Kék cápa háló

Tárgy: Re: Kék cápa háló Kedd Márc. 26, 2013 1:52 am

* Óvatos léptekkel halad hálójában, hiszen nem akarja felkelteni a szobában nyugvó embereket. Vállára kanyarintja törölközőjét és így indul el egy késő esti zuhanyt venni az éjszaka közepén. Legnagyobb szerencséjére sikerül feltűnés -és mások felébresztése- nélkül kijutnia a szobából a fürdőkhöz. A mosdóba érve leveszi magáról az egész napos használattól megfáradt ruhadarabjait testéről és lassú, szinte cammogó léptekkel lép a zuhanyrózsa alá. Sokáig nem találja a megfelelő hőmérsékletet, de rövid próbálkozás után tökéletesen belövi azt a hőfokot, ami ebben a télies időjárásban is kellemes. A forró zuhany szinte teljesen megtisztítja elméjét, a hő teste minden porcikáját megremegteti. *
~ Milyen jó érzés...bár örökké itt állhatnék. ~ * Gondolja, majd meglepve veszi észre, hogy már majdnem negyed órája áll a zuhany alatt. Tudja persze és bűntudatot érez azok miatt, akiknek ezen vízmennyiség töredéke sem jut, de a modern világ és a varázslatok elpuhították az akaratát, így tehát további tíz percig hagyja, hogy a víz átjárja mindenét. A zuhany végeztével alváshoz való ruhát vesz fel, szürkés-gesztenye árnyalatú pizsamát, mely kiválóan véd a késő-téli hideg ellen. A fürdő sok tükre közül az egyikben megállapodik a tekintete és szemügyre veszi saját magát. Kor szerint és jogilag szinte már felnőtt, de valójában tudja azt, hogy még sokáig nem akar belépni a felnőttek szürke, egyhangú és munkától terhes világába. Csak a szabadságra vágyik és arra, hogy gondolatai és érzései szabadon száguldhassanak, mint gyermekkorában, amikor a legkisebb varázslat is hatalmasnak tűnt. *
~ Mennyivel könnyebb egy gyermek élete.. nincsenek gondjai, sem szilárd vágyai és elképzelései a jövőre nézve. Nem hoz nehéz döntéseket és semmi felelősség sem hárul rá. Csak a mának él nincsen dolga a holnappal ~ * Jut eszébe, majd miután elkészült mindennel, indulatosan indul vissza szobája biztonságot nyújtó falai közé. Amikor visszaér lehuppan az ágyára és elgondolkozva tekint végig a szobában helyet foglaló társain. *
~ Vajon ők vágynak-e még azokra a dolgokra, amikre gyermekkorukban? Vajon mernek-e még vágyni a lehetetlenre és megpróbál azt, amiben mindenki más kudarcot vallott? * Majd egészen csendesen betakarózik, de ezek a gondolatok nem hagyják nyugodni. Oly sok évet eltöltött a kastély falain belül és mégis oly kevés választ kapott. A tanórák nem adnak választ az alapkérdésekre, de még a legmélyebb filozófiai művek sem. Mi is a célunk a földön? Honnan jöttünk? Hová tartunk? Ezekről és hasonló dolgokról gondolkozik a fiú, miközben takaróját egészen az álláig húzza. Titokban reméli, hogy sikerül ezeket a kérdéseket elhessegetnie, mint minden más embernek, aki elfelejtette gyermekkori álmait. *
- Majd meglátják.. * Suttogja halkan az éjszaka csöndjébe, erős elszántsággal. Utolsó gondolatai még mindig ezen gondolatok körül cikáznak és mikor az oldalára fordul, hogy kényelmesebben aludhasson el, az utolsó bántó gondolat is kiürül elméjéből.

Tárgy: Re: Kék cápa háló Pént. Aug. 13, 2010 9:47 am

*A folyosó ismét járkálástól hangos, igaz most a lhangok egyátalán nem egy bátor, vagy határozott személy lépteit sugallják, sokkal inkább egy kisgyermek lépteire hasonlít, aki most tanulja hogy kell megtalálni az egyensúlyt hogy ne essen el minden pillanatban ,és hogy hogy kell nem csak mászni mindig tehetetlenül a földön.Sheila teljesen így érzi magát.Minden egyes szobánál ami mellett elhalad ,arra kézteti lelkiismerete hogy forduljon vissza ,de ő csak halad egyenesen mint aki annyira biztos a dolgában*~második emelet..Bika..Bika..Bika..megvan! Bika cápa háló*gondolja magába a kerservesen keresgélő lány.Úgy érzi mintha torkához kést szegeznének.Levegő után kapkod, maga sem tudja miért.Több hónap telt el..több hónap úgy hogy egyikük sem lépett.Itt az ideje hogy összeszedje magát , hiszen az élet nem csak a szerelemről szól, vannak sokkal fontosabb dolgok is.Legalább is a szíve megmélyén ebben reménykedik*
~gyenge vagy!~*idézi fel magában nővére szavait és arcát hirtelen megint eltorzítja a bánat..Miután megint elolvasta az ajtón lévő nevet finom mozdulattal kettőt kopogtat az ajtón, amire nem érkezik se kérdés, se válasz.Úgy tűnik a fiú nincs itt. A fiú akiért még mindig bármit megtenne hogy olyan legyen mint régen. Emlékek százai borítják el a lány gondolatait.Az első találkozás a kilátóban,az első csók a lovardából visszafelé, az első húsvéti bál amire együtt mentek, és ahol megkapta az első ajándékot .A medállt.Sheila immár könnyes szemmel nyit be szobába ahol egyből megpillantja Atanast .A fiú ahogy meglátja Sheilát átöleli megcsókolja és a fülébe suttoga az egyetlen szót amiben a lány pillanatok alatt eltudott veszni *
-Én is szeretlek*suttogja majd megtörli szemét ,és ahogy kinyitja maga elé tárul a valóság.Nem látja Atanast se a fiú boldog arcát, csupán pár ágyat lát, néhány holmit amit a fiúk hagytak elől.Sheila szíve összeszorul és elindul ahhoz a bizonyos ágyhoz a kis irattal. A levélen a lány apró könycseppei sorakoznak melytől a papír kicsit megázott de ő mit sem törődve ezzel csak leteszi Atanas ágyára és lehajtott fejjel indul az ajtó felé ahol mikor kilép, a szobája felé veszi az irányt, összeszedve minden bátorságát ,mint aki készen áll szembe nézni a következményekkel vagy bármire amit az élet elé sodor.Erősnek érzi magát pedig Helenának igaza volt.Gyenge.*

A levél tartalma:

Kedves Atanas,

Az idő rohamosan telik, csak onnan érzem hogy az egyik pillanatban még a vastag kabátom kell felvennem, a másik pillanatban pedig melegíti az arcomat a napsugár.Hónapok teltek el így, amit még mindig nem tudok felfogni igazán.
Sok minden megváltozott bennem és azt hiszem benned is.Szünet.Nem tudom kifejezni mit jelent nekem ez a szó.Először talán egy háborút ami soha nem ér véget, vagy éppen egy fellélegzést hogy minden rendben. Lezárult valami és egy nap majd kezdődik ,egy új dolog az életemben.Nem tudom mit kéne most éreznem.Remélem te legalább tisztába van ezekkel mert én csak kérdőjeleket látok..őket is csak homályosan.
Beszélnem kell veled és remélem te is akarsz velem, de ha nem hidd el megértem.Le kell zárnunk ha tovább szeretnénk lépni..Ha tudsz megfelelő időpontot kérlek írd meg, vagy keress fel a szobámbam.Ha nem keresel akkor is tudni fogom a válaszod a levelemre.

Sheila

Tárgy: Re: Kék cápa háló Szomb. Aug. 07, 2010 3:02 am

* Valami különös átok súlythatja a fiút, aminek következtében nem képes átaludni egy éjszakát sem rendesen. Pár pillanatig kutat az emlékei között, hogy ugyan kit és mivel bánthatott meg, de mivel a lista szinte végtelen, hamar abba is hagyja a gondolkozást. Szokásához híven belebújik papucsába és kiül az ablakba a már-már ébredező tájat bámulászni.. *
~ Végülis már nincs is olyan korán..ilyenkor szoktak ébredni a pékek is. Vagy nem? ~ * Kalandoznak el ezerfelé a gondolatai, de nem állapodnak meg ezen a fontos kérdésen, hanem pillangóként szállnak tová agyában. Valami mintha álmodott volna, mielőtt felébredt.. valami hangosat és fényeset és homályosan mintha valami önegléültség is megjelent volna az álmában. Furcsa dolog, hogy mennyire valósnak tetszik egy-egy álom, egészen megtévesztve az embert. A tárgyak érintése, az emberek hangja mind ugyanolyan mint a valóságban, pusztán a helyszínek változnak valamiféle torz színpaddá. Megfoghatatlan és ellentmondásos dolog maga az álom és az emberek egy része is eltérően vélekedik róla. Ott vannak ugyebár az örök laikusok, akik ebben is csak az agynak különféle biokémiai folyamatait látják, felosztják az álmot fázisokra és különféle agyi funkciókról csevegnek. Létezik persze ennek egy ellenpólusa, akik pedig botor módon az álmoktól várnak útmutatást és a jövőjüket keresik benne mindhiába. És nem beszéltünk még a harmadik csoportról, ahová a fiú is tartozik, akik pusztán csak szeretik az álmokat, de nem veszik túl komolyan és talán pontosan az a jó benne, hogy álmunkba minden más. Az ember repülhet, zuhanhat és meghalhat, reggelre újra és újra feltámad. És ez, az örök és vég nélküli újrakezdés lehetősége teszi az álmot fontossá. *
~ Szomorú ember lehet az, aki soha nem álmodik. ~ * És egy pillanatra eszébe jut a kegyencek tömege és maga a félelmetes sötét nagyúrnő. Ők vajon tudnak még álmodni, vagy elfelejtettek? Csak szükséges rosszként tekintenek az életet adó alvásra vagy képesek átélni azt elméjükkel is és igazán felfrissülni? Olyan kérdések, amikre ő maga soha nem fog választ kapni. De hát tudjuk, hogy néha jobb egy-egy válasz után csak vágyakozni, mintsem megtudni az igazat, amelyet tán nem is lennénk képesek feldolgozni. A szoba nyugodtan alvó lakóira pillant, majd vet egy oldalpillantást saját asztali órájára is. Lassacskán már negyedórája annak, hogy felriadt az éjszaka közepén, ám egyre kevésbé kezd álmos lenni. Majd agyába új gondolatok ütnek krátereket és kérdezés vagy finomkodás nélkül blokkolják le a fiú képzeletét. *
~ A nagy felfedezések mindig csendben születnek. Newton fejére sem esett alma a szó szoros értelmében.. ~ * Révül el megint egy teljesen lényegtelen témában, ami csak őt képes foglalkoztatni. Az ember igazi felismerései és beismerései mindig a csendben születnek, nem a vad hangzavarokban. Az ember akkor képes igazán magába mélyedni, ha béke veszi körül és nyugalom. Igen ezeknek az alapfeltételeknek kell adottnak lenniük, hogyy képesek legyünk ezzel foglalkozni. És amikor az ember a legcsöndesebb és a leghalkabb, akkor fog valami felkiáltani a belsőjében, ami igazán képes lesz megváltoztatni. Érdekesek ezek a kettősségek.. mélyet ásít a srác. *
- Talán még sikerülhet visszafeküdnöm pár órára. * Motyogja a szuszogó diáktársainak, majd lassú és szinte már kényes mozdulatokkal beveti ágyát és ráfekszik a bevetett ágyneműre. Ez is amolyan szokás, ami egy életen át kíséri az embert, láthatatlanul és anélkül, hogy akár ő maga is észrevenné. És mégis, álmodni igazán csak az tud, aki szeret is. *

Tárgy: Re: Kék cápa háló Hétf. Aug. 02, 2010 12:10 pm

* Ez is csak egy nap, akár a többi másik. Az ember felkel, elvégzi a napi rutinfeladatokat és estére talán észre sem veszi, hogy 24 órával közelebb került a halálhoz. És talán ez a hihetetlenül lassú és kíméletlen közeledés az elmúláshoz, talán ez okozza az emberi lét feldolgozhatatlan tragikumát. Milyen hatalom dönti el, hogy miként fog sikerülni a napunk? Emlékezetes marad-e örökre, vagy szürkén és jelentéktelenül csúszik ki kezeink közül? A világ olyan hihetetlenül nagy.. vannak akik éppen haláltusájukat vívják és utolsó pillantásukkal zárják emlékükbe a földet, megint mások ma házasodnak meg és életük legboldogabb napját tervezik. Ki dönti el, hogy milyen lesz a napunk? És a sok boldogság vagy szenvedés közepette eszünkbe jut az a másik százezer és millió ember? *
- Végső soron ez is csak egy nap.. * Mondja az ablak párkányának támaszkodva, miközben a piszkos ablaküvegen bámul kifelé. Különös érzések keringnek benne, mintha nem találná a helyét az iskolában. Ott áll a barátai között és mégis mintha teljesen üres lenne benne minden. Csak az tudja, hogy milyen érzés ez, aki valaha is átérezte.. *
~ Az élet nem igazságos. ~ * Jut eszébe és ezzel a gondolattal sikerül egy újabb csapást mérnie önmagára. Vajon miért is kéne igazságosnak lennie? Ha a világ igazságos lenne, az embereknek minden apró hibájukért meg kéne fizetniük. Minden hazugságért, elhallgatott igazért, hamis bókért bűnhődnünk kéne. Biztosan egy igazságos világról álmodunk? Hiszen pontosan mi tesszük olyanná, amilyen. Hogyan akarunk igazságot találni magunk körül, amikor a mindennapi életben sem cselekszünk igazan és szabadon? Álarcokat és pózokat veszünk fel, amivel eltakarjuk saját magunkat és a bennünk rejtőző igazságot. Az átlagembereknek nem szabad széttörni a kis élethazugságait, mert abba belebolondulnának és elvesznének. Pedig minden embernek vannak ilyen élethazugságai, melyeknek létére még talán maga az ember sem jön rá. *
~ És vajon nekem mi az élethazugságom? Miért lennék pont én más mint az átlagemberek? Hiszen nyilvánvalóan minden ember különlegesnek érzi magát valamilyen szinten. Még akkor is, ha egyáltalán nincsen igaza. És kinek van joga megkülönböztetni az átlagembert és ítélkezni mások felett? ~ * Pontosan ez a probléma. Ahhoz, hogy valaki ne átlagos emberként viselkedjen, el kell fogadnia azokat a terheket, melyeket lelke ró rá. Mernie kell ítélkezni és ítéletet mondani hiba és kétkedés nélkül. Ha valaki egy pillanatra is meginog és nem hisz saját magában, onnantól kezdve süllyed vissza azok közé, akik felett eddig ítélkezett. *
~ De az öntudatlanságnak is megvan a maga boldogsága.. ahogy a mondás tartja, emptyness means happiness.. ~ * .. és talán tényleg könnyebb volna néha állatként élni. Az állatok nem fogják fel a létezés terhét és pontosan ezért sokkal szabadabbak mint mi. Nem tudják azt, hogy milyen vészesen és mégis lassan közeledik az a perc, amikor mindenki felett ítélkezni fognak. *
- Mert semmi sem tart örökké. Tehát ez a világ és ez a létezés sem állhat fenn mindörökké. * Azt viszont senki nem tudja, hogy mi fogja lezárni ezt a korszakot. Bár egyesek tudni vélik és Istennek vagy puszta természeti jelenségeknek tulajdonítják a várható lezárást. De talán felesleges is ezen gondolkozni, elvégre.. *
- ..ez is csak egy nap. Akár a többi másik.

Tárgy: Re: Kék cápa háló Hétf. Jún. 07, 2010 10:59 pm

* Egy villodzó folyosón áll a fiú. A falon a régmúlt emlékeinek elmosódott képei, színes kavalkád. Tisztára olyan, mintha egy 80-as évek beli pszichedelikus festő képe elevenedne meg. Az a csodálatos hippikorszak.. písz-láv-LSD. Végigfut a folyosón és egy elmosódott alak áll a lépcső tetején. A végtelennek tűnő lépcsőn futva indulna meg, de lábai ólomsúllyal nehezednek és csak nehézkesen caplat. Váárunk rád siess. Az álmaidat most kell elérned. Súgják a hangok és az egész olyan valószínűtlenül-valószínű, hogy el is hiszi azt ami történik. De hiába megy a lépcsőn, lábai egy idő után már nem követ, hanem levegőt taposnak. Hirtelen változik a kép és minden úszik körülötte. Valamiféle emléke lehet ez, a legelső amikor még az anyaméhben lakott. Fárasztó és mély álmot álmodik éppen. De holnap egy új nap fog szembe jönni, mert lassacskán lehullik az emberek szeméről az álom. Itt az idő, hogy megváltsa a világot és tegyen valamiért, amiben hisz. Itt az idő, hogy egy új napot kezdjen. Itt lenne már az idő, hogyha mindennek tudatában lenne. De mint sok más tizenéves ő sem tudja, hogy miért és minek él. Honnan jött, ki ő és hová tart. Ha tanult volna metafizikát tudná, hogy semmi sem létezik, de nincsen nemlétező sem. Nehéz kérdések ezek egy fiatalnak. Amikor az ember szembesül a végtelenség érzésével, egyszerre meghátrál és tesz egy fordulatot. Nem várt akadályba ütközik, amit az emberi elme nem képes leküzdeni, még akkor sem ha az illető maga Arisztotelész. *

- pár perc múlva -

* Még mindig álomban, hasára fordulva mint mindig. A jövőről álmodik, de nem egy Huxley-féle szép új világról, hanem bizarról és kiégettről. Olyan jövő ez, amire azt mondod "bazzegfredi". A Föld igenis széthullik és az emberek visszasüllyednek az édes tudatlanságba. A technika lett a vesztünk, halljátok ti kik oly hevesen építetek gyorsabb és gyorsabb gépeket? Végtére is elnyugszik, amikor az álmot feketeség váltja fel. Igen ez a feketeség tudatlanabb és komorabb minden rémálomnál és mégis olyan nyugtató. Az ember időtlen és lebeg a semmiben, ahonnan jött és ahová egyszer majd visszatér. Ebben a feketeségben tűnik el az embernek minden gondolata és érzelme, szinte fekete lyukként falja fel a világ minden fáradtságát és tölti fel az embereket gondolatokkal és cselekedetekkel..
Pár perc múlva egy bagoly repül el a szobája ablaka előtt. Ki tudja honnan jött és hová tart az a bagoly? A fiú azonban álmából felriad a hangra. Álmos szemeivel a Holdra tekint, ami fényesen uralkodik a horizonton. Pár pillanat múlva újra elnyomja az álom *

Vendég

*Ele épp az asztalánál tanulgatott, amikor is egy ismerős baglyot pillantott meg.* ~Nocsak. Ez Anné.~ *állapította meg magában, úgyhogy rögtön fel is állt és segített a madárnak megszabadulni a küldeményétől. A levélben mindössze ennyi állt:*
"DESZ! Szeretnélek meglepni egy kicsit. Hidd el nagyon jó ötletem van… tetszeni fog…
Szóval csomagolj össze egy olyan 2-3 napra való ruhát, és várlak 5 óra felé az előcsarnokban.
Csókol a te egyetlen szerelmed Ann!
"
*Egy pár pillanatig furcsának tartotta a dolgot, de utána gyanítani kezdte, hogy vajon mi is lehet ennek a hirtelen ötletnek, és elkezdett csomagolni az utazó ládájába.
Mikor elkészült a cuccolással, elindult az előcsarnok felé, hogy megkeresse Annt.*

Vendég

*Ele a szobájában unatkozik mostanában. Jobbára csak tanulgat, mert nem igazán van mit csináljon, Ann-nal végül valahogy elkerülték egymást, és Deyannal se szokott találkozni. Azt se tudja, hogy egyáltalán a suliban vannak-e, vagy elmentek. Ezért tehát most csak az asztrál-mentál tankönyvét böngészi, amikor is egy nagyon ismerős bagoly száll be a nyitott ablakán.* ~Nini, Ann végre hírt ad magáról. Vajon mi van vele?~ *kérdi magától, és gyorsan kibontja a csomagot, amit a madár az ágyára pottyantott. Az üzenet lényegét érti, de az okát egyáltalán nem.* ~Hmm. Ez nagyon furcsa. Hónapokig semmi, aztán kvázi szerelmi vallomás. Ki érti ezt... És elvileg barátja is van, ezért nem jöhettünk össze. Na mindegy, utána járok.~*gondolja, és átmegy Ann szobájába.*

Tárgy: Re: Kék cápa háló Kedd Okt. 27, 2009 3:47 pm

*Egy bagoly száll be a szobába, és egy csomagocskát, plussz egy levelet ejt le egyenesen Elros ágyára, majd eltávozik. A csomagban egy MP4 van, a lejátszón pedig most egy zene van. valószínűleg Ele érteni fogja, ha meghallgatja. és miután a levelet is elolvassa el is fog csodálkozni.*
https://www.youtube.com/watch?v=ClBLxY29rOk
*A levélben pedig ez áll*
Kedves Elros!
Régen találkoztunk... Tudom nagyon sok idő telt el, És... És csak azt akarom, hogy tudd, hogy fontos vagy a számomra!
Szeretnék veled találkozni!
Ann
*A levél mellett pedig egy préselt rózsa van, aminek Elros nagyon jól tudhatja, hogy mi a jelentése, ha gondolkodik, hiszen a bátyja is ezt kapott Ann-től a levelek mellé...*

Tárgy: Re: Kék cápa háló Hétf. Okt. 19, 2009 7:42 pm

//Most csak magamba írok,ha nembaj ,mert unatkozom Smile

//
*Metallic álmélkodik ,hogy milyen szépen jön fel a hold,a kék cápaháló baloldalon lévő szobának az ablakánál.A ''holdfény Metallic szemébe csillan,és megszólal:-Vajon mit csinálhatnak otthon a barátaim?-Hmm...Nem hittem volna,hogy eljutok a Nezabarba,de még hogy harcos is lettem...*Hangzott el egy halk kacajjal kísérve,hogy nehogy felébressze a szobatársait.Majd felteszi magának ezt a kérdést gondolatban:~A varázslatokat egyáltalán meglehet tanulni?*Egy hang szólt a fejében:-A varázslatokat csak akkor tudod megtanulni,ha vele születtél.*Metallic erre a hangra felnéz a holdra és így szól:-Mi történik itt?-Mindegy ugye...holnap is lesz nap.*Leoltja a lámpát,aztán lefekszik,és egy nagy mosollyal ezt mondja:Jó éjszakát Nezabar,és diákjai.*Majd ásít egy nagyot,és lehunnya szemét..

Vendég

- Hát csak nem mindig, az uncsi lenne. *mondja vigyorogva a srácak, majd elmosolyodik, amikor Metallic mondja neki, hogy már nagyon sok mindenben segített neki. *
- Nem szokásom magolni, tudod, jól vág az eszem. Amúgy meg ha te is igyekszel, akkor akár még te is diákképviselővé vagy prefektussá válhatsz. Tehát ne aggódj, csak lebegjen valami cél a szemed előtt. Én is bizonyítani akartam és hát látod, most itt az alkalom és így igyekszek mindent megtenni a szakomért. *meséli a fiúnak és amikor meghallja, hogy nem kell semmi másban se segítenie, akkor összehajtja a kezében tartott papírt zsebre vágja, majd kezét a srác felé nyújtja elköszönésképpen. *
- Nem fogok bajba kerülni, nyugi. Na, akkor viszlát és majd beszélünk. *köszön el tőle, majd becsukja az ajtót maga mögött és elindul ismét a dolgára, hiszen most jöhet az adminisztrációs feladat. *

Tárgy: Re: Kék cápa háló Szomb. Szept. 26, 2009 3:43 pm

*Metallicnak felcsillan a szeme és így szól:
-Tudom hogy igazam van,mindíg igazam van...Nahjó nem mindíg.*Aztán elröhögi magát*
-Szuper ez a hely,nagyon sokat segítettél nekem,amióta itt vagyok,és remélem hogy több mindent megtudhatunk EGYSZER egymásról.Megértem hogy menned kell,mivel elég zűrös dolgod lehet Prefektusként na meg magolnod is kell,vagy nem?
*Leteszi a pálcáját Metallic és nagy örömmel mondja:
-Minden bizonnyal nagyon értékes lehetsz itt ,és remélem még inkább az leszel.
-De most ha menned kell,menj,nehogy én miattam kerülj bajba,majd még beszélünk!
-Viszlát.

Vendég

*Csak ácsorog továbbra is a várószoba ajtajában, majd közben látja, hogy a srác igen szaporán pakolgat. *
- Igazad van. De rég is volt már, legalábbis nekem úgy tűnik. Azóta oly sok minden történt. *legalábbis Marcus számára. Azóta prefektus lett és rengeteg új embert ismert meg, na meg Metalliccal is sikerült összehavarkodnia. Amikor szaktársa mondja, hogy készen áll és mehetnek, akkor elrugaszkodik a faltól majd a srácra pillant. *
- Remélem, hogy elbírod a cuccaidat. *mondja vigyorogva, majd amikor a fiú is kilépett az ajtón, becsukja azt, majd elindul a folyosón, de persze közben keresi a kiírást, hogy vajon melyik is a Kék cápa háló. Amikor meglátja, akkor elmosolyodik. *
- Na, ez az, meg is jöttünk.*mondja, majd a kulcsot a zárba teszi, kinyitja az ajtót, aztán pedig átnyújtja Metallicnak. *
- Tessék. *mondja, majd már nyílik is az ajtó és egy központi kis helységbe érnek. Van ott egy asztal, pár szék, hűtő és még ilyesmik. A szobából két ajtó nyílik, egyik jobbra, a másik ballra. Marcus rögtön ballra indul, majd kinyitja az ajtót. *
- Három szobatársad van és a jobb oldali ajtón túl még négy srác van. Ti, 8-an használjátok ezt a kis nappali szerűséget. Innen már nem leszel átköltöztetve, tehát használd nyugodtan ezt a szobát és pakolássz ki. *mondja, majd ha Metallic belép, akkor láthat egy üres ágyat és még szekrényt is, ami az övé minden bizonnyal. *
- Esetleg van valami kérdésed? *kérdi a fiútól, mert neki még lenne egy kis dolga, adminisztrációk meg hasonló finomságok, de persze nem fog bunkón elrohanni, ha esetleg haverjának még segítségre van szüksége.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1, Lainor Argalad
2, Boros Dániel
3, Teodor Mihail
4, Atanas Iordan

A szoba lakói - bal oldal:
1. Patrik T. Weapen
2. El'azar Yeydhay
3.
4. Martin Silent