Fekete özvegy háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Cecile Mignonette
2. Speranza di Bagliore
3. Thalia Lester
4. Ariana Hooper

A szoba lakói - bal oldal:
1. Eryn Souza
2. Elizabeth Mary Bennet
3. Miley Hortingberg
4. Maria Love

Tárgy: Re: Fekete özvegy háló Szer. Nov. 11, 2009 8:40 pm

-Szerinted miért akar velem beszélni?*kérdezi a lány, de ha a fiú belegondol egyszerűen érthető.*-A mama soha nem írná le, hogy meg fog halni, de nem vagyok hülye, 17 éves vagyok. tudom, hogy meg fog halni. És ha hazamegyek, és meghal, nem tudnék visszajönni. És azt nem akarom, mert itt vagy te, és Ari, és nélkületek, nem tudok meglenni. Egyébként köszönöm *biccent az ocelotnak, majd Jack szemeibe néz. Az ő tekintete most nem aza a rájellemző vidám élettel teli, hanem szomorú és üres.*-És benne van a munkájában, de..*nem bírja tovább, újra sírva fakad. Most már nem annyira erősen, csak kicsit, de könnyei folynak le arcán. Kicsit rendben lett. *-és, mi van veled? egyébként. Most már rendben leszek. Hogy vagy?, hogy telnek a napjaid. Látom szereztél egy új gyűrűt.*mondja a lány,, egy apró mosollyal, de rögtön kiszúrta az új szerzeményt, és érezte a hátán is a két gyűrűt, márha azzal a kezével simogatta meg a hátát.*

Tárgy: Re: Fekete özvegy háló Szer. Nov. 11, 2009 8:30 pm

*Amikor arra kérik, hogy ne menjen el, akkor röviden biccent, és maga mögött teszi be az ajtót, közelebb sétálva a lányhoz. Nem a legjobb vígasztaló, de ha Samnek ez kell, akkor ez kell. Leül a lány mellé, az ocelot készségesen visszaadja a levelet.* -Elolvasom, ha ettől jobb lesz.. *válaszol készségesen, majd átveszi a levelet, és gyorsan átfutja, majd értetlenkedve néz maga elé. Felvonja egyik szemöldökét. Újra, és újra átfutja a levelet, majd az ocelot elé teszi, aki a fiú értetlenkedését látva elolvassa azt. Halkan mormog valamit. Jack pedig Samre néz.* -Akkor tisztázzuk. Miért is vagy kibukva? *teszi fel a lehető elgegyszerűbb kérdést, noha talán túlságosan is tapintatlanul.* -Jóatyád felfedező. Azoknak benne van a pakliban, hogy megtámadja őket valami. De itt semmi szomorú vagy tragikus nincs. Súlyos sebek, kórházi ellátás, és annyi, hogy találkozni akar veled. Nem értem mi ebben a tragikus.. Az iskolában naponta kapnak el embereket vérfarkasok, és egyéb lények. Azoknak is durvák a sebei, mégsem siratja őket senki, mert nem haltak meg, sőt! Nagyon is élnek. *mondja a maga hideg, száraz hangján.*

Tárgy: Re: Fekete özvegy háló Szer. Nov. 11, 2009 8:20 pm

-Ne menj el!*mondja sirós hangon. Felül az ágyon. Lábait maga elé húzza, majd az ágyra mutat kezével, hogy üljön le.*- Olvasd el a levelet. hova is tettem. Jaj istenem ezt is elhagytam*megint kétségbe esett, és most megint összeomlott. Újra zokogni kezd. Szemeiből ömlik a könny. Kicsit labilis. Szerencsétlen lány. Ha az ocelot visszadja a levelet, akkor átadja Jacknek, de ha előtte az ocelot elolvassa, ezt láthatja rajta.*

Drága Kislányom!,

Szomorú hírt kell közölnöm. Robert, mostani utazásán Afrikában volt. egy különösen híres kincset keresett, és egy vérszomjas szfinxxel találkozott.*itt könnyfoltok elmaszatolta a tintát* Szeretném ha haza jönnél, mert mostohaapád a kórházban fekszik. Szörnyű sérülései vannak. De szeretne veled találkozni.

P.S.: I Love You

Tárgy: Re: Fekete özvegy háló Szer. Nov. 11, 2009 8:13 pm

*Amikor Samantha odabúik hozzá, akkor erőteljesen felszisszen, és a szájába harap, alsó ajkaiba egészen pontosan, de nem oylan erősen, hogy a vér kiserkenjen. Nincs nagyobb baja, azt leszámítva, hogy tele van zúzódással, másrészről epdig nem igen szereti, hogyha ölelgetve van. Pláne nem mindenféle emberektől. Persze Sammel a kapcsolata egészen jó, de azért.. Minden esetre gfizikai fájdalma most amúgyis nagyobb. Nem ölel vissza, csak óvatosan végigsimít a lány hátán, bíztatás képpen, majd, amikor bocsánatkérően lesz rá nézve, akkor csak int, megrázva a fejét. Az ocelot a levél láttán érdeklődve néz maga elé, majd egyszerűen felveszi, és beljebb viszi a lány szobájába. Jack pedig értetlenül figyeli, ahogyan Sam összekuporodik az ágyán.* -Hát, akkor.. Én most azt hiszem hagylak, látom, beszélni nem akarsz róla. Majd még szebb napokon biztos összefutunk. És egyesek azt mondják, segít, ha kisírod. *mondja, kissé értetlenül ráncolva homlokán. No igen, ő nem szokott sírni, és neki más dolgok miatt vannak érzelemkitörései, amiket pedig raktároz. Egy ideig még áll a lány szobájának ajtajában, majd, ha semmi visszajelzést nem kap, akkor becsukja az ajtót.*

Tárgy: Re: Fekete özvegy háló Szer. Nov. 11, 2009 8:03 pm

*A lány Jack mellkasába fúrja magát, szorosan átöleli, és csak zokog. Szorosan a fiúhoz bújik. Most nem érdekli semmi. A tanterem közepén is állhatnának, mindenki előtt, neki ezt most muszáj. A levél kihullik kezéből, és elterül az ocelot előtt. A lány ezt nem látja, mert arcát a fiú mellkasába temeti, és zokog. Kicsit erőt vesz magán, eltávolodik Jacktől, és bocsánatkérően néz rá. Beljebb megy, nyitva hagyja az ajtót, majd az ágyára fekszik, és összekuporodik.*

Tárgy: Re: Fekete özvegy háló Szer. Nov. 11, 2009 7:59 pm

-Nem, ott még nem tartunk, csak Jack vagyok. *szólal emg a fiú, mire az ocelot belemard az oldalába, amitől meg persze felszisszen. A fiú értetlenül néz le az ocelotra, és némán tátog neki, mire az visszamorrant, és gondolatban folytatja a rövid fejmosást. Jack egy ideig még értetlenül pislog, majd a megvilágosodás szikrája lobban a szemében.* ~Vagy úgy..~ *morogja gondolatban, majd csak figyeli a lányt.* -Gondolom ködtődtél hozzá. Részvétem miatta. De az emberi élet márcsak ilyen múlandó dolog.. Hirtelen halál, vagy betegség? Mert ha utóbbi, akkor jobb neki, hogy elment, ha meg előbbi.. nos.. A halál nem a vég, hanem valami új kezdete. *szólal meg, és beszél tovább, miközben az ocelot mancsaiba temeti a fejét.* ~Ne menj vígasztalónak vagy szónoknak. Nem terveztem, megnyugodhatsz. Nem is való neked.~ *a fiú csak megforgatja a szemeit. Amikor a lány hirtelen áll fel, majd emgszédül, akkor a fiú utánakap, és így szerencsére Sam nem esik el. Jack felsóhajt.* -Csak semmi heveskedés, a végén még te is mehetsz jóatyád után. *morogja, majd betámogatja a lányt, és valami biztonságos pontra helyezi. Értek ez alatt széket vagy ágyat, majd hátrább lép.*

Tárgy: Re: Fekete özvegy háló Szer. Nov. 11, 2009 7:45 pm

*A lány pupillái kitágulnak, mikor Jack hangja csendül föl mögötte.*-Apám..*mondja, kicsit abbahagyva a sírást, majd még hangosabban zokog. Közben kicsit összeszedi magét, fölveszi a kulcsot. föláll, majd kinyitja az ajtót. Még nem lép be az ajtón, de hirtelen állt föl. túl hirtelen. Megszédült, és Jack fele, arra az oldalara, így szabályosan oldalra dőlve zuhan a földre...ez nagyon hirtelen érintette. Nem várta, és a leges legszörnyűbb, hogy hogy halt meg.*

Tárgy: Re: Fekete özvegy háló Szer. Nov. 11, 2009 7:40 pm

*Éppen errefelé sétál, mikor emgpillantja a zokogó lányt. Fekete háromnegyedesnadrág, lánc az oldalán, fekete, egyszerű póló, a szívénél egy véres szív körvonalai. Kezein az opál karperec, meg az egyik fókusztárgy, oldalán övtáska, ujjain két gyűrű. Az Árnyék, és egy másik, ami igazából csal halványan látszik, ha az ember közelebbről szemléli meg. Sápatag bőre, szakadt tornacipő, és nem éppen a lehető elgjobb kinézet. Mondhatni strapált a fiú. Lassan odasétál, Samanthához közel, majd megáll, nem messze tőle. Az ocelot is kíváncsian nyújtogatja a nyakát, majd értetlenül néz fel a fiúra, aki csak megrázza finoman, alig észrevehetően a fejét. Nem tud ő se semmit.* -Ki halt meg? *nem a legkedvesebb kérdés, de néma léptei miatt talán eddig észre sem vették. Hideg, száraz hangon szólal meg, nem messze a lánytól, talán még ijesztő is.*

Tárgy: Re: Fekete özvegy háló Szer. Nov. 11, 2009 7:33 pm

*Élén bíbor színű szemekkel megáldott lány sétál le a lépcsőn. Éppen a madárpostatoronyból érkezett. Levelet kapott. A kezében van, még nem nyitotta ki. A folyosóra érve, mosolyogva nyitja ki a borítékot. Édesanyja küldte.*~Biztos valami jó hír~*gondolja magában a lány. És ha tudná, mekkora nagyot tévedett. Amikor kinyitja, először szeme elkerekedik, majd elgurulnak az első könnycseppek az arcán. egyszer csak, halk zokogással esik a földre. Térdére támaszkova zokog a lány. A levél a könnyektől vizes lett. A kulcs a földön hever, már nem tudta kinyitni az ajtót. Csak zokog, halkan, de szakadatlanul.*

Vendég

*Pár perccel Dean távozása után végre megmozdul. Hirtelen az ágyhoz lendül, rátérdel, és belesikít a párnájába. Kedve lenne egyszerre hazarohanni apjához, át a Tigris cápába, vagy a Fehérbe, vagy akár a Keselyűbe, vagy az Ezüst petymegbe... akár még a Blackfire kúriába is, bárhová, csak elújságolhassa a hírt. Mélyeket lélegzik, de sosem jön össze nagyon, mert valami furcsa módon rátör a nevetés. Végül a párnát magához ölelve elnyúlik az ágyon, kinevetgéli magát, aztán csak a plafont bámulja.* ~ Ha velem lehetnél... ha elújságolhatnám... de nem tehetem meg. De ugye, ugye örülsz neki, hogy boldog vagyok? Mert én nagyon boldog vagyok... nagyon... ~ *Behunyja a szemét, de persze még nem alszik.* ~ És ne hidd, hogy nem lenne kihez hozzámennem. Igazából több választásom lenne a kelleténél, azt hiszem. Más kérdés, hogy nem tenném meg. ~ *Mondja még el magában, majd csak sokáig fekszik az ágyon, csukott szemmel, miközben nem gondol nagyon semmire, csak hagyja, hogy a boldog, rózsaszín köd ráereszkedjen az agyára. Alig érzékeli, mikor Becca berobban, a lány meg csak felkap valamit az asztalról, majd mivel Arianáról azt hiszi, hogy alszik, teleportál a főhadiszállására. A többi szobatárs is visszakóvályog, Arianát hagyják "aludni", alváshoz készülődnek ők maguk is. Jó éjfél körül Ariana egy lendülettel felkel az ágyról. Az ember azt hinné, végre zuhanyozik, átöltözik, alszik... frászt. Leül az asztalhoz, levelet körmöl, Darkness-t hívja, Angliába küldi. És utána megy zuhanyozni. Egy levél... egy, pedig Angliába minimum kettőt kellene írnia. Mégis egyet ír csak, mert egy annyira halaszthatatlan, hogy nem, nem ér rá holnap. Mert mindenről be kell számolni. Muszáj.*

Vendég

*Dean azt is tudja, hogy lenne kihez hozzámennie, bár ő csak Zakariásról tud ugyebár, de az is több, mint elég, legalábbis úgy van vele, többről nem is akar tudni. Aztán a kezét előretartja a lány, mire Dean a botját nekitámasztja az ajtófélfának, jobb lábra nehezedik, egyik kezével megfogja Ari kezét, másikkal felhúzza a gyűrűt, majd felsandít a lányra.* - Ne vond kétségbe az ízlésemet, menyasszonyok terén se adom alább a legjobbnál. Engem már csak ilyen maximalistának neveltek. *Mosolyodik el ismét, jellegzetes, Bloodwood-féle mosolyával, amivel anno az apja is bolondította a lányokat a Durmstrangban, nem mintha erről Dean tudna. De ez mindegy is. Amikor elküldik, akkor mártirmód az ég (plafon) felé néz, majd visszaveszi kezébe a botját, visszacsókol, majd hátralép.* - I love you too... Good night, my fiancée... *Köszön el mosolyogva, majd elfordul, és kibiceg a hálóból, és elindul lefelé, a saját hálójába...*

Vendég

- Hát az igazság az, hogy most pont le vagyok égve, örülök, hogy a törött elefántért ki tudtam fizetni a két aranyat a feketepiacon. *Jegyzi meg könnyedén, örömmel látva, hogy Dean-ben nem nagyon állt meg az ütő a szavak hallatán. A csókot persze viszonozza, behunyt szemmel, majd elmosolyodik.* - Ariana Emily Bloodwood... Szépen cseng. Gyönyörűen. *Ízlelgeti jövőbeli nevét, miközben megint az ajtófélfának dől.* - A baj inkább a Mrs részével van. Így, itt az ajtófélfában állva olyan... rémisztőnek tűnik így... *Mondja halkabban, majd elmosolyodik, és visszafordul Dean-hez.* - De mivel eddig a névig úgyis csak két év múlva fogok eljutni... azt hiszem, nyugodt szívvel és boldogan indulok el a felé vezető úton. *Kezét mosolyogva a fiú elé tartja, hagyva, hogy az ráhúzza a gyűrűt.* - Jól választottál amúgy. Mármint nem menyasszonyt... gyűrűt. *Egészíti ki gyorsan a szavait, mielőtt még beképzeltnek tűnik, vagy valami. Aztán, ha a fiú felhúzta a gyűrűt az ujjára, akkor leengedi a kezét.* - Viszont drága vőlegényem, azt hiszem, neked menned kellene. A főprefektus menyasszony nem jogosít fel a tíz óra után való kint mászkálásra. *Mosolyodik el, majd közelebb hajol szerelméhez, megcsókolja, aztán hátrébb lép, vissza a szobába, kezét a kilincsre téve.* - Jó éjt, és... szeretlek. *Köszön el halkan, majd becsukja az ajtót. Hátát az ajtónak döntve vár, zakatoló szívvel, csak maga elé nézve.*

Vendég

*A fejcsóválásra, és a mosolygásra félrehajtja a fejét, majd a következő szavakra ő is elmosolyodik.* - Azt gondoltam, hogy pénzre éppen nincsen szükséged. *Élcelődik kicsit, majd közelebb lép, és finoman megcsókolja a lányt.* - Nos, Miss Ravenwood, óhajt-e a jövőben Mrs Bloodwood lenni, vagy sem? *Kérdezi felvonva a szemöldökét, felemelve a gyűrűt a lány felé tartva, hogy felhúzhassa esetlegesen az ujjára.* - Vagy esetleg a névvel van gond? Hát sajnos azon nem tudnék segíteni, félek, hogyha megváltoztatnám a nevem, akkor kegyednek hamarosan nem lenne kihez hozzámennie... legalábbis hozzám biztosan nem. *Céloz arra, hogyha eldobná a nevét, akkor az apja leszámolást rendezne ellene. Nem mintha nem lenne büszke a nevére, de na.*

Vendég

*A mindent tudó mosolyra csak kérdőn néz, de hangosan nem kérdez semmit.* - Ezt mondom én is. *Bólint rá arra, hogy nem hagyják, majd hagyja, hogy a fiú elvegye a tenyeréből a gyűrűt. Még mindig halványan mosolyog, a kérdésre pedig néhány pillanatig behunyja a szemét... majd kinyitja, Dean-re néz, és... finoman megcsóválja a fejét.* - A világ minden pénzéért sem, Dean Bloodwood. *A furcsa az, hogy még mindig mosolyog, csillogó szemekkel. Pár másodperces hatásszünet, igazán csak pár másodperc, nem akarja ő ráhozni Dean-re a szívbajt. Aztán újra megszólal.* - Ellenben, ha pénz helyett egy csókot kapok, beszélhetünk a dologról.

Vendég

*A neveket hallva elmosolyodik, kicsit mindentudóan. Cain, Amina... Sebastian, Adrian. De nem mondja ki hangosan, nem mond semmit a gyerekekről, még a keresztapaságról sem, pedig jól tudja, hogy mi lesz, de semmi baj.* - Nem, semmiképp sem hagyjuk, hogy kitagadja akármelyik gyerekünket. *Mondja határozottan, majd halvány mosollyal elveszi Ariana tenyeréről a gyűrűt.* - Ariana Emily Ravenwood, hozzám jönnél feleségül? *Kérdezi, felemelve a fejét, fekete szemeivel a lány tekintetét keresve. Vár a válaszra, reménykedve a pozitívban... ha negatívat kapna, akkor, nos... nem, bele sem mer gondolni, és user sem, mert azt alighanem senki nem szeretné. Nem ártana ő senkinek, még magának sem, bár a furcsa, távolságtartó, falépítő életmód annak számíthat. De reméljük, hogy ez nem következik be, és csak vár.*

Vendég

*Valóban egyértelmű, csak éppen a lány annyira nem meri elhinni, és annyira nem meri beleélni magát, hogy azon gondolkozik, hogy biztos össze lehet rakni máshogy is. Aztán persze ő is rájön, hogy nem lehet. Ahogyan ott támaszkodik az ajtófélfának, ahogyan Dean szemei felcsillannak... akkor már tudja, hogy máshogy nem lehet. Egy könnycsepp gördül le az arcán, majd ellöki magát az ajtófélfától, és csak megáll Dean előtt. A gyűrűt egyik kezéből a másikba ejti, forgatja az ujjai között, miközben beszél.* - Az egyik fiút mindenképpen Cain-nak kell elnevezni, és fel kell kérni Jacket a keresztapjának, és semmiképp nem szabad engedni, hogy Jack kitagadja. Egyébként rossz vagyok nevekből, szóval asszem majd utónévkönyvből fogom kipuskázni a többit, ha neked nem lesz jó ötleted. Bár az Amina nagyon szép név. Őszinte... *Itt megakad kicsit, még mindig a gyűrűt nézve, aztán elhagyja húga emlékét, félreteszi. Most nem vele kell törődnie. Végül a gyűrűt nyitott tenyerén helyezi el, és Dean-re pillant.* - Hallhatnám a kérdést, hogy tudjak rá válaszolni?

Vendég

*Hát... aligha lehetne ezt a bizonyos képet másképp összerakni, legalábbis Dean szerint egyáltalán nem. Ez ő kérdése egyértelmű, és a jelkép is... hogy mit jelképez a gyűrű. Meg a négy gyerek ugyebár. Dean kifejezéstelen arccal néz az ajtóra, vár, pedig lehet, hogy nincs is bent, de látta a lépcsőfordulóból, hogy bement, mi van, ha Becca találta meg, vagy valamelyik másik lány hamarabb kapta föl a földről, mint Ari... de mindezen gondolatokból egy sem tükröződik az arcán, egyedül arról lehet látni, hogy feszültebb, hogy botját markoló keze kicsit elfehéredik... de ez is eltűnik, amikor kivágódik az ajtó, és megjelenik Ari. A kérdésre elmosolyodik, szemeiben furcsa, ritkán látható csillogás jelenik meg. Illetve... ezt Ari ismerheti.* - Szerintem mi megbirkóznánk vele. *Mondja, kicsit félrehajtva a fejét, néz Arira, kicsit várakozóan, várja a választ, elvégre nem kapott, és a gyűrű sincs még a lány ujján ugyebár.*

Vendég

- Remélem tudod, hogy nem vagy normális. Az addig oké, hogy el kellett jönnünk, de az istenért! Lawrence-re hagytad a bájitalt! Lawrence-re! Teljesen elment a maradék eszed is?! *A vadmacska hangosan fejezi ki nemtetszését, felháborodottan nézve fel gazdájára, aki a fürdőszobában áll a tükör előtt, és éppen a haját igyekszik egy szallaggal összekötni. Mikor ezzel végez, kilép a fürdőből, és célirányosan az ágyhoz sétál. Felkapja a pulóvert, és már menne ki, viszont daimónja észreveszi a becsúsztatott borítékot az ajtó előtt.* ~ Ari... ~ *A lány odanéz, majd a borítékra összeráncolja a szemöldökét.* - Hát ez meg...? *Kérdezi magától, majd visszateszi a pulóvert az ágyra, lehajol a borítékért. Egy ideig forgatja a kezében, majd végül kibontja. A gyűrű láttán megdermed, majd kihúzza a rajzot. A szemöldöke magasra szalad. Megfigyeli az alakokat, észreveszi a kérdőjelet, megfordítja a papírt... a gyűrűt közben a markában szorongatja. Zakatoló szívvel mered arra a két szóra, próbálja összerakni a képet. Nem tudja, szabad-e úgy egymás mellé raknia a kirakódarabkákat, ahogy most teszi. Lehet, hogy teljesen más képet kellene kiadniuk. Leül, pontosabban inkább lerogy az ágyára, némán figyeli a rajzot, kifejezéstelen arccal, miközben a gyűrűt forgatja a kezében. Aztán valahogy öntudatlanul is mosolyra húzódik a szája sarka. Hirtelen fellendül az ágyról, kinyitja az ajtót, és ugyanazzal a lendülettel az ajtófélfának támaszkodik.* - Tudod te, mennyi gond van négy gyerekkel? Eggyel is van elég, nemhogy néggyel... Különben meg sejtettem, hogy nem bent vagy. *Halvány mosollyal a szája sarkában beszél, szemeiben könnyek csillognak. Nem a szomorúság jelei, de ki tudja, ezt a fiú mennyire tudja. A gyűrűt továbbra is a markában szorongatja. Itt elhallgat, és csak Dean arcát fürkészi, mosolyogva.*

Vendég

*Valaki a második emeletről sétál fel, botjára támaszkodva. No igen, innen már sejthető, hogy ki igyekszik a Feketeözvegy felé. Jobb kezében valami borítékra emlékeztető valami van, miközben határozottan odasétál. A külső, közös ajtó kilincsét lenyomja, nyitva, hát beljebb biceg, próbálva minél kevesebb zajt csapni, majdnem hangtalanul sétál be, és zárja be maga mögött az ajtót, ahogy a jobb oldali részhez sétál. Itt már nehezebb dolga van, nehézkesen lehajol, fogait összeszorítva, féloldalasan ugyan, de így is be kell kicsit hajlítania a bal térdét is, ami logikusan fáj. Deannek legalábbis. A borítékot a földre teszi, és lassan betolja az ajtó alatt, majd megint felegyenesedik. A boríték egyszerű, fehér, egyedül egy elegáns betűkkel írt Ariana Ravenwood felirat van rajta. Ha a lány kinyitja a borítékot, benne egy rajz van, és egy szép gyűrű. A rajz Arianát és Deant ábrázolja, idősebben, felnőttekként, egymás mellett. A rajz színes, ami Deantől merőben szokatlan, de sikerült élethűen ábrázolnia a színeket… ezért is készült el vele később. De nem csak ők ketten vannak a képen… szerepel még ott két, tizenéves fiatal, egy szőke fiú Dean sötét szemeivel, és egy hosszú, fekete hajú kék szemű lány, valamint két fiatalabb fiú. Az egyik szőke hajú, kék szemű, a másik, a kicsivel idősebbnek kinéző fekete hajú, és fekete szemű. Nincsen semmi írva a képre, csak ennyi, a rajz, amin mindenki boldognak néz ki… és a jobb sarkában egy kérdőjel, hátoldalán meg két szó, Dean jellegzetes írásával: Kint vagyok.*

Vendég

- Neked? Nemet? *Vonja fel a szemöldökét Dean szavaira; igen... neki ez elképzelhetetlen, még akkor is, ha másnak kevésbé. Aztán persze hallja, hogy Dean sem attól fél, hogy esetleg a lány nem akarna hozzámenni, inkább csak hogy korai. Végül megvonja a vállát.* - Hát, ha eléggé szeret, gondolom elfogadja. Vagy ha nem, akkor hát megmondja, hogy csak korainak tartja. Mittudomén. Az én kezem még nem kérte meg senki. *Jelenti ki pókerarccal, bár az övét még nem is lehetne, nem töltötte be a tizenötöt.* - Ennek örülök. *Biccent a rövid válaszra, majd felsóhajt.* - Oké, menj... persze, megmondom neki. Aztán majd még találkozunk. Jó éjt. *Semmit nem reagál arra, hogy Dean szerint jó, hogy itt van, csak akkor horkant fel hitetlenkedve, mikor a fiú mögött már becsukódott az ajtó.* - Jahm, és én vagyok a húsvéti nyúl... *Morogja, majd felkapja a szétolvadt csokit, a szájába tömi, kidobja a papírt, és megy mosakodni.*

Vendég

*Zara, és holló, Allidon. Bár... az igazat megvallva nem is tud más szakot elképzelni Beccának. A kérdésre elgondolkozik, majd picit vállat von.* - Lehet, hogy sejti. Csak az időpontról fogalma se lehet. Persze még az is lehet, hogy nemet mond. *Halványan elmosolyodik.* - Nem mintha kételkednék benne... de nem tudom, hogy tizenöt évesen elkötelezné-e magát így... ~Mert én nekem nem számít, úgyse szeretnék így mást.~ *Az utolsó mondatot csak gondolatban teszi hozzá, majd elmosolyodik, sötét mosollyal.* - El. *Válaszol tömören, majd ráméz az órájára, és megrázza a fejét.* - Sajnos nem tudok tovább várni rá, kijárási tilalom van... *Mondja, amikor meglátja, hogy az óra tízet mutat, mert akkor megy el, csak user belassult.* - Megmondod neki, hogy kerestem? *Néz fel Beccára, majd az ajtó felé biceg.* - Jó éjszakát, és... örülök, hogy itt vagy. *Néz még hátra, majd kilép az ajtón, és elindul lefelé, a saját hálója felé.*

Vendég

- Valami Zara... annyit tudok, hogy az én szakomról volt, és mikor kioktattam, cserébe lecseszett hogy viselnem kéne a hollót. Hát, ez van. *Megvonja a vállát, majd hümmög. A "még" szóból levonja a megfelelő következtetéseket, miszerint tervben van ilyesmi... tehát semmi esélye. Tekintete az ablakra vándorol, rövid harcot vív magával, majd visszanéz Dean-re.* - És tudja már, hogy az lesz? *Teszi fel a következő kérdést, bár nem igazán vallató hangsúllyal. A kijárási tilalom neki eszébe se jut, nem figyelte az időt, meg nem is vésődtek még annyira az agyába a szabályok, hogy ezeket tudja. Nem, nem jegyezte meg, mert nem érdekli.* - Nocsak... de legalább elláttad a baját ennek a bizonyos tündének? *Persze lehet, hogy a tündét csak úgy mondta a fiú, nem ő átkozta meg, de Becca így rakta össze a mondatokat.*

Vendég

- Úgy kell azt. Aki szakmegbízott, és nem tudja rendesen ami a kötelessége, akkor nem kéne viselnie a jelvényt. Ki volt az? *Kérdezi, bár abban száz százalékig biztos, hogy nem a rokonáról van szó. De ha megmondja, hogy ki a szakmegbízott, máris tudná, melyik szakon van a lány ugyebár. Az ölelést fél kézzel viszonozza, bár tényleg nem túl lelkesen, nem szorítja meg a lányt, csak átkarolja gyakorlatilag szabad jobb kezével.* - Még nem a menyasszonyom. *Jegyzi meg, majd hagyja, hadd húzódjon el tőle a lány. A feliratra kicsit félrehajtja a fejét, mármint a póló feliratára, de nem kommentálja, majd gúnyosan elmosolyodik.* - Igen. Sőt, olyan is van, aki lesből hátba átkozott. Járnak ide eléggé... botor emberek is. Meg tündék. Meg mindenféle lény. *Legyint egyet, nos igen, sok diákról nincs túl jó véleménye innen.*

Vendég

- Majd megtapasztalom ezt is... egyelőre nem ismerek sok embert. De már az első nap kioktattam egy szakmegbízottat. *Vigyorodik el az emlékre, aztán bólint.* - Eh, mi a név... mit rózsának hívunk, bárhogy nevezzük, éppoly illatos. *Idéz elgondolkozva, és ő ugyan nem hívná máshogy a fiút akkor sem, ha esetleg zavarná.* - Mondjuk fura lesz majd, hogy mindenki Dean-nek hív, én meg Sam-nek, de sebaj. Legalább ebben egyedi leszek. *Mosolyog még, majd mikor Dean feláll, akkor felpattan ő is, és átöleli a fiút.* - Nem rajongsz az ölelésekért, mi? Miért van olyan érzésem, hogy ez alól a menyasszonyod kivételt képez? *Dünnyögi kissé cinikusan, majd finoman, alig érezhetően végigsimít a fiú hátán; szinte hozzá sem ér, talán csak kezének szele legyinti meg Deant. Aztán el is engedi, és hátrál egy lépést, kezeit zsebredugja. Kihúzza magát, így remekül látszik pólóján a felirat.* - Van olyan hülye, aki képes lesből ugrani a te nyakadba? Ejnye... Veszélyes ez az iskola, azt hiszem.

Vendég

*Sötéten elmosolyodik az "üdv a klubban" szavakra.* - Hidd el, vagyunk még ezzel így egy páran az iskolából. *Jegyzi meg, majd a névre csak bólint, majd vállat von.* - Mi a név? Semmi az égvilágon. Csak egy név, amivel a szüleim eresztettek a világra. Amin ismernek. Egy szó, egy utazás, és máris nem ér semmit a név. Használok egy köznapibbat, és máris nem vagyok nemesifjú, csak egy utcakölyök. *Igen, ennyivel utal arra, hogy őt nem zavarja, ha Samnek van nevezve. Hagyja, hadd nézze meg a gyűrűt, amiben elég egyértelműen ott a név, az elég sokat emlegetett lány keresztneve, majd visszahúzza a kezét. A kérdésre felsóhajt, megmarkolja a botját, majd feláll.* - Nem túlzottan rajongok az ölelgetésért, ebben az értelemben nem változtam, de alighanem már nem is fogok. De nem áll szándékomban beléd átkozni, te legalább nem lesből ugrasz a nyakamba.

» Fekete mamba
» Fekete torony