Vörös vércse háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Fehér Chloe
2. Sophia Zenovia
3. Ariadne Helena Krausheim
4. Clémence Aurora Moonbeam

A szoba lakói - bal oldal:
1. Electra Letalis
2. Alexandra Marija Ilieva
3. Isabella Newton
4. Szofia Levita

Tárgy: Re: Vörös vércse háló Hétf. Jan. 16, 2012 12:21 pm

*Kis szöszmötölést hall, majd kitárul az ajtó és felpisloghat Bellára. Majd kibújik bőréből, még nagyobb mosoly terül szét az arcán és átöleli Bella térdét.*
-Szia, csajszi. Fú, de hiányoztál. Hogy vagy? Minden rendben? *kérdi lelkesen a lánytól, és nevet egy nagyot, mikor Bellus felkapja és megpörgeti. Na igen, neki is jól esik, hogy végre megint Bellussal lehet, tőle is rengeteget kapott ám ő anno a Roxfortban.*
-Én? Hát úgy, hogy eljöttem. A Roxfortból eljöttem, mert te is eljöttél, de aztán nem tudtam, hogy hová jöttél. Aztán kis nyomozás után sikerült kideríteni, hogy ide, a Nezába, aztán meg egy prefektus, valami Alfons elirányított a szobádba. Hát, így kerültem ide... *magyarázza, aztán felmászik Bellus ágyára, mert bizony elfáradt a lépcsőmászásban.*
-Fú, de magasan vagyunk. Jó lesz megszokni. Picit elfáradtam a lépcsőmászásban... *mondja, majd körülnéz a szobában. Az íróasztalon egy kis papírt pillant meg, mellette tollat.*
-Csak nem levelet akartál írni? Hát most már itt vagyok, dobhatod kifele. Ráfáztál. De visszamehetek, ha gondolod...

Tárgy: Re: Vörös vércse háló Hétf. Jan. 16, 2012 12:08 pm

*Délután 1 óra. Méghozzá hétfő. Kinek van mersze ilyenkor szunyókálni édesdeden az ágyában? Hát persze, hogy drága hősünknek Bellának. Na igen, a leányzó tegnap este elég sokáig fent maradt, mert legjobb barátnőjének körmölt egy iszonyat hosszú levelet, amit úgy tűnik, hogy ki is dobhat. Legalábbis amikor felpattan a szeme egy ismerős hangra. Úgy gondolja, hogy álmodott, de amikor hangos kopogásra eszmél fel ismét, kipattan az ágyból. Egy egyszerű, szakadt barna nadrág van rajta és egy elnyűtt póló. Mindig ilyen ruhába alszik. Alapból nincs sok ruhája, nem hogy valami csinos pizsomája is legyen. Az ajtóhoz ugrik, majd ahogy kitárja az ajtót, úgy fagy le. Kikerekedett szemmel pislog rég nem látott barátnőjére, aki pontosan ott áll az ajtóban. Habár csak 80 centi, hiszen kobold, Bella mindig is imádta ezt a leányzót pontosan azért, mert ugyanolyan életvidám és színes egyéniség, mint ő maga. Szandra segített neki kilábalni az Oliver-féle csalódásból és mit ne mondjak, igen jó munkát végzett a lány.*
-Szandra? Uramisten! *visít egyet nevetve a lány, majd felkapja a koboldot és megpörgeti a levegőben. Oly' ismerős és oly' régi ez a kis szokás, mégis Bella úgy érzi, mintha most először csinálná ezt a lánnyal. Végül leteszi, de a kezét nem engedi el.*
-Jézusom, hogy kerülsz te ide?*

Tárgy: Re: Vörös vércse háló Hétf. Jan. 16, 2012 12:02 pm

*Egy kis kobold leányzó mászik fel a harmadik emeletre nagy nehezen. Nemrég reggelizett, és úgy gondolta, csinál egy kis meglepetést legjobb barátjának, már amennyiben jól értesítették a prefektusok és ebben a szobában lakik. Bekopog hozzá és csengő hangján beköszön.*
-Szia, Bellus! Ebben a szobában vagy? Meglepetééééés... *mondja nevetve odakintről és várja, hogy beengedjék.*

Tárgy: Re: Vörös vércse háló Vas. Dec. 25, 2011 10:53 am

*Lina házi manója listáján még vannak szereplők.Ezúttal Rékához jött a csöpp teremtény, egy kerek dobozzal a kezében. Lila a doboz, arany szalaggal megkötve. Egy cetli van akasztva a dobozra.*

Kedves Réka!
Boldog karácsonyt kívánok neked, Cutenek, és Reninek! Remélem minden rendben van nálad is. Remélem tetszik ez a kis ajándék.

Üdvözlettel: Lina

Tárgy: Re: Vörös vércse háló Vas. Dec. 25, 2011 7:27 am

*Rékát sem kerülte el Emily "Mikulása", a lány lábánál, az ágyon egy lila csomag pihen. Egyszerű a csomagolás, egy masnival van díszítve, meg néhány csillaggal, de sem felirat, sem semmi - kívül. Ám, ha Réka feltépi a csomagolást, szépen rá van írva, hogy ki kapja az ajándékot, kitől, na meg, hogy "Boldog karácsonyt!". A csomagban pedig nem más van elrejtve, mint egy pár lila kesztyűt, amit amikor Em meglátott, azonnal tudta, hogy ezt meg kell vennie Rékának...*

Vendég

*Zoey belépett ideiglenes szobájába.Fekete, göndör haját most is, és mindig kiengedve hordja.Pólója egy egyszerű sötétkék rövid ujjú.Hosszú cső farmer visel, hozzá western csizmát.Leül az ágyára.Már épp elnyomta volna az álom, ha az éjjeli szekrényén nem vett volna észre valamit.Egy borítékot, melyen az iskola pecsétje volt.Felbontotta.Azt írták, hogy végre saját szobát kaphat és mellékelték a kulcsot.*~Na végre!Saját szoba!Ezaz!~*Nagyon örül, mert nem szerette ezt a helyet valamiért.Feláll, kihúzza az ágya alól a bőröndjeit, é elkezd egy kicsit rendezkedni benne, illetve belepakolja az összes holmiját.Kirohan a fürdőszobába is, onnan a tusfürdőjét és a samponját hozza.Végül bezárja az összes bőröndöt, pálcája segítségével lebegtetni kezdi őket, egyenesen ki a szobából.Elég jól tud tájékozódni, ezért hamar megtalálja új lakhelyét.Kinyitja az ajtót..*~Eljött a pillanat..~*És elétárul a szoba.Nem sokban különbözik az előzőtől küllemre, de Zoeynak teljesen más.Lepakol egy gazdátlan ágyra, és hamarosan miután lefeküdt, eljött hozzá az álomtündér, és mély álomba ringatta....*

Vendég

- Nem kell sajnálni. Maga okozta a vesztét, ahogy mindenki más is a családunkban. *Vonja meg a vállát megint. Hát nem egy szívbajos az biztos. Könnyedén beszél a halott rokonairól. Nem is hiányoznak neki. Legalábbis a keresztapja biztos nem, és tényleg jó, hogy Réka nem tudja miért robbant fel a ház.* -Miért adtam? Fogalmam sincs már. *Töpreng el a fiú, pedig nagyon is jól tudja miért. Hogy szemmel tarthassa a lányt, de az biztos, hogy ezt nem fogja elmondani neki.* -Valami baj van? Kicsit furcsán viselkedtél az előbb. *Kérdi a fiú kicsit lejjebb tolja a szemüvegét, hogy jobban lássa a lányt. Aztán más téma következik, és Réka válaszán vigyorogni kezd.* -Szerintem meg pont, hogy számít. Tapasztaltabb vagyok. *A vigyor itt most kicsit önelégültre sikerült, de sebaj. Mondjuk az is csoda hogy Rékának sikerült megnevettetnie.* -Komolyan neked vagy üldözési mániád van, vagy paranoiás vagy. *Csóválja a fejét, és inkább szűkszavúan reagál Réka további szavaira.* -Könnyedén el tudok tűnni, ha szükséges. *Újabb pimasz mosoly utána Réka megint kérdezősködni kezd.* - Így is túl sokat mondtam. A többire magadtól kell rájönnöd. Egy apró játék, aminek csupán csak annyi a tétje, hogyha veszítesz akkor nem tudod miről volt szó. *Titokzatosan beszél, de ez a játék csak egyik a sok közül, amit tervez.* -Meghiszem azt, bár én nem bírnám. A parancsolgatás és kordában tartás még csak csak, de a többihez nincs türelmem. Aztán ugye felérnek a harmadikra, ahol a fiú előre engedi a főprefektust, és a köszönömre egy 'nincsmittel' reagál.* - Kár, hogy erről lemaradtam. És sikerült táncolni? *Faggatózik tovább, majd mikor őt kérdezik akkor a tarkóját kezdi vakargatni.* -Én? Nellondot jártam, és nyomoztam. Nagyon izgalmas volt. Egy öreg nő berángatott magához a házába, és ott mesélt az itt élőkről. Biztos volt már kétszáz éves, de legalább segített nekem.*Mondja ironizálva, hogy izgalmasabbnak hangozzon a sztori. Mikor Réka szól, hogy üljön le lehuppan az egyik fotelbe, és figyeli a másikat.* -Kösz. *Mondja és átveszi az egyik poharat, de a csokihoz nem nyúl.* -Jut eszembe lehet, hogy néhány fénykép átkeveredett hozzád, vagy ide felé jövet elhagytam őket valahol. Mindenesetre, ha megtalálnád őket akkor szólnál? *Vált témát a fiú, és belekortyol a narancslébe.*

//Fagy//

Vendég

*Nos igen, a kíváncsi nézés sokszor bejön...* - Aha... Részvétem. *Néz sajnálkozva a fiúra. Sajnálja őt. Nem is kicsit. Még szerencse, hogy nem tudja ki is robbantotta fel... A nyakláncos szavakra pedig megrázza a fejét.* - Nem. De, kérdezhetek valamit? *Néz ismét, nagy, kérdő szemekkel a fiúra. Kb. úgy mint az előbb is.* - Miért adtad igazából ezt a nyakláncot? *Még mindig ugyanúgy néz, csak most a nyakláncra. Szereti meg minden, de azért mégis csak tőle kapta. Aztán elpillant a fagyizó falára és a feje fölött felvillan az a bizonyos láthatatlan villanykörte.* ~ Várjunk csak. Én most vele vagyok itt... És ez az asztal... Nem igaz. Huan... ~ *Fordítja a falról az asztalra a tekintetét és hirtelen elkapja a síró görcs, de próbálja visszatartani. Nem akar sírni, és magyarázkodni sem...* - Nem baj. Az nem számít. *Makacs és a többire inkább nem válaszol. Hisz most kötöttek békét, nem kéne máris megtörni... A nevetésre értetlenül néz a fiúra és őszintén szólva már tényleg nem ért semmit.* - Bosszú. Bár már nem vagyok olyan biztos benne. *Néz kicsit elgondolkozva a fiúra, de közben folytatja.* - Lehet, de hiába nem vagyunk az iskola területén. Attól még a szabályzat tiltja és megfelelő büntetésben részesülsz. Meg hát elmúltál már 18. Már börtönbe is zárhatnak. *Rántja meg a vállát. Igazából kicsit örül neki, hogy ilyen könnyedén tud róla beszélni, de azért megvan benne még a félsz. A következő szavakra ismét nagy és értetlen szemekkel néz a fiúra.* - Mire kellett volna rájönnöm? *Kicsit még előrébb hajol és bár eddig még nem tette, de most belenéz a fiú szemébe. Vagyis a napszemüvegbe. Aztán elindulnak az iskolába.* - Néha nagyon hasznos tud lenni. *Néz egy sunyi mosollyal a fiúra és nyugodtan sétálgat a fiú mellett.* ~ Te jó ég... ~ *Gondolja mikor feleszmél. Kezdi bánni, hogy képes bárkiben megbízni... Felérve a harmadikra ismét előre engedi Dani, amire egy köszönömöt ejt és egy apró mosolyt.* - Jó volt. És izgalmas. Az egész úgy kezdődött, hogy egy koporsóban találtuk magunkat. *Mosolyodik el az emlék hatására.* - Na és te mi jót csináltál ez alatt? *Kérdi a fiútól miközben kabátját felakasztja a fogasra, táskáját bedobja az ágyára és szó szerint sürgölődik-forgolódik a szobában. Majd a fiúra tekint és kérdőn néz rá.* - Foglalj helyet. *Int a fiúnak és máris a konyhában van. Elővesz két poharat, a hűtőből pedig egy üveg narancslevet. Önt mind a kettőbe, és egy tábla csokit vesz elő a hűtőből. Mindent lepakol az asztalra és ha a fiú leült, akkor eléteszi az egy pohár narancslevet, na meg a csokit. Ha meg még mindig áll akkor a kezébe adja.*

Vendég

*Van olyan tulajdonságuk csak nehéz kitalálni, hogy most éppen minek örülnének. Aztán ugye Réka átül hozzá, és a keresztapjáról faggatja.* -Felrobbant… Ne, ne nézz így rám. De ha annyira érdekel a keresztapám volt az akivel anno felbukkantunk. És a nagynéném robbanószerei miatt történt ez a baleset, pedig én hiába hajtogattam, hogy ne tárolja őket a házban… Nem hallgatott rám. *Vonja meg a vállát. Tessék, Réka tudja mi lett a keresztapjával. Csak azt nem fogja megtudni miért halt meg. Aztán felajánlja a másiknak, hogy akár vissza is adhatja a nyakláncot, de mégse teszi. * -Hát rendben. Ha nem akarsz megválni tőle. *Megint megrándítja a vállát aztán Réka válaszán elvigyorodik.* -Lehet, hogy az iskolában te voltál itt előbb, de a Földön én. Idősebb vagyok nálad. Egyébként nem zavarsz, ha zavarnál nem kerestelek volna meg. Egyszerű logika… *Válaszol pimaszul aztán felnevet a lány megjegyzésén. Ez most egy igazi szívből jövő nevetés volt.* - Egy. Honnan veszed hogy gyilkolni akarok? Kettő. Most nem az iskola területén vagyunk. *Az utolsó mondatánál egy csibészes mosoly jelenik meg az arcán. * -Sokat tudok, de nem mindent. Ha akarnád te is elég sok mindent tudnál rólam, de azt hiszem még mindig nem jöttél rá… *Egyre jobb kedvű lesz a fiú persze szándékosan nem mondja végig. Had törje egy kicsit a fejét Réka.* - Ó, igen. A kijárási tilalom. *Fintorodik el a fiú, majd szépen kifizeti a fagyit és a csokit, majd fogja a bonbont és a táskáját, majd szépen kinyitja az ajtót. Előre engedi Rékát, és akár mehetnek is visszafelé.* -Mégis mióta manipulálsz másokat a főprefektussággal? *Csipkelődik a fiú útközben, majd a harmadikra érve megint csak előre engedi a másikat, sé belép a szobába. Neki dől az ajtófélfának, és Rékát figyeli.* -Amúgy milyen volt a haloween-i bál? *Kérdezősködik, mert ő ugye inkább választotta a nellondi temetőben való keresgélést.*

Vendég

- A szemöldök, a pupilla, a testtartás. Ez a 3 a fő dolog, amit figyelni kell. Meg persze az arcvonásainak mozgását, de az első háromból rá lehet jönni azért a dolgokra. És ezeket nem tudod eljátszani, hogy nem így van. Max a szemöldök mozgatást, de néha az is ösztönből megy. *Rántja meg a vállát és bambul továbbra is az ablakra.* - Lehet, de most konkrétan nem rád céloztam. Mások is vannak, amik meg tudnának ölni... *Gondolkozik el ezen egy kicsit, de inkább csak magában folytatja. A következő szavakra megpróbál elfojtani egy mosolyt.* - Tudom milyen robbantgatni, de elhiheted nekem, hogy az kíméletlenebb dolog, és amúgy sincs vele semmi bajom. Hasznos dolog. *Feleli egy vállrántással. Ő is sokszor használt már ilyen robbantó bájitalt, de főleg versenyeken. Meg egyszer mikor kipróbálta az elkészítését.* - Lehet, de ha annyira akarjuk, meg tudjuk védeni magunkat. Ne hidd, hogy mi egyedül vagyunk. *Mond csak ennyit, de még ez is sok. De nem baj. Ennyit még ő is megtudhat.* - Innét látom az ősz hajszálakat. *Mosolyog maga elé és közben azon gondolkozik, hogy hogyan sikerülhet neki mosolyognia... Hiszen eddig csak a rettegés volt benne...* - Más vagy. "Kedvesebb". Nem akarsz megölni. Egyelőre. *Többet nem mond. Ennyi is elég lesz most. Mást amúgy sem nagyon tudna mondani...* - A soknak tényleg soknak kell lennie, hogy ártson. *Rántja meg a vállát. Iszogatja a forrócsokit és közben azon gondolkodik, hogy vajon tényleg nem akar-e rosszat a fiú, vagy csak hazudik. A válaszra bólint, de igazából most nagyon lefoglalják a gondolatai, hogy tényleg felfogja mit mondott a fiú.* - Értem. *Mondja még pár pillanatnyi késéssel, a feleszmélés után. A következő kérdésre kicsit elgondolkozik, majd pár másodperccel rá válaszol is.* - Nem tudom. Őszintén szólva azért tarthattam meg, mert reménykedtem, hogy ha nem dobom ki, akkor nem bukkantok fel. Majd az évek során tényleg kezdtem benne hinni, és a szívemhez is nőtt. Sosem vettem le. Mindig rajtam van. *Bambul el a fiú mellett miközben magyaráz. Közben az emlékek sora ismét végig száguld a fején. Amikor először megnézte a nyakláncot, majd ahogy egyre jobban megszerette az ékszert és, hogy végül tényleg hitt ebben a hülyeségben...* - Rendben. *Bólint és kicsit megkönnyebbül.* - Menj le a második emeltre, ott van egy szoba rögtön a lépcső után, hogy "Várószobák". Oda menj be, az a te szállás helyed, amíg nem leszel beosztva szobába. *És miközben magyaráz, pakolja is el a bögréket. A csokit meg a fiú kezébe adja, hogy rakja el.* - Neked is... *Néz félig ijedten, félig meglepetten a fiú után, majd ő is elvonul és alszik. Ki kell pihennie a mai napot...*

Vendég

- Akkor áruld el mik azok az egyértelmű jelek. *Bámul maga elé, aztán vagy kap választ, vagy nem. A következő megjegyzésre megrázza a fejét és hitetlenkedve pillant a másikra.* - Ha meg akartalak volna ölni akkor már számtalanszor megtehettem volna.*Dacosan néz Rékára. Tényleg rengeteg lehetősége lett volna, de nem akar még leszámolni a lánnyal. A következőkre nem reagál. Néha nagyon le tudja fárasztani ez a lány...* - Mostnem értem mi bajod van arobbantással. Egyszer próbáld ki egy tárgyon. Főleg a halott nagynéném robbanó bájitalival lehet jól szórakozni. *Oké, ez talán kicsit morbid megjegyzés volt tőle... A varázslaton ő is elgondolkozik csak neki most nem jut eszébe semmi. Aztán kap egy elég furcsa kérdést.* -Mire megyek vele? Ha el tudom érni, hogy higyj nekem akkor azt is el tudom érni, hogy megvédjelek titeket. A rokonság nem áll ha valaki nem tesz ellene semmit, s mivel ez ostoba hatalmi harc, amiből semmi jó nem származik úgy gondolom, hogy addig kell leállítani, amíg lehet. *Válaszol Rékának a döbbenettől felocsúdva. Aztán kuncogni kezd Réka megjegyzésén.* -Akkor jó öreg lehetek... *Teszi hozzá mellékesen. A grimaszt igyekszik szintén nem észre venni. Azért a szemét megjegyzéseket nehéz magába fojtania.* -Akkor... Miért most milyennek tűnök? *Vágja rá egyből az újabb kérdést. Hát nem sokat teketóriázik. Aztán történik az a furcsa szituáció, Réka mászkál, Dani meg próbál rájönni, hogy mi a fene volt ez. Mikor a lány visszatér a közös helyiségbe még mindig nem szól semmit csak akkor, amikor forrócsokival jelenik meg. A napszemüvege mögül kérdőn pillant a másikra.* -Nekem azt mondták a sok csokoládé árt. De azért kösz. *Szól halkan, és elveszi a másik bögrét. Belekortyol az italba, majd a keze felúton megáll a szemüveges kérdésnél.* -Minek kell? Hát szembetegség. Vettem be gyógyszert, de elmúlt a hatása. Hidd el, nem akarsz így látni. Talán, egyszer, ha hajlandó leszel szóba állni velem akkor majd elmesélhetem. *Igyekszik kevés dolgot elárulni, majd néhány perc múlva a kis asztalkán hangosan koppan Dani bögréje.* -És te? Miért tartottad meg a nyakláncot, ha annyira gyűlölsz és félsz tőlem? *"Vág vissza". Már egy ideje kíváncsi erre a dologra, és sehogy nem jön rá az okra...* -Azt hiszem lassan el kellene mennem. Még nincsen szobám így kerítenem kell egy helyet, ahol ma éjszakázom aztán megkérdezem a főprefektusomat holnap, hogy mi a teendő. *Szólal meg később, majd feláll a helyéről, odamegy az ajtóhoz, és felvesz egy fekete sporttáskát.* -Jó éjt Réka. Szép álmokat. *Vigyorog titokzatosan, még megköszöni a forrócsokit, majd önkényesen elszállásolja magát valahol.*

Vendég

- Nem ismerlek egyáltalán, de ezek egyértelmű jelek. Még egy idegenről is meg lehet mondani, csak tudni kell mit kell nézni rajta. *Rántja meg a vállát. A következő szavakra kicsit megrázza a fejét., miközben csak mosolyog.* - Lehet, hogy véges, de az is lehet, hogy meg sem élem a végét... *A végére már nem mosolyog, csak ridegen bambul az ablak felé. Volt már egy ilyen álma, és nem tudja, hogy ez jós álom volt, vagy csak egy sima álom. Viszont ennek inkább már nem ad hangot. Ezt a gondolatot megtartja magának, és a látnokság az marad egy kijátszatlan lapja még egy ideig.* - Hát akkor mást kell kitalálnom. *Még mindig az ablakon gondolkozik, és már lenne is egy ötlete, de fél tőle, hogy túl lassú lenne. És veszélyes is kicsit. Ezt még meg kell gondolnia.* - Tegyük fel, hogy hiszek neked. De az mire jó neked? *Teszi fel a kérdést. Nem akarja megbántani a fiút, bár van egy olyan érzése, hogy ez is hazugság, de hát néha könnyen lehet hatni a lelkiismeretére... Sajnos.* - Ha kíváncsi vagy, hamar megöregszel. Nem ismerős? *Céloz itt arra, hogy jobb ha ezt nem firtatja. Tud ő, csak nem szeretne. Mikor a fiú kicsit közelebb megy az ablakhoz, sóhajt egyet. Még egy lehetőség kilőve. Bár itt még lehet, hogy lett volna lehetősége elmenekülni...* - Inkább nem. *Grimaszol kicsit a válasz után és az ablakról újra az ajtóra szegezi a tekintetét.* - Óóóóó, ez biztató. Az lassabb és fájdalmasabb. Mondjuk attól függ, hogy milyen átokról van szó... * - Van rá lehetőség. Van erre egy varázslat. Legalább is ha jól emlékszem... De van valami hasonló. *Fűzi még hozzá, de egyenlőre csak az ajtó bambul. Próbálja kiüríteni az elméjét, hogy biztosan lenyugodjon. Hogy biztosan ne törjenek fel az emlékek... A következő szavakat csak egy bólintással zárja le. Ehhez már nem nagyon tud fűzni semmit.* - Akkor annak tűntél... *Mondja és erősen gondolkozik azon, hogy találjon valami jót is a dologban, de egyelőre csak a rossz emlékek törnek fel, amire sírni kezd. A zsebkendőt elfogadja és letörli vele a könnyeit, viszont az ölelésen meglepődik. Először megdermed, még a sírást is abbahagyja egy pillanatra, de szinte azonnal újra folyni kezdenek a könnyei. Szipog kicsit és letörli a könnyeket, majd csak figyeli ahogy a fiú lehuppan egy hotelba. Erősen elgondolkozik azon, hogy mit csináljon. Bemegy a szobájába, ott kicsit megmossa az arcát, hogy felfrissüljön, mert egyelőre azt sem tudja, hogy mi van. Teljesen össze van zavarodva. Egyszerre áll előtte a kegyetlen gyilkos és az az ember, aki most megvigasztalta. Nem tudja, hogy most melyik az igazi Dani, és, hogy most akkor igazat mond-e, vagy sem... A zsebkendőt leteszi a párnájára és vissza kimegy a közös helyiségbe. Pár pillanatra megáll és az ajtó felé néz, majd Danira, végül pedig sóhajt egyet és lemondóan indul meg a mini konyha felé. Elővesz két bögrét, majd egy gőzölgő kancsóból önt, mindkettőbe forrócsokit. Elővesz egy táblacsokit és a kezeiben a bögrékkel, maga után lebegtetve pedig a táblacsokival leül a fiúval szemben. Az egyik bögrét elé tolja, a másikat leteszi maga elé. A tábla csokit megbontja, megtöri és lerakja a fiú elé az asztalra.* - Ha rossz a kedved, vagy már azt sem tudod már, hogy mit tettél miért, egyél csokit. Megnyugtat. *Mondja és kortyolgatni kezdi a forrócsokit. Megakad a szeme a napszemüvegen és kicsit elgondolkozik.* - Remélem nem gond, hogy megkérdem, de mire kell ilyenkor is a napszemüveg? *Néz kérdőn a fiúra, miközben ismét a forrócsokit iszogatja.*

Vendég

- Perszeee. Tudod mikor hazudok, hiszen olyan jól ismersz. Ugyan, Réka. Te csak épp annyira ismersz amennyire láttál. Külsőre pedig nem illik ítélkezni. *Legyint a fiú aztán megint antiszocális lesz.* -Időm, mint a tenger, viszont a te türelmed véges... *Megint egy aranyos mosoly, majd óvatosabb üzemmódra vált. Dani sose felejt így hát biztos, hogy előbb-utóbb megtöri a jeget.* - Hát igen. Sajnálatos a te szemszögedből, az én szemszögemből viszont szerencse. *Rékának nem is kellene próbálkoznia, mert Dani úgyis utána ered.* -Mert olyan szerencsétlenül érzem magam, hogy nem hiszed el a színtiszta igazságod, és nem tudod elképzelni milyen kellemetlenül érint engem. Viszont könnyen kiheverem majd csak idő kell hozzá... *A lányról az ablakra pillant. Nem lenne szerencsés, ha az Allidonos kiugrana a harmadikról. * -Pedig annyira kíváncsi vagyok rá. El sem tudod képzelni mennyire vágyom arra, hogy villogtasd a képességeidet. *Újabb bájos mosoly, majd közelebb kerül az ablakhoz. Elkomolyodva hallgatja a feleletet.* - Hát ez kiakasztó. Arra sem gondoltál, hogy élőben találkozz velem?! *Ironizál a fiú, majd szépen reagál a többi dologra is.* -Az átkok nem az én eszközeim. A robbanószer inkább... *A nevelőszülők említésére pár pillanatra elhallgat.* -Ha lenne rá lehetőség megmutatnám neked az emlékeimet, hogy lásd, azt hogy nem hazudok.*Mindenesetre még mindig jobb, mintha Daniból törne elő egy szóáradat...* -Igen, Elementalista vagyok, mint ahogy a rokonaim nagyrésze az. *Bólint, hogy nyomatékosítsa a szavait. Viszonozza Réka pillantását, és egyre komorabb arccal hallgatja végig a másikat.* - Szóval a tipikus, egyszerű feltételezések...Tehát én ilyen lennék. Egy szívtelen szörnyeteg, aki könyörtelenül legyilkol másokat.* Suttogja maga elé, majd felkapja a fejét, mikor Réka sírni kezd. A bőrdzsekijéből előkap egy ruhazsebkendőt, és a lány kezébe nyomja. Utána reflexszerűen megöleli a lányt mivel régen ő vigasztalta az unokatestvérét, mikor az el volt kenődve. A hátát simogatja miközben nyugtató szavakat suttog a lány fülébe, hacsak Réka el nem löki magától. Talán két perc sem telik el, de a fiú elengedi a lányt aztán visszateszi a napszemüvegét miközben magában szitkozódik.* - Bocs... Reflex. Tudod, az unokahúgomat is mindig nekem kellett vigasztalni. Nem érdemes sírni Réka... *Szólal meg kicsit zavartan, majd sarkon fordul, és lehuppan az egyik fotelbe.* -Ha akarsz menj. Nem tartalak fogva. Ha nem gond még itt maradnék egy kicsit. Muszáj összeszedni a gondolataimat.* Komoran szól, majd rákönyököl a térdére, és a könyökére támasztja a fejét. Úgy látszik komoly baja van a Belsisnek.*~ Ezt miért csináltam?!

Vendég

- Nem, ezek nem azok a nonverbációs jelek, amikre te gondolsz. Ezek már jóval másabbak. *A többire nem reagál, mert nincs kedve tovább nyújtani ezt a beszélgetést. Főleg nincs kedve a fiú hazugságait hallgatni. Jól tudja, hogy hazudik. És neki ennyi elég is.* - Várjál csak nyugodtan. *Mosolyodik el, hisz tudja, hogy ez elég messze van, naaagyon messze. ÉS biztos benne, hogy addigra a fiú már vagy végezni fog vele, vagy elfelejti.* - Sajnálatos dolog. *Rántja meg a vállát és az ajtóról most az ablakra vált át. Nem nagyon van esélye kiszökni, úgyhogy kezd belenyugodni a dolgokba, bár nem szívesen teszi. És a sok dolog közül, ami a fejében jár, ez mindenképpen az egyik marad, amíg csak a fiú a közelében van. Ez amolyan reflex már nála. Az első álom után...* - Hm...nem olyan biztos az. De már miért aggódnék érted? *Vonja fel kérdőn a szemöldökét és teszi fel a kérdést, ami már alapból hülyén hangzik. A saját, személyes rémálma miatt miért aggódna...?* - Tudnék, ha akarnék. De nem. *Zárja le és mint feljebb valahol említettem, most inkább az ablakra koncentrál. Bár ötlete nincs, hogy azon, hogy jutna ki, de azért töri a fejét.* - Őszintén? Nem is gondoltam rá, hogy felbukkansz. Azután meg egy átokra számítottam, nem késre... De nehéz elhinni. Bízni meg még nehezebb egy olyan emberben, aki 3 évvel ezelőtt megölte a nevelő szüleidet. Még ha csak azért is tette, hogy megkímélje őket a kínlódástól. Még ezt is nehezen hiszem el. *Nem tudja miért, de csak úgy áradnak belőle a szavak és nem tud megálljt parancsolni... Pedig talán nem kéne ennyi mindent mondani, főleg nem a Daninak...* - Elementalista... *Gondolkozik el egy kicsit és bólint, bár nem ezt gondolta volna, inkább mást. A következő kérdésre kicsit meglepődik és a fiú szemeibe néz. Amik szinte rögtön az emlékek hosszú sorát idézi fel...* - Sok mindent. Gyilkos, gonosz. Arra is gondoltam, hogy csak megjátszottad a dolgot, de túl élethűnek tűnt. *Feleli, miközben a szemeiben gyűlnek a könnyek is. Elfordítja a fejét és ismét a sötétségbe bambul, miközben törölgeti a könnyeket. Nehogy sírjon már, pont előtte... De hát az érzelmeknek nehezen lehet határt szabni, még ennyi év tapasztalat után is...*

Vendég

*Igen sikerült felhúznia, de csak egy nagyon kicsit. Nagyot sóhajt a fiú, mikor Réka még mindig nem akar hinni neki. Felnevet azon, hogy Réka szerint mindent elárult.* - Réka, Réka. Ha nem ismersz engem akkor még a nonverbális kommunikációmból is elég keveset szűrhetsz le. Másrészt nem szokásom hazudni. Oké, rendben. Szoktam hazudni, ha épp tönkretettem a nagynéném antik bútorait, vagy ha kölcsönkértem a keresztapám egy tőrét és nem adtam vissza neki. Viszont ilyen dologban soha nem hazudnék, de hát te biztosa tudod. *Féloldalas mosollyal logikusan válaszol a lánynak, aztán vagy hisznek, vagy nem hisznek neki...* -Hát én türelmesen kivárom a "majd egyszert". Nem tudod elképzelni mennyire kitartó tudok lenni. *Mondja a lánynak miközben a tarkóját vakargatja. Aztán pár perc gondolkozási idő után beszélni kezd.* -Nem hinném, hogy valaha is meggondolnám magam. *A lány kuncogására igyekszik nem reagálni, mert akkor biztos lenne valami bunkó megjegyzése...* -Miért lenne lennék biztos? Néha bombabiztos terveim vannak. Ne aggódj értem könnyedén feltalálom magam.*Válaszol gonoszan vigyorogva miközben arra gondol, hogy Réka hogyan akar kijutni innen.* -Engem szuggerálni? Miért olyat is tudsz? *Kérdi pimaszul választ várva. Kíváncsi arra a szuggerálásra... Majd ugye szépen elregéli a négy évvel ezelőtti történetet, és hagyja, hogy Réka az ablakhoz menjen. Persze odalép a lány mellé, és nyugtatni kezdi, na meg a szél is feltámad egy kicsit így elég kellemes lesz az idő neki.* -Miért? Arra vártál, hogy mikor felriadsz az álmodból ott állok előtted egy késsel kezemben, és leszúrlak? Mondtam, hogy én vagyok az egyetlen, aki hülyeségnek tartja az egész dolgot. Igazán elhihetnéd már.*Halványan elmosolyodik, majd visszahúzza a kezét, és az ablakpárkányra támaszkodik. Csak néz kifelé a messziségbe...* -Nos... Hát mivel elementalista vagyok ezért egész jó kapcsolatban állok az elemekkel. *Felel egyszerűen a kérdésre, és Réka felé fordítja a fejét.* -Egyébként... Te mit gondoltál akkor, azon az estén rólam? Tudom kicsit furcsa szituáció, sőt felettébb különös, de nem vagyok olyan szörnyű alak, mint amilyennek hiszel. *Faggatja a főprefektust miközben fekete szemeit a másikra szegezi, és várja, hogy a másik is megszólaljon.*

Vendég

// Olvadás //
*Kicsit somolyog azon, hogy sikerült kicsit felhúznia fiút, bár azért számít a legrosszabbakra. Pálcája keresztbe font kezében, bár lehet, hogy előbb repülne valami élesebb a fiú felé...* - Ahányszor csak akarod, de csak fölösleges erő pazarlás. *Rántja meg a vállát. Képtelen dolog, hogy ő higyjen a fiúnak valaha is.* - Úgy mindent. Sok szavad hazugság, és ebből lejön, hogy mi is a valóság. *Komoly, nem viccelődik. Tudja, hogy hol kel keresni a hazugság jeleit az emberen, és ezek olyan dolgok, amiket még a színjátszás sem segít. Még Réka sem tud olyan tökéletesen hazudni, pedig neki szinte már 2 hónapja csak hazugságból állnak a napjai, na meg ugye előtte...* - Majd egyszer. *Dönti el, bár, hogy mikor is lesz az a majd egyszer, az megint jó kérdés. Mikor a fiú előveszi a pálcáját, kicsit erősebben szorítja a sajátját, de sejti, hogy most nem fogja megtámadni. Bár ez a helyzet pont tökéletes lenne, hogy megölje...* - Kár... Szólj ha meggondolnád magad. *Kuncog kicsit és elnéz az ablak irányába, majd sóhajt egyet. Jó dolog lenne, ha ki tudna innen jutni. Nagyon kényelmetlen egy helyzet ez most. A fiú szavaira megforgatja a szemét és még mindig az ajtóra koncentrál.* - Én nem lennék ennyire biztos a helyedben. *Egy újabb féloldalas mosoly húzódik a szájára, bár ez most nem teljesen attól amit mondott, hanem a gondolattól, ami végig suhant a fejében. Szinte már nevetséges, hogy mik nem jutnak az eszébe...* - Akkor téged szuggerálnálak, egyszerűen csak bambulok egyenesen előre. *Rántja meg a vállát, bár azért félig igaz amit a fiú mondott, de azt nem ismerné be. És hát, még nem próbál. Egyszerűen csak tervezget. Bár egyelőre nem jutott semmire. Csak a robbantásra gondolt, viszont a fiú útban van... A következő szavakra inkább nem mond semmit, csak felnéz a plafonra, ezzel is csak arra célozva, hogy nehogy leszakadjon a fiú szavaitól... Aztán jön a kicsit hosszas történet, ami után csak elsétál az ablakhoz és várja a jó hatású hideg szellőt, viszont az csak nem akar jönni, helyette viszont Dani jelenik meg mellette és bár kicsit furcsállja, hogy pont ő nyugtatgatja, de nem tesz ellene semmit. Egyenlőre azt sem tudja, hogy hol, mikor, kivel, miért és, hogy hogyan van.* - Köszi, bár ezt tőled nem vártam volna... *Bambul el a sötétségbe és a hideg szellőre egy apró sóhajt ejt és lebukik a feje. Nem nincs semmi baja, egyszerűen csak lehajtotta a fejét és becsukta a szemét és próbál megnyugodni. Sok volt ez neki egy napra. Illetve egy estére.* - Ezt, hogy érted? *Teszi fel a kérdését, de csak a szeme sarkából néz fel a fiúra. Nincs se ereje, se kedve felemelni a fejét és rendesen a szemébe nézni. Nem is merne. Abból megint csak az emlékek áradata jönne, és az emlékekből már elege van egy kis időre... Viszont a csendnek örül, kell is. Bár ha valami elterelné a figyelmét, az lehet, hogy jobb lenne, de ő nem töri meg a csendet.*

Vendég

*Még nem, de előbb-utóbb igen.* -Ha lehet erre inkább nem reagálnék... *Igyekszik visszafogni a bunkó modorát a fiú mondjuk jobban bírja, mint Misi... A fiú egyre csak csóválja a fejét. Ő türelmes. Eléggé az, de lassan kiakad, ha nem ér el eredményt.* -Istenem... Hányszor mondjam még, hogy nem akarlak bántani?! *Teszi fel sokadjára is a kérdést. Igaz úgyse kap választ. Aztán Réka megint megszólal, és ő is megenged egy apró mosolyt.* -Mit is árultam el? *Érdeklődik tovább, de a világért se moccana meg, hogy egy kicsit is odébb kerüljön az ajtótól.* -Őszintén szólva én se tudok egy jó okot is mondani, viszont egyszer igazán megpróbálhatnád... Még mindig Rékát bámulja, előveszi a varázspálcáját, és a bal ujjaival pörgetni kezdi azt.* - De nem állok félre úgyhogy máskor mutasd meg. *Kacsint a lányra, persze ez is vicc, mint minden más. Na igen. A bók. Az csak úgy kicsusszant...* -Hidd el remekül kordában tartja a dolgokat. *Vonja meg a vállát, de lassan már megint kezd kifogyni a beszédtémákból -Kösz, meg is lesz. Azért szuggerálod ennyire az ajót hátha eltűnök, és szabad lesz az út? *Azért ő se hülye. Észreveszi, hogy Réka menekülni próbál.* -Egy. Nincs semmilyen stratégiám. Kettő, ha nincs nem is tudok változtatni. *Visszavigyorog Rékára, majd elmeséli a történetet. Amikor Réka az ablakhoz sétál, Dani ellöki magát az ajtótól, és a lány mellé áll.* -Tudom milyen nehéz lehet. Hidd el, ennél még borzalmasabb dolgokat is tudnék mesélni. Sok mindent tapasztaltam már a saját káromon.*Komolyan beszél miközben a lány hátat simogatja nyugtatásképpen. A szél kicsit feltámad így talán Réka jobban érzi majd magát. Mindenesetre, ha Réka nem kíváncsi tovább a társaságra, majd eltűnik szépen, de előtte mindenképpen meg akarja nyugtatni a másikat.* -Ha friss levegőre vágysz akkor inkább nekem szólj. *Súgja halkan. Eléggé elcsendesedett minden körülöttük csak a szél halk zúgását lehet észlelni...*

//fagyi//

Vendég

*Rékánál még nem. Még...* - De, sajnos igen. *Feleli egy grimasszal az arcán. Na igen, ő már valahogy nem szórakozik olyan jól...* - Még ha hinnék neked... *Forgatja meg a szemét.* - Most árultad el. *Ismét csak egy féloldalas mosolyra húzódik a szája, de valahogy mégsem jár az egekben a jó kedve... Bár az könnyen megoldható lenne, csak ki kéne robbantania az ajtót... De a Dani utban van.* ~ Valahogy el kéne csalnom onnan.... ~ *Gondolja és szemével körbepásztázza a közös helyiséget. Bár a fiú arcát nem nagyon figyelte eddig, de most kicsit jobban megnézi. Meg úgy magát a fiú, hisz azért már régen látta. És jobb megjegyezni, hogy ha meglát valakit, akkor tudja, hogy mikor kell rögtön visszafordulni...* - Őszintén szólva eddig nem tudok semmit, amiért kedvesnek kéne lennem veled. *Rántja meg a vállát és egyenesen az eltorlaszolt ajtót nézi. A következő szavkra meg megint csak egy féloldalas mosoly húzódik a szájára.* - Ha félreállsz meg is teszem. *Na igen, kihasznál minden lehetőséget, de hát kell is. A bókon kicit meglepődik, egy kicsit gondolkozik, de azért megköszöni. Bár nem várta volna a fiútól...* - Köszi. Azt hiszem... *A következő szavakra rosszallóan megrázza a fejét.* - Szegény... *Viszont a következő szavakra ismét cask féloldalasan mosolyog. Na igen, erősen kétli, hogy Dani bármennyire és bármiről és meg tudná győzni.* - Sok sikert. *És tekintetét ismét az ajtóra szegezi. Még mindig azon gondolkozik, hogy hogyan állíthatná el az útból a fiút a robbantáshoz....* - Stratégiát váltottál? *Teszi fel a költőinek szánt kérdést, de hallgatja tovább. Hátradől a fotelban és mivel úgysem tud kijutni, inkább csak hallgat. Bár a sármos mosoly nincs rá hatással, de azért felfigyel rá. Tudja, hogy ilyet csaka nőcsábászok és azok szoktak, akik erősen akarnak valamit egy lánytól. Csak Dani most egy rossz személyt fogott ki... Vizszont ahogy a végére ér a fiú, ő egyre sokosabb állapotban van. Túl sok információ volt ez egyenlőre... Látszik rajta, hogy kicsit elfehéredik, és az ablakhoz sétál. Kinyítja és kicsit kihajol, kinéz.* - Hát ez tényleg elég... Még sok(k) is. *Néz ki továbbra és kicsit lábujhegyre ágaskodik, mivel uyge ő emgint nem az a legmagasabb ember, és próbál még kijebb hajolni, és várja a szelet, mert kicsit forog a világ és jó lenne egy kis frissítő szél...*

Vendég

*Ó.. Hát Daninál már a remény rég meghalt. Aztán ugye Réka álmáról kezdenek beszélni.* - Miért? Nem tudod elhinni, hogy van valóság alapja? *Ő csak jót derül Rékán, rég volt olyan, hogy így fel tudták dobni a napját.* -Eszköz nincs drága Réka. Khm. Rajtad keresztül láttam mindent amire szükségem van. A szerelmedet, a barátaidat... Minden fontos személyt. Honnan veszed, hogy nem voltam itt? *Újabb sunyi mosoly, amitől aranyossá válik az arca (nem mintha nem lenne az...) És azért nem is hazudik annyit.* -Ó, igen meghiszem azt. Bár nem értem miért vagy ilyen, de felőlem játszhatunk ki a bunkóbb játékot. * Egyre szélesebb lesz a vigyora a srácnak, viszont egyáltalán nem akar elmenni. Most? Mikor olyan jól szórakozik? * -Biztos vagy benne? Én kinézem belőled. Én nem kereslek megtalállak akárhol is legyél. Mert ha nem lennék... Amúgy aranyos vagy amikor mosolyogsz többször is tehetnéd. Jobb nézni, mint a holtsápadt arcodat... *Ő lazán, a megszokott módján elintézi a dolgokat, majd a prefektusa hallatán felnevet.* -El van foglalva. Három részeg idiótát istápolgat. Ha nem hiszed el gyere és megmutatom. *Néz Réka szemeibe, és most bizony tényleg nem hazudik.* -Hát jó. Akkor a saját módszereimmel kell meggyőzni téged.*Vonja meg a vállát, majd mikor Réka leül elgondolkozik, hogy hol is kezdhetné a történetet.* -Á az nem jó. Ilyen csodás teremtést békén hagyni? Nem menne... Szóval kezdtem. *Sármosan mosolyog, igen bevetette a Kata szerinti híres mosolyát. Neki dől az ajtónak zsebre vágja a kezét, és beszélni kezd.* -Kezdjük mondjuk azzal, amikor elmentünk érted. Szóval a keresztapám épp érted indult felfelé, hogy lerángasson az emeletről, hogy végignézd a nevelőszüleid halálát, mikor bekapcsoltam a kocsijának a riasztóját, így néhány percre kiment. Meg akartalak kímélni téged és őket. Csak így tudtam rajtuk segíteni. Gyors és kíméletes voltam. Aztán te lejöttél, viszont a keresztapám visszajött így el kellett játszanom a szemét gyilkos gyerek szerepét. Mikor utánad mentem nem akartalak bántani... De most már mindegy. Egyébként, mint mondtam a keresztapám és a nagynéném talán három napja halt meg így hát egy gonddal kevesebb. Azt hiszem elsőnek ez épp elég. Tudom, nem változtat a tényen, de muszáj volt megtennem. *Ebben a történetben érdekes módon egy hazugság nem volt. Talán Réka is észreveszi, hogy kivételesen teljesen őszinte volt a Belsis.* - A másikkal már nem szeretnélek fárasztani. Ennyi épp elég mára.

Vendég

*Hát, azt valahogy Réka is gondolta, hogy nincs kedve maradni, de hát a Remény hal meg utoljára! Meg az ad erőt is, csak adna végre, ne csak nézne...* - Az álom volt. Nem lehet... Csak nem...? *Kap a homlokához és valami grimasz is megjelenik az arcán. Na igen, szereti Huant és Danitól azért ez fura. Szóval ez egy meglepett grimasz és egyben kicsit undorodó. Nem akarja megsérteni a fiút, akármilyen meglepő is, de ez valahogy így van.* - A mentális védelmemet nem, mivel az teljes, vagy valami eszközzel max. Megfigyelő? Itt sem voltál, így a harmadik indok is kilőve. *Rázza a fejét. Nem érti, hogy hoyan képes a fiú annyit hazudni. Úgy tűnik neki nincs is lelke.... Bár ez valahogy már meg sem lepődik.* - Nagyon. Látod mennyire örülök. *Mondja egy kis iróniával és valahogy kezd kijönni belőle a bunkóság. De hát nem csoda, már nem nagyon tartja vissza. A fiú talán kedvet kap rá, hogy elhúzzon, szóval, próba szerencse.* - Bocs, hogy nem tudok falon át közlekedni és falakat robbantani. Amúgy adok egy tanácsot, ne keress, és nem kell rohangálnod. *Egy féloldalas mosolyra húzódik a szája, de ez hamar elmúlik. De hát, mosolyogni már sikerült a fiú jelenlétében, ez se gondolta volna... De hát mennyivel szebb így az arca, mint a folytonos rideg maszkban. Átkokat nem szór, nem erőssége az átkok, viszont más annál inkább, csak az meg veszélyes lenne... Így a fiú elkapja, viszont a kezét próbálja kiráncigálni, de úgy tűnik nem sok sikerrel...* - Ott van Gis, ő a szakod Főprefektusa. Kérd meg őt, szívesen bemutatlak neki. *Ajánlja fel a lehetőséget és már abbahagyta a kiszabadulási próbálkozásokat, mivel azt már tudja, hogy nincs sok esélye. És azzal szemben sem nagyon, hogy leültessék, így inkább szót fogad, egyelőre és hallgat.* - Sehogy. *Mondja dacosan, és ebből nem enged. A fiúnak úgy tűnik lesznek gondjai Rékával...* - Hagyj békén? *Ismét egy féloldalas mosolyra húzódik a szája, és amennyire csak lehet, távol húzódik a fiútól, reményei szerint a legmesszebbi fotelbe, vagy székre.*

Vendég

*Azért ennyire nem kell tartani tőle, de tényleg. Ha meg akarná ölni Rékát már régen megtette volna. Ő sem valami beszédes csak igyekszik jól játszani a jófiú szerepét. Egyébként esze ágában sincs kedve indulni, sőt... Még maradna is, amíg lehet.* -Csak gondoltam közlöm veled, hogy az nem volt álom, ami a rózsakertben történt. * Egy apró sunyi mosoly utána ismét arra figyel, hogy Réka ne tudjon semmivel se próbálkozni. A repülő tárgyakra pedig már számít úgyhogy Réka ezt a lapját már sikeresen kijátszotta... Némán figyeli a lányt, majd mikor az felkiált akkor ő normális hangnemben válaszolni.* -Egyszerű... Könnyű áttörni a mentális védelmeden. Másrészt jó megfigyelő vagyok. Harmadrészt lehet, hogy bekameráztam a szobád.* Az utolsó mondatot viccnek szánja, bár sejti, hogy Réka ki fog akadni...* -Miért? Pedig a sors olyan jó dolog. Összehozza az embereket. *Gúnyosan elvigyorodik, majd hagyja, hogy Réka kiszökjön a közös helyiségbe. Ő néma léptekkel ered utána.* - Számoltam azzal, hogy megpróbálsz megszökni pedig reménykedtem benne, hogy nem kell utánad rohangálni. Egyébként szép próbálkozás csak eléggé gyengécske.*Odalép a lány mellé, az esetleges átkokat kerülgetve, és lefogja. Nem szorítja erősen a karját, viszont épp annyira, hogy ne próbáljon a másik erőlködni.* -Azt hiszem itt az ideje egy hosszú elbeszélgetésnek. Tudnod kell azt hiszem, hogy miért én voltam az, aki megölte a nevelőszüleidet. Azt is tudnod kell, hogy a leveleket velem íratták, de nem tőlem származnak. Egyébként meg úgy tudom főprefektus vagy, amihez gratulálok, viszont még nincsen szobám így azért is jöttem, hogy megkérjelek arra, hogy elszállásolj valahol. Lehetőleg az épületen belül... Azt hiszem sokkal jobb lenne, ha leülnél, és nem igyekeznél kimenekülni, hiszen te magad is láthatod, hogy nem bántalak.*Majd, ha Réka hagyja akkor az egyik fotel felé tereli a lányt.* -Hogyan tudnám elérni, hogy higgyél nekem, és ne hidd azt, hogy a rossz oldalon állok? *Teszi fel a nagy kérdést, és végre valahára megszabadul attól a nyamvadt szemüvegtől, így Réka láthatja végre azokat a szép fekete szemeket...* - Mit csináljak most veled?

Vendég

*Bólint a dzsekire és továbbra is csak hallgat és szemmel tartja a fiú minden mozdulatát. Egyátalán nem bízik benne. A fiú grimaszára csak megárzza a fejét, de inkább nem szól semmit. Nem, ha lehet inkább nem szól semmit. Arra hajt, hogy a fiú végre elmenjen, szóval inkább nem tartja fel ha indulni támadna kedve... Bólint a válaszra és hallgat tovább. Bár az arcáról lerí, hogy egyátalán nem hiszi el, a fiú egyetlen szavát sem. Talán még azt sem hinné el ami igaz, bár ez is attól függ, hogy mit mond ugye.* - Hát eléggé, mivel a fák nem virágoznak, a kert meg egyátalán nem erre van... *Fűzi csak így mellékesen hozzá, miközben le nem veszi a szemét a tőreiről. Igazából csak a szeme sarkából figyel a fiúra, de az bőven elég. Végül is, reflexből repülhet megint valami. Csak ezúttal kicsit élesebb, és kicsit srégen lejjebb... Na jó, nem. Nem ölé meg, nem vinné rá a lélek. Inkább a lábát célozná. Akkor nem tudna mozogni. Ismét csak bólint a fiú szavaira, miközben keresztbefonj a melkasán a kezét és hátradől a széken. Nem, kicsit sem lazult el, egyszerűen csak így kényelmesebb. Viszont most már tényleg betellik a pohár.* - Te meg honnét tudsz ennyi mindent! *Kiált fel, bár nem olyan hangosan, de hangosabban, mint az alap hangszíne. Zsebébe nyúl a pálcájáért és most már kész van az indulásra. Ha a fiú nem, megy akkor majd ő. Legalább is megpróbál... Viszont úgy tűnik a fiú sokkal gyorsabb, mivel még mielőtt kimehetne, máris az ajtóban terem.* - Azt veszem észre, és a Sorsból már kezd elegem lenni. Persze, hogy nem... Te megölni akartál, nem megijeszteni! *Sziszegi kissé idegesen. A szoba bejárati ajtaja úgy tűnik zárva, de hát innét kijutva még mindig jobb... Esetleg majd kirobbantja.* - Transportus veno! *És ugye ennek a varázslatnak hála kijut a közös helyiségbe, ahol elsőnek az ajtóhoz legközelebbi bútor mögé próbál beállni. Pálcája még mindig kezében és egyenlőre azon gondolkodik, hogy hogyan jut ki innen...*

Vendég

- Nem gond. *Rántja meg a jobb vállát, azért még sem mazo, hogy kínozza magát... És hát igen... Pont neki szabadkozik, de már mindegy. Némán tűri, hogy Réka meggyógyítsa, sőt már majdnem hálás is neki, de hát miatta sérült meg így inkább... Inkább befejezi a töprengést.* -Kösz, a dzsekit már én is megoldom. *Beszél elég szűkszavúan, de pár pillanat múlva a kabátja ismét a régi fényében tündököl. Kicsit lejjebb tolja az orrán a szemüveget, majd egy "napersze" fintort enged meg magának a "gyilkossági kísérletre".* -Először is azért ürítettem ki a szobát, mert irritál az emberek jelenléte, és mégse kellene tudniuk a pletykafészkeknek a dologról. Másodszor pedig csak figyelmeztetni akartalak. *Ő ugye a másik székrőlfigyeli Rékát. Aztán egy féloldalas mosoly jelenik meg az arcán, mikor kiszúrja, hogy Réka a rózsaszirmokat bámulja.* - A Sors iróniája, nemde?*Szól elég halkan, a másik talán nem is érteni mit beszél össze-vissza. Az érdekes kérdésre valóban felnevet.* ~ Most mondjam el neki, hogy valójában a vérét akarom venni? Az úgy nem vicces... - Azért, mert fogalmad sincs mivel állsz szemben. A keresztapám és a nagynéném halott, de a többi rokon nem. Mint mondtam égen-földön keresnek titeket, de én hülyeségnek tartom az egész dolgot.*Pillant a szemüvege mögül a lányra, persze még mindig jól alakít a fiú. Oscar-díjat is kaphatna érte...* -Értem szóval kaptad. És kitől? Talán attól a szőkétől? Hogy is hívják? Huan? *Bájosan mosolyog miközben olyan dolgokról beszél, amit elvileg nem is tudhatna, de hát mi mindenre volt jó az a nyaklánc... Egyébként Cute-nak nem adott be semmit, talán kifáradt a kis sárkány.* -Azt mondtam, hogy HA elmennétek. Ez lényeges szempont. *Köt bele a lány mondatába, majd mikor Réka felpattan székről, Dani már ott s van az ajtónál, hogy elállja az utat.* - Sok mindent tudok Réka, amikről talán még nem is álmodtál. A Sors iróniája pedig a rózsakert és a rózsaszirmok. Hatásos megjelenés, nem igaz? Mondjuk tényleg nem akartalak megijeszteni...*Pimaszul rámosolyog a lányra, majd a zsebéből elővesz egy üvegcsét, megissza a tartalmát, és visszasüllyeszti a dzseki zsebébe a fiolát. Még mindig ott áll az ajtóban így Réka csak akkor szabadul meg a fiútól, ha kiugrik az ablakon...*

Vendég

// Olvadás //

*Ahogy feleszmél, hogy mit is tett csak így reflexből megrázza a fejét.* - Bocsi, reflex. *Na, ő is jó embernek szabadkozik. És hihetetlen, de úgy tűnik bűntudata van. Végig a fiú vállát nézi és látszik az arcán, hogy sajnálja amit csinált.* - Persze... *Egy egyszerű bűbájjal a kezébe teremti a pálcáját és szép lassan, de a fiú bal vállához sétál. Hiába van bűntudata, attól még nem bízik a fiúban. Bal keze kicsit remeg is, de inkább a háta mögé rejti.* - Incontinens Medicor! *Ejti ki az Azonnali gyógyítás igéjét, és az újját végig húzza a fiú sérült bal vállán, és amint végzet, a zsebébe dugja a pálcáját és egy széket kihúz az asztal mellett, rendes távolságban a fiútól és csak hallgatja. A válla amúgy tökéletesen meggyógyult, bár a bőrdzsekit nem tudja megjavítani. Vagyis de.* - A bőrdzsekidet rendbe hozzam? *Teszi fel a kérdést, még mielőtt bármibe belekezdene a fiú.* - Nem akartalak megölni. Csak reflex. *Száll vitába a fiúval, hisz ő azért nem akar megölni senkit. Távol áll tőle a gyilkosság. Naaaagyon távol.* - Igazából mindkettő. *Nem túl bőbeszédű, de azért ezen nem kell meglepődni. Miközben a fiút hallgatja, szeme megakad a rózsaszirmokon. Kicsit nagyon meglepődik. Már csak azon is, hogy ez mit keres itt, meg, hogy miért akkor, amikor...?* - De miért védesz te minket? *Teszi fel a kérdést, ami azért eléggé lényeges.* - Nem vettem, igazából úgy kaptam még a nyáron. *Néz le most az alvó sárkányra. Kezdi úgy gondolni, hogy valami altatót adott neki a fiú, hogy még mindig alszik...* - Nem megyünk el innen. Itt maradunk, ide nem jöhetnek be. Ha pedig beküldenek valakit, akkor majd elintézzük... *Nos igen, nem kenyere a gyilkosság és ez látszik is a szemén most, hogy ezt ki kell mondania.* - Ezt meg honnét...? *Ugrik fel a székről és végig a fiún tartja a szemét. Pár lépést tesz az ajtó felé és jobb keze már ökölbe van szorítva. Nem, nem verekedni akar. Egyszerűen csak már tudja, hogy mit fog tenni.*

Vendég

*Azért azt nem várta, hogy Réka ennyire sokkot kap, azt meg pláne nem, hogy eltalálja egy váza. Egy pillanatra lemered, azért ez fájt neki. Nem esik össze, hiszen nem olyan vészes de akkor is. A kabátja szerencsére valamit felfogott a vázából, de akkor is. Tönkretenni azt a jó bőrdzsekit. Meg Dani vállát?! Sóhajt egyet, rázza a fejét, és igyekszik nem kimutatni, hogy fáj. A válla szépen vérezni kezd, de amíg nem ül le a fiú addig nem érdekli.* -Azért ezzel nem számoltam. Legközelebb minden tárgyat eltüntetek a közeledből.* Próbálja inkább viccesen felfogni a dolgot, még jó, hogy Réka nem látja most Dani szemeit... A fiú megpróbálja begyógyítani a sebét, de nem nagyon megy, hiszen pont a bal vállát találták el.* - Segítenél, ha már egyszer ki akartál nyírni? *Fordul a lány felé. Mondjuk eléggé szerencsétlenül fest.* -Minek ürítettem ki a szobát, vagy minek akarok beszélni veled? *Keserűen elvigyorodik aztán most már tényleg belekezd a mondandójába. Ő nem húzódik közelebb, mikor Réka távolodik. Nyugodtan ül a széken, és elgondolkozik.* -Nos... Megindult a hajtóvadászat. Nénikém... Isten nyugosztalja... Már megint fellázította a rokonságot így égen-földön keresnek titeket. Eddig csak én tudom hol vagytok, és ha nem adtok okot rá nem is fogom elárulni nekik. Perpillanat szinte mindenki Kínába indult, mert azt mondtam nekik hogy ott vagytok. *Elég komolyan beszél, és egy dolgot hagyott ki, azt hogy ő is benne van a vadászatban.* -Értem. Szóval nem is fog nőni. De mire kell neked Réka? *Érdeklődik tovább. Tökéletesen játssza a szerepét. Aztán megint megszólal.* -Ha neked ez tudott volna várni holnapig... Mindenesetre, ha elhagyjátok a környéket akkor figyeljetek. Egyébként miért álmodtál rólam? * Az utolsó mondatánál halványan elmosolyodik, és ha rendben lesz a vállára akkor készen áll a távozásra is...*

//fagy//