Fehér tigris háló

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

*Lassan biccentek a lánynak. Már megint kissé forrófejű voltam és igazából bunkó, hiszen Diana csak jót akart nekem. Tiszta szívás! Ezentúl nem fogom megkérdőjelezni azt, hogy a lány mit miért csinál. Biztos leszek benne, hogy egyszerűen csak nekem akar jó,t vagy éppen a számomra legmegfelelőbbet teszi. Mikor közlöm, hogy jól eldugtam a rumot, a lány megmagyarázza, hogy igazából az ajtóból látta, mikor ittunk, és ezért buktunk le.*
- Oh... Akkor legközelebb becsukom az ajtót. *vigyorgok ismét, de érzem, hogy ez nemigazán helyén való. A pletykára csak felvonom a szemöldökömet és úgy hallgatom a Nye-féle sztorit.*
- Nem hallottam, de biztos durva csávó lehet. *bólogatok és magamban megjegyzem, hogy kár, hogy nem találkoztunk előtt, lehet, hogy felforgathattuk volna a sulit. Az elsuttogott kérdésre meghökkenek, majd a választ is megkapom, hiszen Diana lágyan végigsimít gyűrűs kezemen, mire egy halk "Ó!" hagyja el az ajkaimat. A lány félreáll az útból, és ahogy belépek, Venn leteper és összenyalogat, és rám ugrál.*
- Jézusom, eddig le volt fagyasztva? *vigyorodom el és megdögönyözöm a kutyust.*
- Szevasz Haver! *köszöntöm,majd ott hagyva a kutyát egy fülvakarás kíséretében, besétálok a szobába, ahol Gabi tényleg ott csücsül és festi a körmét.*
- Szia Kicsim! *sétálok oda hozzá, ülök le mellé s ölelem magamhoz egy lágy csók kíséretében. *
- Hiányoztam? * vigyorodom el, majd eldőlök az ágyon és ott is maradok, eltöltve az időt a barátnőmmel a délutáni gyakorlatig.*

*Szokás szerint ordítok - Dianával. Fura, hogy valahogy mindig a lányra öntöm ki a mérgemet, pedig igazából nem tehet semmiről. Nem tehetett múltkor sem arról, hogy Gabi éppen akkor kattant be, amikor ő éppen itt volt és őt kérte meg, hogy zárja rá a szobaajtót. És persze most is a munkáját végezte, csak hát... Miért pont velem? Miért pont engem kell cseszegetnie? Mikor végre kiadom magamból a dühöt és az őrjöngést, Diana nyugodtan válaszol. Ez a lány tényleg abszolút nem érez semmit?? Rémlik, hogy a Madártoronyban mondott valamit az agyával kapcsolatban, de igazából nem nagyon jegyeztem meg és nem is figyeltem rá, lévén, a következő mondata az volt, hogy a barátnőm a szobájába zárkózva sír. Ezért nem nagyon maradt meg, de majd egyszer, ha ordibálás nélkül tudok vele beszélgetni, akkor majd felhozom a témát. Most azonban válaszol, és mikor közli, hogy a többi diákot egyenesen a tanárokhoz küldi, meglepődötten pislogok rá.*
- Oh. *csak ennyit tudok kinyögni, majd lesütöm a szememet és zavarodottságomban szépen összehajtom a levelet.*
- Nos... Ez esetben akkor inkább köszönettel tartozom. *sütöm le a szememet, végül mégiscsak felnézek Diana íriszeibe és megeresztek egy halovány mosolyt és megvonom a vállam.*
- Pedig azt hittem, jól eldugtam azt a rumot... *vigyorodom el, de érzem, hogy Diana nem fog visszamosolyogni - ahogy sohasem szokott. Az elsuttogott kérdésre kimeredt szemmel, meglepődve pislogok rá.*
- Mégis honnan... *kezdem a mondatot és a szoba felé nézek. Talán ennyire jóban lettek Gabival, hogy a démonlány már ilyenek is megoszt Dianával? A gyűrű persze eszébe sem jut. A kérdésre nem válaszolok, majd megvonom a vállam, majd a szoba felé nézek.*
- Bemehetek? *nézek boci szemekkel a lányra és a levelet a farzsebembe tűröm, remélve, hogy Gabi nem fogja megtudni, hogy a) ittam tegnap nélküle és hogy b) régen füveztem. (azaz, néha még most is...)*

*Ahogy dörömbölve próbálok betörni a szobába, az ajtót zárva találom, ami talán jó is, mert így ,amíg várom, hogy kinyissák, kicsit lenyugszom. Kicsit... Ahogy az ajtó feltárul, megpillantom a kedves Diáksegéd leányzót, aki volt szíves majdnem megbüntetni. A levél körül összezárul a mancsom, ami halk zörgést eredményez. *
- Mi az, hogy még? Örülök, hogy ennyire frankón végzed a munkádat, de biztos vagyok benne, hogy van még számos diák, akit szabályszegésen kaphatsz. Miért éppen engem kell cseszegetni, amikor egyszer jól érzem magam? *szólalok meg emeltebb hangon és kinyitom a tenyeremet, ahol ott a figyelmeztető levél.*
- Az meg, hogy a cigit is visszaadtad, egyenesen pofátlanság! *halkítom le egy kicsit a hangom és mélyen Diana szemébe nézek.*
- Azzal csak neked akartam segíteni és akkor még nem volt vele gondod! *jelentem ki sziszegve, majd a szoba felé nézek.*
- Gabi itt van?

*A lépcsők hangosan konganak a lábam alatt, ahogy dühösen, fújtatva vonszolom fel magamat a harmadikra. Tegnap elég szépen becsíptem, el is aludtam a Társalgóban, és hajnalban, mikor felkeltem, egy csinos levél várt Diana-tól. Ezért vagyok most mérges, hiszen azt hittem ,hogy jóban vagyunk és néha tehet egy kis kivételt velem szemben. Így hát morcosan, mogorván, kissé kialvatlanul, de szerencsére nem másnaposan, így tiszta gondolkozással csörtetek fel a harmadik emelte. Egy egyszerű fekete farmer van rajtam, egy fehér póló és egy szürke kapucnis pulcsi, a bőrkarkötőm, a gitáros nyakláncom, és egyéb kellemes és csinos tárgyaim, a fehér tornacipőm mellett. A levelet a kezembe szorongatom, amin már látszik, hogy összegyűrtem párszor. Kb. először akkor, amikor elolvastam. A félig teli rumos üveg a táskámban lötyög, a füves cigit pedig biztonságos helyre tettem. Jól jön az még valamikor, hogyha ki leszek borulva. Érdekes, hogy mióta nem változom át minden teliholdkor - hála az iskola vezetőségének és a gyűrűmnek - nem szívok annyit. Lehet, hogy előtte a stressz és a folytonos félelem miatt füveztem sokat. Mindegy is, a lényeg, hogy most már nem. Ahogy befordulok a folyosóra, mérgesen szedem a lábaimat, majdnem fellökök egy kisebb növésű lányt, aki valami olyasmit motyog utánam ,hogy ez a lány folyosó, és megérkezem Diana (és nem mellesleg Gabi) szobája elé.*
- Diana! *dörömbölök az ajtón, majd be is nyitok, nem érdekelve, hogy odabent kit és mit találok. Remélem, hogy Gabi most nincs itt, nem lenne kedvem magyarázkodni neki. Lehet, hogy a Mentalista lány már korábban hallotta, hogyan csörtetek végig a folyosón, egyelőre nem érdekel. Azt minden bizonnyal látja/érzi, hogy baromi mérges vagyok, és talán a levelét is felismeri a kezemben - enyhén gyűrötten.*

*Mikor Gabi kijelenti, hogy Lilia nem ismerte fel, elvigyorodom.*
- Hé! aljas rágalom, meséltem neki rólad, de azt nem írtam le, hogy pontosan hogy nézel ki. *mondom kissé felháborodva, de az igazat megvallva mulattat a helyzet.*
- Szóval Lilia nem is tudta, hogy ki vagy? Ez poén. *vigyorgok teli pofával.*
- Majd ha legközelebb találkozom vele, akkor Rád kérdezek. *kacsintok Gabira, majd ezután jön a kellemes, bizsergető és vágyfokozó csók, ami után totálisan nem érdekel az egész helyzet, sem a hely. Akarom Gabit itt és most, mindenestül és ruha nélkül. Érzem, hogy Gabriella teste is szinte lángol, az arca is kipirosodik és egyértelmű, hogy rá is úgy hatott a csók, mint rám: felkeltette a vágyat, amit már vagy két napja hanyagoltunk. De most itt van és szinte elemi erővel csap le ránk. Egészen addig, amíg a leányzó fel nem vázolja az ő kis elképzelését. Ekkor a vágyamat mintha elfújták volna, valami furcsa, jeges érzés kerít hatalmába, és az államat kezdem el kapargatni a földről, miközben kimeredt szemmel nézek a lányra.*
- What the f*ck? Hogy mi??*egyelőre csak ennyit tudok kinyögni, azt hiszem, hogy rebootolt az agyam, vagy nem tudom, de nem nagyon tudom felfogni, hogy Gabi mit is akart mondani. Talán ez minden férfi vágya, hogy két iszonyatmód szexis hölggyel legyen együtt, de én valahogy... Nem néztem volna ki Gabiból ezt, főleg nem Liliával kapcsolatban, így kell néhány perc, míg felfogom ezt az egészet. Néhány másodpercnyi csend után (és miután felkapartam az államat a földről) még mindig meredten pislogva nézek a lányra.*
- Öhm.. Hát nem is tudom, hogy erre mit mondjak. Most megleptél. *kezdem kissé zavartan és beletúrok a hajamba.*
- Nem mondom, hogy nem örülnék neki, mert Lilia csinos lány, de azt hiszem, hogy ő nem lelkesedne ennyire az ötletért. *nyerem vissza a hangomat, és gonoszul, csibészesen elmosolyodom és lassan hátráltatásra készítem a lányt, besétálva a szobájukba.*
- És amúgy is, csak magamnak akarlak! *adok egy lelkes, érzéki csókot a lánynak, remélve, hogy ettől ismét megjön a vágy és elfelejti ezt a fura gondolatot.*

*Igazából valóban gyanús, hogy egyből tudom, hogy kire gondol Gabi. Persze, hiszen rá féltékeny a lány, és amúgy sincs más, akivel kicsit szorosabb viszonyba kerültem volna az elmúlt néhány hétben. Kellemetlen, ahogy erre hirtelen döbbenek rá, de úgy tűnik, hogy a fél-démon leányzó most nem csap hisztit, hanem ő is visszaemlékszik a cukros kalandra. Nem nagyon láttam, hogy mi történt közöttük, lévén én végig a föld alatti börtönben rostokoltam, míg ők a cukrokban fenteregtek és társai. Azt persze egyikük sem mesélte el, hogy Gabi domináskodott és irányította Liliát. Mikor a lány kijelenti, hogy találkoztak, csak bólintok egyet.*
- Igen, sejtettem, hogy összefuttok abba a nagy felfordulásba. *jelentem ki és kíváncsiság csillan a szememben, ahogy meglátom a furcsa fényt Gabriella szemében.*
- És él még? *nevetem el magam, próbálva oldani a feszültséget. A lágy csókot viszonzom és érzem, hogyan indul meg bennem valamiféle forróvágy. A csóktól baromira nem érdekel sem a cukros kaland, sem Lilia, sem az, hogy Gabi mit is gondol a lányról. Csak a fél-démon nőt akarom itt és most! A megjegyzésére azonban furcsán lehűtöttnek érzem magam és meglepődve nézek rá.*
- Hogy mi? *lepődök meg és zavartan elnevetem magam. Ez valami csapda? Ha azt mondom, hogy igen ,csinos, akkor kiakad; ha azt mondom, hogy nem, nem az, azt meg nem hiszi el. Jézusom!*

*Mikor az ajtó kinyílik és ölelésre tárom a karomat, Gabi egy másodpercet sem gondolkodik, hanem egyből repül a karomba, én pedig szorosan magamhoz ölelem. Beszívom édes illatát, ami undorító módon keveredik a könny sós szagával. Nem tetszik ez a változás és igyekszem ezen javítani. Mikor azonban a nyugodt ölelés helyett Gabi csapkodni kezdi a mellkasomat, értetlenül meredek rá és igyekszem lefogni a lányt, és nem tudom megállni, hogy egy vigyor ki ne szökjön zavart arcomra.*
- Hé, hé, hé! Nyugi! *vinnyogom, összehúzva magamat, és közben tekintetem találkozik Dianával, aki csak áll és néz minket. Gabi is észreveszi, hogy a Mentalista lány még ott van, így hamar el is lesz küldve. Tekintetemmel egy "Köszönöm"-öt küldök Diana felé, és remélem, hogy a lány megérti. Már miért ne értené meg? Utána nézek, majd ismét visszafordulok Gabihoz, aki egyszerűen csak a mellkasomba fúrja a fejét. A vigyor eltűnik az arcomról és legszívesebben én is elsírnám magam, hogy így látom a lányt. Lassan becsukom az ajtót, és felemelve a leányzó fejét rákérdezek, hogy végül is mi a probléma? Az egyszerű, ám annál több érzelmi információt tartalmazó megjegyzésre felvonom a szemöldökömet, és értetlenül nézek a lányra.*
- Hogy mi? *és az agyam lázasan forogni kezd, hogy kivel is találkoztam ma. Igazából ma senkivel, csak Dianával, mert egész délután a levelet írtam anyuéknak. De végül bekúszik a gondolataimba Lilia arca, és felsóhajtok, majd ellépek a lánytól.*
- Bizonyára a cukros kaland miatt, ugyanis ott volt ő is. Azt hittem, találkoztatok. *jegyzem meg. Azóta tényleg nem találkoztam a lánnyal, szégyellem is magam, hiszen megígértem neki, hogy elmegyek vele nyuszit venni.*

*Diana végre veszi a fáradtságot és belép a szobába, én pedig tűkön ülve fel s alá járkálok, amíg ezek ketten bent beszélgetnek. Pontosan nem hallom, csak amikor már kijöttek a szobából. Hát, elég kellemetlen, de végül az ajtó kinyílik és Gabriella áll előttem kissé kócosan, könnyfoltos arccal. Összeszorul a szívem, amikor meglátom a lányt, és a szememben is fájdalom csillan. Ölelésre tárom a kezemet, és hogyha Gabi hagyja, akkor szorosan magamhoz ölelem.*
- Szerinted? Egyszer csak Diana közölte, hogy itt ülsz a szobádban és sírsz. Szerinted mit akarok? Hoztam zsepit. *döntöm oldalra kicsit a fejem és egy zavart mosolyt eresztek meg Gabi felé, bár gyanítom, hogy ezzel nem fogom felvidítani.*
- Alárulod, hogy mi a baj? *nyúlok a lány álla alá és lágyan felemelem a fejét, hogy rám nézzem, miközben hüvelykujjammal letörlök egy könnycseppet az arcáról.*

*Valóban egyre idegesebb leszek, mint Gabira, mind Dianára. Előbbire azért, mert ilyen gyerekes módon igyekszik a problémáit megoldani, utóbbira pedig azért, mert nem hajlandó beengedi a páromhoz. Márpedig hogyha sír és valami baja van, akkor ott a helye mellettem. Idegrohamom nőttön nő és immár odáig is eljutok, hogy pálcát rántok Dianára. A lány erőteljese megfenyeget, mire egy picit megnyugszom és elteszem a pálcát.*
- Ne haragudj... De. Wááá! Ez annyira idegtépő! *csapok az ajtó félfára, ami hogyha nem védi a bűbáj, lehet, hogy megreped. Mikor Diana közli, hogy kihívhatja Ophy-t, kerek szemekkel nézek rá.*
- Ezt eddig miért nem mondtad?? Beszélnem kell vele. Most! *emelem fel a hangomat és úgy szólalok meg, egyértelművé téve, hogy baromi gyorsan élnék azzal a lehetőséggel, hogy Diana kihívja Gabit. Mégis mire várt eddig? És mégis mit gondolt?? Uramisten, ezek a nőők!*

//Fagyogatunk!//

*Vérfarkas füleimnek a zokogás hangjai szívszaggatóan hangosak még a csukott ajtón keresztül is. Nem tudom elviselni, hogy egy ajtó választ el minket, és nem tudom, hogy mi baja van a barátnőmnek. Annyira idegesít, és ráadásul még Diana is próbál nyugtatgatni, amivel csak még jobban felidegesít.*
- Volt már egy nagyobb veszekedésünk, de mindegy, ez nem tartozik ide.. *morgom, a kezeimmel szórakozva, a földön ücsörögve, felhúzott lábakkal. Mikor a lány közli, hogy nem haragszik majd tovább, mint két és fél óra, elönt a düh, és felpattanok.*
- Na jó, ebből elegem van! *jelentem ki emeltebb hangon úgy, hogy Gabi is hallja, majd előveszem a pálcámat.*
- Gabriella! Ez nevetséges, amit művelsz. Ha valami bajod van velem, akkor mond meg. Az - isten - szerelmére! *dühöngök és minden egyesszónál belerúgok az ajtóba. Előveszem a pálcámat és Dianára szegezem.*
- Te zártad be az ajtót? Nyisd ki! Gyerünk! *parancsolok a lányra határozott hangon és igyekszem baromira meggyőző és félelmetes lenni. Érzem, hogyan önt el a melegség és a forróság és tudom, hogyha nem lenne rajtam a gyűrű, lassan átváltoznék. Így csak max. a szemeim mennek át sárgába...*

*A kopogásra, ajtó ütésre, kiabálásra és kérlelésre Ophelia még csak nem is válaszol és odabentről sem hallok semmit, maximum halk szipogást, vagy sírást, de talán még annyit sem... (?) Diana nem szakít félbe, csak lassan, a saját stílusában közli, hogy mi történt és hogy felesleges ütnöm-vágnom az ajtót, mert Ophelia nem fog kijönni. Lassan abbahagyom a dörömbölést és a kopogást és a lányra nézek. *
- Bántana valakit? *húzom össze a szememet.*
- Miért érzem azt, hogy az a valaki én vagyok? Bakker, mit csináltam már megint? *sóhajtok fel aggodalmasan, majd ismét az ajtó felé fordulok:*
- Gabi! Akármit is csináltam, ne haragudj érte. Bocsi, Biztos, hogy nem direkt csináltam, hallod? *kopogok ismé, majd szép lassan Diana példáját követve lecsúszok az ajtó mellett és a földre ülök.*
- Ez hihetetlen... *mormogom magamban.*

*Magam után hagyom a lépcsőket, és szinte futva teszem meg az utat a hálókig, a harmadik emeletig. Kissé kifáradok, hiszen akármennyire is gyors vagyok, azért én is elfáradok. Lihegve sietek végig a folyosón, és állok meg a Fehér tigris háló előtt, majd nyitok be... Nyitnék be, de nem tudok ,hiszen az ajtó zárva van.*
- Gabriella! *kopogok és szólalok meg hangosan. Erőteljesen kezdem el rángatni a klincset, majd mikor rájövök, hogy nem tudok bemenni, már csak kopogok, és szólongatom a lányt. Mikor Diana megérkezik, és közli, hogy nem akar senki sem látni, szinte haragos tekintettel meredek rá:*
- Rám biztosan nem vonatkozik. Mióta van odabent?* fordulok a lány felé és igyekszem a haragomat és az idegességemet nem Dianára fordítani, de be kell vallanom, hogy ez elég nehézkes. Ismét az ajtó felé fordulok.*
- Gabi! Kérlek, engedj be! Nem akarok erőteljes érzelemhullámot, mert még a végén... *fél pillantást vetek Dianára, és nem fejezem be a mondatot, remélem, hogy Gabi érti, hogy mire is akarok célozni. Még a végén a gyűrű nem védene meg...*

*Mintha néhány perccel ezelőtt nem is történt volna semmi, Gabriella úgy fekszik mellettem és mosolyog, barna szemét az enyémbe fúrja. Megfogom a medált, és megnézegetem, majd megtippelem ,hogy mire is jó. Végül Gabi csengő kacagása térít észhez, ahogy elmeséli, hogy igazából a fekete anyag az, ami megfékezi a démont és nem a medál. Ezen elgondolkozom és lágyan letörlöm az utolsó csepp cuccot is a medál oldaláról.*
- Igazán érdekes... *suttogom, majd a gyűrűmre nézek és elmesélem az én teliholdamat.*
- Igen. *simítok végig a lány arcán lágyan.*
- Most már azt hiszem, hogy Te is ott lehetsz velem. Akkor tényleg szebb lesz! *lágyul el a pillantásom és érzem hogyan tűnik tova a jeges markolat, a jeges érzés, és hogy tölti be a szívemet a melegség. Gabi hozzám simul, mintha eddig nem lett volna egész közel hozzám, és végigsimít minden testrészemen, amit elér. Lágy csókokkal hintem be az ajkait, az arcát, a haját és a nyakát. Mikor Gabi kijelenti, hogy szeret, a szívem hevesebben kezd verni. Nem igazán tudom, hogy erre mit reagáljak, így csak elnevetem magam. *
- Igen, tudom. Az Sz betűs szó. *nevetek a lánnyal együtt és egy csókkal zárom le a heves kis vitánkat, hogy aztán még többel folytathassuk az estét.*