Tigris cápa háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1.
2.
3.
4.

A szoba lakói - bal oldal:
1. Nemo Blackwell
2. Kyle Peters
3. Matthew Demerest
4. Vaszilij Potrevszkij

Vendég

- Áh... Igazából szerintem nem is tud haragudni rám... Legalábbis... Eddig nem tapasztaltam. *Végülis ha Chris nem veszi el a kéziratot, akkor leteszi maga mellé.* - Ha nagyon keresi, inkább mondd meg neki, hogy én vittem el, mielőtt pánikba esik, hogy eltűnt. *A démonra félredönti a fejét.* ~ Nem is Jericho lenne... ~ *Aztán a következő szavakra fájdalom suhan át az arcán, és a szíve is kihagy egy dobbanást.* ~ Nem is Jack lenne... ~ *Kúszik a gondolatai közé ez az újabb mondat, de jóval lassabban, mint az előző. Nem... elképzelni sem akarja, mi lett volna, ha a fiú valóban meghal. Elképzelni sem tudja, mit tenne akkor. És hogy mit tenne Chris, ha Jack nem csak egyszerűen meghalna, de a fiú még ott is lenne a halálánál.* - Hát... ígysem volt túlöltözve mikor a trauco után eredtünk, de legalább cipőt vett magának. *Találja meg végül a hangját, bár még kissé elhalóan szólal meg.*

Vendég

*A védekező ölelésre mosolyogva megrázza a fejét.* - Akkor hagyjuk. Nem akarom, hogy esetleg Nath miattam akadjon ki rád. *Mondja, majd nem veszi el inkább a kéziratot... ki tudja, mikor nyit be Nate ugyebár. A Deanes sztorira nem nagyon reagál, bár nem tudja elképzelni, mit kereshetett az ifjú aranyvérű fiú ilyen elesetten az utcán... neki ez az egész fura, és érthetetlen.* - Jericho egy démon elé küldött minket, hogy börtönözzük be, Jack meg... tudod milyen. És elég csúnyán ellátta a baját a démon, pár pillanatig azt hittem... *Elhallgat egy pillanatra, és az ajkába harap, mielőtt folytatná.* - De végülis meggyógyult. De elég csúnya sebei voltak. *Majd felnevet, és megrázza a fejét.* - Csak a póló volt az enyém. Beállított ide hozzám egy szál alsónadrágban, hogy Szevér kidobta, és hogy aludhat-e itt. És nem hagyhattam, hogy félmeztelenül mászkáljon, ugye? *Nem, még mindig nem tört le a kedve, pedig... valamennyire fájdalmas is az emlék, amikor Jack itt éjszakázott nála.*

Vendég

*Chris szavaira felpillant, és védelmezően öleli magához a kéziratot.* - Hát... nem tudom... Nathaniel nem szereti, ha a félkész műveit olvasgatom... még nekem sem szokta odaadni, úgy kell ellopnom... nem örül neki... *Kissé akadozva motyog, majd végül bizonytalanul Chris felé nyújtja a művet.* - De még tényleg csak félkész, meg biztosan sokat fog majd rajta változtatni, ez nem a végleges meg tökéletes darab. *Fűzi hozzá, majd bólint.* - Jahm, az tényleg furcsa lett volna, ha így kiakadsz. És nem tudom, Susanna kivitt minket Londonba aznap, és odajött hozzám egy tízévesforma fiú, hogy ő mennyire egyedül van, meg éhes, én meg berángattam ebédelni, és rajzoltam neki. Most meg kiderült, hogy amúgy Dean volt az. *Megvonja a vállát, afféle "nem lényeg" üzenettel.* - Végülis nem fontos, akkor úgysem váltottunk csak pár szót. De hogy sérült le? *Az utolsó kérdés már Jackre vonatkozik, egy szemöldökráncolással kísérve.* - Igen, azt tudom, hogy Szevér kidobta, szóval mezítláb, a te ruháidban mászkált egy ideig. Legalábbis eléggé a te ruháidnak tűntek, de persze lehet, hogy a sajátjai voltak...

Vendég

*Jó, abban a pillanatban, amikor letarolták, akkor még Lilith nem látta, hogy ki érkezett. Chris elvigyorodva ül le az ágyra, és kíváncsian pislog.* - Megmutatoood? Nath nekem eddig még nem mutatta meg, és én nem vagyok Gabriel, hogy utána kutakodjak. De ha már nálad van... *Pislog könyörögve, puppy eyes attack van, tényleg kíváncsi, szeretné tudni, hogy Nath milyen darabokat ír.* - Kicsit... fura volt, de persze nem akadhatok ki, hogy "hééé, a Shiro én vagyok, most azonnal változtasd meg a daimónod nevét". Mer azért... na. *Rázza meg a fejét, tényleg picit furcsa volt.* - Tényleg...? És mégis honnan? Hogy találkoztatok? *Pislog, ugyanis ő az égvilágon semmit nem tud Dean múltjáról, majd jön a Jacket illető kérdés.* - Órákon szoktam látni. Azokon kívül... utoljára akkor beszéltem vele négyszemközt, miután Rúnamágián lesérült. Elég durván lesérült, pár napig mellette voltam, amikor tehettem, de nem nagyon engedték, hogy sokáig ott legyek... *Vág egy fintort, hát igen, most nem tudott nonstop mellette csövelni.* - Szóval akkor beszélgettem vele utoljára, amikor felébredt. Előtte meg itt a szobámban, amikor itt aludt, mert Szevér kidobta a szobájukból. *Mondja vidáman, pedig egy pillanatra eszébe jut az akkori beszélgetésük Jackkel... de nem látszik rajta.*

Vendég

*Na igen, minden bizonnyal nem Rupert ugrott neki, más pedig nem nagyon lehet, ha egyszer Ariana érkezett. A vadmacska vidáman viszonozza a pofont, majd kitér Lilith elől, pontosabban megpróbál, aztán vagy sikerül, vagy nem. Ariana a becenevére halványan elmosolyodik, majd belép a szobába, és célirányosan Nathaniel lakrésze felé indul.* - Ne haragudj, de ha már itt vagyok... *Nem fejezi be a mondatot, csak kihúzza bátyjának fiókját, és abban kezd kutakodni. Végül egy papírköteget, kéziratot emel ki belőle. Beleolvas, majd magához öleli, aztán betolja a fiókot, és helyet foglal Gabriel ágyán, felnézve Chrisre.* - Hát az nem lehetett jó. Engem például zavarna, ha valakinek Tennyo-nak hívnák a daimónját... de szerencsére nem tudok róla, hogy lenne ilyen. *Kissé félredönti a fejét, majd a kérdésre megvonja a vállát.* - Tulajdonképpen semmi, mármint ha az nem számít, hogy kiderült, hogy Dean-t amúgy már négy-öt éve ismerem, csak eddig nem tudtam róla. Jó, az ismerem erős kifejezés, tulajdonképpen találkoztunk négy-öt évvel ezelőtt Londonban. Tényleg, Jacket nem láttad mostanában? Szerintem még régebben is találkoztam vele, mint veled...

Vendég

*Valaki letarolja Lilithet, és nem is kell sokat pislognia a spánielnek, hogy rájöjjön, hogy mégis ki támadta le. Vidáman ad egy játékos pofont a vadmacskának, és lelkesen veti bele magát a játékba, miközben embertársaik nagyban ölelgetik egymást.* - Persze, hogy bejöhetsz, Tennyo. *Mondja szélesen mosolyogva Chris, majd beengedi barátját, és becsukja az ajtót.* - Amúgy kééépzeld, találkoztam egy japán lánnyal, akinek a daimónjának a neve Shiiro volt... tök fura volt hallani, amikor bemutatkozott... *Rázza meg a fejét, nem, ő hozzászokott, hogy ő Shiro. Mert ő csak Shiro és kész. Leugrik az ágyára, és mutatja Arinak, hogy üljön le, felpislogva rá kerek, barna kiskutyaszemeivel.* - Meséééélj, mi újság?

Vendég

*Mikor meghallja a puffanást, felszisszen, és már tudja, hogy Chris esett le valahonnan. Más nem lehet ennyire szerencsétlen. Mikor meghallja a kiáltást, halványan elmosolyodik, majd csak várja, hogy barátja végre kinyissa az ajtót. Pereus közben állóhelyzetbe helyezkedik mellette, sőt, támadóállásba, felkészülve arra, hogy Lilith felé tudja vetni magát, amint meglátja a spánielt. Mikor nyílik az ajtó, akkor ő már be is iszol Chris lába mellett, Lilith-re vetve magát, behúzott karmokkal, persze. Ariana pedig nevetve ölelgeti vissza Christ, majd elengedi.* - Igen, így hívnak. Szervusz neked is. Régen láttalak, szóval gondoltam, benézek... Bejöhetek? *A fiú háta mögött a szobára pislog.*

Vendég

*Kisebb puffanás, ahogy a szoba egyetlen nem Ravenwood nevű lakója lebucskázik az ágyáról, miután meghallotta a kopogást. Eddig üldögélt totál nyugodtan az ágyán, a mangáit olvasgatta, már amik ugye rendes állapotban vannak Gabriel nyári akciója után. És noná, hogy túl hirtelen akart mozdulni, és ebből puffanás lett.* - Megyek már! *Kiált ki, miközben fölkaparja magát a földről. Farmer és fekete póló, valamint mezítláb van, idebent nem fázik ugyebár. Haja enyhén szólva is borzas, de sebaj. Nagy nehezen feltápászkodik, és az ajtóhoz megy, kinyitja, és elvigyorodik.* - Ariii! *Kiált föl, és ott, az ajtóban barátja nyakába veti magát, és jóóó alaposan megölelgeti. Rég látta, no.*

Vendég

~ És három... kettő... egy... nulla. ~ *Lentről érkezik, az első emeletről, és számolgatja, hány lépcsőfok van még hátra. Elég hamar elér nulláig, majd elindul a folyosón, a Tigris cápa háló felé. Talán ennek a hálónak a helyét tudja leginkább. Itt jár a leggyakrabban, hiszen a szoba mind a négy lakójával jó a kapcsolata. Rokonai, valamint egyik legjobb barátja, akit már elég régen látott; éppen ez az oka annak, hogy most felkeresi. Kék farmernadrág, fekete rövidujjú póló. Minden ékszere a helyén, ahogyan szokásos cipője is, és ott díszeleg a csuklóján a harcművészet lélektana órán készített bőrszíj is, ami ugyebár egy fókusz, mintha csak a pálcája lenne. Mikor megérkezik a háló ajtaja elé, felemeli a kezét, és bekopog. Daimónja csak leül mellé, és türelmesen vár, hogy beengedjék őket.*

Vendég

*Megegyeztek, erre bólint egyet ismét komolyan, majd ugye hosszasan átöleli. A végére rosszallóan megrázza a fejét.* - Ejnye... *Mondja, majd a szekrényhez sétál, kotorászik, és előszed egy tartalék párnát és takarót.* - Tessék. Ehhez ragaszkodom, ha már mindenáron a földön akarsz aludni. *Mondja komolyan, majd csak nézi, ahogy barátja eltűnik az árnyékban... majd pizsama elő, gyors zuhanyozás, és kócos, vizes hajjal mászik be a paplan alá.* - Jóéjt Jack... *Szólal meg halkan, és csöndben marad... de még sokáig nem alszik.*

Tárgy: Re: Tigris cápa háló Hétf. Aug. 17, 2009 8:00 pm

-Megegyeztünk. *biccent röviden, halovány, megtört mosollyal, fénytelen, tompán csillanó szemekkel a fiúnak, és, mikor az közelebb lép hozzá, sé átfonja karjaival a nyakát, akkor egy cseppet megdobban a szíve, majd mikor a fiú átöleli, akkor hosszú ideig el sem engedi, csak tartja szorosan, nem mozdulva, nem simítva végig a hátán. Nem meri. Most nem. Most csak tartja ott a karjaiban, és a fiú kérdése, mely szerint hol si szeretne aludni, egyetlen szó lüktet a fejében, de nem mondja ki.* ~Melletted.~ *gondolja valahol mélyen, de nem engedi, hogy mindez feltörjön. A fiú szavaira halvány mosollyal maga elé emeli kezeit.* -Hagyd csak. Te aludj nyugodtan az ágyadban, én pedig majd elhelyezem magamat valahol itt. Maximum majd csórok a szekrényből egy párnát, de amúgy elleszek, velem ne is törődj. Nekem bőven elég, hogy nem kell a folyosón, vagy a temetőben aludnom. Így is túl sokat tettél értem. *halvány mosoly, egy gáláns biccentés, kisebb meghajlás, majd végül csak befészkeli magát valahova a szobában, jobb híján az egyik sarokba, vagy egy ágy mellé a földre lekuporodva, magára vonva az Árnyékgyűrű hatását, hogy senki se bukkanhasson rá.*

Vendég

*Jack hirtelen megfordul, és megragadja a vállait, ő pedig belenéz barátja szemeibe, miközben saját arcán még csorognak végig néma könnyei. Aztán halkan szólal meg.* - Egyezzünk meg akkor. Én nem mondom, hogy halott is lehetnék, te nem próbálod meg többször. *Mondja halkan, és amikor Jack végigsimít az arcán, hagyja, alighanem ezzel pár könnycseppjét is letörli a másik. Lassan lép előrébb, karjaival átfonva Jack nyakát, és szorosan magához öleli barátját, fejét a vállába fúrva, és ha teheti, csak álldogál ott sokáig, ölelve a másikat. Hosszú percek után engedi el, és amikor hátrébb lép, még mindig mosolyog. Könnyes szemmel, de mosolyog.* - No, akkor hol szeretnél aludni? Tekintve, hogy mindjárt kijárási tilalom, és nem ártana nyugovóra térnünk, nehogy egy túlbuzgó prefektus, vagy egy őrdémon ránktörjön. A földet nem ajánlom, és alighanem egy-két szobatársam sokkot kapna, ha az ágyamba jönnél, és azért belviszályt nem szítanék... hm-hm... esetleg kipakolhatunk a szekrényből, tértágító bűbájjal meg miegymással van kezelve. De ha neked nem felel meg, akkor aludhatsz az ágyamban, én meg a szekrényben. *Magyaráz könnyedebb hangon ismét, bár van egy kis hamis felhang... azért az éjszakája rá fog menni, hogy megeméssze a dolgokat, de holnapra.... holnapra minden rendben lesz.*

Tárgy: Re: Tigris cápa háló Hétf. Aug. 17, 2009 7:45 pm

*Mikor Chris hirtelen a háta mögé kerül, és érzi annak kezeit a vállán, akkor valami furcsa melegség járja át, miközben a hátát a hideg rázza. Eléggé furcsa, kettős érzés ez, aztán hallja a fiú szavait, és ő nem tud mit mondani erre. A javaira váltak. Aztán a halottas résznél hirtelen fordul meg Chris felé, és megragadja a fiú vállait, miközben ha teheti, minden bizonnyal a szemeibe néz, de nem marad több szabad keze, amivel a fiú szemeibe nézhetne.* -Soha többet ne merd azt mondani, hogy akár halott is lehetnél. Azt sohasem hagynám. Chris.. *elengedi a fiú egyik vállát, nem is szorítja annyira, igazából csak fogja, és tartja. Másik kezével a fiú állát emeli feljebb, finoman végigsimítva annak arcán. Meg se próbálja mondani, hogy csak a fiú javát akarta, meg hogy talán jobbat érdemelt volna, mert tudja, hogy hamis szavak, és semmit sem segítenek a helzeten. Inkább csak figyeli a fiú szemeit, hosszan belenézve, majd végül némán biccent.* -Nem fogom. Ígérem. *hangja beletörődő, megtört, bűneit bánó ember hangja.*

Vendég

*Igazából benne is van némi bizonytalanság, hogy nem-e lenne jó az édes tudatlanság... de arra jut, hogy inkább szeretné tisztán látni a dolgokat. És aztán már nincs is visszaút, a történet elindul... és ő némán hallgatja. A "megcsókoltalak" szóra elkerekednek a szemei, de nem szól semmit, csak hallgatja tovább a történetet... hogy magába fordult, és Jack döntése... mire bal keze ökölbe szorul, és fogait is összeszorítja. A történet lassan a végéhez ér, ő pedig csak ül ott, némán, próbálja feldolgozni az információt, a kirakós játék darabjai lassan a helyükre kerülnek. Végül hirtelen mozdulattal leszökken az ágyról, Jack mögé kerül, két kezét a fiú két vállára teszi, és fejét is a hátának támasztja, úgy szólal meg, halkan.* - Miért akartad elvenni azokat a dolgokat, amik előnyömre váltak? Emiatt ne is gyötörd magad. A rémálmaim, a paranoiám mind segítettek nekem. Ha akkor nem vagyok a Tölgyesben... nem megyek le az Amfiteátrumba... más ember lennék. Talán már halott is lennék. És hogy lehetne ez az egész ennél jobb? *Hangja halk, ahogy csak áll ott mögötte, fejét nekitámasztva, arcán pár könnycsepp gördül le. A társalgóbéli történtekkel most nem foglalkozik, legalábbis egyelőre...* - Ne vedd el az emlékeimet... oké? Soha többet ne próbáld meg. Nem haragszom, csak... még egyszer ne...

Tárgy: Re: Tigris cápa háló Hétf. Aug. 17, 2009 7:20 pm

*Csak somolyog a fiú visszakacsintására, aztán már ré is térnek a lényegre. Hallva, hogy a fiú szeretné tudni, egy belső hang önkéntelenül is megszólal benne.* ~Nem szeretnéd. Nagyon nem szeretnéd.~ *de nincs mit tenni. Amikor a fiú megígéri, hogy nem fog úgy reagálni, mint akkor, arcán halovány mosoly-szerűség suhan át, de nem tudja teljesen elhinni a fiú szavait. Nem tudja, mert nem tudhatja, mit reagált akkor. Végül felsóhajt, és beszélni kezd. Hangja ugyanolyan hideg és tárgyilagos, mint az előbb volt.* -A Naxeldires társalgóban történt az első része a dolgoknak. Egy szerencsétlen baleset volt az egész, legalább is.. Valami olyasmi. A lényeg az, hogy én megijesztettelek téged, persze nem direkt, vagyis.. A lényeg az, hogy te elestél, egyenesen a fotelbe, de belém kapaszkodtál, és így én is rádestem, és nos.. túlságosan is közel kerültünk egymáshoz, és.. Meginogtam. *egy pár pillanatig csendben marad, ahogyan visszaemlékszik a történtekre. Azon agyal, vajon tényleg megbánta-e, vagy csak az bántotta, hogy ezzel Chrisnek nem tett jót? Inkább az utóbbi.* -Megcsókoltalak. *felszegi egy cseppet a fejét, szemei kissé ködösek, de nem azért, mert megbánta. Hanem mert megbántotta, méghozzá a fiút.* -Akkor nem hittem volna, hogy ez komoly trauma lesz, elváltunk, és igazából semmi különös nem történt. Akkor. Aztán kivetkőztél magadból. Teljesen megváltoztál, nagyon, besötétültél. Még ennél is jobban. Minden életkedv elment. Nem bírtam tovább. Nem tudtam volna úgy élni, hogy ezt hagyjam, hogy hozzám se szólsz, hogy levert vagy, naphosszat semmi különösebb nem történik veled, minthogy a halálra vársz. Akkor rajzoltad ezt is, gondolom. *mutat, még mindig háttal a fiúnak a nagy, vörös pentagrammára.* -Azt hittem, hogyha majd kitörlöm magamat az emlékeid közül, akkor mindent kezdhetek előről, és akkor majd mindent el fogsz felejteni. Tiszta lappal indulhatunk, és megint olyan leszel, mint régen. Mint amikor megismerkedtünk. *halvány mosoly suhan át gondolatai között, egy egészn vidám emlék, az első találkozás.* -De a varázslat balul sült el, és csak a napok emlékét töröltem ki. Annyira ledöbbentem, hogy a nyakamba ugrasz, hogy nem is tudtam mit tenni, mit mondani a dolgokra, amikor megkérdezted, hogy kerültél ide, és mid honnan van. Nem akartam elmondani, nem akartam, hogy megtudd. És igazából örültem, amikor nem töröltem ki belőled mindent, meg nem is. Mert szívesen eltűntettem volna a fájdalmas emlékeket is, a rémálmokat, a paranoiát, mindazt a rosszat, amit én adtam, hogy aztán mindent kezdhessünk előlről, hátha jobb lesz. Biztosan jobb lett volna. Legalább is reméltem, hogy jobb lesz, aztán persze.. megint nem sikerült.. *szemeiben könnyek gyűlnek össze, tekintete elhomáylosul, majd szépen lassan kitisztul, de a hangja egészen megtörik a végére. Nem mer megfordul, nem mer ránézni Chrisre, inkább lassú, bizonytalan lépéseket tesz az ajtó felé, majd ismét megáll, és csak vár.*

Vendég

- Akár. *Kacsint vissza játékosan, de már rá is térnek a komolyabb témára. Szíve kétségbeesetten kezd kalapálni, amikor látja, hogy Jack nem néz rá, és agykerekei is őrült módon forognak, de nem találja a megoldást. Nem talál semmi olyat, ami magyarázat lehet.* - Nem baj, ha hosszú történet, én... szeretném tudni. *Mondja, majd az ágy szélére csúszik, feltérdel, és a térdeire ülve követi a tekintetével a mászkáló Jacket, és nagyon, nagyon rossz érzés keríti hatalmába... a tárgyilagos, hideg hangra meg pláne. Érzi, hogy valami olyasmibe talált bele, Laura olyasféle emléket szabadított fel benne öntudatlanul, amit talán soha, de soha nem lett volna szabad.* - Megígérem. *Hangja elszánt, annak ellenére, hogy mennyire zavart. Tudni akarja, úgy érzi, tudnia kell. Mert különben soha nem nyugodhatna meg.*

Tárgy: Re: Tigris cápa háló Hétf. Aug. 17, 2009 6:59 pm

*Elmosolyodik egy cseppet, és úgy néz a fiúra.* -És akkor mégis hol, ha nem a földön? Veled egy ágyban? *kérdezi eléggé kérdő tekintettel, egyik szemöldökét felvonva, szemeiben pajkos fény csillan. Pajkos, kétkedő fény. Aztán csak a kétkedés marad meg.* -Miért, mi történt? *kérdezi csepp aggodalommal a hangjában, majd végighallgatja a fiú szavait. Laura nevének említésére már bajt szimatol, aztán több érzelem is felgyülemlik benne. Az első az ölni akarás, a bosszúvágy, az, hogy mennyire meg akarja fojtani a lányt, amiért ezt tette Chrissel, a másik a félelem. Az a két érzés, melyet a legkevésbé és a legtöbbet érez. Kissé idegesen kutat emlékeiben, mintha a menekülő utat ekeresné, de pontosan tudja, mi történt akkor.* -Nos, ez egy még hosszabb történet, és nem tudom, mennyire akarod te ezt megtudni.. *mondja, miközben szándékosan nem néz Chrisre, sőt. Feláll az ágyról, kissé odébb sétál, kezeit a háta mögött összefonja, és megáll, majd visszasandít a válla felett Chrisre, de inkább csak felé néz, a földet kémlelve, és láthatóvá válik az arca is. Aztán csak néz maga elé, és ismét megszólal.* -Meg kell ígérned, hogyha ezt elmondom, akkor utána nem fogsz rám haragudni, és nem fogod megtenni ugyanazt, amiért mindazt megtettem, amit el fogok neked mondani. *mondja tárgyilagos, hideg hangon, kihúzva magát. Szemei elszántan merednek a szomszédos falnak.*

Vendég

*Némán hallgatja a történetet, néha-néha biccentve egyet, hogy érti, és ő is egészen a falnak dől, és bólint.* - Nem zavarsz egyáltalán. És kitalálunk valamit, hogy hol aludhatsz... mert hogy a földön nem, az fix. *Bólint, majd fejét a falra festett vérvörös, csúcsára állított pentagrammának dönti... amit akkor festett föl, puszta kézzel, de a mai napig nem tudja, miért...* - Jack... ha valaki elfelejtett valamit... akkor ugye visszatérhetnek az emlékek? *Kérdezi, hiszen abban biztos, hogy olyan dolgok rémlettek föl neki, amiket valamiért elvesztett...* - Mert... a minap... Laura... Laura Wylee megcsókolt és... nagyon fura dolog történt. *Arcát a kezeibe temeti egy pillanatra, majd kicsit lejjebb ereszti a kezét, a tenyereit nézve továbbra is, lehajtott fejjel.* - Emlékek... rohamoztak meg. Igazából nem is emlékek, hanem... foszlányok. Hangok, illatok, érzések. És a végén a te hangod, ahogy... elbúcsúzol tőlem, és közvetlenül utána... pánik. És... nem tudom hová tenni. *Felnéz Jackre, kétségbeesett arccal, teljesen össze van zavarodva, és utolsó reményéhez fordul, hogy talán, talán Jack segíthet neki összerakni a kirakó darabjait. Kérdés, hogy erre a fiú mennyire hajlandó...*

Tárgy: Re: Tigris cápa háló Hétf. Aug. 17, 2009 6:40 pm

*Mikor a fiú igennel felel, akkor már beljebb lép.* -Nos, ez egy hosszú mtörténet.. Tudod, volt ez a fura, gyerekes-rózsaszínes-unikornisos dolog. *köszörüli meg a torkát egy cseppet, miközben beljebb sétál, annyira nagyon lökni sem kell. Csak ácsorog egy darabig, miközben körbenéz a szobában.* -Nos, a szobámon egy kisebb változás ment végbe, és mindent beborított valami trutyi.. Aztán meg, volt ez a dolog, Odron farkával.. És.. khm.. *egy kissé zavartan vakarja meg az oldalát, majd, mikor Chris átadja a pólót, akkor egy biccentéssel elveszi, és magára nyúzza.* -A lényeg az, hogy csúnyán összevesztem Szevérrel és nem nagyon tudok máshol aludni.. És így nem volt kedvem a temetőben éjszakázni, meg végigvonulni az egész iskolán. Remélem, megérted. *mondja, miközben reménykedő, szürke szemekkel pislog fel a másik fiúra. Egészen aranyosnak is mondható, márha nem vesszük figyelembe, mi történt vele eddig. Meg mit tett. Aztán elsétál a fiú mellé, és lehuppan az ágyra, közvetlenül mellé, hátát a falnak veti, akárcsak fejét. A láthatatlan valami meg közben remekül elvan az íróasztal alatt.* -És nem tudom, mikor mehetek haza.. Vagyis vissza a szobába.. De nem akarok sokáig a nyakadon lógni, csak ma este aludnék itt. Elvagyok a földön is, meg minden. *mondja, a fiúra nézve, kérlelő szemekkel, bár már igazából már nyert ügye van, ahogy érzi.*

Vendég

*Hát, sok mindent látott már, amióta ide jár, de az eddig kimaradt, hogy az egyik legjobb barátja félmeztelenül bemasírozzon hozzá. Eddig. Hallgatja a dadogást, kérdő tekintettel, majd a kérdésre ismét leesik az álla.* - Öhm... persze, de... mi történt? *Pislog, majd bezárja az ajtót Jack mögött, és egy kisebb lökéssel a fiú hátára beljebb tessékeli, a saját lakrésze felé. Majd a szekrényéhez sétál, és kisebb kutakodás után elővesz egy pólót, ami rá nagy, ergo elviekben Jackre jónak kell lennie. Sima, egyszerű fekete póló, rajta fehérrel hímzett Nike jellel az egyik oldalt, de azon kívül tök szimpla.* - Tessék... úgyis lógok neked azért, ahogy a kongresszuson pátyolgattál. *Kacsint egyet, majd lehuppan az ágyára, és mutatja, hogy Jack üljön le mellé.* - Na de mesélj, mi történt? *Pislog, miközben döntésre jut magában... amint megtudja Jack történetét, felteszi a kérdést, ami napok óta fúrja az oldalát...*

Tárgy: Re: Tigris cápa háló Hétf. Aug. 17, 2009 6:20 pm

*Amikor ajtót nyitnak neki, akkor felsóhajt, és érzi, hogy Chris nem fogja egyszerűen lereagálni a dolgokat, és ez így is van. a fiú erőteljesen megdöbben. Jack kissé idegesen morog az orra alá, miközben, amint lehet. Odron beslisszol az ajtón.* -Chris, történt egy kis.. Hogy is mondjam.. Szóval.. khm.. *egy ideig dadog meg minden, nem is néz a fiúra, majd végül felsóhajt, és kihúzza magát.* -Alhatok nálad? *kérdezi, miközben félénken, mezitláb, félmeztelenül, de azért beljebb lépdel, noha nem megy messze, csak éppen, hogy belépdel az ajtón. Megáll konkrétan az ajtóban, miután már a szobában van, és reméli, hogy nem fogják kidobni, és nem zavart meg semmit, és nem lesz vele rosszul bánva, és Christ nem nagyon zavarja. Zavartan körbenéz a szobában, kezeit a zsebébe dugva, majd csak pislog fel Chrisre, reménykedve, eléggé elanyátlanodva.*

Vendég

*A valószínűleg keresett személy azért nincs ennyire lengén öltözve, bár már átöltözött a nap folyamán. Fehér ing, felső pár gombaj kigombolva, egyszerű térdig érő farmer, mezítláb. Törökülésben ül az ágyán, ölében egy könyv, amihez szerencsére Gabriel nem nyúlt hozzá, mert megijedt a borítótól - Battle Royale. Daimónja neki is el van tüntetve, a három fej ugyebár... bár remélhetőleg hamarosan elmúlik. Amikor kopognak, Felkapja a fejét, bezárja a könyvet, az ágyra teszi, és úgy sétál az ajtóhoz, kinyitja, és... ledöbben.* - Jack, mi a fenét csinálsz te itt? És így? *Pislog, kerek szemekkel, majd arrébbmasírozik az ajtóból.* - Gyere be... *Pislog barátja felé az ajtó fél-takarásából.*

Tárgy: Re: Tigris cápa háló Hétf. Aug. 17, 2009 6:05 pm

*Egy magas, vékony alak sétál végig a folyosókon, miután lepakolta a könyvet. Ocelotja csonka, dehát ez van. Egy gyors pálcamozdulattal eltünteti az ocelotot, aki csendben lepuffan a fal mellé. Jack nem igen akarja, hogy Chris vádaskodni kezdjen. Elég volt neki, hogy sikeresen összeveszett vele. Egyszer, aztán most megint. Lefürdeni sem volt rendesen ideje. rövidnadrágot visel, a fekete rövidnadrágját, és amúgy igazából semmit sem. Öltözködni készült, és eddig jutott vele. Nem nagyon tudta, hogy hova mehetne igazán, így nem maradt más, mint Chris. Bőre sápadt, szemei beesettek, haja mostmár annyira nem csapzott, de azért még egy kissé vizes. Konkrétan félmeztelen felsőtesttel jött végig a folyosón, miután becsapta maga mögött az ajtót. Mellkasán ott feszít az azték mintás ocelot, és végül elhatározza magát. Mély levegő, kezét felemeli, és bekopog az ajtón Chris szobájába.*

Vendég

*Egyre jobban behúzza a nyakát, és hátrálni kezd bátyja elől, bocsánatkérően pislogva, de érzi, hogy kezdi elveszteni a másik a türelmét, és az ajjaj. Nagyon nagy ajjaj.* - Hát... én... próbáltam értelmet keresni benne, de... de... nem találtam... *Magyarázkodik, majd a fenyegetésre elkerekednek a szemei, és levegő után kezd kapkodni.* - Csak azt ne... *Suttogja holtra vált arccal, és nem, nem a karletöréstől rettent meg ennyire... majd észbekap. Ja igen, kamurandi.* - Nos én... akkor... megyek... is... szia, és... köhm... kitartást. *Búcsúzik, majd feltépi az ajtót és elrohan... egész olcsón megúszta végülis...*

Vendég

*Na igen, Lawrence pont ezért kötné a lelkére, hogy bele ne merjen lapozni. Az más kérdés, hogy Timothy úgyse fogadna szót... a végén Charles lesz leküldve azért az átkozott mangáért. A következő szavakra viszont Lawrence a szemét forgatja.* - Ha nem szereted, akkor mi a fenéért olvasod? Ugyanis ha már összeszamárfülezted, minden bizonnyal olvastad is, nem csak belenéztél. És ez még mindig nem mentség arra, hogy összefirkáltad. Egyáltalán hogy jutott eszedbe?! *Összefonja maga előtt a karjait, és mondhatni, hogy kezdi elveszteni a türelmét. Szigorú tekintettel méregeti öccsét, majd megrázza a fejét.* - Mindegy, visszacsinálni már úgysem tudom. De még egyszer meg ne próbáld, mert komolyan letöröm a kezedet. Vagy legalábbis összekócolom a hajadat. Na tűnés a randevúdra.