Delfin háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Diana csomagja, amit reggel lel az ágya mellett eléggé mocorogni látszik. Amikor kibontja, akkor egy labrador kölyök ugrik a nyakába. Kis medál a nyakörvén, amin egyelőre nincs felirat, de amint kimondja a kutyus igazán hozzáillő nevét, akkor az egyszerűen megjelenik rajta, és nem is lehet levenni róla semmilyen módon többé, így elveszni se veszhet sosem. A kutyus valamivel hosszabb ideig él, mint az átlag kutyák, olyan 25-30 év körül és kis mértékben tanítani lehet beszédre, inkább csak szavak formájában, de egy 2-2,5 éves gyerek szintjén megáll. Tehát egy idő után, sok foglalkozással már mindent megért és egyszerűbb szavakat, 2-3 tagú mondatokat ki tud majd mondani.*

Vendég

- Persze, de céloztál rá, hogy folytatni szoktam. -Vigyorog vissza, de hát nem tehet róla. Ha egyszer beszólnak neki... Aztán Etienne említi Pierre-t mire a lány csak a fejét rázza.* -Hát még ezt se tudod? Már mióta nincsenek együtt. Ezek szerint többet kommunikálok a húgoddal, mint te magad. Egyébként mondta, hogy utálta azt a srácot szóval nem is érti miért volt vele. Igen, ez a normális beszélgetés alatt történt. Mindig nekem van igazam. * Halványan mosolyog miközben a fiúra pillant.* - A húgod nem egyszer mentette meg barátait Tienne. Mesélte, hogy ő figyelt mindenkire. *Csóválja a fejét, majd ugye szóba kerül a barátnője.* -Ő teljesen más alkat. Nekromanta... *Szól halkan, majd a következőkön elgondolkozik.* -Hát lehetséges. Tudok milyen jól el tudok tűnni. De arról, hogy antiszociális vagy nem én tehetek.* Csipkelődik kicsit a végén, majd még mindig Jung-hwa a téma.* -Értem. Tehát annyira zárkózott volt, hogy nem omolt egyből a karjaidba, amitől kiakadtál? *Kuncog egy sort, majd tovább válaszolgat.* -Mondtam, hogy szeretek mászkálni. *Kacag, majd megint Gis kerül a napirendre.* -Keresett ő számtalanszor. Sokszor összefutottam vele a folyosón. Dühös volt, így gondoltam biztos nem talált ott. Aztán egy ideje nem jár a másodikon így gondoltam abbahagyta a keresést.*Fintorodik el. Na igen, mikor tud Gissel beszélgetni akkor órákon keresztül be nem áll a szájuk. A lány észreveszi az álmodozó szemeket, de nem szól semmit. Csak mosolyog, és azon jár az esze, hogy a rokonai mit csinálhatnak most.*

//Fagyi//

Tárgy: Re: Delfin háló Kedd Aug. 23, 2011 6:31 pm

- Mit akarsz? Egy szóval se említettem, hogy te kezded a veszekedéseket. Tudom, hogy te csak folytatni szoktad. *Vigyorog pimaszul a lányra. Aztán Lini következő szavain már nevet.* - Ez igaz. Bár Pierrével is már együtt vannak mióta. Bár szegény srác csak rosszul járt vele. Meg szerintem vele se gondolta komolyan. *Rántja meg a vállát. Néha még ő sem tud kiigazódni ikerhúgán. De néha nem is bánja.* - Reméljük neked van igazad. Bár azért nyugodtabb lennék ha én lennék mellette. *Mosolyog a lányra. Szívesen utána is menne, és fejbe kólintaná, hogy miért döntött úgy, hogy csak egy szó nélkül lelép.* - Ááá, értem. Akkor őt el is felejthetem. Hmm, azt hiszem jobb ha be se mutatsz neki. Ha ő is ilyen szép lány mint te akkor baj lenne. *Kacsint rá Tylinera egy csibészes mosollyal az arcán.* - Hát úgy tűnik ügyesen elkerültük egymást. Pedig még én is jártam itt a szobádnál, de azt mondták, hogy nem tudják hol vagy. *Fűzi hozzá a lány szavaihoz. A következő szavakra ő is kuncogni kezd.* - Hát igen. Az lesz a halálom. *Feleli még mindig kuncogva.* - Hát, nem olyan kedves, inkább olyan zárkózott. De azért sikerült megtörnöma jeget, mégha nem is teljesen. *Elvigyorodik miközben visszaemlékezik rá.* - Taktikát kellett váltanom. Még nem láttam ilyen lányt. Érdekes. *Csillog a szeme, a kihívás miatt. A fejében több terv is van, hogyan szerezze meg a lányt.* - Hát akkor te mindig mozgásban vagy. Nem csoda, hogy nem találtalak a szobádban múltkor. *Neveti el magát. Bezzeg ő szinte egész nap a szobájában ül. Mondjuk ilyen melegben nem is csoda.* - Bezzeg engem elkerült. Máskor mindig a nyakamon lógott, most meg színét se láttam. Furcsáltam is kicsit. *Gondolkodik el megint, hogy mi lehet vele. Valamiért rossz előérzete van vele kapcsolatban. Talán bajba került, vagy valami... Miközben ezen gondolkozik Tyline arcát nézi olyam álmodozó szemekkel. De hogy miért, azt még maga sem tudja.*

Vendég

- Most miért? Akkor se én kezdtem vitatkozni. Néha kezdem úgy érezni, hogy a húgod csak miattad ilyen. *Vonja meg a vállát, majd mikor Etienne említi, hogy Gis bármire képes kuncogni kezd.* -Az igaz. Nagyon is igaz. Mindig meg tud lepni valamivel. De azért valljuk be, hogy az elkötelezettség és Giselle két külön fogalom. *Nevet fel, aztán hallgatja Tienne aggódását.* -Ne aggódj érte. Tud ő magára vigyázni. Tud párbajozni, vívni és ott az ostora. Ráadásul, ha van vele valaki biztos nem keveredik bajba. Talán már Edgar is visszaért. * Próbálja nyugtatni a párját, de ő is elgondolkozik mit csinálhat most a lány.* -Ezek szerint. Egyébként Angelina Katya Darkwodd, rajta van a tiltó listán. * Kötekedik, de hát előre leszögezte, hogy a barátnői szívét nem törheti össze.* -Értem. Sokszor jártam a szobádnál, de nem voltál ott. Néha kijártam a vízeséshez, de ott se voltál. Az udvaron meg nem sokat tartózkodtam.* -Bele fogsz halni. *Kuncog, majd hallgatja a beszámolót Jung-hwáról.* -Nem ismerem a lányt, de biztosan kedves teremtés.* - Én?! Kérlek szépen a birtokon, a szobámban, a kúriában és a sötét negyeden, lent Nellondban. Volt, amikor a nénikémnél voltam meg az unokatestvérem után is hajtóvadászatot indítottam.*Mereng a lány, hiszen máshol nem nagyon volt. Folyton mozgásban van, így nehéz megtalálni.* -Egyébként érdekes módon a húgod mindig rám találtam, vagy én találtam rá. Többnyire a gyakorló teremben van, vagy kint fut. Legalábbis csak így találkoztam vele, vagy még az ebédlőben és a folyosón. *Csak figyeli a fiú arcát aztán elgondolkozik hogy történt-e még valami említésre méltó*

Tárgy: Re: Delfin háló Kedd Aug. 23, 2011 5:38 pm

- Ti? Normálisan tudtatok beszélgetni? Na, ez már haladás. *Vigyorodik el. Bár még elképzelni is csak nehezen tudja, hogy Tyline és Giselle beszélgetnek. De hát úgy tűnik vannak még csodák...* - Van benne valami, de hát még bármi megtörténhet. Tudod milyen Gis, mindig tartogat valami meglepetést. *Célozgat itt erre a hirtelen jött utazásra.* - Hát nem tudom. Kicsit azért aggódok érte, bár tudom, hogy nem kéne. *Ingatja jobbra-balra a fejét. Nem tudja mi lehet most az ikerhúgával. Vele is régen beszélt már, furcsálta is kicsit, hogy nem kereste őt Gis, de így már érti.* - Biztos elkerültük egymást. Kár, pedig szívesen megismerkedtem volna a barátnőddel. Mi a neve? *Kérdezi egy csibészes mosollyal az arcán. Csak emlegetni kell a lányokat és máris máshol jár az esze. Bólint egyet a lány válaszára és hallgatja tovább.* - Mostanában? Nagyon sehol. A szobámban, a vízesésnél, az Udvaron. *Feleli a lánynak vállrántva és ő is nekidől a falnak. Vesz egy mély levegőt és halkan kifújja.* - Szinte senkivel se tudtam megismerkedni amióta itt vagyok. Csak ma találkoztam Jung hwával. Nagyon rendes lány. És érdekes. Teljesen más, mint akikkel eddig találkoztam. *Feleli egy csibészes mosollyal és egy kis érdeklődéssel a hangjában. Tényleg érdekesnek találja a lányt. Ilyen zárkózott embert még nem látott, de azért neki sikerült felolvasztania a jeget, bár nem teljesen, de azért valamennyire igen.* - Na és te merre jártál mostanában? Mert valahogy sehogy sem sikerült összefutnunk. *Kérdez vissza egy féloldalas mosollyal. A falnak dőlve, kinyútja az egyik lábát, a másikat felhúzza, arra támasztja a könyökét, és a kezével a fejét. A fejét meg oldalra fordítja és így pont Lini arcát látja.*

Vendég

*A fene se gondolta volna, hogy pont Etienne lepi meg őt. Pedig épp szunyókálni készült. Na mindegy, majd elhalasztja.* -Az igaz. Elég sokszor mondtam. *Nevet fel zavartan miközben a csuklóját vakargatja.* -Teljesen mindegy. Már kezdi megszokni a helyzetet. Múltkor egész normálisan el tudunk beszélgetni. Mondtam is magamnak, hogy valami nincs rendjén. Tudod milyen a büszkesége. *Egy szemforgatás következik, persze pörög a lány. Miért ne pörögne? Aztán mikor Etienne szóvá teszi, hogy lehet tetszik neki a Naxis gyerek felröhög.* -Giselle-nek? Gondolom megint egy újabb játékszer. Tudod milyen. Soha nem fog benőni a feje lágya. Nem hinném, hogy pont itt és pont most komolyodna meg.*Csóválja a fejét. Nem nézné ki Tienne húgából a dolgot.* -Nehogy üzenj neki! Épp azt mondta, hogy ne keresd. Szerintem most békén kellene hagyni őt. Végül is, ha van valaki, aki képes volt lekötni az csak jó jelent. ~ Bár ki tudja meddig köti le... *Gondolatban fejezi be a mondatot. Hát Gis tényleg kiszámíthatatlan tud lenni.* -Mi az hogy nem voltam kint?! Kikérem magamnak! Ebéd után találkoztam az egyik barátnőmmel. Szintén a vízesésnél. Gondolom elkerültük egymást. *Felesel a lány, még mindig a toppon, szinte le se lehet lőni. Hagyja, hogy puszit nyomjanak a homlokára majd erősen törni kezdi a fejét.* -Semmi érdekes. Szocializálódok. *Vigyorog maga elé, majd feltesz egy kérdést.* -Amúgy hol voltál mostanában?

Tárgy: Re: Delfin háló Kedd Aug. 23, 2011 4:55 pm

// Olvadás//

*Mikor ajtót nyitnak egy mosollyal köszönti a lányt, aki ezt viszonozza és még egy puszit is ad. Tyline szavaira csak kuncog egyet. Pont erről volt szó lenn a vízesésnél is.* - Szerbusz kedves. És igen, montad már párszor. *Vigyorog a lányra pimaszul és folytatja.* - Nos, én burkoltan mondtam neki, de akkor úgy nézett ki, hogy még nem esett le neki, de lehet, hogy addigra már igen. De nem tudom, hogy mi jött rá. Biztos megtetszett neki ez a naxis gyerek. Nem tudom. Majd üzenek neki Flippel. Biztos dühös rám. *Kicsit elgondolkozik, hogy ki lehet az a naxis gyerek, aki elérte azt, hogy megtetszen Gisnek, de senki nem ugrik be neki. Mondjuk nem is ismer senkit se aki naxis lenne. Még a saját szakáról is alig ismer valakit. Leül az ágyra, és a kezébe nyomott képeslapokat nézegeti, meg azon gondolkozik, hogy ki lehet az a naxis fiú... Hátha említette neki Gis. Gondolataiból Tyline szavai rázzák fel, amire csak elmosolyodik.* - Hát igen. És kint még nem is jártál. Mondjuk a vízesésnél elég kellemes idő volt. *Mondja és egy puszit nyom a lány homlokára. A képeslapokat lerakja az ágyra maga mellé, és Tylinehoz fordul.* - Na és, hogy vagy? Alig váltottunk pár szót az érkezésem óta. Mesélj valamit. *Bíztatja a lányt, miközben leveszi a cipőjét és törökülésbe helyezkedik a lány mellett.*

Vendég

*Nagyon meleg van. A szőke leányzó szélesre tárta az ablakokat a szobában, de még ez se segít rajta. Az ágyán fekszik félig alvó állapotba. A meleg pont őt is megviseli. Az éjjeliszekrényén a képeslapok száma négyre növekedett. Az első két kopogást meg se hallja, hiszen már félálomban van. Mikor hallja a harmadik koppanást az ajtón, ezúttal közelebbről felpattannak a szemei. Lassan feltornázza magát ülőhelyzetbe miközben a szeméből dörzsöli ki az álmot. Odasétál az ajtóhoz, elnyomja a kilincset, majd Etienne láttán elmosolyodik, és egy puszit nyom a fiú arcára.* -Nahát micsoda meglepetés! Meséltem, hogy a húgod egy őrült? Tudja, és nem tőlem tudja. Látta rajtam. Jó párszor összeakadtunk. Néha meg akart fojtani, egyszer Edgar karmolt le. Most meg mit csinál?! Vagy a negyedik képeslapot küldi. Egy Amboise-ból, egy a Riviéráról, egy Párizsból és most meg Londonból jött egy. Említette, hogy elutazik, de mi a fenét csinálhat? Úgy tudom vele ment egy Naxis srác is, de sok hírt nem hallottam felőle. Legutóbb is csak annyit mondott, hogy adjam át neked az üzenetét. Azt mondta, hogy haza megy egy kis időre és hogy visz magával egy vendéget. Ne keresd majd úgyis üzen. Nem tudja mikor jön, és kívánj neki jó utat. Most normális?! *Ered meg a lány nyelve. Szépen betessékeli a szobába a fiút, majd a kezébe nyomja Gis képeslapjait. Semmi írás nincs rajtuk. Csak annyi, hogy Lininek címezték. Időközben leül az ágyára ő is, és a hátát a falnak dönti.* -Olyan borzasztóan meleg van. *Nyafog a lány, majd várja Etienne reakcióját.*

//És egy kis fagyi, amíg Réka haza ér//

Tárgy: Re: Delfin háló Kedd Aug. 23, 2011 4:06 pm

*A vízeséstől egyenesen idejön, mivel beszélgetés közben eszébe jutott, hogy Tylinent elég régen látta már. Alig váltottak pár szót a megérkezése óta. Zsebre tett kézzel sétál a Harmadik emeleti folyosón és keresi a Delfin hálót. Megáll az ajtó előtt, hátra tűri haját és kettőt kopog az ajtón, és benyit. Nem lát senkit sehol, szóval most Tyline szobájának ajtaja felé indul, ott is kopog kettőt, de itt már nem nyit be. Nekidől a falnak és várja, hogy beengedjék. Egy fehér póló van rajta, fekete hosszú nadrág, fekete edzőcipő, haja most pár centivel rövidebb. Oldalán egy táska lóg és abban Swan pihen. Elvitte magával, kicsit "megsétáltatta", de az állat nagyon elfáradt így belerakta a táskába és most nagy valószínüséggel abban pihen.*

Vendég

*Kinyitja az ablakot, dühöng egy sort majd lenyugszik. Nála ez így megy. Amikor épp önmagát adja. Olyankor túl sokszor mutatja ki mit érez. * -Az biztos. Mikor visszajöttem akkor tettem be a hűtőbe. Ez talán három-négy napja volt. *Vigyorog a kólás dolgon a lány. Hát igen. Ő hidegen szereti az italokat. * -Az igaz. Sosincs ezektől nyugtunk. Nem is értem miért vannak, ha nem bírnak rendet tartani. *Céloz ezzel ismét Baltora.* - Esküszöm lassan már szűrőberendezést teszek az ajtóhoz, hogy tudjam ki vezetőségi, kit utálok és ki az akit szívesen látok. *Morogja a lány, mikor Lisa azt említi hogy látott egy vezetőségi tagot a folyosón.* -Ha nekem daimonom lenne... Hála a jó égnek, hogy nincs! ... Akkor se hagynám, hogy ilyen szemtelen legyen.*Csak azért is elkezd újra háborogni.* -Az biztos. Oliver mindig az én oldalamon áll. És ez a kiscsaj nagyon kihúzta a gyufát. Mi lenne, ha a fél rokonság itt tanulna? Az biztos, hogy nem hagynák ennyiben a dolgot. *Kuncog gonoszan a szőkeség.* -Ó, igen. Főleg, ha tényleg bejön neki az unokatesóm. Ő meg elküldi a pokolba. Alig várom, hogy lássam az arcát. *Egy ördögi vigyor. Tyline ismét elkezdett terveket gyártani. Hát igen. Úgy látszik Dora daimonja rossz embert szemelt ki magának...*

//Fagy//

Vendég

- Természetesen. *Felei még mindig egy mosollyal, bár ez már olyan sima mosolyhoz hasonlít. Tényleg haza kéne már küldeni, mert a végén még megjavul itt...* - Persze. *Majd mikor felényújtják átveszi a kólát és ki is bontja.* - Kösz. *Mondja mielőtt még beleinna.* - Ez tényleg jó hideg. *Feleli egy félmosollyal, majd újra beleiszik. Nem a kedvence a kóla, de lehet, hogy ez más fajta, mint amit eddig ivott.* - Nyugodtan. *Felei, majd tovább iszogatja a kólát. Megnézi a dobozon, vagy üvegen, hogy milyen fajta, és azt jól megjegyzi.* ~ Ha veszek, akkor majd ilyet fogok. ~ *Jegyzi meg még mellé gondolatban.* - Ja, csak sajnos ezek a Vezetőségik mindenütt ott vannak. Itt fennt is láttam egyet mikor visszaértem a szobámba. És szívesen. *Felei a lánynak. Tényleg nem nagyon bírja őket. Bár semmi személyes, csak nem szereti ha parancsolgatnak neki.* - Hát ez felháborító. Igazán megnevelhetné már azt a nyamvadt daimont. *Feleli szemrehányóan. Persze ezt nem Tylinenak szánja, inkább annak a lánynak, akié a daimon. Nos meg még az is kézre játszik, hogy nem bírja a daimonokat. Khm.* - Biztos vagyok benne, hogy az unokatesód is elküldi a fenébe az a kiscsajt. Hallva, hogy mit tett. Megszívja. *Vigyorog ahogy elképzeli az egészet.* - Csak képzeld el, hogy össze fog törni a lány. *Mondja Tylinennak, talán még jobb kedve is lesz a lánynak. Neki legalább is lett, ahogy elképzelte.*

Vendég

- Értem. Szóval te is könnyen információkat szerzel. *Mondja el félmosollyal a lány.* -Kérsz kólát? Sajnos most csak az van a boron kívül, de az jó hideg.*Tyline feláll, és kivesz két dobozt a hűtőből. Az egyiket felbontja, a másikat Lisa felé nyújtja. Ha Lisának nem kell akkor leteszi az asztalra, és a sajátját iszogatja.* -Tényleg nem kellett volna. *Vonja meg a vállát a szőkeség, majd odamegy az ablakhoz.* -Ha nem baj akkor kinyitom. Kicsit meleg van idebent.*Mondja, majd ha Lisának megfelel akkor szépen kitárja az ablakot.* -Egy emeleten vagyunk szóval simán visszaértél volna a szobádba. Még egyszer köszönöm. *Felel halványan mosolyogva.* -Velem? Történni történt. Egy bolond Allidonos lánykának megtetszett az unokatestvérem. Persze közöltem vele, hogy reménytelen, mert nem felel meg az elvárásainknak. Erre a korcs daimonja nekem ugrott. Ha ki akart volna nyírni a tőröm előbb vágja el a torkát. Ez nem felháborító?! Egy diákképviselőnek a daimonja nem tud uralkodni magán. Ő kérdezte, hogy a családom miért gyűlöli a daimonokat, erre a hájas dög nekem ugrott. *Bosszankodik a lány.* -De ezt nagyon meg fogja keserülni. Majd elmesélem Olivernek, aztán csak leshet a kislány. Ha nem Oliver fogja kiosztani akkor én fogom. Ne merészelje még egyszer megtenni ezt! *Egyre jobban felhergeli magát. Miután végzett a kólával a dobozt összenyomja.*

Vendég

*Még mielőtt belépne elmosolyodik Tyline szavain, majd benyit, és besétál. A kérdésre csak titokzatos mosoly húzódik a szjára.* - Maradjunk annyiban, hogy megvannak a saját módszereim. *És ezzel többet már nem is árul el. De ez nem is meglepő. Mindig megszerzi azt, amit akar. Főleg ha az információ. Egy bérgyilkosnak ez nem gond.* - Dehogy nem. *Fűzi még hozzá, majd ugye átadja az ajándékot. A következő szavakra csak mosolyog. Nem tudja ilyenkor mit kéne mondania. Még életében nem ajándékozott meg senkit, szóval egyenlőre csak egy félmosolyt megenged magának. Bólint egyet a hűtős részre, majd mikor hellyel kínálják le is ül az egyik fotelbe. Kicsit elgondolkozik a kérdésén, majd szép lassan válaszol.* - Semmi érdekes. Már tegnap el akartam hozni, csak nem kockáztattam a kijárási tilalom miatt. Addig pedig szépen becsomagoltam mint láthattad. *Feleli vigyorogva, és tényleg jól becsomagolta. Dehát el kell nézni, unatkozott kicsit...* - Na és veled mi a helyzet? Történt valami érdekes az utolsó találkozásunk óta? *Kérdez vissza, immáron kényelmesen elhelyezkedve.*

Vendég

*Ártatlanul terpeszkedik a közös helyiség egyik fotelében. Egy második világháborús könyvet olvasgat. Az olvasás közben néha elbóbiskol. Már félálomban van, mikor lépteket majd kopogást hall.* -Ha valamelyik szobatárs vagy, vagy esetleg valamelyik szobatársamhoz jöttél kopj le. Ha hozzám gyere be nyugodtan. *Felel unottan a lány. Maga sem tudja miért. Pedig olyan jól szórakozott, mikor mindenkit kiüldözött a szobából. Ekkor lép be Lisa. Tyline kicsit furcsán néz rá, mert fogalma sincs hogy talált rá az Allidonos lány.* -Szia. Te hogy találtál rám? *Kérdi érdeklődve, hiszen nem mondta Lisának hol lakik.* - Ó, köszönöm. De igazán nem kellett volna. *Mondja a lány még mindig ülve. Átveszi Lisától az ajándékot, és kibontja. * -Igazán nem kellett volna. Ez nagyon kedves gesztus tőled. *Mondja egy apró félmosollyal, majd odamegy a hűtőhöz, és berakja.* -Lehűtöm, mert melegen nem valami finom. *Magyarázkodik a lány, majd visszaül a fotelbe.* -Ülj csak le. Mesélj, mi újság? Tudod ritkán vannak vendégeim. Bár ez érthető. *Kuncog a lány, hiszen a legtöbb embert elüldözi maga mellől.*

Vendég

*Lépések zaja hallatszik a folyosón, majd elhalkulnak, ahogy a Delfin hálóhoz ér Lisa. Már tegnap el akart ide jönni, csak hát kijárási tilalom miatt inkább nem kockáztatott. Bekopog az ajtón és várja, hogy valaki megszólaljon. Nem, nem fog engedély nélkül bemenni, még ha csak a közös részről is van szó. Kezében egy nagy ajándékzacskót tart, amiben meg az ajándék van. Igen, ajándékot hozott valakinek... Maga is nehezen tudja elképzelni, hogy ő... Pont ő, ajándékot hoz valakinek. Lehet, hogy rossz hatással van rá ez az iskola. Meg a diákjai is. Ha beengedték, és én merem feltételezni, hogy igen, akkor benyit, és körbenéz. Megkönnyebül, mikor látja, hogy csak egy ember van a közösben. Ha többen lennének lehet, hogy le is lépne. De nincsenek, hál' Istennek. Odamegy Tylinehoz, mert szerencséjére ő az a személy aki itt van. És miatta is jött.* - Szia Tyline. *Köszön rá a lányra egy félmosollyal. Tényleg kezd meghülyülni...* - Tessék. Cserébe azért az üveg borért. *Feleli egy újabb félmosollyal.* ~ Talán tetszik neki. ~ *Gondolja, de szinte biztos benne. Kíváncsian figyeli, hogy a lány kibontja-e a csomagot, ha meg kibontotta, akkor örüle e neki. Persze ha az ajándékzacskóból kiveszi, még mindig be van csomagolva piros csomagolásba az üveg bor. Egy magyar minőségi bor. Egy a legjobbak közül.*

Vendég

*Az ölelést most valahogy nem nagyon kedveli Angi, mintha rosszul érezné magát töle. Mintha kettösség is járná át testét-lelkét mióta ezekkel a nagyis dolgokba ártotta bele magát, de jobb elöbb megtudni mivel is rendelkezik, minthogy egyszer csak elöjöjjön és nem tudja kezelni. Szóval kicsit zavarban van, de nem annyira hogy elpiruljon vagy ilyesmi, majd tárgyilagosan megjegyzi hogy mit mondott Lini és nézi ahogy az összepakol.*-Jo, köszi. *jegyzi meg csendben, alig halhatóan. Majd ahogy Lini elpakol, kimennek a hálóból, hogy hol folytatják a diskurzust azt csak úgy hirtelen döntik el.*

Vendég

- Angi! Ha be is pasiznék, amit kötve hiszek akkor se felejtenélek el. Hogy gondolhatsz ilyet? Különbenis szerinted ki tudna elviselni engem? Igen, mint tudjuk a vér kötelez. *Furcsa módon magához öleli a barátnőjét.* - Ne féltékenykedj nekem. Különben meg szerintem úgyis van barátnője. Csak egy haver. Semmi több. De hagyjuk őt. *Megissza a maradék kólát, kidobja a dobozokat.* - Szólni fogok. Egyszerűen most a szakkör is keresztbe tett nekem. Szerintem a rokonok bírnának téged. Komolyan. Igaz, nem valami kísértetkastélyban lakunk de a mi házunknak is vannak titkai. Például járatok. Rengeteg titkos járat, de hogy hogyan került oda azt még a nagyi se tudja.*Töpreng a lány. Szinte az összes járatot ismeri. Tudja, hogy melyik szobák vannak összekötve, hogy hol van a konyha bejárata és egyéb ilyen titkos ajtók.* -Szívesen elmennék valahová. Egy pillanat csak összeszedem a cuccom.*Mondja miközben becsukja a füzetet. gyors előrángatja a válltáskáját, elrakja a füzetét, a ceruzáját és a fényképezőgépét.*

Vendég

*Angi hallgatja barátnöjét, arcára eröltet némi kis együttérzést meg örömet, ahogy az egyre jobban belelkesül ahogy mesél. Ezzel nincs semmi baj, ha Tyline örül akkor jó, csak most valahogy nincs ehhez kedve.*~Lehet hogy végül Alex miatt elveszíti az egyetlen barátnöjét, Tyline?~*morfondírozik magában, de egyszer csak elmosolyodik mikor azzal ércelodik Anginek Lini hogy ha majd meglátogatja csak a szeretteit ki ne nyírja. Ezzel nem lesz gond...., gondolkodik el.*~Viszont kinyirom az elsö jött mentet aki a barátnöm és közém áll.~*gondolkodik el, s már azon jár az agya hogy milyen halálnemmel fogva meggyilkolni ha erre kerülne sor.*-Aha, értem, viszont akkor remélem ha bepasizol azért még megmaradunk vérladyknek, nem fogsz csak úgy elfelejteni, meg ilyesmi. *mondja, és mélyen a lány szemébe néz.*-Hisz tudod, a vér kötelez. *suttogja ördögien, majd vár egy pillanatot és megkérdi.*-Akkor ha legközelebb hazamész, akkor majd légyszi szólj, mert nekem is a közel jövöben majd meg kell látogatnom apáékat. Es, okes, lehet hogy elkísérlek majd Párizsba is egyszer, kitudja. *mondja, majd mosolyog és megkérdi.*-Nincs kedved esetleg elmenni valahova? Ugy kimozdulnék már valamerre.

Vendég

- Semmi nem volt. Csak beszélgettünk meg a húgom megint jártatta a száját. *Sóhajt a lány, majd végül úgy dönt, hogy felbontja a másik dobozt is. Nagyot kortyol belőle. Megtörli a száját.* -Majd egyszer gyere el hozzánk csak ne végezd ki a rókámat, a postásainkat és a lovainkat. *Mosolyog a lány Angi boncolási mániájára célozva.* - Aidenre még szükségem van. *Motyogja a madarára gondolva. Egy pillanatra elkalandoznak a gondolatai.* - Először egy illuzióteremben találkoztunk. A terem a családi birtokon lévő bálterem alakját vette fel. Nem is tudom, hogy miért pont azt a helyet jelenítette meg. Én odaültem a zongorához és játszottam. Alex meghallott, és odajött. Ott kezdtünk el először beszélgetni. Nagyon jól elbeszélgettünk. Ő is épp a boncteremből jött. Említettem neki, hogy én is voltam ott veled. Szóval csak beszélgetünk egymást szórakoztattuk a hülyeségeinkkel. Aztán valahogy szóba került Franciaország. Ekkor megbeszéltük, hogy valamikor összefuthatnánk Párizsban, mint barátok. Aztán mivel későre járt visszamentünk a szobáinkba. Legalábbis én odamentem.*Zárja le az illuziós részt.* -Utána a Jeniliában találkoztunk. Itt csak megbeszéltük a részleteket. Hát valahogy így találkoztam vele. És az a szemét odaadta a köpenyét, de vissza kellett adnom neki, pedig olyan jó meleg volt. *Gondol vissza a teázóban lévő estére. De vajon miért jutnak ezek eszébe? Mostanában minden bevillan neki. Angivel a találkozás, Kamennel a "kibékülés", Alex, a szaktársa és a szellem szavai és az első napjáról sem feledkezett meg. Miért csinálja ezt? Kezd megőrülni az iskolától?*

Vendég

-Az klassz. En még sosem voltam Párizsban. *tünödik el Angi, majd tovább hallgatja a lányt. Figyeli ahogy az a fényképröl kezd el mesélni, meg hát megtudja hogy van egy húga is, meg hát valószínüleg imádja Párizst. Most Angi nem nagyon van beszédes kedvében, most inkább kitünö hallgató, úgyhogy mindenre bólint s mosolyog néha ha szükségét érzi, meg aztán hallgatja ugyebár a beszámolót.*-Es, nem történt semmi más Alex-el? *kérdi, mintha ráérezne a dologra, ha a lány elmondja akkor jó, ha viszont nem akkor is jó, tök mindegy melyik lesz a nyerö Tylinenal.*-Persze, mond csak az elözményeket nyugodtan, érdekel. *mondja Angi, s hallgatja ismét barátnöjét ahogy az vélhetöen belekezd*

Vendég

- A Festők terén utána meg a Citén. Párizsban meg otthon. *Igen, Tylinenak visszatért az a mindentmegtennékhahazajutnék érzés. Imádja Párizst. Teljesen oda van a nyüzsgéséért. Halványan elmosolyodik Angi kérdésén.* - Igen. Ők azok. Ő Violette a húgom. * Elveszi az egyik képet, ahol egy fiatal szőke kislány rohangál egy hatalmas kertben. Néha megáll, és hagyja, hogy Angi megnézze. Pukedlizik, majd tovább szaladgál.* -Gondoltam, de azért megkérdeztem. *Lerakja a dobozt a másik mellé.* - Igen az. Kinőttem a gyerekmesékből. A történelmi könyvek jók. *Berakja az éjjeliszekrény fiókjába a kötetet.* -Értem. Biztos jó lehet. Az én családom nincsenek ilyenek. * Vonja meg a vállát a lány, majd hátradől.* -Szívesen segítek, ha gondolod. Rendben, én kivárom. *Vigyrog a lány, majd előveszi a füzetét. Fellapozza, majd megáll az egyik rajznál.* - Ő itt Alexander Seth Scoop. Lehet beteges, de mindenkit lerajzolok. Brendának a testvére. Ő is Naxeldires. Nos vele találkoztam Párizsban. Ó, a húgom miatt ne aggódj. *Kezd bele a történetbe a lány.* -Nos, mivel Viol folyton piszkált délután beültem az én csodás sportkocsimba, és Párizsba hajtottam. Ott vártam a téren. Nézegettem a festményeket és a művészeket. Egyszer még modellt is álltam. Szóval így vártam rá. Este felé fel is bukkant. Neki álltunk beszélgetni, aztán felbukkant a húgom egyenesen a csomagtartóból. Alaposan égetett. Ráadásul még Alex is rátett egy lapáttal. Nem is tudom mi volt velem. Aztán a Citén összefutottam a haverommal, aki haza vitte Violt.Még egy kicsit beszélgettem Alexszel, de jött az egyik ismerőse és elutaztak. Hát dióhéjban ennyi a történet.* Egy-két részt Tyline kihagyott belőle, mint az ölelést, az arcsimogatást, az ajándékot és a puszit.* -Ha nagyon érdekel mesélhetem az előzményeket is. *Mondja kicsit elvörösödve. Nem szokott másokról beszélni.*

Vendég

-Lehet, hol voltál amúgy? Gondolom otthon, nem? *kérdi Angi egy mosoly kíséretében, majd tovább hallgatja a lányt miközben megakad szeme a képeken.*-Ok a családtagjaid? *kérdi csendesen, miközben a képekre mutat.*-Köszi, nem kérek, én nem ihatok szénsavasat. *int kezével ismét a cola kínálására.*-Látom világháború. *bólint fejével a könyv felé. En is azért kezdtem el olvasgatni ezeket a dolgokat, mert mostanában valamiféle érzés támad folyton bennem, fekete árnyakat látok néha, föleg ha kifejezetten rájuk gondolok meg ilyesmi. Persze nem ilyedtem meg a dologtól, meg ilyesmi, csak megakarom tudni az okát, ennyi, nem több. *mondja tárgyilagosan, hisz tényleg igy van. Mióta megjött a levél hogy közeli rokona, nagymamája halottlátó meg minden, azóta kifejezetten érdeklik ezek a dolgok. Es azt is tudja hogy 12-13 évesen a képességek elöjönnek, és ekkor lehet megtudni hogy valaki melyik típusú halottakkal tud komunikálni.*-Igen, majd lehet hogy tartunk szeánszot is meg minden, de még nagyon az elején tartok a nyomozásoknak, utánajárásoknak, úgyhogy majd késöbb, jó? *mondja, majd ismét elmereng. Szemei jobbra-balra tévednek, mintha valami érdekes érzés keritené ismét hatalmába.*-Remélem a kislány pedig épségben hazaért, és igen, szívesen meghallgatnám a beszámolód. *mondja*

Vendég

- Tényleg ne haragudj. Alexander teljesen kikészített. Pedig annyira tudtam, hogy írni akarok neked, hogy kiment a fejemből. Legközelebb velem jössz. *Mondja vigyorogva a lány. Valaki el tudja képezelni, hogy ez a két lány békésen mászkáljon Párizs utcáin? Szerintem senki nem tudja.* - Ha érdekel majd mesélek róla. *Vonja meg a vállát a lány, majd Angi felé nyújtja a kólás dobozt.* - Akkor megnyugodtam. Nem bírtam volna elviselni, hogy lelépek te meg összeesel. *Sóhajt egyet a lány. Nincs benne semmi bűntudat, olyat ő már rég nem érez. Igaz, néha fellángol benne a jóság kis szikrája, de az hamar el is tűnik.* - Ez érdekes. Én mostanában a történelmet olvasok. *Mutatja fel a vaskos és emellett ősrégi kötetet.* -Valami rokonomé volt. *Bámulja az egyik képét a komódon. A képkeretre kacskaringós betűkkel ezt vésték: Tyline&Oliver. Félreértés ne essék ő nem Tyline pasija. Oliver Tyline egyik rokona. Az unokatestvére, akit szinte bátyjának nevez. Ők ketten. Tyline megérti Olivert és ez fordítva is igaz. Ezért hiányzik neki annyira a fiú. Régen kapott tőle levelet.* -Halottlátó? Tartunk majd szeánszot? *Kérdi csillogó szemekkel a lány. Hát az úgy volt... Vagy Tylinet lehet belerángatni a hülyeségekbe, vagy a lány talál ki ostobaságokat.*

Vendég

*Angi csendben hallgatja csacsogó barátnöjét, néha elejt egy mosolyt és egy bólogatást, majd a vállát is megmozdítja és felel a kérdésre.*-Igaziból semmi. Es nem, nem ájultam el, az csak nagyon ritka eset, szóval semmi baj. Amúgy meg valóban nem volt szép hogy csak így leléptél, de nem haragszom, én is kaptam Mr.-töl levelet, az apámtól, úgyhogy elvoltam mig nem voltál itt. Gyakorlatilag észre sem vettem. *mondja csevegöen.*-Amúgy kicsit utána jártam a dolgoknak, és valóban vannak vámpírok a családomban, de még ükapa meg ilyenek, szerencsére nincs senki aki hozzám közelebb álló. Most meg a szellemekröl kezdtem el olvasgatni, teljesen a hatásuk alá kerültem valahogy. *mondja, majd mintha máshol járna, kicsit mintha fátyolos lenne a tekintete. Nem tudja leplezni hogy ezek a sötét dolgok mennyire megérintik lelkét, hisz olyan mély gonoszság van lelkében, szívében amit ö mindenki elöl titkol. Számára a gyilkolás puszta kívánalom, még embert is simán képes lenne felboncolni és megenni, és ezek a szörnyüségek viszont öt is eléggé meglepik.*-Amúgy kideritettem viszont hogy apai nagymamám halottlátó s idézö, tud a nyelvükön beszélni meg minden, szóval lehet hogy én is örököltem ebböl valamit, azaz már biztos. *mondja*

Vendég

*Mikor berontott a szobába elfelejtette becsukni az ajtókat. Készülnek a vázlatok, egyre nagyobb galacsinok veszik körbe a lányt. Aztán egy ismerős hangját véli felfedezni.* -Szia Angi. Nos... Khm. A húgomnak a bálját tervezem, mert anyám teljesen be lesz táblázva. Ezt is csak a húgom miatt vállaltam el. A fenébe. Elfelejtettem szólni, hogy vasárnap haza megyek. Bocsi, teljesen kiment a fejemből. Erről is Alex tehet. *Morgolódik a lány.* - Gyere be. *Mondja a lány. Kijön a közös helyiségbe, kivesz egy újabb üdítőt a hűtőből.* -Nos, ez lenne a szobám. *Mondja fintorogva.* - Szerencsére ritkán vannak itt. *Céloz a szobatársakra Tyline.* -Ülj csak le. *Mondja miközben elrakja a füzetét, és az ágy alá rugdossa a táskáit.* - Képzeld, a húgom elszökött Párizsba. A bolond bemászott a csomagtartóba, mikor nem figyeltem. Égtem is, mint a rongy. Szerencsére az egyik otthoni haverom, vagyis az egyetlen otthoni haverom haza vitte. Alaposan leégetett. Remélem senki nem fog emlékezni arra az estére. Nem is értem mitől ilyen a húgom. Egyszer megkérdeztem Ayumit, hogy én is ilyen voltam-e mint amilyen most ő. Azt válaszolta, hogy én rosszabb vagyok. *Csacsog fintorogva. Egy issza a kólát, és összenyomja a dobozt.* -Veled mi történt, amíg nem voltam? *Kérdi, majd kirohan becsukja az első ajtót, majd a másik ajtót is magukra várja.* -Ugye nem ájultál el megint? *Kérdi suttogva, hátha meghallja valaki.*