Turul háló

*Klau elmosolyodott.*-Én?Fáradt?Dehogy!*Ekkor elkezdet ugrálni az üres ágyakon.S amikor az ágyról ágyra ért akkor mondta ,hogy hopp.Klau még ki is bontotta a szép hosszú haját.S csak úgy szált a haja a levegőben.*-Na és te fáradt vagy?*Kérdezte Klau.Majd kifésülte a haját.*-Jaj de éhes vagyok lehet hogy vissza öltözök a ruhámba és lemegyek egy kis ennivalóért mert ki lyukad a gyomrom.*Mondta és megint ugrálni kezdet a halvány kék pizsomájában.*-Te is velem tartasz ?*

*Klau szépen felsétál a harmadik emeletre.Fekete táskája elég nehéznek tűnik.Fekete haja be volt fonva.Farmer szoknyája egy kicsit szűk volt rá.A fehér felsője koszos.S a színes torna cipője pedig büdös volt.Így ért fel.Kinyitotta a szobát.Majd oda ment az ágyához és hanyatt vágódott.Majd megsimogadta Júliát a macskáját.S egy akkorát ásított aközben ,hogy majd nem be kapta az egész szobát.*-Jaj már nem kívánok mást csak egy jókora fürdést és a szép puha ágyikót.*S szépen lassan be ment a fürdőszobába..Majd a pizsijében tért vissza.De ekkor egy cseppet sem volt álmos tele volt energiával.*

//Fagyunk//

*Khm...Egy nem számított kérdés... De hát Belnis mindig válaszol. Szóval, most is ezt teszi.*
- Hát nem hiszem, hogy ismered, de a Nyílóvirágok erdejéből jöttem. Van egy nővérem. Ő híres harcos. Legalábbis a környékünkön... *elmosolyodik, mert nyilvánvaló, hogy Arwen nem ismeri a nővérét.* Ez a hely, egy hegylánccal körülvett terület, melynek a közepén egy tisztás van, aminek szintén a közepén egy tó, mely a vízesésből, táplálkozik. *Majd kezdi mesélni lépésről lépésre a fontosabb dolgokat magáról és családjáról. Kivácsi, hogy vajon Arwen honnét jött és mi is a valódi származása, mert a szemei furcsák. Mintha Belnisé nem lenne az... De Arwené nem színváltós, hanem az egyik zöld, a másik kék.* ~Vajon mitől?~ *Éppen megkérdezné, mikor az órája csörög, hogy ideje lenne tanulni.* ~A francba. Végre itt van a lehető legjobb alkalom és a házi...áhh biztos megérti majd...~ *Reménykedik, majd megszólal.*
- Arwen, ne haragudj, de tanulnom kéne most már. De addig nyugodtan mesélhetsz a családodról és a bájos szemedről. *Mosolyodik el és mutat a sajátjára, amely most barnából szép fokozatosan áttér a zöldre, majd a kékre. Reménykedve, hogy a lány nem fog ettől, majd visszahökkőlni.*

-Áh. Szijja Arwen. Én Belnis vagyok. Nem, nem zavarsz. Nyugodtan leülhetsz. Hogy mit is szeretek? Hátm hogy van szabadtér és nem olyan, mint egy börtön. * Vigyorog el Belnis. Kissé érthetetlen válaszán, amit mondott.*
-Mond csak mióta vagy a suli tagja? ÉS melyik szakra jársz? Én a Belsirionra. *Kezdi mondandóját a lány.*

*Kényelmesen lépett be a szobába, nem is törődve azzal, hogy van-e valaki a szobában. Lehuppan az ágyára és magában gondolkozik a látottakon. Nem minden napi látványban és élményben volt része. Igaz, hogy a leckéjével kéne törődnie, de most nem foglalkozik ezzel. Később is megtudja csinálni.* ~Különben is, nincs sok házim~ *Most felül, hogy le vegye cipőjét, mikor nyikordul valami. Valószínűleg az egyik szobatársa az. ~Te jó ég! Már mióta itt lakok és még mindig nem ismerem egyik szobatársamat se. Nagyszerű...Hát akkor azt hiszem ez egy éppen alkalmas lehetőség.~ *Mosolyogva várja a lányt, hogy vajon mit szól, majd hozzá...*

*Karen a falnak dőlve néz ki a nyitott ablakon.Élvezettel szívja be tüdejébe a friss, tavaszi levegőt. Már nem annyira sápadt, arcába került egy kis szin. Lágyan elmosolyodik, amint egy lepke száll az ablakpárkányra. Elnézi annak gyönyörű szárnyait és arra gondol, hogy milyen jó lehet neki..szabad és azt csinál amit csak akar. A lány ezen a napon, mintha jobb kedvű lenne. Igen, úgytűnik, hogy történhetett valami ami kiváltotta belőlle ezt a hangulatot. Ma reggel kipihenten ébredtt. Egész éjjel úgy aludt mint a bunda, álmok nélkül. Nem tudja, hogy minek köszönheti ezt a hirtelen változást, de örül neki. Már rég nem ébredt ilyen kipihenten. Szeme alól is eltüntek a hatalmas karikák. Tegnap, miután Rob elment, mégsem a Központi termek felé vette az irányt, hanem ide jött és a négy adak kávé ellenére, melyet az nap elfogyasztott, amint befeküdt az ágyba, rögtön el is aludt. Még mindig a pillangót nézi, mely ebben a pillanatban felröppen és tovább szál. Figyeli egy ideig útját és közben halkan egy zene számot kezd el énekelni*- ..*- I hate feeling like this I'm so tired of trying to fight this I'm asleep and all I dream of ..*ujjával dobolni kezdi a ritmust a lábán*...Is waking to you Tell me that you will listen Your touch is what I'm missing And the more I hide I realize I'm slowly losing you ....Comatose....*Nem zavar senkit, hisz egyedül tartózkodik a szobában..*

*Ada halkan belép a hálóba majd a szobája felé veszi az irányt. Halkan bemegy mert tudja, hogy a szobatársai már alszanak. Gyorsan elmegy lefürdik és megy aludni.*

Karen idegesen turkált a fiókjában. Egy kiss dobozkát keresett. Zaklatott volt. Úgy érezte, mindjárt megőrűl ha nem vesz be valamit. Valamit... a nyugtatót.*- Hát ez nem igaz! Hova a nyavajába tehettem?!* Még kutakodik egy ideig a fiókjában, majd lehajol és benéz az ágy alá. Nem lát túl sokat, igy a kezével el kezd tapogatózni. Amint a gyógyszer után kutatott kitapintott valamit. Valami papir féleség lehetett.*~ Hát ez meg mi?~* Kihúzta az ágy alól, és érdeklődve nézegette a ...boritékot. Ugyan is egy levél volt.*~ Ez vajon mikor került ide?~* gondolkodott el, de nem tudta hova tenni a levelet. Miközben kiegyenesedett felbontotta a boritékot, széthajtotta a papirt és olvasni kezdte. Már a második sornál rájött, hogy kitől kapta. Elgondolkozva huppant le az ágyra.*~ Hm... nem hiszem , hogy most küldte, hiszen este fél tizkor lovagolni? Nem, valószinúleg rögtön az után az este után érkezett, mikor ide adta az altatót. Vissza kéne neki irjak. Vagy már nincs értelme? Biztos elment mással, viszont tiszteletlenség lenne nem válaszolni rá.~* Kivett a fiókból egy papirt és egy pennát, majd szép, letisztult betűkkel elkezdte irni a választ.

Vilen!

Köszönöm kérdésed elég jól vagyok. És te, hogy érzed magad? Igen, az altató hatott, már nagyon rég volt ilyen nyugodt, pihentető éjszakám. Nos...a nyugtatókkal kapcsolatban. Nem, még nem használtam őket, de már nagyon nagy szükségem lenne rájuk. Miután bevettem az altatót a következő napokban egyre idegesebb lettem. Ma már ott tartok, hogy lassan a hajamat tépem. Fogalmam sincs mi váltja ki ezeket a reakciókat belőllem, talán a gyógyszer mellékhatása lehet. Őszintén szólva nem tudom, viszon a nyugtatókat nem tudom bevenni, mert nem emlékszem, hogy hova tettem el. Van egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül adtad az altató mellé a nyugtatókat is...
A lovakkal kapcsolatban... nagyon szeretem a lovakat. És remélem még lesz alkalmunk együtt lovagolni, bár annak ellenére, hogy szeretem a lovakat, lovagolni sajnos nem tudok. De majd nézlek. // //
Kellemes estét!

Üdvözlettel: Karen Dimitrova

U.I. Sajnálom, hogy csak most válaszolok a leveledre, de valahogy elkeveredett és most vettem észre.

~Na ezzel meg volnék.~* Össze hajtotta a levelett, az irószert vissza rakta a helyére. Még utoljára megnézte a gyógyszert, a fiókban.*~ Na jó ,erről ennyit.~* Már épp beakarta zárni, mikor megakadt a szeme, egy kis fémdobozon.*~ Ezt nem hiszem el... Megvan!~* Gyorsan előkapta, kivett belőlle egy szemet és viz nélkül lenyelte. Vissza tette a dobozt a helyére,- most úgy, hogy lehetőleg legközelebb meg is találja- majd felált, kisétált a szobából, és levélell a kezében a madér posta torony felé vette az irányt.*

*Neki látnak a kipakolásnak, ami nem tart hosszú ideig. Közben megszólal egy kedves hang. Belnis szobatársa az.*
-Szia. Én Belnis vagyok. Köszönöm, hogy felajánlod a segítséged, de pont most fejeztem be. *Mosolygott rá bátran.* A macskád egyáltalán nem zavar. Szeretek minden állatot és nem vagyok rájuk allergiás és köszönöm, hogy megkérdezted. Kedves tőled. De ha most nem haragszol mi most elmennénk. De majd este még jövök és akkor beszélgethetünk, ha gondolod. *Próbált udvarias lenni, nehogy megbántsa szobatársát már most.*
- Irina akkor menjünk sétálni és folytassuk a beszélgetést. *Ajánlotta vigyorogva barátnőjének.*

*Késő délután volt, mikor Rose felébredt, s elég éhes volt, ezért fogta magát, hogy szerezzen valami harapnivalót.*

*Rose nem volt sokat szoba nélkül. A tegnapi nap folyamán bekerült egy csapathoz, akiket eddig még nem ismert. Mindennek ellenére az üzenet csak ma jutott el hozzá. Nem tudta miért, de persze örült neki Fogta magát, összeszedte a dolgait, és elindult újdonsült szobája felé. Mikor belépett a nekik kijelölt helyre, egyetlen szabad helyet láttott a szobában, így gondolta, hogy az lesz az ő helye. Bevitte a cuccait, ledobta magát az ágyra, és hamarosan elszundikált.*