Fürge gyík háló

Tárgy: Re: Fürge gyík háló Szer. Jún. 20, 2012 12:43 pm

-Jól aludta, köszönöm kérdésedet. Már korán fent voltam.*Mosolyogva válaszol a lány kérdéseire, majd odamegy az ablakhoz, hogy kinyissa. Friss szellő járja át a szobát, Samantha mélyet szippant a levegőből. Imádja a nyári reggeleket. Kinéz az ablakon, de nem lát senkit, csak az ablakhoz közeli fán dalolászik egy énekes pacsirta. Megjegyzést is tesz rájuk.*
-Milyen jó arra, kelni, hogy csiripelnek a madarak és száz ágra süt a nap. *mondja csillogó szemekkel. Nemhiába szereti ennyire a nyarat, hiiszen ebben az évszakban született és nemsokára lesz a születésnapja is. Biztosan kiül az arcára is a nagy lelkesedés, mert látja Dory kíváncsi szemekkel néz rá. Dory feltett néhány kérdést a napi programmal kapcsolatban és megemlíti a reggelit. Amíg kiment Dory, Samantha gondolkodóba esett, mit is csináljanak ma.*
-Nem tudok nyilatkozni *mondja hivatalos hangot megütve, majd elneveti magát. Nem megy neki ez a nagy komolyság.*
-Jó ötlet, menjünk dobjunk össze valami ehetőt és közben kitaláljuk *kacsintott a lányra, majd kart-karba öltve lementek a konyhába.*

Vendég

*Dory,amikor felkelt nagyot ásított utána körülnézett s látta hogy a mellette lévő ágyon nincs ott Samantha.* ~Biztos zuhanyozni ment.~ *Elgondolkozott hogy sokára jönne már Samantha de nagy örömére hamar megjött.*
-Szia Samantha, igen jól aludtam és te? Mikor keltél? *Közben odament a szekrényéhez s kivett egy szoknyát, egy piros Adidas pólót, egy magassarkút. A pólót meg a szoknyát odatette az ágyára a magassarkút pedig az ágya elé.*
-Na, és mi lesz a mai program? Szerintem először majd menjünk le a konyhába enni összedobok neked meg magamnak valami kaját. Majd utána pedig elmehetünk valahova úszkálni is. *Közben elment lezuhanyozni vitte a ruháit is s egy tízperc múlva vissza is jött felöltözve s leült a leányzó mellé.*

Tárgy: Re: Fürge gyík háló Szer. Jún. 20, 2012 12:12 pm

*Újabb meleg nyári napra ébredtek a fürge gyík háló lakói. Samantha keveset aludt, a tegnap esti kimaradása miatt, de valójában nem volt álmos. Annak ellenére, hogy keveset aludt, kipihente magát és már korán fenn kuruttyolt. Ébredés után nagyon nyújtózott, majd eldöntötte, hogy felfrissíti magát. Halkan megy ki a szobájából, nehogy felébresszen valakit, aki mélyen alszik. Lassan lépked, nem sieti el a dolgokat. Hideg, frissítő zuhanyt vesz, átöltözik és már megy is vissza a szobába. Mivel megint nagyon meleg van, felvesz egy lenge térdig érő szoknyát, egy aranyos is toppal. Elmaradhatatlan a magassarkú cipője. Mikor beér a szobába, látja, hogy újdonsült barátja, Dory is már felébred, meleg mosollyal köszönti őt.*
-Jó reggelt, Dory. Jól aludtál? *kérdezi mosolyogva, majd leül az ágyára. Az elmúlt napokban a nagy izgalom miatt keveset evett a leányzó, ezért kicsit soványabbnak mutatkozik a kelleténél. De nem nagyon foglalkozik vele, inkább beszélgetést kezdeményez a lányhoz.*
-Jól telt a tegnapi napod? *kérdezi kedvesen, majd várja a lány válaszát.*

Vendég

*Még jobban elmosolyodik azon hogy a lány azt hiszi hogy azt az ágyat akarja elfoglalni* -Nem,dehogy maradhatsz ott nyugodtan engem nem zavar. Bárhol eltudok aludni. *Mosolygott rá a lányra örült hogy a lány is bemutatkozott, színpatikus neki ez a lány reméli jó barátságban lesznek.* -Rendben akkor találjuk ki hogy hova fogunk menni. Áh megvan menjünk a Jenilia Teaházba ott nagyon jó a tea. *Felkapott a szekrényéből egy piros farmert,egy fehér Nike pólót,egy magassarkút húzott a lábára és vett fel egy bőr kabátot. Megvárta még a lány felöltözik utána együtt indultak le a teaházba.*

Tárgy: Re: Fürge gyík háló Kedd Jún. 19, 2012 6:42 pm

*Időközben Samantha megpillantotta a lányt, aki mosolygott azon, hogy ő elfoglalta az egyik ágyat. Remélte nem gond, mert még ágyat tudnának cserélni.*
-Remélem nem baj, ha ezt az ágyat választottam, cserélhetünk, ha ez szimpatikusabb neked. *mosolyog a lányra, majd szemmel követi, ahogy nekiáll csomagolni. Sam már jóval ezelőtt kicsomagolt, saját kezével, nem nyúlt rögtön a varázspálcához. Ideje annyi, mint a tenger, így az ágyáról figyeli a lányt. Mosolyog, mikor bemutatkoznak egymásnak.*
-Szia, Samantha Radoslava vagyok. *mondja kedvesen és elfogadja a feléje nyújtott kezet. Örül a lány javaslatán, el is fogadja az invitálást.*
-Persze, elnézhetünk valamerre, még úgysincs olyan késő, de még át kell öltöznöm. *mondja, majd odalép a szekrényéhez, valami göncöt keresni.*

Vendég

-Áh, nem baj én ilyen sietős vagyok mindig. *Mosoly Huára. Amikor a lányokat odavezeti a szobájukhoz akkor megköszöni* -Köszönöm szépen Hua, oké szia majd találkozunk *Biccent a lánynak, amikor bement szobájába látta hogy a lány elfoglalta már az egyik ágyat, azon elmosolyodott. Odalépett a másik ágyhoz letette a bőröndjét s elkezdte a kipakolást. Csinált egy kis kupacot ahol sorrendbe vannak rakva a ruhák zoknitól, a pólóig. Amikor ez kész volt akkor a többi ruhát varázslat segítségével könnyen összetudta pakolni.* -vingardium leviosa! *S a többi ruhát szépen ráirányította a helyére. Amikor ez megvolt bepakolt a szekrényébe és leült az ágyára s elgondolkozott. Egy tízperc után nagyon kezdett unatkozni ezért felvette azt az ötletet hogy el kéne menni valahova.* -Nem megyünk valahova mert most irtóra unatkozom, szobatársam. *Mosolygott rá a lányra és elfelejtette hogy nem mutatkozott be.* -Fúú,de bunkó vagyok elfelejtettem bemutatkozni az én nevem Dory Karen. *S a kezét nyújtotta a lánynak.*

Tárgy: Re: Fürge gyík háló Kedd Jún. 19, 2012 5:32 pm

*Xia segítőkészen ajánlja Samnek, hogy velük tarthat, hiszen még neki sincs állandó szobája. Xia a Fürge gyík hálóba vezeti a lányokat és ellátja őket a megfelelő instrukcióval. Átadja a kulcsokat, majd magukra hagyja őket. Samantha letáborozik az egyik ágyra, amely közel van az ablakhoz, reméli nem bánja a másik ismeretlen lány. Majd összebarátkoznak biztosan. Látja, hogy mélyen gondolataiba mélyedt, ezért nem zavarta meg. Hanem inkább nekiállt kicsomagolni. Sam már izgult és kíváncsi volt milyenek a szobatársai és várta a találkozót.*

Tárgy: Re: Fürge gyík háló Kedd Jún. 19, 2012 9:37 am

-Semmi gond, ennyire nem kell rohanni.*Mondja nevetve a lánynak, mikor látja, hogy sietve pakolni kezd. Ekkor lép be az ajtón Samantha.*-Ó szia, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar találkozunk.*Mosolyog a lányra.*-Csatlakozz hozzánk nyugodtan, még úgysem vagy beosztva te sem.*Invitálja újdonsült barátnőjét. Mikor mindkét lány kész van, a Fürge gyík hálóba vezeti őket.*-Ez lesz az új szobátok. A jobb oldali részen van az ágyatok. Remélem, jó ki fogtok jönni a szobatársaitokkal.*Mosolyodik el, majd előszed a táskájából két kulcsot.*-Tessék, itt vannak a kulcsaitok.*Nyújtja át a lányoknak.*-Akkor én magatokra is hagynálak titeket, most sajnos van még egy kis dolgom. Remélem, tetszik az új szoba.*Jegyzi meg, mikor gyorsan körbepillant.*-Ha bármire szükségetek van, keressetek nyugodtan.*Ajánlja fel, majd búcsút int Samanthának és Dorynak, és kimegy az ajtón.*

Tárgy: Re: Fürge gyík háló Vas. Dec. 25, 2011 7:20 am

*Liliya megtalálhatja az éjjeliszekrényén a kis csomagocskát. Szépen be van csomagolva piros papírba, halványabb szalaggal átkötve, csillagokkal díszítve... Az már biztos, hogy lány készítette. Nem nagy a csomag egyébként, akkora, hogy beleférjen a lány tenyerébe. Ha Lil feltépi a csomagolást, pici dobozkát találhat benne, amire cikornyás rubinvörös színekkel fel lett vésve: Lilnek Emilytől, boldog karácsonyt! A dobozka pedig nem rejt mást, csak egy egyszerű virágos hajcsatot, amit azonban - bármennyire is apróság - a lány nagy gonddal választott ki.*

Vendég

*A szoba csendjét koppanó hangok törik meg, amik az egyik ablak felől érkeznek. Aki arra jár, láthatja, hogy egy sas ücsörög az ablakkeretben, bebocsájtásra várva. Ha valaki beengedi, egyenest Liliya ágya felé libben, és kényelmesen letelepedik rá, a lábára helyezett levél és kis csomag gazdájára várva. Ha Lil megérkezik, és kibontja a levelet, a következő, ismerős kézírású szöveget találhatja benne:*

Kedves Liliya!
Valamit elfelejtettem a múltkori találkozásunk alkalmával, bár ez azt hiszem nem túl meglepő: fáradt voltam, és a beszélgetésünk sem zajlott túl nyugodtan. Mindegy, a lényeg, hogy - talán még emlékszel - Te adtál nekem egy medált, amit anno a nagyanyádtól kaptál. Azt hiszem, nekem már nincs jogom rá, hogy magamnál tartsam, így visszaadom Neked. Bocsáss meg a zavarásért!
Yan S. Branimir

*A kis csomagban tehát a medál található. Yan úgy gondolta, ezt még feltétlenül vissza kell szolgáltatnia...*

Vendég

*Egy halk huhogással érkezik az ablakba a Fürge gyík hálóba a gyöngybagoly aki kissé mérges és morcos. Hiába a gazdája fel keltette mert munka van, mit lehet tenni? Körbe néz, még ücsörög kicsit a párkányon majd Liliya ágyához repül és ledobja a kiscsomagot a párnájára és egy levelet is ami gyöngybetűkkel íródott.*

"Kedves Lil!

Ne haragudj, elkevertem a karácsonyi ajándékodat vagy is a baglyom rossz helyre vitte, és csak most érkezett meg. Utólag is nagyon nagyon sok boldog karácsonyt kívánok és remélem tetszeni fog a kis ajándék és minél hamarabb találkozunk."
Brenda"

*Ha Lil kinyítja a csomagot egy egyedi készítésű amulettet talál Lila kővel díszitve ez védelemre szolgál megvédi a gonosztól meg a rossz álmoktól. A bagoly még huhog kettőt körbe repül a szobába és száll ki az ablakon majd megy tovább.*

Lil ajándéka

Vendég

*Halk pukkanással egy mikulássapkás, zsákos, álszakállas manó hoppanál az üres hálóban. Liliya ágyához lép, leteszi a zsákot, és kutat... Majd végül kivesz egy gömbölyű csomagot. Leteszi az ágyra, majd dehoppanál. A csomag tartalma egyébként egy hógömb, csak éppen hó helyett tűz kavarok benne megállás nélkül, szédítő sebességgel. Tudja, hogy Lil légmágus, de csak ilyet talál. Van még benen továbbá egy levél, a szokásos boldog karácsonyt stílusú, aláírással mindennel, csak usernek nem volt ereje megfogalmazni.*

Vendég

*Egy holló érkezik, és letesz egy levelet Liliya ágyára. A pecsét, és a lendületes kézírás nem hagy a felől kétséget, hogy a lány vörös hajú barátnője és szobatársa írta a lánynak. Toporog egy kicsit az ágyon, érzi a gabonasikló ott maradt illatát, és keresgél egy darabig, de nem találja meg. Pedig még a lány takaróját is megcsipdesi, hátha kiugraszthatja a finom falatot a rejtekéről. Aztán mivel nem talál semmit, elrepül amerre jött. A hegyek közé. Ha Liliya a levelet felbontja, választ kaphat arra is, hogy pár napja miért nem láthatja a lány ténykedéseinek nyomait annak ágya körül, de arra is, hogy délelőtt hova tűnt a holmija, miközben mintha valami láthatatlan kobold beágyazott, és ágyneműt is cserélt az ágyon.*

Kedves Liliya!
Haza kellett utaznom. Nem tudom mikor jövök vissza, remélem két héten belül, de a nénikém nagyon beteg lett. Most egyszerre három gyógyító sürög folyamatosan mellette bent a korházban. Én jól vagyok. Csak nagyon aggódom érte. Vigyázz nagyon magadra.
Aláírás; Gaea

*Ahogy a lány jobban körbenéz ezek után, feltűnhet, hogy szó szerint mindent elvittek a lány után. Semmi nem maradt, de szó szerint. Csak a levél.*

Vendég

*A nevetésre először csak meghökkenten ráncolja a szemöldökét, majd nem bírja ki, ő is elneveti magát, de azért viccesen, és persze cseppet sem fájdalmasan mellbe löki a fiút (aki ebből úgy kábé semmit sem érezhet). Mosolyogva figyeli a kígyó örömét, miközben felforralja a vizet egy pálcaintéssel. Az elkészült teát a fiú kezébe nyomja, a sajátját pedig ő maga fogja meg és ciepli vissza a kanapéhoz. Ott aztán mindketten megisszák a teájukat, s egy darabig csak ülnek, és nézik egymást. Lil tudja, hogy egy jó darabig nem lesz olyan, mint régen volt, hiszen ez alatt az idő alatt nagyon-nagyon sokminden összetört benne, de egy idő után talán összeforrnak ezek a sebek is. A tea után azonban a fiú közli, hogy fáradt, amit Lil meg is ért, s bár legszívesebben nézné, ahogy a fiú alszik, tudja, hogy ez nem lehetséges, így elengedi őt, természetesen a szobájáig kísérve, segít neki kipakolni is, majd egy jóéjt-öleléssel vissza is tér a saját szobájába. Rég nem volt ilyen jó kedve. Nagyon, nagyon rég.*

//Yannak mennie kellett. Smile

De ezúton is ksözi a játékot, hiányoztál (L)//

Vendég

*A kezébe nyomják Vort, de még megköszönni és örvendezni sincs ideje, máris letámadják, hogy mit kér, mit akar, mi legyen... Lil készségessége az utolsó csepp a pohárban: a fiúból olyan nevetés tör elő, amilyent talán még senki sem hallott nyolc éve. Leteszi a dobozt a kanapéra, majd feláll, és megölelgeti a lányt, továbbra is széles mosollyal az arcán.*
-Egy teát elfogadnék, kis háziasszonyom - viccelődik, majd a lány nyomába szegődik, persze csak miután felkapta a kígyót. Utóbbit ki is veszi a dobozából, a tenyerére teszi, és elkezdi simogatni. Az állat egy kis szisszenéssel adja tudtára, mennyire hiányzott neki, majd békésen hagyja, hogy simogassák. Yan hol a kígyót, hol Liliyát nézi, és nem tudja eldönteni, melyikük látványának örül jobban a lelke.*

Vendég

*Mosolyogva nézi a fiút, majd kis híján szívbajt kap mikor az hirtelen felkiált.* - Nyugi! *Tuszkolja vissza a kanapéra.* - Jól van. *Majd felpattan, berohan a szobájába és egy kis, fekete dobozzal tér vissza.* - Itt van. *Nyomja a fiú kezébe mosolyogva. Akár egy unikornist is kerítene a fiúnak, ha az arra vágyna... Most így belegondolva csak reménykedni tud, hogy az előbbi akciójával nem okozott semmiféle bajt. Bár lehet, hogy túlságosan aggódik...* - Kérsz egy teát? Vagy vizet? Forrócsokit? *Ajánlgatja az italokat a fiúnak.* - Vagy..vagy bármit? *Képes lenne a Jeniliáig szaladni meg vissza, ha a fiú mandulás kávét kérne, mert azt csak ott kapni. Persze erre valószínűleg nem sok esély van.*

Vendég

*Odaterelgetik a kanapéhoz, ő pedig engedelmeskedik, és szépen lecsüccsen, kezében Lil kezével. Hallgatja a lány akadozó szavait, majd ismét meg kell küzdenie a mosolyoghatnékával, mielőtt visszacsókol, és szabad kezével végigsimít a lány arcán. Ezután hátradől lehunyja a szemét és felsóhajt.*
-Milyen jó újra itt lenni... Veled lenni... Nem is tudom, mikor voltam utoljára ennyire nyugodt. *Szavaira rácáfol, hogy közvetlenül utána kinyitja a szemét, és előre dől, aggódóan összeráncolt szemöldökkel.*
-Lil, nem tudod, hol lehet Vor? Nincs a szobámban, Kamen nem hozta utánam a kórházba, és otthon sem lehet *mondja, és tekintetében nagy adagnyi aggodalommal néz a lányra. Magában könyörög, hogy ne azt kelljen hallania, hogy a kis állatka elpusztult, mert az erősen visszavenne a jókedvéből.*

Vendég

- Jajj, bocsi... *Lazít kicsit a szorításon, mikor a fiú felszisszen. Kicsit elragadtatta magát...* - Te sajnálod? Te sajnálod? Yan, nincs mit sajnálnod... *Majd végre valahára észbekap, és egy kanapéhoz terelgeti a fiút, majd ha az leült, ő is leül mellé, de mostmár csak a kezét fogja, de azt is úgy, mintha egy nagyon értékes és nagyon törékeny valamit fogna.* - Én sajnálom. A fogadtatást meg...meg... *Maga sem tudja, mit sajnál. Hogy nem lehetett ott? Dehát arról nem ő tehet.* - Szeretlek. *Böki ki végül, és óvatosan megcsókolja a fiút. Hogy mennyit várt erre! Így, visszagondolva éveknek tűnik...*

Vendég

*Visszaölel, és nyugtatóan simogatja a lány hátát, arra számítva, hogy amaz ismét sírásban tör ki. Végül mégsem ez történik, csak jó erősen megszorongatja Yant, amire az kissé felszisszen, majd igyekszik ismét a lány hangjára koncentrálni. Csak hát nem kellemes, hogy ott nyomogatják, ahol tegnap ilyenkor még mindenféle csövek álltak ki belőle...*
-Elhiszem, kicsim. Nagyon sajnálom, hogy semmit nem tudtam üzenni neked. Sajnálom, hogy így kellett aggódnod * mondja őszintén. Gondolatban fejbe csapja Kament, aki annyira sem volt képes, hogy két mondatban válaszoljon a lány valamelyik levelére. Vagy, hogy amikor visszajött felkeresse őt és elmondja, mi van vele. Meg bírná fojtani, de ezt egyelőre visszafogja. De nem lenne tulajdon unokabátyja helyében, mikor legközelebb összefutnak... Nem próbálja közhelyekkel megnyugtatni a lányt, nem akarja belé fojtani, ami kikívánkozik.*

Vendég

*Mikor elhangzik az a szó, hogy "szeretlek" legszívesebben fel-alá ugrálna, de nem teszi, ehelyett átöleli a fiút, de úgy, mint aki csak azért élt, hogy ezt egyszer megtehesse. Ami bizonyos mértékig, s főleg az utóbbi egy-két hónapra teljesen igaz is volt. Ha nem lett volna a remény...nem tudja, mit tett volna magával. Bár, talán még jobb is, hogy nem tudott a dologról. Elképzeli, ahogy Yan falfehéren fekszik egy fehér szobában, mindenféle csövekkel körbevéve... és máris elmegy minden életkedve. Ennél szörnyűbb képet elképzelni sem tudna. Most viszont elhatározta, hogy nem fog zokogni, szóval csak némán öleli magához a fiút.* - Annyira féltem... *Szólal meg végül.* - Vagy ötezer levelet írtam... Elképzelni sem tudtam...és így..hogy megvolt rá az esély... *Nem tudja folytatni, csak még erősebben öleli magához. Minden rendben. Már minden rendben. Tudja ezt ő is, mégis olyan nehéz visszagondolni arra, hogy mi történt a fiúval. És hogy ő nem lehetett ott vele. Jellemző! Tudja, hogy akkor mennyivel roszabb lett volna neki, mégis azt kívánja, bárcsak ott lehetett volna...*

Vendég

*Mikor a lány feláll, ő is ugyanezt teszi, majd várja a reakciót, és mikor a lány kimondja... Nos, legyen elég annyi, hogy erősen meg kell küzdenie magával, hogy ne nevessen fel. Aztán, mikor már biztos benne, hogy nem fogja elnevetni magát, a lány álla alá nyúl, és felemeli a fejét, hogy Lil szemébe nézhessen.*
-Tudod, Lil, kénytelen vagyok egyetérteni. Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretlek ugyanúgy, mint eddig. De ha megkérhetlek, legközelebb először kérdezd meg, hova tűntem, és csak utána pofozz fel *kéri halvány mosollyal. Nos igen, igyekszik nem felhúzni magát - Lil kijelentése pedig határozottan jókedvre derítette. Sajnálja a lányt, elvégre míg Yan nem tudott magáról semmit, addig neki több mint egy hónapnyi kétségbeeséssel kellett megküzdenie, mégsem tud teljesen komoly lenni, a komorságtól pedig messze áll.*

Vendég

*Csak hallgatja, és hagyja, hogy a szavak átfurakodva a dobhártyáján elérjék az agyát, és felfogja, amit hall - ami nem megy egykönnyen, és ez látszik abból is, hogy a fiú már tíz perce befejezte mondandóját, de ő még mindig nem szólalt meg, mitöbb, meg sem mozdult. Yan majdnem meghalt, és akkor még ő sajnáltatja magát? Ráadásul..így fogadta? Úgy érzi, lassan apró darabokra zuhan szét, ezt az egy mondatot darálja magában: itt van, él, nem halt meg... De nehezen akarja elhinni. Majdnem meghalt, erre ő... Nem, nem, nem. Miért szúr el mindig mindent?! Legszívesebben átölelné a fiút, és soha többé nem engedné el, de úgy érzi, nem érdemli meg, hogy ezt tegye. Lassan feláll, úgy karolva át a mellkasát, mintha attól félne, bármelyik pillanatban ezer apró darabra eshet szét, s szembefordul a fiúval, de nem néz rá, nem érdemli meg... Könnyáztatta arccal, a padlót bámulva szólal csak meg, bár ez is csak sokadik próbálkozásra sikerül, és mondhatni, amit mond, az sem túlságosan megható vagy megindító.* - Hülye vagyok. *Hát igen. Egy egyszerű tény.*

Vendég

*Nyugodtan kivárja, míg a lány megnyugszik egy kicsit, és csak a kérdés elhangzása után kezd el mentegetőzni. Most először teljesen rajta kívül álló okokból volt ugyanis távol a lánytól... De ne szaladjunk ennyire előre.*
-Tudom, tudom, megérdemelném, hogy apró darabkákra átkozz, de talán megértőbbé válsz, ha megtudod, miért nem szóltam, nem írtam, nem mondtam semmit. Hogy nem kerestelek, nem üzentem, nem kértem akár Kament, hogy írjon egy levelet, hogy még élek... Igaz, nem sokon múlt, hogy ez nem lett volna hazugság. Tudod, hogy mikor tíz éves koromban volt az az eset, hónapokra ágynak dőltem, és kis híján meghaltam. A gyógyítók szerint, ami most velem történt, ennek a dolognak az - úgymond - utórengése. Október hetedikén egész nap éreztem, hogy valami nincs rendben, végül este, fürdés után elmentem a betegszobába ahol azt mondták, talán összeszedtem valami betegséget. Október nyolcadikán hajnalban már kórházban voltam, és körül-belül egy hónapig kómában voltam. Több régen velem foglalkozó gyógyítót is kihívtak hozzám, de nem tudtak segíteni. Magas lázam volt, és napi háromszor adtak be nekem intravénásan bájitalokat. Tíz napja kezdett javulni az állapotom, három napja tudok újra beszélni, és ma sikerült végre kiharcolnom, hogy elengedjenek. Hirtelen állt be a javulás, azért is nem akartak, de végül mégis elengedtek, és most itt vagyok * fejezi be, és várja a lány reakcióját. Igen, ő is tisztában van vele, hogy ez így egyszerre sok, és valószínűleg nem is egyszerű felfogni, főleg olyan állapotban, amiben Lil van, de úgy érzi, a pofon után csak van joga ennyit megengedni magának. Tudná még részletezni, tudna még mondani dolgokat, de röviden és tömören ez a lényeg. Elég ridegnek tűnik, ami talán nem is csoda - kezdi megunni, hogy Liliya előbb üt és aztán kérdez.*

Vendég

*Nem érti, mi történik, hogy ez most valóban Yan-e, vagy csak ő őrült meg, sőt, még abban sem, hogy egyáltalán ébren van-e, vagy épp álmodik. A feje tetejére fordult volna a világ? Mi történik itt? Az a fiú...Yan, de mégsem ő. Valahogy...más. Vissza kéne mennie. Megmondani neki, hogy sajnálja, és hogy szereti, és hogy ne hagyja itt többet... ehelyett ő csak figyeli egyre elpárolgó dühét, ami átadja helyét a visszatarthatatlan kétségbeesésnek és szomorúságnak. A könnyek, amiket annyi héten keresztül tartott vissza, most egyszerre törnek elő. Pedig örülnie kéne. Yan él. Sőt, itt van, tőle három emeletnyire... Nem is hallja meg, mikor nyílik az ajtó, csak azt veszi észre, mikor a fiú mellé térdel. Arcát a kezébe temetve próbálja abbahagyni a zokogást, de ez még hosszú percekig nem sikerül neki. Végül leereszti a kezét, és a könnyektől elázott padlót bámulva szólal meg a sírástól rekedtes hangon.* - Hol voltál? *Tulajdonképpen még mindig dühös. És úgy érzi magát, mintha egy álomba csöppent volna, ahol nincs se fenn, se lenn, se értelem, se értelmetlenség.*

Vendég

*Nos, ilyenkor van az, hogy a fiú csak áll és néz maga elé. És persze abszolút semmit nem ért abból, ami körülötte történik. Végül úgy tíz perces ácsorgás után elhatározza magát, és nekiindul a lépcsőknek. Útközben lerakja a ládáját a szobájában, és elég feldúltan érkezik meg Lil szobájához. Mielőtt benyit, felcsendül a fülében a gyógyító figyelmeztető hangja: "Semmi drámázás, semmi lelki megerőltetés, ha lehet testi se sok. Igyekezzen kikapcsolódni, már amennyire az iskola mellett tud." Ilyen kioktatást kapott, mielőtt elengedték, de tökéletesen tisztában van vele, hogy most megszegi minden pontját. Drámázás, lelki megerőltetés, testi megerőltetés. Már ha három emelet megmászása testi megerőltetésnek számít. Sóhajt egyet, és benyit a Fürge gyík háló feliratú szobába, ahol meg is találja a lányt. Fogalma sincs, hogyan kellene hozzáállnia, minden esetre egyelőre csak letérdel Liliya mellé, és várja, hogy észrevegyék.*