a fejét is, hogy ugyanúgy nézzen, majd rákacsint a lányra.* -Na, jó leszek így? *kérdezi, majd megdörzsöli a lány oldalát, vállát, karját.* -Dehogy vagy te rossz látnok! Csak még fejlődnöd kell. Tenyérből más olvasni, az egy nyelv, nem megérzések sorozata.. És lehet, hogy ő is valami furcsa lény volt.. Mondjuk egy kobold.. Vagy egy dzsinn, aki elfedte magát.. vagy alakváltó, és igazából nem ilyen sima volt az arca, hanem ráncos ősöreg druida igazából.. *még remeg is, mint valami nagypapa, aki éppen a botját keresi.* -Kislyány, mondja meg kérem alássan, hova raktam az okulárémat. Áhh.. Hát nem ide bújt a kis hamis, a fejemre? *változtatja el ahgnját olyan tipikusan remegősre, igyekezve terelni a lány gondolatait, közel hajolva hozzá, mintha tényleg az okuláréját keresgélné, vagy azon keresztül nézné a lányt, illetve a nélkül.*

Vendég

*Nem hallja a gondolatot, így nem tudja megmondani, hogy körülbelül másfél évig volt távol a fiú. Másfél év... mennyire régen volt már, és mennyire régóta van már ebben az iskolában... Aztán a nagy szemöldökfelszaladásból sejti, hogy Zakariás nem ismeri az animét... Bár igazából előtte is sejtette, ő is csak Christől kérte kölcsön. Christől, aki akkor sajnos kimaradt ebből a buliból, pedig szívesen bevette volna. Na meg az ismétlésre mindenképpen kirángatta volna valahogy, de az ismétlés is azóta húzódik, és aligha lesz már.* - Persze, hogy pozitív emlék. Bár kár, hogy nem voltak hajlandóak lejönni velem Nellondba fagyizni, jó buli lett volna... De később találkoztunk Susannel, Dorian meg én, engem fel sem ismert, és csak hónapokkal később tudta meg, hogy én voltam. Érdekes volt. *Az összerezzenést észre sem veszi igazán, és a szemösszeszorítást sem, hiszen a rajzfüzetet figyel, és megállapodik az új képnél.* - Nem miattad, csak... mindegy, szóval ő Sebastian volt, nem tudom, mennyit láttál belőle. Supernatural-rajongó, érdeklik a démonok, mindkettőnknek Gabriel a kedvenc karaktere... Colwell. Tudod... a neves nellondi alapítócsaládból. *Hadarja a szavakat, mintha minél gyorsabban túl akarna rajta lenni, és Zakariás vállába fúrja az arcát, hogy észrevétlenül elmorzsoljon a ruhával néhány könnycseppet.* - Neem. Enzio sötét hatalmak elűzését, Johan pedig pszionikus mágiát. Jósoltam neki a tenyeréből, azt mondtam neki, hosszú, nagyon hosszú élete lesz... rossz látnok vagyok, azt hiszem.

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Vas. Szept. 18, 2011 3:10 pm

~Fogalmam sincs, meddig voltam távol..~ *súgja gondolatban válaszként a lány szavaira, dehát a másik nem hallja a gondolatait, és ez éppen így van jól.* -Ahha.. Tehát az idő, ismerős.. Lényeg, hogy élvezted. *nyom egy puszit a lány homlokára, majd lepislog a rajzra, ajd a lányra, miközben szemöldökei kérdőn felszaladnak, és nem igen érti, miről is van szó. Talán a fejét sem kell csóválnia, hogy a lány rájöjjön: nem tudja, mi az. De a magyarázat rövid, és éppen elég. Anime, emg sorozat, emg beöltözés, ebből összeteszi a dolgokat valamennyire.* -Legalább megismertél embereket. Azt hiszem ez is pozitív emlék. *A következő képre is figyelmez, ahogy egy fiú ücsörög almával a kezében, és a fiú már várja a történetet, amikor a lány hirtelen ellapoz, a fiú összerezzen, leszorítja szemeit, meilőtt fellobbannak benne azok a bizonyos lángok, néhány pillanatig lehunyja a szemeit, majd kinyitja, tisztán ébenfeketén.* -Nyugi Ari, csak óvatosan.. miattam ne szedd szét. *súgja, miközben végigsimít a lány karján, aztán megnézi a képet, amin a két tanár van.* -Mindkettő ugyanazt oktatta, vagy mást? *kíváncsiskodik.*

Vendég

*Hagyja, hogy a fiú megszorongassa, és megkönnyebbülten bújik hozzá.* - Fogalmad sincs, mennyire hiányoztál. *Bukik ki belőle, majd elhúzódik, de csak egy kicsit, és hagyja, hogy Zakariás továbbra is átkarolja.* - Nem tudom. Ne várd tőlem, hogy megfejtsem annak a tündérnek a logikáját, mert abszolút nem értem. De végülis voltak pillanatok, amikor nagyon jól szórakoztunk, meg az a része jó volt, hogy több időt töltöttem Doriannel, jobban megismertem... így visszagondolva inkább pozitív emlék, tudod, az idő megszépíti, de azért akkor volt néhány szenvedős része. Ez... ismered a Fullmetal Alchemist című animét? Dorian nagyon hasonlít a főszereplőre, és kitaláltuk hogy beöltöztetjük... Aztán a vége az lett, hogy szinte a földön húzva felcibálta az öccsét, kértem kölcsön egyenruhát Ericától, becibáltunk egy vadidegen srácot és jelet festettünk a kezére... Szóval hatan is beöltöztünk a szereplőknek. De ennek is volt jó oldala, Mattel például azóta vagyunk jó kapcsolatban... bár nem annyira szorosban, de azért jóban, azt hiszem. Őt is ritkán látom. *Lapozgat, és elér egy olyan képhez, amin Sebastiannal ülnek a tűz mellett, a fiú kezében a sült almával. Megáll a képnél, néhány pillanatig nézi, majd észbekap, és olyan erővel lapoz tovább, hogy beszakad a kép széle, kis híján kitépi a lapot. Egy másik képnél áll meg.* - Ő Enzio, akit mondtam, mellette pedig Johan, a másik kedvenc tanárom, aki elment.

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Vas. Szept. 18, 2011 2:50 pm

*Csak a szemeit forgatja, majd nevetve szorongatja meg a lányt, amint az közelebb bújik, két kézzel átölelve, és el nem engedve néhány hosszú pillanatig, majd elengedi, egyik kezát persze rajta tartva, azzal átölelve, miközben hallgatózik tovább. Amikor emgtudja, hogy első találkozáskor is több volt, elmosolyodik, mondhatni egészen elégedetten húzza ki amgát egy kissé, majd csak biccentget. Aztán értetlenkedik.* -Nem értem.. ha azt htite, hogy szerelmespár vagytok, akkor miért kötött titeket össze? Miért nem hagyta, hogy éljétek tovább az életeteket? Úgy értem, hogy egy szerelmes párnak erre nincs szüksége, max megutálják egymást, ha nem tudnak már hova menni. Ha meg nem, akkor nem hiszem, hogy a legjobb randitipp lenne... *csóválja tovább a fejét, miközben a Dorianot képeket nézi.* -Tényleg hasonlítotok. Ez honnan van? *kérdezi, vcagy, ha estleg jön simán a következő kép, akkor arrafelé pislog kíváncsian, próbálva rájönni, mennyi ideig is volt távol, ami itt mennyi időnek felel meg.*

Vendég

- Ééén? Megvádolni? Téged? Ugyanmár, távol álljon tőlem. És nem is azt mondtam, hogy kutakodj, hanem hogy találd ki. *Aztán megforgatja a szemeit, és közelebb bújik a fiúhoz.* - Persze, hogy nem vagy vadidegen, te hülye. Annál azért jóval közelebb álltál. Már a legelső találkozáskor, mert a vadidegennél az "ultraszimpatikus srác" is jóval feljebb van. *Az értetlenségre kuncog, de először megmutatja mindhárom képet, csak utána mesél.* - Ő Dorian Smith. A fogadott ikerbátyám, meg nagyon jó barátom... Várj, mutatok még róla képeket. Tényleg imádom, annyira sajnálom, hogy régen láttam... Pedig a legjobb barátaim körében benne van. De egyébként nem egymást kötöttük össze. Lent Nellondban találkoztunk egy vélának kinéző nővel, elbájolta Doriant, elcibálta hogy segítsen neki, én meg mentem velük... Aztán fúriává változott, mikor kijelentettük, hogy Dorian nem lesz az övé. A fúriával szemben szépen megvédtük egymást, mire átváltozott tündérkévé, aki tapsikolt, hogy mennyire édesek vagyunk, és azt hitte szerelmespár vagyunk, szóval... fogott és összekötött ezzel a lánccal. Egy hétig nem tudtuk sehogy leszedni, érdekes volt. *Meséli nevetve, miközben a lapozgatással elér a cosplayes képekhez, ahol ugyebár egy anime szereplőinek öltöztek be, Ariana is kék egyenruhában parádézik, pisztollyal a kezében.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Vas. Szept. 18, 2011 2:30 pm

-Még a végén megsértődök, hogy rám akarsz fogni, netalántán mgvádolsz valamivel. *a bökdösésre csak felciccen, idegesen kap oda, majd csak nevet, és megcsóválja a fejét, a lány szavaira pedig ismét fejcsóvál.* -Felesleges. Ha valamit el akarsz mondani, elmondod, ha nem, minek kutakodjak? *kérdezi, széttárva a karjait, majd finoman odavonja a lányt, szavaira mosolyog, miközben hallgatja a mesélést.* -Még szerencse. És ezek szerint nem vagyok vadidegen, bíztató. *mondja, majd a képeket figyeli, egészen értetlenül, mondhatni kérdőn pislogva.* -Ez a fiú itt.. ő.. őt nem ismerem szerintem. *ráncolja a homlokát, megvakarva a fejét.* -Mi történt, miért kötöttétek össze egymást? *pislog kérdőn a lányra.*

Vendég

- Peersze, te teljesen ártatlan vagy, és csak úgy meg akartad tudakolni... *Fejcsóválva nevet, majd bólint.* - Határozottan hasznos. Tetszik, hogy csak én tudom kinyitni. Találd ki, mi a jelszava! *Böki oldalba a fiút mosolyogva, majd félredönti a fejét, és lepillant a rajzfüzetre.* - Ez nem igaz. Azért egy idegennek nem szeretném kiteregetni az egész életemet, rajzok formájában sem... De te nyugodtan megnézheted, és neked elmesélem. Például ezt az erősen félreérthető képet is... *Hagyja, hogy Zakariás közelebb húzza, és a vállára hajtja a fejét, miközben a középre tett rajzfüzetben lapozgat, és elér ahhoz a részhez, ami a Doriannel együtt töltött héten készült... pontosabban arról a hétről, de utólag, amikor már volt ideje magában, egyedül rajzolni. Az egyik képen a folyosón mennek, Dorian bosszúsan, Ariana meg alighanem ezen kuncog, miközben összesúgnak mögöttük... alighanem a lánc miatt, ami összeköti a csuklójukat. A következő képen Arianáék szobájában alszanak három-négy összetolt ágyon, hiszen Samanthát kirakták, Becca önszántából költözött át éjszakára az Allidonos főhadiszállásra, így csak Jana maradt. Azóta persze változott a szobája is, meg a szobatársai is - Janán kívül -, de akkor még így volt. A harmadik képen pedig mindketten a földön vannak, egymás hegyén-hátán, kicsit kómásan ébredezve. Láthatóan egyikük leesett, és rántotta magával a másikat is. Igen, még a három összetolt ágyról is sikerült néha.* - Ezeket például nem mutogatom mindenkinek... bár elég sokan úgyis láttak ebben az időszakban.

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Vas. Szept. 18, 2011 2:11 pm

*Csak felpislog a plafonra, aranyosan pillogva, legalább is megpróbál aranyosan pillogni.* -Gondoltam emgkrédezem, mennyire hasznos az ajándékom, vagy hányszor telt be. *tárja szét a karjait, majd elégedetten biccent, igen, pont erre gondolt, amikor az előbb a naplóságáról beszélt a rajzoknak.* -Csak kíváncsiság, semmi több. *mosolyog, iközben finoman megsimogatja a lány fejét, nyugtatóan.* -Nem kutakodok, meg nem készülök semmire, csak érdeklődtem. Mert nagyon félted a rajzaidat, és csak azért mutatod meg másoknak, mert ők általában nem értik. Ezt már megfigyeltem. És érdekelt, hogy azért használod-e azt, amit tőlem kaptál. Vagy abba is rajzolsz-e. *mosolyog tovább kedvesen. Aztán elmneveti amgát, és közelebb húzza a lányt, majd nemes egyszerűséggel átkarolja, átvéve a rajzfüzetet, lefekteti az ölébe, és kinyitja, hogy a fele az ú ölében, a fele a lányéban legyen.* -Akkor had halljam, mennyi minden történt veled.. sose voltam nagy rejtvényfejtő. *pislog fel a lányra, miközben megkeresi a legutolsó, általa ismert képet, majd lapoz egyet.. Aztán mosolyogva megvonja a vállait, és kíváncsian néz a lányra, majd vissza a rajzra.*

Vendég

- Ejnye, ezt a kérdést nem vártam volna épp tőled. *Kuncog, mikor Zakariás megkérdezi, ír-e naplót, és felvonja a szemöldökét. Elvégre épp tőle kapta azt a bizonyos naplót, a jósoknak készültet, amit csak ő tud kinyitni egy bizonyos jelszóval.* - Igazából valamilyen szinten valóban napló a rajzfüzet is, hiszen ebbe jegyzem le rajzok formájában, ami velem történik... de ezek közül keveset értenek mások, hogy melyik kép mennyit jelenthet nekem. De igen, írok szöveges naplót is. Miért kérdezed? *Furcsálóan kérdezi, majd csakazértis a fiú kezébe nyomja a rajzfüzetet.* - És az újakat meg sem nézed? Pedig felzárkózhatnál, mi történt velem. Mint valami képregény. És a végén még meg fogok sértődni, hogy nem érdekel a rajzfüzet. *Terel szépen, szóba sem hozva, hogy elpirul, mikor Zakariás megkérdezi, miért lapozott el.* - És ez miért lenne veszélyesebb? *Pislog, majd felnevet.* - Ez volt a cél. De igen, nehéz, ezért alighanem majd rövidebb lesz, amint felkelek innen. *Szinte önkéntlenül nyúl a fiú keze, és így Kászon felé, átnyúlva ugyebár Zakariás előtt, és szintén megsimogatja a kutyát.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Vas. Szept. 18, 2011 1:47 pm

-És írsz naplót? *krédezi, iközben egyik kezét finoman felemeli maga elé.* -Nem kell, hagyd csak. Elhiszem. Meg, láttam már rengeteg rajzodat. És amúgy sem a füzet érdekel, hanem az, miért iejdtél meg annyira, majd lapoztál el. *mondja, miközben sunyi félmosoly lappanbg szája szegletében.* -A tündék a különleges fajokhoz tartoznak, ahogy nevezem őket, és.. nem is tudom.. Azért ők mégiscsak idősebbek, nem olyan fiatalok, mint a mostani tanár például. Akiről beszéltünk. *magyaráz tovább békésen, majd lehalkítja kisé a hangját.* -Ha itt körbenézel.. És persze, tele vannak titkokkal. És persze az az egészben a legtitkosabb, hogy nem tudjuk, mi az pontosan. Mert egy rosszul megfejtett titok veszélyesebb, mint az, ha semmit nem tudsz a titokról. Például ha azt hiszed, hogy vérfarkas, és kiderül, hogy vámpír. *hoz fel egy egyszerű példát, aztán nézi, ahogy a lány ülsét változtat, majd a hajára pillant.* -Nem rossz, bár valóban van egyfajta Rapunzeles beállítottságod tőle. Meg gondolom, hogy nehéz is.. *mereng el egy kissé, miközben jobbjával a mellette fekvő Kászont siogatja.*

Vendég

- Ez nem napló. *Furcsálkodva néz fel a fiúra, miközben tovább lapozgat a füzetben.* - Egyszerű rajzfüzet, és nyugodtan megnézheted, tessék. *Azzal át is nyújtja Zakariásnak... miután már annyira ellapozta, hogy lehetetlen tudni, melyik képet nézegette eddig.* - Attól, hogy öregebb, még nem feltétlenül jobb tanár... Én igazából nem mondom, hogy hiányolom az öregeket, meg hát például a tünde tanárok is jóval idősebbek, csak fiatalnak néznek ki... És a többieket sem tudhatjuk pontosan, milyen titkokat rejtegetnek, hány évesek valójában. *Kicsit sejtelmesen beszél - kevés tanárról tudja biztosan, hogy micsoda, de ha a diákok között ennyi különleges faj van, köztük miért ne lehetne? Pláne, hogy valóban nem hiszi, hogy huszonéves fruskákkal lenne tele az iskola. Aztán felvonja a szemöldökét, de valahogy ösztönösen változtat az ülésén, és innentől a sarkán ül, térdelve.* - Óó, pedig szívesen megnéznélek úgy. *Vigyorog rá kajánul a fiúra, a terhességre visszautalva.* - Most szándékosan ilyen hosszú... Véglegesen elég kényelmetlen lenne, nem nagyon tudok tőle közlekedni.

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Vas. Szept. 18, 2011 1:22 pm

-Nem akartalak megzavarni a gondolkodásban sem, néha az is kell.. Meg nem akarok belelesni a képes naplódba. *bök a rajztömb felé, ami olyan emlékgyűjtemény, ami talán tényleg egy napló szolgálatait látja el a lánynál. Minden emlék, és mind neki mond többet. Amikor a lány megjegyzi, hogy nem szégyellős, csak a fejét csóválja,* -Hát persze, hogy nem. *toldja hozzá, mellékesen, majd megvonja a vállait.* -Tény, nem ártana valami vénség is, az ad egyfajta megnyugtatást, hogy van valaki, aki öregebb, és tapasztaltabb.. És ki tudja? Lehet, hogy ez a tanerő is olyasmi, mint Enzio. Tudod, a vérlények, a félvérek, meg a különleges fajok öregednek lassabban, lehet, hogy ő is idősebb. Bár, a tapasztalatlanságából kiindulva.. akár még az is lehet, hogy tényleg csak simán fiatal. De nem hagynám ennyiben, óvatosan. *mondja, majd megvonja a vállait.* -Végső soron, a bázison mondta régen az egyik idősebb néni, hogy ha egy lány ül a földön, csak úgy, akkor az a gyereke életébe is kerülhet. De én nem tervezek terhesnek lenni. *és azzal a laza mozdulattal ül le a földre, békedelemmel, egyik lábát felhúzba, másikat kinyújtva.* -És neked is olyan hosszú a hajad, hogy nem igen fázhatsz fel. *kacsint rá a szőkeségre.*

Vendég

- Nem zavarsz, jó, hogy jöttél. Csak elgondolkoztam, mindenféle dolgokon... bár... igazából főleg hasonlókon... *Beletúr a hajába, abba a jó hosszúba, ami most tényleg mintha még a mostanában megszokottnál is hosszabb lenne, szinte karikatúrába illően hosszú.* - Szégyenlős? Ééén? Azért ennyire nem. *Megcsóválja a fejét, de Zakariás érkezése után sem lapoz vissza a másik képhez. Elgondolkozva nézi azt a bizonyosat a két angyallal, merengve, hiszen az előző képhez hasonlóan ez is illik a témához, amin gondolkozott. Majd újra felnéz a fiúra.* - Én azt furcsállom, hogy szinte a legtöbb tanárunk huszonéves lassan... vagy annyinak néznek ki. Bár ő eléggé tapasztalatlannak tűnt, de szerintem aranyos. Enzio... ő hihetetlenül jófej volt. Meg vérfarkas is, bár igazából nem ezért kedveltem. *Mikor Zakariás rákérdez, miért gubbaszt a földön, akkor megvonja a vállát, majd hátradönti a fejét, neki az ajtónak. Közben a kezével lapoz a füzetben - Jenilia teaház. Hosszú, szőke hajú férfi, a csuklóján fekete-vörös karkötővel, Ariana pedig vele szemben ül, és a tenyerét nézi, mintha jósolna belőle. Megfelelő háttérinformációval a lapozás és a fejdöntés akár még árulkodó is lehetne.* - Nem tudom... valahogy itt sokkal könnyebb gondolkozni, így törökülésben a földön. Leülsz?

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Vas. Szept. 18, 2011 1:02 pm

*Békésen közeledik a lány felé, akkor is, amikor meglátja a szőke haját, emg őt magát, a földön ücsörögve. Nem zavartatja magát egy fél pillanatig sem. Végül megáll a lány előtt, és csak nézi a füzetet, amit éppen most ölelt magához, majd azt is, ahogyan zavartan továbblapoz.* -Szia. Csak nem megzavartam valamit, vagy ennyire szégyellős lettél? *kérdezi, miközben arcán halvány, sunyi félmosoly játszik végig, amíg a lányt figyeli. Nem, nem is kíváncsi igazán a rajzra, hiszen nem ez volt az, amit eddig nézett, és a fiú inkább arra lenne kíváncsi, főleg, hogy a lány oly hevesen lapozott el, amikor még nem is tudta, hogy ő az, vagy inkbáb az után. De már előtte elrejtette.* -Úgyis mondhatjuk. Nem sokat változott a hely. A tegnapi óra meg.. nem tudom, igazából elment. Volt valami furcsa benne, de meg nem mondom mi. Minden esetre akár még jó órák is lehetnek belőle. Neked? És különben is.. miért itt gubbasztasz a földön, mikor ott az a pad is? *mutat a nagyjából három méterre levő padra a fiú, majd visszasülleszti a kezét a zsebébe, és úgy néz le, sejtelmesen csillogó szemekkel a leányzóra.*

Vendég

*Pereus békésen dorombol, jobbra-balra mozgatja a farkát. Igazán békésen elvan, relaxál, pedig még csak nem is simogatják. Ariana pedig újra visszafordul a rajzfüzethez, és egészen belemélyed. Lapoz egyet, majd még egyet, aztán kicsit felgyorsít, és többet egyszerre, hogy elérjen ahhoz a képhez, amit keresett. Némán nézi, félredöntött fejjel, miközben a gyűrűvel babrál az ujján. A haja sötétbarnába vált, majd vissza szőkébe, de ugyanolyan hosszú marad, egészen körülölelve a lányt. Aztán hirtelen eljut a tudatáig, hogy közeledik valaki - hogy meghallotta a lépteket, vagy az érzékei jeleztek, az mindegy, egyszerűen hirtelen a tudatára ébred, és ösztönösen öleli magához a füzetet, ijedten, még mielőtt az érkező megláthatná, miféle rajznál van kinyitva. Felpillant, meglátja Zakariást, és láthatóan még inkább zavarba jön.* - Óóóó... szia. *Gyorsan lapoz a füzetben, kicsit megköszörüli a torkát, és már így, ellapozva engedi vissza az ölébe, tehát láthatóan nem ezt a képet nézte eddig. Megrándul az arca a képet meglátva, és elfordítja a fejét, vissza, Zakariás felé. Az új rajzon Gabriel arkangyal fekszik a földön, holtan, felette Lucifer áll... Supernatural-fanart. Ennyi az egész.* - Mi járatban errefelé? Feltérképezed a terepet? Hogy tetszett az óra? Azért... nekem hiányzik Enzio. De te nem is ismerted... Meg jófejnek tűnik a tanárnő.

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Vas. Szept. 18, 2011 12:40 pm

*Békésen sétálgatja rójja a folyosókat, meg az iskola összes többi részét, most éppen ide jutott. Fekete hosszúujjút visel, rajta egy félig kigombolt, fekete, rövidujjú ing, a nyakában fekete sál, nadrágja szintén fekete, akár csak a cipője. Haja megszokottan áll, beállítottan kócos, a szemei szintén ébenfeketén csillannak meg. Mellette egy sötét színű németjuhászkutya lépdel, a fiú oldalán egy sötét színű, rúnázott kard pihen békésen, miközben a fiú zsrebvágott kezekkel közelít. A nagy sétálgatása kiözepetten elmélázik azon, hogy feljebb menjen-e egy emelettel, megtesz néhány lépcsőfokot, majd megcsóválja a fejét, és ráfordul arra a folyosóra, amin éppen Ariana rajzol, és megindul a lány felé.*

Vendég

*Békésen, törökülésben ül a földön, a hátát az egyik első emeleti ajtónak vetve. Rajzfüzet van az ölében, de láthatóan nem csak a rajz miatt jött ki. Sőt, nem is annyira rajzol, inkább csak lapozgat benne, a ceruzákat otthagyva maga mellett. Elég sokszor elbambul, a gondolataiba mélyed. A haja, mint mostanában oly sokszor, most is szinte a fenekéig érne, ha felállna, így viszont szinte teljesen körbeveszi, körülöleli a lányt. Farmernadrágban van, olyan rojtozott aljúban, fekete rövidujjú pólóban, mezítláb. Láthatóan az öltözködést nem nagyon vitte túlzásba. Pereus békésen fekszik mellette, összegömbölyödve, csukott szemmel - ki tudja, talán alszik, vagy egyszerűen csak relaxál.*

Vendég

*Ahogy a srác megpördül, Yan reflexből elhajol az egyik csomag elől. Ami nagyjából ott suhan át, ahol az előbb még a srác feje volt. Gyilkos pillantást vet a nekromantára, amit még a csuklya alól is látni, majd hallgatja a másik szavait.* - Nos, Antoine-t nem ismerem, Giselle-ről is csak annyit tudok, hogy belsirionos főprefektus... Ezzel szemben viszont a Nílusi krokodilt meg tudom mutatni, ugyanis én is ott lakom. Gyere *int a lépcsők irányába. Meg is fordul, és lassú, kimért léptekkel elindul, vélve, hogy a másik majd követi. A 'Kamen' névre viszont megtorpan, és megperdül, köpenye elegáns ívben követi a mozdulatot.* - Honnét ismered Kament? *kérdi gyanakvó hangsúllyal. Nos, azt az egyet lehet érzékelni, hogy nem beszélget valami sokat az unokatesójával... A cigicsikk miatt elenged egy szemrehányó pillantást, bár ennek élét némileg tompítja a csuklya, aztán, ha a másik indul, akkor dinamikus tempóban megindul a Nílusi felé. Ez így tökéletes. Elvégre ő is oda tartott. De majd a Kamennel tisztázott cigi-szabályt megpróbálja ráerőltetni erre a srácra is... A szobában ugyan nem fognak bagózni!*

Vendég

*Na hát igen. Szintén egy francia megint csak Giselle baráti köréből. Amint megkocogtatják a vállát egyből megfordulva így hát azonnal megfordul vele együtt meg a csomagok is, így hát csoda, ha nem tarolja le Yant. Bár, ha a Naxis a földre kerülne az nem izgatná a Nekromanta srácot, de ezt már megszokhatták tőle a britek és a franciák.* -Szevasz. Öhm hát, ha tudod... Na szóval, ha ismersz egy Antoine Sébastien Crine, vagy Giselle Marceau nevű egyedet akkor igen. Vagy, ha tudod hol van a Nílusi krokodil háló, mert oda osztottak be, kulcsom is van csak elhagytam a prefektusomat. Szívok már az első napon. *Pillant Yanra a szőke miközben még mindig "füstölög". Végigméri a Naxist. Hát neki is meg van a maga véleménye róla, de igyekszik moderálni magát. Leveszi a sapkáját, és a fejét vakargatja.* -Van még valaki, akit "ismerek" vagyis hát a haverom haverja. Valami Kamennek hívják a srácot, és ő is idejár. Mintha azt mondták volna, hogy a szobatársam lesz, de passzolom. Olyan rohadt nagy ez az iskola, hogy fogalmam sincs merre hány óra.* Szövegel, majd megvonja a vállát, és ledobja a cigicsikket. Eltapossa a cipőjével, majd megint Yanra szegezi a tekintetét.* -Ezekben tudnál segíteni...

Vendég

*Kényelmes léptekkel sétál, éppen felfelé a lépcsőn, amikor is az első emelethez érve hangos üvöltést hall. Furcsálló arckifejezéssel pillant be a folyosóra. Egyébként a szobájába tartott, de a srác, aki odakint kiabál, meglehetősen újnak tűnik, főként a csomagjai miatt. Szóval szusszant egyet - megvan az alapvető véleménye a folyosón üvöltöző hülyéről -, és kényelmes léptekkel elindul felé. Vörös köpenye - amit lila inge és fekete farmerja fölött összecsatolva visel, természetesen a fején a ruhadarab csuklyájával - elegánsan lengedezik mögötte. Amikor a másik mögé ér, könnyedén megkocogtatja a vállát, és felvont szemöldökkel megszólal.* - Üdv. Segíthetek valamiben? *köpenyén ott csillog a naxeldires és prefektusi kitűző, így hát le sem tagadhatná, hogy azért van, hogy segítsen. Egyébként igyekszik kikerülni a cigifüstöt, nem igazán van odáig érte. Ellentétben valaki mással, akit mind ismerünk...*

Vendég

- Marceau! Crine! Hol a francba vagytok?! *Üvöltözik a folyosón egy fiú. Látszik rajta, hogy újonc, hiszen a csomagok - két sporttáska kivételével - körülötte repkednek. Hát nem kicsit hagyták le a haverjai. Épp egy vörös csajjal flörtölt, mikor észbe kapott, hogy bizony meg kellene találni kíséret nélkül (!) a Nílusi krokodil hálót.* - A rohadt életbe Marceau. nem hiszem el, hogy nincs egy nyamvadt térkép az iskoláról. *Toporzékol a szőke francia az első emeleten. Tanácstalanul pislog körbe. Igazából, ha nagyon akarná akkor megtalálná a szobáját, de sokkalta kényelmesebb, ha valaki kísérgeti. A füle mögül elővesz egy cigiszálát, és meggyújtja. A füstöt ráfújja az egyik festményre mire az háborogni kezd. A Nekromanta fiú elégedetten figyeli a festményen lévő alakot. Feltalálja magát, bár Angliában sokkal jobb dolga volt, de hát már ott is kezdett unatkozni. Mindenesetre reméli, hogy jön valami kísérő különben tízig itt fog ácsorogni, és a folyosó végét bámulja.* -Crine is hova a francba tűnt, de hát olyan is dögös volt az a vöröske... *Motyog maga elé a nyelvzseni. Nem hiába beszél rengeteg nyelven ugyanis a drága jó környezetvédő apja nyelvtanár egy egyetemen.*

Vendég

Aha.*Válaszolja elmésen a dologra, aztán föltornázza magát a padlóról. Amikor az igazgatónő kerül szóba bólint.*Igazad lehet.*Az előtte lévőkre pedig értelmetlen lenne válaszolnia. Ő ezt nem értheti. Úgy tűnik nem tudja felfogni a fiú világát, na, nem mintha nagyon akarná. Végül tétován a fiú után integet, még egy utolsó pillantást vet az iroda ajtajára és ő is felszívódik az elsőről, mert tényleg órája lesz fél óra múlva.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Kedd Feb. 01, 2011 4:22 pm

Hát... annyit sikerült kiderítenem, hogy elég mocskos ez a szőnyeg. *Mondja Max vidáman Ashleynek. Nem mindig érti ő maga sem, hogy mit miért csinál. Csak úgy megtörténnek dolgok vele. Neki aprópénz fetrengeni a földön, vízbe ugrani egy kavicsért, fára mászni, csak, hogy utána szándékosan leeshessen róla. Sokan hihetnék azt, hogy az allidonos fiú buta, infantilis állat, pedig valójában nagyon okos és éleseszű, csak őt hidegen hagyja a világ, ezért fogja túlélni a következő atombombát, mert egyszerűen nem tud és nem is akar az árnyoldalon élni.* A szoba bár igazán kellemes kis egérlyuk, nem lett volna elég helyem, kint pedig nem jók a légköri viszonyok. Ez itt optimális hely. *Mondja büszkén a srác Ashleynek, majd odahajol hozzá.* Csak nehogy a vén banya megneszelje. Szerintem az igazgatónőnek kevésbé van humorérzéke. *Susogja a lány fülébe, majd elvigyorodik és hirtelen felpattan helyéről.* Hehe... megyek is el, mert nemsokára lesz egy pompás óra, de úgy tudom a kápolna köve kicsit keményebb, mint ez a szőnyeg, így ki kell párnáznom magam. *Rikkantja oda Ashleynek és már fut is tova... el... messze.*

Vendég

Valóban? És mi lett a kísérlet végeredménye?*Kérdezi karbafont kezekkel, majd a fiú mellé áll, hátát a falnak vetve. A csend őt nem zavarja, sőt, óra előtt kifejezetten örül neki. Viszont a következő pillanatban...Nem, nem kezd őrjöngésbe, még csak nem is nyitja ki a száját. Szemöldöke csak jelzésérték képpen kúszik a magasba és picit arrébb áll, mert mégis csak az igazgatói iroda előtt csövelnek.*Nem, nem kösz. Ma nincs olyan napom. Elég nekem ebben a dimenzióban tengenem.*Válaszolja egykedvűen, miközben kiles a közeli ablakon. Még mindig nagyon ramaty az idő....Jó lenne már a nyár, a három hónapnyi perzselő nap.*És mondd csak fura idegen, miért pont itt kísérletezel? A szobádban már unalmas volt? Vagy odakint?*Tényleg nem érti. Neki most csak egy kis egyedül sétálgatás kéne, még a tigris sem szól hozzá ilyenkor, tudja, hogy hagyni kell. Csak egy negyed órácskára akart egyedül maradni, de odafönt nem igazán sikerült, ugyanis kaotikus állapotok uralkodtak el a hálóban.*Ashley.*Toldja a végére, aztán a fal mentén szépen lecsúszik a földre Max mellé.*

» Udvar