Nílusi krokodil háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Mike Preston
2. David Branson
3. Theodore Harris
4. Nathaniel Harris

A szoba lakói - bal oldal:
1. Colin Chase
2. Gwilim Jan
3. Isidor Tibor
4. Bradley Chase

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Csüt. Júl. 15, 2010 3:36 pm

*Dave jó tanítványnak kezd bizonyulni. Átkarolja a derekát és még közelebb húzza magához. Ekkor Liz méllyen a szemébe néz. ~de szép barna szeme van. ... Nagyon szép.~ Egyszerűen nem tudja levenni a szemét ... mintha megfagyott volna, csak áll, mint egy darab fa és néz a fiú szemébe.*

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Csüt. Júl. 15, 2010 3:32 pm

* David kíhúzza magát megköszörüli a torkát*
- A testartás...igen...így jó?*megpróbál ugyanúgy állni mint Liz*
- Akkor most át kell karolnom a derekadat ugye?*kérdezi és megfogja Liz derekát...*
-Neked meg vállamra kell tenned a kezed...amit szerintem most hanyagolj*jelentőségteljes pillantást vet a lány sebes karjára*~Csak Pierr be ne nyisson...mit fog gondolni rólam...a csaja derekát fogom és épp keringőzőm vele...~*Ezen elmosolyodik...valójában nem érdekli Pierr most csak Liz érdekli...akarom mondani Liz tanítása...*

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Csüt. Júl. 15, 2010 3:24 pm

*Liz csak nevet a fiún. ~Mi ütött bele? Mintha a múlt századból jönne.~ A keringő magyarázaton már végképp elkezd nevetni.*
-Igen hasonló, de azért vannak lépések is. *mosolyodik el.* de lassan hozzá kellene kezdeni .. Pontosan Párban kell táncolni. *Majd közelebb megy.*
-Ez a tánctartás, így kell tartani a karod és húzd ki magad. *Mutatja a fiúnak.*

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Csüt. Júl. 15, 2010 3:17 pm

* David elneveti magát Liz pukedlizésén*
- Nincs mit hölgyem. A Branson szobaszolgálat mindíg rendelkezésére áll!* Mondja viccesen komoly hangon*
- Az elvileg keringő annyi,hogy tudom ez egy tánc és kering...a többit nem...*lerakja az asztalra a poharat*
- Kezdhetjük!*Jelenti ki határozottan és kihúzza magát*
- Várj annyit még tudok,hogy a fiú vezet...zseni vagyok nem?* elvigyorodik és vár Liz első lépésére*

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Csüt. Júl. 15, 2010 3:12 pm

*A kiszolgáláson ismét elneveti magát. ~Tessék, mint egy pincér.~*
-Köszönöm uram *Mondja ki, majd pukedlizik mellé, ha már a fiú meghajolt.*
-Szóval elvileg tudsz keringőzni, de gyakorlatilag nem .*Mosolyodik el, majd leteszi a poharat és odaáll a fiú mellé.*
-Azt hiszem az lesz a legegyszerűbb, ha utánzod amit én csinálok. Kezdhetjük? *Néz kérdőn a fiúra.*

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Csüt. Júl. 15, 2010 3:07 pm

* Dav Liz kezébe nyomja a nagy pohár vizet amiben 3 jégkocka van*
- Parancsoljon hölgyem!* Egy meghajlássan teszi még viccesebbé szavait*óhajt még valamit?*kérdezi majd választ nem várva könnyedén alrébb teszi az asztalt*
- Remek így már lesz helyünk...tegnap a lépéseknél hagytuk abba...én elméletileg tudok keringőzni...de gyakorlatiag..khmm*megköszörüli a torkát* szóval még Firenzében megtanítottak minket keringőzni...de hát amíg a táncórák voltam addig szinte üres volt a suli és mi a fiúkkal...szóval kb. 2 órán voltunk bent a 15-ből....így hát...*zavartam megvakarja a tarkóját*~Mért nem jártam azokra a hülye órákra?!~
- Egy szóval semmit nem tudok...én mondtam Charlinek,hogy megírom neki az eljegyzési szöveget és a szerenádnál és leszek a zeneni aláfestő,de még akkor is ragaszkodott ahhoz,hogy táncoljak...*mérgelődik,David*

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Csüt. Júl. 15, 2010 2:58 pm

*Liz elneveti magát, ahogy a fiú tüsténkedik gyorsan. A víznek nagyon örül.*
-Egy pohárral tölthetsz és jégkockát is kérek bele ... ha már így felajánlottad. ... A táncot pedig ... én sem felejtettem el. *Mosolyodik el, bár ilyen melegben érdekes lesz táncolni. ~Szegényke de zavarban van ... látszik, hogy nem szokott vendégeket fogadni.~ Vesz egy darab ropit, majd nézi a fiút, ahogy pakolászik.*

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Csüt. Júl. 15, 2010 2:50 pm

* Dav egy új számba kezd mikor kopogtatást hall.Félredobja a gitártját és nagy léptekkel megy az ajtó felé.Elordítja a kulcsut és lenyomja a kilincset.Eléggé meglepődik mikor Liz áll a küszöb túloldalán*~Hogy kerül ide? Hogy-hogy nem Pierrel van?~* A döbbenettől egy perce leblokkol de aztán hamar észbe kap*
- Helló Liz! Hát te? Gyere kerülj beljebb...* Betessékeli a lányt*~ Gyors leltár...mi van ami ehető...keksz...de azt már talán a penész is eszi...chips...neem azt tegnap bekajáltam...csoki...azt max kanállal tudjuk enni...gyerünk Dav gondolkozz...HEURÉKA! van egy nagy zacskó ropi és egy palack jó hideg víz....~*Gyorsan előkotorja a ropit és a vizet*
- Tölthetek egy pohár vizet? Teszek bele jégkockát is ha kérsz...de előbb helyet csinálok a táncnak...nem felejtettem ám el! Ééés van ropi is*kibontja a zacskót* vegyél belőle...*nem szokot vendéget fogadni így most is elég hülyén érzi magát...még...*

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Csüt. Júl. 15, 2010 2:40 pm

*Lizbeth igyekszik a Nílusi krokodil hálóhoz. Nem is céltalanul megy. Unatkozott a szobájában, lezuhanyozott és úgy döntött, meglátogatja Davet, mert úgyis nála van a pennája. Amikor leér a második emeletre, kicsit elbizonytalanodik, mivel nem is tudja, hogy hol van Dave hálója. De nem esik kétségbe, és végül megtalálja. Amikor odaér bekopog, és várja, hogy valaki ajtót nyisson neki.~lehet, hogy itt van... sőt biztos. Ezt onnan tudja, hogy hallani Davet amint gitározik.*

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Csüt. Júl. 15, 2010 2:27 pm

* A meleg elviselhetett.Kint ezerrel tűz a Nap.*~Méghogy Bulgária hűvös hely...~*Morgolodik egy magas barna hajú srác akin most jelenleg egy boxer van*~Komolyan úgy izzadok mint a ló aki 2 órája vágtázik...asszem legjobb lesz ha letusolok~*David lassan felül az ágyon. Előszedi a bőrőndjét és előkotor belőle egy tiszta alsót és egy tiszta shortot.*~ Akkor irány a fürdő~* A zuhany felé veszi az irányt.*~Mindjárt más!~* Alig enged melegvizet szinte fagyos a víz amit nyomat magára.Pár percig csak áll a hidegzuhany alatt,aztán megmosakszik és a végén megint csak áll a víz alatt. A hajára is vereti a vizet.Mikor kilép a tus alól nemes egyszerűséggel megrázza a fejét. A haján gyöngyödző cseppek repülni kezdenek a fürdő minden irányába. Megtörölközik és felöltözik. Csurom vizes hajja baktat vissza a szobába.*~Király most egy üres délutánom...kéne valami társaság,de lusta vagyok kimozdulni.~* Leül az ágy szélére kezébe veszi a gitárját és játszani kezd rajta. Az egyik kedvenc rockszáma gitárszólóját kezdi pengetni*~Legalább ezzel is telik az idő~* Nekidől a falnal és folytatja a számot*

Vendég

-Remek. Ha egyszer valahogy lehetőségem lesz rá, megmutatom neked az enyémet *mosolyog halványan. Mikor a lány felsorolja, hogy mi minden van vele, elszomorodva bólint, majd ő is feláll, hogy kikísérje a lányt, s közben közelebb hajol hozzá, és a fülébe mormogja.*
-Nagyon vigyázz magadra! És én is köszönöm. *Ezzel elengedi a lányt, bár minden porcikája azt üvölti, hogy szüksége van a lányra. Na jó, a gyomra kivételével, ugyanis az inkább ételért üvölt, hisz a fiú mind a reggelit, mind az ebédet kihagyta. Visszasétál a kanapéhoz, Vort óvatosan elrejti a köpenye zsebébe, és természetesen a pálcáját is elteszi, majd elgondolkodva felhúzza a csuklyáját, és elindul a labirintus konyhája felé. Vagyis elindulna, de megpillantja a bögrét, amiből a lány ivott. Elmosolyodik, majd egy gyors varázslattal megtisztítja és a helyére teszi, a nyugtatót pedig "csakazértis" mozdulattal ledobja a kanapéra, és így, valóban elég nyugodtan, végre eleget tehet egyre inkább ágaskodó gyomrának.*

//Én is köszi, remek volt Very Happy

//

Vendég

* Elmosolyodik a fiú szavaira, s leül mellé, hisz neki is...valahogy jó érzés, ha a fiú közelében van. Mintha biztonságban lenne.* - Minden állatot szeretek. *Dől hátra a kanapén, ám ahogy hátradől, rájön, hogy rettenetesen fáradt, s egyre jobban zavarja az, hogy nem fürdött, nem öltözött át, meg egyebek. Bár egyetlenegy porcikája sem akarja itthagyni a fiút, úgy dönt - s ebben nagy szerepet játszik, hogy kezd éhes lenni -, hogy most fontosabb, hogy kissé rendbeszedje magát. Fel is áll, és a fiúra néz.* - Egész éjjel nem aludtam, és most valahogy...rettenetesen fáradt vagyok. Meg koszos. Meg éhes... *Sorolja fintorogva.* - Szóval, én most megyek, de még találkozunk. * Mondja, s nem kérdezi, mert majdnem egészen biztos benne, hogy a fiú is ezt akarja.* - És köszönöm. * Mondja halkabban, majd a fiúra mosolyog, és immár nyugodtan, kilép az ajtón, és a hálója felé veszi az irányt. Igen, a fiúnak hála, mostmár képes lesz szembenézni a rájuk váró megpróbáltatásokkal. Van miért küzdeni, ez újra és újra bebizonyosodik: mint ahogy most is történt. Kell küzdeni, hisz az életben, bár annyi rossz van, legalább tízszer ennyi a jó: legalábbis Lil most így érzi - fennt, a fellegekben, vagy valami olyasmi.*

//Köszi a játékot, nagyon jóó volt Very Happy

Jövőhéten nyaralok, szóval következő két nagymesében NJK, de utána jövök vissza! Smile

//

Vendég

*Kinyitja a száját, hogy folytassa a mondatot, de aztán inkább megrázza a fejét.*
-Mindegy, nem fontos. Nem ülsz le? *kérdi, mert még mindig emlékszik, hogy mennyiben más érzés volt a lányt olyan közelségben tudni magához. A siklóra pillant, majd ismét felnéz a lányra.
-Szerintem még nem kérdeztem, de... szereted a lovakat? *kérdi, és közben Diablóra gondol, aki most otthon van az istállóban, és aki nagyon sokat segített neki, hogy átvészelje az elmúlt időszakot. Közben hátradől a kanapén, és úgy néz a lányra. Ő sem érti, hogy hogy volt képes ekkora változást előidézni benne. Persze tudja, hogy ettől még másokkal továbbra sem fog egyik csapásról a másikra közvetlenül viselkedni, nem. Mindenkinek magának kell áttörnie a fiú falait. Két ember áll még nagyon jól ilyen szempontból: Gaea és Karen. A két lány, akikkel anno még az edzőteremben futottak össze. Azóta olyan sok minden változott meg körülöttük... De Gaea szinte őrangyalként ment oda hozzá ma az erkélyen, ahol megmentette a sötét oldaltól. És itt van Liliya is... Igen. Tényleg van miért küzdenie.*

Vendég

*Megköszörüli a torkát, s mivel már kezd elmúlni a nyugtató hatása, kicsit el is pirul, de a fiú talán észre sem veszi.* - Igen? * Kérdez vissza, s bár megfordult a fejében, hogy oda kéne mennie, nem teszi, csak áll egyhelyben és a kanapén ülő Yant figyeli, meg a kígyóját. Most, hogy visszanyerte nyugalmát és józan eszét, hirtelen zavarni kezdi, hogy kócos, és hogy még mindig abban a ruhában van, amit tegnap felvett. Épp ideje volt! De még nem zavarja annyira, hogy lelépjen, bár már álmos is kezd lenni, még az sem vészes, így marad. Érdeklődve nézi a fiút, várja, mit akar mondani, de közben a gondolatai a pár perccel ezelőtt történteken járnak. Hogy volt képes ekkora változást elérni a fiúnál? Pont ő...*

Vendég

*Mikor a lány átöleli, pislog egyet-kettőt meglepetten, majd, bár nem szereti, ha hozzá érnek, visszaölel. Úgy érzi, Liliya ennyit minimum megérdemel. Mosolya csupán picit halványabbá válik, de nem tűnik el: ez mutatja, hogy most tényleg valami olyan érzésben van része, amit még soha nem tapasztalt meg ilyen erősen.*
-Lehet, hogy igazad volt *mondja halkan, majd visszaül a kanapéra, bár szinte olyan érzése van, mintha eltörne valamit, ahogyan ellép a lánytól. Volt valami bensőséges abban, ahogyan egymás mellett álltak. A kezébe veszi Vort, a dobozkával együtt, majd simogatni kezdi, és felpillant a lányra.*
-Öhm... Liliya... *mondja, kissé tétovázva. Nem akarja eltitkolni a lány elől, mi volt a teában, főleg, mert valahogy úgy érzi, most már kezd ténylegesen látszani a tekintetén, hogy benyugtatózta... hát, leginkább magát, de azért a lány poharába is tett egy cseppet, ami azért valóban egy csepp volt. Talán a sajátjába is csak annyit szabadott volna...*

Vendég

*Figyeli Yan reakcióját, s megdöbbenve nézi, ahogy a könnycseppek végigfolynak a fiú arcán. Hát megtört a jég? Elérte volna célját? Csak figyeli a fal mögül előmerészkedett fiút, s mikor az rámosolyog, visszamosolyog rá, a lehető legőszintébben. Most valahogy elfelejtett minden rosszat, csak ők vannak ketten a szobában, ő, és a fiú, akit tegnap ismert meg, de lehet, hogy ő már másvalaki, egy teljesen új ember, vagy legalábbis a régi, némi extrával, mint péládul az érzelmek. Ahogy a fiú szemébe néz, az csak azt veheti észre, hogy a lány mosolya szélesedik, majd hirtelen átöleli a fiút, s ha az nem löki el, így is tartja egy darabig, majd elengedi, és pár másodpercnyi csend után szólal csak meg.* - Én megmondtam, hogy megéri.

Vendég

*Némán hallgatja a lány kiabálását, és valahogy felkavarja, hogy a lány olyan közel van hozzá. Szólásra nyitja az ajkait, de aztán mégsem mond semmit, csak lehajtja a fejét. Mielőtt Liliyának ideje lenne feldühödni, a szemébe néz, az arcán pedig könnyek folynak végig. Így áll a másikkal szemben, levetkőzve az álarcát. A tekintete tökéletesen visszatükrözi minden érzelmét: fájdalom, bűntudat, de... valami más is. A lány észreveheti, hogy a szemében bizalom, és valami hála-féle is csillog. Pár perc után lehunyja a szemét, hogy a lány lélegzésére tudjon koncentrálni, és megtörténik a csoda: a fiú arcán egy őszinte mosoly fut végig, ahogyan ismét kinyitja a szemét, és Lilyára pillant. A szemében látott érzelmek közül csak az elszántságot tudja értelmezni.*

Vendég

*A fiú kiborulására ő is felpattan a helyéről.* - Nem tudod, miről maradsz le! Ismered azt a szót, hogy barátság? * Áll meg a fiúval szemben, tulajdonképpen úgy tíz centi lehet köztük. Szinte hallja a saját, és Yan szívverését.* - Meg hogy boldogság? És azt, hogy...szerelem? Ismered ezeket? Nem hiszem. Engedtél már valaha valakit közel magadhoz?* Fújtat idegesen, a közelség miatt érzi a fiú légzését, s az is az övét. A hirtelen beállt csöndben próbál megnyugodni. Még hogy jó neki! Persze, ha meg sem tapasztalja a másikat.* - Ha nem engeded senkinek, hogy megsebezzen... Ki fogja a már meglevőket begyógyítani? * Néz komolyan Yan szemébe, aki az ő, zöld szemében csupán elszántságot és talán még valami mást is láthat. Döntse el ő, hogy hogy értelmezi. Minden esetre a lány addig nem fog elmozdulni innen, amég nem kap a fiútól választ.*

Vendég

-Lehet! *pattan fel idegesen.*
-De eddig még nem jutottam el odáig, hogy annyira nagyon akarjam. Minek? *kérdi ingerülten, és fel-alá kezd járkálni.*
-Mondj egy erős indokot, csak egyet, hogy miért változtassak ezen? Amióta felépült a falam, ahogyan te mondtad *Itt egy kis gúny figyelhető meg a hangjában.* senkinek, ismétlem, senkinek nem sikerült megsebeznie a lelkemet. Miért változzon a helyzet? Nekem ez így megfelel. Szeretek így élni *mondja dühösen, majd megáll a lánnyal szemben.*
-Esetleg valami problémád van ezzel? *kérdi, és most nem is kevéske gúny van jelen a hangjában.* ~Talán ezt azért nem kellett volna.~ *gondolja, de most már mindegy, mert kimondott mindent, amit a védekező-ösztönei diktáltak. A szíve a normál sebesség kétszeresével dobog, miközben a fiú igyekszik egyszerre figyelni Liliya reakciójára és kordában tartani előbb emlegetett lelkének háborgását. Hogy a lelkiismeretéről már ne is beszéljünk.*

Vendég

* Mikor megpillantja a fiú szemében a fájdalmat, s mikor az arról beszél, hogy világéletében ezt művelte, sóhajt.* - De, lett. Nem látod? Mindenkitől tartod a távolságot... Mintha valami falat emeltél volna magad köré. Tudom, hogy a szüleid hibája, de... Tudnál rajta változtatni. Csak akarni kell. *Néz bátorítóan a fiúra. Ez olyan bagoly mondja verébnek szituációnak tűnhet, pedig a lánnyal egész más a helyzet, ő akar barátkozni, csak nehezen sikerül neki, talán a félénksége miatt. Hogy mért ilyen a fiú közelében? Ez egyelőre még rejtély számára, viszont az már tény, hogy megbízik benne, teljes mértékig. Persze Yan sem könnyíti meg a helyzetét ezzel a bezárkózósdival. Bár Lilnek olyan érzése van, hogy olyan dolgokat tudhatott meg a fiúról, amiket nem mond el minden szembejövőnek...*

Vendég

-Igen, mi is épp erről beszéltünk Gaeával. Nagyon sokat fog számítani, hogy kit ültetnek eztán az igazgatói székbe, hisz valószínűleg ő fogja megszervezni a védelmet *mondja, miközben leül, aztán figyeli, ahogyan a lány kiveszi a siklót. A kis állat látványa hatásosabb és jobb nyugtatónak bizonyul, mint a bájital. Ő mondjuk éppen azért vitte magával a kis állatot, hogy biztos közelségben tudja magához. Mikor Liliya az érzelmei elfojtásáról beszél, a lány szemébe néz, aki óriási, nagyon mélyről gyökerező fájdalmat pillanthat meg a sötétbarna szemekben.*
-Ehhez szoktam hozzá. Világéletemben elfojtottam az érzéseim, és eddig még semmi bajom nem lett tőle *mondja, kicsit talán támadóbban, mint szeretné, de igazából mindössze beindultak a lelkét védő ösztönei. Igen, nála ez már ösztönszerű. Fél közel kerülni bárkihez is, mert a lelke már így is megrongálódott, "hála" a szüleinek. Nem akarja még több sebbel ellátni magát, ezért mindenki felé támadóan viszonyul, aki észreveszi, hogy szinte mindig álarc van rajta, ami elrejti a valódi érzelmeit. Zavartan elfordítja a fejét, mikor rájön, hogy ezzel valószínűleg megbántotta a lányt.*

Vendég

*Mikor Yan megfogja a kezét, kissé megszorítja azt, ám mikor bűntudatot lát a fiú szemében, mielőtt felállna, megrázza a fejét.* - Dehogy. Örülök, hogy elmondtad. *Mosolyog rá halványan, de őszintén.* - Nézzük pozitívan a dolgokat... Van itt egy csomó tanár, és néhány diák sem semmi. *Magyarázza, miközben Yan takarít.* - Nem szabad elveszíteni a reményt...Mint ők. Akik átálltak. Biztos vagyok benne, hogy egyszer még megbánják...És ha nem is mi... Szóval, ha nem is mi győzzük le őket... Akkor megteszi valaki más. Ebben egészen biztos vagyok. * S ahogy a fiú visszaül mellé, ismét megszorítja a kezét, de aztán elhúzza, hogy levegye a kis doboz tetejét, s óvatosan kézbe vegye a kis siklót. Erről eszébe jut Eva, akit nem akart kihozni a szobájából, hiszen nem tudni, miféle veszélyt rejtegetnek az iskola falai, és Lil nem akarja, hogy valami baja essen a szeleburdi kutyájának. Yanra nézve olyan érzése támad, hogy a fiú, bár nem mutatja, még cseppet sem nyugodott meg, így, már csak azért is, mert Yan segített neki túllépni az első sokkon - már sokkal jobban néz ki, mint mikor megérkezett - , és ezt most úgy érzi, viszonoznia kéne.* - Ne folytsd el az érzéseid. Nem tesz jót. * Tanulmányozza a fiú arcát, aki úgy érezheti, mintha valami lelkébe látó röntgennel vizsgálgatnák.*

Vendég

*Valószínűleg a nyugtató miatt nem húzza el a kezét, csak egy pillanatra, és akkor is azért, hogy ő foghassa a lány kezét. Így most kicsit olyan érzése van, mintha kapaszkodna valamibe, ami segíti ebben az egész tortúrában, és tulajdonképpen így is van. Érzi, hogy a lány sajnálja, úgyhogy a szemébe néz, és halvány mosolyt erőltet az arcára.*
-Ha jobban belegondolsz, elég vicces. Itt vagyunk, a halál kapujában, és az a legnagyobb problémám, hogy mi történt velem a múltban... Bocsáss meg *mondja elkomolyodva.*
-Nem akartam tovább halmozni a problémáidat. Nem is tudom, mi van velem. *rázza meg a fejét.* ~Kipp-kopp, nagyokos, nyugtatót öntöttél a poharadba, ne csodálkozz, ha nem vagy teljesen normális!~ *Ez vélhetően a józan esze maradéka volt, ahogyan egy pillanatra megtörte a nyugtató hatását. Mikor Liliya keze megremeg, Yannak már a tekintetébe is egy kevéske bűntudat férkőzik, azután a köpenyébe nyúl, és a lány ölébe rakja a siklóját rejtő dobozkát, majd feláll.*
-Összetakarítom itt ezt *motyogja, majd a pálcájával felemeli a cserepeket, és a szemetes felé irányítja azokat. Persze ez csak elterelés, hogy viszonylag észrevehetetlenül törölhessen ki egy könnycseppet a szeméből. Mikor eltünteti a tócsát, az arcáról már eltűnik a fájdalom, és nyugodtnak tűnve ül vissza Liliya mellé.*

Vendég

*Érzelemmentes arcal hallgatja végig, csak akkor csillan meg megértően a szeme, mikor a fiú a végére ér. Láthatóan szörnyen szenved az emlékek felidézésétől, így Lil csak szó nélkül felemeli a kezét, és óvatosan megérinti a fiúét, így annak, ha kellemetlen neki, elég csak pár centit odébb húznia, s a lány keze is visszahullik az ölébe. Sajnálja a fiút, hisz először a szülei rejtegették, csupán a kinézete miatt, aztán pedig meg kellett tudnia, hogy volt egy nővére, aki meghalt, s aki talán ma az egyetlen ember lehetne a földön, aki megérti s teljes szívéből szereti a fiút: hisz a testvéri szeretet már csak ilyen. Bár Lil ezt nem tapasztalta meg, talán szeretné, ha lenne testvére. Hisz ő sem engedett közel magához túl sok embert. Vagyis, pontosan hármat: az apját, a nagymamáját és a legjobb barátnőjét. De lehet, hogy többet nem látja őket. Ezekre a gondolatokra kicsit megremeg a keze, amivel Yan után nyúlt, s összeszorítja egy pillanatra a száját, de aztán elfojtja ezeket az érzéseket, hisz ő most éppen a lelki támasz szerepét próbálja játszani, bár elég gyatrán.*

Vendég

-Látom kezded érteni *biccent. A lány ebből már azt is ki tudja következtetni, hogy ki mondhatta, hogy abnormális a kinézete. A válaszra biccent, majd folytatja a mesélést.*
-Nem is olyan régen, még én is ezt hittem magamról, de az anyám valami olyan információt adott át nekem, ami teljesen összetört. Ha megengeded, idézném őt. Pontosan megjegyeztem minden szavát *mondja keserűen, majd, ha a lány bólint, érzelemmentes hangra vált, felidézi magában azt a napot, és csak egy mondatot mond.*
-Volt egy nővéred, de hagytuk, hogy mindig azt csináljon, amit akar, és belefulladt egy folyóba *mondja közönyös hangon, majd fájdalomtól eltorzult arccal elfordítja a fejét. Mondana ő még mást is, de egyszerűen nem bír. A keze megremeg, a bögre pedig hangos csattanással darabokra törik a padlón. Szerencsére már nem volt benne, csak pár cseppnyi tea.*