Tibeti macska háló

Vendég

- Nem magányosan... ott volt Jade. És a nagy család sem a legjobb... nekem elhiheted. *Kissé keserű mosollyal dönti félre a fejét, kezét leengedve. Aztán csak hallgatja Dean elmélkedését, hogy a testvéreknek szeretniük kellene egymást, és a többi, halványan mosolyogva. A kisebb nevetésre ő is elvigyorodik, és megvonja a vállát.* - Hát Chris átengedte hozzánk, Jack meg... ilyen szempontból nem érdekelt túl sok mindenkit. Meg nem gondolta ő azt annyira véresen komolyan... legalábbis remélem. *Elgondolkozik, de csak röviden, aztán előrehajol, behunyja a szemét, és megcsókolja Deant, aztán hátrahúzódik, és még végigsimít a fiú kezén.* - Lassan itt a kijárási tilalom... mennem kéne. *Jegyzi meg, de csak hosszabb hatásszünet után áll is fel az ágyról.* - Szia. *Köszön el halkan, majd int a vadmacskának, és az ajtót maga mögött becsukva visszasétál a szobájába.*

Vendég

*Hát eltűnni nem fog, legalábbis most nem. És nem tervezi, hogy a jövőben eltűnne.* - Ehh... nem hagyjuk hát. És magányosan felnőni nem jó. *Kicsit elrévedezik a hangja.* - De persze arra is figyelni kell, hogy a gyerekek azért kedveljék egymást. Mert elvileg a testvéreknek szeretni kéne egymást... *Mondja továbbra is révedezve, majd nem tud elfojtani egy kisebb nevetést.* - Hát, a mágia hatalma végtelen, és ha kedves kuzinom jártas lesz az alkímiában... de nem, nem akarom tudni, hogy született az a kislány... *Rázza meg kicsit a fejét, de csak finoman, hogy nehogy lerázza az arcáról Ari kezét.* - És Jade és Cain jól kijöttek egymással? Mert ha Jack ki akarta tagadni Caint, nem tudom, hogy engedte-e a lányát a fiunkhoz...

Vendég

*Ő pedig még inkább hozzábújik Dean-hez, vigasztalást keresve, meggyőződve róla, hogy a fiú valóban itt van, és nem tűnik el, és nem fogja elveszíteni. Most még biztosan nem.* - Nem tudom. Magyarázott valami rózsaszínről, meg unikornisról, és kijelentette, hogy eszembe ne jusson Cain-nak nevezni a fiamat, ha lesz. Pedig én igenis úgy akarom elnevezni. Mármint ez nem az álomban volt... szóval a valóságban is mondta ezeket, és minden bizonnyal ezért akarta az álomban kitagadni. De mi nem hagytuk. *Határozottan bólint, jelezve, hogy nem hagyják ám, aztán félredönti a fejét.* - Honnan veszed, hogy több lesz? Lehet, hogy az első is olyan átkozottul rossz lesz, hogy nem akarunk majd neki testvért. *Jelenti ki nagy komolyan, miközben végigsimít Dean arcán, majd valahogy ottfelejti a kezét.* - De örülök neki, hogy nem baj. De képzeld... Jacknek és Chrisnek is volt lánya. Tényleg. Nem tudtam tőlük megkérdezni, hogy hogy lehet ez, de volt nekik. Jade volt a neve, és tök aranyos lány volt, éppen annyi idős, mint Cain.

Vendég

*Amikor a lány hozzábújik, akkor átkarolja, és vigasztalóan simogatni kezdi a hátát, a haját, ahogy éri. végighallgatja a lány álmát, a Cain nevet hallva viszont egy pillanatra megáll a keze Ari hátán, majd simogatja tovább. Cain... Amina, Sebastian és Adrian... és a félkész rajz a fiókban, még jó, hogy elrejtette. Még nincs itt az ideje, nincs...* - Miért tagadta volna ki a neve miatt? Szerintem nagyon is jó név. És nem kell félned, engem ugyan nem fognak elvinni, a gyerekeinket meg még úgy se. *Igen, nem azt mondja, hogy "esetleges", és ráadásul többesszámot is használ... khm.* - És tőled sose baj... te is hiányoztál. *Mosolyodik el halványan.*

Vendég

*Az már határozottan bíztató, hogy hozzá tud érni Dean-hez, és mikor az megszólal, nem visszhangzik a hangja. Oké, talán nem álomkép. A fiú szavaira kifújja a bent tartott levegőt, majd előre dől, átkarolja Dean nyakát, és a vállára hajtja a fejét.* - Hamar lefeküdtem aludni, hogy tudjak holnap korán kelni, meg mert nem volt jobb dolgom... és azt álmodtam, hogy már felnőttek vagyunk, és egy kúriában laktunk, és volt egy Cain nevű fiunk, akit Jack ki akart tagadni, mert Cain a neve... aranyos kissrác volt, szőke hajjal, meg fekete szemekkel, de aztán jöttek a sötét csuklyás alakok, és elvitték, meg téged is... és elveszítettelek... *Vallja be kissé töredezetten, mégis min bukott ki ennyire, majd hátrahúzza a fejét, és Dean-re pislog.* - Ugye nem haragszol, hogy így rádtörtem? Olyan régen láttalak...

Vendég

*Dean az ágyán ül, hátát a falnak vetve, szemei becsukva... de az ajtó nincs. Szemei egyből kipattannak, amikor kicsapódik az ajtó, majd mellé becsapódik egy Ariana... pontosabban az a bizonyos Ariana, akinek Dean mindig örül, még ha ilyen értetlenkedve is, mint most.* - Hát persze, hogy itt vagyok, és itt is maradok, és szeretlek... mi történt? *Suttogja, fekete szemeiben aggódás csillan... ritka látvány. Sőt. Arin kívül nem sokan láthatták ezt a fényt a szemében... illetve, de. Egyszer, Zakariás, egyetlen pillanatra, de az is Ariana miatt volt, a kongresszuson. Végigsimít szerelme arcán, aggódva fürkészve arcvonásait.*

Vendég

*Futó léptek; valaki rohan a lépcsőn, lefelé, a harmadik emeletről a másodikra. Aztán áttér a folyosóra, és hamarosan be is fordul a sarkon. Lány; kibontott, szőke haja szinte lobog mötötte futás közben. Ruhája fekete, rövidujjú póló, térdig érő szoknya, a lábán pedig piszkosfehér, kopott tornacipő. Persze ott fut mögötte a vadmacska is, előtte meg a mókus. A Tibeti macska háló előtt lefékez; lenyomja a kilincset. Ha az nem sikerül, alohomora-val próbálkozik, ha az se, system a perio-val; teljesen mindegy, de valahogy bejut, és ha ez megtörténik, akkor becsapódik Dean mellé az ágyra. Mellette térdel, és hatalmas szemekkel pislog rá, miközben elkapja a fiú kezét, és a saját arcára helyezi.* - Ugye, ugye itt vagy, és nem álmodom, és nagyon szeretsz, és nem mész el, és semmi bajod, ugye?

Vendég

*Csak legyint, halvány mosollyal, olyan "nem érdekes" üzenettel, de nem magyarázza meg, mégis mire készül.* - Valóban, többet írtál, viszont ugyanolyan sejtelmesen, és... bizonyos dolgok után... szóval, az első reakcióm az volt, amivel neked rontottam most reggel. Kit öltél meg, és ugye jól elástad a hullát? És valljuk be, azért nem túl kellemes ezen agyalni. *A bosszús arcra ő ugyanolyan szemtelenül vigyorog, majd egyszerűen előveszi a pálcáját, megfelelő mozdulat az ajtó felé...* - Colloportus! *Ejti ki az igét, majd feláll, az asztalon kezd kutakodni, és hamarosan megleli az egyik szobatárs, vagy éppen Dean által otthagyott kulcsot. Az ajtóhoz lép, és a zárba helyezi, majd mint aki jól végezte dolgát, visszaül Dean elé.* - Tessék. Így halljuk, ha valaki be akar jönni, és van időnk megigazítani a hajad, mielőtt berobbantja a zárat, vagy magát az ajtót. Egyébként meg... imidzs? Mert neked olyanod is van? *Kérdezi, miközben szemei furcsán felcsillannak... a mosolyban érződő hála viszont mintha tőrt döfne a szívébe, maga sem tudja, pontosan miért. Ez a keserűség valamennyire érződik a csókon is, amit természetesen viszonoz.*

Vendég

- Mi...? *Pislog arra, hogy összehozni Jacket meg Christ. Nem érti, mire célozhat a lány. Majd kisimítját az arcából a haját, mire mosolyog.* - Rendben van. Bár ez már bővebb levél volt, mint a múltkori, amit a kongresszushoz írtam. *Mutat rá, és valóban, ebbe azért már többet írt le, mint amabba. Aztán megint összekócolják a haját, amire bosszús arcot vág, de persze nem gondolja komolyan.* - Ejnye no... mi van, ha benyit valaki, és így lát meg? Összeomlik az imidzsem... *Morog, oké, na, csak látszik, hogy egy családban van egy bizonyos valakivel, de megcsillanó szemei, és a szája sarkában bújkáló mosoly jelzi, hogy nem gondolja komolyan. Aztán arra, hogy sosem hagyja el... csak mosolyogni tud, hálásan, kinyújtja a kezeit, magához húzza a lányt, és szelíden megcsókolja.*

Vendég

*Mikor Dean kijelenti, hogy nem tudna rá haragudni, csak halványan elmosolyodik, és ebben a mosolyban benne van, hogy a dolog fordítva is igaz; legalábbis hosszútávon. Ha a fiú egy-egy tette miatt meg is haragszik, néhány óránál semmiképp nem tart tovább, sőt, ha éppen Dean-nel van, rövidebb ideig is.* - Én sem igazán tudok leveleket írni... igazából nem is szeretek, de néha muszáj. Valentin-napig leckéket kell vennem Lawrence-től, ha össze akarom hozni Jacket meg Christ... *Elgondolkozva mered a semmibe, és a szavakat könnyedén ejti ki, arckifejezése alapján nem igazán lehet tudni, mennyire gondolja komolyan a tervet, és mennyire akarja csak Dean reakcióját tesztelni. De... belőle kinézzük, hogy komoly a dolog, nemde? Mikor Dean lehajtja a fejét, csak elmosolyodik, és elsimítja a fiú arca elől a tincseket, majd az álla alá nyúl, és felemeli a fejét, hogy a szemébe tudjon nézni.* - Semmi baj, de máskor legalább egy kicsit írd le, mégis mi történt, hogy ne aggódjak. *Azt viszont nem tűrheti, hogy Dean a haját igazgassa, tehát egy szemtelen mosollyal újra összekócolja.* - Nem kell aggódnod, tudok magamra vigyázni... és sosem hagylak el. Ezt vésd jól az eszedbe, Dean Bloodwood.

Vendég

*Dean nem ismeri ezt a bizonyos idézetet, és ha ismerné, vagy Ariana mondaná neki, alighanem csak keserűen mosolyogva megrázná a fejét, lefelé nézve. Nem tud változni, ő ilyen. Beleégett a mozdulataiba, a lelkébe az ilyen viselkedés, nem tud változtatni rajta. Zakariással szembe se tud, hiába próbál. Végighallgatja a dolgokat, a magyarázatot, majd elmosolyodik.* - Sose tudnék rád haragudni. És nem vagyok túl jó levélíró. Csak éreztem, hogy írnom kell neked valamit, mert megőrülök, de nem gondoltam bele, hogy ennyire aggódni fogsz miatta... sajnálom. *Ezúttal ő hajtja le a fejét, hosszú fekete tincsei előre omlanak. És... ő biztos benne, hogy nem fog másra így tekinteni. Ha esetleg valaki más láthatná Arianán kívül, az max a majdani közös gyerekeik lehetnének, de hát ilyeneken Dean nem gondolkozik... elvégre még a tizenötöt se töltötte be, hogy is gondolkozhatna ilyesmiken. Máson már gondolkozik, de egyelőre még arról is csak titokban. Végigsimítanak az arcán, mire megint elmosolyodik, és kicsit puszta kézzel megigazgatja a haját, és így máris kevésbé kócos, de még így is elég kawaii-feje van, csak ezt neki ne mondjátok, mert lefejez.* - De akkor tudom, hogy itt vagy az iskolában, tudom, hogy a közelben vagy, és most... éreztem, hogy nem vagy itt, és aggódtam... *Mondja halkan, pislogás nélkül nézve a lányra, de szemei nem üresek, mint általában... nagyon nem.*

Vendég

~ Tedd, vagy ne tedd.. de sohase próbáld... ~ *Hallatszik tompán a fejében, de mintha távolról szólna ez az egy mondat, régen hallott, talán pontatlan idézet. Mikor Dean az aggódást hozza szóba, elpirul kissé, lehajtja a fejét, és zavartan megvonja a vállát.* - Ne haragudj... ma estére már az eredeti terv szerint is itthon lettünk volna, csak... egyszerűen... hirtelen elkapott az érzés, hogy nekem azonnal el kell mennem Amina sírjához... Pereus is tiltakozott, de én igenis ráparancsoltam Lawrence-re, szóval már vonatoztunk is Angliába. Beköszöntünk apához, már csak illendőségből, de tényleg csak köszöntünk, váltottunk két mondatot és mentünk, mert dolga volt... Danieléknél sem maradtunk sokkal többet, én a lovásszal beszéltem, és durván fél óra múlva Lawrence megjelent mellettem idegesen, hogy menjünk onnan. Szóval vissza Robertékhez, onnan a temetőbe, természetesen, hiszen azért mentünk... Ott voltunk kint éjszaka, mikor a levelet megkaptam, és azután szinte rögtön jöttünk haza zsupszkulccsal, mert ideges voltam... legközelebb ilyen levelet ne írj, oké? Ha annyira írni akarsz, akkor írd le pontosan és részletesen, mi történt, ne csak így, mert megöl az aggódás. *A végén már kissé rosszallóan néz fel Dean-re, de ez megint nem komoly.* - De... majd próbálom ezt visszafogni, és mindig szólni, ha elmegyek. Csak... még nem szoktam meg, hogy legyen mellettem így valaki, aki... ennyire szeret, és akit nem lehet csak úgy magára hagyni pár napig, mert nekem is meghal bele egy kis részem. *Ennyire biztosan azért nem feltétlenül jó kijelenteni, hogy soha senki nem fogja így látni, hiszen ki tudja, mit hoz még a jövő... mindenesetre Ariana ezek a gondolatok hallatán minden bizonnyal elvörösödne, és csak némán tátogni tudna, valami meghatott-boldog érzéssel. Mindenesetre most végigsimít még egyszer Dean arcán, majd elhúzódik kissé, és a falnak dönti a hátát.* - De azért annyira csak nem aggódhattál, hiszen... van, amikor itt vagyok az iskolában, mégse találkozunk ennyi ideig. Sőt, szinte mindig így van.

Vendég

- Ünnepélyesen megígérem neked, hogy megpróbálok változtatni ezen. *Mondja komolyan, felnézve a lányra. Ja, próbálni próbálhatja... Zakariás iránti ellenszenvét is próbálja legyűrni... de az nem megy neki, arra képtelen. De az haladás, hogy amikor rárúgta az ajtót, akkor nem használta ki az alkalmat, és nem átkozta ketté. Pedig megtehette volna, és tökéletes indoka lett volna rá. A születésnapokra csak somolyog, majd ugye felül, és közelről néznek egymás szemeibe, Ariana diagnózisára, csak elmosolyodik.* - Az aggódás teszi, amikor csak úgy, egyik napról a másikra eltűnsz, és azt se tudom, mi történt veled... *Suttogja, egészen ellágyult szemekkel... Arianán kívül más nem látta még ilyennek, és nem is fogja soha senki más... fontos neki a lány, mindennél fontosabb. Saját maga sem érdekli, habozás nélkül alkut kötne az ördöggel a lelkéért, csak Arianának ne essen semmi de semmi baja, soha.*

Vendég

*Mikor a fiú a hátára fekszik, csak figyel, majd a szavaira összefonja maga előtt a karjait.* - Nos, van pár olyan dolog is, amit én nem tűrök el, és nem csak mint kedvesed, hanem mint szakmegbízott sem. Ezek a dolgok közé tartozik többek között az is, hogy egy ártatlan, bár kétségkívül buta kérdés hatására olyan égési sérülésekkel ajándékozol meg egy diákot, amik egy életre is megmaradhatnak, már ha nem tévedek, és azzal az átokkal égetted meg, amire gondolok. *Márpedig Ariana userhez hasonlóan határozottan rosszul tűri, ha valaki a származása miatt mínuszponttal indít valaki szemében, tekintve, hogy nem igazán tehet arról az ember, hogy hova, minek születik; teszem azt, magyarnak, mondjuk. Úgy meg pláne rosszul tűri, hogy kapásból két magyar is helyet kapott a hozzá közel álló személyek között, de ha user gondolkozna még egy kicsit, talán tudna többet is.* - És mi olyan lényeges a születésnapokon? Egyszerűen öregebb leszek egy évvel, nagy ügy. Az, hogy mikor növök fel igazán, úgysem attól függ, hogy éppen hanyadik évemet hagytam magam mögött. Az előbbit sem gondoltam komolyan, nem fogok egyik napról a másikra idősebbnek tűnni, csak mert betöltöm a tizenötöt. *Mikor Dean hirtelen felül, összerezzen, majd a szemét forgatja, de nem tud mit tenni, ettől a közelről való nézéstől önkéntlenül is kuncognia kell. Lehajtja a fejét kissé, majd felemeli, és alaposan megvizsgálja Dean arcát.* - Hm... én viszont nem mondhatom el ugyanezt. Mik ezek itt a szemed körül, csak nem apró ráncocskák? Ejnye, pedig fiatalabb vagy nálam... *Felemeli a kezét, és mutatóujját gyengéden végighúzza a fiú szeme körül lévő képzeletbeli ráncok vonalán. Ő is halkan beszél, mondhatni suttog, majd leengedi a kezét, és körülbelül fél centiről néz némán Dean szemeibe. Az előbbi rosszallás, és az összes előbbi negatív téma megszűnt most valahogy számára... egy időre.*

Vendég

*A lány rosszallására hanyatt fekszik, és összefonja kezeit a feje alatt, úgy néz fel rá.* - I'm sorry. Nem adhatok mást, csak mi lényegem. És van pár dolog, amit nem tűrök el. *Mondja egyszerűen, és ez így is van. Például, ha magyarok vannak az egykilométeres körzetében, khmkhmkhm. Pláne ha az illető magyarnak T.Z. a monogramja. Vagy bármilyen más betűkombináció.* - Pontosan. Éppen ez a lényeg. *Mutat rá Arianára, amikor a lány a születésnapokat említi, majd elmosolyodik.* - Nem hiszem, hogy ráncos lennél addigra, annak már most kéne látszódnia, de hadd nézzem csak... *Felül, és egészen közelről, fél centiről nézi Ariana arcát.* - Nem, nem látom nyomát a ráncosodásnak. *Suttogja.*

Vendég

*Mikor Dean végigsimít a haján, aztán meg csókot kap, csak elmosolyodik, majd hümmög.* - Ezek szerint a nap huszonnégy órájában veled kellene lennem, nemde? Úgy körülbelül mindenki érdekében, akivel találkozol, hiszen ki tudja, mikor pattan el a húr, ha én nem vagyok ott. *Mostmár egy kis rosszallás is kihallatszik a hangjából, bármennyire is nem akarja. A bosszús arcra viszont újra elmosolyodik; és ha Dean olyan lenne, mint Gabriel - amitől Kami-sama őrizzen... -, minden bizonnyal nem kócolná össze a haját. Gabrielét sem szokta, éppen azért, mert tudja, hogy az övét nem lehet. Dean-ét viszont neki nyugodtan, ő úgysem kap érte semmit.* - De Halloween messze van... *Kissé csalódottan biggyeszti le az ajkait, és kiskutyaszemekkel pislog Dean-re, majd csak újra átöleli, és a vállára hajtja a fejét.* - Addigra már az én születésnapom is elmúlik, sőt, még a tied is. Tizenöt éves vén banya leszek. *Panaszkodik, kissé nyafogós hangon, de persze csak játszik, komolyan nem szokása nyafogni... annyira azért nem gyerekes, vagy éppen elkényeztetett.*

Vendég

*Elmosolyodik, pláne a vörös villanáson, majd kezével végigsimít a lány szőke haján, majd apró csókot lehel az ajkaira, utána válaszol.* - Ahogy írtam. Melletted nem veszítem el a türelmem, nem pattan el a húr. Tegnap elpattant, nem te voltál. *A hajkócolásra kicsit bosszús arcot vág, persze nem gondolja komolyan, ugyanis halványan elmosolyodik ismét. Ő nem Gabriel, hogy ettől depresszióba zuhanjon. Szerencsére.* - Nyugi... mondjuk úgy... Halloweenkor megtudod. Igen, az már jó dátum lesz. *Szemei mostmár határozottan csillognak, nos igen, nagyon is szeretné, ha már holnap lenne Halloween... mondjuk akkor ma lenne a születésnapja, de ez részletkérdés, de igazán. Az ördög éjszakáján... mondjuk ő nem látta A hollót. Nagy bűn, nagy bűn, de nem lehet érte hibáztatni, aranyvérű feketemáguscsaládban nőtt fel, nah... és neki nem is volt normális nevelőnője, mint Arianának például.*

Vendég

*Halkan felnevet, inkább csak kuncog Dean szavaira, majd csak némán öleli át. Majd ugyebár elhúzódik, de még végigsimít a fiú hátán.* - Hát, örülök, hogy legalább meg tudsz különböztetni egy illúzióklóntól. És honnan jöttél rá, hogy nem én vagyok? És... honnan tudod, hogy most nem klón vagyok...? Egy gonosz démon, aki a bizalmadba akar férkőzni, hogy megölhessen... *Sejtelmesen néz a fiúra, kék szemei néhány pillanatra vörösbe váltanak... ahogyan tegnap, viszont ez már tényleg a metamorfmágia számlájára írható. Aztán felnevet, és puszit nyom Dean arcára.* - Dehogynem vagy aranyos! Nekem az vagy... ilyenkor az vagy. *Pofátlan módon összekócolja Dean haját, még jobban, mint amennyire eddig kócos volt. A sejtelmességre csak összeráncolt szemöldökkel néz, majd megcsóválja a fejét, és sóhajtva engedi le a kezét.* - Nem tetszik ez nekem, Dean Bloodwood, nagyon nem tetszik. De jó, legyen. És mikor fogom megtudni?

Vendég

*Hagyja, hadd öleljék át, oda is bújik a lányhoz, majd a kérdésre becsukja a szemeit, úgy válaszol.* - Nem szeretem, ha nyilvánvaló dolgokat kérdeznek. Például, hogy mire jó a botom. A hülyeség fáj, és ezt megtanítottam neki. *Hangja morcos, láthatóan elege van belőle, hogy ezt firtatják. Zakariást anno megkímélte, Bencével nem volt ilyen elnéző.* - És volt ott egy illúzióklónod... gőzöm sincs, hogy került oda. Elég élethű volt, de... nem te. *Mondja, majd elkerekedett szemekkel néz fel a lányra.* - Nem vagyok aranyos! *Méltatlankodik döbbenten, kerek szemekkel. Aztán a következő kérdésre sejtelmesen elmosolyodik, és jobb mutatóujját a saját ajkaihoz emeli, és sokat sejtetően csillogó szemekkel néz fel.* - Ez még titok. Majd megtudod, ha eljön az ideje. Még fiatalok vagyunk, egy kicsit felnőttebbé válunk, és változhatnak a dolgok. *Mondja, kacsintva egyet a lányra, nem, ezt még most nem mondja el.*

Vendég

*Márpedig Dean határozottan aranyos így közvetlenül ébredés után. Ariana is csak elnézően csóválja a fejét, mikor a fiú visszakérdez, majd magához húzza, és átöleli, úgy hallgatja a szavait. Határozottan fellélegzik, hogy nem lett megölve senki, bár tény, hogy az égési sérüléses dolog sem túl jó... és vannak még itt érdekes részletek, amik hallatán a szemöldökét ráncolja.* - Hé, mondom minden apró részletet tudni akarok. Mit kérdezett a fiú, és milyen illúzióklón? *Arra a mondatra nem reagál semmit, hogy Dean nem tudna a szeme elé kerülni Zakariás megölése után, csak halványan mosolyog, és még közelebb húzza magához a fiút. A kérdésre csak megcsóválja a fejét, és igen, ő ki meri mondani azt az egy szót; de talán ő az egyetlen, aki nem kap érte kapásból átkot.* - Kellene, tudom, de... hogy haragudjak rád, ha egyszer ennyire aranyos vagy? *Elhúzódik kissé, csak hogy a fiú arcára tudjon nézni, és halványan mosolyog.* - Viszont az utóirattal a fülembe ültetted a bogarat, és nem, nem fogok nem törődni vele. Mi változhat?

Vendég

*Dean éppen az igazak álmát alussza... najó, igazából nem álmodik. Lassan, nagyon lassan mozgolódni kezd, és kinyitja a szemét, és egy... Ari. Egy Ari, aki beszél hozzá. Pislog, az alvástól még kicsit ködös tekintettel, haja kócos, keveseknek adatik meg, hogy a fiút így lássák.* - He...? *Nyögi ki az első dolgot a monológ után, ami eszébe jut, sűrű pislogás közepette. Aztán megdörzsöli a szemeit, és úgy szólal meg, kicsit nyűgös, álmos hangon... ritka látvány ismét, de még nem öltötte fel szokásos hidegvérét.* - Én nem öltem meg senkit, pláne nem Zakariást. Ha így tettem volna, már elbujdokoltam volna, mert többé nem tudnék a szemed elé kerülni. Mindössze annyi történt, hogy egy gyerek miatt eldurrant az agyam, és adtam neki pár égési sebet. De ha megfogadta az illúzióklónod tanácsát, akkor alighanem már nincsenek is meg neki a sebek. De legalább megtudta, hogy van pár kérdés, amit nem tanácsos firtatni. *Fejezi be, majd egyik kezét elveszi a szeme elől, másik még ott van a bal szeme előtt, úgy pislog fel Arira. Így talán valamennyire ara... na nem, ezt nem mondjuk ki rá.* - Haragszol...?

Vendég

*Csend honol a Tibeti macska hálóban. Két lakó még alszik, kettő már nincs a szobában... de van itt valaki, akinek talán nem kellene itt lennie. Az egyik üres ágyon egy vadmacska pihenget, valahol a szobában egy mókus is fellelhető, az egyik alvó ágya mellé pedig egy szék van húzva. Rajta egy szőke lány ül, Dean arcát fürkészve; arcán szigorú kifejezés, egyik lába keresztbetéve a másikon, karjai összefonva maga előtt. Ha Dean mozgolódni kezd, akkor csak figyelget, majd ha a fiú nyitogatni kezdi a szemét, nem igazán várja meg, amíg felismeri a helyzetet, hanem beszélni kezd.* - Akkor most szépen elmondod, kit öltél meg, aztán megnyugtatsz, hogy nem Zakariást, valamint jól elrejtetted a hullát, és nem az amfiteátrumban. Továbbá érdekel minden egyes apró részlete annak az eseménynek, ami arra késztetett téged, hogy olyan levelet küldj nekem, ami engem arra késztetett, hogy kis híján szívrohamot kapjak, halálra aggódjam magam, agyaljak hogy mégis mi történt, majd az éjszaka közepén felrázzam álmából a köztudottan apámnál is elmebetegebb Robert Ravenwood-ot, és rávegyem, hogy márpedig most azonnal készítsen nekem egy zsupszkulcsot, amivel hajnali fél egy körül visszajöhetek a Nezabarba. *Hangja kifejezéstelen, ahogyan arca is, szemei megvillannak egy pillanatra. Nincs jó kedve, nagyon nincs.*

Tárgy: Re: Tibeti macska háló Szomb. Júl. 18, 2009 8:09 pm

-Legalább valaki rádrúgja még ilyen hírekkel. *mondja, majd a fiú rekaciójára csak pampogni tud, meg tátogni, teljesen némán.* -Hogy mit? *nem akar hinni a füleinek, de látja, hogy Deannek tényleg szüksége van egy kis egyedül létre. Felkapja a naplót, és int Kászonnak.* -Estét. Holnap. Csomagolj. *csak ennyit mond, majd már kint is terem az ajtón, és távozik, szobájába, mert későre jár, de tényleg.*

Vendég

*Nem reagál az idegességére, csak némileg hidegebb hangon szólal meg ismét.* - Csak próbálom tisztán látni a dolgokat. Tudod, nem mindennap rúgják rám az ajtómat azzal, hogy a barátnőm talán halálos veszélyben van. ~Az egyetlen ember, aki valaha számított nekem.~ *A végét természetesen már magában teszi hozzá, majd feláll, és kinéz az ablakon.* - Most elmész, veszel be álombájitalt, és alszol, mert ha így, tiszta idegesen indulunk el, abból semmi jó nem fog kisülni. Nem szükséges, hogy elkapjanak, vagy még rosszabb. Holnap reggel gyere vissza, kijárási tilalom végén. Addigra kieszelünk valamit. de most... menj el... kérlek. *Kipréseli magából az utolsó mondatot is, és nem néz föl, magába roskadt, ha úgy tetszik. Megvárja, míg Zakariás távozik, majd lefekszik az ágyba, és ő még sokáig nem alszik.*

Tárgy: Re: Tibeti macska háló Szomb. Júl. 18, 2009 7:49 pm

-Hogy mit csináljunk? *krédez vissza kissé idegesen, letéve a poharat a földre, de azért végighallgatja a fiú szavait, és hagyja, had foglalja össze, ha annyira akarja.* -Pontosan. Mostmár jobb? Összefoglaltad. Remek. És ha a tanároknak szól, az nem jelenti, hogy nincs veszve minden. Csak egy olyan erős ember, mint Jericho, talán tud sereget szerezni, és megmentő alakulatot küldeni, vagy értekezhet a mágiaügyi minisztériummal, vagy nem tudom. *találgat, aztán hallja, ahogyan Dean kezéből koppan a bot, a földre esik le, és a fiú a hajába túr. Csak ül ott és a hajába túr, és csak figyeli, ahogyan mit is akar csinálni a fiú. Láthatóan semmit.* -Ennyi? *kérdezi Zakariás, majd idegesen felpattan.* -Ha nem akarsz kezdeményezni, akkor csak ennyit tudok kérdezni. Jössz, vagy maradsz és siránkozol? *kérdezi idegesen, ahrci láztól égő, dacos tekintettel, tettrekészen, Kászon egyelőre ül a helyén feszesen.*