Tigris cápa háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1.
2.
3.
4.

A szoba lakói - bal oldal:
1. Nemo Blackwell
2. Kyle Peters
3. Matthew Demerest
4. Vaszilij Potrevszkij

Vendég

- De...? *Dönti félre a fejét, egyértelműen a folytatást várva. Viszont látva, hogy Chris mennyire készen van, felsóhajt, majd mikor az megfogja a kezét, szinte felrántja a földről, viszont azzal a lendülettel átöleli.* - Nyugi... én... itt vagyok. És szeretlek. Az most lényegtelen, hogy hogyan... csak az számít, hogy szeretlek. Oké? *Súgja a fülébe, majd - hacsak Chris nem kapaszkodik belé túlságosan - eltolja magától a fiút, és ő is pálca nélkül kezd el pakolászni.* - Iszik. Mert unatkozik. Ezen kívül depressziózik, szerintem kezd bekattanni, részegen összevesztek Marijanával, Marijana haragszik rá, és Susan fél, hogy nem tudja az italra fogni... Oh, és daimónja van, nem teljeskörű biológiai ismereteim szerint fossza, de nem kérdeztem. A nevét se tudom, azt se kérdeztem, de az biztos, hogy csak még jobban kikészíti Susant. Legszívesebben eltépném mellőle, ha ezt anélkül tehetném meg, hogy kárt teszek benne. Az az izé a viselkedésével most tényleg csak árt neki.

Vendég

- Nem, nem minden nap, de... ~Nem tudom kiszámolni mikor igen, és mikor nem.~ *Elharapja a mondatot, nem mondja ki hangosan, de azért valamennyire ott lóg a levegőben a folytatás.* - És én mondtam, hogy miért megyek el... *Könyörgő szemekkel néz fel, már-már kétségbeesett arccal, láthatóan nagyon kész van idegileg a srác mostanában. Nagyon-nagyon.* - Én mondtam, hogy miért nem leszek itt, és... és... *Nem tudja befejezni, nem tudja, mit is mondhatna. Majd amikor kezet nyújtanak felé, akkor bátortalanul elfogadja azt, és feláll, körbenézve.* - Ühümm... segítek... de mi van Susannal...? *Kérdezi halkan, mostanában nem sok mindenkivel találkozott. Sőt. De azért nekiáll pakolgatni.*

Vendég

- Az nehezen fog menni, tudod emberi tulajdonság. *Szól közbe, majd hagyja, hadd mondja el Chris a gondolatait, miközben a lábát lógatja az asztalról. Az "aznap este" említésére megrándul az arca, majd felsóhajt.* - Viszont erősen kétlem, hogy minden nap kitennél neki. Vagy tévedek? És arra nem gondolsz, hogy ha életjelet sem adsz, és láthatóan kerülsz, akkor teljesen logikusan jelenik meg bennem a gondolat, hogy mondjuk bajod van velem, ezért nem akarsz velem találkozni? Tudod, ez szintén eléggé kellemetlen lehet, ha az embernek fogalma sincs, mivel érdemelte ki a kerülést. Vagy ha van ötlete, de nem tudja, mennyire helyes. Segítessz összepakolni? *Leugrik az asztalról, és a tárgyakat kikerülve Chrishez lépdel, lenyújtva neki a kezét, hogy felhúzza a földről.*

Vendég

*Csak hallgatja Lawrence szavait, maga elé meredve, továbbra is átölelve a felsőtestét, csak az utolsó kérdésre kapja fel a fejét.* - Én... nekem nem. *Suttogja, majd leül, törökülésbe, kezeit az ölébe ejtve. Igen, oda, a földre, maga elé nézve.* - Nem akarok önző lenni többet. *Mondja halkan, de azért Lawrence hallhatja.* - Én... nem akarlak még egyszer kitenni annak, ami... aznap este volt. Ezért gondoltam, hogy ha nem vagyok itt... akkor talán könnyebb lesz. Hogy nem is tudom... talán nem fogok ártani neked. Mert én tényleg nem akarok. Nem tudom, mennyire hihető, de... *Lassan felemeli a fejét, felnézve Lawrence-re.* - Vagy... rosszul gondoltam...? *Eddig meg se fordult a fejében ez a lehetőség, de most látva ezt a rendetlenséget... igenis feldereng elméjében ez a gondolat is.*

Vendég

*Felvonja a szemöldökét Chris összerándulására, a dadogásnál pedig felkel az ágyról, és leteszi a könyvet az asztalra.* - Remek. Susan iszik, ahogy értesültem róla, lassan körülbelül mint a gödény, az újdonsült daimónja köcsög, te meg amikor végre... hm... durván egy hónap után hajlandó vagy előkerülni és életjelet adni, úgy viselkedsz, mintha minimum egyesével tépném ki a hajszálaidat, vagy cruciatus-t küldenék rád, ha három percnél tovább maradnál itt. Lawliet meg csodálkozik, ha mikor nekiáll szétdobálni mindent a szobában, mert keres valamit, akkor betelik a pohár, és nem összepakolok, hanem segítek neki szétszedni a terepet. *Felül az asztalra, és könyökét megtámasztja a térdén.* - Mi bajod van velem?

Vendég

*Megtorpan, űzött tekintettel kapkodva a tekintetét a széthullott dolgok között. No nem mintha nem tudna könnyedén utat vágni telekinézissel, vagy pálcával, de most egyikhez sem folyamodik, csak riadtan néz, mintha minden szétszórt holmi egy-egy ellenség lenne minimum. Lawrence szavaira megvonaglik, mintha minimum korbáccsal ütné meg a fiú, és átkarolja a saját felsőtestét, úgy nézve mereven maga elé. Bezzeg Lilith... ő felnéz Lawrence-re, könyörgő szemekkel.* - Sz... szia... én... mindenfelé. Főhadiszállás, ilyenek... és itt vagyok... élek... nem zavarok sokáig... *Motyogja, talpán hintázva, de még mindig nem mozdul semerre.*

Vendég

*Csakhogy a fürdőbejutás erősen akadályozva van, mivel a szoba egy csatatérre hasonlít, mintha minimum egy hurrikán sepert volna végig. Könyvek, ruhák a földön, meg úgy körülbelül minden szétszórva, így minimum ösvényt kellene vágni, ha Chris a fürdőbe akar jutni. Ami pedig az egészben a legfurcsább, hogy Lawrence halálos nyugalommal ül az ágyon, ölében egy könyvvel. Mikor a fiú belép, felnéz.* - Azt hittem, már sose esz haza a fene. Hol voltál, és mégis mikor akartál mondjuk hozzám szólni, rám nézni, vagy akármi?

Vendég

- Nemakarooook... ott vannak a közös fürdők... hagyjál... Nem, éppen ideje, hogy odahaza zuhanyozzál le. Mikor jártunk utoljára öt percnél tovább a szobánkban? Ööö... Megsúgom. Lawrence születésnapján. De... Én... te is tudod, miért... Persze. Bemegyünk, köszönsz, életjelet adsz, lezuhanyozol, átöltözöl, kijövünk. *Chris megadóan felsóhajt, megállva a hálószoba előtt.* ~Mindjárt... másodika... és...~ *Megrázza a fejét, majd nagy lendülettel feltépi a közös részleg ajtaját, és fejét leszegve szinte berobban, nagy léptekkel, maga elé meredve, fejét leszegve sorol a jobb oldal felé, onnan célirányosan a zuhanyzóba. Hacsak nem állítják meg.*

Vendég

-Én csak, de persze...*motyogja a lány, leszegett fejjel. Amikor a fiú csak kikerüli, akkor csak megrázza a fejét.*-Nem kell amúgyis menni akartam..*dadogja a lány, majd csak elindul az ajtó felé. Mindenesetre Lawrence után lép ki. A lány egyébként rohadt szarul érzi magát.*-~Nagy vagy...~*mondja a lány gondolatban, miközben végig halad a folyosókon.*

Vendég

- Nem gondoltál még arra, hogy némítóbűbájt szórj rá? *Érdeklődik csevegő hangnemben Susan-től Darwin közbeszólása után.* - Mert én piszkosul belerúgnék, ha nem a lelked fele lenne, de talán a bűbájjal jobban jársz. És ha megengeded... az a pillanat most lesz. *Ellöki magát az asztaltól, óvatosan kikerülve Susant.* - Meg kell keresnem Gabrielt. És látod... nekem pont ezért nincs daimónom. Na majd később beszélünk. *Biccent Susan felé, és a könyvet felkapva kisétál.*

Vendég

*A fossza csak idegesen elkezdi csapkodni a farkát, majd csak morran egyet.*- Menjünk, mert nagyon unnak téged, ahogy elnézem..* jegyzi meg azzala tipikus sunyi hangnemben. Nos, igen ha a lányban nem is, de a daimonjában megmutatkozik a sunyi viselkedés. Susan csak összerezzen, majd eltolja magától a fiút és a nem is olyan messze ülől Darwinra pislog.*-Mi? Hogy un...*motyogja, majd csak idegesen mered a daimonra.*-Kuss, majd elküld, ha akar..*jegyzi meg aztán csak visszafordul a fiúhoz.*-Bocs..Csak furcsa egy dolog ez az egész daimonos dolog.*mondja, amjd csak felsóhajt.*-Csak te maradtál...*suttoga angolul, amjd megrázza a fejét.*

Vendég

- Akkor sem az a megoldás, hogy iszol! Gondolod, hogy egy részeg lányhoz majd jobban fognak szólni? Unatkoztál? Te ezt komolyan gondoltad, Susan Watson? Nagyon, nagyon remélem, hogy nem! *Kezdi elveszíteni a higgadtságát, és újra be kell hunynia a szemét, hogy elszámoljon tízig.* - Mert nem amiatt voltál olyan. Ha az ital venné el az eszed, józanul normális lennél. *Jelenti ki kíméletlenül, majd a hajbabrálásra csak a szemeit forgatja.* - Az, hogy én veled összejöjjek, egy eléggé nyomós ok miatt ki van zárva, így erről kár beszélnünk. *Az utolsó mondatra nem válaszol, csak kicsit félredönti a fejét, és felvonja a szemöldökét.*

Vendég

-De egyedül voltam és senki nem szólt hozzám és unatkoztam...*motyogja a lány. Most olyan mintha legalább tíz évet vissza fiatlodott volna, olyan, mint egy 5-6 éves kislány. A lány csak elkezd hüppögni. Visszatartja a levegőt, amjd próbálja abbahagyni a hüppögést*-Jana soha nem fog megbocsájtani..ÉS nem fogja elhinni, hogy az ital miatt voltam olyan..*motyogja, majd csak elkezd a fiú hajával babrálni*-Olyan jó, hogy nem jöttél velem össze..De komolyan, mert akkor utánna már nem lehetnénk barátok, de így..Így minden más..Én már nem szerelmből szeretlek...,de nem is barátként...Valahogy a kettő közötti vagy nem is tudom..Furcsa..*mondja halkan, majd csak tovább bizgergál egy tincset a fiú hajából.*-És nem vagy őrült, nyugodj meg.*mondja miközben egy halovány mosoly fut át az arcán.*

Vendég

- Talán ezért nem kellene innod. Az nem megoldás semmire, csak pillanatnyilag... De előfordul, hogy amennyi gondot ideiglenesen megszüntet, ugyanannyit, vagy többet szül, és azokat sokkal hosszabb időtartamra, mint amennyire a többit eltörli. Megtanulhatnád már. *Forgatja a szemeit, majd fél karral átöleli a lányt, mikor az hozzábújik. A következő mondatra már nyitja a száját, aztán mégsem mond semmit, a kérdésre viszont gondolkodás nélkül felel.* - Ha leteszed az üveget, és befejezed a negatív energiák folyamatos kibocsátását, akkor lehet róla szó. Ellenkező esetben viszont a negatív energiáiddal szétcincálod a megmaradt idegeimet és agysejteimet, nekem pedig semmi kedvem papírt szerezni róla, hogy őrült vagyok, úgyhogy ezt kihagynám.

Vendég

-Az jó, ha jól vagy.*~Bárcsak én is elmondhatnám ezt magamról..~*Fut át a gondolat az agyában, majd csak egy halovány mosoly fut keresztül az arcán.*-Már megszoktam, hogy mindenki át tapos rajtam...Semmi csak belefáradtam..Mindenbe...Semmi sem emgy..És múltkor is beszóltam janának, pedig az az csak az ital miatt volt, ha nem ittam volna akkor..*mondja a lány, majd csak megrázza a fejét. Nos, igen mostanában nem keveset iszik. Rehabilitáció....khm...A lány csak feláll, majd a fiúhoz sétál. Ha az megengedi akkor magához öleli, de csak barátian. talán kicsit furcsa is lehet a lánytól.*-Én mindent csak elrontok...*motyogja angolul, majd csak elkezdi rázni a sírás.*-Ugye te..ugye te nem fogsz elhagyni? Én szeretlek, de, de nem úgy..*motyogja miközben az arcát a fiú vállába fúrja.*

Vendég

- Mindegy, csak gyere. *Szól rá a lányra fáradtan, és ellentmondást nem tűrően invitálja be egy kézmozdulattal. Az almás mondatra csak felvonja a szemöldökét, majd áll, maga előtt összefont karokkal.* - Remekül, csakhogy most rólad van szó. *Kiábrándítóan nyugodtan válaszol, és a témánál marad. Ha mugliszületésű lenne, a következő mondatra rávágná, hogy "á, csak Pervol Black Magic-kel mosom", így viszont egyszerűen megforgatja a szemeit.* - Válaszokat. Most. Örülnék, ha befejeznéd ezt a terelést. Rosszabbul csinálod, mint tegnap Szevér. *Mikor viszont a lány kijelenti, hogy zargatja, akkor felsóhajt. Behunyt szemmel elszámol tízig, mielőtt üvölteni kezd.* - És akkor most szépen elmondod, mi a baj, mielőtt tényleg kihajítalak innen, de az ablakon keresztül.

Vendég

-Tessék?*teszi fel a kérdést, amikor a fiú motyogni kezd. Az invitálásra csak megrázza a fejét.*-Nem, nem akarlak megzavarni..*mondja, majd csak végül vállat von, aztán bemegy a szobába. Darwin csak végignéz a fiún, mire a lány csak megforgatja a szemeit.*-Nem esett messze az alma a fájától..*motyogja, aztán csak megáll. Nem, nem ül le. Csak áll, mint aki szöget nyelt.*-Hogy vagy?*próbálja terelni a témát, majd csak az asztalra néz. Aztán meg a fiúra.*-Milyen jó az inged! Biztos új...*zagyválja a lány, majd csak érzi, hogy kezd vörösödni.*-És amúgy hogy vagy? Ja ezt már kérdeztem..*mondja, amjd csak nyög egyett, aztán leül az ágyra. Jobban mondva összesik rá az ágyra.*-Akkora egy barom vagyok..Most meg tessék itt zargatlak..*mondja a lány, amjd csak elfordítja a tekintetét az ablka felé. Hagyja, hogy könnyen gördüljenek le az arcán.*

Vendég

- Annyira kedves vagy, Chris... *Jegyzi meg motyogva, majd mikor Susan nekimegy az ajtófélfának, felvont szemöldökkel fordul meg, kiszakadva a könyvből.* - Most szándékosan gyűjtöd a púpokat? Na gyere be, és regéld el szépen, mitől vagy ilyen kómás állapotban. *Adja meg magát egy sóhajjal, bár nem tud elnyomni néhány vágyakozó pillantást a könyv felé. Olvasná tovább, de most kénytelen lesz letenni. Int Susan-nek, majd beljebb lép a szobában, könyvjelzőt tesz a regénybe, és leteszi az asztalra. Aztán csak az asztalnak támaszkodik, az ágyra mutat, hogy a lány üljön le, és maga előtt összefont karokkal várja a történetet.*

Vendég

*A lány csak leszegett fejjel indul neki a nagyvilágnak csak idegesen tépi fel az ajtót. És bumm neki is megy Lawrence-nek. Csak zavartan pislog fel a fiúra.*-Öhm bocs...Amúgy meg szija..*motyogja at orra allat aztán csak megrázza a fejét. Majdnem fellöki a fiút, aztán még egy értelmes szó sem jön ki a száján. Csak zavartan mered a fiúra, amjd végül megindul. Bumm neki az ajtófélfának.*-Hogyaza..*szisszen fel a lány, majd csak Darwinra néz, aki félre döntött fejjel figyeli az eseményeket. Mintha még élvezné is.*-Te meg mit bámulsz?*teszi fel neki a kérdést, amjd a fejét kezdi eldörzsölgetni.*-Még mindig nem az én napom..*morogja halkan, majd csak Lawra néz.*-Izé menj csak mindjárt megyek..*mondja, miközben leszegi a fejét.*

Vendég

- Alex, jöjjön már meg végre az eszed, és hagyd ott azt a nőt... *Morog maga elé, menet közben belemélyedve a kezében tartott könyvbe. Igen, menet közben olvas, lépcsőn le, a folyosón előre... De addig sem akart kiszakadni a könyvből, amíg felsétál a harmadikra megkérdezni valamit. Ez egyszerűen egy jó regény. És nem csak a párosítás, hanem úgy minden miatt.* - Na nem mintha ennyire egyszerű lenne, elvégre mégiscsak gyereked van, de... *Folytatja sóhajtva, miközben egy pillanatra felnéz, hogy benyisson a szobájába... ahol Susan-nel fut össze.* - Jó napot, Mrs Lowell, csak gondoltam szólok, hogy... Mindegy. Szia, Susan. *Köszön a lánynak, majd továbbra is a könyvbe mélyedve elindul a saját szobarésze felé.* - Engem kerestél? *Szól még hátra a válla felett.*

Vendég

*Kop-kop hallatszik a folyosón az egyenletes kopogás. Egy szőke hajú leányzó sétál a Tgris cápa felé. Mellette egy barna fossza lépdel. A lány kissé nyúzott szemei karikásak. Bőre most még jobban sápatag. Zöld szemei üresen tompán csillognak. Csak felsóhajt.*-Alone, alone, alone, alone...*ismételgeti a szavakat, majd csak lefékez a Tigris cápa elött. Egy kisebb tétovázás után kinyitja a közös rész ajtaját, majd elindul Russel oldala felé. Csak elkezd kopogtatni az ajtón. Amikor nem érkezik válasz kissé ingerültebben kezdi el "verni" az ajtót. Drawin csak int a fejével, hogy menjenek már úgy sincs itt senki.*-Ez is hol van ilyenkor...*morogja a lány kissé rekedtes hangon, majd csak vár még egy pillanatot. Aztán elindul visszafelé a saját szobájába.*

Vendég

- Értékelném, ha a jelenlétemben nem becsmérelnéd a barátaimat. *Mondja hidegen, még mindig a könyvbe bújva. Nem, a fiú nem érdemli meg, hogy egyáltalán ránézzen, így nem is teszi meg.* - Nem ártana néha hallgatnod a daimónjaidra. Aki sok mindenbe beleüti az orrát, ne lepődjön meg, ha egyszercsak megégeti. *Jegyzi meg Pippa szavai után.* - Azzal vagyok kedves, aki megérdemli. Te ebbe a kategóriába láthatóan nem igen tartozol bele. Különben meg nem mondták, hogy ha valaki olvas, akkor minden bizonnyal zavarod a fecsegéseddel? Köszönöm. Tudok róla, úgyhogy akár mehetsz is.

Vendég

*A fiú csak újra megrázza a fejét, majd felhorkant. Acélkék szemeibe újra visszaköltözik a hidegség. A fiú válaszára csak felvonja a szemöldökét.*-Drága? Szerintem meg hülye...*mondja a fiú, hidegen, majd a következő kijelentésre csak megrázza a fejét.*-Jesszus..Hogy tud egy ilyen..*mondja a fiú, de akutya közbeszól. Méghozzá hangosan.*-Semmi közöd a kettőjük ügyéhez..*mondja kutya nuygodt hangnemben. A fiú csak felvonja a szemöldökét.*~Most még te is szólj bele ez az..~*mondja neki telepatikusan, amjd újra a fiúra néz.*-Kedves..Nso, szerintem egyáltalán nem vagy kedves..én se vagyok az, de rólam nem is álítják..*mondja a fiú, aztán csak végigméri a fiút.*-Ezt még mindig nem tudom felfogni..Huh még jó, hogy már felbontották az eljegyzést..*mondja a fiú miközben újra megrázza a fejét.*-Különben meg elutazott...*mondja a fiúnak.*

Vendég

*Felvonja a szemöldökét, mikor Russel köhögőrohamot kap, de igazából meg sem lepődik rajta, hogy a neve ilyen reakciót váltott ki a fiúból... Hogy miért? Nos...* - Hm... Hát, ahogy azt már a drága unokatestvérednek is elmondtam, egyelőre nem tudok róla, hogy lenne belőlem tizennégy, vagy akár csak egy klón is, így... Azt hiszem, határozottan egy vagyok. *Jegyzi meg enyhén gúnyos hangon. Igen, ő beseggelte az aranyvérű családokat, neki nem okoz gondot egy rokonsági vonal meghúzása gondolatban a Russel és Watson név között.* - Akkor? Magasabbnak? Esetleg kedvesebbnek? Vagy netán izmosabbnak? Hát, egyik sem jött be. *Mondja egyszerűen, még mindig nem nézve fel a könyvből.*

Vendég

*A fiú csak épp egy narancslevet vesz ki a hűtőből. Majd már inna is bele, sőt bele is iszik, de a fiú egy kisebb köhögő ruhamot kap, amikor meghallja a szöszi nevét.*-Hkhm..Huh..Jaj anyám...*morogja a fiú, majd érzelemmentes arcán egy kis meglepetséget látni. Acélkék szemeiről is eltűnik a hidegség és a meglepettség veszi át a helyét.*-Na mármint csak egy Lawrence Ravenwood van igaz?*teszi fel a kérdést a fiú, majd csak megrázza a fejét. Arról pár csepp víz frücsköl.* ~Barom, hogy lehet ilyet kérdezni?~*kérdezi meg a kutya szemeitforgatva. A fiú csak zavartan elkezdi vakargatni a tarkóját.*-Hát tudod nem ilyennek képzeltelek..*mondja a fiú, majd csak felsóhajt. Igen kiváncsi volt Lawrencere.*