Turul háló

- Nagyszerű, akkor megyünk is. Csak egy pillanat, még felkapok magamra azért valamit. * szalad be a szobába és rövidujjú felsőjére felkap egy barna bördzsekit és már el is indulnak az udvar felé.*

*Sarah szeme ismátfelvillan, majd mohón válaszol.*
-Nagyon jó ötlet, én is gondoltam rá.-*Nagyot bólint fejével, amjd feltápászkodik az igencsak kényelmes fotelből,újra a lány felé fordúl.*
-Viszont már nem érek rá sokáig, van egy elintézetlen ügyem a környéken.....-

- Jah, szerintem is...* bólint, megissza gyümölcslevét, a poharat egy pálcamozdulattal kitisztítja és vissza teszi a helyére. Ha Sarah is végzett az ivással persze az ő poharával is megcsinálja ugyan ezt. Ismét a lány felé fordul*
-Nem lenne kedved ki jönni velem valahova? Most elég szép idő van. Élvezzük ki amíg csak lehet. Lehet, hogy holnap már megint szakadni fog az eső.* kérleli a lányt és magában hálás neki, hogy nem firtatta tovább a Nellondi ugyet.*

*Sarah megérti Karen válászat, kinek kéne hasonló helyzetben akárki is, legalábbis neki biztosan nem, meg aztán sejti azt is, hogy ezzel őt is védeni akrja.Nem csoda hiszen csak rákell nézni, lesüt róla az ártatlanság, csak azt nem tudja senki, hogy mindez csak látszat, vagy talán csak egy pajzs amit saját maga épített fel maga előtt az olyan emberek miatt, akik már nem egyszer tették tönkre az életét, törték össze a szívét, és tépték darabokra az álmait.Talán ezt is elmeséliegyszer majd Keren.nek de még nem érzi felküszltnek nagát arra, hogy ezt is elmondja neki, még az is lehet, hogy elretentené.*~De hát egyszer midnennek eljön az ideje.....~ *Gondolja magában.Kicsit elmerült az elmélkedésben , de hamar észbe kapott és megsólalt.*
-Ez a csajos szórakozás nem hangzik rosszul, talán ránk is férne.....-

- Na, van bennünk valami közös.* mondja az ellentétes vislkedésre célozva. Viszont mikor arra gondol, hogy a lány vele akarna jönni a Sötétnegyedbe, arca megkomolyodik*
-Nem, köszönöm, nem szükséges. És egyébként is, csak pár perc az egész.* igazából, csak nem akarja a lányt bajab keverni. Nem illik ő olyan környékre. Kis kedves, védtelen. Még gonoszság sincs benne, nem úgy mint Karenben. Még a naxis fiú sem jelent elég biztonságot Karen számára ha elkiséri, hát még egy allidonos lány. Nem, szó sem lehet róla! Csak a halált hozná rá!*
- De ha gondolod, majd elmehetünk együtt egy másik alkalommal, mikor én is jobban ráérek. Mondjuk kávézni vagy vásárolni. Tudod ilyen csajos szórakozás.* mondja és egy halvány mosolyt présel ki magából.*

-Ha gonoldo szívesen elkisérlek, hátha jó leszek valamire.Tanács?!hát, ne pont tőlllem!- *Mondja kuncogva. -Én árral sodródó típus vagyok mostanában, valahogy mindnet másképpencsinálok mitn ahogy eddig.-
*Kicsit elgondolkodik ezen, keresi a választ de nem találja, ezért kérdőn pillant Karen-re, reméli megérti a ki nem modnott kérdést.*

* Hangosan felnevet a lány válaszán.* - Alap, hogy ilyen mégegyszer nem fog előfordulni. * mondja még mindig nevetve és elővesz egy bodoz narancslevet, fenekével belöki a hútő ajtót és szabad kezével pedig két pohár után nyúl. Mindketőjüknek tölt és az egyiket átnyújtaja a lánynak. Belekortyol az italba és ő is leül egy fotelbe.*
-Hogy jobban az tulzás. Csak jobban megy az álcázás. Egyébként valamivel tényleg jobban vagyok. Viszont aludni még mostit elég keveset tudok. Valameik nap el kell menjek Nelondba valamilyen szert keresni az álmaimra.* Karentől furcs ez a viselkedés. Hogy ilyen nyiltan és bátran közli az emberre a terveit és problémájit. De Sarahban megbíz. Pedig még csak egyszer találkoztak. Mégis...olyan mintha már évek óta ismernék egymást. *
-Tanács? * keserűen felnevett.*- Ha teheted ne foglalkoz a múltaddal és ne rágd magad értelmetlen dolgokon. Éld az életed kislány és kész!* biztatóan rámosolyog. *
-Egyébként, meg pont te beszélsz? Remekkül nézel ki! Majd kicsattansz! Tanács?* kérdi vigyorogva és egyrészt "vissza dobja a lánynak a labdát."*

-Hát ez peh....pedig csak azért jöttem ide, hogy jól leigyam magam.- *Mondja nevetve Sarah* -De ha már ennyire nem vagy felkészülve a fogadásomra akkor a gyümölcslé is megteszi, viszont ilyen többé ne fordúljon elő.-*Ravaszan Karen-re tekint, eddig a hátamögött lopakodott a konyháig,kinézett magának egy kényelmes széket és letelepedett.*
-És jobban érzed már magad az utóbbi időben?Mikor utoljára találkozutnk te sem voltál túl jó paszban, már ha jól emlékszem....De most remekül nézel ki, adhatnál tanácsokat.-*Kacsint sokatmondóan a lányra.Igazán gyönyörű lenne, ha a sok gond miatt nem keményedett volna meg a tekintete, na meg elis hanyagolta magát, már ráférne egy alapos vásárlas, de neki az csak társoságban megy.*

- Viccelsz?! Dehogy zavarsz!* mondja kedvesen, és követi a lány pillantását* -Az ott? *kérdi a házifeladatra mutatva.* -Semmi, csak egy rakás szar tömeg. Nem zavartál meg semmit.* vidáman rákacsint a lányra.*
- Hát... csendesek. Mivel szinte soha nem találkozunk. Álltalában mindig elkerüljük egymást, de akivel eddig még beszéltem az mind jó fej! És megbízhatók is. És, igen. Ami késik nem múlik.* mosolyodik el ismét és megérinti Sarah sejmes haját. *
-Gyönyörü hajad van! Nem tom mi nem tetszik neked benne!* csóválja meg a fejét majd csak feláll és az ajtó felé sétál.*
-Kérsz valamit inni? Tea? Gyümölcslé? Kávé.... ha még van. * kérdi és a lány válaszára kimegy a közös terembe és elővesz valami italt. Talán a lány is követi. Mindenesetre az ajtót nem zárja be maga után, hogy Sarah hallhassa hangját. A hűtőszerkrényben kutakodva oda szól a lánynak.*
-Bocsi, most erősebb italall nem tudlak megkínálni.

-Szia!Gondoltam meglátogalák, már nagyon rég láttuk egymást.-
*Mosolyogva tekint a lányra csillogó kék szemeivel, majd leül a kínált helyre, végigmérve a szobát.*
-Egyre jobban tetszik a hálótok.*Mondja csilingelő hangon, akárki észreveheti beszédéből, hogy ma tényleg jó a kedve.*
-Milyenek a szobatársaid? Én még nem nagyon ismerkedtem össze az enyémekkel, de ami késik nem múlik.-*Egyre szélesebb a mosoly az arcán miután meglátja a félbehagyott házi feladatot, aztán ismét megszólal.*
-Remélem nem szakítottam félbe semmi fontosat *kuncogja.* -Tudod nem venném a lelkeme ha miattam kapnál rossz jegyet vagy ehhez hasonlót, biztos nem zavarlak?-*Szempilláit meglebegtettve néz fel a lányra, és egy könnyed mozdulattal hátra dobja vörös rakoncátlan fürtjeit, majd kicsit bosszúsan motyog avalmit az orra altt.*
-Nem igaz, hogy ma kezelhetetlen a hajam!.....Talán azért van mert ma én is ilyen vagyok.-

* Karen unottan bámulja az előtte heverő papíron lévő néhány sort. Az átváltoztatás házifeladattal küszködik. De hiábba nézi a lapot, gondolotai folyton máshol járnak. Kitekint az ablakon és egy halvány mosoly jelenik meg arcán. Ma kivételeden szép idő van. Legalább is nem esik az eső és a nap is süt egy kicsit. Legszivesebben kimenne a természetbe, de lelkiismerete nem engedi. *~ Fracba! Még meg kell csináljam ezt a ....!~* Fáradtan sóhajt egyett és újra átfutja az eddigi leírt mondatokat. Alsó ajkát beharapva gondolkozik, aztán hirtelen kapja fel fejét, majd vakar le valamit még a lapra. *- Na, jó! Kész, vége, nem tudom tovább. Ez van, megállt a tudomány..*mondja magának és letesszi a pennát. Ekkor kopoktatást hall és felvont szemöldökkel megy ajtót nyitni. *-Megyek!*ˇ~ Vajon ki lehet az?~* Kinyitja az ajtót és meglepődve látja, hogy egy vörös hajtömeg áll előtte. *
-Szia Sarah! Gyere csak beljebb! Mi járatban? * köszönti mosolyogva és beljebb invitálja. * -Örülök, hogy látlak!* Karen, most tényleg örült a lánynak . Majd szét unta a házi feladt felett a fejét és most legalább talált okot amiért abba hagyja. Bezárja maguk mögött az ajtót és az ágyára mutatva hellye kínálja a lányt, majd ő is leül.*

*Sarah-nak mostanában kissé jobb kedve volt, különösen ma, az okát nem tudta volna megmondani, de igazán boldognak érezte magát.Úgy gondolta még színesebbé teszi napját, ezért fevette az egyik kedvenc piros ruhájat, és arra gondolt, hogy meglátogatja Karent.Már nagyon hiányzott neki a lány, termeszéte, viselkedése és talán a kis köztük lévő hasonlóság miatt is.Mielőtt nekivágott az útnak belekukkantott a felé megcsillanó tükörbe.*
~Hát kihoztam magamból a lehető legtöbbet....ez a piros, nem is tudom mi van velem hiszen soha nem szerettem ezt a színt.~ *Mosolygott magában, majd nagy lendületet vett, és a Turúl háló felé vette az irányt, őszintén remélte, hogy ott találja Karent.Megétkezett az ajtó elé, kopogtatott, majd várta hogy beengedjék.*

*A lány csak megcsóválta a fejét és vissza ült az ágyára. Elfogadta a felé nyújtott csokit. *
-Ohh...Kösziii!!* köszönte meg mosolyogva és mindketőtt el is fogyasztotta. Miután Klau elaludt,fogta magát és elment tussolni, majd pizsomájába öltözve rávetette magát az ágyra és rögtön el is aludt. *

-Várj van 4 csokim azt megesszük és megyünk aludni mert kezdek el fáradni.*Azzal elő vet négy óriási szeletű csokoládét.Azzal kettő szeletet oda nyomot Karen kezébe.Kettőt meg magának tartogatta.De aztán gyorsan ki bontotta és meg ette*-Nyámi ez finom volt.*Mondta majd el ment fogat mosni.Be ugrott az ágyba.Még egy kicsit olvasott de aztán lekapcsolta a lámpát.S pár perc múlva horkolni kezdet.Annak jeléül ,hogy elaludt.Az biztos Karennek sem lesz valami nyugodt éjszakája.*