Hóbagoly háló

*leona éppen a táskájába rámolja össze a dolgait. Nemsokára kezdődik a verseny. Az utolsó pillanatban készült el a bájitalokkal, most azokat rakosgatja be. A hátizsákot apróra varázsolja, majd pálcája mellé beteszi a zsebébe hátára kiszalad a szobából majd bevágja maga mögött az ajtót. Igyekszik nem elkésni.*

*Leona szorosan hozzábújik Pierrehez és hallgatja amit mond. nagyon lassan kedz megnyugodni. Szörnyű volt ezt átélni talán szörrnyűbb mint a kirándulás a kegyenceket üldözve. de nem akarja hogy a fiúnak miatta legyen bűntudata. Mert nem kell hogy legyen, ugyanis nem az ő hibája. A lány erőt vesz magán és felnéz a fiúra.*
- Ha megtetted volna én nyírlak ki személyesen. Te ügyes voltál. Én meg elszúrtam. Ennyi történt. én sem akadályoztam meg hogy téged bántsanak. Nem lehetünk ott mindenhol Pierre.
*Szomorúan bújik a fiúhoz. Tényleg nem lehetnek ott mindenhol. Tenyerével végigsimít a torkán majd nyel egyet. Még élénken él benne az emlék ahogyan összeroppantották a nyakát. nem ilyen halált kíván magának az ember. Mert ez szörnyű. tehetetlenül tűrni hogy elvérezzen. lehunyja szemét és próbál nem gondolni erre. Közben halkan beszél Pierrehez.*
- Pierre komolyan ne legyen bűntudatod emiatt. Nem a te hibád volt.. te mindent jól csináltál. És te vagy a legjobb barátom. nem akarom hogy ezzel foglalkozz. Mert nem tehetted volna meg hogy közénk ugrassz. és eszedeb ne jusson ilyen butaság soha!
*Az utolsó mondatnál komolyan néz rá. majd tekintete megváltozik. Szinte könyörögve pillant rá.*
- Kérlek ígérd meg.. hogy soha nem teszel ilyet!
*kezét nyújtja és várja hogy a fiú elfogadja.*

*Leona elmosolyodik Pierre szavaira. Nagyon örül hogy egyetértenek. Elmosolyodik amikor a fiú megtalálja a pulcsiját. Lecsüccsen mellé majd felveszi a ruhadarabot. Kényelmesen elhelyezkedik és barátjára néz.*
- Köszönöm... nincs mit.
*Csendesen ücsörög közben ujjaival a poháron játszik. Néha iszik egy kortyot, amúgy csendben várakozik. Nemsokára újabb kérdés érkezik. Fintorog egyet.*
- Nagyon rossz volt.. Soha többet nem megyek tehetségkutatóra.
*Nem tudja elviccelni a dolgot. Arcán legördül egy könnycsepp amit gyorsan letöröl. Elővesz egy zsebkendőt és megtörli a szemeit. Szipog egy kicsit és szája sírásra görbül. De nem akar sírni hiszen nincs miért... nem történt semmi.*
- te is megsérültél... neked sem volt jobb. Milyen szerencse hogy csak álom volt... mert ha nem az lett volna akkor most...
*Nem fejezi be a mondatot. Arcát a kezébe temeti. Vállát a sírás rázza. De nem akar sírni össze akarja magát szedni. Dühösen letörli a könnyeit és felül. Iszik még egy kortyot.*
- Kösz hogy átjöttél..

*meglepődik amikor kopognak. Nem várt senkit, sőt igazság szerint most csak két embernek örülne. Kínlódó arckifejezéssel az ajtóhoz lép majd nagyot sóhajt és lassan kinyitja. Szomorúan elmosolyodik amikor meglátja Pierret. Megöleli majd halkan megszólal.*
- Sajnálom... de én most nem szeretnék bulizni..
*Felnéz rá és bűnbánóan pillant rá.*
- Bejösz? vagy sétálni szeretnél?
*ő bármire kapható. Csak szeretne beszélgetni egy kicsit. A fiú bármit is választ, visszamegy a szobájába hogy felvegye a pulcsiját. Hirtelen nem tudja hova dobta le, úgyhogy nekiáll keresni. Ez a művelet egy kupis szobában eltart egy drabaig. Úgyhogy a séta elmarad. Leona feladja a keresést inkább tölt egy kis innivalót barátjának. ha Pierre bejön akkor átnyújtja neki a poharat majd bebújik a szekrény aljára hogy előszedjen valami rágcsát is. Végül talál egy csomag csokis kekszet. Kiönti egy tálba majd odanyújtja a fiúnak. A földön heverő rajzait kegyetlenül betolja az ágya alá. majd később rendbe teszi őket.*
- Jól vagy?

*Leona csendesen olvassa a levelet. Ő nem akart megcsillogtatni semmit, de nem baj. Elpakolja a kupont és a levelet. Pulóverét az ágyára dobja majd leül az asztalhoz egy könyvvel. Később arra lesz figyelmes, hogy nem igazán jut el a tudatáig amit olvas, úgyhogy leteszi a könyvet és feláll. Az ablakhoz sétál majd kinéz. Nemsokára Újév. Sóhajt egyet majd leül az ágyára. kezébe veszi a Raykotol kapott lovat és ujjai között kezdi forgatni. Nagyon szép darab. Gyorsan visszateszi a helyére, mielőtt összetörné. Inkább nem csinál semmit. Nincs kedve semmihez. Elege van mára. inkább feláll hogy átmenjen Pierrehez. Most szívesen beszélgetne vele. feláll majd elindul az ajtó felé.*

*Leona elszontyolodik kissé a fiú megjegyzésén.*
- Nem megyek a temetésre.
*Elmosolyodik, majd összevonja a szemöldökét, amikor a fiú mentegetőzni kezd a "sikertelen" ajándékkal kapcsolatban.*
- Ne csináld már. Gyönyörű! Egyszerűen imádom. Nagyon szép! Soha senkitől nem kaptam még ennyire imádni való dolgot. Mi van veled kedves? Te is tudod, hogy tökéleteset alkottál.
*Csöndesen beszél, közben belekarol a fiúba. Kezében tovább forgatja az ajándékot. Nem tud betelni a látvánnyal. Körbenéz, hogy hol találhatna méltó helyet neki. Ahol biztosan nem eshet baja. Végül eldönti, hogy az ablakba fogja tenni, a virág mellé. Nem nagyon akarja elengedni, de aztán ráveszi magát hogy letegye, és inkább a fiúval foglalkozik.*
- Valami baj van?
* Kék szemeivel fürkészi a fiú arcát. Neki mindent elmondhat. megfogja kezét, és komolyan nézi barátját. Reméli, hogy nem történt semmi.*

//Fagy//

*Leona elneveti magát, amikor a fiú felajánlja a segítségét.*
- Dehogy is. Ne is figyelj oda, majd rendet rakok.
*Gyorsan elpakol még pár dolgot, majd a szekrényhez lép, és kivesz belőle egy poharat, és egy üveg vizet. Tölt a fiúnak, majd mosolyogva nézi. Látja hogy valami nyugtalanítja, de egyenlőre nem kérdez rá. Leül mellé, majd csodálkozva nézi a felé nyújtott dobozkát. Elpirulva veszi el, és csöndesen kinyitja. Álmélkodva nézi az apró gyönyörűséget. Egyenlőre nem tud mondani semmit. kiveszi a lovat és óvatosan tartja kezében. Majd végül, mégis sikerül magából kipréselni pár szót.*
- Ez gyönyörű.. Rayko, köszönöm szépen! De miért kaptam?
*Mosolyogva néz a fiúra. Még soha semmit nem adott barátjának. kicsit elpirul a felfedezéstől, majd elhatározza, hogy mindenképpen pótolja ezt a hiányosságot. Egyenlőre egy csókkal.*

*Leona hallja a kopogtatást. odanéz az ajtóhoz vezető útra, és majdnem elkáromkodja magát. valahova elkeverte a nyakláncát, így mindent oda dobált, ahogy feltúrta a szobát. Kárba ment a rendrakás. Félrerugdosva mindent, halad az ajtó felé, majd kinyitja azt. Amikor meglátja Raykot, hatalmas mosoly terül el az arcán. Kinyújtja karjait, és átölelve a fiú nyakát, lábujjhegyre állva csókot nyom a szájára. hátra lépve elmosolyodik.*
- Szia! mi szél fújt erre?
*Szégyenkezve bár, de kinyitja az ajtót. Néhány holmit megfogva, gyorsan behajigálja a szekrénybe. a többit pedig, úgy ahogy a helyére teszi. Amikor elfogadhatónak találja a környezetet, mosolyogva szembe fordul barátjával. A múltkor nem jutott idő arra, hogy megbeszéljék miért ment hozzá, mert elbeszélték az időt.*
- Kérsz valamit inni, vagy enni?

*Leona kinyitja az ablakot. Sóhajtva csípőre teszi a kezét, és szétnéz. Olyannyira eluralkodott a rendetlenség a szobájában, hogy rávette magát, hogy leálljon pakolni. Először is, felszedi a rajzokat. Mostanában tengernyit alkotott. Előássa az ágya alól a mappát, és beletömi a lapokat. Egyenlőre nem nézi őket végig. Viszonylag rövid idő alatt végez velük. Amikor rálép egy ceruzára, és az eltörik, dühösen szedi össze a kisebb dolgokat a padlóról. Rendbe teszi az ágyát, és fájdalmas grimasszal állapítja meg, hogy bizony a ruhái következnek. Össze-vissza dobálta azokat, már jó hosszú ideje. rendrakás közben, elmosolyodik, amikor kezébe kerül, egy régen látott darab. A sárga ruhájáról, már korábban lemondott, de most vigyorogva tömi be a többi közé. Amikor ismét szétnéz, megállapítja, hogy nem túl jó az összkép, de legalább javult valamit a helyzet. Amikor észreveszi, hogy felvett magára egy pulóvert, akkor odalép az ablakhoz, és bezárja. Már eléggé hideg van odakint. Az ablakba állított, apró növény, nem igazán akar nőni. A lány meglocsolja, majd leül az ágyra. nincs jobb ötlete, ezért elővesz egy könyvet, és reméli, hogy sikeresen elterelheti gondolatait. mióta megkapta unokatestvérétől a válaszlevelet, nem tud másra gondolni, csak nagymamája temetésére. Már eleve nem akart elmenni, de az üzenet, véglegessé tette a döntését. Dühösen teszi le a könyvet. Összefogja haját, majd odasétál az asztalhoz, és leül hogy tanuljon egy kicsit. Nem köti le különösebben a dolog, de lassan össze kéne kapnia magát.*

*Leona érzi, hogy a kezéből kikerül as tárgy. Haragja most nagyobb a józan eszénél, ezért szembefordul a fiúval, hogy beolvasson neki. Csakhogy Rayko magához húzza és megöleli. A lány előbb ellenkezni akar, de aztán hallgatja a fiú szavait. A végére, majdhogynem lenyugszik. Fejét Rayko mellkasára hajtva, lassan lélegzik. Még egy halovány mosolyora is rászánja magát.*
- Egyáltalán nem akarok hazamenni. *mondja halkan.* Nincs senki, aki szívesen látna, és nem bírom a temetéseket. Egyáltalán, az értelmét sem. És... nem bírnám ki.. * felnéz a fiúra könnyes szemeivel, majd hálásan rámosolyog.*
Jól esnek neki a kedves szavak. Aztán mégis sírni kezd. Nem érzi jól magát. Fáj a feje, és nagyon álmos. De nem tudna aludni. És szörnyen szorít a mellkasa. Pár percre megkönnyebbült a fiú szavaitól, és jobban érzi magát, most hogy itt van. Majd észbe kapva elhúzódik Raykotól, és felemeli sérült kezét. A kötés még mindig ott díszeleg, de nem tűnik súlyosnak. Leona megfogja szerelme ujjait, és rámosolyog.*
- Ugye jól vagy? Kérlek vigyázz magadra.... nem akarlak elveszíteni.*
Megöleli a fiút, majd eltámolyog az ágyáig. Leül, mert szédül is.*
- Ne haragudj. Meg sem kérdeztem mi ért jöttél.* mondja, miközben az órára pillant.* Inkább menj, nehogy bajba kerülj. Holnap beszélünk rendben? Jó éjszakát, szia... és köszönöm.*
Ha a afiú elmegy, akkor lefekszik, és megpróbál elaludni. Majd holnap rendet tesz.*

*Amikor az ajtó kinyílik, Leona felnéz. Raykot látja belépni rajta. Eléggé fel van öltözve. A lány rá emeli tekintetét. Eléggé sokat sírt, úgyhogy valószínűleg vörösek a szemei. Amikor a fiú karjai közé veszi, szorosan hozzábújik, majd sírva fakad. Átöleli a nyakát.*
- Annyira hiányoztál...*mondja halkan.
Felemeli a fejét, és ránéz szerelmére. Nem tudja kimondani. Egyszerűen nem képes rá. És arra sem, hogy leírja érzéseit. de muszáj valahogy. Sóhajt egyet, és fejét a fiú vállára hajtja. *
- A nagymamám...*
a szóra remegni kezd a hangja, majd elcsuklik. Ismét zokogásban tör ki. De erőt vesz magán. Hirtelen szédülni kezd. Felveszi a levelet, és odaadja a fiúnak:" Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Genova Dean elhunyt, temetése...." Fejét a tenyerébe hajtja, és nem tudja megállítani előtörő könnyeit. Lassan bizony be kell avatnia pár dologba. Amikről nem szívesen beszél.*
- Miután az apukám meghalt, az anyám elvitt hozzá, és ő nevelt fel. Nagyon szerettem.. nem is szóltak hogy beteg, és így megtudni.. mellette kellett volna maradnom... * hangja elcsuklik.*
Lenéz a földre, és megpillantja amit lelökött. egy apró hangszer feje. A fuvolát nemrégen kapta. Valamelyik nap vette elő, hogy gyakoroljon egy kicsit. A nagymamájától kapta.*
Dühösen letörli a könnyeit, majd feláll. Felveszi a földről a tárgyat, majd kezébe fogva sírni kezd. nem tudja miért, de hirtelen eluralkodik rajta az eddig felgyülemlett keserűség és fájdalom. A falhoz vágja az apró holmit, majd nyúl a következő dologért, amit dobálhat. A föld jócskán szolgál ilyen holmikkal.*

*Leona hallja a kopogtatást, de nem szól ki. Újabb zsebkendőt vesz elő, majd ismét az ágyba dől. Majd ismét felkel, és kinyitja az ablakot. Kicsit várja, hogy megkapja a szél, majd befekszik takarója alá. Hallja hogy valaki belép a közös szobába. Nem szól semmit, ha őt keresik, akkor majd benyitnak.. vagy jobb esetben elmennek.*
~ Kérlek hagyjatok békén.*
Ismét sírni kezd. Már szabályosan fáj a szeme, és a torka. Tenyerét lüktető fejére szorítja. Ujjaival átfésüli haját, és a plafont nézi. Keze leesik az ágy mellé, és ráfonódik egy lapra. Nem emeli fel, csak jobban elszomorodna.*
Nem tudja igazából, hogy mit akar. Legszívesebben futkosna, és rugdosódna, vagy ordibálna. De viszont felkelni sincs ereje. Fejét az ajtó felé fordítja. *
~ Vajon ki lehet az? *
Fázni kezd, úgyhogy ismét állig húzza a takarót, majd Aludni próbál. Ekkor azonban ismét eszébe jut az álom, és sírva fakad. Remegő kezeivel törli a könnyeit. Ököllel üt a párnájára, de így sem lesz jobb. Hirtelen megfordul, és hasra vágja magát. Érzi, hogy közben kezét beveri valahova, majd hallja a csattanást. *
- A fene vinne el.* suttogja rekedten. *
Nem nézi meg mit vert le, egyszerűen nem érdekli.*