Nílusi krokodil háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Mike Preston
2. David Branson
3. Theodore Harris
4. Nathaniel Harris

A szoba lakói - bal oldal:
1. Colin Chase
2. Gwilim Jan
3. Isidor Tibor
4. Bradley Chase

Vendég

* Kezd ideges lenni a folytonos kitérésektől, de nem mutatja. Ha neki így könnyebb...* - Egy pillanat. A kinézeted miatt rejtegettek? * Hördül fel, és úgy dönt, magában, hogy nem akar találkozni a fiú szüleivel...* - Nem, nekem nincs. * Nézi érdeklődve a fiút, válaszolva a kérdésre. Valami nagyon nincs rendben vele, mintha begyógysuzerezték volna. Persze lehet, hogy csak a sokktól van. Vagy mégsem? Mindenesetre Lil úgy dönt, ezt a témát később hozza fel, most éppen egy vallomás közepén állnak. Most hirtelen sikerül felismernie néhány érzelmet, ahogy megnyugszik: sajnálatot a fiú iránt, de nem szánalmat, hisz látja, hogy arra nincs szüksége. S talán kezdi megszeretni a fiút. Ha ezt túlélik, talán jó barátokká válhatnak.*

Vendég

*Hallgatja a lányt, és elraktározza magában az információkat, majd hátradől, és ő is mesélni kezd.*
-Első gyermekként születtem 1996. február 23-án, Szófiában. Legalábbis ezt hittem. A szüleim régimódi elvek alapján neveltek, innen például az a szokásom, hogy mindig udvarias vagyok a nőkkel, és persze a komolyzene szeretete. Tíz éves koromig nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, és elég nagy baráti köröm volt, ekkor viszont bekövetkezett egy baleset... Ehhez köthető a betegségem is. A szüleim... *Egy pillanatra elhallgat, iszik még egy kortyot a teából, majd néző, de nem látó tekintettel a vele szemben lévő széket kezdi bámulni, és tovább beszél.*
-A szüleim egy évig rejtegettek. Ezután költöztünk el egy vidéki kúriába, ami több kilométerre van még a legközelebbi mugli falucskától is. Itt már ténylegesen teljesen el voltam zárva a világtól, amit eleinte nagyon gyűlöltem. Nem rég azonban... *Ismét elhallgat, és nem is folytatja, hanem inkább kérdez.*
-Van testvéred?

Vendég

* Érzi, hogy a fiú közel került ahhoz, hogy elmondja a lánynak, s nem akarja eljátszani a bizalmát, így teljesen nyíltan válaszol.* - Édesanyám anyja véla volt. Ő utálta az anyját, amiért nem mondta el neki a származását - mert nem mondta. Anyám nem akart gyereket, éppen ezért. Nekem elmondták, mi vagyok, de néha úgy érzem, anyám jobban örülne, ha nem léteznék... * Mikor ehhez a részhez ér, a padlót kezdi bámulni.* - De apámban megbízok. * Elcsuklik a hangja, eszébe jut a levél, amit reggel írt. S hogy talán soha többet nem láthatja...* - Bár, megértem anyámat. Nagyon sok szenvedést okozott neki ez a dolog. * Eszébe jut, hogy talán a fiút is zavarhatja, de ezt a gondolatot elhessegeti. Jelezve, hogy befejezte mondandóját, felnéz, egyenesen a fiú szemébe, megértő pillantással, s vár. Nem akarja sürgetni, majd elkezdi, ha úgy érzi, készen áll rá. Ha meg nem, eltereli a témát, Lil akkor sem fog szólni. Elvégre, ez magánügy, s úgy tűnik, a fiúnak nehezére esik róla beszélni.*

Vendég

*Megremeg, mikor a kérdésre kerül a sor. Mérlegel magában mindent, és végül elkezdi.*
-A... *elcsuklik a hangja. Láthatóan nem bírja kimondani az anyám szót. Elfordítja a fejét, az arca pedig eltorzul.* ~Megérdemli, hogy tudja ~ *gondolja magában.* ~Liliya számít rád és bízik benned~ *jut eszébe ismét Gaea utolsó mondata. Sóhajt egyet, kortyol a teájából, majd tényleges válasz helyett kérdez.*
-Milyen családi körülmények közül jöttél az iskolába? *kérdi. Rá akarja vezetni a lányt a megoldásra, mert igazán szeretné, hogy tudja, ki az a fiú, akibe a bizalmát fekteti, de elmondani nem bírja, így körítve próbálja előadni, hogy miért olyan, amilyen.*

Vendég

- Szerintem egyáltalán nem az. * Rázza a fejét mintegy tiltakozásképp.* Sőt. Jól áll. * Vigyorodik el. Mikor azonban a fiú elkomorodik, aztán nem szólal meg egy ideig egyikük sem, lefagy az arcáról a mosoly.* Igen... * Válaszol a kérdésre, ugyanis gondolja, hogy az.* Minden rendben? *Kérdez rá a fiú lelki állapotára, ugyanis azt azért még észrevette, hogy nem egy kellemes témát érintett, de így, benyugtatózva, megintcsak nem figyel oda arra, hogy máskor mit tenne meg, és mit nem* - Ki mondta, hogy az? * Kérdez rá halkan, szemkontaktust keresve, amit a fiú igyekszik elkerülni. Természetesen az előző témára utal. Maga sem tudja, mit remél: hisz alig egy napja ismeri a fiút, mért pont neki mondaná el? De mindegy is. Visszavonni már úgysem lehet.*

Vendég

*Igen, továbbra is úgy tűnik, ő az egyetlen, akit zavar a furcsa hajszíne. Normál esetben azonnal ugrana egy olyan kérdésre, mint amit Lil tesz fel, de úgy tűnik, a saját bögréjébe nem csak egy csepp nyugtató került... Megvonja a vállát, és nem kifejtve, de azért válaszol.*
-Egy betegség miatt. Négy éve. Szerintem borzalmasan néz ki. Annyira... abnormális *mondja, hangja egyre halkabb. Persze benne sem véletlenül alakult ki ez a rálátás a külsejére.* ~Borzasztó undorítóan néz ki, el kell rejtenünk a világ elől. Mit szólnának a nemesi családok, ha meglátnák ezt az abnormális színt?~ *csendült a fejében anyja hangja. A foszlány egy kihallgatott beszélgetésből származott, amit a fiú nem bír elfeledni. Kívülről csak annyi látszik, hogy még az eddiginél is jobban elkomorodik, és nem néz a lány szemébe. Pár percig csend van, majd Yan hirtelen érzelemmentes hangon kérdez.*
-Ízlik a tea? *Szinte az sem érződik a hangján, hogy ő most egy kérdést tett fel.*

Vendég

*Értetlenül mered a csuklyáról felfedett arcra, s nem azon lepődött meg, ahogy kinéz, hanem azon, miért takarja el. Ő nem lát semmi furcsát.* - Még mindig nem értem. A hajad miatt? * Értetlenkedik, Yannak sikerült teljesen elfeledtetnie vele a tegnap történteket.* - Szerintem nincs vele semmi baj. * Céloz a hajára, de azt már nem teszi hozzá, hogy ő kifejezetten jóképűnek találja a fiút: valahogy nem illene ide ez a megszólalás.* - És...mitől ilyen? *Illetlenkedik ismét, s máskor valószínűleg olyan színű lett volna ezután, mint Yan köpenye, de most még az illem sem érdekli. Van annál nagyobb gondja is!*

Vendég

*Biccentéssel nyugtázza a lány válaszát, majd hátat fordít neki, és a teakészítésre koncentrál. Mentateát készít, és mikor a lány nem láthatja, belecseppent mindkét bögrébe egy-egy csepp nyugtatófőzetet. Úgy érzi, erre most neki magának is komoly szüksége van, ugyanis igazából most szenvedett végig egy kisebb tortúrát, ami alatt eldöntötte, hogy igen, végleg az iskola védelmezése mellett dönt, még akkor is, ha ez a halálát jelenti majd... Mikor Lil rákérdez a csuklyára, egy pillanatra megdermed, majd felsóhajt, és egy gyors mozdulattal leveszi a csuklyát, így felfedve szürke, szinte fehér haját.*
-Ezért *mondja. Bővebben nem fejti ki, gyűlöli a dolgot. Undorodik attól, hogy tükörbe nézzen, pedig már négy éve volt rá, hogy megbarátkozzon furcsa kinézetével. Abnormálisnak érzi magát, így inkább csuklya alá rejtőzik, méghozzá úgy, hogy lehetőleg az arca se legyen kivehető. Időközben elkészül a tea, mert a vizet csak egy gyors bűbájjal melegítette meg. A lány kezébe nyomja a bögrét, majd leül a kanapéra, és óvatosan kortyol egyet a sajátjából.*
-Mentatea. Megnyugtat *mondja még, hisz a lány talán kíváncsi rá, hogy mit fog inni. A nyugtatót eltitkolja, hisz végül is ez így nem hazugság: említette, hogy a tea meg fogja nyugtatni, de egy szóval sem mondta, hogy ez az íze miatt lesz.*

Vendég

- Köszönöm... * Mondja halkan, s talán maga sem tudja, hogy a dícséretre érti, vagy másra. Igaza van a fiúnak, tényleg nincs túl jól. Lehet, hogy az idegösszeomlás szélén áll, ki tudja... Bárörülne, ha ez nem következne be, ugyanis ő teljes energiájával akarja védeni az iskolát: az otthonát. Szóval lehet, hogy ez az állapota csak átmeneti.* - Igaz. * Mosolyodik el az újabb kérdésre, mostmár őszintébben. Örül, hogy a fiú nem akar átállni, hisz ő még hisz benne, hogy végül sikerül megvédeni az iskolát, s akkor meg fogják ölni az összes átálltat: bár tudja, hogy megérdemelnék, mégsem kívánja ezt, sem a fiúnak, sem a többieknek. De érük már nem tehet semmit.* - Igen, köszi. * Láthatóan kezd javulni az állapota, most a falnak támaszkodva figyeli a fiút. Mivel lehetséges, hogy ez lesz az utolsó alkalom, mikor megkérdezheti, végül felteszi a kérdést.* - Miért hordasz mindig csuklyát? * S ez talán kicsit gyerekesen hangzott, Lilt tényleg érdekli, hisz fogalma sincs, mi lehet az oka, még ha egy kicsit tapintatlan volt is. Bár most ez a legkissebb gondja...*

Vendég

-Én jól, de látom, te nem. Gyere be! *mondja, majd kinyitja az ajtót, és beengedi maga előtt a lányt. Mikor a lány megköszöni, hogy ott volt, csak bólint, és egy pillanatra Gaea utolsó mondata jut az eszébe, ezért válaszol is.*
-Természetes volt. Hétfőn is melletted leszek, bár azért ahogy elnézem nem kell téged félteni. Ügyes volt az a patrónus bűbáj *igyekszik dicsérettel javítani a lány kedélyállapotán, majd még komolyabbá válik.*
-Tehát akkor mindketten az iskola mellett állunk, igaz? *kérdi, s közben leveti a csuklyáját, és odasétál az egyik szekrényhez, elővesz két teafiltert, és két bögrét.*
-Szereted a teát? *kérdi, miközben az egyik bögrébe vizet tölt.*

Vendég

- Szia *Néz fel meglepetten a háta mögül érkező fiúra. A kérdéshez kell neki egy kis idő, mire felfogja, így kissé késve válaszol.* - Hát, úgy tűnik itt áll előttem. * Néz végig rajta, majd zavarában a hajával kezd babrálni.* - Hát, csak azért jöttem, hogy megnézzem, hogy vagy... ~ És hogy hol vagy~*Teszi hozzá, de csak magában. A hangja kicsit rekedt, pedig nem sírt az éjjel, egy percet sem! Talán a kialvatlanság okozhatja, bár, ki tudja.* - A tegnap...hát... Elég durva volt.És köszi, hogy...hogy ott voltál. * Köszörüli meg közben a torkát, nem tudja, hogy vajon ez-e a megfelelő időpont az érzelgésre.* - Majd csak jutunk valamire hétfőn. *Mosolyodik el, de látszik, hogy mosolya erőltetett. A lelke körülbelül, mint egy vihar a tenger közepén: lehetetlenségnek érzi, hogy szétválassza a benne dúló érzelmeket.*

Vendég

*A folyosón érkezik, gyors, határozott léptekkel. Csuklyáját időközben megigazította, így most ismét eltakarja az arcát. Egyenes testtartással van megáldva, így határozottnak tűnik, de látszik rajta az is, hogy komor a kialakult helyzet miatt. Meglepődve torpan meg, mikor megpillantja Liliyát a szobájuk előtt.*
-Szia *köszön, majd az ajtó felé biccent, és kérdez.*
-Kit keresel? Ha bent van, szólok neki. *Hogy vajon miért nem merül fel benne, hogy Liliya őt keresi, az már megint egy másik kérdés, de valószínűleg azért, mert túlságosan el van foglalva a Gaeával való beszélgetés emlékével. Vajon mi lesz hétfőn?* ~Katasztrófára tippelnék...~ *gondolja magában cinikusan.*

Vendég

*Lil egész nap ideges volt, de egészen eddig nem mert kimozdulni a szobájából, csak feküdt az ágyán, és a falat bámulta. Nem akart szembenézni sem a múlttal, sem a jövővel. Bár már felfogta, hogy talán ez lesz élete utolsó három napja, s az elhatározására is pontot tett, miszerint nem fog átállni a "sötét oldalra" még akkor sem, ha ezzel a végrendeletét írja alá, tulajdonképpen. Most mégis lefelé tart, a második emeletre, bár nagyon lassan... A tegnapi ruha van rajta, haja kócos, s látszik rajta, hogy nem aludt egy percet sem, vagy ha mégis, akkor végig rémálmok gyötörték. Tényleg így volt, s ha néha-néha sikerült elaludnia a hőn áhított öntudatlanság helyett a szörnyűséges rémálmok jöttek, melyben megölték az összes új, s régi barátját, a családját, mindenkit, aki fontos volt neki, őt pedig kényszerítették, hogy álljon át, s gyilkoljon embereket. Utolsó álmában egy temetőben állt, körülötte fekete, csuklyás alakok, előtte pedig, feltartott pálcával a fiú, akit tegnap ismert meg: Yan. A fekete csuklyás alakok csak biztatták, hogy ölje meg, ő viszont nem tudott tenni semmit, még a tudattal sem, hogy a fiú valószínűleg végezni fog vele, hogy mentse a saját életét: ám nem tette, s ekkor Liliya felébredt. Maga sem tudja, miért jött épp a fiú hálójához, hisz őt ismeri legrövidebb ideje. Talán azért, ahogy elváltak a tegnapi harc után, vagy az álom miatt: mindenesetre, mikor megáll az ajtó előtt, s bekopog, reméli, hogy Yan fog neki ajtót nyitni.*

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Hétf. Jún. 21, 2010 9:13 am

* Pierre zavarba jött, hogy a fiú most miatta lett szomorú.
- Ne haragudj Dav nem tudtam. sajnálom a szüleidet. * Mondja majd lassan megfontoltam bólint.
- ne haragudj nem akartalak zavarni. Ha valamiben segítség kéne az Afrikai Aranymacskába megtalálsz. Jó pihenést. Szia. * Mondja a majd távozik.

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Hétf. Jún. 21, 2010 9:08 am

* David figyelemmel hallgatja Pierrt.*
- Nekem sem beszélt rólad Charlie* lehajtotta a fejét mikor a szüleiiről kérdezték.*
- Apád azért nem hívta a szüleimet mert nincsenek...vagyis 5-6 éves lehettem amikor meghalltak...imádtak bájitalokat kotyvasztani,de egyszer valamit nem jól csináltak és a főzet felrobbant. Egyikük sem élte túl a katasztrófát.* összeránycolta a homolkát. Nem sír, csak belülőrlődik minden egyes emlék után*
- Emlékek...de ezekről nem szívessen beszélek senkinek...* a keze elkezd egy kicsit remegni.*~ Ne maradjatok ott nem akarom látni az arcát!~* Parancsolni próbál a gondolatainak. *
- Pierre eszem ágában sincs kidobni téged...de nagyon lefárasztott a hosszú út...ha nem lenne nagy kérés....aludnék egy keveset*kérlőn néz hol a fiúra hol az ajtóra. Reménykedik,hogy Pierr nem akar tovább maradni,mert mát elege lett a feltörékvő emlékzuhatagból*

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Hétf. Jún. 21, 2010 8:57 am

//Olvad//

* Pierre érdeklődve hallgatja Davot.
- Tamara rengeteget foglalkozik Bernadettével a kishúgommal, így sok időt tölrötttem vele. De soa, de soha nem ejtett egyetlen családtagom sem rólad egy árva szót sem. Ezt nem értem. * Mondja csodálkozve a fiúnak.
- Nos hát ezek szerint a másod unokatesóm vagy. Csak tudnám mért nem hívja meg édesapám a szüleidet a bálokba. Akkor már jól ismerhetnénk egymást. * Mondja a fiúnak szomorúan, de szeme azért felcsillan.
- De hát annyi baj legyen. Biztos azért küldtek ide, hogy végre összeismerkedhessünk vagyis kitudja, de hát mindent be kell majd pótolnunk másod unokabátyám. * Kacsint a fiúra. Nagyon szívélyesen fogadja az újabb családtagot.
- Nem hallottam róla, hogy tudná a szakvezetőnk. De mi a baj? Csak nem valami rossz emlék? * Megértően a fiú vállára teszi a kezét és vár.

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Pént. Jún. 18, 2010 9:43 am

*meglepedten pislog,mikor Pierr Tamarárol kérdezi.Az ágy alá tolja a bőőndött majd leül.*
- Anyu...* itt elcsuklik a hangja és ismét nyel egy nagyot* Anyu unoka tesójának a lánya...kiskoromban sok nyarat töltöttem náluk,de sosem meséltek rólad...érdekes...* Csak pár perce van itt és mégis megtalálták azok az emlékek amik elől a legjobban menekült.*
- Ezek szerint rokonok vagyunk?* Elvigyorodik és Pierre néz* ~ Nem nagyon hasonlítok rá...max a hajszín...de az se nagyon...ő olyan jófiúsnak néz ki én meg...~* Kajánul elmosolyodik*~ Talán még is volt értelme annak,hogy Charlie ide küldött...~* Most előszőr nézi végig a szobát. Fehérre meszelt falak, 4 katonássan beállított ágy. Az ő része az ablak melltt van. Ez egy kis elégedettséggel tölti el. Felfedezi a vizesblokk bejáratát is. Megpillantja a hűtőt és az asztalt. A mellete lévő ágyon gyűrött a takaró,tehát az foglalt. A többi érintetlen.* ~ Nem is baj,hogy nincs tele a szoba~* Kinéz az ablakon. Az esőfelhők távozában vannak,úgytűnik ismét győzőtt a Nap. A madarak is kezdenek csiripelni.*~ Hangulatos ki szoba...elleszek itt...talán itt eltudom felejteni...~* Nagyot nyel mielőtt megrohamoznák az emlékek. Nem akarja látni a képket,nem akar gondolni semmi olyanra ami két éve Firenzében történt. Ki akarja törölni a múltat a fejéből és csak a jelenek akar élni. Aki nem ismeri annyira az nem látja,hogy a szemében a kín perzselő tüze ég. A külvlág elől próbálja eltitkolni a szenvedését ami az évek során aligha csillapodott. Megszüntetni nem tudja a fájdalmat de kontrolálni igen.*
- Azt hallotam a szakvezetőnk képes manipulálni az emlékeket ez igaz? * kérdezi Dav sejtelmes hangon.*
// fagy//

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Pént. Jún. 18, 2010 9:40 am

* Pierre nyugodt tempóban sétál Davidel.
- Ez lesz a szobád a Nílusi krokodil. Jobb oldalra kerülsz Yosif Zhivko lesz a szobatársad. * Mondja neki miközben leteszi a táskáját és a névtáblába pálcájával belekarcolja a nevét.
- Én Franciaországból La Pazból érkeztem ide. * Mondja neki, majd az ismerős lánynév hallatára felkapja a fejét.
- Honnan ismered Tamarát? * Kérdezi tőle meglepetten.
- Csüccs le és mesélj. * Mondja neki mosolyogva majd egy üres ágyra mutat.

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Pént. Jún. 18, 2010 9:33 am

* Dav elindul Pierre felé.*
- Én Olaszországból érkeztem egy Firenze melletti varázsló suliban tanultam három évig...és most itt vagyok...*nagyot nyel,ezzel próbálja visszaszorítani a feltörő emlékeket.*
- És te a neved itélve francia lehetsz...Nem ismersze egy Tamara Bontavierre nevű lányt? Ő Svájcban él,nem rokonod?* kérdezi Dav meglepedtten...még a végén kiderül,hog rokonok a sráccal mert Tamy David unokatesója...vicces lenne.Odaérve a háló elé, nem nyit be,nem biztos,hog ez az ő szobája.*

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Kedd Jún. 08, 2010 5:05 pm

*A lány szavaira értetlenül, megütközve néz, majd széttárja a akrjait.* -Mikor rúgnál ki egy ilyen fiút az ágyadból? Ez olyan, mintha Allan Hydeot dobnád ki. *végül emgvonja a vállát, és kezeit leengedi maga mellé, a jobbat rátéve kardja markoaltára.* -Nem bánom, legyen akkor úgy. *adja be a derekát, a házimanókra csak hümmög magában egy sort, miközben felsétál A lány mellett. Amikor az megáll az ajtó előtt, akkor kissé furcsálkodva néz rá, de nem kérdez, érzi, hogy jobb, ha nem krédez. Ha tudná, miért kerüli a lány ezt a szobát, akkor is minden bizonnyal ezt választotta volna. Belép a bal oldali részbe, teljesen egyedül maradva a szobában. Halvány mosoly suhan át az arcán, majd leoldja a kardot az oldaláról, végigsimít rajta, beteszi az ágy alá, elrejtve, aztán lecsatolja az alkarvédőket is, majd kinyitja a koffert, és átöltözik. Fehér póló, kék, csíkos ing, egyszerű, háromnegyedes nadrág a meleg miatt, tornacipő, amit halkan szuszogva, nyökögve húz fel lábára, betűri szépen a fűzőket, majd beleborzol jólfésült hajába, szív egy kis mély levegőt, emgigazítja a nyakában helyet foglaló láncot, zsebrevág néhány dolgot, a karperec is a helyére igazodik, aztán csak kinyitja az ajtót, becsukja maga után, majd kattan a zár, és könnyed mozdulattal feldobva a kulcsot, majd háta mögött elkapva zsebrevágja, és frissebben, szabadabban néz le a lányra.* -No, akkor.. merre lesz a séta? *kérdezi, miközben kezeit naprakészen tartja maga mellett.*

Diák Hozzászólások száma : 268 Kaszt :

*a lány betessékeli a fíút majd egy kis útba igazitás útán elment.kiválasztotta magának a legelső ágyat amit megllátod,és gyorsan bepakolt a szekrénybe, és választot magának egy asztalt. Azután lehuppant az ágyra,és mély álomba merült.*

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Pént. Ápr. 23, 2010 7:05 pm

*Liz, Emily és Yosif lépnek be. A szoba teljesen üres, de az ágyak szépen meg vannak ágyazva. Liz a jobb oldali ajtóhoz siet, majd bemegy és betessékeli a fiút is.*
-Ez lesz a szobád. Válassz egy ágyat egy asztalt és egy szekrényt, majd pakolj be! Van a szobának külön fürdője, de használhatod a közöset is. Ne haragudj de én most megyek.
*Búcsúzik el végül, majd hagyja a fiút pihenni, visszamegy a szobájába.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Mike Preston
2. David Branson
3. Theodore Harris
4. Nathaniel Harris

A szoba lakói - bal oldal:
1. Colin Chase
2. Gwilim Jan
3. Isidor Tibor
4. Bradley Chase