Keselyű háló

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Sophie Wendaline
2. Mila Krasimira
3. Anja Prokofjevna
4. Meriel Ravenwood

A szoba lakói - bal oldal:
1. Lyubov Bolenta
2. Rosalinda Perez
3. Lavena Theia
4. Evangeline Elovics

* Exan a legjobb helyre menekült és a legjobbkor időzített. Evangeline lelkiállapotát tekintve lehet, hogy eléggé mélyponton volt, s csupán ez az oka annak, hogy most jobban nyitott és az általánosan őt körülvevő jégburok egy pillanatra megrepedt, de attól még talán másnap újra a régi lesz. És ezzel Exan is tisztában volt, és tudta, hogy ez a pillanat is el fog szállni, hogy a lány az ölében ül, ahogy az arcát cirógatja, de a fiúban is felmerültek a miértek. Érdekes gondolatai támadtak.* ~ Vajon Eirene nagyi mit szólna hozzám? ~ * Nem vetette fel a kérdést, de ez a fejében motoszkált.És pedig a herceg fehér lovon érkezett a házhoz.* - Igen.. Biztosan találna más megoldást, mivel mindig van más megoldás.. * Ez kissé úgy hangozhatott mint egy rossz önreklámozás, pedig nem annak szánta a fiú.* - Egy nőért illik harcolni, vagy tenni valamit.. Ez a fiú mit tett az asztalra?? A pénzét? * Tök jól elbeszélget magával miközben ezen vacilál, a legfurcsább, hogy Evangeline nem is ellenkezik olyan hevesen a dolog ellen.*
- Remélem nem törődtél bele a dologba. * A lány az érzéseiről kezdett el beszélni, az ő sajátos módján, hiszen idegen neki még a dolog. Exan csak a lényeget szűrte le belőle, ami igazán érdekelte. A lánynak még nem volt barátja soha. Ez elgondolkodtató de így már érthető, hogy miért ilyen tapasztalatlan az érzések terén és miért oly zárkózott ha meg kell nyílni. Igen, a cirógatás csitította valamelyest az indulatokat de kedélyeket is borzolt.* - Értem, nem mintha gond lenne, vagy ilyesmi, csak tudod.. Eléggé. * Keresi a megfelelő szavakat.* - Szóval kiszámíthatatlan vagy és nem értem mit akarsz. *A köztük lévő távolságot a fiú egyre jobban csökkentette, de a lehetőséget megadta, hiszen nem erőszakos. Ő tisztában van az érzelmeivel, és annak is teljes tudatában van, hogy mit csinál...még. Ajkaik egy-egy pillanatra érintkeznek, ahogy Evangeline válaszol a féltünde egyik kérdésére.* - Ám akkor bolond vagyok. * Válaszolta. Nagy meglepetésére, a véla leányzó is ugyanúgy akarta a csókot mint ő, viszont nem erre számított. Hátradőlt a székben érezte ahogy izmai elernyednek. Próbálta addig nyújtani a dolgokat amíg a lány engedte. Utána pedig automatikusan tette fel a kérdést.* - Ez.. mi volt? * A legkevésbé sem bántja, sőt folytatná a dolgokat, csak, hogy a lány világosan kifejtette anno az érzéseit egy erkélyi beszélgetés folyamán.*

* Azért nem érti ezt a problémát, hiszen ő soha nem szenvedett hiányt a pénzben, viszont azt hallotta, hogy az emberek akár ölni is képesek érte. Teljes érdeklődéssel hallgatja végig amit a lány mesél és bizonyára nagyon befolyásos, több mint valószínű, hogy a fiúnál is rangosabb személy, viszont saját rangjával még ő maga sincsen teljesen tisztában, csupán azt tudja, hogy anyja elég tünde centrikus és nem szereti egyik fajt sem, csak a sajátját, mégis szerelembe esett egy emberrel, de erről tabu volt otthon beszélni.* - Á, hagyd.. Nem hibáztathatod nagynénidet, hiszen csak jót akar neked. * Fájt kimondani ezeket a szavakat, de még elég higgadt volt ahhoz, hogy a dolgok mögé lásson.* - Vagy ezzel inkább önző volna és csak magának akarna jót? * Megerősítést vár a lánytól, de inkább másfelé tekint, hogy ne kelljen az arcát látnia. Nem dühös egyáltalán, egyszerűen csak tehetetlen és piszkosul rossz érzés számára, hogy nem ő alakítja a dolgokat, hanem azok mennek maguktól is, és nincs beleszólása. A vén satrafán máskor talán nevetne a féltünde de ezt most és ilyen háttérrel egyáltalán nem tartja mulatságosnak.* - Politikus.. értem. * Minden szó csak ront a helyzeten. Az elharapott mondat végén nagyon várta volna a fiú, de ahelyett inkább csak jelentőségteljesen nézett vissza rá, amiből megérthette a befejezését is.* - Nem szereted.Te szerettél valaha valakit? * Ezt a kérdést már rég felakarta tenni.A lány aztán cirógatni kezdi arcát, amivel inkább csak ront a helyzeten, elég tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érzi magát. Mint amikor a csatatér kellős közepére löknek valakit kard nélkül.Nem érti, hogy miért csinálja a lány amit tesz, a fiú pupillái kitágulnak, a bizsergető érzés mint egy áramütés oly gyorsan tör utat magának a fiú testében.* - És neked mi lenne a jó? * Kérdi és számít arra, hogy a lány el akarna menni, viszont erősen tartja, hogy ne tudjon.Megemelte a fejét s hajolni kezdett a lány felé. A szíve hangosan dobogott minden egyes megtett centiméterrel. Viszont amikor a lány megemlítette a szenvedést megdermedt a mozdulatra, a lány arca előtt állt meg egy milliméterrel.* - Az mindig megtörténik ha újra látlak. *Suttogja a másik ajkaiba, viszont enged a szorításból, ha a lány úgy dönt el tud menni.*

* Természetesen megjavítaná, ha esetleg eltörte volna, ért ő a barkácsoláshoz, hiszen nap mint nap azt látta édesapjától, csak egy kicsit más formában.* - Hát nem.. Kiosztani tényleg nem kellene a nagyit. * Mondja de csak magának jegyzi meg és nagyon halkan, egyre inkább unszimpatikus számára a lány Irene nénikéje. A klasszikus nagynéni képeként raktározta el elméjében, miszerint. Parancsolgató, nyavalygó, esetenként hisztériás személyről beszélhetünk.De ezt persze nem jegyezte meg a lánynak, csak magában gondolta, pedig lehet, hogy egyet is értene vele. A családi képes könyvecskére igen érzékenyen reagált a leányzó, mondjuk érthető, fordított helyzetben talán ő is így válaszolt volna, szó nélkül visszatette, és eszébe jutott, hogy érzékeny pontjára tapinthatott a lánynak. A fiú elvigyorodik amikor a tűzokádó sárkányt és a megöregedett és prűd szavakat olvassa, visszacsomagolja a levelet és odateszi a galacsint, ahová Eva is pakolta. A rossz hírt sejtette ő is, de kissé részletesebb megfogalmazást várt volna, de megelégedik ennyivel is, végtére semmi köze hozzá, csak kíváncsi természet és szereti magába szívni az információkat, főként azoktól, akik fontosak neki.Aztán mégis elmagyarázza, hogy mi feszültségének tárgya, a nősülendő Sebastian névre hallgató gazdag ficsúr.* - Tessék? * Arckifejezése úgy tűnhetett mint aki citromba harapott volna, de egy fejrázás kíséretében rendezte vonásait.* - Erre biztosan szükség van?? Hát mond, hogy nem. * Válaszolja nemes egyszerűséggel, hiszen ha nem akar, hát ne tegye azt. Bárcsak olyan egyszerű lenne, de hát régi szokás, hogy a családok talán már a születendő gyermeknek is párt választanak, hogy aztán megalapozzák ezzel saját jövőjüket vagy anyagi gondjaikat. Exan is erre gondolt először, hogy biztosan egy pénzes ficsúr fülébe jutott a hír, hogy Elovics kisasszony bizony szép kis leányzó, és talán Irene néni nem olyan pénzes, de annál inkább vágyik rá. Bár lehet, hogy közel sem helyes a feltételezés, ezért inkább rá is kérdez.* - Miért pont ez a család? És miért oly sürgős dolog ez? Gondolom pénzes.. * Az utolsó mondatot gúnnyal a hangjában ejti ki, halkabban de tisztán hallhatóan. És egyáltalán nem lepődik meg amikor Evangeline megemlíti, hogy nagyija bizony nem fogja eltartani és jól jöhet egy pénzeszsák.* - Ennyi? Csupán ezért? * Kérdi hitetlenkedve, szívesen mondaná, hogy a Frostburn családnak is szép kis vagyona van, de minek osztana meg egy ilyen információt, lehet, hogy nem is érdekli a lányt.A gondolatra is megjelent egy gombóc a torkában és a lány kellemes hangja hozta vissza újból rémálom gondolataiból. Ahol a vállát megérintette kezdődött a kellemes bizsergés, jól ismerte már az érzést, amit már nagyon régen érzett.A lélegzete lassan szökött ki, ahogyan a lány a szemébe nézett, s tekintete a szájára vándorolt.Pulzusa jócskán megemelkedett.Evangeline olvas a gondolataiban, és rátapintott a lényegre.* - Rossz? Az nem kifejezés. * Suttogta halkan és mélyen a lány szemébe nézett.Szóra nyitotta a száját, de ahelyett csak a halkan kipréselt levegő szaladt ki ajkain.* - Ugye.. Ugye nem mész hozzá. * Kérdi és szorosabban fogja karjaival. Feszült is ingerült lenne, de csak akkor ha a lány most távolabb lenne tőle, így van ami nyugtatja, de amint eltávolodik úrrá lesz rajta a düh.*

* Nagy lendülettel néz körül a szobában, a fejét majdnem beveri az egyik alacsony csillárban,ami hangos koppanással lengedezik tovább.* - Bocsánat.. Berendezés marad. * Mosolyog, de csak úgy magának, és közben elindult a polcok felé.Kikerüli a papírgalacsinokat és a könyvet pakolgató leányzót.* - Nocsak, mi ez a rendetlenség, ez nem rád vall. * Válaszolja, miközben a könyvek címeit nézegeti.* - Te.. megnyugtatsz.. * Válaszolja de nem néz hátra a lányra, csak a berendezést analizálja továbbra is. A szeme megakad a Hatalom mindenek felett című könyvön, és a nemesen ívelt ajkak mosolyra húzódnak.* - Nem is te lennél. * Nyúl nagy lapátkezével a könyvért, de szerencsére nem ver le semmit és sikeresen átlapozgatja.* - Négylevelű lóhere? * Kérdi elkerekedett szemekkel.* - Én soha nem találtam még egyet sem.. Mondjuk nem is kerestem. * Mondja és visszacsukja a kötetet. Az alapvető bestiatan neki is megvan otthon a könyvtárukban, nem egyszer átlapozgatta már, de imponáló, hogy hasonló az érdeklődési körük,és annak ellenére, hogy jól ismerte a könyvet mégis beleolvasgat.. na, de kiesik egy családi fotó. Ex lehajol érte és jobban szemügyre veszi.*
- Hasonlítasz anyukádra. * Mondja miközben a képet nézegeti, és a lányra pillant. Gyorsan a helyére pakolja a dolgokat. Ev közben felvesz egy garbót a földről.* - Érzem rajtad, hogy valami nincs rendben.. mintha. vibrálnál ahogy a közelemben vagy. * Mondja és elég közel sétál a lányhoz, talán zavaróan közel, de csak pár másodpercig, mert utána ő is lehajol a földre és a lány kezébe ad egy papírgalacsint, segítve ezzel a rendrakást.* - Miért oly szörnyűek azok a levelek amiket otthonról kap az ember, furcsa.. * Válaszolja, és felkap a földről még egy galacsint, kihajtogatja és elolvassa a tartalmát, már ha van neki.* - Kérőt?? Miféle kérőt? * Kérdi kissé élesebben, jó a hallása, biztosan nem értette félre. Éppen az asztalnál ült amikor a lány odasétál hozzá, egy bocsánatkérés kíséretében minden átmenet nélkül az ölébe ülve átöleli. Ex elejti a kezéből a papírgalacsint és ő is átkarolja a lányt.A haja olyan hosszú, hogy a szőke tincsek végigsiklanak az ujjai között.* - Miért... Miért kérsz bocsánatot?

* Evangeline észrevehette, ha Exan nem is, hogy kardjával a kezében ácsorgott a küszöb előtt. Az elsétáló diákoknak mókás lehetett, de nem hagyta inkább otthon a játékszerét, hiszen ki tudja miket művelnének vele az őrültek. Ha már tokját elhagyták így szabadon kellett végigsétálni a vele a folyosón. Nem is kellett sokáig várnia, máris meglátta a szőke angyal arcát és be is invitálta Exant, miközben válaszolt a lány kérdésére.* - Egyik sem.. Csupán nyugalmat kívánok. *Válaszolt, s közben körbenézett a szobában, már volt itt, de csak egyszer és idegen környezetben mindig feszélyezve érzi magát.* - Vannak itthon rajtad kívül? * Kérdi és ledobja a bőrdzsekijét egy szék háttámlájára, és futtában észrevesz egy borítékot. Evangelinére pillant.* - De jó, kaptál levelet otthonról? Tán mégsem utazol haza? * Kérdi és közelebb sétál a szőkéhez, aki kissé mintha feszült lenne, de ez csak egy megérzés.* - Mit csináltál mielőtt jöttem? * Kérdi és elindul felfedező útján a szobában. Odamegy egy polchoz és nézegeti a rajta lévő könyveket, tárgyakat, akármilyen kis számára érdekes dolgokat analizál, talán nem illik és tudja is ezt ő nagyon jól, de kíváncsi. Ev nem várt vendéget amit Exan nem is nagyon bánt.* - Nem bírtam otthon maradni. * Mondta miközben leült egy székre, és olyan pillantást vetett a lányra, hogy az egyből levághatja, hogy bizony a szokásos bulizás miatt menekült el otthonról a fél tünde.*

- Őrültek! * Kiáltotta Exan. A csíkos boa hálóban most is hatalmas bulit rendeztek az ott lakók és talán most minden eddiginél is jobban túltettek magukon. Sawier is hozta a formáját meg volt már a kellően illuminált állapota és majdnem a mellette álló ében hajúra esett. Exan pedig udvarias, de inkább félreállt, hogy a fiú aztán padlót fogjon. Exan csak a plafont nézte kínjában, valahogy nem tudta most kézben tartani az eseményeket, egyedül akkor lett idegesebb amikor meglátta az egyik őrült kezében a kardját, de akkor már késő volt s a függöny jellegzetes textilhanggal szakadt. A hideg kék tekintet ha ez lehetséges minden eddiginél is jegesebben pillantott a szoba népére.* - Elmegyek! * Egy pillanatra rászegeződött minden tekintet utána pedig hangos kacagásban tört ki a társaság. Exan a vállára vette fekete bőrdzsekijét, és valami kellemesebb társaságra vágyott, így hát gondolkodás nélkül vette az irányt a fél véle szobája felé. Viszont az ajtó előtt megállt egy pillanatra. Habozott.* ~ Mégis mit mondhatnék? Miért jöttem? ~ * Vacilál egy picit de aztán határozottan kopogtat hármat az ajtón.Remélve, hogy Evangeline fog neki majd ajtót nyitni.*

* Úgy tűnik végletekben játszunk, hol eluralkodik a düh és a méreg, hol pedig a kellemes baráti hangulat lesz úrrá, mintha mi sem történt volna. Mikor közli, hogy macival szokott aludni, kicsit elmosolyodik, közben már Eva érkezett is a gyógyító krémmel ami kicsit csípett, de ezt észre sem lehetett venni a tünde arcán, nyugodtan ücsörgött a széken amíg Eva tevékenykedett, egyáltalán nem fájt neki viszont kellemes volt ahogy Eva hozzáért. - Most kvittek vagyunk. * Néz a zöld szempárba, hogy egyetért e, talán vehető ez most már a békülés jele ként is. A nem riasztott kérdés hallatán valóban nem tudta először mire gondol a lány, de aztán kiderült, hogy a sebére céloz nyelt egyet és elgondolkodott, valószínűleg, ha a lány nem fektetne ekkora hangsúlyt a rejtegetésbe a fiú észre sem vette volna, kíváncsian a lány kezére pillantott, hogy az be van e kötve vagy most már nem rejtegeti. - A sebed, nem változtat a külsődön ... ettől nem vagy kevesebb mint más, egyébként meg fél véla vagy, tulajdonképpen azt bájolsz el akit csak akarsz... * kicsit lesüti a szemét mert eszébe jut, hogy régen volt egy véla barátnője aki elbájolta őt elég hosszú ideig, aztán egyszer csak eltűnt és a hatása is vele együtt. De ez olyan régen történt már majdnem egy emberélettel ezelőtt. Viszont elég későre járt, Exan észbe kapott felállt, és ing nélkül elindult az ajtó felé, már kicsit álmos volt és a lány is biztosan elfáradt már, még köhögött egyet kettőt, a hideg víztől talán beszerzett egy újabb megfázást a ruha kupacot az ágyon hagyta, és elindult kifelé a folyosón. Még visszafordult , hogy elköszönjön, aztán becsukódott mögötte az ajtó. Újból kinyitja .. - Ja és köszi a teát! Jóéjt!. A folyosón léptei vízhangzódnak majd egyre jobban elhalkulnak.*

* A lány egészen más arcát mutatta ma meg, bár otthon saját környezetben mindenki elengedi magát, Exannak tetszett, hogy a lány civakodása és a távolságtartás is mintha megszűnt volna. A tea megjelenik az asztalon, de Exan figyelmét jobban eltereli más most. De azért ő is elkezdte megcsinálni a teáját, talán kicsit több cukrot is tett bele, mert közben más felé nézett... Úgy tűnt megszűnt a harag ha csak egy kis időre is, és mintha Eva is most megnyílt volna, bár ez lehet, hogy másnapra el is felejtődik és marad minden a régiben. Eva is megnézi a ruhákat, és hangos nevetésben tör ki, ami igazán meglepő, szívből jövő nevetést nem igazán lehetett hallani tőle, nevetésén kicsit mintha érződött volna véla vére, Exannak furcsa érzése támadt, belekortyolt teájába ami kicsit túl lett cukrozva mert figyelmetlen volt de nem szólt semmit. Eva tevékenykedett valami még a szobában Exan a teázás közben csak egy guruló macira lett figyelmes, egy ideig alig hitt hideg kék szemeinek, meg is dörzsölte, hogy jól lát e, de a maci továbbra is ott maradt, ~ Nahát a komoly külső milyen érzelmes belsőt takar~ mosolyodott el magában, hiszen amikor megismerte Evát egy kimért, komoly nőnek gondolta. - Egy maci? * Odasétált és felvette nagy kezeivel a kis plüsst, majd Evára nézett utána a macira majd megint ugyanezt kétszer. - Nahát soha nem is gondoltam volna rólad, hogy egyáltalán érzelmeket táplálsz valami iránt. * Nem sértésnek szánta, inkább kellemesen csalódott. Közben Eva kezében egy krémmel közelített, hozzá és mondta, hoyg vegye le a felsőjét, habozott egy kicsit, a virágos és a hawaii mintás felsőre nézett, de engedelmeskedett pólóját ledobta az ágyra a többi kupac mellé, és megmutatta Eva művészi alkotásait a nyakán és a vállán. *

* A spanyol fal mögött hallatszott Eva visszavágása, Exan vállvonva elmosolyodott.Megérintette hasfalát ott ahol már csak a gyógyult heges sebhely maradt. - Ja és össze is vagyok karmolva, jó hosszú körmeid lehetnek. * Válaszolta még mindig az ajtófélfához dőlve, amikor Evangeline egy kicsit hangosabban szólt valakinek, Ex először azt hitte, hogy talán a szobatársának szól, de csak egy ártatlan házimanó jelent meg a szobában. Eva is előbukan a spanyol fal mögü lés utasítást ad a manónak, aki rögvest teljesíti is a véla lány parancsait, valahonnan szervált komplett ruhákat amik megjelentek Eva ágyán. Ex csak pislog egy ideig majd közelebb sétált és felemelt egyet, kétli, hogy jó lesz rá a méret de azért megnézi az összeset. Ezen kívül a házimanó ízlése is kifogásolható volt. A kis manó megszárította a fiút, Exan le is guggolt hozzá, hogy megköszönje neki. Már el is illant, hogy aztán teával szolgáljon nekik. Exan bizonytalanul ácsorog még egy kicsit, majd leül egy székre amit közelebb húz a ruha halmazhoz. A pólókat lapozgatva egyre vidámabb lesz a mosolya főleg miután megpilantja a rózsaszín virágos pólót.- Igazán köszönöm nagyon kedves. * Mondja nevetve miközben magához fogja a pólót, na persze nem szerzi meg Evának azt az örömöt, hoyg felveszi, mert a végén még kinevetné. - Nem kell semmi, már megkaptam ami kellett. * Mondja mosolyogva, majd hirtelen komolyba vált át, eszébe jutott, hogy végülis most valami haragféleségbe vannak. Megköszörülte a torkát, letette a teát az asztalra és felállt. - Öhh , hogy van a sebed? * Kérdi a lánytól, kicsit zavarban van a fiú.*

* Exan unottan lépdelt a folyosón, az utat összecsöpögtette a vizes ruhája. Eredetileg a saját szobájába indult, de eszébe jutott, hogy ott hatalmas nagy rendetlenség van hiszen a szobatársai nem éppen a tisztaságról híresek. A szobájuk úgy nézett ki mint valami vihar verte szobának nem mondható helyiség lenne, minden felé ruhák szétdobálva zoknik, cipők, szennyes és egyetlen egy rendezett sarok ami Exané, az számított csak tiszta övezetnek. Azonban Eva elé vágott, Exan megállt saját szobájának ajtaja előtt, majd nézte a lányt ahogy tovább halad, utána eredt.. Eva benyitott szobájába, pár perc múlva előkerített három törölközőt, az egyiket Ex kezébe nyomta, aztán kezdődött elölről a civakodás. - Ki kukkolna... nem tudom ki szaggatta le rólam a ruhát az erdőben.. * Vágott vissza unottan, közben jobban szemügyre vette a női területet, igen határozottabban rend volt itt mint az ő szobájában, nem csoda, hogy ő alig tölti otthon az idejét, nap közben mindig mást csinál csak aludni jár haza.
- Amúgy meg jössz két pólóval. * Nem mintha nagyon földhöz vágta volna a fiút, ha vennie kéne még ruhát magának, de az pont az egyik kedvence volt. Megállt az ajtóban nem lépett beljebb, csak az ajtófélfához támaszkodott és megtörölgette fejét a törölközőbe. Eva eltűnt a spanyol fal takarásában , azalatt jobban szemügyre vette a berendezést, ácsorgott egy kicsit, majd beljebb merészkedett, és megkérdezte a lányt. - Hajszárítód van? * Kérdezte és már sejtette, hogy merre találja de azért megkérdezte. Már csak azért sem került beljebb mert cipője sáros nyomot hagyott volna a szőnyegen, lehet, hogy ezzel megspórolt magának egy újabb pofont.*