Turul háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Siobhan Calliope Morgan
2. Angyal Ágnes Beatrix
3. Karen Cizz Dimitrova
4. Mary N. Juliett

A szoba lakói - bal oldal:
1. Merilien Marsilea
2. Katherine Hanna Joyce
3. Tori Swallow
4. Iris Leighton Fane

Vendég

*Macskaméretekkel nézve hatalmas kandúr sétálgat a folyosón. Minden bizonnyal az egyetlen ímnemű élőlény, kinek létét Chleo mindig is szó nélkül tűrte, de most nem ez a lényeg. Belnist keresi, pontosabban a szobáját, és meg si találja. A szájában maradt második, és egyben utolsó levelet laza mozdulattal becsúsztatja az ajtó alatt, Belnis Undomielnek címezve. A levél tartalma pedig a következő:

Kedves Belnis!

Úgy döntöttünk, holnap is lemegyünk a gyakorló terembe, én legalábbis biztosan ott leszek, és szerintem Rosetta, Laura és Nikorina is. Nyilvánvalóan, mindannyian örülnénk, ha velünk tartanál, és gyakorolnál. Kérlek, szólj Delianak is, ha tudsz, mivel róla nem tudok semmit.
Fogadd őszinte üdvözletemet:

Chleopatra P.

A macska dolga végeztével visszaindul a Gepárd hálóba, ahol halk kaparászással az ajtón jelzi Chleopatranak, hogy megérkezett, és elvégezte a dolgát.*

Tárgy: Re: Turul háló Vas. Jún. 20, 2010 3:10 pm

*Ekaterina amúgy sem egy barna lány, de erre látványosan elsápad, majd mivel nincs jobb kifogása, megadóan belebújik a ruhába, ami nagyjából passzol is rá, meg a cipőbe, és elindul Rosemaryval a nagy eseményre, amit a háta közepére sem kívánt, ahogy ezt útközben ki is fejti a lánynak, meg azt is, hogy kényelmetlen a ruha... Valamint hogy kitöri a bokáját ebben a cipőben...*

Vendég

-Ohh gond megoldva, ugyanis mindegyikhez van cipőm is.
*Azzal visszamegy a szekrényéhez, és egy pár ugyanolyan halványkék cipőt dob a lány felé, mint amilyen a ruha, majd magának is előveszi a bordó, selyemmel bevont topánkáját.*
-Na most aztán semmi kifogásod nem lehet! Gyerünk, öltözzünk, mert elkésünk!

Tárgy: Re: Turul háló Vas. Jún. 20, 2010 2:57 pm

*Éppen elgondolkodik a lehetőségen, hogy a lány szerez neki egy állatkát, és elkezdi, mondani.*
- Megköszönném… A patkányokat tényleg szeretem…
*De Rosemary hirtelen lázba jön, valami bált emleget. Halványan felötlik benne, hogy olvasott valamit erről a dologról, de esze ágában sem volt megjelenni. Azonban ideje sincs bármit is tenni, Mary máris a kezébe ad egy halványkék báliruhát.*
- De én… Nem is akartam menni… Meg ez a ruha… Én nem szoktam… De tényleg… Ne viccelj már… Sportcipőben vagyok… *Hebegi zavartan, és tiltakozni próbál.*

Vendég

-Vagy legalábbis, biztosan nem szakítanak félbe. És nem mondják azt, hogy fejezd be, elegem van belőled.
*Artikulál egy hasonló szituáciba beleképzelt egyén helyébe. Kezeit maga elé tartva, és kapálózva. Mint ahogy sokan tudnak viselkedni.*
-Egyébként teljesen igazad van. Tényleg nem kéne őket így illetni. Minden állat értelmes a maga módján. Csak egyik kevésbé intelligens, mint a másik.
*Mondja a lánynak, s kinéz az ablakon, amin keresztül közben sötét felhők sorakoznak, amikből előreláthatólag nemsokára hideg, sűrű eső fog esni.*
~Mit nem adnék most azért, hogyha kimehetnék egyet az esőbe.~
*Gondolataiból a kisállat ébreszti fel, aki közbn a tenyeréhez ért, és oda kezdett szuszogni.*
-Jól van na, nem hanyagollak el, ne aggódj.
*Nevet ismét a megszokott jókeddvével, majd a lányhoz fordul.*
-Ha gondolod segíthetek neked majd úgymond, csinálni egy kis házi kedvencet. Ha megengedik.
*Rose az órájára néz, ami azt jelzi, hogy nemsokára kezdődik a mai bál.*
-Gyere, mennünk kell készülni. Nemsokára kezdődik a bál, és még nem állunk sehol sem. Ugye van ruhád? Amiben tudsz jönni? Siessünk készülni!
*Azzal Rose gyorsan odaszaladt a szekrényéhez, és egy gyönyörű bordó ruhát vett elő belőle, az egyik másik kedvenc halvny kékjével együtt, utóbbit odaadva a lánynak.*
-Na vedd fel, hadd lássam!

Tárgy: Re: Turul háló Vas. Jún. 20, 2010 2:39 pm

*Elgondolkodva szemléli a lányt, ahogy a nyulat babusgatja, és arra gondol, hogy ha olyan helyen jár, lehet hogy beszerez magának egy Mirko kettőt.*
- Tudod a patkány nagyon intelligens állat. Ezért szeretem őket… *Mondja mélységes meggyőződéssel, majd a lány utolsó szavaira egy fanyar félmosollyal felel.*
- Nem, szerintem egyáltalán nem butaság… Az állatok mindig is sokkal megértőbbek és normláisabbak voltak, mint az emberek… *Jegyzi meg, majd megvonja a vállát.* De jobb is, hogy Mirko nem élte meg, hogy nevelőotthonba kerüljek… Oda nem lehetett állatot vinni. Pedig ott jól jött volna, ha van valaki, akihez legalább lehet értelmesen beszélni.
*Megvonja a vállát, mint akinek ez a emlék nem olyan megrázó, inkább száraz és unalmas, majd hozzáteszi.*
- Nem szeretem, ha agyament emberekre azt mondják, hogy olyanok mint az állatok. Ez szerintem sértés szegény állatokra nézve…

Vendég

-Hát lehetne abba való, de ahhoz egy kicsit kicsi. Több a csontja, mint maga az egész állat. És nem is lesz nagyobb.
*Mondja Ekaterinának, majd felemeli a kis házikedvencet, és gügyögve gyorsan hozzáteszi.*
-Igaz, te kis szőrcsomó?
*Majd visszateszi az ágyra, és nevetve mondja a lánynak.*
-Nekem ő az első állatkám, és nagyon szeretem. Bár eléggé el van kényeztetve, és mindene megvan. Ami az én hibám is.
*Majd felemelkedik az ágyról, és elővesz a nyuszinak egy kis rágcsálni valót, meg a kis edénykéjébe önt egy kevés vizet.*
-Hát én a patkányokkal úgy vagyok, hogy sehogy.
*Mondja a oakoolás, és matatás közben.*
-Még év közben volt egy olyan feladat, hogy élőlényt kellett megidézni, és így lett nekem is Azúr. Egyébként nekem sem lenne. De sokkal jobb, hogy ő van. Amikor egyedül vagyok, akkor mégsem, és bár bután hangzik, de ő legalább biztosan meghallgat.

Tárgy: Re: Turul háló Vas. Jún. 20, 2010 2:21 pm

*Az erkélyről követte a lányt, aki a hűvösre hivatkozva invitálta őt a szobájába. Tekintve, hogy ő egyelőre a vendégszobában lakik, és nem látott még efféle hálót belülről, jól körbenézelődik, hogy mi minden van idebent, amíg Rosemary biztonságba helyezi a művét, majd utána megy az ágyhoz.*
- Hehe… Ha harap sincs nagy baj… Lehet engem kóstolgatni, csak kérdés mennyire érdemes… *Mondja kicsit nagyszájúan, bár esze ágában sincs most kötekedni éppen. Amúgy sem az a fajta. Általában ha balhéba is keveredett, ami azért odahaza nem volt ritka, nem ő kezdte.
Amikor a lány a nyulat az ölébe veszi, helyet foglal ő is, és bár látszik rajta, hogy nincs az ilyen viccelődéshez szokva, direkt kicsit eltúlzott hangsúllyal megjegyzi, nehogy Mary félreértse.*
- Hmmm… De aranyos kis tepsibe való… Nekem régebben volt egy patkányom, Mirko… Nagyon jófej volt. Csak mindig kiszökött… És egyszer megrágta a TV kábelét… Az volt szegény utolsó túrája…

Vendég

*Rose ment elöl, mikor Ekaterinával felmentek az erkélyről. Az idő tényleg nagyon lehűlt, de ott bent elég meleg volt ahhoz, hogy ne lehessen megfázni. Mikor a két lány belépett, Rose rögtön a szekrényéhez ment, hogy letegye rá a rajzot. Majd később keres neki helyet, amikor nem lesz vendége. Lehupppant az ágyára, és a lányt is invitálta, hogy menjen nyugodtan beljebb.*
-Gyere! Itt nem harap ssenki!
*Mondja neki kedvesen, és az ágyára mutat, ahol éppen Azúr fetreng szanaszét.*
-Azonnal lehuppanhatsz ide, ha Azúr elmegy onnan. vagyis amíg én el nem veszem onnan.
*Azzal a kezébe vette a kis nyuszit, felült az ágyára, a lánnyal szemben, majd Azúr letette az ágytakaróra, és simogatnikezdte.*

Vendég

* Hagyja, hogy Rob hátulról átkarolja és fejét a vállára támassza. Egy ideig még szótlanul élvezi az ölelő karokat maga körül, majd óvatosan kibontakozik és a pultra(ha van) felülve szembe fordul a fiúval. Így már ő kell lepillantson annak szemeibe és nem fordítva.*
- Nem az a lényeg, hogy nagyképűnek hangzott vagy sem. Ezek erős szavak Rob! Megölni? Ilyenekkel nem dobálózunk csak úgy! De hiszek neked. Elhiszem, hogy többet tudsz mint az unokahugod, de honann ez a nagy tudás? És csak úgy megjegyzem. Itt többen vannak akik sokat tudnak és nagyon eltökéltek. Nem hinném, hogy Em.nek annyiszor szerencséje lett volna ahányszor rátámadtak. Kiérdemelte azt a második helyet és ezt te is tudod.*~ Remélem..~* Teszi hozzá csak magában. Elhiszi a fiúnak, hogy többet tud mint az itlévők nagy töbsége, még ha egy kicsit hihetetlen is, de ettől függetlenül nem kell lekicsinyíteni a másikat. Se nem bénák, se nem túl szerencsések. Egyszerüen tudnak és kész. Hogy ő ennél talán többet tud, az már más tészta. *
- Hadd döntsem már el én, hogy ki illik hozzám és ki nem! Kösziii!* húzza el a végén az "i"-t és bájosan pislog. *
// ismét fagyunk//

Tárgy: Re: Turul háló Pént. Jún. 18, 2010 11:41 am

- Nagyképű? Hát talán annak hangzott, de én egyáltalán nem vagyok nagyképű. Csupán őszinte. És ezt most komolyan mondom.
*Most nem mosolyog. Nem akar beképzeltnek tűnni, de tényleg, csupán már volt egy-két kalandban része. Nem egyszerű ám az élete... Vagyis most már inkább, mint régen. Lassan feláll, és a Központi részbe sétál. Megáll Karen mögött, és átkarolja a lány derekát. Állát a vállára támasztja. Igencsak kényelmetlen így, de megéri. Hisz talán egy fejjel is magasabb Karennél.*
- Jaj, Te lány... én nem akartam nagyképűnek tűnni. Hiszen hozzád nem illik holmi nagyképű, beképzelt marha.

Vendég

[olvadunk Roberttel]

* Karen megtorpan az ajtóban. Háttal állva a fiúnak rezzenéstelen arcal hallgatja végig amíg azt ecseteli, hogy "milyen gonosz", de a mondat végére már kiüll a mosoly az arcára. Vállafölött vissza pillant Robra és rákacsint.*
- Tudom. * mondja egyszerűen és már menne is a tovább a központi részben, mikor a fiú egy újabb kijelentésével ismét megállásra készteti. Most viszont már kényelmesen neki dől az ajtófélfának, kezeit kerezdbe téve figyeli a fiút. Az eslő reakciója az volt, hogy majdnem el kacagta magát a fiú nagyképű viselkedésén. De a végére már csak össze szűkült szemekkel hallgatja. Amit mond az sokkal jobban felkelti érdeklődését mint ahogy mondja..*
- Ez kissé nagyképű volt, ugye tudod?* kérdi egy félmosollyal, de ezzel még nem tartja lezártnak a témát. Szándékába áll majd rákérdezi a fiútól, hogy mégis mi is volt ez az előbbi. De most csak megfordul és a központi szobába érve oda sétál a közös hűtőhöz és egy áfonyával ízesítet vizet vesz elő.*
- Aha, mint multkor?* kiált át a szobájába miközben egy poharat vesz elő és kitölti magának a vizet. Szinte egy húzásra megissza az egészet. Szája eléggé ki volt száradva, így nagyon jól esett neki a hűsítő folyadék. *

Vendég

[labirintus és folyosó]
* Karenben mostmár nem kétségbeesetség hanem düh tombolt. Próbál segíteni a lányon, aki egyébként nem tud vigyázni magára, erre fel meg csak megnehezíti a helyzetét. Iz elkezd kapálózni és a sötétbarnahujú lány érzi, hogy már nem bítja sokáig tartani a levegőben. Minden erejét összeszedve koncentrál és szerencsére sikerül neki úgy letenni a kapálózó lányt a földre, hogy az ne sérüljön meg. Közben már elérték a bejáratot és bár Karennek nem főlött hozzá a foga, de erősen megragadta a lányt és a karjába vette. Egy pillanatra megtántorodott, de végül érőt vett magán és igen nagy erőfeszítés árán felvitte egészen a harmadikig. Ott lettette a fal tövébe , ameddig ő határozott mozdulatokkal kinyitotta a Turul háló ajtaját és lábával belökte azt. Nem vesztegette azzal az időt, hogy kiszedje a lányból a saját hálója címét.*

[Turul háló]
* Visszamegy Izhez, lehajol, majd derekánál fogva felsegíti és szó nélkül beviszi a hálóba. Ott gyorsan lefekteti a kanapéra, miközben egy pálca intéssel bezáraja maguk után az ajtót.*

//fagy//

Vendég

// Fagy //

Tárgy: Re: Turul háló Kedd Jún. 15, 2010 10:01 pm

*Száját kicsit eltátja, amikor Karen azt mondja, nem hiányzott neki... Még a torka is egészen kiszárad, arca elsápad, úgy néz a lányra, mint aki mumussal találkozott. Ez... nem lehet! Egyszerűen...!!! Pedig, ha Karen tudná, hogy ő az első lány, akinek ilyet mond! Ráadásul őszintén! Már éppen szomorúan felállni készül, amikor Karen végre ellép az ablaktól (nem, mintha valóban olyan meleg lenne, de nem baj, egy kis levegő sosem árthat). Komolyan elmondja neki, hogy hiányzott, méghozzá szörnyen. Robert megkönnyebbülten felsóhajt.*
- Miért csinálod ezt velem? Gonosz vagy, ugye tudod? Egy rossz, gonosz kislány. De az enyém.
*Eleinte még bűntudatot akart kelteni a lányban, de a hangja végül már pajkos és kedves. Hát igen, hogy is tudna haragudni rá? Még direkt sem, nem hogy ilyenért.*
- Igen, a többivel. Bárkivel futok össze, mindenki Emilyt dicséri. Én csak azért nem indultam, mert... nem akartam kinyírni senkit. *Itt egészen lehalkul, talán még a lány sem hallhatja, amit mond, de eután megint tökéletesen hallhatóan beszél.* Emily ügyes, de nem eléggé. Tudod... szerencsés, mondjuk úgy. Ahhoz képest, hogy én menyit tudok, ő semmit. Persze, gyengébb átkok mennek neki, egyszerűbb támadások, meg talán a gyógyítások. Vagy ő nagyon szerencsés tényleg, vagy a többiek bénák nagyon.
*Hát ez ruhadtul nagyképűen hangzik, pedig Robnak aztán van mire. Ha ő indul a versenyen... Nem éri be puszta ezüsttel. Meg nem is tudták volna letaszítani az első helyről - és ez az igazság. De akkor is nagyképűen hangzik.*
- De nyugi, természetesen átadom. Te leszel az elő, akit említek!
*Kacsint a lányra, aztán arra, hogy kér-e valamit, csak nemet int. Elhalad mellette, ő pedig - ezen nincs mit szépíteni, igencsak megbámulja hátulról. Ilyen szögből még nem is látta a lányt. Hümmögve méri végig, és ha az visszafordul, gyorsan elkapja a tekintetét, majd mézes-mázos hangon monjda:*
- Én csak az édes csókjaidra szomjazom...
*Szeme huncutul csillog.*

Vendég

* Enyhén oldalra billentett fejjel figyeli a fiú minden mozdulatát. Minden egyes szóra nagyon figyel, szinte csüng az ajkain. Mikor a "nagyon hiányoztál" mondat elhagyja a fiú ajkait kissé felemeli fejét és annak szemébe néz. Meglepődött. Nem gondolta volna, hogy a fiú ilyen egyszerüen "begvallja" érzéseit. De természetesen nagyon jól esett neki.*
- Én is nagyon remélem.* mondja és egy huncut mosoly jelenik meg szája szélében. Kezd kissé meleg lenni a szobában. Vagy csak neki van melege? Nem valószínű, hisz csak egy vékony, selyem ruhát visel, mely azért nem túl sokat takar belőlle. De kitudja..*
~ Már hogyne hiányoztál volna? El se tudod képzelni mennyire.~
- Nem, nem hiányoztál. Ezek voltak életem eddigi legboldogabb napjai. Csodás volt. * mondja teljesen komolyan miközben feláll a székről és az ablakhoz megy, hogy kinyitva azt lehüljön egy kicsit a szoba hőmérséklete. Amint kinyitotta az ablakot friss, hűvös levegő áradt be és cirógatta meg kipirult arcát. Mélyet szippantot belőlle, majd ugyan azzal a váratlansággal ahogyan felkellt ültéből furdult vissza Robert felé.*
- Ugye te sem gondolod komolyan, hogy nem hiányoztál?! Hogy nem vágytam a társaságodra?!* kérdi, ám hangja nem vádló. Csak kicsit elgyötört. Kész rémálom volt ez a pár nap míg nem beszéltek.* Szörnyű volt.* mondja halkan, majd megcsóválja fejét és az ablaknak dőlve figyeli tovább a fiút. Nem akarja provokálni, de egyszerüen nem bírja félretenni az undokabbik énét. Egyre gyakrabban tőr elő belőlle.*
- A többivel együtt?*vonja fel kérdőn szemöldökét.* Áhh..szóval ha jól sejtem, nem én vagyok az egyetlen aki rajtad keresztül gratulál Em.nek.* mondja és halvány mosoly fut végig arcán.* Ez van. Meg kell szokni.* kacsint rá a fiúra, aztán tekintetét oldalra fordítva pillantása megakad a vázában díszelgő rózsaszálon. Még minidg mosolyal a szája szélén nézi a virágot, aztán felkapja a fejét és Rob felé fordul.*
- Kérsz valamit inni? Elég meleg van itt. Vagy csak én érzem így?* kérdi és már menne is kifelé, hogy elővegyen magának egy hideg ásványvizet. Mikor elhalad az ülő fiú mellet, kezét lágyan érinti vállához, majd lehajol és egy gyors puszit nyom arcára. Mint egy engesztelés képpen, ha valamivel megint megsértette volna.*

Tárgy: Re: Turul háló Kedd Jún. 15, 2010 8:45 pm

*Karen kibontakozik az ölelésből, ő pedig igencsak megijed, hogy... talán elrontott valamit? A lány odahúz egy széket, és nemes egyszerűséggel leül. Ő is fog egyet, és háttámláját szembefordítja a lánnyal, úgy ül rá. Mármint... fordítva. Így is Karent figyeli, miközben a háttámlának dől, és kezére hajtja a fejét. Érdeklődve figyeli a lány minden mozdulatát, vörösesbarna szemei kíváncsian csillognak.*
- Vagyogatok. Most már. Nagyon hiányoztál.
*Az utolsó mondat már egészen halkan jön ki a száján.*
- Semmit nem csinálok. Általában fekszem az ágyban, és nézek ki a fejemből. Vagyis idáig így volt... Most már nem ez lesz. Van ennél jobb elfoglaltságom is... Remélem.
*Céloz itt arra, hogy esetleg tölthetnének több időt is együtt.*
- És Te? Hogy vagy? Nem hiányoztam, mi?
*Kérdi nevetve, majd csak megforgatja a szemét az Emily-s kérdésre.*
- Persze, átadom. A többivel együtt.
*Mostanában bárkivel találkozik, mindenki az unokahúgának üzenget. Kezd unalmassá válni.*

Vendég

[olvadunk]
* Karen nyugodtan simul bele Robert meleg ölelésébe. Aztán kis idő mulva vissza húzódik és hálásan pillant fel a vörösesbana szemekbe. Nem mond semmit, de pillantása elárulja, hogy hálás a fiúnak azért mert nem feszegette tovább a dolgot és valószínüleg érezte, hogy ez mennyire kínos számára. Őszintén nem sokszor kért bocsánatot bármiért is. Eleve nem került olyan helyzetekbe, ha meg mégis akkor próbálta figyelmen kívül hagyni azt, hogy talán egyes helyzeteken szükség lenne a megbánó szavakra. De barátai elég jól ismerték, így nem vették magukra ha a lány ezt a részt kihagyta. Nekik már annyi is elég volt, ha látszott rajta, hogy sajnálja ami történt. Viszont...ilyen is ritka volt.
Aprót bólint a fiú javaslatára és egy halvány mosoly jelenik meg sápadtas arcán. Ezzel le zártnak tekintette a témát. Hagyja, hogy a puha ajkak lágyan érintsék sajátját. Még egy ideig élvezi a kényeztető érintést, aztán vissza csókol. A csók nem szenvedélyes viszont tele van érzelemmel. Bár Karen kételkedet abban, hogy soha nem fogja elveszíteni a fiút, de megnyugodott és talán még bolod is volt. Ad még egy puszit Rob szájára, aztán elhúzódik tőle és lassan kibújik a másik ölelő karjai közül. Majd megfog egy széket, kihúzza, megfordítja, és leül rá, a fiú felé fordulva. Fejével a nem messze tőle elhelyezkedő szék felé bök, jelezvén a fekete hajú srácnak, hogy üljön le ha akar. *
- Egyébként, hogy vagy? Mivel foglalatoskodsz mostanság?* kérdi és tényleg kiváncsi a feleletre. Az utóbbi időben keveset beszéltek és úgy gondolja itt az ideje mostmár jobban megismerni azt a fiút akit szeret. *
- Jaj, igen. Ha találkozol Emilyvel légyszives ad már át neki gratulációmat a maratoni második helyéhez. Szép teljesítmény! Még nem volt alkalmam beszélni vele a verseny óta.

Vendég

// fagy//

Tárgy: Re: Turul háló Vas. Jún. 13, 2010 8:45 pm

*Üres tekintettel nézi, ahogy Karen elmegy vázát kutatni, majd megtölti vízzel, és beleteszi a rózsát.*
- Örülök, hogy tetszik.
*Mondja őszintén, és a lányéba fúrja a tekintetét. El sem tudja fordítani a szürke szempárból. Bele szeretne szólni Karen beszédébe, de összeszorult torka nem engedi. Miért hibáztatja magát? Egyszerűen... Ő reagálta túl, és nem fordítva. Túl féltékeny volt Jacobra, és ez látszott is rajta. Amikor Karen a "Félek, hogy elveszítelek..." szavakat rebegi, Rob mélyen megdöbben. Neki ez... eszébe sem jutott! Hogy őmiatta szakítsanak, vagy bármi hasonló... A lány szájára illeszti az ujját, hogy az ne tudjon beszélni, és lassan magához vonja. Könnyű szerrel teszi, hiszen jóval erősebb nála... Átöleli a lányt, a feje valószínűleg az ő mellkasára csusszan. Mélyen le kell hajolnia, hogy a fülébe suttoghasson, de nem bánja.*
- Nem fogsz elveszíteni, hallod? Soha... És semmiért nem kell bocsánatot kérned.
~Mondanám, ezredszerre is, hogy az én hibám, de túl makacs vagy, hogy ezt elfogadd...~
- ...Maradjunk annyiban, hogy ketten hibáztunk, rendben? És akkor így mindketten egyenlően rosszak vagyunk.
*Próbál tréfálkozni, de nem biztos, hogy sikerül neki. Ebben a helyzetben nem. Kicsit elhúzódik a lánytól, és gyengéden megemeli Karen állát. Le kell hajolnia, hiszen így sincsenek elég közel ahhoz, hogy megcsókolhassa... Persze, csak ha a lány engedi.*

Vendég

- Ohh.. köszönöm. * veszi el megilletődve a felé nyújtott virágot. Orrához emeli és mélyen beleszipant annak bódító illatába. Halvány mosollyal tekint a rózsára, majd a fiúra. *
- Gyönyörű.* suttogja és hagyja, hogy a másik lágy csókot nyomjon arcára. Mikor Robert a kezét is megfogja csak szótlanul nézi, majd lesüti szemeit. *~ Bocsánatot kérni?~* ha ezt hangosan is kiejtette volna, hangja elég keserűen csengett volna. Azzal az indokkal, hogy a virágot vízbe teszi, kicsúsztatja kezét a fiújéból, keres egy vázát és a helyett, hogy a pálcájával megtöltené vízzel inkább elmegy a fürdőszobáig. Ott egy gyors pillantást vet tükörképére és azzal az elhatározással, hogy ezt mindenképp végig csinálja vissza sétál a szobába. A már vízben lévő gyönyörű virágot az éjjeliszekrényre teszi és felpillant Davidra.*
- Igen, megkaptam.* biztosítja. Igen, a levelet megkapta tegnap. Egy ideig már azt hitte, hogy Rob nem is válaszol és már kezdett beletörődni, mikor megérkezett a vadászgörény a válasszal. *
- Ha nem akartalak volna látni, nem írtam volna. És te is tudod, hogy pár dolgot tisztáznunk kéne. * hangja kissé remeg, de próbál határozotságot erőltetni magára. Nem tudja mihez kezdjen magával. Hogy hova nézzen, hova menjen. Álljon ott egyhelyben? Olyan kínos az egész. Végül mégis csak rákényszeríti magát, hogy a fiú szemeibe nézzen. Közelebb lép hozzá.*
- Nem kell bocsánatpt kérj. Ezt egyébként is már megtetted egyszer. Figyelj, én... én sajnálom. Az én hibám ez az egész. Nem kellet volna olyan nagy ügyet csinálnom abból, hogy akkor rákérdeztél, hogy haragszom-e. Csak kissé ideges voltam. * nem bír tovább Rob szemeibe nézni. Tekintetét szorosan a padlóra szegezi.*
- Túl büszke voltam ahoz, hogy bocsánatot kérjek. De..* szürke szemeit végül ismét Robre emeli.*
- Félek, hogy elveszítelek...* suttogja a szavakat. Nagyon fontos lett számára a fiú. Hogy ezt a másik mivel érte el azt már ő sem tudja, de az biztos, hogy nem akarja elveszíteni.. ha eddig még meg nem tette.*

Tárgy: Re: Turul háló Vas. Jún. 13, 2010 8:03 pm

*Karen végre kinyitja az ajtót. Rob szó nélkül egy csókot nyom az arcára, és felé nyújtja a virágot.*
- Ezt... khm... Neked hoztam.
*Meg kell köszörülnie a torkát, különben érthetetlenné válik ami mond... Szája-torka mardosóan kiszáradt már az idevezető úton. És ez ritkaság nála... ha Karen tudná, biztosan büszke lenne magára. Egy lépést beljebb megy, és becsukja maga mögött az ajtót. A lány felé fordul, egy félénk mosollyal, és megpróbálja megfogni a kezét, már ha a másik hagyja. Az övé bizony remeg, de nagyon... Talán annyira, mint még soha.*
- Bocsánatot kérni jöttem. Megkaptad a levelem?
*A levelet Zeusra bízta, és nagyon reméli, hogy a görény teljesítette a feladatát. Kap, ha nem...*
- Tudom, hogy nem kerestelek, de... Elkeveredett a leveled, és... azt hittem, nem akarsz látni.
*Nyögi kelletlenül.*

Vendég

* Karen az ágya háttámlájának támasztott háttal üll és egy csukott könyvet szorongat a kezében. Csak elmélyülten nézegeti, majd felnyitja és az első oldalon rögtön egy kép tőnik szemei elé. Olyan hét éves lehetett és teli szájjal nevetett valamin. Kezében egy félbe vágott alma. Nosztalgikus mosolyal nézi a mára már kissé elsárgult fényképet. Milyen jó volt akkor. Semmi gondja nem volt. Csak játszott és nem tudta, hogy az életben még mennyi rossz várhat rá. A következő oldalon már egy jó pár évve idősebb kiszerelésben található egy szép szőke lánnyal az oldalán. Mindketten vigyorogva bámulnak a kamerába. Lassan kiemeli a képet az albumból és úgy nézegeti. A régi barátok..
Tekintete megakad a fotó hátulján lévő íráson. Érdeklődve futja át a sorokat.*
"Nagy kő zuhan, átrepült a szívemen,
Segíts, hogy szép legyen, ha egyszer földet ér!
Nagy kő zuhan, ez volt az életem.
Ahonnan érkezett, oda egyszer visszatér.
Mi mindig együtt leszünk! Nancy"* Gondolataiba merülve mered a kezében tartott képre. Milyen régen volt.. akkor még egyikőjük sem gondolta, hogy ez lesz a vége és talán soha nem látják viszont egymást. *
- Nagy kő zuhan, átrepül a szívemen...* énekli halkan az emlékezetében felcsendülő dallamot. Nagyon sokat hallgatták ketten ezt a dalt. Végig simít a képen, majd fogja és a fijókjába teszi. Már épp lapozott volna az albumban mikor kopogás hallatszott.*~ Ki lehet ez?~* Pillant az ajtóra és a könyvecskét félretéve feltápászkodik az ágyról.*
-Nyitom!* kiáltja ki miközben gyorsan megigazítja sárga selyem ruháját. Még egy gyors pillantást vet magára, aztán a bejárathoz lép és kinyitja az ajtót. Egy másodperc erejéig a lélegzet is megáll benne. Rob áll az ajtaja előtt. Nem számított rá.*
- Öö..Szia!* köszön némi fázis késéssel.* Gyere be!* mégis csak össze szedi magát és félreáll az útból.*
- Mi járatban?* pillant a fiúra. Próbálja a csevegő hangot megütni, de nem igazán sikerül neki. Szíve a torkában dobog.*

Tárgy: Re: Turul háló Vas. Jún. 13, 2010 7:28 pm

*Robert - tőle nem megszokott módon - , eléggé zavartan, félszegen lépdel a Turul háló felé. Fekete selyeminget, hasonló színű farmert és edzőcipőt visel, messziről érezni lehet a parfümét, ami egy eredeti francia, előkelő és drága parfüm. Kezében egy szál vörös rózsa van. A háló előtt megáll, ellenőrzi a leheletét, picit összeborzolja a haját, és kisimítja az ingét. A gallér is szuperül áll. Zsír. Mély levegőt vesz, és halkan bekopog az ajtón; szíve olyan hevesen dobog, mint még soha.*

Vendég

* Egy sötétbarna hajú lány forgolózik álmatlanul a párnák között. Már reggel kilenc elmult, de ő még minidg ágyában fekve várja a nyugalmat hozó álmot. Alig aludt valamit az éjjel. Talán össz-vissz egy, esetleg másfél órát. Győgyszerét nem vette be, mivel már elég későn érkezet meg a hálóba és nem akarta fel kelteni szobatársait azzal, hogy lámpát gyújtva kotorászik a bőröndjében. Ennek ellenére a rémálom most nem érkezet. Hogy is jöhetett volna, mikor szinte semmit nem aludt? A gondolatok egymást után cikáztak fejében. Jobb oldalára fordul... majd ismét a hátára. Nem találja a helyét. Idegesen ül fel az ágyban, kezével beletúr most kócos fürtjeibe. *~ Tudtam, hogy ez lesz! Előtör belőlem a "csodás" nemesi vérem, amiről két éve még azt sem tudtam, hogy van és kezdődnek a bajok. Lassan fogok mindenkit előldözni magam mellől. Rob.. Sajnálom!~* Belemarkol barna hajába, térdeit felhúzza és könyökével rátámaszkodik.* Hogy lehettem ekkora hülye?!* ejti ki hangosan a kétségbeesett szavakat. Szürke szemei megtelnek a talán enyhülést hozó könnyekkel. Elfordítja fejét. Tekintete a a kinti tályra vetődik. Egy magányos könycsepp gördül le hófehér arcán és állapodik meg valahol az álla szélén. Kapkodva törli le arcáról a kis cseppet , majd kipattan az ágyból és benyit a fürdőszobába. Vizet enged tenyerébe és megmossa arcát. A mosdóra támaszkodva néz fel tökörképére. Szája tőle ritkán látott grimaszra húzódik. Mint aki citromba harapott. *~ Ez vagy te Dimitrova! Pff. Hánynom kell magamtól!~* Elfordítja pillantását, gyorsan megtörli arcát és ruháit levetve magáról belép a zuhany alá. Kezével megengedi a vizet. Hátát a nyirkos csempének vetve hagyja, hogy a hideg cseppek végig fussanak arcán. A víz pillanatokon belül langyosodik és végül teljesen forró lesz. Teste megfeszül. Szinte égeti. Nem esik neki jól, de mégsem zárja el, hagyja, hogy a forró vízcseppek végig folyannak testén, mintha lemosnák róla az eddig elkövetett bűnöket.
Áll még ott egy ideig, majd elzárja a vizet és kilép a zuhanyzóbol. Egy fehér törölközőt maga köré tekerve lépdel vissza a szobába. Gyors szárítkozás után szekrénye elé lép és egy fekete fehérnemű szetett és egy könnyed, hosszú, kissé áttetsző anyagú szürke ruhát vesz ki. Felöltözik, haját kifésüli és könnyed kontyba tűzi. Pár kósza tincs a szeme elé hul. Leheletnyi sminket tesz magára, felveszi szandálját, majd azzal az újúlt gondolattal, hogy ő bizony egyetlen fiú miatt sem fog több könnyet ejteni kilép a szobából.*