Homoki vipera háló

Vendég

*Megkésve ugyan, de még egy házi manó erre veszi az irányát a kezében egy nagyobb fajta boríték van, valamint egy kisebb, amiben egy levél található. A nagyobbik egyébként egy rajzot tartalmaz. Valamint ez áll a levélben.

Nem hittem volna, hogy pont itt fogok rád akadni. Valóban ilyen kicsi lenne a világ? Mindenesetre, öregem boldog születésnapot. Nos, igen kissé szerény, de pénzem az nincs rajzolni meg tudok.^^ Egyébként meg tudod, hogy mindenhonnan elkések...Szóval remélem ez az egy nap csúszás még belefér...

Ölel, Mandy

*Amikor a manó lerakja az ajándékot meg a levelet, gyorsan távozik...*

Vendég

*Az egy dolog, ha az ember fiának születésnapja van, általában a kölykök hozzá vannak szokva az ajándékkal-elhalmozáshoz. De nem akkor, ha ezt a bizonyos illetőt Dean Bloodwoodnak hívják. Már tavaly is több ajándékot kapott, mint addig egész életében, na de ez minden eddigin túltesz. Nem volt napközben idehaza, a temetőt járta, sétálgatott, és most, amikor feljött... nos hát igen. Az ajtó előtt lévő ajándékot felnyalábolta, de ami odabent fogadta, na az minden addigin túltett. Szépen mindent összerámolt az ágyára, bemászott valahova az ajándékok közepébe, úgy látott neki a bontogatásnak. A szüleitől sablonüdvözlet, minden bizonnyal a húgától is kapott valamit, Doriantől pláne, csak azt user lusta kitalálni. Ari üdvözlőlapját kézbevéve egyből szusszantott egyet, és az már az éjjeliszekrényén pihen félretéve. Az édességcsomagot kézbevéve, a levelet elolvasva elmosolyodik. Nem kell aláírás, de nem azért, mert ismerné a fiú kézírását, mert nem, de egyértelmű, hogy Jamesé... és bár ő annyira nem édesszájú, azért a szájába vesz egy cukrot, de azt már előre látja, hogy ha összefut a többi egykori utcakölyökkel, akkor ez a csomag biztosan az asztal közepére kerül. Van minimum kettő édesszájú szőke a csapatban, hé. A köpenyt kihajtogatja, végigsimítja, megvizsgálja az anyagát, a levélre meg felvonja a szemöldökét.* - Mivan nagylány, beteg vagy...? *Kérdezi, a "B" egyértelművé teszi, hogy kitől kapta, de a kacsás karkötő után... amit anno azért kilogikázott, hogy kitől jöhetett. De persze a köpenyt összehajtogatja, és egyelőre félreteszi, majd elrakja. A kintről behozott könyvet megvizsgálja, az aláírásra rácsodálkozik, elolvassa a hátulját, végigpörgeti, hogy milyen betűvel olyan hosszú, amilyen, milyen sorközzel, ilyenek. Aztán jön a második csodálkozás, hogy Janától is kapott ajándékot, utoljára a fekete toronyban beszélt a lánnyal... bár tény és való, hogy akkor sokat. A nyuszit megforgatja a kezei között, keresi, hogy mégis hol van ezen a csoki, de nem kell sokáig keresgélnie persze, nem bambagyerek ő, rátalál, ebből is bekap egy darabot, mint James cukrából, majd visszacipzároz, hümmög az orra alatt, gondolkozik, majd nemes egyszerűséggel az éjjeliszekrényére teszi a foldozott nyuszit, úgy, hogy az ágyára nézzen, mintegy figyelve majd őt álmában. Már csak három csomag van hátra, először a leghosszabbhoz nyúl, kibontja, levelet elolvas, sűrűn meg-megforgatva a szemeit, kábé pár szó után rájön, hogy csak egyetlen embernek ilyen a stílusa... jó, kettőnek hasonló, de Dorian ajándékán már túl van. Megnézi a botot, hogy milyen a súlya, megforgatja, meg is suhintja párszor, hogy mekkora erőt kell kifejteni, ha netalántán tényleg fejbe akar vele valakit húzni.* - Csak aztán nehogy az legyen a vége barátom, hogy egy beszólásodra feléd suhintom meg a botot. *Jegyzi meg az üres szobának, de egy félmosoly játszik az ajkain. Persze, hogy nem vágná vele fejbe Filippet. De ezt neki nem kell tudnia, höhö. Khm. Szóval aztán a következő csomagot veszi a kezébe, azt, amihez levél is járt.* - Hát hallod, könnyen lehet, hogy a következő születésnapomat már úgy fogom ünnepelni, hogy ki lesz plakátolva a képem mindenhova, felette WANTED felirattal. De a tiéd mellett. *Sóhajt fel, megnézve a tőrt, elmosolyodik, de persze azt is megvizsgálja, már-már szakértő szemével. Aztán a következő kerül a kezei közé, amihez nincs levél, nincs kártya, semmi, csak egy tőr... egy másik tőr. Azt is szépen megnézi magának, majd elmosolyodik.* - Thank you, darling. *Nem nehéz kitalálnia... meg talán a szíve is súgja. Vagy valami hasonló. Még egy darabig ül ott, kezében forgatja az utoljára megvizsgált ajándékát, majd egyszercsak feltápászkodik, és elkezd összerámolni.*

Diák Hozzászólások száma : 24 Kaszt :

*Halk, és egészen sok szitkozódás után lépdel végig a folyosókon, nyit be a közös helyiségbe, majd végül áll meg Dean ajtaja előtt. Gondolkozik azon, hogy bekopogjon, de végül az ujjai leperegnek az ajtóról, illetve a levegőben, az ajtó előtt néhány centire, és inkább csak leteszi a dobozt a földre. A névjegykártyán látszik, hogy Deannek van címezve, az kérdéses, hogy mi van benne. A csomagban egy könyv van, egy mágus írta, egy kellemes, nem éppen könnyen krimi történet van benne, tele vérrel, rejtvényekkel, és egyre fogyó idővel. A címe: Az utolsó homokszem a borítón egy törött homokóra van. Izgalmas krimi. Mellette egy tábla csokoládé. Igazából Sam nem igen tudta, mit is adhatna a fiúnak, ennél többre nem futotta a logikája, fantáziája. Lepillant még Maxre, aki csak megrázza magát, mire Sam sóhajt egyet, megvonja a vállát, és hátat fordít az ajtónak, eltűnve a folyosókon, még mielőtt ráakadnak. A névkártyán Dean neve van, valamint egy rövid Boldog Születésnapot felirat, és egy röpke Sam aláírás.*

Tárgy: Re: Homoki vipera háló Szomb. Okt. 30, 2010 8:00 pm

*Nem bajlódik a kézbesítéssel, egy remegő kezű házimanó teleportál, hopponál be, majd teszi le az ajándékot a fiú asztalára, majd tova is röppen. Személyre szóló ajándék, teljes nevet véstek az üzenőkártyára, a másik felén jellegzetes, kidolgozott, szép, olvasható írás.*

"Ezt a napot is megértük. Gondoltad volna? Én soha. Reméljük, nem az utolsó. Ez pedig nem fércmunka."

*a csomag egy doboz tulajdonképpen, mint egy varázspálca doboza, de más lapul benne. Könnyed faragású, kovácsolt tőr, nem használatra, sokkal inkább gyűjteménybe, dísznek való valami. A markolatgombjában egy rubint foglal helyet, nem annyira sok karátos darab, de eredeti, a színe is mutatja, hogy remek állapotú. A tőr markolata enyhe fonottas, kígyó-szerű díszítéssel bír, a pengéje egyenes, vércsatorna nincs. A kártyán levő aláírás nem teljesen olvasható, de jellegzetes, macskakaparás-szerű betűket tartalmaz, és a kezdőbetűk (J és D) kivehetőek.*

Vendég

*Fekete ruhás lány sétál be a Homoki viperába. Kezében valami, ami egy plüss állatnak néz ki. Hogy minek? Hát valakinek itt szülinapja van. És lehet, hogy nem ismerik annyira egymást... sőt... de akkor is. Egy saját kézzel varrt plüssnyúl ami foltokkal van összerakva. Ám ha a srác kézbe veszi, érezheti, hogy valami kemény dologgal van kitömve. Azaz nem csak egy, hanem sok dologgal. Sok kicsivel. A nyúl hátán egy cipzár. Ha a srác lehúzza, akkor egy nagy csomó kis kockás keserűcsoki esik ki belőle. És egy kis levél.*

Tudom, hogy nem rajongsz a tejcsokiért. Ezért szereztem neked finom, belga étcsokoládét. Fogyaszd egészséggel. A csomagolást meg... ha szeretnéd tartsd meg, ha nem, akkor... nem tudom.
Boldog születésnapot Dean. Sok boldog szülinapot.
Jana.

Tárgy: Re: Homoki vipera háló Szomb. Okt. 30, 2010 4:31 pm

*Egy kisebb útbaigazításra ugyan szüksége volt a fiúnak, de nagy nehezen (az összes emeletet átfésülve) végül ráakadt Dean szobájára. Csendben benyit a terembe, majd óvatosan becsukja maga után az ajtót. Körbekapkodja a tekintetét a teremben, elsőnek láthatatlan veszélyek után lesve, de végül megkönnyebbülten fújja ki magát és lép oda Dean ágyához. Jobb kezével a zakója zsebébe nyúl és kihúz onnan egy apró szütyőt, melynek száját egy díszes vörös szalag fogja össze. Megrázogatja, megbizonyosodva a szütyő tartalmáról, de láthatólag nehéz szívvel válik meg az adománytól. Pár perces halasztás, ugyanennyi idejű mentális harc a tudat mélyén, melyben a jó és rossz James vívja párharcát, s végül a szütyő az ágyon állapodik meg egy kisebb koszos köszöntőlap társaságában. A fiú megfordul és siettében orrabukik, ám nyomban felpattan és kiviharzik a teremből fájó végtagokkal.*

Boldog Szülinapot Dean! És a cukrot oszd be! És ha nem kell akkor én szívesen visszaveszem...

Vendég

*Fütyörészve dobálgatja fel és kapja el a kulcsot, amit megszerzett szobatársnőjétől. Ő ugyan elvesztette a jelvényét, de igazából ez az egyetlen dolog, amit hiányol - a kulcsokat. De még ezt is alig, hiszen Arianától bármelyiket elkéri bármikor. A homoki viperába is könnyedén bejut, és Dean ágyához lép. Nem nagyon törődik a többi ott lévő dologgal, csak óvatosan az ágyra fekteti a fekete, aranyszegélyű köpenyt. Szépen elrendezgeti, és ráteszi az apró cetlit a zsebéből, aztán megfordul, és már távozik is, mielőtt az ünnepelt rajtakapja.*

Boldog születésnapot! B.

*Nocsak... normális ajándék, és még egy aláírás-szerűség is? Beteg talán a lány?*

Vendég

*Egy házimanó siet be a szobába, majd egy hosszú csomagot tesz le az ágyra, egy levéllel együtt, hogy aztán nagyon gyors ütemben távozhasson. A hosszú, keskeny csomag alapján az ember gondolhatná, hogy valami kard van benne, de nem. Ha kinyitják a dobozt, akkor egy szép, és kellemesen megmunkált sétapálca kerül a napvilágra. Mellette egy levél.*

Hát ezt is megértük. Mégis csak betöltötted a tizenhatot, pedig hányszor jósoltam neked korai végzetet... Hát igen... ez már csak így megy. Akinek a halálhírét keltik, az sokáig él. Ezért fogom neked minden évben legalább háromszor megjósolni a korai halált. Szeretném, ha sokáig élnél. Barátom. Még legalább százszor ennyit.
Boldog Születésnapot te... Vén Csataló.

U.i.: A botról pár szót. Nem azért küldtem, hogy piszkálódjak. Különleges darab, Mikronéziából. Az ott növő Bong-bong (Angolul Acél) fából készített egyedileg méretezett sétapálca, ami akár csak a tied, szétnyitható, és bele teheted a pálcádat. Továbbá a tetején a görcs olyan kemény, mintha valóban acél lenne. Így aztán teljesen nyugodt szívvel beszakíthatod vele a kellemetlenkedők fejét. Praktikus eszköz.

One of Your Best Friends.

*Naná... az írás, és a stílus nem is lehetne másé... mint Filippé. Ki más írna így? Ki más adna egy ilyen... egyéb esetben célzásértékű ajándékot? Filipp.*

Vendég

*Halk léptek egy taiba bújtatott lábtól. Kontár lenne, ha zajt csapna. Naná hogy nem teszi. Egész életében lopakodásra képezték, így talán még a akkor sem vennék észre, ha lennének a szobába. Kérdéses, hogy vannak e? Belép, halkan nyitva maga előtt az ajtót. Félig lábélen, félig féltalpon sétál be, és az ágyhoz megy a barnahajú alacsony lányka. Fején most is ott ül a momonga, aki csak figyeli a környezetet, kiegészítve a lány látóterét. ~Minden irányból tiszta~ Közli a lánnyal, amíg ő az ágy felé hajol. Letesz rá egy kis csomagot, amit ha majd az illetékes kibont, egy tőrt találhat. Szép, óezüst markolatú, jól megmunkált acélpengéjű fegyver, a markolat végében egy csodaszép zafírral. Név? Kártya? Nincs. Ahogy szokta. Találgasson csak Dean, hogy kitől is érkezett a névtelen ajándék. Majd ahogy jött, úgy is távozik a lány. Néma csendben, halkan. Majd ha találkozik személyesen szerelmével, akkor szóban is felköszönti. Úgy sokkal jobban ki tudja magát fejezni, mint írásban. Ő már csak ilyen.*

Vendég

*Egy holló száll az ablakra, és kitartóan, csökönyösen kopácsol, amíg be nem engedik. Onnantól viszont sietős a dolga. Csak átadja a levelet, majd már vissza is száll gazdájához. A képeslap egyik oldalán kép, másikon rövid szöveg, ahogy az várható volt.*

Boldog születésnapot neked, Dean

Vendég

[Dean]

*Egy házimanó jelenik meg a szobában, néhány levéllel. Kiválaszt egyet a többi közül, és leteszi szépen Dean ágyára, majd egy pukkanással eltűnik, nem időzik itt sokáig.*

Dean!

Már kerestelek többször is, de valahogy sosem sikerült találkoznunk, és május óta ez már kicsit hosszú idő. Hékás, még sokáig nem látlak, még azt hiszem a végén, hogy kerülsz! Mindenesetre ma este hazautazom, és 16.-a környékén jövök haza, maximum 20. Kérlek, keress majd meg, mert én hiába kereslek, valahogy mindig elkerüllek. Meg szeretnék győződni róla, hogy nem csak élsz, hanem jól is vagy!

Ariana

Vendég

*Ül a nyitott ablakban, lábai belülre lógatva, de csak a jobb ér a földre. Botja valahol az ágyánál... fél lábon ugrált volna idáig? Lehet. Vagy kúszva? Ki tudja. Lényeg, hogy az ablakban ül, és a válla mögött hátrasandít a lemenő napra.* - Tudod, nem hittem volna, hogy valaha is ezt mondom, de határozottan hiányzik a jelenléted az iskolából. *Szólal meg hangosan, a nap felé nézve, pedig tök egyedül van a hálóban.* - Szinte látom, hogy meglepődsz, de igen, hozzád beszélek. Nem kellett volna meghalnod. *Mondja, majd elfordul, vissza a szoba felé, felemelve jobb csuklóját, amin egy ezüst lánc csillog.* - Látod ezt? Fogalmam sincs kitől kaptam, de hordom. *Mondja, majd visszaereszti a kezét, majd a gyűrűs bal kezét emeli fel, és a gyűrűn egy név csillog... nézi, nézi azt, és felsóhajt.* - Én tudtam... *Mondja halkan, becsukva a szemeit.* - Nem kellett volna belém szeretnie. Talán ha beléd szeret, te nem mész el oda, és még mindig boldogok lennétek. Sajnálom. Tényleg. Itt kéne lenned. *Visszanéz, általában üres szemeiben fájdalom csillog.* - Nem akarom összetörni a szívét, de... *Halk, majd lehajtja a fejét.* - Most biztos fújsz rám, mi? Azt hitted jó kezekben hagyod itt. Egy jó frászt. *Morog az orra alatt, becsukva a szemeit. Majd felsóhajt, lelöki magát a párkányról, jobb lábra, azon egyensúlyozva becsukja az ablakot. És úgy, jobb lábon, megkapaszkodva a bútorokban eltámogatja magát az ágyig, amire lefekszik. Legalább a rejtély megoldva, hogy hogy ment oda eleve...*

Vendég

[Dean]

*Villámgyorsan húzódik vissza a fal takarásába, mikor meglátja szobatársát, szintén lopakodó-üzemmódban. Magában káromkodik, és kiábrándító bűbájt olvas magára. Ariana elsiet mellette; Pereus csodálkozva megáll, majd végül gazdája után siet. Becca kifújja a levegőt, befordul a sarkon, és siet tovább a megfelelő háló felé. A közös részbe még könnyedén bejut, majd a másiknál már akadályba ütközik. Halkan morogva bányássza elő a hajtűt a zsebéből, aztán megtorpan, a homlokára csap, és a pálcáját húzza elő.* - Alohomora! *Suttogja el az igét, megkönnyítve a dolgát, majd benyit a szobába, és elhelyezi az aláírás nélküli képeslapot az ágyon. Ő nem vacakol az ajtó visszazárásával, csak kilincsre csukja be, majd már el is siet valamerre. A képeslap szövegében a kézírás nem hasonlít a lány megszokott írására, erre nagyon ügyelt. Nyomtatott betűkkel írt, precízen.*

Csillag vagy nékem, mely száll fenn az égen,
oly vonzó a fényed, mit nem érek el.
Álmomban látlak, és mindennap várlak,
mert amíg élek, nekem csillag leszel.

A nevemet felvállalva úgysem mondhatom el, a névtelen vallomáshoz meg ez pont egy jó nap. Happy Valentine's day, darling!

Vendég

[Dean]

*Még egyszer a közös rész ajtajára pillant, reflexből, majd végre előhúzza a kulcsot a zsebéből. Óvatosan fordítja el a zárban, majd halkan belép. Nem csukja be maga mögött az ajtót, csak leteszi az ágyra a rajzot és a képeslapot, aztán ajtó bezár, és már távozik is, halkan, sietve, ahogyan jött. A rajzon egyszerűen Dean és a lány látható, mosolyogva, összefűzött ujjakkal egymás mellett, semmi extra. A képeslap szövege a következő, a hátulján: *

Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most csak érezni tudom; s nem csak ma. Boldog valentin-napot. Ariana

Vendég

*Ide is megérkezik a színes tollú papagáj, de csak egy ajándékot hagy, méghozzá Dean ágyán, aztán már siet is tovább. Már csak egy ajándék van nála. Amit itt hagyott, az nem más, mint egy gipszből gyúrt szív egy kör alakú alátéten (szintén gipszből), mintha csak egy szív alakú kő lenne... olyasmi, mint a rózsakertben lévő. Az alátétbe belevésve D + A, csak két betű és egy jel, melléjük karcolva pedig az alátéten körbe fenyőágak, karácsonyfadíszek és egyebek. Ha véletlen a fiú az alját is megnézi, azon egy "Boldog karácsonyt", egy "Szeretlek" és egy "Arianától" áll, mindegyik kissé elforgatva, így forgatni kell a tárgyat is, ha mindent ki akar olvasni az ember. Természetesen levél is jár az ajándékhoz.*

Dean!

Azt hiszem, aligha tudok mit hozzátenni. Szerintem egészen jó lett, legalábbis azt hiszem. Mindenesetre remélem, elfogadod a szívemet. Az ünnepek után találkozunk. Sajnálom, hogy csak akkor, de a karácsonyt apámmal töltöm, az iskolán kívül. Boldog karácsonyt, nagyon szeretlek, és hiányzol.

Arianád

Tárgy: Re: Homoki vipera háló Pént. Okt. 30, 2009 9:12 pm

*Egy denevér röppen be a szobába, egy albínó denevér. Körberepüli a terepet, majd Dean ágya felett lepottyant egy csomagot. Szép, fekete csomagolás, egy denevér jelképével rajta. Kemény, ez biztos, mellette egy kártya. A denevér tovaröppen. A csomag tartalma egy könyv. Agatha Christe: Örök éj. Mellette a kártyán a következő szöveg áll:*

A 15.-re

"Every night and every morn,
Some to misery are born,
Every morn and every night,
Some are born to sweet delight.
Some are born to sweet delight,
Some are born to endless night."
(William Blake: Auguries of Innocence)

Jack

Vendég

*Szinte futva ér le a második emeletre, majd benyit a közös helyiségbe a homoki viperában. Ariana éppen akkor fordítja el a kulcsot a zárban, mire Becca mellésiet.* - Bocs, elkéstem, mi? Add már ide azt a kulcsot egy kicsit... *A prefektuslány mosolyogva forgatja a szemét, majd újra kinyitja az ajtót, Becca pedig beoson, csak leteszi a szándékosan aláírás nélküli képeslapot és az egy tábla epres csokoládét az ágyra, majd már ki is slisszol, és rávigyorog Arianára.* - Kösz. *Aztán már sietős léptekkel távozik is valamerre, a másik szőkeség pedig immár véglegesen bezárja az ajtót, és megy a dolgára, Pereus-szal együtt.*

Tizenöt, mi? Az már majdnem a legszebb férfikor fele, egészen jó úton haladsz. Remélem, nem vagy tejérzékeny. Füled érjen bokáig... vagy mégse, úgy ronda lennél. Éljenek a macskák és az eper!

Vendég

*Halk léptekkel közeledik a második emeleten, személyesen hozza el az ajándékot; már tudja, melyik szobába kell mennie, és azt is megjegyezte, hogy hol van. Lenyomja a kilincset; a közös részbe még gond nélkül bejut, majd bekopog a bal oldalra. Mikor egy ideig nem jön válasz, sóhajtva a zsebébe nyúl, kulcsot húz elő... főprefektusként nem megerőltető kulcsot szereznie egy-egy szobához. Benyit. Sejti, hogy mivel az előbb nem válaszolt senki, üres a szoba, de azért ellenőrzi. De nem, nincs bent senki, szóval nyugodtan beljebb lép, és elhelyezi ajándékát a megfelelő ágyon. Aztán még egyszer körülnéz, mintha mindent ellenőrizne, majd már el is tűnik, az ajtót bezárva maga mögött.
Az ajándék egy téglalap alakú, sötétvörös papírba csomagolt valami... mellette pedig ugyanilyen papírban egy másik valami, ami puha, és egészen formátlan. A téglalap alakú valami egészen pontosan valamik: először is egy rajz, ami Deant és Arianát ábrázolja, mellette pedig egy könyv. Vavyan Fable: Kedves, mint egy kéjgyilkos, ami az írónő rövidebb történeteit tartalmazza. Rajta levendulaszínű kártya, abban az ismerős kézírással rövid szöveg. A formátlan, puha dolog pedig egy plüss kutya.*

Lassan járhatunk együtt ránckezelésre. Boldog születésnapot, nagyon szeretlek. A kutyát pedig nem tudtam otthagyni, annyira aranyos. Azért remélem tetszik. Ariana

Vendég

*Na igen, ő meg maradt a saját szobájában. Valamire csak jó a szakmegbízotti befolyás... amiből mostmár főprefektusi lett, de ez mellékes. Türelmesen várja, hogy valaki kinyissa az ajtót, és reméli, hogy éppen az, akit keres. Érdekes módon ez általában így van, mintha mindig csak az tartózkodna a szobában, aki éppen kell az embernek. Hm... a tegnapi eset mondjuk kivétel, de az csak erősíti a szabályt. Ilyesféle értelmetlen és hülye gondolatok járnak a fejében, majd mikor az ajtó kinyílik, akkor tekintetét a fiúra fordítja, és elmosolyodik.* - Egy ide, Becca. *Jelenti ki diadalmasan, miközben kihúzza magát, majd rávigyorog Dean-re, és legyint.* - Nem lényeg. Te is hiányoztál nekem, tudod jól, hogy mindig hiányzol, mikor nem vagy itt... *Mondja halkan, miközben beljebb lép, és helyet foglal a fiú ágyán, amit szerencsére sikeresen felismer.* - Miért kerestél tegnap? Bocsi, csak elmentem feladni egy levelet, de aztán el se jutottam a toronyig, mert bevillant valami, és mentem a főhadiszállásra, és találkoztam Susan-nel, aztán meg már kijárási tilalom volt... szóval elszállt az idő. *Ha Dean is ránéz, akkor Ari a szemeibe néz, és az élettel teli szemek láttán furcsán elsötétül a tekintete. Eszébe jut a tegnap esti beszélgetés, és inkább félrefordul, az ablak felé.*

//fagy//

Vendég

*Nos igen, szobaátrendezés, és tibeti macskából homoki vipera. Nice. Mondjuk Dean véleménye az, hogy olymindegy, ragadozó, ragadozó mindkettő, a szobatársaival sose volt, de nem is lesz nagy interakciója... bár az mellékes, hogy amúgy a macskaféle az jobban illik a fiúhoz. Az asztalnál ül, és rajzol, egy már lassan elkészülő kép, egy családi kép, apa, anya, három fiú, és egy lány... lassan már tényleg elkészül. A kopogásra felfigyel, majd a lapot óvatosan az egyik fiókba teszi, nehogy összegyűrődjön, majd feláll, botjára támaszkodik, és az ajtóhoz biceg. Kinyitván az elmosolyodik.* - Szia. *Köszön, majd félreáll, hogy a lány be tudjon jönni.* - Jó látni téged végre... hiányoztál. *Mosolyog, és az általában halott szemek élettel telnek meg...*

Vendég

~ Életem első gyilkosságát az ellen fogom elkövetni, aki átrendezte a szobákat. - Megértelek. Na akkor most merre...? - Nem tudom. Nézzed már az ajtókat, én komolyan eltévedtem... ~ *Enyhén idegesen mászkál a második emeleti folyosókon, az ajtókat fixírozva, a neveket olvasva. Nem is nagyon járt erre az átrendezés óta. Végül csak megleli a keresett nevet; egy sóhajjal benyit a közös részbe, majd a bal oldali ajtók felé indul, és bekopog. Aztán csak zsebredugott kézzel, magát kihúzva várja a bebocsátást.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. J.Z. Marinko Sequoia
2. Peter Krumholtz
3. Gary Shazzox
4. Sigurd Ragnar

A szoba lakói - bal oldal:
1. Shiwo Altolos
2. Naum Yanev
3. Natanail Yosif
4. Belphegor Coulstone