Sarki róka háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

[color=white]

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Harvey Halle
2. Jacob Friedland
3. Pete Demerest
4. Leonard de Wandom

A szoba lakói - bal oldal:
1. Neram Arthas
2. Charlie Black
3. Samuel J. Colwell
4. Avanel Turcantil

Vendég

- Naná hogy nem 911-es Porschét nem bántunk... csak max azt aki benne ül... De bevallom... talán nem kellett volna visszapofáznom... és akkor nem kergetnek meg minket... * Mondja vigyorogva. Az első eset, hogy beismeri, hogy talán az ő hibája lehetett akkor hogy futniuk kellett... - De azért nem volt rossz. Jó poén volt * Jelenti ki mosolyogva, majd lassan ha Dorian megitta az italt az üveget elveszi tőle. Leteszi az asztalra, majd visszafordul. Elnyom egy ásítást, majd Dorianre pillant.* - Késő van... Lassan lehet le kéne kapcsolni azt a rohadt pilácsot, mert már fáj tőle a fejem... Mit szólsz hozzá? *Kérdi majd a fürdőszoba felé veszi az irányt, hogy gyorsan letussoljon, és elintézze a dolgait még, hogy aztán aludni térhessen. Dwalin Cronával a kezei között a nekik megcsinált kis kuckóba húzódik vissza, ahol a mókus fejét simogatva nyomja el az álom.*

Vendég

*A kérdésre először felpislog, és csak hagyja, hogy felhúzzák a gyűrűt megint az ujjára, és ott hagyja a kezét Filipp kezei között, majd elmosolyodik, halványan, fejét kicsit félredöntve.* - Igen, hatot... *Mondja halkan, majd mosolyogva lehajtja a fejét.* - Azért kergettek meg, mert szerintük mi szaggattuk szét a faterjuk Porschéjának a kerekeit. Nem is tudom, honnan vették, ilyen szép kocsit nem bántunk, még akkor sem, ha idióták ülnek benne... *Mélázik, megint felemelve a fejét, úgy nézve rá Filippre, Chrona meg csak bújuk Dwalinhoz, nem akaródzik elszakadnia a majomtól. Dorian meg csak ül ott, merengve, magában nosztalgiázva, Filipp arcát nézegetve, keze a másik fiú kezei között... és neki sem igazán akaródzik elhúzódni Filipp közeléből.*

Vendég

*Mikor Dorian beleszagol az üvegbe Filipp elmosolyodik. Hány embert is tettek azon az éjszakán hűvösre?* - Hatot? * Kérdi halkan mosolyogva, ahogy rápillant ismét a fiú kezére, amit az várakozólag nyújt felé. A gyűrűt felhúzza rá, majd továbbra is a kezében tartja a fiúét.* - Hat ember volt akiktől visszaszedtük a MI kincsünket? * Mosolyodik el. Majd ismét végigfutnak a fejében az emlékek. * - Szép volt az a nyár... és a többi is. Komolyan szeretem azokat a nyarakat... olyan kellemesek... és mindíg csináltunk valami olyat ami utána megmaradt. Az első találkozáskor amikor a tengerparton homokcsatát vívtunk az ottani gyerekekkel... Aztán amikor megkergettek minket következő nyáron valami marhaságért... akkor is... hihi... nagyonjó volt... és a merülés... Amikor felhoztuk a ládát. És azok a rossz arcúak elszedték tőlünk. Szép volt.* Mondja elmélázva, Dorian kezét a sajátjában tartva. Dwalin közben Cronát kezdi nyüstölni.*

Vendég

*Nem szól semmit, csak néz a saját, aranyszín szemeivel Filipp felé, szótlanul, nem mond semmit, nem válaszol. Hogy tudja-e...? Igen, alighanem tudja, de... valahogy mégis a szívébe találnak talán az ilyen esetek. Vagy ki tudja, csak a büszkeségét piszkálják? Doriant ismerve alighanem ez egy örök rejtély marad. Az üveget szótlanul elveszi, beleszagol, és egyből felismeri a régi gyümölcslé illatát, arról a nyaralásról... emlékek zúdulnak rá, tekintete lesiklik az ujján lévő gyűrűre, Mary Read gyűrűjére...* ~Azt hiába is dobom vissza neki, ez is összeköt minket, akárhogy is nézem... és amúgy is...~ *A gondolatot nem fejezi be, csak szótlanul előrenyújtja a szabad kezét. Nem veszi el a gyűrűt, csak tartja a fejét, némileg talán várakozóan, miközben belekortyol az italába. És hiába nem fejezte be még gondolatban sem a mondatot, a lényeg ugyanaz: ha visszadobná az összes őket összekötő tárgyat... akkor sem tudná eltépni magát Filipptől. Ennek egyetlen akadálya van: önmaga.*

Vendég

* Még nem... ez jó jel. De akkor is. Még nem teljes a siker. Még azzal sem, hogy Dorian rápillant. * - Do...rian... Tudod, hogy... nekem az csak játék... az nem jelent semmit... tudod nem? * Mondja halkan, majd feláll, és oda lép az egyik szekrényhez. Kinyitja, majd kiszed belőle egy kis üvegecskét. Nem alkohol, nem bájital. Csak valami gyümölcslé. Amit a karib szigetekről hozott magával, és imádta. Ahogy barátja is.* - Dorian... igyál.* Azt nem mondja, hogy az utolsó üveg. Minek mondaná. Nem fog ilyesmivel kérkedni. Dehogy is. Pláne nem most.* - Tessék.* - Ül le a fiúval szemben, majd átnyújtja neki az üveget, amiről letekeri a kupakot.* - Hidd el... nem jelentenek semmit... CSAK játék az egész. * Mondja halkan, majd ha a fiú elveszi az italt, a gyűrűt is felé nyújtja.

Vendég

*Igen, kéz a kézben mászkálás, csak azt figyelembe nem véve, hogy biza Dorian bármikor arra sétálhat. Hogy túlreagálja-e a dolgokat? Minden bizonnyal. Sőt. Ez tény és való, nem is kérdés. Szőkeségünk viszont már csak ilyen, de hát... aligha fog valamikor is megváltozni.* - Még nem. *Mondja morogva, fejét tüntetőleg a másik irányba fordítva. "Még nem", ez a szókapcsolat akkor érdekes, amikor figyelembe vesszük, hogy igen, Dorian is látnok. Más kérdés, hogy képessége aktiválódott-e éppen akkor, vagy tényleg túlreagálta. Chrona előmászik, és Dwalinhoz kúszik, lemondó tekintettel nézve fel embertársa, afféle "mindig ez van" tekintettel. Aztán a könyörgésre Dorian visszafordul Filipp felé, borostyánszín szemeit a fiúra függesztve, de nem mond semmit, nem szól semmit, továbbra is össze van gubózva.*

Vendég

- Doriaaaan... De most komolyan... ne csináld már... Tudod, hogy... * Nos igen... most jön a magyarázkodás, hogy az a kéz a kézben sétálás nem is úgy volt, és hogy... És Filipp beszélni kezd. Nem az a lány pofozta fel az biztos. Akkor nemitt lenne.* - Tudod, hogy ezek nekem nem jelentenek semmit... tudod, hogy... ez nem olyan... nem olyan mint te... érted... * Mondja sóhajtva, majd leereszti a kezét a fiú karját végigsimítva, majd az ágyra helyezi. Lassan feláll, és úgy sétál, hogy a fiút legalább féloldalasan láthassa.* - Miért vagy ilyen... Nem csináltam semmit... nem csókoltam meg, nem hoztam ide fel... nem... nem csináltam semmi rosszat... kicsit túlreagálod... nem? * Kérdi halkan, miközben a selyemmajom Crona keresésére indul. Ő nem olyan mint a "gazdája". Neki nincs más daimon akivel eljátszana... ő csak Cronával van el.* - Dorian... nézz rám. Kérleeek...* Hangzik továbbra is kérlelő tónusban a fiú hangja.*

Vendég

*Nos igen, a világ legnagyobb tsunderéje ott duzzog az ágyán, fal felé fordulva ül, térdeit felhúzva, átölelve, igen, szemmel láthatóan duzzog. Hosszú, aranyszőke haja leengedve, a derekára omlik, és feminin vonású arca elé hullik pár hajtincse. Ujján csak a kalózgyűrű csillog, az aranygyűrűje ugyebár Filipp kezében landolt... ismét. Kicsit féltékeny, és hisztis, no, és nem éppen a szomszéd kislány pofozta fel a Jacta fiút, meg kell hagyni. A szeme sarkából felé pislog, és szusszant egyet, nem, nem hatja meg túlzottan a könyörgő hang. Na jó... tény, hogy picit megremeg, amikor Filipp átöleli, de máris megint duzzogva néz rá.* - Miből gondolod, hogy nem? *Hangja is dacos, duzzogó, morcos, mint egy megcsalt... nos, feleség.*

Vendég

Jó szokás szerint most is az éppen durcás Dorianhez sétál be a szobába. Kezében a hosszú hajú fiú gyűrűje. Jellemző, és cseppet sem szokatlan módon. Mivel Dorian valószínűleg megint összegubózva ül az ágyán Filipp a jól bevált forgatókönyv szerint megint félig mögé ül le, és karolja át.* Dorian... Doriaaaaan...* Kezdi a jól megszokott elnyújtott, kedveskedő hangon. Most nincs nála a colt, nincs nála a tőr, vagy a pálca. Csak a másik srác gyűrűje.* - Doriaaan. Ezt te sem gondoltad komolyan... ugye? * KÉrdi olyan szívszorítón bánatos hangon, hogy nincs az az ember aki ennek ellent tud állni. No persze... Filipp arcán még mindíg ott a vörös kéznyom...*

Vendég

*Kész... Filipp most mint akit agyonütöttek. Dorian beszél, Filipp hallgat. De nem is tudja mit beszél a másik. Zakatol a vér a fülében, és azt sem tudja hol van. Majd a barátja a fürdőbe megy. Bezárkózik, és utána koppanások, majd egy kis nyiszorgás hallatszik, ahogy lecsúszik a padlóra. Filipp az ágy mellett teszi meg ugyan ezt.... Majd inkább feláll, és a szekrényükhöz lép. Kinyitja az ajtaját, bemászik, majd magára zárja... az agyában vadul keringenek a gondolatok... de persze egyikre sem tud figyelni. Csak azok a sárga szemek... azok villannak folyton elé. Másra sem tud gondolni. Az mint fény a vámpírokra, úgy hat a gondolataira. Megöli, elporlasztja, elsorvasztja őket. És betölti a helyet. Azok a sárga, csodaszép szemek. És az a mézszőke haj...zuhatag...
~Térj már észhet Filipp...
* Próbál nyugalmat erőltetni magára... Nyugalmat? Hisz így is halál nyugodt... Nekitámaszkodik lassan a szekrény falának, majd lecsúszik, és leül az aljára. A szekrény, a külsejétől fügetlenül elég nagy. Lévén térhajlító varázslattal van kezelve. Sokkal nagyobb, hogy ketten, akár hárman is kényelmesen elférhetnek benne, mert Filipp és Dorian rettegnek a viharoktól. Itt szokták átvészelni azokat...
Csak azok a srága villanások ne lennének itt a sötétben...*

Vendég

*Az újabb csók után Dorian ismét hátrébb lép, és nem kevésbé van megszeppenve, mint Filipp. Sőt. Kezeit tördelgeti, teljesen zavarodottan fixírozza a földet, mert felnézni sem mer most jelenleg barátjára. Annak szavaira pár pillanatig szólni sem bír semmit, majd halkan szólal meg végül, szinte erőtlen hangon.* - Akkor ketten vagyunk... *Suttogja, majd elindul a fürdőszoba felé. Ajtót feltépi, bemegy, Chrona persze utána, ajtó bezár maguk mögött. Odabent homlokát párszor az ajtónak üti a szőke fiú, próbálva összeszedni a gondolatait, de nem megy, egyszerűen... mintha köd telepedett volna az elméjére. Majd megfordul, hátát és fejét az ajtónak vetve, és lassan lecsúszik a földre, úgy ül le, és csak csukott szemmel gondolkozik... pontosabban próbál gondolkozni.*

Vendég

Filipp átölelte a szobatársát, és hirtelen azt sem tudva miért egy gyors, gyengéd csókot lehelt az ajkaira. Ám ez úgy tűnik nem marad megtorlatlanul. Dorian hátrébb lép, és egy hatalmas pofonnal jutalmazza ezért. Ám most sikerült olyat ütnie, hogy nem csak hogy a kéznyom marad Filipp arcán, de még a szemei is könnybe lábadnak.*
- Ezt...ezt most...
* Kérdezné... de nem tudja befejezni. Teljesen le van döbbenve. Önmagán, meg Dorianan is. Be akarja fejezni a mondatot... "Ha már elkezdted, fejez is be." mondták régen apjáék, és őt erre tanították. Dwalin csak pislog ki a fejéből, hogy mi volt ez, és miért kapta Filipp, és hogy egyáltalán az az őrült Jacta mi a frászkarikát csinál... Ül a ágyon, és kicsit ő is dörzsölgeti az arcát.
- ...
* Épp megszólalna a fiú, mikor Dorian most meg közel lép, és megfogja az arcát. Érezhetően meleg, az ütés miatt. Majd most Dorian csókolja meg. Filipp kész. Nem érti miért, nem tudja mi van. Csak egyszerűen átöleli a barátját, és visszacsókol. Ha kibontakoztak ebből a formációból, kissé hátrébb lép, és szemeit lesütve szólal meg.
- Öh... Bocs... nem is tudom... mi a fene van velem...
* Habogja.*

Vendég

- Nem kell akkora ész hozzá... esőhöz esernyő kell... *Motyogja arra, hogy brilliáns lenne, átkarolják, mire egy kicsit, ha lehet, még közelebb lép, viszont a rövid csók még így is hirtelenül éri, és jobb keze szinte magától indul el, egy nagy pofont lekeverve Filippnek. Ugyanezzel a lendülettel hátra is lép, arcán furcsa, zavart, kifejezéssel és fél percig csak áll ott némán, döbbenten, zavartan, szinte lehet látni, hogy kattognak a fogaskerekek az agyában. Majd még mindig szó nélkül visszalép, két keze közé fogja Filipp arcát, és ezúttal ő az, aki ajkait a másik fiú ajkaihoz érinti, becsukott szemekkel, szinte hirtelen felindulásból, talán rendesen végig se gondolva, hogy mit tesz, mit tett, hogy ő az előbb tényleg felpofozta. Vagy ki tudja.*

Vendég

*Mikor hallgatja Dorian véleményét Indiáról és az esőről, elmosolyodik. Milyen igaza is van a srácnak. Az esernyők... és valóban kelendőbbek lehetnek. Legalábbis a küldöldi turisták biztos hogy vennék őket. Az ottaniak valószínűleg már megszokhatták az esőt, így őket nem is igen zavarná. De a külföldiek... Milyen brilliáns ötlet. Majd a hajára tett megjegyzés is mosolyt csal az arcára. Aztán Dorian a homlokát az övének támasztja, folyamatosan a szemébe nézve. Filipp karjai lassan szinte maguktól indulnak el, és zárják körbe a véknyabb fiút.*
- Milyen csodás ötleteid vannak... esernyőt a monszun időszakban... brilliáns... csodás...
* Kicsit közelebb hajol... és hagyja, hogy ajkaik cseppet egy pillanatra össze érjenek...*

Vendég

- Jó így a hajad... se nem hosszú, se nem rövid. Pont jó. *Mondja halkan, tovább szárítgatva a haját, majd elmosolyodik.* - Pedig jó dolog az eső néha... egyszer elmehetnénk monszunidőben is. Az esernyők például tuti kelendőek. *Mosolyog tovább, majd jön a következő kérdés, amire kicsit meglepődik, és tekintete lejjebb csúszik, immáron Filipp szemébe néz.* - Mondtam én, hogy utálom? *Kérdezi, majd előrehajol, homlokát Filipp homlokához érintve.* - Az agyamra mész, az őrületbe kergetsz a nap huszonnégy órájában, a hét mind a hét napján. De nem mondtam, hogy utálnám ezt. *Mondja halkan, borostyánszín szemeit nem véve le Filipp szemeiről egy pillanatra sem.*

Vendég

- Tudod, hogy én sem szeretem a hideget...
* Mondja halkan mosolyogva, mikor Dorian elveszi tőle törölközőt, és elkezdi szárítani a haját.*
- Sosem volt türelmem megnöveszteni a hajam... valahogy... az sosem volt az én imidzsem...
* SÓhajt, majd megadja magát annak az élvezetnek, hogy a haját dörzsöli a mögötte álló srác.*
- Indiában meleg van... mindíg... csak... nem kéne monszun időt kifogni... mert akkor úgy áll a helyzet, hogy... 5 perc napsütés, 10 perc felhős eső, majd ismét napsütés 5 percig... majd megint 10 perc eső. Tény, hogy ott még az eső is meleg... de akkor is... valahogy nincs kedvem mindíg bőrig ázni...
* Mondja mosolyogva, majd azért még vissza tér az agyramenés dologra.*
- És tényleg utálod hogy az agyadra megyek? Vagy... már el sem tudnád nélküle kézelni az életet?
* KÉrdi mosolyogva. Most tényleg kíváncsi a válaszra.*

Vendég

- Jacta, ha felfordulsz, akkor is nekem kell eltemetnem téged, szóval nem ajánlom. *Morogja, kifelé nézve, majd hátranéz a nevét hallva, és felvonja a szemöldökét.* - Én nem is morgolódok. Csak szimplán az őrületbe kergetsz. *Vágja rá, majd csak némán nézi, ahogy Filipp törölközik, majd egy nagy sóhajjal odasétál, kiveszi a kezéből a törölközőt, és immáron ő szárítgatja... nos, mondhatjuk, hogy férje haját.* - Mehetünk akár... csak meleg legyen. A hideget nem szeretem. *Mondja halkan, de nem néz rá Filipp arcára, nem néz a szemébe, mintha annyira lefoglalná a másik fiú hajának szárítgatása, hogy ilyesmire neki nem jutna ideje.*

Vendég

*Filipp mint a papucs férj, vagy talán a pörlekedésbe belefáradt férfiú sóhajt egyet, és halkan megjegyzi.*
- Jólvan... ha beteg leszek, majd valahogy megoldom. Vagy felfordulok... De szeritnem valószínűbb, hogy kikúrálom magam. Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen, akár mennyire szeretnéd.
* Mondja halkan szinte sóhajtva. Majd mikor Dorian kibontja a haját, egy pillanatra megáll, és nézi, ahogy a srác tovább zúg az ablakhoz, amin elkezd kifelé bámulni. Filipp még mindíg az ajtóban áll, majd inkább megrázza a fejét, amolyan... "Ébredj már fel az álmodozásból" jellegűen. Aztán halkan, mosolyogva megszólal.*
- Te Dorian...
* Csepp szünet míg a srác ráfókuszál. Aztán folytatja.*
- Tudod, hogy sokat morgolódsz? Jó... lehet hogy van rá okod... de akkor is sokat morgolódsz...
* mosolyog kedvesen a szőkére, majd elővesz egy nagy, bolyhos fürdőtörölközőt, és törölközni kezd benne. Jót tesz neki, mert felpezsdíti a vérkeringést, ahogy a szövet dörzsöli a bőrét.*
- Azon gondolkozom, hogy biztos, a karibtengerre menjünk? Ne nézzünk szét máshol? Indiában... vagy... Malájzián?
* teszi fel a kérdést, majd dörzsöli a haját is, hogy megszáradjon.*

Vendég

- Nem, Jacta, te alapjáraton az őrületbe kergetsz! És még hogy fázol, te nagyon idióta, még szép, hogy fázol! Te... tee... *Veszekszik, pöröl valaki a folyosókon, majd betér a hálóba, bal oldalra. Egyszerű mozdulattal kiengedi a haját, fújtat, majd megfordul, izzó szemekkel nézve Filippre, aki ugyebár vele együtt jött.* - És még szép, hogy igazam van. De mondom. Ne is várd, hogy ápolgatni foglak, ha lebetegszel nekem. Úgy kúrálod ki magad, ahogy akarod. *Morog, majd az ablakhoz sétál, és tüntetően kinéz rajta. A kis hazug. Ha Filipp beteg lenne, egyfolytában mellette ülne, és ápolgatná, max folyamatosan szidná, hogy ezzel is csak neki van dolga, és hogy mit mártíroskodik. De hát mikor vallaná ezt be Dorian...? Soha.*

Vendég

*Filippben most roppant el valami... vagy inkább... most bukott valami a felszínre. Az az érzés, hogy ő valóban tartozik valakihez, és hogy ez a valaki PONT Dorian. Nem bánja sem a tegnap estét, sem a mostani helyzetet. Eldől Dorian ágyán, de kissé előtte még megigazgatja a srácot, hogy az se neki ne legyen kényelmetlen, se Doriannek.
- Hát... valóban nem most. Majd valamikor… ha már jobban leszünk. És ha már te is jobban ismered a járást. Jól van Kedves?
*Ez a kedves megjegyzés most cseppet sem pofátlan becézésnek van szánva. Sokkalta inkább egy… kedves megjegyzésnek, ami tudatosítja Doriannal, hogy milyen érzések vannak irányába táplálva.
- Gyere…
* Int Doriannak, hogy húzódjon feljebb mellé. De közben próbálja egy percre sem levenni szobatársáról a szemét.*

Vendég

*Csak fekszik, csukott szemmel, Filipp ölében, Chrona pedig egyetértően bólogat, igen, ennek az egésznek nem itt, és nem most van vége. Lesz még itt jó pár perpatvar, de most úgy fest, lenyugodtak mindketten, túljutottak az első sokkhatáson, és Dorian semmi kincsért nem törné meg most az idillt... ami azért nagy szó.* - Ühümm... maaaajd... *Mondja, hangot is adva gondolatainak, miszerint most így, másnaposan, lesokkolva, nem sok kedve van az ásogatáson gondolkozni. És közben hagyja, hogy Filipp játsszon a hajával, majd lejjebb csússzon a keze a nyakára, mire kicsit megborzong ugyan, de nem igazán reagál egyéb módon, csak fekszik ott tovább, nyugodtan, csukott szemekkel.*

Vendég

Mélyet sóhajt Filipp, mikor a "bocsánatkérését" elfogadja a másik. Azért örül neki, hogy most tovább nem vitatkoznak. Szüksége van a srácra, ha be nem is ismeri. Mikor az letörli a könnyeket a szeméből, elmosolyodik. Hogy ez a mosoly milyen, az más kérdés. Nem épp felhőtlenül boldog. De azért örömteli. És persze... reménykedő, hogy többet nem kell ennyire ilyen állapotban látnia Doriant. Lassan lehajol, kisimítja a szőke tincseket a fiú homloka elől. A nyakából kibukik a kis arany kereszt, és Dorian füléhez ütődik kicsit. Majd Filipp egy csókot nyom a fiú homlokára. Dwalin nézi a jelenetet, és szinte elérzékenyülve szól a mókushoz.*
- Igen. én is így hiszem. De attól félek, az is inkább nekünk fog fájni, akik nem is tehetünk semmiről...
* Legyint egyet, majd elnyúlik az ágyon a Chrona mellett. Még azért mindíg kavarog a feje. Ha már fájni nem is fáj. Miután visszaegyenesedett Filipp, és a selymes, hibátlan homlokot békén hagyta, és csak cirógatja barátja haját, megszólal.*
- Tehát találtam feljegyzéseket, amik arra utalnak, hogy valahol elrejtettek kincset... de később körbe építették.
*Mondja halkan, miközben keze megállás nélkül játszik. Majd lejjebb csúszik a vékony nyakra.*
- És én úgy vélem, egyetlen olyan hely van ahol föld van, és épület... Az meg nem más mint az Amfiteátrum.
* fejezi be a fejtegetést, miközben ujjai, és körme, a Dorian nyakán futkos.

Vendég

*Csókot kap a kezére, majd visszaereszti a kezét az ágyra. Hagyja, hogy Filipp az ölébe vegye a fejét, és csukott szemekkel érzékeli, hogy könnyeit letörlik. Aztán lassan kinyitja a szemeit, felemeli a jobb kezét, és egyetlen szó nélkül, a kézfejével letörli Filipp arcáról a könnycseppeket. Chrona ránéz Dwalinra, és halkan válaszol.* Átmenetileg. Amúgy szerintem csak simán át fognak változni a csatározásaik hitvesi perpatvarokká... *Suttogja Chrona, miközben Dorian megint leereszti a kezét, és becsukja a szemeit. Pihen, most nyugodtan, lehiggadt. Ő ilyen - ha kiakad, akkor hisztizik, tombol, durcizik, de aztán viszonylag könnyen le lehet nyugtatni.*

Vendég

*Dorian lassan mozdul megszorítja a kezét. Ekkor Filipp lassan felemeli a kezét, ami körül ott van Dorian keze. Lassan az ajkaihoz emeli, és egy lágy csókot lehel rá.*
- Tényleg sajnálom.
* Mikor Dorian vissza ereszti a kezét, a Filipp kicsit közelebb húzódik, és az ölébe emeli a srác fejét. Kezei lassan végigfutnak az arcán, majd mikor az szemeihez ér, lassan letörli a könnyeket, mintegy a haját is oldalra seperve. Nem bánja a tegnapi éjszakát, bár ezt így nem vallaná be. Közben folyamatosan cirógatja a fiút. Szemeiből neki is egy egy gyöngyházfényű csepp csordul ki. Maga sem tudja az okát miért. De nem tudja visszafogni. Egyszerűen... úgy érzi, ha nem sírhatja ki magát, akkor megbolondul. De akkor sem. Csak a cseppek, semmi több. Dwalin is lassan odaballag, és leül melléjük.*
- Akkor vége a csatározásnak?
* kérdi halkan.*

//Fagy//

Vendég

*Érzi, ahogy valaki leül az ágya szélére, és bizony nem is kell gondolkoznia, hogy vajon ki lehet az. Csak egyetlen egy ember.* ~Azt mondtam, szűnj meg...~ *Akarná mondani, de egyszerűen nem tudja rávenni magát, hogy kinyissa a száját, hát csak némán fekszik a takaró alatt. Pár pillanatig nem reagál, nem mozdul, majd lehúzza magáról a takarót, de nem emeli fel a fejét, nedves arcát még takarja hosszú haja, így, vakon, fél kézzel nyúl Filipp keze után, és tétován megfogja, megszorítja, ha a másik hagyja, majd el is engedi, és visszaejti a saját kezét az ágyra.* - Te se haragudj... tudom, hogy nem te loptad el... *Motyogja, továbbra is mozdulatlanul feküdve, ismételten. Most nem hisztizik, nem verekszik, amíg megint nem kezdik el becézgetni, ugyebár.*