Imádkozó sáska háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Camille Madeline
2. Lina Constance Thanatos
3. Seldrit El Perimd
4. Teodora Yana

A szoba lakói - bal oldal:
1. Yekaterina N. Fyodorov
2. Munashi Kataku
3. Noraneida de la Fuente
4. Lilia Radoslava

Vendég

*Hallgatja a lány szavait. Hogy neki is hiányzik e Ari? Igen. Kétségtelenül. Vissza akarja kapni...*
- Ari... én nem haragszom. Nagyon szereltek... tényleg. De... arra jöttem rá, hogy ha mi hosszú időt töltünk egymásmás közelében akkor az valamiért káoszba fullad, és akkor elkezdünk egymásra fújni és viszálykodni. Mind a ketten territoriális nők vagyunk... és nem tudunk egy helyen hosszú ideig meglenni. Akárhogyan is nézzük... ez nem meglepő.
* Sóhajt halkan. A pillantása most nagyon hasonlít Faithéhez. Úgy látszik sokat tanul Janácska. Vagy csak öntudatlanul ragad rá? * - Szeretlek... tényleg. És féltelek. Ezért is jobb ha nem megyek vissza. Mostanság... elég kiszámíthatatlan vagyok. És nem akarnálak egy elborultabb pillanatomban bántani. Annál te fontosabb vagy nekem. * Mondja halkan. Nagyon jól tudja, hogy a barátnője meg tudja magát védeni. De ki tudja Janának mikor pattan el úgy az agya egy esetleges szóváltás után, hogy valami olyat vágjon oda, amire Ari éppen nem számít. *Lassan vontatottan kifújja a levegőt, és persze engedte még az elején, hogy Ari összefűzze az ujjaikat. Most szorít rajta, hogy a lány véletlenül se tudjon elmenni, majd magához húzza. * - Ugye megérted? Szeretnék... de... de ha visszamegyek, akkor lehet hogy még rosszabb lesz minden. Ha nem most... akkor később. Mert mi nem tudunk marakodás nélkül együtt lenni. És mindkettőnk karmai mérgezőek.*

Vendég

*A kérdésre felsóhajt, majd közelebb lép a lányhoz. Legszívesebben most az ölébe fészkelné magát, de ebben az ülőhelyzetben ez elég nehéz, így csak lehajol, és puszit nyom az arcára.* - Ez a gond. Hogy hiányzol. És hogy hülye voltam, és akaratomon kívül elüldöztelek. De vissza akarlak kapni, mert... talán tudnék nélküled élni, de nem akarok. Azt szeretném, ha visszajönnél. *Látja, hogy Janával sincsenek rendben a dolgok... de valahogy érzi, hogy hiába kérdezne rá most. Talán majd később megtudja, vagy a lány elmondja magától. Reménykedve néz le rá, és ha sikerül elkapnia barátnője kezét, óvatosan összefűzi az ujjaikat.*

Vendég

*Mikor Ari visszautasítja a hellyel kínálást, és végigmondja azt a nyakatekert mondatot, Jana csak csendben figyeli. Szobában nem szokott rágyújtani. És ezt most nagyon sajnálja, mert bezony szüksége lenne egy szálra... nagyon is. Majd Ari azt mondja hiányzik. A fekete hajú lány csak bólint.*
- Te is nekem. Nagyon.
* Mondja halkan, ahogy a lányra pillant ültéből. erősen úgy érzi magát, mintha forogna vele a szoba. Nincs rosszul. Dehogy is. Csak...valami furcsa érzés. A temető... a céltalanság... sok minden tör rá most... meg az utóbbi időben.* - De... mi a baj? Látom, hogy valami gond van... de mi? Nem akarsz beszélni róla? * Szemei fénytelen csillogást kapnak az ablakon beszűrődő fényben. Valami vele sincs rendben teljesen. De nem tudná megmondani hogy mi. Ha megnyúznák sem.*

Vendég

*Összerezzen, mikor hátulról ráköszön valaki, és villámgyorsan fordul meg... majd szembetalálkozik Janával.* - Szia Jana! Hát én... csak úgy... szóval gondoltam meglátogatlak, ha már Faith is beugrott hozzám, és... *Hadarni kezd, majd felsóhajt. A hajába túr, elhúzza a száját, és normál tempóban folytatja.* - Ő azt mondta, hogy nem sok esélyem van, de tudod... Ha az ok azt mondja, értelmetlen, a tapasztalat azt, hogy rizikós, a büszkeség meg hogy lehetetlen, a szív akkor is azt súgja, hogy próbáld meg, neeem? ~ Jó... mostmár ténylegesen olyan vagy, mint aki a szerelméhez akarja visszakönyörögni magát. ~ *Megrázza a fejét, jelezve, hogy most nem ülne le. Torokköszörülés, nagy levegő... Alapból nem így állt volna a dologhoz, de ha Faith azt mondja, hogy esélytelen...* - Hiányzol, szívem. Nagyon.

Vendég

*Nem sokkal Ari után érkezik meg, így aztán az történik amire Ari a legkevésbé számít. Hátulról kapja a köszönést.*
- Szia Ari... mi járatban? * Kérdi halkan, egy halvány félmosollyal. Mint azt már említettem... nem szomorú... nincs széthullva... csak éppen kedve sincs semmihez. Ezek azok a napok, amikor egy teljes napot az ágyban tölt, és maximum csak annyira mászik ki, hogy egyen, és Lagmart megetesse. Még akkor is, ha neki nem kell ennie.* - Rég láttalak. Mi újság? * Majd ha meglátja a lány piros szemeit, akkor felszalad a szemöldöke. * - Miért Sírtál báránykám? * Báránykám... mintha csak ő is kezdené a My Pet szövegeket. Ennyire ragadós lenne Faith stílusa?* - Bejössz? Mármint... már benn vagy... úgy értem... leülsz? * Kérdi a lányt, majd ő maga az egyik székre ül le, azt megfordítva, támlával előre, és ráül, lovaglóülésbe.*

Vendég

*Pár perccel azután, hogy Faith elhagyja a Feketeözvegy hálót, egy másik szőkeség is kilép onnan, bár ezúttal nőnemű. Frusztráltan kifújja a levegőt, és a folyosón végighaladva benyit az imádkozósáskába. Szeme körül még valamennyire látszanak a sírás nyomai, de ezeket igyekezett a lehető legjobban eltüntetni. Bekopog a megfelelő oldalon, és lehajtja a fejét, majd rögtön fel is emeli.* ~ Nem, Ari. Kihúzod magad, szépen, büszkén... Nem térden állva fogod visszakönyörögni. ~

Vendég

-Még szép, hogy tudom.*Mondja ravaszul mosolyogva, majd csak figyeli, ahogy a lány betakargat mindenkit meg minden. Amikor puszit nyomnak a homlokára csak elmosolyodik, majd átfordul a másik oldalára, hagyja, hogy egy könnycsepp legördüljön az arcán.* -Aludj jól.*Mondja a lány, majd hagyja, hogy elnyomja az álom.*

Vendég

- Ha tudod, akkor nincs gond. * Mondja mosolyogva a lány. Majd csak némán figyeli a lányt, ahogy az ledől az ágyán, és megkérdi, hogy aludhat e ott. Bólogat, majd mosolyogva eldől az ágyon ő is. Fáradt. Mostmár fáradt. *
- Na jól van Susan... mostmár azért nem ártana aludni. Nem gondolod? * Kérdi mosolyogva, miközben még feláll, átsétál Britt ágyához. Az alvó lány homlokára óvatosan nyom egy puszit, megigazítja rajta a takarót. Aztán még Linán is megigazítja a takarót... egy általános esti szokás ez. Mielőtt elalszik, mindíg megcsinálja ezt a kört... csak ugye még Susant szokta betakarni, meg ő szokott még kapni esti jóéjt puszit, majd így visszasétál az ágyába, és a takarót még magára, és barátnőjére teríti.*
- Na jó éjt neked Drága... * Mondja halkan, majd Susan is kap egy homlokpuszit, aztán lassan aludni tér.*

Vendég

-Tudom, hogy mik vannak rajtad Marijana. *Mondja a lány, majd csak elmosolyodik.* - Tudom. És nem is mondtam, hogy hülyeség...Én is ezt tenném. De, nem is biztos, hogy lecserélte. *Válaszolja, majd, amikor Jana végighúzza a kezét rajta, kirázza a hideg. Furcsa kis bizsergető érzés járja át a lány testét. Némán hallgatja annak a szavait, majd csak felsóhajt. Azért, ha úgy vesszük jól elterelte a témát. Valamit, azért csak tud a lányka, mindenesetre eltolja magától Janát, majd végigfekszik az ágyán. Húzza magával Janát is, majd csak úgy öleli át.* - Na látod...Ne törődj senkivel. Így vagy gyönyörű, ahogy vagy. *Mondja kedvesen, miközben zöld tekintetét a másikéba fúrja.* -Itt aludhatok? *Teszi fel a kérdést halkan, talán arcán még egy csábos mosoly is átszalad. Barátnője arcából eltűr egy kósza tincset, miközben újra megszólal.* - Nekem meg elhiheted, hogy jó nő vagy. *Mondja, miközben elvigyorodik és rákacsint a lányra.*

Vendég

- Susan... de igen azt mondom, hogy jobb vagy. Mert rajtad csak ennyi heg van. Mutassam én is mim van?
* Kérdi halkan. Kérdi halkan. - Nem beszélek butaságot. Igen is igazam van, és tudom mit mondok. Nem szoktam meggondolatlanul beszélni ezt te is tudod. Az meg hogy filipp lecseréli az aranyat... szerintem egyáltalán nem hülyeség. Elvégre szeret téged. Akkor miért ne tenné meg? * Kérdi halkan, majd amikor a lány vissza fekszik az ölébe, a gerince mentél húzza végig Jana a körme felszínét. Nem az élét, hanem a felületet. Hideg, és selymes, ahogy a lány bőréhez ér.* - Szép vagyok... van akinek igen. De tudod... engem ez már rég nem érdekel. Én ezeket a hegeket büszkén viselem. Olyanok mint egy-egy kép a lexikonba... egy egy csatáról egy eredményes jelkép. Nem zavarnak már. És egy gyógyító lehet eltüntethetné... de nem érdekel. Nekem jó így. Akinek tetszek, az ezzel is szeretni fog... aki meg nem... nos az menjen oda, ahova gondolom. * Mondja halkan, ahogy cirógatja barátnőjét.*

Vendég

*Némán, vontatottan fújja ki a levegőt, miközben Jana beszél.* -Mert csacsi...*Mondja halkan, elgondolkozva, viszont Marijana következő szavaira megáll benne valami. Eltolja magától a lányt, majd úgy néz rá.* - Ez nem igaz. Nem vagyok szebb nálad. Te is olyan kis buta tudsz lenni, ha meg érdekel akkor ezt nézd... *Feleli, miközben kibontakozik az ölelésből, majd lekapja magáról a vörös kis tunika szerű valamit. Jó, igen most csak egy szál tanga van rajta, de ez van. A lényeg, hogy a bal melle alá mutat, aminél bizony ott van egy heg. legalábbis megjelenik rajta a heg.* -Látod? Csak annyi az egész, hogy trükközök... *Mondja miközben szemei valami furcsa kis keményt fényt kapnak. Bal kezével letörli a könnyeket, majd a lányra néz.* -Szép vagy...Jana ne mond olyat, hogy én jobb vagyok nálad. *Mondja halkan, miközben visszadől neki a lánynak. És igen, úgy hogy nem veszi vissza a felsőt. Azt akkor mi van? Semmi. Újra a lány hajával kezd el játszani, miközben felsóhajt* - Tudod én sem vagyok olyan törékeny, mint amilyennek látszok... *Teszi hozzá halkan*

Vendég

- Rémeket látni... látok én azt álmomban eleget. Látok én azt a múltamban is. Hidd el... már tudom az milyen. Nekromantás? Milyen legyek, ha nem nekromantás Susan?
* Kérdi halkan, mosolyogva. Hogy a lány erősebben szorítja, őt nem igen zavarja, elvégre annyira még csak nem erősen, hogy az fájjon. A kérdésre, hogy Filipp örülhet e az ajándéknak, biccent.* - Egészen biztos. Teljesen biztos, hogy örül neki. Majd meglátod. Ahogy őt ismerem, már le is cserélte az arany feszületét arra. * Mondja mosolyogva, majd ahogy a lány egyre gyorsabban, egyre mást beszél, csak sóhajt egyet.* - Tanítónak... hogy taníthat valaki, aki még önmaga is tanul? Csak próbálok segíteni nekik. Semmi más. * Mondja halkan, mosoly nélkül. Mostmár nem mosolyog, de ezt Susan aligha láthatja. - A nyár...erre a nyárra nem akarok emlékezni. Ezt a nyarat... szeretném kitörölni. Végleg. Amikor Susan azt mondja, hogy szép, csak egy fanyar mosoly kúszik az arcára.* - Arcra talán. Alakra rendben... de a bőröm... összekaszabolva, összeégve... hegek mindenütt. Nem vagyok én szép Susan. Vannak nálam sokkal szebbek. Például az, aki most itt bújik hozzám. Sokkal szebb. A bőre is... minden...mindene. * Érzi, hogy a pizsamáján a könnyek lassan kis nedves foltocskákat hagynak. De nem szól. Nem érti úgy, hogy szólnia kell.*

Vendég

*Egyre vörösödik, amikor a lány megszólal, hangja is remeg, amikor megszólal.* - Mi nem igaz? Jana...Jana...Rémeket látsz. Túlságosan Nekromantás vagy... *Mondja, miközben nyel egyet. Hátán végig fut a hideg, miközben cirógatják. Érzi, hogy a lány nem akarja terelni a témát, de csak tovább beszél.* - Kapott egy nyakláncot meg egy lapos üveget...Szerinted örült neki? *Teszi fel a kérdést, miközben egyre gyorsabban veszi a levegőt. Kezével öntudatlanul is erősebben szorítja magához a másikat.* - Látom felcsaptál tanítónak...Na, igen tőled ki ne akarna tanulni? A nyár is jó hamar elment és egész jó volt leszámítva pár dolgot...*Mondja és mondja, miközben szemeit is lehunyja. Nem, nem akar sírni, de valahogy mindig ez lesz a vége, hogy azok a fránya könnyek legördülnek a lány arcán.* -Mondtam már, hogy milyen szép vagy? Szerencsés vagy, de tényleg. *Mondja még mindig remegő hangon. Nem megy el, mert akkor tuti lebukna. Mondjuk így is az lesz a vége, dehát mindegy..*

Vendég

*Hallgatja újfent a lányt. Hát igen... nem is lehet beszélgetni, ha valaki nem hallgat. Így most Janán a sor. Amikro Susan elkezd bújni, és azt mondja, hogy nem sír sokat, a fekete hajú lány csak végigcirógat a hátán.*
- Ugyan Szivecském. Te is tudod hogy ez így nem igaz. Mondd el nyugodtan. Talán még segíteni is tudok. De persze... csak ha akarod. * Mondja halkan, kedvesen a lánynak, miközben cirógatja a hátát folyamatosan. Hogy őt zavarja e, hogy a másik lány félig az ölében van? Már miért tenné? Épp most vett el egy legjobb barátok nyaklánc darabot. Akkor meg miért is zavarná? Csak halkan figyeli, ahogy a lány terelni próbál. Ám nem nagyon akar most engedni. Most nem.*
- Kedvesem... komolyan kérdem. Tudod, hogy nem szokásom butaságokat beszélni. * Lassan a lány haját kezdi cirógatni kedvesen. Olyan most, mint egy nővér, aki a kishúgát nyugtatgatja.*

Vendég

-Ne csinálj ilyet Jana, elég ha én gyenge vagyok... *Mondja, miközben mondata végén vág egy fintort. Amikor Jana morog szinte észre sem veszi, jobban mondva észre veszi, de direkt nem reagál rá semmit. A következő kérdésre csak félrebillenti a fejét, majd úgy válaszol.* - Filipptől...Dorian-nel már nem találkoztam egy ideje... *Jegyzi meg, miközben érzi, hogy kiszárad a torka, de továbbra is a lány hajával játszik. Kicsit sem zavarja, hogy félig ott ül a másik lány ölében. Mindenesetre a következő kérdésre egy ideig nem válaszol. Némán játszik tovább a másik lány hajával, érzi, ahogy arcát elönti a vörösség, de inkább még jobban bújik a lányhoz, hogy az még véletlenül se lássa meg. Egy hosszabb csend után válaszol csak.* - Nem is sírok sokat. Olyanokat tudsz néha mondani... *Mondja nevetve, de hangja elcsuklik s csak megint közelebb bújik a másik lánykához. Vékony kis kezeivel szorosabban öleli magához, amikor a hátát kezdik el cirógatni egy pillanatra kirázza a hideg. Egyértelmű, hogy hazudik, de hogy miért? Na, azt talán maga sem tudja. Inkább csak terelni próbálja a témát.* -De képzeld most volt Filipp születésnapja. * Mondja mosolyogva, remegő hangon.*

Vendég

*A lány kérdésére megrázza a fejét. Hogyjólvan e? Nos... az kétesélyes. Mit nevezünk jónak.*
- Hát... volt az a két nap... nem voltam olyan húdetökéletesen. De mostmár semmi baj. Mostmár jól vagyok. Minden rendbe jött. Őszintén? Akkor sem tudtam hogy mi a bajom. Csak... jól esett elvonulni, és zokogni. Vagyis hát... nem volt olyan jó... nem esett olyan jól. De...megtörtént. Van ilyen nem?
* Kérdi mosolyogva, majd amikor a lány végig vágja az ujját a saját körmével, csak morog egy cseppet, amolyan "Ez most jó neked?" stílusban, majd amikor Susann a nyakláncár mutatja, akkor bólint. - Nagyon szép. Tényleg gyönyörű. Dorianéktől kaptad? *Hangzik a mosolygós hangú kérdés. Majd magához öleli barátnőjét.* - Miért sírsz te annyit? Amikor van két olyan jó pasid, hogy ihaj... vannak nagyon jó barátnőid... hol a baj? Mi a gond ami miatt olyan sokat sírsz? * kérdi komolyan a lánytól, miközben a hátát cirógatja.*

Vendég

-És veled minden rendben? Múltkor nem aludtál itt... *Mondja a lány, miközben tovább játszik a fekete hajú lányka tincsével. Annak szavaira valami furcsa dolog járja át a testét. Egy pillanatig abbahagyja a lány hajának simogatását, de aztán folytatja. Nem szól semmit sem. Amikor Jana megmutatja a körmét, kezébe veszi a lány kezét, majd végigsimít rajta. Ujjbegyével végig simít a lány körmén, kissé talán erősebben nyomja a kezét, de csak a szája a széle rándul meg. Mindenesetre visszabújik Janához, majd tovább játszik a lány hajával.* -Szép ugye? *Teszi fel a kérdést, miközben a nyakában lévő láncot mutatja a lánynak, szemei csillognak ahogy a másik lányra néz. Kicsit, olyan mint, aki el van varázsolva.*

Vendég

- Örülök, ha boldog vagy. Tényleg. Legalább akkor nem vagy olyan bánatos arcú. Azt nem szeretem.
* Mondja mosolyogva a lány, miközben sóhajt egyet. A kérdésre, hogy mit is csinált tegnap Noah-val csak elmosolyodik.* - besélnem kellett vele. Egy fontos dologról... azaz... nem olyan nagyon fontos, csak nekem. Tudod... vannak dolgok, amiket szeretek, ha zökkenőmentesen haladnak. Ilyen a nekromágia, és a hasnlók, amikre én kivagyok élezve. Így aztán elintéztettem, hogy ne kelljen feltétlen kést használnom, ha vért kell csapolnom. Nézd csak...
* Azzal kicsit eltolja magától a lányt. Nem nagyon, csak hogy meg tudja mutatni a hüvelykujja körmét, ami szép fényes, acélos színű.
- Segített nekem Noah, hogy legyen egy éles, és tartós körmöm. Így ezt nem kell vágni, csak élezni néha. *Mosolyog a lányra.*

//Fagylalt//

Vendég

*Hallgatja a lányt, majd annak szavaira megrázza a fejét.* - Nem, nem őrlődök.* feleli halkan, majd a nyakláncra csak biccent. Aztán csak megöleli a lányt, majd úgy szólal meg.*- Szeretnek...*Mondja, de inkább csak magát nyugtatja vele.*-El sem tudod hinni mennyire boldog vagyok...*Toldja hozzá halkan. Arcát a lány vállába fúrja, majd úgy morog tovább.*- Jana, te emlékszel amikor...mi...*Mondja a lány, de nem nagyon lehet érteni amit mond. Furcsa dolgok járnak a kis fejében, mindenesetre kissé jobban magához szorítja a lányt. Fene sem tudja mi baja van, hogy ennyire bújik.* Aztán mi csináltál tegnap a Tanár bácsival óra után?*Kérdezi, miközben arcán egy mosoly jelenik meg. Szemeit is lehunyja, majd úgy várja a lány válaszát. Olyan nyugtató most neki Janát ölelni. Selymes kezével végig simít a lány nyakán, miközben kezébe vesz pár fekete tincset, majd azzal kezd el játszadozni.*

Vendég

*A kérdésre, hogy hogy tud két embert szeretni, csak felsóhajt. Ő ne tudná? Amikor a szívének egy darabja a mai napig szereti Christ. Egy aprócska darab. Mondhatni... egy kis sarok. Mostanra már megváltoztak annyira az érzelmei, hogy Fiath legyen számár AZ egyetlen. Hozzá hűséges, megtenne érte bármit. De az is biztos, hogy Chris is több neki mint egyszerű barát.*
- Úgy ahogy én. *Mondja halkan a lánynak, majd csak felpillant rá.* - Susan... ha azon őrlődsz, hogy ez természet ellenes... nem. Ez nem az. Nem bűn... még csak nem is rossz. Sokan szerintem irigykednének, ha megtudnák, hogy két ember van aki teljes egyetértésben meg tud osztozni veled. Nincs ebben semmi... rossz. Szerintem.
*Mondja mosolyogva, majd mikor a lány felé nyújt valamit elveszi az egyik szívet. Mégpedig azt, amin csak mássalhangzók vannak. ST NDS. A szemeiben hála csillog.*
- Susan... köszönöm. Tényleg... nagyon* Mondja mosolyogva, miközben felteszi a nyakába a láncot.*

Vendég

-Szerinte örülne, ha feltúrnák a családja birtokát? *Kérdezi, majd Jana következő szavaira halkan nevet fel, kissé talán erőltetett. Kerüli a lány pillantását, miközben beszél.* - Nem utálom magam. És senki nem mondott semmit. Legalábbis azt hiszem.* Mondja, halkan, miközben megint megpróbálkozik egy erőltetett nevetéssel. Egy ideig csendbe marad majd halkan szólal meg.* - Szerinted, hogy tudok két embert szeretni? *Kérdezi meg, miközben pislog párat. Nem, nem akar sírni, mindenesetre tekintete Janára siklik. Egy ideig elidőzik a lányon, majd feláll és az éjjeli szekrényhez sétál, kivesz belőle valamit, majd vissza ül a lány mellé.* - Tessék az egyik a tiéd. Már régebb óta oda akartam adni csak nem volt rá időm, vagy nem is tudom. *Mondja, miközben rámosolyog a lányra.*

Vendég

*Hallgatja a lányt, majd felvonja a szemöldökét.*
- Hogy... hogy értve furcsa? *Biccenti félre a fejét, majd amikor a lány leül mellé, és elkezdi fixírozni a lányt, és közben félre dobja az újságt.* - Miért kérded? Már megint ki mondott neked és mit? Vagy... most mire fel ez a mélabú, és önutálat? Susan... nézz már tükörbe... a bőröd tökéletes... kicsit fakó ugyan... de tökéletes... az alakod szintén... a hajad szép szőke... a szemeid is nagyon szépek... mi a baj? Mit mondtak neked ami miatt ilyen vagy? * Kérdi halkan, miközben végigsimít barátnője arcán. * - Mit gondolnék rólad? Hogy egy imádni való nőszemély vagy, akit én nagyon szeretek, és örülök, hogy a barátnőm vagy. De komolyan. * A szemeiben nincs hazug csillogás. Kifejezetten olyan a tekintete mint aki igazat mond. Mert bizony azt mond. * - Mit szeretnél tudni? *

Vendég

*Hát ez van, nem kell szív-bajozni elvégre már látta hiányosabb öltözetben is a lányt. Mindenesetre Jana szavira csak vállat von, de azért persze figyel csak...* -Nem tudom, de a Kis Tricia elég furcsa mostanában.. *Jegyzi meg halkan, miközben tovább fésülgeti magát.* -Köszönöm. *Feleli arra, hogy jól néz ki. Aztán lerakja a fésűt, majd még egyszer megnézi magát a tükörben és Jana mellé sétál. Ott ledobja magát a lány mellé, majd az újságba tekint. Tekintete elidőzik az újságon, de nem is olvassa hanem csak, csak bámulja. Elgondolkodva mered egy szóra egy betűre, de fel sem fogja ami oda van írva.* - Te Jana...Neked mi a véleményed rólam? *Kérdezi meg halkan, de továbbra sem néz a lányra. Valahogy jó neki bámulni az újságot, meg aztán ki tudja már megint mi jár a fejében.*

Vendég

*Kisétál Susan a fürdőből egy éppenhogyvalamittakaró ruhácskában. Jana végigméri, majd elmosolyodik. Sosem titkolta, hogy tetszik neki a lány. Mondjuk nem egy olyan leányzó van az iskolában, akivel talán még meg is próbálna összejönni, ha nem lenne Faith. Hát igen... Janácska már csak ilyen. Furcsa. Lejjebb engedi az újságot, majd a lányra néz.*
- Tudod hogy megy ez... minden ami balhé az hasznot hoz. Kíváncsi vagyok mikor fogják az újságok azt közölni, hogy betörtek a Lassenien családhoz... és amúgy is... ki lenne az az elvetemült aki ezt meg meri kockáztatni... De komolyan... van olyan őrült, aki ujjat mer húzni a legnagyobb családdal Nellondban? *Rázza meg a fejét hitetlenkedve. * - Jól nézel ki csaj. *Mondja mosolyogva a lány Susannak.*

Vendég

*Hátát neki veti a csempének, amikor elzárja a vizet. Egy ideg áll, majd egy sóhaj után kilép a zuhanyzóból. Magára kapja a fekete kis tangát, majd fölé veszi a vörös kis háló ruháját. Nem takar sokat, de aludni jó. Meg amúgy is most valahogy nincs kedve még felöltözni. Mindenesetre kilép a fürdőből és még épp hallja Jana mondatait, mire félredöntött fejjel néz a lányra.* - Ezek mindent megírnak? *Kérdezi halkan, mosolyogva majd a tükörhöz sétál. Egy ideig nézegeti, illegeti magát előtte. Talán, mintha jóval soványabb lenne a lány, mint régen. Amúgy sem volt valami nagydarab, de a lényeg, hogy most sokkal soványabb. Mindenesetre a kezébe vesz egy fésűt, majd szépen elkezdi vele a haját fésülni. Közben halkan dúdolgat, miközben zöld tekintete néha a másik lányra siklik.*