Turul háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Siobhan Calliope Morgan
2. Angyal Ágnes Beatrix
3. Karen Cizz Dimitrova
4. Mary N. Juliett

A szoba lakói - bal oldal:
1. Merilien Marsilea
2. Katherine Hanna Joyce
3. Tori Swallow
4. Iris Leighton Fane

Tárgy: Re: Turul háló Szer. Feb. 23, 2011 11:30 am

*Egy szőke leányzó bukdácsol ki az "Aligátor háló" feliratú ajtó mögül. Úgy néz ki, kicsit szét van szórva, talán valami baja lehet... Szőke, hosszú haja kócos, borzas, fekete blúza gyűrött, arca sápadt. Elindul a folyosón, az ajtók előtt végig, keresi a Turul hálót. Amikor végre elér hozzá - mintha ezer év telt volna el addig - halkan bekopog az ajtón. Egy ideig csend van, semmi nesz, vagy zaj, de végül egy számára ismeretlen lány bukkan fel az ajtó mögött.* - Én... Karent keresem. *Néz rá. A lány közli vele, hogy barátnője nincs ott... Rövid idő múlva Emily már az ismeretlentől kapott papírra ír egy üzenetet a lánynak, amit távozásakor le is tesz az ágyára.*

Karen!

Nem lenne kedved találkozni...? Vagy... időd. Jó volna kicsit beszélgetni. Keress meg!

Emily

*Ennyi áll a szűkszavú levélben. Ezután Emily távozik, remélve, hogy néhány órán belül személyesen s találkozhatnak...*

Tárgy: Re: Turul háló Szer. Feb. 16, 2011 3:54 pm

*Emma leült fotelba majd oda adta a kezét Karennek a lány nézi ahogyan Karen lakkozza a körmét.S amikor hallja a kérdést egy kicsit elgondolkozik.*-Hát találkoztam egy lánnyal úgy hívják hogy Alice most felvételizett ide.Nagyon kedves lány.*Mondja majd vissza kérdez.*-És veled mi van?*Majd elfújja a szeme előtt lévő haj tincset.*-Szerinted vágjak frufrut magamnak?Zavar ,hogy a szemembe lóg a hajam.*Majd Emma látja ,hogy kész van Katren a jobb kezével ezért oda adja a balt.*

Vendég

- Köszi. *Veszi át a felé nyújtott kakaót, majd egy kis fújás után óvatosan belekortyol.* - Finom, de én azt hiszem teszek bele egy kis cukrot. *Jegyzi meg, és közelebb lépve a konyhaszekrényhez kivesz belőle egy kis doboz kockacukrot.* - Te nem kérsz? *Pillant hátra a lányra, mindenesetre ő tesz magának két kockát is. Jól elkavarja míg meleg az ital, majd újból belekóstol.* - Nah, így már tökéletes. *Jegyzi meg, majd csak figyeli amint Emma eltűnik, aztán pár másodperc múlva már egy egész körömlak szettel tér vissza.* - Húú, itt aztán van választék. *Halkan felnevet, és csészével a kezében lép közelebb.* - Nem tudom, szerintem olyan szín kéne ami passzol a ruhádhoz. *Pillant végig szaktársán, és ha annak nincs ellene kifogása, akkor előkeres egy olyan színt, mely megegyezik öltözékével,- vagy olyat amilyet akar- majd leülteti a lányt.* - Ülj id le, és kérem az egyik kezed. *Egy kényelmesnek tőnőfotelre mutat, miközben ő maga letelepszik a lánnyal szemben. Kezéből a poharat leteszi a földre, és Emma kacsóját megfogván, elkezdi festeni a körmét. Szépen, percízen.* - És mesélj, mi van veled mostanság. *Kezd bele egy új témában, miközben újból a festékbe mártja a kicsiny pemzlit.*

Tárgy: Re: Turul háló Szer. Feb. 16, 2011 3:25 pm

*Emma a kiveszi a meleg kakaót majd oda adja Karennek.Emma bele szürcsöl a kakaóba.*-Ó hát köszönöm de te sem vagy csúnya.*Mondja Karennek aki azt mondta rá ,hogy szép amit elég ritkán hall hisz senki se mondogatja túlzottan neki.Amikor hallja ,hogy Karen ki akarja festeni a körmét egyből elindult a körömlakjai irányába és kihozott egy égész dobozt.*-Szerinted milyen legyen?Lila?Kék?Piros?*-kérdezi a lány ő sose tud szinte semmiben sem választani.*

Vendég

*Karen elmosolyodik a lány válaszán.* - Hát az biztos, hogy nem árt a szervezetnek. De, hogy szépít is... mindenesetre te így is nagyon szép vagy. *Kacsint hóbortosan szaktársára, és magában megalapítja, hogy tényleg egy bájos lánnyal került egy szobába. Aztán a következő téma felvetésen elgondolkozik kissé.* - Nos, észrevenni észrevettem. Csak az a helyzet, hogy mint az gondolom te is észrevetted, nem sokat tartózkodom a szobámban. Még tanulni is a könyvtárba, meg a társalgóba járok inkább. *Kezdi, miközben fogja magát és letelepszik az egyik fotel karfáján.* - De maga az ötlet nem rossz, és most még rá is érek. *Egyezik bele, bár ha választani kell, akkor a kenceficélést a maga részéről inkább kihagyja.* - Megisszuk azt a kakaót, közben pedig, hozd az egyik lakod és kipingálom a körmödet. *Mosolyog Emmára, és "késznelétben állva" felpattan a helyéről.*

Tárgy: Re: Turul háló Szer. Feb. 16, 2011 3:05 pm

-Oké még egy kakaó rendel*Mosolyog Emma.*-Igen jót köszönöm a kérdést.Tudod a délutáni alvás egészséges és még szépít olvastam valahol.Biztos az egyik magazinban.*Miközben készíti a kakaót elgondolkozik.*-Észre vetted ,hogy olyan ritkán beszélgetünk?Mért nem csinálunk valamit együtt?Például valamit játszunk.Vagy befonjuk egymás haját esetleg be fessük a körmünket együtt?Mert szinte semmit sem tudok rólad és szerintem te se sokat rólam.*Avval Emma meg fogta a kettő kakaót és berakta a mikrosütőbe.*

Vendég

*Nyikordul a szobája ajtaja, és ő ijedten kapja le kezéről a gyűrűt, majd teszi vissza a dobozba. Mintha valami rosszat tenne, és pont rajtakapták volna... pedig talán az még nem bűn, ha kicsit elnosztalgiázunk egy régi tárgy láttán, ha engedjük az emlékeket előjönni. A Nekromanta lány is így gondolja, viszont valahol még is csak kínosan érinti ez a szituáció. Hisz ő már lezárta magában ezt a "fejezetet". Már egy teljesen másmilyen fiú iránt táplál gyengéd érzelmeket. Sőt, még a baráti társasága is megváltozott azóta. Na, de ugye nyílik az ajtó, és kilép rajta szobatársnője. Mosolyt erőltetve arcára fordul a lány felé.* - Semmit, csak unatkoztam, és gondoltam előveszem a régi fényképeket, ilyesmi. Jól esik egy kicsit nosztalgiázni. *Felel, miközben összepakolja a dolgokat, és bezárja a dobozkát.* - Aham, kérek. *Feltápászkodik a földről, és közelebb lépked Emmához.* - Egyébként, hogy vagy? Jól aludtál? *Szelíden érdeklődik, hisz annak ellenére, hogy szobatársak nem túl sokat beszélnek. Ezen pedig könnyen lehetne változtatni... *

Tárgy: Re: Turul háló Szer. Feb. 16, 2011 2:39 pm

*A jobb oldali szobából egy fekete hajú lány lép ki a Turul háló központjába.*-Jaj de jót aludtam!*Majd egy nagyot ásít.Aztán a lányra néz.*-Te meg mit csinálsz itt a földön?*Kérdezi kedvesen.Majd a hűtőből kiveszi a tejet.Az után elő vesz egy bögrét és a kakaó port.*-Kérsz kakaót? *-Közben önti a tejet a bögréjébe.Amin ez van rá írva:Aki nem szereti a zenét és se szeretem őt! Újra a lányra néz várja a feleletet.*

Vendég

*Egy sötétbarna hajú lány mosolyog magában a Turul háló központi részében. A szőnyegen hasal, lábait szórakozottan lóbálja előre hátra, miközben egy kis régi dobozkában kutat. Ha kicsit jobban megfigyeljük azt a dobozt, akkor észrevehetjük, hogy nem is olyan kicsi, hisz elég sok mindent tárol benne a lány... fényképek, levelek, nyaklánc. Sőt, még egy szalvétából hajtogatott gyűrű is megtalálható. Karen szeme is rásiklik a már rég nem látott tárgyra, és összeszorult torokkal nyúl érte. Ülő helyzetbe tornázza magát, majd csak úgy nézegeti hosszú ujjai közt az aranyozott ajándékot. Akaratlanul is kellemetlen érzés tölti el, ismét előre tolakszik gondolatai közt a fiú szörnyű halála... * ~Biztos nem örülne neki, ha látná, hogy itt szomorkodom.~ *Gondolja magában, arcára felkúszik egy lágy mosoly és a "gyűrűt" felhúzza mutatóujjára.* - Egész szépen mutat a kezemen...

Vendég

*Nagy fáradozással ide is jön a bagoly ám, ezt a csomagot most két személytől kapja a lány. Pislog kettőt, majd körbe repüli a szobát és ledobja Karen ágyára a csomagot. Ha a lány kinyítja egy Katanát talál benne, hasznos lehet ám a harcokban.. Gyöngybetűkkel íródott levél is van a csomagban.

"Kedves Karen!

Tudom, hogy azt mondtam találkozunk majd a bálon, de közben nem tudtam elmenni. Későn értem be a kúriába, így már nem mozdultam ki a szobából. Remélem hasznodra lesz az ajándék és tetszeni fog neked.. Az ötletet, hozzá teszem a drága jó testvérem adta. Remélem mielőbb találkozunk.
Brenda"

Ezután a bagoly szál tovább és huhogva mérgelődik, hogy miért ilyenkor kell küldözgetnie a csomagokat.*

Karen ajándéka

Tárgy: Re: Turul háló Vas. Dec. 26, 2010 5:01 pm

*A manó ide is elsétált, és Rosemary Hathway számára hozott egy levelet, melyben ez állt:*

Kedves Rose!

Szeretettel meghívunk egy karácsonyi bulira!

Hol?:Kékfátyol-vízesés
Mikor?: 2010.12.28(kedd), 16:00

Ha tudsz hozzál jégkorcsolyát, szánkót, vagy olyan játékot amivel a hóban tudunk játszani, illetve a jégen.

Üdv: Lina Wierro, és Mollyson Willbert
* A manó Rose ágyára rakta a meghívót, majd távozott*

Vendég

*A fiú csak némán nézi a lányt, acélkék szemei sötéten csillognak. Valahogy most, mondhatni halál nyugodt. Figyeli a lány minden egyes mozdulatát, amikor Pippa gondolatban tájékoztatja nem reagál semmit. Merően nézi a lány, majd, amikor az azt mondja nincsen semmi baj felsóhajt. Tudja ő nagyon, hogy rosszkor érkezett, mindenesetre még egy ideig nézi a lányt. tekintete valahogy olyan furcsa, túlságosan is nyugodt.* -Mond meg, hogy mit akarsz, ha azt szeretnéd, hogy hagyjalak békén akkor csak rajta.*Mondja teljes nyugodtsággal a hangjában.* -Látom rajtad, hogy valamit még nem zártál le. *Feleli halkan, de tekinetét egy pillanatra sem veszi le a lányról, ami kissé már talán zavaró is lehet.* -Karen...Karen...Inkább mond a szemembe, de ne játsz velem..* Feleli, miközben egy halk sóhaj hagyja el a száját... Bármennyire is nyugodtnak tűnik, belül korántsem az, mindenesetre az ő türelme is véges..*

Vendég

*Csak némán hagyja, hogy a fiú belépjen a szobába és az ablakhoz sétáljon. Majd azt is, hogy megölelje. Agykerekei hihetetlen gyorsasággal pörögnek, de mégsem tudja, hogy mit csináljon, meg se tud szólalni. Egy ideig még állja a fiú mélyreható pillantását, de végül nem bírja tovább és elfordítja róla tekintetét.* - Nincs semmi baj. *Nyögi ki nagy nehezen, torka teljesen ki van száradva, de ennek ellenére próbál meggyőző képet vágni. Hogy ne álljon ott némán, és zavartan hátrál egy lépést és ismét felnéz a szőkeségre, de most nem néz a szemébe.* - És.. khm... hogy vagy? *Nem a legjobb téma amit most felhozhatott, de más nem jutott eszébe, így is minden percben azon gondolkozik, hogy milyen indokkal küldje el a fiút. Nem szép dolog, de most ez egyáltalán nem a legjobb alkalom, a romantikus csevejre, és az talán Karen arcán is szembetűnik.*

Vendég

* A fiú csak ácsorog, majd, amikor kiszólnak vesz egy mély levegőt. Lepillant Pippára, aki mellette ül. Amikor nyílik az ajtó a fiú arcán már meg is jelenik a mosoly, de amilyen hamar jön, olyan hamar is olvad le.* - Ka..Karen.. *Dadogja a fiú zavarában, miközben végignéz a lányon.* - Hogy..hogy mit? Én hát téged jönni látogatni..* Makogja a fiú, de természetesen nem kerüli el a figyelmét, hogy a lány bizony sírt.* - Esteleg? Megengeded? *Teszi fel a kérdést, miközben beljebb lép. Ezzel átkarolva a lány vállát. Az ablakhoz sétál, félig nekidől, majd magához húzza Karent.* - Valami baj van? *Kérdezi meg a fiú, miközben már kezd eltünni a zavartság róla. Mindenesetre mélyen belenéz a lány szemébe, így nem angyon veszi észre a többi dolgot. Viszont Pippa azért mégis csak egy daimon, aki ráaádsul egy kutya. Némán szaglászni kezd...*

Vendég

*Már épp emelné ajkaihoz a kis kapszulákat, mikor hangos kopogtatás hallatszik és ő ijedtében kiejti kezéből az altatót, melyek össze-vissza gurulnak a padlón. Megrémülve pillant az ajtó felé, majd egy másodperc töredéke alatt hajol le, és próbálja összekapkodni a fehér bogyókat. Az ágyán lévő üvegcsével nem törődve, bedobja az asztal fiúkba, miközben kikiált.* - Nyitom. *Még utoljára hátrafordul, de úgy tűnik, hogy nagyjából mindent elrakott. Nagyjából... Pár lépéssel az ajtónál terem, ám mielőtt még kinyitná kapkodó mozdulatokkal letörli könnyeit.* - Igen... *Kattan a zár és a küszöbön egy acélkék szemű, szőke fiú áll. Karen arcán a meglepődés jelenik meg, aztán tekintetén mintha egy pillanatra rémület futna át.* - Russel! Szia... *Köszön rekedtes hangon.* - Mit keresel itt? *Teszi fel a buta kérdést, hisz egyértelmű, hogy szaktársa mit, vagyis inkább kit keres. Zavarában még azt is elfelejti, hogy talán be kéne invitálnia a fiút.*

Vendég

* Egy szőke hajú fiú sétálgat a Harmadik emeleten, na vajon hova igyekszik? Nem, nehéz kitalálni, mindenesetre egy fekete pló valamint egy fehér nadrág van rajta. Egész helyes a fiú, bár nem igazán van tisztában a külső adottságaival. Csak felsóhajt, amikor a Turl hálóhoz ér. Óvatosan nyomja le a kilincset, majd végül belép a közös helyiségbe. User most nem tudja, de kari biztosan, hogy melyik oldalon lakik a lány. Megáll az ajtó elött, majd koppint ketőtt. Nem, addig nem nyit be amég nem kap választ.*

Vendég

- Már megint szét ment ez a nyamvadt tol. * Csapja le az asztalra a már félig megírt levél mellé a pennát és morogva áll fel az asztaltól, majd sétál az ágya mellé, hogy egy normális írószert keressen. Kihúzva az éjjeliszekrény fiókját kutat a sok lom között, mikor szürke szemei egy rég nem látott tárgyra siklanak. A mozdulatot félbe marad a levegőben és szíve kihagy egy ütemet. Pár másodpercig csak mered a tárgyra, mely most emlékek garmadával önti el, majd lassan felemeli a szalvétából készült gyűrűt. Összeszorult torokkal rogy le az ágyra és szorítja magához az apró ajándékot. Az emlék túl erős és közeli ahoz, hogy hidegen hagyja... A lány pedig túl gyenge. Azt gondolta, hogy már sikerült túltennie magát a történteken...tévedett. Egy nehéz könnycsepp gördül le sápadt arcán, majd az elsőt még több követi, és lassan fájdalmas zokogásba torkollik. Csak meggyötörten ül ott és siratja azt akit oly kegyetlen módon elvettek tőle. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felpattan és újra a fiókhoz lép. Türelmetlenül kutat valami után, miközben könnyei megállíthatatlanul folynak arcán. Végül úgy tűnik megtalálja amit keres és egy kicsiny üveget vesz elő. Kinyitja és tartalmát a markába önti. Erős nyugtató, ami sok mennyiségben igen veszélyes lehet.* - Sajnálom... *Suttogja halkan mielőtt még bevenné a bogyókat... *

// Fagy //

Vendég

- Hát rendben. Ha nem, hát nem. * Mondj és megrántja vállát. Nem mondhatják rá, hogy nem próbált udvarias lenni. Csak zsebretett kézzel áll a fiú előtt és nézi azt. Mikor az a rózsa megszerzéséről mesél felkacag.*
- Kértem én valaha is, hogy rózsát hozzál nekem? Amúgy meg egy kis futás még neked sem árt. * Néz végig rajta kiritikus szemekkel. Ám ezt csak a hatás kedvéért, hisz ő is látja, hogy a vele szemben álló személynek szinte kifogástalanul edzett alakja van. De ezt a világért sem vallaná be. Figyeli a fiú utját és ahogy ő fordul úgy fordul meg vele együtt a lány is. Egy pillanatig néma csend telepszik rájuk, majd Karen egy halk hümmögést hallat.*
- Hmm... csak azt szeretted volna, hogy tudjam? Mit? Hogy tudjam mennyire szívtelen vagyok? * Kérdi maró iróniával a hangjában majd csak elhúzza a száját.* Kösz, de ezért nem kellet volna fáradoznod. * Mondja kissé szarkasztikusan bujkáló mosollyal szája szélén. Vajon, hogy tud valki ennyire kegyetlen lenni? Figyeli a fiút és mikor az a ködöt említi leolvad arcáról a mosoly. Odalép a szekrényéhez, kikap belőlle egy pólót és gyorsan magárra húzza, majd pálcával a kezében fordul vissza Gerrethez. *
- Rendben, menjünk.* Csak ennyit mond és várakozóan tekint rá. Ha az kilép az ajtón, Karen követi és valószínüleg együtt mennek fel a Fehér toronyba.*

//Köszönöm a játékot! Nagyon jól jött most a karimnak^^ //

Vendég

*Karen sikeresen kicsalja a kuckójából. És bár felsorol egy csomó mindent, folyadékot és heverésző helyet, ő mégis a fejét ingatja. Nem kell neki semmi, csak a lány szíve. Kivághatná, de akkor nem dobogna tovább, ha csak úgy elvenné - persze csak képletesen - de neki az kell, hogy akkor dobogjon a leggyorsabban és össze-vissza, amikor Karen meglátja őt. Önző kívánság, de ennél kellemesebb ne is legyen.* - Tudod, annak az illata is jó ám! Valódi tearózsa! Tudod te hogy mekkorát futottam érte, hogy neked adhassam? *Bök a vízbe kerülő virág felé, és az alsó ajkát rágva reménykedik, hogy talán végre megenyhül a lány.* - Nézd, nekem mindegy, hogy kié az utolsó szó, ha igaza van. De te úgy mentél el tegnap hogy színészkedéssel vádoltál. És ez nem volt szép tőled. *Az ablak felé fordul, és kinéz rajta.* - Nagyon nem. *Belegázoltak a lelkivilágába! Vérzik a szíve, és megállással fenyeget! ~Jaj Karen hidd el! Ez egy érző szívű fiú!!!~* - Szóval csak ezt szerettem volna hogy tudd, de már itt sem vagyok. *Hadarja sértődötten, aztán az ajtó felé indul.* - Jobb lenne átmenni a Toronyba. Gyűlik a köd, és az nem jelent jót. *Pálcája után kap, leguggol majd feláll párszor szökkenéssel, majd langaléta lépteivel elindul, hogy megragadja az ajtó kilincsét.*

Vendég

* Karen csak sóhajt egyet és ball kezével megdörzsöli orrnyergét miközben lehunyt szemmel felel a fiúnak.* Oké, semmi gond. Nyugi van.* Mondja, majd csak beletúr hosszú, még minidg vizesen a hátára omló barna hajába. Hirtelen nem tudja mit kezdjen a kialakult helyzettel, csak néz a fiúra, majd az asztalon heverő levélre. Végül csak odalép a székhez, melynek karfájára rádobta a tötölközőt mikor kijött a fürdőből és a fehér anyagot behajítja a mosdóba, majd helyel kínálja a fiút.*
- Ülj le ha már itt vagy.* Mondja és egy nagyon halvány mosoly jelenik meg arcán.* Megkínálhatlak valamivel inni? Bár nagy a valószinűsége, hogy csak ásványvíz meg narancslé maradt, de főzhetek egy kávét. * Ajánlja fel és várakozóan tekint Gerretre.* - Egyébként pedig, miért nem küldted a levelet bagollyal? Úgy nem könnyebb lett volna? * Teszi fel a kérdést és közben mégis csak kerít egy kisebb vázát a rózsácskának, melyet megtölt vízzel majd belehelyezi a virágot.* És ha már itt tartunk, minek köszönhetem a leveledet? Nehéz volt elfogadni, hogy nem a tiéd az utolsó szó?* Néz rá kaján vigyorral.* Amúgy kössz a rózsát. Szép. * Teszi csak úgy hozzá mellékesen.*

Vendég

*A levél még csak hagyján, főleg az az arrogáns mondtat. De amikor a lány feláll, és észleli a fiú hogy lebukott, megáll benne az ütő. Vigyorogni támad kedve, de inkább nem teszi. A csajnak szikrákat szórnak a szemei mint valami sárkánynak, és pálcát fog Gerretre. A lábával löki az ajtót kijjebb, hogy Karen jól láthassa, hogy szinte kezeket fel módszerrel lép ki az árnyékból, hogy jól látszódjon, üres a tenyere, és messze van a pálcától. A lehető legártatlanabb arcát veszi elő, hogy ne legyen baj. de azért behúzza a nyakát, és ösztönösen szorítja le a szemeit is, amikor jól agyon akarják átkozni a fejét. De szerencsére ez elmarad, és hatalmas sóhajtással engedi ki a levegőt, amikor megakad a dolog, és cserébe egy kérdést kap. Eléggé kínos egy kérdést. Hogy minek is bujkál egy lány-szobában egy fiú. Na igen. A kezeit védekezően kitartja Karen és maga közé, hogy kicsit csitítsa a lányt. Nem lenne jó, ha idetrombitálná az összes libát, és előbújna a sikítozós csordaszellem belőlük, mert akkor megint ott végzi, ahol nem akarja.* - Ne haragudj rám kérlek! Csak itt szorultam amikor hoztam azt a ... *Mutat a lány ágyára.* ... azt a rózsát neked. Nem hittem volna, hogy nem jutok ki innen, mert bejön valaki mielőtt kisurranhattam volna. *Előveszi a bűntudatos arcát, és könyörgő kutya szemekkel néz Karenre.* - Ne haragudj kérlek!

Vendég

/olvad/

* Karen még mindig elgondolkozva ül az ágyon. Beletelik neki vagy egy percbe mire végre leesik a tantusz, hogy kitől is van a levél. A száján egy halvány, gúnyos mosoly fut végig. Pasik! Nem tudják elfogadni a vereséget.* Feltétlenül az övé kell legyen az utolsó szó. * Mongja ki hangosan is gondolatát, majd csak megcsóválja a fejét és a levelet az asztalra téve feláll az ágyról. A rózsára nem nagyon fordít különösebb figyelmet. Mondjuk nem ártana vízbe tenni, hisz mégis csak egy előlény és ráadásul kapta is valakitől, de ezek a dolgok most valahogy elkerülik figyelmét.
A pasi pedig, aki még minidg a szobájában lapul hiába várja, hogy az felöltözzön, mert esze ágában sincs ennél több ruhát magára venni ilyen kánikulában. Szóval úgytűnik, hogy Gerretnek lassan be kell látnia, hogy nincs menekvés , le fog bukni...
És ahogy mondani szokás, ami késik nem múlik. Amint Karen feláll az ágyról ez elsó dolog ami szürke szemei elé kerül az az ajtó mellet lévő fiú. Csak egy pillanatig suhan át rajta tekintet és már lépne is az ablak felé mikor megdermed a mozdulat közben. Szinte természetesnek vette, hogy van ott valaki, amíg az agya vészjelzést nem adott neki, hogy hé te lökött VAN OTT VALAKI! Még a levegőt is visszatartja úgy áll ott.*~ Ezt nem hiszem el! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen, hogy nem vettem észre?! Most mit csináljak?~* Fut át ezernyi kérdés a lány agyán pár másodperc alatt. Félszemmel az ágyra sandít, és igen, az ébenfa pálca ott hever a párna mellet.*~ Csak nyugi..!~* Nyugtatja magát és lassan mintha nem történt volna semmi megkerüli az ágyat- még véletlenül sem nézve az jató irányába- és mintha a párnát akarná megigazítani nyúl érte, de fél úton irányt vált és pálcát kapja a kezébe. Egy másodperc töredéke alatt nézhet szembe Gerret az ébenfapálcával, mely most rászegeződik és annak tulajdonosa szikrázó szemével.
Karen szólásra nyitja ajkát, már küldené is az első átkot..*Immo..!* De a varázsige nem hagyja el a száját, mert felismeri a vele szemben álló fiúban a levél íróját.*
- Te?!* Kérdi megdöbbenve, de a pálcáját még mindig rajta tartja.* Mégis...Mi a jó eget keresel itt?! Majdnem megátkoztalak!* Fakad ki, és lassan maga mellé ereszti a pálcát.*

Vendég

*Naná hogy Karen jön be az ajtón, és naná, hogy nem bukott le Gerret. Még nem. De ez csupán idő kérdése. A lány ahogy ráül a rózsára, a fiú a fejét fogja egyből, és magában sziszeg. Amolyan fájdalmasan. Megszerezni sem volt könnyű azt a rózsát, nem hogy még épen tartani futás közben, ahogy kergették. Nem, nem lopta. Csak pusztán onnan szedte le, ahonnan nem lett volna szabad letörnie. Aztán fél szemmel figyeli, az ajtó mögül, ahogy Karen a levelet olvassa, és nagyon reménykedik. De úgy tűnik, a csajnak marhára nem esik le, kitől is származik az ajándék. Legszívesebben elő bújna a rejtekhelyéből, és összevont szemöldökkel kérdezné a lánytól, hogy mégis mit gondol, a bőrét kockáztatta azért a szúrós gazért, erre tessék! De nem mer előmerészkedni. Fél, hogy fejen vágná a lány. Nem akarja elé rontani az eddig felépített alapokat. Azt kell csak kivárnia, hogy a lány hátat fordítson, mondjuk öltözködni, éééés, és akkor simán kisurranhatna. De persze Karen felé fordulva ül az ágyon! És hiába szuggerálja, persze hogy nem akarja azt tenni, amit kellene!*

/ FAGY ... mennem kellett. :S Bocsi! /

Vendég

* Halk motoszkálás hallatszik a fürdőszoba felől, majd nyílik is az ajtó és egy még kissé vizes lány lép ki rajta. Kezében fehér törölköző melyel most hosszú vizes haját törölgeti. Csak egy fehér top és egy krémszínű short van rajta. Mindig a fürdőben öltözködik-feltéve ha nem felejti a szekrényben a ruhájit- mivel szobatársai állandóan ki be járkálnak. Csupasz lábainak jól esik a hideg padlót érniteni. Nem igazán néz körül, rögtön az éjjeli szekrényéhez sétál és annak fiókjából egy krémet vesz elő és dörzsöli bele a víz álltal kíszívott bőrébe, miközben kényelmesen leüll az ágyra. *
- Ez meg mi?* Néz összevont szemöldökkel hátamögé és ül arrébb, mikor megérez valamit feneke alatt. Szemöldökei a magasba szaladnak amint meglátja a rózsához illesztett levelet. Rögtön Rob ugrik be neki, de amint a multkori beszélgetésük eszébe jut, el is veti az ötletett, miszerint ő küldte. De akkor ki? Óvatosan emeli fel a rózsát, megszagolja, majd csak leteszi az asztalára. Kiváncsian bontja fel a levelet és olvassa el azt a pár sort. Egy pillanatig csak néz üresen a kezében tartott paírra. Hirtelen fogalma sincs, hogy ki küldte és mit is akkar ezzel mondani. *~ G. Urian Redrods... ~* Néz fel a levélből és nem veszi észre a szabájában lapuló, "szóbanforgó" fiút.*

Vendég

*Egy atletikus testalkatú, fekete hajú fiú sétál be a szobába. Kicsit félénken, először halkan kopogva, majd amikor nem hall választ, beóvakodik, és becsukja gyorsan maga mögött az ajtót. Ball kezében valamit nagyon rejteget a háta mögött, és nyakát nyújtogatva azt keresi, melyik is lehet Karen ágya-szekrénye. Végig járja mind a négy kis sarkot, és amikor megtalálja száz százalékban biztosra, hogy melyik is a lányé, az eddig rejtegetett dolgot óvatosan Karen párnájára fekteti, majd igyekszik hamar kisurranni. Pechére nem sikerül, mert hallja, hogy valaki a folyosón közeledik, és pont a turulba akar benyitni. Beáll az ajtó mögé, és erősen reménykedik, hogy a beérkező háta mögött simán kisurranhat. Lopakodásból nagyon jó. Talán most így fényes nappal is összejön, és nem csak esténként, amikor próbál az őrdémonok háta mögött visszasurranni kijárási tilalom után. Egy utolsó pillantás lány ágyán hagyott tárgyra, és egy kaján mosoly, ahogy felidézi, mit írt a levélre, amit egy tearózsával nehezített le, nehogy csak úgy lába keljen egy huzatocska kedve-kénye szerint. A levélre meg csak ennyit írt: Én valóban komolyan mondtam. Aláírás: G. Urian Redrods