Bika Cápa háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Senilla Rachel Roseberg
2. Amelia Davenport
3. Yolanda Perkins
4. Sheila Leays

A szoba lakói - bal oldal:
1. Jacquline Alanois Winderburgra
2. Xerxésia Clearwater
3. Zoey Amanda Clapp
4. Lizbeth Westlive

Vendég

*Félredönti a fejét a válaszra, de nem szól semmit. Aztán megcsóválja a fejét.* - Azt hiszi, gyávaságból húztalak magam elé, közben pedig csak a párbajt akartam elkerülni. Ha attól fél, hogy téged talál el, nem támad, így nincs párbaj. *Aztán leülnek ugyebár, majd a kérdésre csak elengedi Senilla kezeit. A sajátjait összeteszi egy pillanatra, és fejet hajt, amolyan bocsánatkérően, aztán az ölében fűzi össze a kezeit.* - Nem ártana többet is enned... Már fél négy van, egy fél pirítós ennyi időre bőven kevés.

Tárgy: Re: Bika Cápa háló Kedd Aug. 31, 2010 1:27 pm

*A mosoly már nem döbbenti meg, azonban neki nem sikerül produkálni egyet. * - Csak miattatok csináltam. *Vállat von, bár akaratlanul jött ez a miattatok, mert valójában azt akarta mondani, hogy csak Gethin miatt, de ... nem így sikerült. És bár fél, hogy ezt a fiú megjegyzi, mert akkor fogalma sincs, hogy mit fog mondani, de ezen még nem rágódik. * - Tudom, de reméltem, hogy nem fog megtámadni. Azonban elszámítottam magam ... *Halk sóhaj, majd Richard int, hogy üljön le. Elhúzza picit a száját, de végülis leül, ámbár amikor a fiú a kezeibe veszi az ő kezét, akkor rápillant. * - Nem gondolod, hogy ... nem is tudom. Hogy ez egy picit túl sok? *Bár igaz, hogy a csók akkor nagyon sok volt, de fél. Nem biztos benne, hogy akarja ezt. Valójában magában sem biztos. A kijelentésre aztán elmosolyodik, még ezt sosem mondták neki - mármint, hogy nem néz ki túl jól, bár tudja, hogy a fiú nem sértésből mondta, és hogy igaz. * - Felkeltem, felöltöztem, megettem a szobatársam által kínált pirítós felét, és ... nézegettem egy könyvet. Olvasni nem sok kedvem volt. *Jelenti ki, kissé rekedtes hangon, de végig a fiú szemeibe nézve, és kétkedve picit ... legszívesebben elhúzta volna a kezét, de, valami oknál fogva, amit még ő sem tud, nem teszi.*

Vendég

*Nos, ő sem igazán tudja, mit mondjon. Aztán halványan elmosolyodik.* - Tetszhalál... Ügyes. Nekem eszembe sem jutott volna. De tényleg jól jött. Nem sok kedvem volt helybenhagyni... *Csóválja a fejét, számba sem véve a lehetőséget, hogy esetleg ő is veszíthetett volna. Ugyan. Aztán megvonja a vállát.* - Ő kezdte. Én nem támadtam volna neki, ha ő nem jön a taroló átkával. *Kitartóan tartja a rózsát, majd int Senillának, hogy üljön le az ágyra, de csak akkor foglal helyet, ha a lány is. Ha ez megtörténik, óvatosan a kezeibe veszi a lányét.* - Nem nézel ki túl jól. Mit csináltál egész nap?

Tárgy: Re: Bika Cápa háló Kedd Aug. 31, 2010 12:57 pm

*Pont azzal van elfoglalva, hogy rájöjjön, mik is Richard tervei .. dehogy is, de különben sem húzta volna el a kezét, azt még szabad csókolgatni, mást nem biztos. A fiú szavaira bólint egyet, nos igen, sikerült egyedül találnia. Gethint nem látta azóta, és bár terve volt, hogy felkeresi, de fogalma sincsen, hogy mit mondhatna neki. Mint ahogy azt sem tudja, hogy mit mondhatna Richardnak, ugyanis teljesen össze van z-a-v-a-r-o-d-v-a. Stray is vet egy pillantást a tacskóra, majd kecsesen felugrik a lány ágyára, és onnan figyelőzik tovább. Amikor azonban a fiú előhúzza a rózsát, akkor felvonja a szemöldökét - nem, fogalma sincs, hogy ezt mivel, és miért érdemelte ki. * - Igen, elbírt vele, meg különben sem ájulás volt, nem vagyok az a típus, aki gyakran ájulkozik. Egyszerű teszthalál. *Legyint egyet, mint aki a kisujjából fújja a pszionikus mágiát, bár igaz, hogy jó belőle. Nagyon is. * - De csak azért tettem, hogy fejezzétek már be azt az ostoba harcot. Semmi értelme nem volt. *Jegyzi meg, ámbár a rózsát csak pár perc méregetés után, kétkedve veszi el, de elveszi. Aztán csak nézi, de nem, fogalma sincs, hogy mit jelent. És jobb is, hogy nem tudja még.*

Vendég

*A lányt észrevéve kissé félredönti a fejét, majd elkapja Senilla kezét, és ha az nem rántja el időben, akkor bizony csókot lehel rá.* - Szervusz, Senilla. Szerettem volna beszélni veled... Reméltem, hogy egyedül talállak. *Nem nehéz kitalálni, hogy Gethinre gondol. Az invitálásra beljebb lép, de látva, hogy a lány nem ül le, ő is csak megrázza a fejét az invitálásra. Aetna is belép mögötte, és Stray-re pillant, de végül csak gazdája mellé ül le, engedelmesen. Az pedig előhúzza a rózsát, és enyhén meghajolva nyújtja Senilla felé.* - Sajnálom, hogy nem segítettem legutóbb, de úgy véltem, Gethin elbír az ájulásoddal... És jobb volt úgy, hogy távoztam. Ha kettesben lettünk volna, melletted maradok, de így... ez volt a legjobb megoldás. *A csókot egyelőre nem hozza szóba.*

Tárgy: Re: Bika Cápa háló Kedd Aug. 31, 2010 12:35 pm

*A hangulata eléggé visszataszító annak a lánynak, aki a hálóban tartózkodik, ugyanis egyedül van - pontosabban a daimonjával, de szobatárs nincs bent. Egykedvűen ül az ágyán, egy kissé unottan lapozgat egy vastag, régi könyvet, bár látszik, hogy nem olvas - ahhoz túl gyorsan lapozgat. Stray nyugisan fekszik az ágyon, de aztán hirtelen felugrik, és odarohan az ajtóhoz. Vagány, vendég. A kopogásra Senilla elhúzza a száját, majd a könyvet az íróasztalra dobva feláll, és odalép az ajtóhoz. Nem, egyáltalán nem akar vendéget, szóval el is határozza, hogy elküldi a fenébe. Azonban amikor kinyitja az ajtót ... * - Richard? Szia. *Arcán látszik a meglepettség, hangján pedig hallatszik, hogy nem beszélt nagyon a tegnapi, meg a mai nap folyamán. Kicsi habozás után aztán jobban kinyitja az ajtót, és zavartan rápillant a fiúra. * - Gyere beljebb. *Kurtán beszél, de neki így a jó. Ha Richard bennebb megy, akkor becsukja az ajtót, de nem mozdul az ajtó mellől. Csak rámutat egy üres székre, hogy a fiú foglalja el, ha akarja, de ő ugyan nem ül le - ahhoz túl ideges.*

Vendég

*Nyugodtan közeledik a harmadik emeleten, elgondolkozva. Kezeiben egy sárga rózsát forgat, a virágnyelvbeli jelentését most figyelmen kívül hagyva. Nem igazán törődik azzal, hogy mi van, ha Gethin a szobában tartózkodik... Nem szívbajos a gyerek, megoldja. Azért az AMM medál a keze ügyében van, na meg a pálcája is. Finoman bekopog a bika cápa háló ajtaján, a megfelelő oldalon, a sárga rózsát a háta mögé rejtve. A lábán hintázik, és elgondolkozva, merengve várja, hogy kinyíljon az ajtó, miközben azon gondolkozik, mit fog majd mondani.*

Tárgy: Re: Bika Cápa háló Szomb. Aug. 21, 2010 3:54 pm

[ Sheilának ]

* Madarat tolláról, embert baglyáról. Még így eltorzítva is igaz a mondás, hiszen az embert erősen jellemzi a kapcsolata az állatokkal. Azt is szokták mondani, hogy olyan az állat, amilyen a gazdája.. egy átlagos termetű bagoly röppen a háló ablakába, melyet talán egy hanyag lakó felejtett nyitva, hogy napközben ne legyen olyan fojtogató a hőség. Aki persze ismeri a baglyot, rögtön ismeri a gazdáját is és hát nem vitás, ez a bagoly a fiú baglya. Karmai között egy sárgás pergament szorongat erősen és mégis oly módon, hogy az írásnak semmi baja ne legyen. Varázslatos állatok a baglyok.. a madár már egészen közel jár a nyitott ablakhoz, majd egy elegáns mozdulattal mintegy bedobja az üzenetet az ablakon, rábízva annak sorsát a szél erejére. A pergamen talán nem véletlenül pont Sheila ágyára esik. Egyszerű fekete szalaggal van összekötve a levél, hogy azt csakis a címzett bonthassa ki. Ha a lány hajlandó kibontani a levelet, akkor megbizonyosodhat róla, hogy ez bizony a fiú írása, ugyanaz a szálkás és hátrafelé dőlő, amelyik annyira jellemzi őt. A betűkből semmilyen érzelem nem játszik ki, gyakorlott és nyugodt kéz írta őket. *

Kedves Sheila!

Az emberek változnak és alakulnak, egészen halálukig, ám egy valami teljesen bizonyos. Az emlékeik örökké velük élnek és lehetetlen azokat elméjükből, de főleg a szívükből kitörölni. Egy ideje más utakon járunk és más életet élünk mindketten, mint azelőtt. De egy út - mely olyan, mint az ember sorsa - sem képes örökké magányosan vonulni, hanem gyakran keresztezik a többi utat. És talán csak rajtunk áll, hogy merre húzzuk az utunkat és azzal kiket vagy miket keresztezünk.
Találkozzunk a következő holdtöltekor a tóparton. Ha nem leszel ott, akkor tudni fogom a válaszod a levelemre.

Atanas

* Itt ér véget az írás, mely nem ad válaszokat, ám annál több kérdést vet fel. Ezek után már csak a lányon múlik, hogy elfogadja-e a találkozót és leülnek-e végre megbeszélni azt, ami őket összeköti. *

Vendég

*Bika-cápa háló. Olvassa Nilla a szoba előtt, ahova benyitnak. Mint kiderül, itt lesz a szállása, itt lesz helye. Mikor Liz, merthogy így hívják a leányzót bekíséri, és elmondja a legfontosabbakat, üdvözli ott, és kivonul, Nilla elköszön tőle, és kezd kipakolni. Bár tegyük hozzá, hogy semmi ínye nincs hozzá, mivel elég nagy rendetlenség uralkodik a bőröndjében, azért nekilát. Nadrágok, pólók, fehérneműk, cipők, és a ruhása meg is van. A másik bőrönd pedig nem tartalmaz szinte semmit, csak egy-két személyes dolgot, mint egy képet a családjáról, és az édesanyja szabályait, melyet neki is be kellett tartania, és e szerint kell élnie.*

Tárgy: Re: Bika Cápa háló Szer. Aug. 18, 2010 9:20 am

*Liz lépked elöl, mellette jön a lány is.*
-Lizbeth Westlive vagyok. *Mondja, de nem szól többet. ma nem olyan vidám mint szokott lenni, és attól fél, már soha nem lesz olyan. Egyszer megáll a folyosón. *
-Ez itt a bikacápa háló .. itt lakok én is. Itt kapsz egy helyet. .. Jó lesz? *Kérdi, bár meg sem várva a választ, benyit. Szeret itthon lenni, de most mégsem marad itt.*
-Az az egy ágy szabad .. az lesz a tied. pakolj be a szekrénybe és érezd jól magad. *Mondja egy ágyra mutatva.* Én most elmegyek egy kicsit. hamarosan jövök, ha kell segítség keress meg. *Mondja, majd távozik a szobából.*

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

-Jót akarnak... Értem. *Mosolyog keserűen, picit megszorongatja Senilla kezét, persze nem túl erősen, nem akar fájdalmat okozni. Persze, 17 év nevelését tényleg nehéz levetkőzni. A lányra pillant, eléggé aggodalmas arccal. Már sokadszorra néz így rá ezen az estén. Félti a lányt... Ő nem akarja kényszeríteni semmire sem, viszont az talán kissé önzőnek hangozhat, hogy ő akar a lány párja maradni... utálja, ha a szülők kényszerítik a gyereküket valamire.*
-Kellemetlenül..? Persze, elhiszem, hogy repesel az örömtől, hogy őt szemelték ki a... "menyasszonyodnak". Megértem, hogy a szülők jót akarnak... De úgy, hogy közben szétszakítanak egy boldog párt..? *Keserű arccal csóválja meg a fejét, bár sejti, hogy a szavainak nem sok hatása lesz Richardra... Eddig se volt.*
-Figyelj, én nem akarok ellenséges lenni veled. De cseppet sem örülök a szülők döntésének. *Közli még halkan, kissé rekedtes hangon, majd feláll, és Senilla szék mellé megy, átöleli a lányt, hogy tovább nyugtatgassa. Aith meg... Tovább folytatja a nyugtalan, ideges röpködést.*

//Noésakkor... Fagy. Mire ezt megszültem, komolyan xD//

Vendég

*Nem érdeklik Gethin gondolatai, amiket bár nem olvas kitűnően, de igazából... sejt. De ő mindent a Cipriano családnak köszönhet, és végig úgy nevelték, hogy őket szolgálja, nekik tegyen meg bármit. Tizenhét év nevelését nehéz levetkőzni, és nem is akarja. Ő nyugodt... úgysem tud mit tenni. Lázadni nem fog, ha meg azok megteszik, hát nem rajta csattan. Ha el kell vennie Senillát... nos, még direkt megtiszteltetésnek is veszi.* - Előfordul. *Hagyja rá Gethin szavaira.* - Nincs okom a sarkamra állni azokkal szemben, akik csak jót akarnak nekem, és akik most is a legnagyobb megtiszteltetésben akarnak részesíteni. Sajnálom, ha Senillát kellemetlenül érinti ez a dolog, és azt mondom, beszéljen az édesapjával, de én nem fogok szót emelni Antonio Ciprianóval szemben. *Mondja végig nyugodtan, biccentve Senilla felé, aki most eléggé csendes, de ez érthető.*

//neem baj, már nekem sincs hozzá idegzetem XD akkor Gethin után fagy.//

Tárgy: Re: Bika Cápa háló Kedd Aug. 17, 2010 7:19 pm

*Richard szavaira csak kelletlenül elfintorodik, magában hozzátéve, hogy .. * ~ Nos igen, nekem meg kötelességem lenne teljesíteni apám kérését .. ~ *Stray nem válaszol erre, helyette inkább csak felszökik a lány ágyára, és tetteti az alvó mosómedvét. Senilla meg idegesen pillant a röpködő gébicsre, miközben tudja, hogy Gethin most nagyon nem akarja elengedni a kezét, így hát nem is engedi el. Aztán a fiú szavaira csak fanyaran oldalra pillant - az a helyzet, hogy ezt így most könnyű mondani, de. Fogalma sincs, hogy mit fog tenni. Fél, hogy apja hogy reagálni, amikor az a levélben világosan megírta, hogy nem tűr ellentmondást. Igen, megfejtette az üzenetet, de könnyű mondani. Aztán az utolsó mondatra biccent egyet, Richardra pillantva. Megkérdezné, hogy mit szólna, ha ellentmondana apjának? De mivel a szökőkútnál egy hasonló ügyben kifejette a véleményét, így .. inkább nem szól semmit.*

//Bocsi, de muszáj mennem. :\ Majd folytatjuk, msn meg lefagyott. >< De köszi a játékot! ^^//

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

*Richard szavaira egy halk, kissé keserű nevetés a válasz. Mire számíthatott volna?* ~Öleb. Gethin, kérlek! Akkor is az. Ne légy goromba. Ha goromba vagy, akkor.. Akkor? Nem lesz sok esélyed. Mért, kedvesen talán lesz? Legalább próbáld meg!~ *Aithne idegesen röpköd a szobában, Gethin se tűnik épp a legnyugodtabbanak... de próbál magán uralkodni. Leül Senilla mellé a székre, látszik rajta, hogy a világért el nem engedné a lány kezét. Mintha csak összeragasztották volna őt a lánnyal.*
-Jellemző... A szülők valahogy sosem veszik figyelembe a gyerekek kérését. *Sóhajt fel, hallatszik a hangján a keserű él.* Mint anno az édesanyámnál... Persze, hogy ellenezték a szülei, hogy egy muglihoz menjen feleségül. De ő a sarkára állt... Ha nem tette volna, én most nem ücsörögnék itt. *Szavai közben kicsit Senillára pislant, na de persze azért egyértelműen ki lehet belőle venni a lánynak szóló üzenetet, hogy ne hagyja magát csak úgy.*
-Csak addig jutottunk, hogy sikerült Senillát valamennyire kihoznom a kataton állapotból, amiben rátaláltam. *Mondja, eléggé jelentőségteljesen nézve a levélre. Igen, mert az okozta ezt az egész bajt. Gethin amúgy nem haragszik Richardra... Csak a szülőkre.*

Vendég

*Gethin elmorgott kérdésére csak biccent. Kutyája van, persze, hogy meghallotta, de nem felel bővebben. Aztán megint bólint.* - Igen, ezt sejtettem. Sajnálatos ügy, de ha a szülők nem vették figyelembe, nem tudok mit tenni ellene. Nekem kötelességem teljesíteni Antonio Cipriano kérését. *Újra meghajtja magát kicsit. Igen, most tisztelettel viszonyul Gethinhez is, és valóban sajnálja a dolgot, nem akarja elvenni tőle Senillát, de nem tud mit tenni. Furcsa, hogy kérést mond, nem parancsot... Bár Antonionak valóban nem kell parancsolnia, hiszen a kérését is ugyanúgy teljesíti. Aztán mégis belép, ha már behívják. Helyet foglal az egyik széken, egyik lábát keresztbe téve a másikon, és kérdőn néz fel.* - Publikus, hogy mire jutottatok?

Tárgy: Re: Bika Cápa háló Kedd Aug. 17, 2010 6:01 pm

*A bámulása viszonozva lett, bár másképp most nem tudott reagálni, no. Amikor Richard felemeli a kezében a papírt, akkor kissé érdeklődve pillant a levélre, de aztán gyorsan el is veszi tekintetét róla. * - Én is akkor találtam meg, mivel nyomban feljöttem a szobámba. *Jelenti ki, a kérdésre meg zavartan Gethinre pillant. Valójában fogalma sincs, hogy most mit mondjon, vagy hasonlók. Itt áll mellette élete nagy szerelme, vele szemben pedig az újdonsült vőlegénye, hát szuper. Most komolyan, erre most mit lehet reagálni? A "kedves" jelzőre hirtelen Richardra pillant, próbálja kivenni, hogy ez most sértés volt, avagy sem, bár minden bizonnyal az utóbbi megérzés a nyerő. Az az igazság, hogy alig ismeri ezt a fiút, szóval abból nem sejtheti, hogy milyen, hogy feketemágusok nevelték .. Észreveszi, hogy Gethin erősebben markolja az ajtót, hiszen látszik a vörös kézen, de a másikkal hátranyúl, és Senilla nyomban meg is fogja egyik kezével. Aztán görcsösen figyeli Gethint, hogy hogy dönt, elvégre rajta áll minden. A szavaira meg hol rá, hol meg Richardra pillant, fogalma sincs, hogy erre hogy fog reagálni a fiú, meg hasonlók. De Gethin félreáll az ajtóból, így Richard minden bizonnyal beljebb lép, Senilla meg három széket lebegtet az asztal mellől a szoba közepére, és egyikre helyet is foglal, intve a fiúknak, hogy üljenek le. Kínos, kínos, és kínos .. Az a helyzet, hogy ez most egyáltalán nem hiányzott neki, de nem tud semmit sem kezdeni a helyzettel. Csak hallgat, és felváltva pislog hol az egyik, hol a másik fiúra.*

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

*Érzékeli, hogy Senilla mögéje lép, kicsit aggodalmasan hátrapislog a lányra... Aztán visszanéz Richardra, aki előtt még mindig elállja az utat. Senilla kérdésére már kezdi sejteni, hogy ki is lehet a fiú... Kissé megfeszül, az egyik kezével kissé görcsösen megmarkolja az ajtófélfát, a másikkal meg hátranyúl, és Senilla kezét keresi vele. Amikor Richard felmutatja a levelet... arra kissé keserűen elhúzza a száját, és felsóhajt.*
-Szóval te vagy az, igaz? *Maga elé morogja halkan a kérdést, nem is annyira Richardnak. Habozik... szíve szerint elküldené a francba a fiút, amiért ilyen rosszkor zavar.*
-Örvendek... Azt hiszem, kell egy kicsit módosítanom a bemutatkozáson. Senilla párja vagyok. Csak hogy tisztázzuk a dolgokat. *Mondja, próbál udvarias hangszínt megütni.. Valamennyire sikerül. Pár perc vacillálás után eláll az ajtóból, jelezve, hogy bemehet Richard... ha már Senilla úgyis behívta. Viszont a lány kezét nem engedi el, miközben visszamennek a szobába.*

Vendég

*Türelmesen vár, majd mikor egy fiú nyit ajtót egy lány szobájánál, kicsit meglepődik.* - Szép estét. Én... *Kezdi, de ekkor Senilla is megjelenik. Mikor a lány csak bámulja, akkor elhallgat, félredönti a fejét, és viszonozza a bámulást, kicsit érdeklődve. De persze nem méri végig a lányt, nem is annyira szemez vele, csak.. nézi. A kérdésre felemeli a kezében tartott papírt.* - A sors furcsa iróniája, hogy épp azután találtam meg az ágyamon, hogy Nellondban elváltunk. Bejöhetek, vagy tényleg nem alkalmas? *Pillant át Gethinre is, majd kicsit meghajtja magát, de persze nem hajol meg mélyen.* - Azt hiszem, így már tudod a nevem... Mindenesetre Richard Wellington, kedves Gethin. *Mikor Senilla beljebb invitálja, feljebb emeli a kezeit, maga elé, de nem mozdul.* - Nem feltétlenül szeretnék zavarni.

Tárgy: Re: Bika Cápa háló Kedd Aug. 17, 2010 5:28 pm

*Hát, ha lenne olyan megoldalás, ami pozitív, akkor minden bizonnyal már rájött volna a lány, bár .. lehet, hogy van megoldás, szóval nem kell feladni. Még nem. Meg, azalatt a pár óra alatt azon is elgondolkodott, hogy vajon miért lett ilyen hirtelen fontos neki a dolog? Vagyis, ez az eljegyzés, meg minden .. Felkereste Cipriano? Rendben, mondta volna, hogy még túl fiatal a lánya. Hiszen még nincsen tizenhét, könyörgöm. Az ölelés és a nyugtató simogatás amúgy jó kombináció, meg is nyugszik picit a leányzó, bár fogalma sincs, hogy mit fog tenni ezek után, de .. Halk kopogás, amire megáll benne a vér, annyira megriad - ugye nem az következik most? Gethin szavaira biccent, de közben idegesen megtörli a szemeit, próbálja eltűntetni a sírás nyomait, majd hangtalanul feláll, és megigazítja magán a ruhát, majd a haját, és az ajtó irányába néz, amit Gethin kinyitott. Amikor a fiú bemutatkozik, akkor már tudja, hogy Gethin számára idegen, és .. Csak nyel egy nagyot, majd odalép Gethin mögé, és amikor megpillantja az ajtóban Richardot, akkor kicsi tartsa, hogy ne essen össze. Pár percig csak bámulja a fiút, majd halkan megszólal. * - Kaptál levelet? *Szinte leheli a kérdést, miközben tekintetével azért beljebb invitálja a fiút, nem akarja, hogy az ajtó előtt ácsorogjon. És, levél ide, vagy oda, de Richard nem tehet erről, ahogy ő sem, szóval. Aggodalmas pillantás Gethinre, aki a kérdésből biztosan megértett minden, de nyakában ott a medál, ha netán szükséges lenne.*

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

*Akkor hajrá, törjék még egy picit a fejüket! Hátha meglesz a megoldás. Már ha egyáltalán van olyan megoldás, ami úgy pozitív, hogy Gethin és senilla együtt maradhat... Senilla fejrázásából meg tekintetéből persze azonnal megérti, hogy a drága jó apuka azért nem olyan vérmániás. Hát ez gond... mármint, hogy csak úgy hirtelen tört rá ez. Nyugtatgatja Senillát, öleli, simogatja a hátát, de többet éppen most nem tud tenni érte. Aggódva nézi a lányt, és ekkor - talán a legrosszabbkor - egy kopogás riasztja fel. Felkapja a fejét, az ajtó irányába néz, majd felsóhajt.*
-Megnézem, ki az, maradj csak. *Suttogja a lány fülébe, majd feláll, még egyszer biztatóan Senillára néz, és az ajtóhoz lép, majd kinyitja azt. Kérdőn néz végig Richardon - nem, nem ismeri, különben most biztos rácsapná az ajtót.*
-Szia, Gethin Conley vagyok. Kit keresel? Attól tartok, most nem éppen alkalmas... *Mondja kissé rekedtes hangon, majd gyorsan hátrapillant aggodalmasan Senillára. Nem nyitotta ki nagyon az ajtót, de lehet, hogy Richard így is meglátja a lányt.*

Vendég

*Elgondolkozva forgatja a kezében a levelet. Nem, mikor Senillával találkozott, még nem olvasta, hiszen reggel óta a sötét negyedben bóklászott, és csak akkor jött fel az iskolába. És itt várta a levél...* ~ Furcsa, hogy éppen ma találkoztunk vele. - Valóban az. Különös véletlen... - Véletlenek nincsenek, Richard. ~ *Olvassa közben a neveket az ajtókon, és végre nagy sokára ráakad a lány szobájára. Nem is tudja igazán, miért jött ide, de talán mégis jobb, ha felkeresi, és megnézi, hogy a lány mit szólt ehhez az egészhez. Az ő reakciója egyértelmű: Antonio szava szent, sőt, megtiszteltetésnek érzi, hogy a Cipriano család feje keres neki menyasszonyt, ráadásul aranyvérűt. És Senilla különben sem csúnya lány. Szóval elgondolkozó arckifejezéssel megáll a szoba ajtaja előtt, és a bent folyó drámáról semmit nem tudva bekopog.*

Tárgy: Re: Bika Cápa háló Kedd Aug. 17, 2010 4:57 pm

*Hm, az a helyzet, hogy Senilla már pár órja keresi azt a kiutat, de még mindig nem találta meg, és most már feladta, kész, elveszett. És igen, az a helyzet, hogy Kevin Gethinhez képes hangya, pedig az akkori roxfortosok tudnák bizonyítani, hogy ott is dúlt aztán a szerelem, csak aztán a fiúcska szépen taccsra tette a leányzót. De lényegtelen, a lényeg az, hogy Senilla is úgy szereti a fiút, mint eddig még senkit, és most tessék, itt ez a levél, és két - sőt, három - élet is megváltozik ezáltal. Azonban Gethin mondatára csak hevesen megrázza a fejét, jelezve, hogy nem, az ő apja ugyan nem vérmániás, ennyire azért nem .. és fogalma sincs, hogy most mi jött rá. Ezt Gethin szépen ki is olvashatja a lány tekintetéből, hiszen eléggé ismerik egymást már. Azonban arra nem tud mit mondani, hogy a fiú félvér, ez őt sosem érdekelte, ő a mugliszületésűeket is úgy kezelte mindig, mint az aranyvérűeket .. csak hát a család az nem. Aztán ugye jön az, amikor a fiú vállába fúrja az arcát, és némán zokogni kezd. A suttogásra csak picit ringatózni kezd, de lassan abbahagyja a zokogást, és elemeli arcát a fiú vállától, szipogva párat, a földet bámulva - nem, nem mer most Gethin szemébe nézni, akármennyire is tudja, hogy erről egyáltalán nem tehet.*

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

*Senilla akkor teljesen feleslegesen fél, ugyanis Gethin még sokszor akarja megölelni őt. A fiúban is összeomlott a levél hatására minden, de próbál kiutat keresni a helyzetből, bármennyire is tudja, hogy őrültség ez. De egyszerűen.. ő úgy szereti senillát, ahogy eddig egyetlen lányt sem. Még Yolandát sem szerette ennyire. Amikor a lány mondja, hogy igen, a drága apuka tudott róla, Gethin komoran biccent egyet.*
-Értem... akkor, gondolom édesapád egy amolyan vérmániás őrült, és biztosan utánanézett a családomnak... Arra gyorsan rájöhetett, hogy félvér vagyok. *Sóhajt fel, mert igen, ő félvér. A szavak kissé keserűek, de miért ne lennének azok? A hangja még mindig rekedtes, és halk.*
-Ssst, darling, sst... I don't know why.. *Súgja a lánynak nyugtatóan, angolul. Szívesen megkérdezné, hogy milyen az a Richard.. az ő... hát... vetélytársa. Igen, mert a levélben megnevezett fiú az lett Gethin számára. Vetélytárs. De a srác nem fogja hagyni magát... nemolyan fából faragták őt.*

Tárgy: Re: Bika Cápa háló Kedd Aug. 17, 2010 4:25 pm

*Stray meg nem nagyon lelkesen reagál, csak úgy futólag üdvözli a kis gébicset, mivel ő is úgy érez, ahogy gazdája. Neki is pont annyira fáj, mint Senillának, sajnos. Gethin csak nyugtatóan simogatja, azonban az a helyzet, hogy épp ettől a simogatástól lesz ideges, mivel nagyon fél, hogy többet nem fogja így simogatni senki, legfőképpen meg Gethin nem. Azonban látja a fiú megnyugvását az arcán, amikor megrázza a fejét, vagyishogy igazolja, hogy Yolanda nem tett semmit. Talán ..? Talán így kéne? Talán valóban Yolandáé Gethin, és ő meg .. neki meg .. Gethin meg túl sokáig olvassa a levelet, így sejti, hogy többször is elolvassa azt, majd a levél kicsusszan a kezéből, és ő is mered csak maga elé, mint Senilla eddig, csak a fiú fél percig, a lány meg pár óráig. De amikor a fiú magához öleli, akkor már alig bírja, hogy visszatartsa azt az ostoba sírást, hiszen annyira felesleges, mégis .. túlságosan égetik a szemét azok a könnyek. Azonban visszatartsa, annál keményebb, hogy Gethin előtt elsírja magát .. még. A kérdésre kissé megremeg, amit a fiú megérezhet, majd ismét visszahúzódik, és úgy válaszol. * - Mivel azt írta, hogy anya odaadta neki a leveleimet, igen. Tud. És így is .. Én találkoztam ma azzal a Richarddal. Nem tudom, hogy tudta-e, de .. Én .. Miért?* Nagyon halkan beszél, talán halkabban, mint a fiú, teljesen rekedt, visszafojtott hangon, de aztán már az utolsó szónál nem bírja, és arcát a fiú vállába fúrja, és kész. Zokogni kezd, bár teljesen hangtalanul, de akkor is .. zokog.*

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

*Aithne meg persze rögtön Stray-t rohamozza meg, eléggé heves csiripeléssel, követelve, hogy mi történt. Gethin meg öleli Senillát, nyugtatóan simogatja a lány hátát. Amikor Senilla megrázza a fejét arra a kérdésre, hogy Yolanda bántotta-e, akkor egy picit megnyugszik. Nem szívesen bántaná az egykori roxforti szerelmét... És tudja, hogy Senilla nem hazudna neki. Amikor a mosómedve hozza neki a levelet, kissé értetlenül vonja fel a szemöldökét, de fél kézzel elengedi a lányt, és elveszi a papírt óvatosan, úgy, hogy ne érjen a lány daimonjához. Végigolvassa a sorokat... egyszer... kétszer... sokszor... Arcán szépen lassan változnak az érzelmek. Először döbbenet... aztán ez szépen lassan átmegy döbbenetbe, majd elkeseredésbe... A levél kicsúszik a kezéből, egy fél percig maga elé mered, majd újra a lányhoz fordul, magához öleli; érződik közben, hogy megremeg. Ennyi lenne a nagy álom? Csak ennyi boldogság járna nekik?*
-Apád.. apád tud rólam? *Kérdezi végül, kissé rekedtes, nagyon halk hangon, amikor végre rá tudja szánni magát a beszédre.*