Fürge gyík háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Aletha Apphia
2. Juliett de Sedritta
3. Lumiére Etoiles
4. Samantha Radoslava

A szoba lakói - bal oldal:
1. Tanja Tereskova
2. Ann-Tabitha Serenity
3. Cloe Noybe
4. Lycoris Kuolema

Vendég

*Bátor lelkesen pislog tovább kifele Gaea mögül, de csak addig, amíg a lány el nem lép előle. Nem akár miért kapta a nevét, tessék nem gyáváskodni!* - Ennyitől nem lesz baja.* hárítja el Lil látvány bocsánatkérését, majd megtörli a szemét a kezével. És hogy a lány rémeket lát? Meg van hozzá minden oka Liliyának! Nem egy diák tűnt már el nyomtalanul a suliban. Csoda, hogy nem hemzsegnek itt nyomozó aurorok. Amikor még a másik szakhoz tartozott, akkor is eltűnt egy lány. Nagy volt a csönd akörül is Ki tudja hova lett. A cuccait egyszerűen visszapostázták a családnak és kész. Az ágyán meg lehet, hogy azóta valaki más alszik. Mint annak a szegény Urien fiúnak! Három nappal később már éppen az a srác aludt rajta, akit vele együtt tettek át másik szakra. De merengésében nem jut tovább, mert éppen Lil figyelmezteti egy fontos dologra!* - Atya ég! Nekem még van egy ellenőrzésem amit kihagytam! *Aztán nézi, ahogy Lil elindul a fürdő felé.* - Igen jobban teszed. Én meg most kerülgethetem Aidát, hogy nehogy belefussak. *Ezzel egy zsepit elkapva Bátor kezei közül, gyorsan kisurran a maga dolgára, hogy aztán fél óra múlva lihegve, de dolga végezve térjen vissza. Hogy pihenni, vagy csak bambulni a sötét plafont, ki tudja.*

// Köszi a jáááátéééékot! ^^ //

Vendég

*Sóhajtva huppan vissza az ágyra, előtte vetve még egy bocsánatkérő pillantást barátnője famulusára. Ő is folyton rémeket lát. Még a végén meggyanúsít valakit, hogy elásta Yant a tölgyesben!... Kitelik tőle, ilyen idegállapotban. Meg hát, vannak páran, akik nem bírták a fiút. A takarodóval meg nem tehetnek semmit, vagyis...* - De Gaea...te prefektus vagy. Nem járőröznöd kéne? *Pillant fel, egy apró vigyorral, aztán viszont csak megrázza a fejét.* - Á, nem...nem kívánom a nyakadba Aidát... Jobb lesz, ha holnap nézzük meg. De...köszi mindent. Én most megfürdök, aztán alszok. *Áll fel ismét egy sóhaj kíséretében, majd megereszt egy keserű mosolyt barátnője felé, és elvonul a fürdőbe. Hosszú napja volt! És ez így lesz még nagyon, nagyon sokáig - legalábbis ő úgy érzi...*

Vendég

*Na igen, a takarodó közbeszól. De Gaea úgy emlékszik, hogy Kament sem látta egy jó ideje. És az sem egyszerű. Vagy fogalmazzunk úgy, hogy így még jobban nem egyszerű? És ha az összetűzéseik fajultak odáig, hogy kért tettek egymásban? ~Ó Gaea miért nem vagy képes nem rémeket látni?~ De hogyan is ne látna rémeket, amikor azalatt a másfél év alatt amit már itt lehúzott annyi rémséget látott, és mégannyi rémségben volt része … De nem lehet, hogy baja esett valóban! Yan egy talpraesett fiatalember, és Kament sem most rántották le a falvédőről. Kament aztán végképp nem! Szóval ha meg együtt tűntek el ahogy gyanítja, akkor meg valami családi ügy lehet a dologban. Remélhetően. Igen. Így kell lennie. Csak így lehet. De valóban Gaeát is dühíti a takarodó ideje, mert így utána sem tudnak nézni annak, hogy valóban mi lehet, és hol lehetnek a fiúk, vagy ha Kamen meg is van, de Yan. Bátor hatalmasat nyekken ahogy Lil átesik rajta. Szegényke eléggé pislog, és halkan prüttyög, ahogy a zsepiket átadva odébb húzódik, dolga végeztével.* - Köszönöm Bátor. Jól vagytok? *Kérdezi Liliyától és a kis famulustól egyszerre.* - Nézd Lil! Holnap reggel az lesz az első dolgunk, hogy megnézzük mi maradt a fiúk után a vezetőiben. Csak van róluk valami az aktájukban. *Ha Yanról nincs, akkor mázli, hogy ott van Kamen! Ott csak kell hogy találjanak a lányok valamit.*

Vendég

*Igen, Lil is ettől fél...hogy Yan valami olyan helyre ment, ami veszélyes lehet. És Lil nem akarja olyan helyen tudni Yant, ami veszélyes. Nem, nem, nem és nem! Legszívesebben felkelne, elindulna, és megkeresné. De nem lehet. Mégsem kutathatja át az egész bolygót! Lehetetlen lenne. Egy biztos: otthon nincs. Akkor válaszolt volna, vagy a szülei. Egy pillanat...* - Kamen! *Löki el magát olyan hirtelen Gaeától, mintha villám csapott volna belé.* - Hol van Kamen? *Ugrik fel, majdnem pofáraesve a zsepit hurcoló famulusban.* - Jajj, bocs, Bátor...köszi! *Veszi el a zsepit, és gyorsan kifújja az orrát.* - Talán..ő... *És ha ő is eltűnt? Akkor mi lesz? Együtt szöktek meg? Vagy..mégis, hova a -ide egy hosszú sípolás illene- tűntek el? Nem tudja senki, senki, senki! Éppen ez az! Lil pedig csak rohangászik fel-alá. Már takarodó van, nem mehetnek el megkeresni...*

Vendég

*Ahogy a barátnője belezokog a vállába, egyszerűen elerednek az ő könnyei is. Nem csak azért, mert annyira empatista alkat lenne, csak Yan neki is sokat jelentett. Az első perctől kezdve, amikor megfenyegette, hogy ha átáll a kegyencekhez hátba lövi távoztában, -a csata idején volt- hanem mert annyi szép emlék fűzte őket össze. És már kezdte azt hinni, hogy minden egyre jobban rendben, amikor a mólón hármasban ökörködtek a tónál. De ezzel most nem tud mit kezdeni. Vor igenis fontos volt Yannak! Miért hagyta volna itt? Miért ha nem azért, hogy jelezze Liliyának, hogy várjon rá? Szegény gabonasiklónak hogy hiányozhat a gazdája! … Közben meg Lil még mindig zokog Gaeára borulva, így a lány vigasztalólag simogatja a lány hátát, és csak annyit tud mondani.* - Megtaláljuk Lil! Meg fogjuk találni! *Itt van Vor! Anélkül hova mehetett volna a fiú? Csak olyan helyre, ami veszélyes a siklóra nézve. És hogy miért nem szólt a lányoknak sem? Mert nem akarta veszélybe keverni őket sem. Talán! De ez legalább már egy nyom, amin elindulhatnak. Remélhetően.* - Lil! Megtaláljuk! Meg fogjuk találni! *Vigasztalja a barátnőjét, miközben azon bosszankodik, hogy a nadrágjának miért nincsen zsebe. Erre nem megjelenik Bátor egy adag zsepivel? Tünemény ez az állat! Meg kéne vizsgáltatni, hogy nem e telepatikus jószág!*

Vendég

*Fáradt szemekkel nézi a fel-alá járkáló barátnőjét. Neki nincs ehhez ereje. Össze van törve, és kész. Lassan ingatja a fejét, a megdöbbent barátnőjét nézve. Aztán hirtelen abbahagyja, a pulcsija zsebébe nyúl, és egy apró, fekete dobozt vesz elő.* - Csak ez. *Szólal meg rekedten. A dobozt felnyitva egy apró kígyó dugja ki abból a fejét: Vor. Lehet, hogy ez is egy jel. Amolyan..."emlékezz rám". De lehet, hogy véletlenül hagyta itt. Elvégre nagyon szerette. Lil némán hagyja, hogy a sikló a tenyerére másszon, figyeli, ahogy száraz, pikkelyes teste végigkúszik a kezén, majd visszarakja a dobozba.* - Nem, Gaea...semmi...eltűnt... *Majd hálásan ölel vissza, és a fejét a lány vállába fúrva olyat tesz, amit még egyszer sem tett meg, mióta megtudta, mióta rájött, hogy Yan köddé vált: zokogni kezd. Megállíthatatlanul, és szívettépően elkeseredetten. Nem tudja, hogy fogja túlélni ezt az egészet...csak azt tudja, hogy túl kell élnie.*

Vendég

//Tavaszi olvadás//

*Pedig most akkor is ledöbbent, ez ellen nem tehet semmit. Yan neki valóban sokat jelentett. De nem úgy, mint Lilnek. És itt jön az érdekes! Ha Lil állt mellette, akkor most hol van a srác?* - Semmit nem hagyott maga után? Egy jelet, vagy valamit? Mert nem hiszem el, hogy csak úgy eltűnjön! *Csattan fel hírtelen, és ugrik le az ágyáról. Felrázza magát, és felráz még sok mindenkit ha kell, de Yan neki valóban olyan volt, mint egy jó testvér. Az nem lehet, hogy csak úgy elment volna, és nem hagy maga után semmi nyomot, amiből tudni lehet, hogy mi van! Nekiáll, és az ablakig elgyalogol, majd vissza.* - Tényleg nem maradt semmi? Egy viselkedésnyom az utolsó napról amikor még láttad, vagy valami? *Kérdezi visszafele, majd megint el az ablakig, és vissza. … Aztán ledöbben! Valami itt akkor is sántít. Egy jel! Igen, biztosan tudja, lennie kell egy jelnek, amin elindulhat, hogy együtt megkeressék Lillel. És ha bajba került? Két hét alatt már ki tudja mi történhetett vele? Nem! Erre gondolni sem szabad. Megáll a lány ágya mellett, és csak ennyit tud kinyögni.* - Jaj Lil! *Aztán egy szomorkás szem, majd átöleli a lányt.*

Vendég

*Gaea nem mond semmit, meg sem szólal, Lil pedig már nem bírja a csöndet. Nem, nem tekinti Yant halottnak. Csak fél, hogy esetleg az lehet. Nem ugyan az! Lassan felemeli a fejét, és Gaeára pillant, majd megrázza a fejét, és visszaejti a tenyerébe.* - Nem értem. *Suttogja a földet bámulva az ujjai közötti réseken.* - Nem értem... *Ismétli meg. Gaeától többre számított a síri csöndnél, ő pedig már nem tud többet mondani. Ez van. Szprájt.*
//Fagyi.//

Vendég

*Ahogy hallgatja döbbenettől lezsibbadt aggyal a barátnőjét, egyszerűen számára fölfoghatatlan amit hall. Eltűnt a cucca is? Mind? De hogy? És miért? Yan nem az a fajta valaki volt, aki csak úgy eltűnik. Ez kész horror! És hogy cuccostúl az kész téboly! Aztán néz csak az ágyon, és egy mondat jár a fejében, amit egy cigányasszonykától hallott a szülei temetése után. Vele beszélgetett el akkor, és olyan dolgokat mondott neki, amit akkor nem tudott hova tenni. Az az asszonyka is akkor temetett valakijét. De nem sírt. Egy könnyet nem ejtett a temetésen. És elmondta, hogy miért. Hogy ők mikor, és hogy gyászolnak. És most azért jutott eszébe, mert egy mondat most nagyon idevág. Aki elmegy, az többé nem jön vissza, elbúcsúzunk tőle, mert többé sosem láthatjuk, és úgy búcsúzunk el, mintha meghalt volna. Hosszú mondat, nem is tudja hogyan jegyezhette meg, de még az asszonyka hangját is hallotta. És persze Lil sem szól előbb sem máskor, mint pont halottak napján. És most bánja Lil, hogy nincs külön szobában a lánytól! Úgy érzi, gyertyát kell gyújtania. Pedig nem akarja a barátnőjét sírni látni. Végre újra mosolygott egy ideje. Bár tény, hogy mostanában egyre jobban nem. De így érthető már, hogy miért.*

Vendég

*Semmi kedve most bármit is tenni, nem érdekli, hogy tiszta kosz, nem érdekli, hogy fürödnie kéne. Gaea válaszára a feje a mellkasára csuklik. Hát ennyi volt. Yan volt - Yan nincs. Gaea ledöbbenésére felnéz.* - Igen. *Csak ennyit mond, majd pár percnyi csönd után szólal emg ismét.* - Énis akkor láttam utoljára. Szokásosan jókedve volt..olyan...fura volt. Aztán eltűnt. A héten egyik reggel pedig a cuccai is. Mindenestül. Gaea...én nem tudom, hova lett...és hogy miért tűnt el...de ha...ha valami baja esett... *Elcsuklik a hangja, nem bírja folytatni. Ha megtudná, hogy Yan már nem él, valószínűleg azonnal levetné magát valamelyik toronyból. Így viszont...nem tud semmit. Egyet tehet: vár. És vár, és vár, és vár...de meddig? Meddig kell még szenvednie? Mikor esik le a kés éléről akár az egyik, akár a másik oldalra? Előkerül? Vagy nem? És ha nem, élete végéig szenvedhet? Vagy egyszer majd jön egy levél... És akkor vége lesz. Vége lesz mindennek. Már ígyis kész idegroncs. Arcát a tenyerébe temeti, és a térdeire könyököl. Nem tudja, mit tegyen. Nem tud ő már semmit...*

Vendég

*Ahogy szinte tuszkolja maga előtt Liliya a lányt végig a szobáig, nagyon sietős lehet neki. Mindenesetre szót fogad, és csendben kis meglepődéssel az arcán siet vele végig a hálóig. Azt aztán be, és … Liliya le sem fürdik meg semmi? … Na jó, ő tudja, de Gaea nem fogja elkapkodni. Bátor már az ágyára készítette a tusolós cuccot, amit csak fölnyalábol, és döbbent pislogások közepette vonul a tus alá. Aztán gyorsan de alaposan letisztálkodik, majd jön vissza törölközőben hamar. Ahogy belép a szobába, a lány már rá is tér a lényegre. De nem érti, miért nem ment utána, és ott kérdezte meg. Legalább a lány is tiszta lenne. Ebben a suliban mindenki folyton kapkod és siet? Ahogy leteszi a törölközőjét, nekilát gondolkodva öltözködni.* -Nézzük csak. Tizenötödikén még mintha láttam volna futólag, de azóta nem. Emlékszem a dátumra, mert akkor tett keresztbe két diák úgy egymásnak, hogy majdnem párbaj lett belőle. *Belebújik a felsőjébe, ami egy mélyzöld bársony garbó, aztán elmélkedését folytatva belebújik az agyagbarna buggyos gyolcsnadrágba, zoknit húz, majd föltelepszik az ágyára.* - Azóta viszont nem. … Te sem láttad? *Esik le neki végre a tantusz.* - Ó hogyaza! *Ledöbben rendesen. Valahogy biztos volt Yan viselkedéséből, hogy minden rendben van, csak Lil játssza a pánikolósat, hogy valami baj van, de ezek szerint a lánynak igaza lett.*

Vendég

*Gaeástul esik be a szobaajtón, szó szerint. Eléggé elfárasztotta ez a ami óra, és pár pillanatra talán még azt is elfelejtette, mi is az ok, amiért beszélni akart a lánnyal. Az ajtón belépve azonban a nyakába zúdul az egész...* - Akkor fürödj meg, addig én várok várok. *Mondja barátnőjének, majd bevonul a szobájába, és lepakolja a cuccait meg a katanáját az ágyra, s le is ül melléjük. Mikor Gaea végez, megvárja, amíg ő is elpakolászik, akkor szólal csak meg.* - Gondolom...gondolom észrevetted, hogy Yan eltűnt. Nem tudsz róla...valamit? *Még mindig reménykedik. Jellemző! Mintha Gaea nem mondta volna el neki, ha tudna valamit... Látszik, mennyire kétségbe van esve.*

Vendég

*Gaea lelkesen rohangászik a szobájában. Körülötte is már lassan áll a bál, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy nemsokára áll a bál, és ő még sehol. De hogy miért is nem öltözik végre, az ok igen egyszerű. Annyira kevés az a ruha amit magára kell kapnia, hogy az ráér az utolsó pillanatban is akár. De hogy a haja és a szeme színét még meg kell változtatnia, az nem kis odafigyelést követel most a részéről. És ugye ilyet, még nagyon nem igazán csinált eddig. Szóval most nagyban olyan tükröt keres, ami eléggé rendesen meg van világítva fénnyel. Hogy az napfény, vagy másféle, az most mindegy neki, csak fény legyen. Aztán talál egyet nagy nehezen, majd szemformát változtat, amolyan húzottabb macskaszerűre, a szemszínét meg jóóó mééély barnára, mint a kávé színe. A haját pedig holló feketére. Amikor ez kész van, csak néz magára meglepetten pislogva, amíg Bátor rá nem prüttyög a lábai előtt, kezében a lány két ékszerével. Egy fülbevalóval amit csillag formára csiszolt hegyikristályokból áll, és egy ezer színben pompálló kövel C. C. Narcis tanárúrtól kapott az óráján. Majd ahogy leesik neki hogy mit lát a famulusnál, hatalmasat jajdul.* - Ajjj … Bátor előbb a ruhámat kell fölvennem. Nem ebben megyek! *Mutat ezzel lendületesen a barna-szürke-barna felállásra, ami eddig rajta volt. Sál-pulcsi-nadrág. Ez minden, csak éppen nem jelmez. Kirohan a tükörtől a jelmezig amit az ágyára tett, és gyorsan belebújik. A szíve csak úgy kalapál. Így lehet, hogy rá sem ismer majd senki, de miért is lenne ez kár. Van a szakon egy-két olyan diák, de más szakon is, akiket legszívesebben most messze ívben kerülne, miért lenne ez másképpen akár a bálon kívül is például. A ruha rajta, az ékszereket is gyorsan magára aggatja, a fókuszok elrejtve a helyükön, a főnixtoll-díszes pálcatartó a ball alkarjára csatolva, benne a vörösfenyő pálcájával együtt. Egy utolsó simításként bele a tükörbe, hogy jól áll e még a trükközés a szemmel, meg a hajával, aztán csukja fel, és ki a bál irányába, surranó módozatban.*

Vendég

*Karen csak figyeli a lányt, amint az szépen elteszi a fekete kabátját, majd csak kedves mosollyal az arcán biccent egyet Gaea felé.* - Szívesen. *A hangja most ellentétben a tegnapival lágy és nyugodt. Hát igen, azóta el telt majdnem egy egész nap és persze egy éjszaka is, amit sikeresen végig forgolódott az ágyában, mivel az a bizonyos álommanó úgy tűnik megmakacsolta magát, és csak késve, olyan jó 4órára rá érkezett. És mivel a naxeldires leányzó a múltkori veszekedésük után Russelel minden altatót a kukába hajított, így volt elég ideje elgondolkozni a történteken. Ennek fényében van most itt, és ül le barátnője ágyára. Figyelmesen hallgatja beszámolóját, és mikor a végére ér, halványan elmosolyodik.* - Örülök, hogy tetszik. *Mondja és szórakozottan elkezd játszani fekete bő szoknyája szélével, mely a térdéig ér.* - Tudod, tegnap kissé váratlanul ért a dolog... *Kezd bele mondandójába.* ... de biztosan neked sem könnyű. Sőt, őszintén nem szeretnék a helyedben lenni. A két szak elég különböző egymástól, és ez a hirtelen átállás... Mindenesetre tudd, hogy rám mindig számíthatsz. *Böki ki végül azt amiért tulajdonképpen jött és felpillant a mellet ülő lányra. Egy ideig csak nézi a vörös hajjal keretezett szép arcot, majd csak elmosolyodik.* - És a szaktársakkal jól kijössz? *Vált hangnemet hirtelen, ami már sokkal fesztelenebb és szürke szemeiben is megcsillan valami. Ő az egyik legjobb barátjaként tekint a lányra, akivel sajnos az utóbbi időben kissé eltávolodtak egymástól, de ezen még változtatni lehet, és ő csak azt szeretné, hogy neki jó legyen. És bár őszintén, annyira nem örül annak, hogy Gaea mostantól fogva az Allidonos szak hallgatója, de ebbe neki nincs beleszólása. És nagy a valószínűsége, hogy magának a lánynak sem volt.*

// karamelles palacsintába tekert vanília fagyi *.* //

Vendég

*Karen nem áll meg a közösben, úgy tűnik, a szobája érdekli, ahova úgy is be kell mennie Gaeának, ha a kabátját le akarja venni. Kinyitja a szekrényét, és beteszi a fogasra a szép vonalú fekete gyapjú kabátját. Majd ajtócsukódás, és Karen egy körülményekhez képest nyugodt arcot lát maga előtt.* - Köszi. Aranyos vagy nagyon. *Hangja hálás. Igen, a lány hálás. Hogy miért? Azért, hogy megértik, és elfogadják a kialakult új helyzetét. Ami olyan, mintha egy csapat aranyvérű barát közül kiderülne az egyikről, hogy a szülei valójában sárvérűek. Hát igen. Nem könnyű, hiszen nem ehhez volt ő hozzá szokva, mint Naxeldir szakos. Nem ehhez. Ez így most egészen gáz, de csak a volt szakja felé. Karen is hozza a palacsintát, mintha éhezne, pedig csak békepipa valahol, … és ez annyira jól esik a lánynak, hogy azt talán Karen el sem tudja hinni.* - Gyere ülj le az ágyamra kicsit! *Hívja a barátnőjét, és ha az közelebb lép, elveszi tőle a finomságot.* - Köszi! … Tudod, körbe néztem az Allidon főhadiszállásán, most, hogy oda beenged a kastély bűbája. *Oda beengedi? CSAK oda engedi be! Még jó, hogy nem hagyott ott semmi holmit, különben kérhetné meg valamelyik volt szaktársát, akár Karent is, hogy hozza ki neki onnan! Mintha arra kellene kérnie, hogy lopjon ki valamit! Na az lenne még a gáz! De így… * - Tudod, szép hely. És iszonyatosan megnyugtató. Bealudtam a csónakázótavukon a csónakban délután! *Neveti el magát, és leül, -vélhetőan Karen mellé- az ágyra.*

Vendég

*Türelmetlenül topog egy helyben, mikor a folyosó végéről léptek zaja hallatszik, majd nem sokra rá fel is tűnik egy vörös hajú lány. Pontosabban a Karen által keresett leányzó. Mosolyogva fordul felé, közben a tányért egyik kezéből a másikba teszi.* - Szia, köszi, de nem szükséges ki küldeni. Téged kereslek. *Mondja és figyelmét nem kerüli el, hogy Gaea érdeklődő, kíváncsi pillantásokat küld a fóliázott tányérka felé. Az allidonos lánnyal - még mindig olyan szokatlan, hogy már csak volt szaktárs - együtt belép a hálóba, - persze csak akkor ha az nem küldi el, miután megtudja, hogy őt keresi - majd csak meg áll az egyik karosszék mellet. Szürke szemeit végighordozza a szoba berendezésén, és magában meg állapítja, hogy nem sokban különbözik, az ő hálójuktól. Pillanatnyi elbóbiskolásából Gaea hangja zökkenti ki.* - Jah, igen. Szóval hozzád jöttem, és remélem szereted a csokis palacsintát, mert ezt neked hoztam. Nem rég csináltam és gondoltam, hozok egy keveset. Úgy is rád fér. *Küld egy fél mosolyt iskolatársa felé, a tányért pedig leteszi az asztalra.* - Merre jártál? Ha szabad kérdeznem... *Érdeklődik és közben fél popsival ráül a szék karfájára.*

Vendég

*Pedig a lány, nem otthon található, éppen Bátorral a nyomában a folyosón közeleg. Mivel így kiszúrja az ajtaján kopogó Karent, kedélyesen ráköszön.* - Szia! Kit keresel? Talán ki tudom neked küldeni, ha szeretnéd. *Ezzel oda lép mellé, és kedves mosollyal néz a barátnőjére. … Ha az még az. És reméli, hogy igen. Fekete gyapjú kabát van Gaeán, amit egy fekete garbóra vett rá, a kék bő farmeréhez, és a vászon cipőhöz. Amit lassan le kéne cserélni, mert fázott ma is az összes lábujja már. Haja kiengedve, lelke is kissé, végre a szeme is mosolyog. Az allidon főhadi taván totálisan megindult a lelki kiolvadása. Az agya is lazított kissé, … szép a világ, és már nem is olyan gáz, hogy két napja kifordult a sarkaiból. Úgy tűnik, inkább helyre állt, minthogy kifordult volna teljesen. De … Mi az ott a lány kezében? Érdeklődése és tekintete a letakart tányérra téved, majd beljebb invitálja Karent, ahogy odaér az ajtóba. Kinyitja előtte, aztán a két szoba közötti közös helység egyik foteljába lenyomja.* - Na haljam? *kérdezi, vagy inkább kéri a másikat, kicsit kíváncsian.*

Vendég

[Gaea]

*Karen kissé idegesen áll egyik lábáról a másikra, kezében egy kisebb tányért tartva, mely le van fóliázva így nem lehet tudni, hogy az mit is tartalmaz. De ha valaki nagyon kíváncsi, és megkérdezné a barna hajzuhatag tulajdonosától, hogy mit tart a kezében, természetesen válaszolna neki, ami kb. így hangzana: "csak egy kis palacsinta, megéheztem az édességre." És ebben van is valami, ám nem elhanyagolható információ, hogy abból a finom, csokis desszertből barátnőjének is hoz egy keveset. Ugyan is most épp a Fürge gyík háló ajtaja előtt áll, és vár valamire... Talán valamiféle erőre, mely hatására, végre ráveszi magát - így 2 perc elteltével - hogy bekopogjon volt szaktársához, aki nem is olyan rég költözött ebbe a szobába, ha jól tudja akkor Liliya mellé. Végül mély levegőt vesz és felemelve jobb kezét, hármat kopog az ajtón. Ezután pedig csak remélni tudja, hogy a kereset lányt itthon találja.*

Vendég

*A lényeg a lényeg, Lilt nem izgatja semmilyen szinten, mi van azon a lapon, egyedül csak az, hogy ki írta és milyen szándékkal. Azokkal pedig nincs baja, szóval, téma lezárva! A Bátorhoz kapcsolódó megjegyzésre csak mosolyogva bólogat egyet. Nincs olyan állat vagy varázslény, amivel ő ne lenne jóban. Mikor Gaea felkel, és közli, hogy neki muszáj lenne egy forró fürdőt vennie, Lil bólint.* - Oké, meg ne fázz nekem! *Majd bambán nézi, ahogy barátnője bevonul a fürdőbe. Ő egyelőre még marad a helyén. Folytatja az olvasást. Aztán majd valamikor lefekszik, az meg nem érdekli onnantól, hogy Gaea mit pakolászik fölötte. Ő eldől, mint egy darab fa, és fel sem kel másnap reggelig, az tuti!*

//Bocs a rövidekért, de mindjárt itt alszok el a billentyűzet fölött xD És ksözi a játékot ^^//

Vendég

*Igen, a szobatársak valóban uncsik, és örül valahol Gaea is, hogy megszabadult tőlük. Nyafogós bagázs. A képeslapot meg csak azért, … hát szóval, … hazai na. Banszk van rajta, meg a hegyek, és az első sípálya, a felvonóval, amit megnyitottak. Amolyan nosztalgia lap. De neki ilyen jutott. És nem hitte volna, hogy be kell vásárolnia gratuláló lapokból mostanában. Ahogy Bátorra lelkesen ráköszönt Lil, Gaea szipogva elmosolyodik.* - Látom, jóban lesztek. *A szárítgatásra csak legyint, úgy is át kell adnia szinte mindent a manóknak, hogy mossák ki újra. De az nem nagy gáz. Tőle kezdik megszokni, mert mindig ad mellé valamit. Egy kedves szavas cetlit, hogy köszöni szépen, meg ilyenek. És így nincs is baj ezek után. Nagyot sóhajt, és egyből utána tüsszent is egyet. Majd majdnem még egyet, de azt sikeresen vissza folytja.* - Asszem én megyek, és veszek egy forró fürdőt. *Ezzel becsoszog a holmijához, majd kisvártatva kijön egy törcsivel, és némi tusfürdővel az aromás faktából.* - Bocsi Lil. Ha most nem melegítem át magam, asszem ágybad tölthetek *tüsszent* egy egész hetet. *Ezzel már nyitja is a folyosóra menő ajtót, hogy a közös fürdőben található káédak egyikében kiolvadjon.*

Vendég

*Nem, Lil nem fogyott le, legalábbis tudta szerint - elvégre semmi oka nem lenne rá, nem ideges, eszik rendesen... Talán a sok tanulás miatt egy kicsit nyúzottabb meg sápadtabb lett, de a súlyával nemigen van gond. Ergo csak a fekete garbó meg a lámpafény járt közben a dologba. A válaszra felvonja a szemöldökét.* - Segítsek szárítgatni? *Kérdez rá. Na igen, vannak efféle vicces emberkék az iskolában, akik max saját amguk értékelik a humorukat.* - Egészségedre! Szia, Bátor! *Köszön a zsepivel betotyogó famulusnak Lil.* - Köszi. Nem, mostanában nem néztem be... Majd megnézem, köszi. *Mosolyog a lányra hálásan. Nem tudja, mivel érdemelte ki, hogy DK lehessen, és azt sem tudja, mennyi ideig lesz az, de barátnője figyelmessége jólesik neki. Azt meg végképp nem érti, miért szégyelli el magát a lány.* - Miért, otthon másfélét kapni, mint itt? *Forgatja meg kissé cinikusan a szemét. Nem mindegy az, honnan van a lap?* - Amúgy, örülök, hogy átjöttél.. Kicsit uncsik a mostani szobatársak. *Mosolyog ismét barátnőjére, úgy őszintén, ahogy szokott.*

Vendég

*Ahogy Lil segít az ajtóknál, egy fáradt, de hálás mosolyt villant a szőke lány felé. Aztán ahogy megkérdezik tőle, hogy vele mi történt, majdnem vissza kérdez, hogy a barátnőjével mi van, hogy megint úgy tűnik, lefogyott. De inkább nem teszi szóvá, mert akkor Gaea is kapna a fejére, tudja jól. Helyette inkább megtörli ruhaujjába a homlokát és az arcát, ami még mindig kicsit nedves, és fintorog egyet.* - Valami jó fej úgy gondolta, hogy ne vécépapír röpködjön, amikor elhagyom a Tarantulát, hanem ázzak jól el. Hideg volt eléggé az a vacak. Mire magamra mondtam meg a cuccaimra a Leperexet, addigra félig már mindenem elázott. A többieknek lesz gondja a felszárítással az tuti. *Ezzel tüsszent egy hatalmasat, és bentről egy halk puffanás után csoszogó lépteket hallani, és Bátor totyog elő, egy egészen száraznak tűnő vászon zsebkendővel.* - Köszi Bátor. Nem is tudom mire mennék nélküled. *Hálásan veszi át a zsepit, amibe előbb megtörli az arcát, aztán kifújja az orrát is.* - Köszi neked is Lil, és én is gratula neked. De látom, az asztalodon még nem néztél körbe a vezetőiben. Hagytam ott egy kis gratuláló képeslapot. Otthonról való, de most csak ezem volt. *Kicsit elszégyenli magát, bár nem tudni, minek. Szégyellné a helyet, ahonnan jött? Meglehet. Vagy csak a képeslap nem volt oda illő.*

Vendég

*Nem hallja meg a közeledő lépteket, sőt, még az ajtónyitódást is csak akkor, mikor barátnője már belépett rajta.* - Várj! *Pattan fel lerakva a kanapéra a könyvet, és segít kinyitni/becsukni az ajtót, meg behurcolni a rengeteg cuccot. Aztán lehuppan Gaea mellé, a helyre, ahonnan alig egy perce ugrott fel, hogy barátnője segítségére siessen. Most pedig végignéz rajta, és megállapítja, hogy bizony elég...vizesen fest.* - Hát veled meg mi történt? *Pislog a lányra. Majd ha megkapta a választ, szeme szaktársa jelvényére kúszik.* - Jé! Hát ez meg? Gratulálok! *Vigyorodik el. Kétség sem fér hozzá, hogy a prefektusi kitűzőre gondolt. Akkor úgy tűnik, az ő helyére lépett be. Na, hát eddig még nem sok mindent tett új kasztja érdekében! Rá kéne már szabadulnia az újonnan jött diákokra...*

Vendég

*Gaea a bőröndjeivel és az akváriumában ijedten tántorgó fehér egérrel, meg a sarkában caplató Bátorral állít be a hálóba. A bőröndök flegma egykedvűséggel lebegnek előtte, miközben igyekszik belökni az ajtót. Kissé csapzottnak rémlik, de mi mást is tehetne. Hírtelen volt kénytelen elhagyni a szobát, ami azelőtt az övé volt. Most nem kis rumli, és csatatér, csak mert valaki meg akarva őt viccelni, a szobaátrendezésekkor beszabadított egy esőfelhőt a Tarantulába. Az az illetőnek nem számított, hogy másik három lány összes cucca is szétázik, ó nem! Gaea most kissé magában füstölög miatta, és éppen azt fogalmazgatja magában, mivel is büntetné az illetőt, amikor felpillantva meglátja a barátnőjét.* - Oh … szia. Nyöszörgi-nyögi, miközben beljebb tuszkol mindent és mindenkit, majd elindul a megfelelő oldalra, és bőröndöt, akváriumot letéve visszamegy a közös helységbe, és lerogy, … úgy nedvesen ahogy van, Liliyához közel.*

Vendég

*Fáradtan esik be a szobájába, pontosabban, nyitja ki az ajtót, és a beszáguldó Eva után esik be. Egész délután tanult, aztán sétált egyet Nellondban kutyástul (mert egyesek nem bírtak megmaradni a fenekükön), s még rég látott barátnőjével, Xiával is összefutott a Jeniliában. Szóval, viszonylag jó napja volt, most viszont a tervezett tanulás helyett csak leveszi a kabátját, és miután megetette kutyáját, lehuppan a közös helységben a kanapéra, majd olvasni kezd. A párizsi Notre Dame, Victor Hugotól. Nem most olvassa először, mondanom sem kell. Na persze eredetileg úgy tervezte, hogy befejezi a háziját, ám ahogy látszik, ez a terve gyökeresen megváltozott - eléggé elfáradt a sétában. Ahogy fehér farmerében, és fekete garbójában elnyúlik a kanapén, még a szokásosnál is soványabbnak és sápadtabbnak tűnhet. Persze ezt a hatást lehet, hogy csak a fényviszonyok okozzák... Vagy nem. Ki tudja!*