Csörgőkígyó háló

*Bella tudja, hogy kicsit szigorú volt Szandrával, de tényleg csalódott a lányban. Azonban megtörténik az, amitől félt: Szandra nagy szemeitől, bocsánatkérő pillantásától és persze attól, hogy felhozza azt, hogy ennyi év barátság után neki ő a legfontosabb, és nem akarja elveszíteni egy ilyen kis botlás miatt. A lány hallgatja Szandra mondanivalóját és váratlanul könnybe lábad a szeme és magához öleli a lányt, miközben néhány könnycsepp gördül le az arcán.*
- Tudom Drágám. Én is nagyon szeretlek! Csak... Tényleg nem tudom, hogy mi ütött beléd, hogy pont Olivert hoztad fel. *neveti el magát néhány könnycsepp után Bella és kicsit játékosan ellöki magától a lányt. A haja lassan visszakékül és a szeme is kivilágosodik. Látszik rajta, hogy már nem haragszik a lányra, de az biztos, hogy egy darabig még nem fog bízni benne annyira, amennyire kellene. A babára terelődik a szó és kiderül, hogy sokkal gyorsabban fejlődik, mint kellene neki és Szandra szűzen szülte meg a babát. Illetve hát császározták, de a lényeg ugyan az.*
- Nagyon érdekes. Gyere, menjünk le ebédelni, és segítek megszervezni a bulit! *nevet fel Bella. Teljesen máshogy viselkedik, mint mikor bejött és hogyha kilépnek a folyosóra, a többi diáknak is furcsa lehet, hogy a fél órája még dühöngő, dörömbölő lány most nevetve és mosolyogva indul le barátnőjével az Étkezőbe.*

*Bella egy kis ideig Isa-val foglalkozik, hogy kicsit lenyugodjon, de mikor nem igazán sikerül neki, Szandrára zúdítja az összes dühét, ami ez alatt a néhány nap alatt felgyűlt benne. A lány persze tudja, hogy ő a hibás és bocsánatot is kér, de Bellát ez valahogy jobban megérintette. Miért pont Olivert kellett elmondani? Persze Szandra közli, hogy megtanulta és, hogy többet nem fordul elő az, hogy elárul bármit is.*
- Elhiszem Szandra, de ez sajnos nem elég, mert már megtörtént.* motyogja csalódottan Bella és most látszik csak rajta, hogy már nem is dühös, hanem egyszerűen csalódott a lányban. Csalódott a legjobb barátnőjében és ezért nem tud olyan hamar megbocsájtani neki, mint másnak. Persze, lehet, hogy alapjáraton nem haragtartó és nem is haragudna sokáig az emberekre, de Szandrával most ez más. Mikor Szandra felhozza, hogy Isa már ki tudja mondani a nevét, a lány halványan elmosolyodik és a kislányra néz.*
- Nagyon ügyes. Tudod már, hogy hogy is jött ez a kis csöppség? *simogatja meg a pici fejét Bella és szeretetteljesen néz a babára. Ő maga nem tudná elképzelni magát anyaként, de az, hogy a legjobb barátnőjének van egy babája, akihez bármikor átjöhet babázni, az örömmel tölti el.*

*Bella először a kislánnyal foglalkozik és felveszi a karjába, aki a nevét kezdi el mondogatni, már egész szépen.*
~Nahát, már tudja a nevemet?~*fordulna oda Szandrához, de az utolsó pillanatban rájön, hogy most bizony haragban vannak és mikor eszébe jut a lány, egyből elönti a pulykaméreg. Lerakja a lánykát és úgy fordul Szandrához és zúdítja rá az összes haragját, dühét és csalódottságát, ami néhány nap alatt összegyűlt benne. Nem mert még eljönni Szandrához, mára szedte össze magát, hiszen egy elég kínos álmot látott, amiben Dey dobta őt Szandráért, mert hogy neki nem volt még pasija és nem epekedik Oliver után. Ezért ma reggel eldöntötte, hogy rátöri az ajtót a lánykára, aki belekérdez Bella haragjába, de a lányt ez nem érdekli, tovább és végig mondja a dolgot, ami a lelkét nyomja. Úgy érzi, hogyha megszakítaná Szandra a dühös kitörését, akkor nem tudná folytatni. Végigmondja hát, mire Szandra átöleli a derekát és magyarázkodni kezd.*
- Igen, pontosan. Nekem kellett volna elmondani neki, de tudod mit?? Nem is akartam. Már nem érdekel Oliver, és hogyha itt megjelenne a suliban, akkor is köpnék rá. Deyant szeretem és kész! Nem akartam ebbe az egészbe belekeverni. *jelenti ki határozott hangon Bella és még mindig dühösen pislog a lánykára, aki viszont úgy tűnik, hogy a sírás hatásán van.*
- Jó lenne, ha megtanulnád. *dörren a lányra Bella azzal kapcsolatban, hogy Szandra nem tudja tartani a száját. Eszébe jut, hogy esetleg egy Silentio-val "megátkozza" a lányt, de ennyire nem lenne gonosz ő sem. Tudja, hogy Szandra nem akart semmi galibát okozni és nem akarta Bellát megbántani, mégis... Meg kell tanulnia, hogy nem járathatja a száját akárkinek, akármiről.*
- Örülnék, hogyha innentől kezdve nem nagyon cseverésznél rólam Deyan-nel...

*Bella az ajtón dörömbölve lassan bejut a szobába, hiszen Szandra úgy tűnik, hogy fent van - vagy legalábbis most már biztosan - és ajtót nyit. Bella vörös arccal berobog a szobába és bevágja maga mögött az ajtót. Ekkor néz le Szandrára és a kislányra, Isára, aki sírni kezd.*
- Jaj Drágám, ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. *lép oda a kislány mellé Bella, Szandrával egyelőre nem is foglalkozva. Igyekszik lehiggadni, mert érzi, hogy kicsit levetette a sulykot, de tényleg nagyon dühös a lányra. Felveszi a babát és magához ölelve őt, ringatni kezdi. Legalábbis addig is foglalt a keze és nem fogja megfojtani a lányt. Isa lassan elhallgat és nevetgélni kezd, ahogy Bella mosolyog neki és simogatja az arcát.*
- Még mindig tündéri vagy. *teszi le a kis ágyba a lánykát Bella, majd lassan megfordul és vesz egy nagy levegőt.*
- Alexandra! El tudod képzelni, hogy mekkora hülyeséget csináltál és hogy mennyire utállak jelen pillanatban? *emeli fel a hangját Bella és szikrázó szemmel néz a lányra.*
- Az természetesen, hogy Deyan-nel rólam beszélgettek. De hogy volt képed felhozni neki Olivert??? Hogy merészelted elmondani a legféltettebb titkomat, az engedélyem nélkül? Szerinted hogy esett Deyan-nek ez az egész? Teljesen meghülyültél?? *adja ki a haragját Bella egy huzamban és már szinte várja, hogy SZandra mikor sírja el magát, de úgy érzi, hogy ez kellett. Nm tud és nem is fog haragudni a lányra, mert egyszerűen nem tud, de most dühös és csalódott. Ez kellett.*

*Bella iszonyatos dühvel és hanggal csörtet végig a folyosón. Még hogy a legjobb barátnője meséli el párjának ezt, hogy ki is volt a volt szerelme?? Oliverről cseveg vele?? Talán azt is el fogja mesélni, hogy elsőben, amikor még csak a szárnyát nyitogatta, milyen varázslatokat rontott el, minden cikis sztorit. No, ezt nem fogja hagyni a lányka, így most tényleg iszonyatosan mérgesen indul el a Csörgőkígyó háló felé. A haja most vörösben pompázik, és apró hullámokban omlik le a vállára, szeme pedig egészen sötétbarna. Látszik rajta, hogy dühös és ölni készül. Na jó, persze azért annyira nem durva a dolog, de az biztos, hogy most a harag sokkal nagyobb benne, mint pl. a csalódottság, amit a lány iránt érez. Az majd később fog jönni, amikor esetleg meglátja Szandra bájos arcát és bocsánatkérő szemeit. De ez csak azután lesz, hogy a lányra töri az ajtót, úgyhogy nincs vész. Tehát végigcsörtet a folyosón, majd mikor a lány ajtajához ér, dörömbölni kezd az ajtón.*
- Alexandra! Alexandra!! *visítja magából kikelve és az sem érdekli, hogy néhányan kikukkantana az ajtók mögül, vagy valaki pisszegni akar.*
- Fél 11 van, ilyenkor már tett ki a segged az ágyból. *mordul rá Bella az egyik lányra, aki csak egy dühös pillantással visszahúzza a fejét az ajtón és becsukja a szobája ajtaját.*
~Kit érdekelnek... Volt már, hogy valaki itt rendezte le a szerelmi ügyeit, vagy éppen a szakítását. Most én dühönghetek. ~*gondolja mérgesen a lány és tovább dörömböl az ajtón.*