Tigris cápa háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1.
2.
3.
4.

A szoba lakói - bal oldal:
1. Nemo Blackwell
2. Kyle Peters
3. Matthew Demerest
4. Vaszilij Potrevszkij

Vendég

*Sanszos, hogy Timothynak is lelki töréseket okozna egy ilyen manga, ha csak kíváncsiságból belelapozna.* - Neeem, nekem nem kell... nem szeretem az ilyen értelmetlen erőszakot felmutató műveket. *Biggyeszti le az ajkát. Igen, ebből is látszik, hogy nem olvasta el őket rendesen ugyebár. A barát szóra semmit nem reagál, csak szégyenlősen pislog fölfelé.* - neharaguuuuudj. *Nyüszíti, majd a következő kérdésre megvakarja a fejét.* - Csak kíváncsi voltam, hogy mit olvas ennyire. Ha tudtam volna, hogy ilyen elmebeteg kreálmányokat, elhiheted, hogy egy ujjal sem nyúlok hozzájuk! *Bizonygatja hevesen bólogatva, komolyan csillogó szemekkel.*

Vendég

*A hebegésre csak a szemét forgatja, majd felsóhajt, és megveregeti Gabriel vállát.* - Ha annyira unszimpatikus neked az a fickó, akkor megveszed magadnak a mangát, vagy felírod a nevét, és odaadod a jó édes apádnak, vagy nekem, és valaki megveszi neked. És a sajátodat úgy firkálod, ahogy akarod. *Az már más kérdés, hogy honnan tudna ő mangát szerezni, tekintve, hogy Nellondban aligha árulnak, otthon pedig nem igazán jut mugli boltok közelébe. De megoldja, nem kell félteni. Legvégső esetben elküldi a pénzzel valamelyik szol... nem, az nem jó. Náluk a legtöbb szolga értelmi fogyatékos, vagy legalábbis közel van hozzá. Hm... majd Timothy elintézi. Várjunk. Nem kicsi ő még...? Mi van, ha eltéved a nagy városban? Végül csak megcsóválja a fejét, és újra Gabrielre néz.* - Szóval, majd valahonnan szerzünk neked mangát, ha annyira firkálni akarsz. De más tulajdonát rongálni nem illik, pláne a bátyád barátjának, és szobatársadnak a tulajdonát. *Igen, a "barát" szót használja, pedig Gabriel azok között van, akik éppenséggel tudják, hogy kicsit többről van szó...* - A véletlenekben nem hiszek igazán, és vigyázhattál volna jobban is. Sőt, egyáltalán miért nyúltál a mangáihoz? Főleg, hogy még sokkoltak is. Nem értelek téged, te gyerek...

Vendég

*Értetlenül öleli vissza Lawrence-et, de természetesen visszaöleli. Már az első sornál elkerekednek a szemei, ahogy kezdi megérteni a dolgokat, de csak szorosabban öleli magához bátyját, bátorságot öntve belé. Aztán jön az eltolás, és a kérdés, amitől félt, és amitől behúzza a nyakát, és a földet kezdi fixírozni.* - Khöm... hát... izé... *Hebeg habog, kezd kipirulni, meg minden.* - Hát... végülis jó logika nem...? És az a fickó egy totál idegesítő fazon... szerintem. Abszolút nem tud bánni a nőkkel. Mondjuk egyik se tud, meg semmi. És jobban állna neki a bajusz. A szamárfülek véletlenek voltak... *Próbál magyarázkodni, a cipője orrát fixírozva.*

Vendég

*Mikor Gabriel közelebb lép, és megöleli, akkor kissé megnyugodva húzza magához kisöccsét; visszaölel, nem túl szorosan, de határozottan. Mélyeket lélegzik, csak nyugalom. Nem igazán szándékozik elengedni Gabrielt, a fülébe motyogva szólal meg.* - Hazamegyek... Ariana kijelentette, hogy pakoljak, és nem igazán tűrt ellentmondást. Majd pár nap múlva jövünk. Azt hiszem, ki akar rángatni... Amina sírjához. *Itt szünetet tart, némán, lassan simogatja öccse hátát, majd eltolja magától kissé.* - De azt áruld el nekem, abban mi a logika, hogy pszichopata sorozatgyilkosnak tartassz valakit, ennek ellenére összefirkálod a személyes dolgait, és magadra haragítod, valamint okot adsz arra, hogy megöljön? Talán fel akarod áldozni magad, mert ha meghalsz, akkor biztosan ő ölt meg, és bizonyíték arra, hogy gyilkos?

Vendég

*Amikor a nevén szólítják megdermed, pedig keze már a kilincs felé jár, pár pillanatig fél, majd... rájön, hogy valami nem stimmel. Hangja igaz, hogy érzelemmentes, de nem az a fajta érzelemmentes, ami után számonkérés jön, hanem a másik féle. A legtöbb ember erre nem jön rá, de... Gabriel elég régóta ismeri ahhoz, hogy felismerje a különbséget. Tétovázva megy közelebb hozzá, pislogva, kicsit azért félve.* - Mi a baj...? *Kérdezi halkan, tétovázva megállva előtte. Felemeli a kezeit, tétovázva, és, ha Lawrence nem ellenkezik nagyon hevesen, akkor félve megöleli. Nem nagyon érti, mi a probléma...*

Vendég

*Nem fordul meg, mikor valaki belép a szobába. Öccse hangját meghallva érzelmek nélküli hangon szólal meg.* - Gyere ide, Gabriel. *Lassan arra fordítja a fejét, de szeméből inkább könyörgés süt, mint vádlás. Bizonytalanul nyújtja ki a kezét Gabe felé, magához próbálja hívni.* - Légyszíves... *Halkan szólal meg, kissé megtört hangon. Úgy látszik, komolyabb leszidásra most nem igazán lehet számítani. Aztán a fiú csak némán áll, várva, hogy a másik odalépjen hozzá, esetlegesen kitalálja rejtett kívánságát, és megölelje. A narancssárga papírforgó némán forog az ablakban; a táska eldől az ágyon, Lawrence nem nyúl utána.*

Vendég

*Újabb szőke lakó masírozik felfelé a Tigris cápába, mégpedig a legfiatalabb. Dudorászik valami sebtében kiötlött dallamot. Vagy talán egy régen hallottat... ki tudja. Lényeg, hogy dúdolgat. Fehér ing, khaki színű nadrág, hozzáillő nadrág, miközben lassan felér a másodikra. Kezei zsebrevágva, majd benyit a szobába belép, bezárja az ajtót, és csak akkor néz körbe... nagy hiba. Lesokkol, szemei elkerekednek, abbahagyja a dúdolást, majd lassan hátrálni kezd.* - Sz... szia Lawrence... én nekem még... dolgom van... sürgős... randi... igen, Kyo-himével... *Mondja az első női nevet, ami eszébe jut, az utolsót akivel mostanában találkozott. Hátrál, kezével a kilincs felé tapogatózva.* - Hát én akkor... megyek... is...

Vendég

*Tigris cápa háló, ablak kinyitja, a párkányon egy virágcserép, benne kaktusz, mellészúrva narancssárga szélforgó. Nemrég hajtogatta a fiú, aki most éppen egy táskába pakolászik be. Egyszerű hátitáska, nem túl nagy, de hát mi kell otthonra? Tulajdonképpen semmi, ruha meg ilyesmi van ott, pár nap múlva jönnek haza, maximum kettő-három. Nincs itt semmilyen létfontosságú dolga, ami nélkül nem bírja ki ennyi ideig. Egy sóhajjal a szélforgó felé pillant, majd megcsóválja a fejét. Ariana egyszerűen bejött a szobájába, kijelentette, hogy pakoljon, mert mennek Robertékhez, és ennyi. Kezében kék szélforgó volt... Lawrence ebből azonnal kitalálta, hova mennek. Megkérdezte ugyan, mi történt, de a lány nem felelt, csak újra felszólította a pakolásra, aztán otthagyta. A fiú csak sokára kezdte el teljesíteni a parancsot, már a saját forgója meghajtogatása után is sok idő eltelt. Most viszont végre elkészült... egy sóhajjal becsukja a táskát, majd csak némán néz maga elé.*

Vendég

*Még a fal felé fordulva is elmosolyodik halványan Chris szavain, de nem felel... hangosan nem.* ~ Pedig te vagy a leggyönyörűbb sötét angyal, nemde? ~ *A következő szavakra csak behunyja a szemét, és még inkább összehúzza magát, magára a takarót.* ~ De te... nem láttad a szemét. ~ *Mikor Chris jóéjt kíván, Lawrence még néhány századmásodpercig mozdulatlan marad, majd hirtelen fordul meg, a fiú keze után kap, és megfogja. Közelebb húzza magához, csukott szemmel csókot lehel rá, majd elengedi, visszafordul a fal felé, és visszabújik a takaróba.* - Jó éjt. *Suttogja halkan, behunyt szemmel, aztán... majd valamikor elalszik. Igen, zuhanyozás nélkül, ráadásul ruhában. Jó, reggel zuhanyozott, de... ruhában. Néha ilyet is kell...*

Vendég

*Hát akkor a manga mizéria még tartani fog egy darabig.* - Engem igenis bántott, hogy nem engem néztek ki maguknak. *Biggyeszti le az ajkát.* - Összezúzták az amúgy se fényes egómat... *Motyog, majd némán hallgatja a szavakat, figyeli Lawrence arcát, és lassan összeáll neki a kép.* - Kicsi volt, biztos... megijesztette, és idő kellett neki, hogy... feldolgozza. De nem hiszem, hogy még mindig azt hiszi, hogy... *Majd elhallgat, és visszahúzza a kezét, feláll, és halk, kifejezéstelen hangon szólal meg.* - Jó éjt. *Mondja, majd elfordul, lassan az ágyához sétál, pizsama, fürdő, vízcsobogás, kimászmász, és bebújik a saját takarója alá...*

Vendég

*Lawrence pedig látványosan meg fog sértődni, ha észreveszi, hogy Chris megvette előle a mangákat. Hát, ez van. Ő igenis komolyan veszi az egészet, és a Rose-os mondatra elmosolyodik.* - Talán jobb is, hogy csak a női angyalokra hajtottak... És hogy egyik lány rokonom sem volt ott... *Suttogja maga elé, de mást nem nagyon mond. Mikor Chris kisepri a szeméből a tincseket, egy pillanatra lehunyja a szemeit... aztán kinyitja őket, de fájdalom csillan bennük.* - Te... nem láttad a rémületet a szemében. Nem láttad a remegő, apró kezet, ahogy visszahúzta... *Súgja maga elé, igazán halkan, talán nem is Chrisnek, inkább magának. Lelki szemei előtt pedig újra megjelenik a régi jelenet... az ajkai remegnek, de csak nyel egyet, behunyja a szemét, majd hirtelen fordul a fal felé, és húzza magára a vékony takarót, nyakig.* - Alszok, hagyjál.

Vendég

*Csak a szemeit forgatva, jelezve ezzel, hogy ő nem ért egyet továbbra sem a fiatalabb fiúval, de ráhagyja. Majd max megveszi őket hamarabb, vagy valami. A rándulást észreveszi, de nem mond semmit, csak vár, várja, hogy mondjon valamit a másik. A szavakra pislogni kezd, plána a soook-soook iel-nevű emberre.* - Ezek után senki ne merje Rose-ra mondani, hogy angyal... *Morogja, majd kicsit kihúzza magát, de még mindig az ágyra támaszkodik, és egyik kezével kisöpri Lawrence arcából a szőke tincseket.* - Miért félne tőled bárki is? *Teszi fel a költői kérdést. Ő csak az élőholtaktól retteg, szóval, amíg Lawrence nem találkozik a zombicsináló kővel, és nem zombul be, nem fog tőle félni Chris. Mer ugye ő azért nem kezdett el félni Lawrence-től, amiért az a bizonyos másik illető... bár nem tudja, hogy róla van szó.*

Vendég

- Akkor is én tartozom érte felelősséggel. *Nem, Lawrence-szel ebben nem lehet vitatkozni. Az öccse hozzátartozik, önző módon kell neki, hogy legalább valaki legyen, akit szerethet; de ehhez hozzátartozik, hogy övé a felelősség. A következő tippre inkább csak behunyja a szemét, miközben ugyebár már visszafordult a plafon felé. Mikor Chris visszakérdez, összerezzen, hiszen valóban ugyanazt a szót mondja ki, így mintha valamennyire a gondolataiban olvasna... de inkább csak a szemhéja rándul meg. Aztán kinyitja a szemét, egy ideig pislogás nélkül bámul a plafonra, majd halkan megszólal.* - Csak azért állt velem szóba, mert Ravenwood vagyok. Mert valamennyire a parancsolója vagyok, bár nem annyira, mint Nathaniel, Gabriel, Valeriel, Meriel, és legfőképpen Daniel. De ha nem lenne így, szóba sem állt volna velem. Egyszerűen... fél, vagy... nem tudom. *Nevet nem mond; egyetlen egyszer említette Chrisnek a fiút, ezért szaktársa nagy eséllyel nem is tudja, kiről beszél.*

Vendég

- Nem vagy te őrzője testvérednek. *Idézi kissé pontatlanul a Bibliát. Ami ironikus, tekintve, hogy ilyesmit Káin mondott miután megölte Ábelt... köhm.* - De lehet, hogy csak azért firkálta össze, mert nem bírja Kurono-kun karakterét. Lehet, hogy titokban rajongó lett... hmmm... *Morfondírozik a teljesen esélytelen dolgon, de nem baj. Hagyja, hadd temesse fekete hajtincsei közé Lawrence az arcát, nem mozdul, semmi.* - ...csak...? *Mondja ki totál véletlenül azt a szót, amire Lawrence gondolt, csak kérdő hangsúllyal. Mert olyan fílingje volt, olyan... hogy van még folytatása fíling. És ez Christ érdekli, valahogy jobban, mint Gabriel paranoiája. Nem is sejti, hogy a szegény szőke hostfiú visszatérő rémálmainak főszereplője nem Kurono Kei, hanem... ő maga.*

Vendég

- Akkor is az öcsém, az én felelősségem, nekem kellett volna mellette lennem és leállítanom, tehát én fizetem ki. Pont. *Csukott szemmel, nyugodtan, hideg hangon mondja végig, de éppen ezért ellentmondást nem tűrően. Mintha csak a szülő vállalná a felelősséget neveletlen fiáért.* - Valóban logikátlan a kölyök. Ha fél tőled, nem kellene összefirkálnia a mangáid, amikkel magára haragít téged, és okot ad neked, hogy megöld... de hát, hülye szegény. *Még mindig ugyanolyan közönyös hangon beszél, látszólag nem igazán törődve a dolgokkal, majd mikor Chris letérdel az ágy mellé, akkor kinyitja a szemét, és az oldalára fordul, így szembefordulva a fiúval. Kinyújtja a kezét, és közelebb húzza magához Chris fejét, az arcát pedig a fekete tincsek közé fúrja.* - Semmi baj... *Dünnyögi, majd kissé végigsimít a fiú arcán, aztán elengedi, és el is húzódik, újra a hátára fekszik.* - Tényleg semmi. ~ Csak... ~

Vendég

*Felsóhajt, majd feláll, a sarokba csoszog, és felveszi a jobb sorsra érdemes mangát.* - Nem kell, nem olyan drága, ismerek jó boltokat, ahol ugyanolyan jó minőségben, de olcsóbban meg tudom venni. Csak igazán nem értem miért fél tőlem... *Ejti le a vállait, mire kicsit magábazuhanós testtartászt vesz fel, ahogy visszamászik az ágyára, és visszateszi a helyére a mangát.* - Lehet... jó, oké, eléggé brutális művek, de ha az ember mögéjük lát... nagy igazságokra jöhet rá. *Tekintete kissé merengővé válik, ahogy ujjaival végigsimítja a könyvek borítóját, majd Lawrence felé fordul, felécsoszog, és letérdel az ágy mellé, kezeit leteszi, állát ráteszi a karjaira, úgy pislog a szőkére.* - Baj van...? *Kérdezi halkan.*

Vendég

*Az első a helyes, ugyanis a szőkeség is visszaér a szobájába, Chris mögött ballagva néhány méterrel, elgondolkozva. Eléggé elesetten néz ki, ahogy összehúzza magát, ki tudja, miért. Aztán csak felérnek végre a szobába, ahol Lawrence belép, de csak egy pillantást vet Chrisre, majd elnyúlik az ágyán, háton fekve, a plafont bámulva, egyik lábát keresztbe téve a másikon.* - Kifizetem... mégiscsak az én öcsém... *Szólal meg halkan, kissé a fogai között szűrve a szavakat, mikor Chris kijelenti, hogy újra meg kell vennie a mangát.* ~ Az én öcsém, aki ezért még kapni fog. Nagyon. Hogy lehet ennyire hülye...? És miért csinálja? ~ *Magában röviden káromkodik, miközben behunyja a szemét, és arcán fintor jelenik meg. Gabrielen gondolkozik, és csak arra vár, hogy a fiú visszaérjen a szobába... akkor aztán nem lesz köszönet abban, amit kap. De gondolatai közben másfelé is kalandoznak... a közelmúltba, az otthon töltött egy hétre... és a fintor lassan eltűnik az arcáról.*

Vendég

*A szoba egyetlen nemcsaládtag lakója mászik be a szobába, talán nyomában Lawrence-el, talán nem. Lerúgja tornacipőjét, és az ágyra veti magát, és levesz egy Gantz kötetet a falról, és nekiáll kiegyenesíteni a lapjait, miközben halkan káromkodik, angol-bolgár keveréknyelven.* - Ez nem lehet igaz... ennek is bajuszt rajzolt... ergo vehetem meg megint. Nem, nem poén Kurono-kunnak bajuszt rajzolni. Inabának miért nem bírt? *Morog, majd eldobja a sarokba a mangát, összefonja mellkasa előtt a karjait, és morog, duzzog.* - Nem értem. Ha pszichopata elmebeteg sorozatgyilkosnak tart, akkor miért firkálta össze? Logikátlan a kölyök... *Morog, miközben Lilith a szemeit forgatja, de megállja a kommentárt.*

Vendég

*Nathaniel hangjára elmosolyodik, majd csak vár. Tulajdonképpen ő nem keres célzottan senkit, ennek a szobának mind a négy tagját a szerettei közé sorolja, így mindegy neki, ki nyit ajtót, de talán legjobban mégis a bátyja és az öccse hiányoznak, így jó, hogy Nathaniel kerül elé. Mikor a fiú végre kinyitja az ajtót, Ari csak félredönti a fejét, mosolyog a meglepettségen, majd mikor Nath felkiált, és megöleli, akkor ő nevetve ölel vissza; és igen, már szívből nevet, vidáman.* - Szia Nii-chan! Jól vagyok, mostmár... Az eredmény éppenséggel az lett, hogy börtönbe dugtak Egyiptomban, mert iskolán kívül varázsoltunk, nem tudom, erről mennyire tudtál... De természetesen a kegyencek keze volt benne, ott is voltak, és két tanárnő is meghalt... Astru tanárnő és Rositsa tanárnő... Meg két diák, közülük az egyik Goraph... *Itt elcsuklik a hangja, majd megrázza a fejét, hangjában fájdalom csendül.* - Ha egy kicsit korábban érkezem, ki tudom lebegtetni a lyukból, és nem zuhan le...

Tárgy: Re: Tigris cápa háló Csüt. Júl. 23, 2009 9:06 am

Kopogást hall, majd kiszól, egy pillanatot kérve. Nem tudja, hogy ki az, de nem is zsörtölődik rajta, majd megtudja. Szobatársai, azaz Chris, és drága rokonai most házon kívül vannak, szóval teljesen egyedül öltözik, és pakol egy kisebb rendet. Kevés rá az esély, hogy őt keresik, nem valami híres személy az iskolában, hacsak nem azzal, hogy igen, ő is Ravenwood, de azért fogadja, és maximum helyre igazítja, merre is menjen tovább. Amint végez a kis dolgokkal, olyan 2 perc ez, maximum, kinyitja az ajtót, és enyhén is meglepődik. És ez még nagyon gyenge kifejezés volt.
- Hugiii! - kiált fel, majd öleli meg Arianát, akit tényleg nagyon régen látott már, mert ugye a konferencián volt, és hát levelet is alig kapott. - Mesélj, mi újság, hogy vagy, mi lett az eredmény?

Vendég

*Halk léptek hallatszanak a lépcsők felől, mad gazdájuk befordul a sarkon, és megjelenik a fekete ruhás leányzó, maga mellett vadmacskával. A tigris cápa háló felé halad, majd mikor odaér elé, akkor habozva megáll, és az ajtóra pislog. Végül halvány mosollyal felemeli a kezét, és bekopog... majd csak hátrébb lép, és várja, hogy valamelyik rokona, vagy akár Chris kinyissa az ajtót. Amíg ez nem történik meg, addig szépen hintázik előre-hátra a lábán, és csak várakozik. Mosolya valahogy nem annyira szívből jön, mint általában; még látszik rajta, hogy kissé erőltetett, de hát ez az egész balhé elég sok energiát, életkedvet kivett belőle, ezért ez talán érthető is lehet.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1.
2.
3.
4.

A szoba lakói - bal oldal:
1. Nemo Blackwell
2. Kyle Peters
3. Matthew Demerest
4. Vaszilij Potrevszkij