Ördögrája háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Myistra Doarden
2. Mae Love
3. Marjaana Edita Darkov
4. Caroline Peony

A szoba lakói - bal oldal:
1. Katherine Mary Black
2. Leia Sovo
3. Deila J. Pear
4. Magdalena Kristina

Vendég

*Mila még mindig az ágyán fetreng. Párnáját magához szoritja, ami kellemesen hideg, igy arcához nyomja. Mjad szép lasan elszenderedik. Álmából 4 kopogás ébreszti fel.*
-Ki a fene az ilyenkor? - *morogja magában, majd kikiabál az ajtón:*
-Alszok! Hagyj békén! - *kiált ki a folyosóra a lány és reméli, hogy meg is hallja a nem kivánt vendég. Mjad eszébe jut egy ember, akit esetleg látna.*
-Ha nem Marcus vagy, akkor tűnj el! - *teszi hozzá a "Hagyj békén" kiáltáshoz. Majd felül az ágyon. Izgatottan vár, hiszen a fiú múltkor is etájban toppant be. Igaz, akkor nem hozzá jött. De hátha. Majd eszébe jut Dominic, akinek elvileg estére kéne hoznia a büntetőmunkát. Ha esetleg ő az, akkor nem jönne be a szobájába, csak becsúsztatná az ajtaja alatt a leckéjét. Igy Mila egyre hevesebben verdeső szivvel várja, hogy kitárul-e az ajtó, vagy léptek kopogása halkul majd az ajtajától távol.*

Vendég

*A mai napja eléggé mozgalmas volt. Még bájitalt is kotyvasztott, tehát ideje pihennie egy kicsit. Viszont ezt a pihenést nem úgy képzelte el, hogy a szobájában fekszik majd az ágyon, hanem inkább egy jóbarát közelében. Így hát gyorsan átöltözik, rendbe teszi a haját, majd megindul felfelé, a harmadikra, abban a reményben, hogy Milát a szobájában találja majd. Most egyébként egy terepszínű nadrágot visel és egy fekete színű pólót. Ahogy felér a harmadikra, megkeresi azt a szobát, ahol már járt. De szerencsétlenségére ez nem megy olyan könnyen, mint ahogy azt a fiú elképzelte, tehát egy kis séta után megpillantja a lány nevét. *
~ Na végre megvagy. ~ *gondolja, majd odasétál a ajtóhoz, kopogtat négyszer és vár. Hátát nekiveti a falnak és kezeit keresztbe teszi. Magyarul kényelembe helyezi magát a folyosón. *

Vendég

*Mila ér fel a Harmadik emeltre és a szobája fel éveszi az irányt. Reggel hallotta, hogy szobatársai hármas randit szerveznek -~Édesem! Micsoda gáz!~ -igy egyedül lehet a szobájában, nyugta lesz a vihogó lányoktól. Ez lehet, hogy Mila jellemének tudható be, de lehet, hogy egyszerűen a lányok nem akartak közeledni hozzá, de sohasem jött jól ki a szobatársaival. Igy elég kevés időt tölt a szobájában. Illetve csak akkor van bent, ha egyedül lehet. Mint most. Be is nyit a szobájába és egy halom ruha fogadja.*
-Jesszus - *motyogja és arrébb rúg egy melltartót. Biztosn a lányok készültek a randijukra.*
-Azért összepakolhattak volna - *morogja Mila. Megfogja a ruhákat és feldobja az egyik emeletes ágy tetejére.*
-Oké. Akkor irjuk meg azt a házit, amit az a nyomorék tönkretett - *morogja és lezuttyan az ágyára. De persze semmi kedve házit irni. Igy magához szoritja a párnáját és álmodozni kezd.*

Vendég

*Mila lassan kinyitja a szemét és felnéz a plafonra. Nem igazán tudja, hogy hol van és hogy hány óra van, de most nem is nagyon érdekli. Lassaú mozdulattal kimászik az ágyból és az órájára néz. Kicsit meglepődik, hiszen elég korán kelt. Még két órája van az első órájáig. A szobatársai még alszanak,a így lassú léptekkel megindul a fürdőszoba irányába. Gyorsan lezuhanyzik és megmossa a haját, majd egy apró kis praktikus bűbájjal megszárítja és be is állítja hosszú, fekete, göndör haját. Egy fekete topot vesz fel, elég kivágott dekoltázzsal és egy piros hosszúujjú inget vesz fel rá, valamint egy fekete farmert. Egy magassarkú cipőt választ ma ki magának. Bepakol a táskájába, a szükséges könyveit a mára és a házidolgozatait is. Mjad halkan elhagyja a szobát, hogy reggelizzen valamit, mielőtt még megy az első órájára. hiszen bőven van ideje, még több, mint egy órája van. Halkan becsukja az ajtót és eltűnik a harmadik emelet folyosóin.*

Vendég

- Mi? Bezártad az ajtót? *ezek szerint a fiú, ha akart volna se tudott volna elmenni a szobából. Viszont ahogy tovább simogatja a lány, lassan valami szuszogást hall. *
~ Csak nem elaludt? ~ *teszi fel magában a kérdést, majd a lányra néz és bizony a szép, sötétbarna szemek most lecsukódtak. *
- Nem erről volt szó. *mondja mosolyogva, majd lassan feláll és közben óvatosan tartja a lányt is, nehogy felébredjen, majd felemeli és beteszi normálisan az ágyába. Utána betakargatja szépen, azt az kell, majd egy csókot ad a homlokára és utána megsimogatja az arcát. *
- Aludj jól te gaz csábító. *mondja mosolyogva, majd az ajtóhoz lép. Azt sajnos nem tudja, hogy a kulcs merre is lehet, valószínűleg a lánynál, de őt most nem akarja felkelteni. Így tehát előveszi a pálcáját, majd halkan suttogja. *
- Alohomora… *minek hatására az ajtó halkan kitárul. Kilép az ajtón, majd még egyszer visszales a lányra. Arcán ismét egy apró mosoly fut át, de nem nézelődik sokáig, becsukja az ajtót, majd elindul a folyosón. *
~ Még szerencse, hogy a szobatársai nem most akartak bemenni. ~ *gondolja és bizony a második emeletig, a szobájáig meg sem áll. Gondolatai természetesen a mai napon járnak, főleg Milán és ezen a furcsa kapcsolaton. *

Vendég

*Mila szeme lassan lecsúkódik, de még nem alszik el. Marcus kérésre nem reagál semmit, de mikor a fiú kijelenti, hogy nincs ott senki, elvigyorodik.*
-Bezártam az ajtót-*mondja álmatagon. Mjad magához szoritja Marcus karját és lassan elalszik.*

Vendég

- Hogy én? Számító? Na ne mondd. Amúgy is, nem lehetsz velem ilyen kegyetlen, segíthetnél ennyit igazán. *mondja vigyorogva a lánynak, majd amikor Mila a vállának dől, automatikusan elkezdi simogatni. *
- Álmos? Akkor ha gondolod, pihenj le és majd találkozunk holnap. *mondja és közben körbenéz ismét a szobában. *
- Furcsa, hogy még mindig egyedül vagy és sehol egy szobatárs. Pedig már elég régóta itt vagyunk… *mondja és közben azért néha a lánykára pillant. *

Vendég

*Mila látja, hogy Marcus habozik, majd megfordul és odalép hozzá. A lány örül, szeme fel is csillan majd követi a srácot az ágyra. Mikor Marcus a felsőbb éves átkokról kérdezi Milát, a lány összevonja a szemöldökét.*
-Kis számitó! - *böki oldalba nevetve a fiút.*
-Nem. Várd ki a sorodat, mig megtanulod! - *ölti ki gyerekesen a fiúra a nyelvét és tovább nevet, majd elnyom egy ásitást és a fiú vállának dől*
-Álmos vagyok... -*motyogja a lány.*

Vendég

*Úgy tűnik, hogy a lány még se akad ki, inkább csöndbe burkolózik és úgy hallgatja végig a fiút. Elég kevés ember van, aki így vissza tudja fogni magát, ahelyett, hogy rögtön átkozódna. Ha Mila átkozná meg Marcust, nem valószínű, hogy a hatás csak 10 percig tartana, ahogy a fiúnál. Még elsős, így sajnos nem tudja sokáig fent tartani az átkokat. Na de sebaj, ma megúszta a lány átkát és remélhetőleg máskor is meg fogja.
Elindul az ajtó felé és már lépne ki a folyosóra, amikor Mila mondja, hogy még maradjon. A párnát eldobja, majd megindul a fiú felé. *
- Rendben, maradok, de már nem sokáig. Lassan majd érvénybe lép a kijárási tilalom… *mondja, majd közelebb megy a lányhoz, ismét megsimogatja az arcát, majd megfogja kezét és visszahúzza az ágyra. *
- Egyébként nincs kedved valamikor megtanítani pár felsőbb éves varázslatot? Tudod, ki szeretnék tűnni a többiek közül és mivel te harmadikos vagy… *a lány biztos érti, hogy mire is céloz Marcus. Most nem akar másról beszélni, épp ezért tereli most a témát. *

Vendég

*Igen. Marcus valóban bunkó volt. Vagy csak Mila kicsit érézkeny. amit nem nagyon lehet elképzelni a lányról. De akit közel enged a szivéhez, azt nagyon közel engedi és érzékenyebb is lesz az illető szavaira. Igy most amit Marcus mondott és tett nagyon sziven ütötték a lányt. De nem szól közbe, hallgatja a fiút és érzi az ölelést is a derekán. Jól esik neki és le is hunyja a szemét. De a hang és az ölelés megszűnik, majd lépteket hall a lány. Mila kinyitja a szemét és meglátja a fiút az ajtónál. Elhajitja az párnát és feláll.*
-Kérlek ne menj el - *suttogja a lány és egy tétova lépést tesz a fiú felé. Mjad egy apró mosolyt küld neki.*
-Szeretném, ha még maradnál... -*motyogja, majd ismét egy lépést tesz Marcus felé.*

Vendég

*A lány úgy tűnik, hogy megsértődött, ahogy ez várható is volt. Marcus nem akart bunkó lenni, egy csöppet sem, de vannak dolgok, amikért ő is harap. Felül, a lányra pillant, majd halkan mondja. *
- Tudom… *mást nem is mondd, inkább figyeli, ahogy a feketeség az ágy szélére ül, majd pedig a párnáját magához szorítja. Halk sóhaj és lassan közelebb csúszik a lányhoz és hátulról átkarolja, majd egy apró csókot lehet a lány nyakára. *
- Ne haragudj rám ezért, de vannak dolgok, amiket nem érthetsz. Az életem eddig nem volt egy álom, nem voltam elkényeztetve. Én csak egy szegény srác vagyok, akinek a legjobb dolog az életében az volt, hogy felvették ide. *halkan beszél és folyamatosan karjaiba tartja a lányt. *
- Tudod, a szüleim nem úgy bántak velem, ahogy kellett volna. De nem akarok még erről beszélni. Majd egyszer többet is elárulok az életemről, de még nem szeretném, remélem, hogy megérted. *többet felesleges mondania. Inkább elengedi a lányt, feláll és megindul az ajtó felé. *
- De szerintem én most távozom. Nem akartalak megbántani… *mondja és keze már a kilincsen van. Még visszanéz a lányra, de nem tudja, hogy menjen-e vagy maradjon. Majd Mila elmondja, hogy mit is szeretne.*

Vendég

*Mila felfogja, hogy Marcus nem valami romantikus tipus. És ez nem is hiányzik neki. hiszen az ő titkos kis kapcsolatukba úgysem a romantika lesz a fő dolog, hanem inkább, hogy jól érezzék magukat - meg egymást. Mikor elkezdi ütögetni a párnával, a csókra nem marad ideje, mert Marcus lelöki magáról és Mila a fiú mellé huppan az ágyra. Látszik a fiún, hogy bizony elég komolyan gondolja a párnás szitut. Mila felvonja a szemöldökét és kérdő néz a fiúra.*
-Nyugi, nem akartalak megfojtani - *morogja a lány. Majd felül és a párnája után kap. Magához öleli és csendben az ágy szélére kúszik, majd leül, szinte háttal a fiúnak és nem szólal meg. rosszul esett neki, hogy a srác ilyen komolyan "rászólt". De nem tudhatja, hogy miért.*

Vendég

- Szerinted ki tud neked ellenállni? Na jó, ha akarnék, akkor én tudnék, de minek? Hiszen fiatal vagyok még és mindig jól jön egy olyan ismerős, aki harmadikos, na meg nem tűnsz butának se. *mondja vigyorogva és persze nem gondolja ám komolyan. Nem azért megy bele ebbe a játékba a lánnyal, mert bizony Mila még sokat segíthet neki a következő években, na meg a tanulmányokban, hanem azért is, mert sikerült megkedvelnie. *
- Hát… a romantika az valóban távol áll tőlem. De ez nem azt jelenti, hogy soha az életben nem adnék rózsát annak, akit sikerül megszeretnem. Csupán csak nem viszem túlzásba a dolgot… *mondjuk Marcus életében még nem volt olyan lány, aki virágot kapott tőle, sőt, komoly kapcsolatai se igen voltak, de ez a családja miatt is volt. Erről viszont nem most fog mesélni a lánynak, elrontaná vele az egész hangulatot. Máskor is lesz idejük még beszélgetni. Közben a lány kicsit megsértődik a fiú szavain, na persze félreértés miatt. Ez sokszor előfordul a másik nemnél, de ez már meg se lepi Marcust. Ekkor a lány elkezdi ütögetni a pálcájával, ami igen muris jelenet, még a fiú is nevet rajta, viszont elkapja a lány kezét. *
- Na, most már elég volt. *mondja és amikor a lány ráül, átkarolja. Viszont a párnára nem számított. Hírtelen megfeszülnek izmai, elkapja a lány kezét, kicsit erősebben is, mint szeretné, majd lelöki magáról, természetesen az ágyra, hogy Mila meg ne üsse magát. Felül, majd igen komoly tekintettel néz a lányra. *
- Ezt még egyszer meg ne próbáld! *jelenti ki és látszik rajta, hogy nagyon is komolyan gondolja azt, amit mondd. Nem magyarázkodik, nem adja tudtára a lánynak, hogy ez neki miért nem volt humoros, majd talán egyszer Mila is megért mindent, de az a nap még messze van. *

Vendég

*Bizony jól tette Marcus, hogy nem pofozta meg a lányt, hiszen akkor Mila eléggé kiakadt volna és bizony ő is a pálcájáért kapkodott volna, ami kéznél van - az ágy melletti kis éjjeli szekrényen. Hiszen végül is Mila ágyán vannak, ami a fiúnak lehet, hogy még nem esett le. De ez van, nem is kell tudnia, hogy bizony a pálcája kéznél van, ha esetleg "rossz" lenne és Milának szüksége lenne rá. Mila érzi, hogy Marcus kedveli sés vonzónak találja, aminek csak örül. Nem sok fiú utd ellenállni neki és ezt a lány is tudja - na és persze ki is használja néha. Mint például most is. De örül, hogy Marcus nem sértődik meg rajta és ő is ugyanúgy gondolkodik, mint a lány. Érzi ,hogy Marcus keményen tartja, tudja, hogy nem engedné el, ha esetleg szabadulni akarna. De Milának semmi kedve most kimászni, kibontakozni ebből a kényelmes testtartásból, élvezi a fiú közelségét, a kezét a testén é hogy szinte érzi Marcus lehelletét az arcán. A kijelentésre Mila elvigyorodik és felvonja a szemöldökét - kérdően.*
-Nem tudsz nekem ellenállni? Nocsak - *mondja és tetteti a meglepődöttet. Hiszen tisztába van vele, hogy Marcus nem tud neki ellenállni, ez a szemén is látszik.*
-Ahogy hallom nem vagy valami romantikus fiú - *mondja Mila olyan hangon, mintha megszidná a srácot. Aztán elneveti magát.*
-ami csak jó, mert utálom a csöpögős dolgokat - *kacsint a srácra, majd ráül a hasára és végigsimit a mellkasán.*
-Mi az, hogy félnél, hogy mutogatnának ránk? Szégyellnél? Mi? - *kérdezi Mila kissé sértődött hangon ,felkapja a párnáját és ütni kezdi vele a fiút. Persze Marcusnak ez nem fáj - hogyan is fájhatna. De azért vicces a szituáció. Aztán három ütés után, Mila rászoritja Marcus arcára a párnát. De csak pár másodpercig. Utána leveszi, majd közel hajol a fiúhoz és ismét apró puszit lehel a fiú szájára. Amit egy csók követ.*

Vendég

*Úgy tűnik, hogy a fiú jól tette, hogy megcsókolta a lányt. Nem kap pofont ő se, na meg az is borzasztó lenne, ha ő ütne meg egy lányt. Nem, ő nem olyan. Ha gondja van valakivel, akkor azt inkább a pálcájával rendezi le, de még csak véletlenül se piszkolná be a kezét egy ilyen dologgal. Akkor aztán annyi lenne a férfiasságának. Na de Milának nem kell semmi ilyentől se tartania, hiszen gyönyörű és Marcus nagyon is kedvel a lányt. Ő se tervez semmi komolyat se, még valahogy senkivel se. Ezért is esik jól neki, hogy a lány is hasonlóan gondolja, tehát a csókokért nem vár semmit se. Tehát nem kell romantikusnak lenni, meg kézen fogva sétálniuk, de néha még is mindketten megkaphatják azt, amire vágynak, egy kis szenvedélyt.
A fiú hagyja, hogy a lány végigsimítson rajta, majd az ölelésben szorosan tartja kezei között a törékeny testet. *
- Igen, nagyonis élvezem. Tudod, nem akarok én se semmi komolyat, de neked még se tudok ellenállni. *mondja, majd egy apró puszit ad a lány fejére, azaz pontosabban a hajára, hiszen ölelik egymást. Viszont Mila úgy néz ki, hogy valami nagyon fontosat akar mondani, mivel nagyon komolyan Marcus szemébe néz. *
- Tudom, legalábbis nagyon remélem. Nekem se kell még komoly kapcsolat. Nincs kedvem romantikázni, virágot venni, kézen fogva mászkálni, hogy mindenki újjal mutogasson ránk, hogy nézd már, egy újabb pár. Na meg a féltékenykedéseket se akarom. *páran bizony hisztiznének, főleg Clare, akit Marcus nem így csókolt, sőt, nem viszonozta a csókját. Hogy miért nem? Mert tudja, hogy az már következményekkel járt volna, tehát a lány egy kapcsolatra vágyott volna, amit a fiú nem tud, nem akar megadni neki. *
- Szóval ha jól értem Mila, akkor arra akarsz kilyukadni, hogy néha bújjunk el a világ elől, éljük ki vágyainkat, miközben mindenki előtt úgy viselkedünk, mint két barát? Mert ha ez a helyzet, akkor én nagyon örülnék neki… hiszen olyan csábító vagy… *mondja, majd ekkor hírtelen le lesz döntve. Elmosolyodik, továbbra is karolja a lányt, majd közben végigsimít annak fekete tincsein. Ezt a simogatást nem hagyja abba, hanem folytatja, hiszen tudja, mindenkinek jól esik néha egy kis kedvesség, biztosan a lány is így van vele, még ha másoknak olyan keménynek is mutatja magát. *

Vendég

*Mila a szájra puszi után csak vár. Legszivesebben lehunyná a szemét és úgy várná, mit reagál a fiú, de nem teszi. Legbelül van egy féleme, hogy Marcus egy pofon kiséretében kisiet a szobájából, de beveti csábos pillantását és szinte látja a fiú szemében növekvő tüzet. Marcus végigsimit Mila kezén, majd lekapja. Igen, ezt lekapásnak lehet nevezni, hiszen Marcus elég gyorsan közelitett Mila felé. És persze a lány sem volt rest. Egyből viszonozta a fiú hevességét. A fiú nyaka köré fonta karjait és szorosan magához húzta és ő is közelebb húzódott hozzá. Testük egymásnak simul és úgy élvezik a kis játékot, melyet nyelveikkel játszanak. Mila érzi, hogy a fiú átveszi az irányitás szerepét. És nem is bánja, hiszen a srác - annak ellenére, hogy kb. 2 év van közöttük - roppantul jól smárol. Mila el is veszti időérzékét na meg minden érzékét. Beletúr a fiú hajába, majd az arcát simitja végig és a mellkasát. Mikor ajkuk elválik, és a játékot abbahagyják Mila csillogó szemmel, szenvedélyesen néz a fiúra. Kezei még mindig Marcus nyakán vannak, szorosan tartva a fiút, közel magához. A fiú kérdésre titokzatosan elmosolyodik.*
-Nos, a csókodból úgy éreztem, hogy Te is szereted az efféle játékokat! - *kacsint a srácra és megsimitja az arcát. Mjad kicsit szorosabban átöleli és mélyen a szemébe néz.*
-Marcus! tudnod kell, hogy én nem akarok tőled semmi komolyat. De nem is játszadozni szeretnék veled. Vagyis nem olyan értelemben - *mondja komolyan Mila, majd a végén titokzatosan elmosolyodik, rákacsint a srácra, majd ledönti az ágyra. *

Vendég

*Amikor megsimítja a lány arcát, figyeli Mila minden mozdulatát és bizony a lány úgy reagál, ahogy azt ő várta. Behunyja szemeit és élvezi az érintést. De nem akar most többet, így inkább visszasétál a lány ágyához és úgy látszik, hogy a lányka is követi. *
- Sértésnek? Dehogy veszem. Tudom, túl öreg vagy hozzám. *mondja vigyorogva, majd amikor a lány az állához ér, majd maga felé fordítja a fiú fejét, akkor Marcus egy picit meglepődik. Ezüstös szemeivel a lány szemeit nézi, majd ismét végigsimít a lány kezén, azon, amelyik most őt érinti. *
- Biztos vagy benne Mila? *teszi fel a nagy kérdés a lánynak, majd amikor megkapja a szájrapuszit, ő se tudja tovább visszafogni magát. Marcus minden tőle telhetőt megtett, de ez már több a soknál. Elkapja a lány kezét, közelebb húzza magához, majd másik kezét a lány nyaka köré fonja, majd talán túl gyorsan is közelít a lányhoz. Most nem a romantika a cél, hanem a szenvedély. Ajkaik összeérnek és a puha nyelvek vad játékba kezdenek. A fiú élvezi ezt a játékot és néha meg-megállítja a lányt, hogy ne siessen úgy, szeret ő maga irányítani. Majd miután a csók véget ért, magához húzza a lányt, megöleli mindkét kezével és halkan a fülébe súgja. *
- Tudtam, hogy szereted a veszélyes játékokat, de biztos vagy benne, hogy ehhez én vagyok a legjobb partner? *még mindig nem engedi el a lányt, élvezi az ölelést, amit már rég nem kapott meg. Őszintén szólva, szinte soha, senki nem ölelte meg a fiút, tehát most nem meglepő, hogy nem engedi el Milát, legalábbis még egy rövid ideig biztos nem. *

Vendég

*Mila figyeli a fiút, még mindig mélyen a szemébe néz. Mikor Marcus végigsimit az arcán, egy pillanatra becsukja a szemét és élvezi az értinést, amitől megbizsereg a bőre. Majd Marcus ott hagyja és az ágyhoz sétál. Mila elmosolyodik és a fiú után sétál, majd leül mellé.*
-Én sem akarok többet tőled, mint barát. És ezt ne vedd sértésnek - szögezi le Mila azt, amit gondol. Soha nem gondolt Marcusra úgy, mint egy pár. Hanem mint egy barát. Esetleg kis kaland. De mivel Marcus nem úgy reagált Mila közeledésére, mint ahogy azt a lány várta, igy kissé csalódottan, de elfogadja, hogy Marcusnak eszébe sem jutott egy kis kaland. Nem úgy néz Milára, mint akivel esetleg ősszejárnának esténként vagy hasonló. amit a lány sajnál, mert ő igazán élvezné. Mikor a fiú lehajta a fejét, Mila elgondolkozik. Mjad megfogja Marcus állát, felemeli a fejét és "kényszeriti" a fiút, hogy a szemébe nézzen.*
-Nem fog megromlani a barátságunk! - *kacsint a fiúra Mila mosolyogva.*
-De azért szeretnék valamit kipróbálni... -*suttogja titokzatos hangon, majd lehunyja a szemét és ad egy szájra puszit Marcus ajkára. Mjad kissé hátrébb húzódik, de nem teljesen. Vár, hogy a fiú viszonozza-e, esetleg folytatja-e játékát.*

Vendég

- A lány jó hallgatóközönség és Marcus is örül neki, hogy nem vágnak a szavába. Mondjuk Milával eddig se volt ilyen probléma, ezért is kedvelte meg a lányt és most ezért fordult hozzá. *
- Hát gondolom, hogy neked is volt, hiszen nagyon csinos vagy és még jó fej is. *mondja egy kedves mosollyal, majd végigsimít a lány arcán. *
- Tudom Mila, hogy nem vagyok az. Éppen azt mondom, hogy ha én is olyan bunkó lennék, mint oly sokan ebben a suliban, akkor minden könnyebb lenne. Nem akarnának a lányok velem lenni, hanem félnének tőlem vagy tartanának. Vagy én nekem kéne úgy felfognom a dolgot, hogy minél több ereklyét gyűjthetek. De nem, én vagyok olyan hülye, hogy magamat adom… *magyarázza tovább eddigi szavait, majd amikor a lány megfogja a kezét, akkor kicsit megszorítja és csak néz továbbra is a másik szemeibe. *
- Nagyon kedvellek téged, ezt te is tudod, de nem akarom elrontani a barátságunkat. *ismét egy lány, akinek ezt kell mondania. Még mindig nem tudja, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Ha összejönne Milával vagy sem. Mondjuk akkor a kicsik biztosan békén hagyná, tehát nyugta lenne, de nem fogja kihasználni a lányt. Tehát lassan elengedi a kezét, majd visszamegy a lány ágyához és ismét leül rá. Kezeit lábaira támasztja, majd fejét lehajtja, úgy néz maga elé. Látszik rajta, hogy nem tudja, hogy mit is akar valójában.*

//fagy//

Vendég

*Mila szemével követi Marcust és közben meg is nézi a srácot és elnyom egy mosolyt. Majd lassan becsukja az ajtót és ott marad az ajtónál. Marcus leteszi a tálcát, leül pont Mila ágyára, majd beszélni kezd. Csak úgy ömlenek belőle a szavak. Mila hallgatja a fiút, csak őt nézi és valóban figyel rá. Még mindig az ajtót fogja és halkan egy apró mozdulattal elforditja a kulcsot a zárban. De reméli, hogy Marcus ezt nem vette észre. Egy apró pillantást vet a szendvicsek felé, mert gyomra már kivánja és az illat is betölti a szobát, de tudja, hogy most undoritó dolog lenne enni. Igy elnyomja a gyomra korgását, lenyeli az összegyűlt nyálát és ismét Marcusra össpontosit. tudja, hogy milyen lehet a fiúnak, vele is volt ilyen ,csak forditott esetben. Bár, valljuk be, Mila mindig hülyitette a fiúkat. És volt aki elhitte, hogy Mila bizony szereti és akar valamit tőle. Marcus lassan befejezi a mondókáját, az utolsó mondatot szinte suttogja és Milához sétál. Ezt a lány vehetné célzásnak is. De nem veszi. Elmosolyodik és lenéz a cipőjére. Mjad ismét vissza a srácra.*
-Tudom, hogy mit érzel. Velem is volt már ilyen - *mondja, bár azt nem teszi hozzá, hogy a srácnak volt oka azt hinni., hogy lehet valami Milával. Tekintetük ismét találkozik és Mila egy lépéssel közelebb lép a sráchoz.*
-Nem vagy tapló - *suttogja Mila mélyen Marcus szemébe nézve. Az arca nem mosolyog, csak a szeme. Az orruk szinte összeér, bár Marcus majdnem egy fejjel magasabb, mint a lány igy fel kell néznie rá.*
-El is hiszem, hogy sok lány nem csak barátként tekint rád -*kacsint a srácra, majd megfogja a fiú kezét. ehhez a mozdulathoz egy titokzatos, csábos mosolyt küld a fiúnak, de nem forditja el a tekintetét.*

Vendég

*Amikor az ajtóhoz lép, Mila kinyitja előtte, tehát bemehet. Lassan lépked be, majd körbenéz. Szerencsére egy szobatárs sincs jelen pillanatban bent, tehát nyugodtan tudnak beszélgetni. Leteszi az egyik asztalra a tálcát, majd leül az egyik ablak melletti ágyra. Nem tudja, hogy melyik lehet Miláé, de ha rossz helyre ült, akkor a lány majd úgy is szól neki. *
- Szerencsés? Inkább én vagyok a szerencsétlen. Szegény lány, mióta meglátott és ahányszor találkoztunk, mindig próbálkozik… de én mondtam neki, hogy nem akarok még kapcsolatot. Viszont tartom annyira, hogy ne játszak az érzéseivel. Ezért nem tettem semmit, amikor közelített, inkább távol tartottam magamtól. Nem tudom érted-e, bár gondolom most hülyének nézel… *elég hamar belekezd a mondókájába, azaz pontosan akkor, amikor az ajtó becsukódik. Valahogy csak úgy áramlanak kifelé ezek a szavak. *
- Na és az a lényeg, hogy egyik nap a vízesésnél voltunk, bementünk egy picit és tudod, mint egy baráttal, lefröcsköltem. Erre ő fellökött, megölelt és lekapott, aztán meg sírva elrohant. Még jó, hogy utolértem. *folytatja, majd kis szünet, a lányra néz és utána beszél tovább. *
- Megöleltem és megmondtam neki, hogy nem akarok vele játszani, nem akarom megbántani, de értse meg, hogy nekem ez még nem megy… talán azért, mert nem ő az, akire igazán vágyom… *fejezi be végül a történetet, majd az utolsó mondatot már kicsit halkabban mondja ki. A lányra pillant ismét, majd felkel és lassan odasétál Milához. *
- Meg tudod érteni az én problémámat? Egyszerűen már annyira unom, hogy egy csomó lány, akivel barátkoznék, másképp tekint rám. Talán nekem is egy taplónak kellene lennem? Akkor minden jobb lenne? *kérdi és bizony szemeit le se veszi a lányról. Őszínte választ várt és azért fordult Milához, mert ő csak tud neki valamit segíteni… ha meg nem, akkor legalább meghallgatta valaki, ami valahogy könnyített Marcuson.*

Vendég

*Mila pillantása találkozik a fiúéval. Marcus megbocsájt neki, bár Milának fogalma sincs, hogy miért kért bocsánatot, hiszen Marcus állt rossz helyen. A lány sem ismerné be, hogy ő volt a hibás. Pedig igen, hiszen Marcus csak az ajtóban állt és kopogott. De hát ez van. Úgy látszik ebben hasonlitanak. Hogy miért is kopogtatott be hozzá a fiú, ezen Mila kicsit meglepődik. Látszik is rajta. Szeme kicsit kigúvad és felvonja az egyik szemöldökét.*
~Nos, akkor mégsem azért jött, mert hiányoztam neki~*gondolja a lány egy kissé csalódottan. Majd elvigyorodik.*
-Szóval nőügy. Ki a szerencsés? - *kérdezi vigyorogva és követi Marcust. Az ajtóhoz lép és kinyitja előtte, jelezve, van kedve beszélgetni a sráccal. És ofkorz szivesen segit is neki. Főleg, hogyha ismeri a leányzót.*

Vendég

*Már pár lépéssel eltávolodott a lánytól, amikor érzi, hogy egyik kezét elkapja Mila és megállítja. Marcus megáll, mély levegő, kifúj. Próbál lenyugodni, mert tisztában van vele, hogy most nem a lány volt a hibás, de ezt akkor se ismerné be. Tehát eleget tesz a lány kérésének, szembefordul vele és szürke szemeit a sötétbarna íriszekbe fúrja. *
- Jó, nincs semmi gond… *mondja, majd tovább fürkészi a lányt és a kérdés hallatán megrántja vállait. *
- Csak megláttam a nevedet az egyik szoba ajtaján és gondoltam beszélhetnék. Nem értek pár dolgot és mivel te nőből vagy, hát ha tudnál segíteni. Tudod, egy lányról van szó… *mondja, majd lassan elengedi a lány kezét és elindul a tálca felé. Megfogja és utána a lányra pillant. *
- Szóval van még kedved beszélgetni? Ígérem, nem eszem meg a szendvicsedet. *mondja és most egy apró mosoly is megjelenik az arcán. A mai nap valahogy nem mosolygott túl sokat, de most már kezd jobb kedve lenni. Lehet, hogy ez azért van, mert ismét látja Milát, de nem biztos, ezt soha nem lehet tudni.*

Vendég

*Mila furcsállja, ahogy a srác rákiált. Majd mikor megtudja, hogy igazából rá várt, szélesen elmosolyodik. A szendvicsekre néz a földön, majd egy pálcamozdulattal eltünteti őket. *
~Milyen kedves. Biztos hiányoztam neki. fura ez a srác. De jó fej~*gondolja Mila. De úgy látszik Marcus már véleményen van, mert felhúzza az orrát megsértődik és elindul a folyosón, hátat forditva Milának. Mila egy pillanatra felvonja a szemöldökét és mereven áll, figyeli a fiú lépteit. Mjad mikor rájön, hogy Marcus épp menni készül, kissé megijed, mert bizony örülne a fiú társaságának. Sokkal sizvesebben lenne vele, minthogy tanuljon. Egy apró bűbájjal a tálcát a levegőbe röpteti és ott stabilizálja., Majd Marcus után siet, elkapja a srác kezét és visszahúzza, majd maga felé forditja.*
-Hé! Ne haragudj! - *néz mélyen a szemébe a srácnak, majd egy szégyenlős mosolyt nyom el.*
-Miért kerestél? - *kérdezi, hiszen kiváncsi, hogy Marcus mit akart tőle. A kezét még mindig fogja, de nem veszi észre, csak Marcus szemébe néz és várja a választ.*

Vendég

*Ahogy ácsorog az ajtó előtt, eltelik egy perc, majd még egy és lassan körülbelül öt perce áll Mila ajtaja előtt. Viszont amikor már pont adná fel a reményt, megpillantja a lányt, méghozzá úgy, hogy éppen belé rohannak. Egy darabig csak pislog, de aztán meg is szólal. *
- Nem tudnál figyelni? *csak ennyit kérdez, de ekkor veszi észre Milát. Rögtön el is mosolyodik, majd a lány után kap, még mielőtt ő is elesne. A szendvicseket ő nem sajnálja, hiszen nem éhes, de azért a kérdés hallatán igen csak furcsán néz a leányzóra. *
- Hogy én mit keresek itt? Azt hittem, hogy bent vagy a szobádban és gondoltam beszélhetnénk egy kicsit… de lehet, hogy rosszkor kerestelek, bocs, már megyek is… *mondja és most valamiért nem veszi észre a lány arcán, hogy örül Marcusnak. Tehát hátat fordít a fekete hajú lánynak, majd elindul tovább a folyosón, de most céltalanul. *
~ Őt se értem… egyszer tök jó fej, máskor pedig … áhh… ~ *gondolja és kicsit meg is gyorsítja lépteit, úgy halad tovább a folyosón. Lehet, hogy túlreagálta a dolgot, de neki most pár perc akkor is kell, hogy lenyugodjon. Néha ő is tud furcsa lenni, mint bárki más. *