Tarantula Háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Gaea reggel egy bronz szív alakú medált talál az ágya melletti polcon kis dobozban. A medálról szóló leírásból kiderül, hogy ez egy Fényhozó, ami arra képes, hogy amikor kinyitják erős fényt áraszt magából, olyat, mint az Éteri fény varázslat, mivel egy erős kristály foglal benne helyet. Alkalmas lidércek távol tartására pl. és alacsonyabb szintű vámpírokat is megrettent.*
http://www.meska.hu/img/product/original/v/o/voeldesign_product_1304_100318151323_1.jpg

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Anna reggel egy kis bodozban lila köves medált talál leányzónk ezüst láncon. A medál melletti leírás tanusítja, hogy konkrétan egy Álmok medáljáról van szó, ami arra képes, hogy erősíti az Asztrál-mentál mágiákat. Minden második ezzel kapcsolatos dobáshoz +1 adódik.*
http://klugex.com/mm5/graphics/00000004/lspe917.jpg

Vendég

- Ugyan...Semmi gond. Elvégre, én is áztattam már át a te pólódat. *Mosolyog a lányra, s mikor az elővesz számára egy inget, egy darabig még vitatkozik, de aztán látja, hogy nem sok értelme van, így gyorsan átveszi azt. A sajátját meg majd kimossák a manók. Örül, hogy barátnője végre kisírta magát, nem tudja, hogy bírta ki eddig. Úgy tűnik, ő valahogy mindenkiből kikényszeríti az érzelmeket... Ki tudja, miért. Aztán a lány egy célzással megkéri rá, hogy mostmár húzzon innen el, s Lil így is tesz, tiltakozás, meg effélék nélkül. Feláll, kinyújtóztatja elgémberedett tagjait, majd elköszönve Gaeától, halkan az ajtó felé lépdel, amit szintén csendesen ki is nyit, majd miután kilépett rajta, be is csuk. Pár lépéssel a szobájához is ér, ahol leül az ágyra, és gondolkozni kezd. Mindenfélén. Aztán lehet, hogy még elmegy ma valahová. Sétálni, vagy ilyesmi. Ki tudja...*

//Én köszi ^^//

Vendég

*Lil vigasztalja, és ettől indulnak csak neki igazán a könnyek. Pár perc, és érzi hogy a lány pólója nem kicsit ázott át. Erre szipogva hagyja abba a sírást. Mikor is sírt utoljára? Még Seppnek hónapokkal ezelőtt, amikor azt a hülye jóslatot megkapta. És azt sem tudta, mit tegyen. Akkor kezdődött igazán minden.* - Bocsi. *nyögi ki nehezen, és az átvett zsepivel szemet, orrot töröl. Aztán feláll, és a szekrényéből elő vesz egy inget, a sajátját. Egy edzésekre használt gyolcsing. Mégsem mutatkozhat a barátnője szottyosra áztatott felsőben a saját szobájáig sem, még ha az öt ajtónyira van is csak az övétől, akkor is. Hogy nézne már ki a dolog? Liliyának nyújtja, és ha az nem akarná elfogadni, akkor rábeszélné. Nincs apelláta, póló csere. Ő már kisírt fejjel nem megy sehova, de a lánynak akkor sem illik így mutatkozni, no meg akkor ő meg lebukik, hogy már megint mit csinált. Aztán kap a fejére, hogy persze meg naná! Az meg nem kell senkinek. Ha pedig Lil lecserélte a fölsőt, akkor csak csendben ennyit mond bágyadt hangon, már nem szipogva.* - Ha nem baj Lil most inkább szeretnék egyedül maradni. Asszem lefeküdnék. Ha pedig a lány távozik, elköszön tőle egy sziával, és miután becsukja utána az ajtót, úgy ruhástul eldől az ágyon, és nem törődve se Bátorral, sem másokkal, beletúrja a fejét a párnába, és egy idő után azt veszi érsze hogy reggel lett, mert elaludt, pedig az ajtót bambulta, amin a barátnője távozott.*

/ Köszi szépen a játékot! ^^ /

Vendég

- Tudom, Gaea... *Sóhajt, átölelve a lányt, s simogatva annak hátát.* - Tudom. *Majd csak ül, nem mozdul addig, amég a lány ki nem sírta magát. Ahogy egy mondás tartja: az élet nem habostorta! S úgy tűnik, ez tényleg így van. Szerelem, halál, fájdalom, harc, vereség. Mindenből kapott Gaea is, Lil is eleget. S még kapni is fognak, valószínűleg. Ilyen az élet, ez a végtelen körforgás. S túlélni csak úgy tudnak, ha megpróbálnak a jó dolgokra koncentrálni, s felejtei a rosszat. De ez csak úgy sikerülhet, ha előbb kiadjuk magunkból a feszültséget, ahogy Gaea is teszi most éppen. Lil pólója már valószínűleg teljesen el van ázva, de ez a legkevésbé sem zavarja a lányt. Ugyan, mégis mi egy póló ennyi fájdalomhoz képest? Semmi. Szóval csak vár, várja, hogy a lány kisírja magát, majd ha elengedte, szó nélkül előkotorászik egy zsepit és Gaea kezébe nyomja. Nem szólal meg, csak ha barátnője is. Hadd nyugodjon előbb meg.*

Vendég

*Igen, a saját kárunkon, ahogy egy ideje már Gaea is szenvedett. Szenvedett azóta, hogy a második alkalom után a fiú visszakönyörögte magát mellé, pedig már nem szívesen adott új esélyt. Azt a fiú kétszer eljátszotta addigra. A bizalmából meg már nem maradt semmi. Pont hasonló okokból. Olyan volt a kettejük viszonya, mint valami rémes szappanopera. Amíg a lány valóban szerette, addig a fiú lökte kétszer el úgy, hogy a megalázottság érzését eltűrni nem csak hogy nem volt képes, de nem is akarta. Mert igen, úgy érezte, hogy megalázták. Porig? Enyhe kifejezés. Első szerelem! Hülye dolog. Soha nem lesz képes igazán elfelejteni a fiút. Amikor el akart tőle menni, az utána jött, amikor ott volt, bele rúgtak. Hűséges kutya lenne? Nem igazán. Az a kutya, akibe ekkorákat rúgnak, az sosem felejt, és amint alkalom van rá, lelép. Most a lány szépen lelépett. Elvágta az utolsó szálat is, ami a fiúhoz kötötte, és így legalább nem szenved tovább a huzavonában. Azóta nem volt meg a bizalom a fiú felé igazán. És hiába is igyekezett a fiú, nem tudta azt visszaszerezni. Pedig mindketten vágytak rá, hogy ez újra jó legyen. Olyan jó, mint amikor a kis pavilonban megcsókolta a fiút.* - Soha nem leszek képes elfelejteni azt amit iránta éreztem Lil. … Soha. *Jön ki a merengésből, és most ő hullik a lány nyakába, és mindaz a keserűség, belső kín, és szenvedés kijön belőle, amit eddig magában tartogatott. Egy jó ideje. Halkan gurultak le az első könnyek, amit még követett egy jó pár azon a vállon.*

Vendég

- Nem tudooom...De remélem, hogy meg tud. *Sóhajt egyet, majd ugyebár jön a röhögős rész. Abbahagyva a nevetgélést, odafigyel arra, mit mond Gaea, és bizony meglepődik rajta.* - Oh... *Elfordítja a fejét, úgy néz Gaeára. Szóval már nem szereti. Szegény Sepp! Vajon vele mi lehet? Őt is meg kell keresnie, ezt el is határozza magában. De most inkább az ittlevő barátnőjére kéne koncentrálnia, Sepp még ráér, Gaea viszont tényleg nincsen túl jó passzban. Lil felül, és közelebb csúszva Gaeához, kitűri annak arcából a haját.* - Hé... Majd lesz más. Egyébként, ha már nem szereted...akkor nem volt más választásod. Mindkettőtöknek jobb így. *S valóban. Nem lett volna se Seppnek, se Gaeának jó, ha az utóbbi hazudik mind magának, mind a barátjának az érzelmeiről. A hazugság sosem vezet jó irányba, mint ahogyan arra sokan a saját kárukra jöttek rá.*

Vendég

*Forró víz és jég! Nem mindegy kérem szépen! De beszélhet az ember lánya, akkor is víz mindkettő, csak ellentétes rezgésszámmal. És hogy megbocsájtani valakinek vagy nem, …n os igen, mindenképpen, ha az illetőt úgy hívják, hogy Liliya Galina.* - Emlékszel arra, hogy mit mondtam neked a nyugalom termében lassan két hete? És mégis beszélgetek veled. Hát akkor ha én meg tudok neked bocsájtani, Yan mennyire tudna? Amúgy nem azt írta, hogy nem haragszik? Miért hazudna? *Lil megjegyzésére, hogy elkésett a jó tanács, csak vállat rándít, amitől olyan, mint ha egy pillanatra eltűnne ez a vörös feje a vállai között. Aztán csak hallgatja ahogy a lány nevet. Először azt hiszi, hogy rajta nevetnek, aztán amikor meghallja, hogy mit mond a lány, duzzogva-morogva halkan kiigazítja a hallottakat.* - Van egy kis hézag a megjegyzésben. Te még szeretetd Lil. Én már nem tudom szerelemmel szeretni. *Ezzel csak maga elé bambul, és nem hajlandó ebből kijönni egy darabig. Bezárkózott, és fagyos ujjakként cirógatja végig a lányt a felismerés, hogy képes volt kimondani ezt. Valahol még nagyon is szereti. De az már … már nem szerelem.*

Vendég

-Egen...Az unokatestvére. *A szobás tippre nem állhatja meg, elneveti magát.* - Nem rossz ötlet, csak nem biztos, hogy Yan díjazná! *Szemforgat egy sort. Nos, igen, Lil tényleg nem százas, és, valljuk be, Yan sem mindig. Tulajdonképpen úgy elütnek egymástól, ahogy Gaea mondta, mint a tűz és a jég. Persze, valaki szerint az ellentétek kiegészítik egymást. Hogy ez így van-e, vagy sem, azt még senki sem tudhatja biztosan.* - Nem, nem, nem! Gaea, én bízom benne! Magamban nem bízok. Vagyis, hogy...szóval hogy bárki bármit megbocsáthat nekem még valaha. Szerintem ez képtelenség. Amit Yannal tettem, az szörnyű. Tuti, hogy a pokolra jutok. *S nyögve nekidől a falnak, Gaea mellett.* - Na nem mondod! Azt hiszem, erre már rájöttem. *Sóhajt egyet a jótanácsra, s úgy bámulja a plafont, mintha az segíteni tudna.* - Én sem értem. De mindennek én vagyok az oka. Azt is emgértem, ha Yan inkább átiratkozik a Roxfortba. *Nyög egyet, majd pár valószínűleg csendben töltött perc után váratlanul elneveti magát.* - Micsoda szerencsétlenek vagyunk mi! Egyikünknek sem akar összejönni a dolog azzal, akit szeretünk.

Vendég

*A barátnője kifakadásán kicsit elmosolyodik.* - Csitulj Lil! Ha azt írta, hogy visszajön, akkor visszajön. Egyébként is nem arról volt szó, hogy jön vele valaki más is? Nem hagyhatja magára nem? Aztán majd itt szépen megbeszélitek a dolgaitokat. Ha másként nem, hát összezáratlak benneteket valahova egy szobába, és ki nem engedlek benneteket vagy két napig, amíg jól meg nem beszéltétek. *Nagyot sóhajt.* - A kerék dolog meg csak annyit jelent, hogy egyikőtök sem százas, de együtt kitesztek egyet. Legalábbis ha kettőtök szerelmi dolgáról van szó jelen esetben pont a mostanira célzok, semmi többre. *Vállat rándít, és eldől az ágyon. A plafont kezdi el bámulni, miközben az arcát dörgölgeti. Tenyerei alól dünnyög tovább kifele.* - Egyébként nem igazán értelek Lil, de anno mondtam. Ha nem bízol benne, azt beszéld meg vele. És itt jön az újdonság, figyelj! *Emeli fel a mutató ujját a magasba* - De ne kiabáld le még egyszer a fejét légyszives. Az jóra nem vezet. *Felkönyököl, és a lányra néz.* - Egyébként meg olyanok vagytok, mint a forró víz meg a jég. Együtt kiegészítitek egymást. Nem értem minek ez az egész. *Aztán csak nézi a lányt, és nem szól többet, csak figyeli a szemeit. Reménykedik, hogy Yan most már hamarosan valóban vissza érkezik, különben a barátnője tuti begolyózik, mint ő. És egy dilis elég egy csapatban. Még ha az két személyes, akkor is.*

Vendég

*Gaea csak hümmög és hümmög, Lil pedig már kezd idegbajt kapni lassan. Nem tudja, min gondolkozik ennyit Gaea, de éppen kezd belőle már nagyon elege lenni, mikor az végre megszólal. Amiből - jó, lehet, hogy késő van, meg eléggé ki is van akadva - semmit nem ért.* - Mi? *Kérdez vissza nagy bölcsen, még az idegbaját is elfelejtette meghökkenésében. Autó? Na, ez is nagy segítség volt!* - Hogy érted? Legalább annyit árulj el, hogy jó, vagy rossz értelemben... *Könyörög tanácstalan képpel, tényleg nem tudja, most mi van. Közben elpakolja a leveleket, nem igazán szórakozik a hajtogatásukkal, gyűröttebbek már úgysem lesznek.*

Vendég

// OLVAD//

*Lil átnyújtja neki a rojtosra gyűrődött, és homályosra sírdogált leveleket, és elolvasgatja. Hümmög egy sort azon, hogy azt ugyan nem tudja, hogy a lány mit írt a fiúnak, de legalább kisilabizálhatja mindabból, amit a fiú írt. Néhány részen bólogat, néhánynál a fejét fogja. Főleg az elő levél végénél. De mit is tehetne? Nem sokat. Aztán leül az ágya szélére a fejét fogva, és hümmög tovább. Van, ahol felnyög. Aztán csak leteszi a második levelet is, és nézi a lányt, akinek nem szívesen hazudna. Mit is mondjon neki? Hazudni nem akar. Csak pislog rá azokkal a nagy zöldes szemeivel tehát, és próbál mondani valamit. Kinyitja a száját, majd becsukja. Levegőt vesz, és megint kinyitja, … aztán megint becsukja. Pont úgy szinte, mint nemrég a szőke lány neki lent az Jeniliában. Mondana ő sok mindent, de megbántani nem akarja. A lány felé nyújtja a leveleket, és amikor amaz elteszi, akkor azzal a kezével enyhe fintor kíséretében megvakarja a fejét.* - Hát hallod ti is kitesztek egy kocsit! *Ezzel célozva arra, hogy egyenként két kerék az még csak bicikli. Három kerék egy tandem, de azzal is sokat lehet esni, ha nem ugyan arra fordulnának. Na de ahhoz, hogy ne essenek pofára bizony kettejük négy kerekével is sok a meló! Az okés, hogy már elmegy egy autónak, de kinél van a kormány? Azt azért tisztázni nem ártana!*

Vendég

*Lil már beszerezte a dolgokat, még az elutazása előtti napon. Úgymint tankönyvek, pennák, pergamenek, meg a bájitalok fontosabb hozzávalói. Nem csinált belőle nagy ügyet, ha kell valami, év közben is le tud menni, végül is. Pár másodpercig nem válaszol, Gaea szavai járnak a fejében. "Van rá esély..." "Megbeszéltétek?" Jajj anyám! Megbeszélték, de Lil egyáltalán nem biztos benne, hogy a fiú komolyan gondolta a dolgokat. A nadrágja zsebébe túrva átnyújtja Gaeának azt a két darab levelet, amit Yantól kapott.(http://www.nezabar.net/harmadik-emelet-f28/furge-gyik-halo-t1112-75.htm) A két levél mondhatni, rongyosra van olvasva, és akkor még nem is túloztam. Némely szó kicsit homályosan olvasható rajta, valószínűleg a lány könnyeitől, aki akárhányszor elolvasta őket, mindig sírva fakadt. Márpedig elég sokszor olvasta őket, mi másért hordaná elvégre őket a zsebében? Nyakában már egy jó ideje nem látni a fekete követ, se a csuklóján, de az is a zsebében lapul, csak egyszerűen most jobban örül neki, ha nincs szem előtt. Elvégre, csak fájdalmat okoz neki Yanra gondolni - mi lenne folyamatosan rá kéne gondolnia? Van elég baja nélküle is. És mennyi lesz még, ha nem jön vissza!*

//Fagyi.//

Vendég

*Ahogy Lil lemondóan lehuppan az ágyára a cuccok mellé, sejti hogy annak mi baja. Volt is belőle egy eléggé heves vitájuk a lánnyal. A kérdés meg joggal pontosít.* - Ha megbeszéltétek ahogy mondtam, akkor van rá esély. Megbeszéltétek? Igen? Mit írt? *Mert ugye sejthető, hogy levélben, mert hogyan másképpen. Ha elutazik a lány, eddig mindig szólt neki. Miért is tenne másként? … kifele pakolja a cuccokat, és közben figyeli, hogyan párosítsa össze a többi ruhaneműjével. Elgondolkodik, hogy lassan jön a hideg, cérnaharisnya is kellene. Ékszerek balra, ruhák jobbra, kardigánok föl. Jaj anyám sirass! Észre veszi, hogy a tavaly használt karigánok közül kettő eléggé siralmas állapotban van. Azok helyett is kellenek újak majd. Füzetek-pennák a cipőktől jobbra.* - Figyelek, mesélj! *A tankönyvek egy részét postán kapja meg. Itt éppen kifogytak. De a többi lassan mind beszerezve. … Annyi minden van a lány fejében, hogy már lassan zúg tőle a nyakán az a hólyag. Két hét! Már csak két hét, és kezdődik az oktatás!*

Vendég

*Ide-oda pillantgatva lépdel felfelé a lépcsőkön, de nem látja meg azt, akit keres. Valószínűleg még nincs az iskolában. De még megjöhet! Talán még ma. Vagy ha nem ma, holnap. Lil egyre idegesebb lesz. Mi van, ha mégsem jön vissza? Mi van, ha valami történt vele? Vagy ha a szülei nem engedik vissza? Még a gondolatába is beleborzong. Ha a hét végéig nem ér vissza, utána fog menni, bár még így, szó szerint nem fogalmazta meg ezt magában. Még ráér. Bezzeg Eva oda-vissza rohangál a lépcsőkön, némelyik festményt megugatja, majd elsőként száguld be Gaea szobájába, vidám csaholással üdvözölve Bátort, akivel rögtön játékba kezd. Lil pedig lerakva a csomagokat lehuppan Gaea ágyára, és nézi, ahogy barátnője pakolászik.* - Szerinted...szerinted visszajön, Gaea? *Kérdez rá halkan. Tulajdonképpen azt sem bánná, ha a lány nem halja meg a kérdését. Buta kérdés volt. Hiszen honnan tudhatná?*

Vendég

*Amikor Lil azonnal felpattan szinte az asztaltól, csak ijedten néz kicsit, aztán elmosolyodik. ~Lehet, hogy nem kellett volna Yant megemlítenem? Annyira reménykedik szegénykém.~ A kihívott pincérnek kifizeti mindkettőjük italát, és felszedegeti a lent maradt többi cuccot. Nem kevés még így sem. Hogy a francba tudott ennyi cuccot összevásárolgatni? Ahogy nekiindulnak a teleportnak, és átlépnek rajta, elszomorodik. Eszébe jut, hogy mit mondott neki Lil. Hogy nem tud olyat tenni, hogy ne legyen többé a barátja. Pedig tud. De nem nagyon szeretné ha ugyan azt megtenné csak másképpen a lánnyal is, amit a fiúval tett. Otthagyta, amikor annak a legnagyobb szüksége lenne rá, hogy mellette legyen. Nem maradt mellette, és nem tartott ki mellette. Ott hagyta, elhagyta. Nem kívánja, hogy valaha valamikor vele tegyék ezt. Soha, senkinek nem kívánja. Nagyon mocskosnak kezdi érezni magát miatta. Annyira, amit egy fürdő nem mos le könnyedén. De az ő érveit ki hallgatja meg? Senki. Nem is kell. Nem fog magyarázkodni többet. Nem bírta tovább és kész! Nincs mit szépíteni rajta. Elindulnak felfele a lépcsőkön, és közben nézi az arcokat. Van közöttük egy pár kimondottan mosolygós. Ilyennek kellene neki is lenni. A barátai között, a párja mellett, elengedve mindent, ami nem tetszik neki, … de ő már sosem lesz ilyen. Neki, saját útja van. Most éppen felfele a lépcsőn, és Lil oldalán. Aztán a szobáig el a harmadikon. Be a szobába, köszönti őket Bátor, aki vidáman elkezdi heccelni Evát. Legalább ők boldogok. De miért nem tud ő is ilyen lenni? Megrázza a fejét. Neki, nem megy. Lilre néz, és a lerakott cuccokkal az ágyára mutat.* - Oda tedd kérlek! *Aztán a kipakoláshoz lát.*

Vendég

Senki sem tudja

*Reggel van. És hétvége. A bőröndöket már tegnap össze pakolta a lány. A hajnali nap vörös fénye bevilágít az ablakon, és égő tűzvörösre festi a falat szemben az ajtónál. Mintha lángolna, mint a lány szíve, lelke. Fekszik az ágyban, és nézi a fényeket. Azok együtt égnek, lüktetnek a testében keringő vérrel, és a benne élő kínnal hajlong a fák ágaival, amin átszűrődik az éledő nappal. Még mindenki alszik a szobában. Halkan kisurran a fürdőbe, és tusolás után felöltözik. Most nem nagyon kell válogatnia. A manókkal szinte minden ruháját feketére festtette. Így ami a kezébe kerül, az most jó. Csak az utazáshoz kell. A temetésre úgy is ki kell öltöznie majd. Sepp jár az eszében folyamatosan. És az ő rettenetes felelősség. Ki tudja meddig tart, amíg mindent elrendez. Amíg ott merheti hagyni a családját, és benne minden dolgot, az otthonát. Azt, ami Gaeának is az otthonává lett idővel. Mit fog kezdeni? Ott fogja tudni majd hagyni? Vagy ott marad? És később mi lesz? Felöltözik. Egy fekete, egyenes szabású, tölcsér aljú szoknyát vesz fel. Hozzá egy hosszú ujjú, elől enyhén kivágott felsőt. Mindkettő szatén. Szép, elegáns, és kényelmes. Most kimondottan ez kell neki. Még mindenki alszik, bár egy már ébredezik, amikor bőröndjeit kilebegtetve csendben elhagyja a szobát, a kis famulus pedig ott oson mögötte. Halkan csukja be az ajtót, és lefele halad a lépcsőn, midőn valakivel keresztezik az útjai. Nem az ő szakáról való fiú. Allidonos. Talán ismeri is a barátját. Talán beszélgetnek is néha. Nem! Most csak Seppre akar gondolni. Lesurran a bőröndjét lebegtetve maga előtt, és a megbeszélt helyre indul, ahonnan együtt mennek tovább a temetésre.*

Vendég

*Segít a lánynak, amíg erre szükség van, majd végignézi, ahogyan gyorsan elvégzi az utolsó teendőket, hogy látszatra jól legyen. Követi is, majd útközben még beugranak az ő hálójába is, a holmijaiért, aztán megérkeznek a Fehér toronyba, ahol, ez után a nap után mindketten örömmel hajtják párnára a fejüket. Yan viszont sokáig nem tud még aludni. Végre, ő is tehetett valamit Gaeáért. A tudat boldogsággal tölti el, és így végül álomba szenderül.*

//Én is köszi, remek volt ^^ És tudod: fifti-fifti Very Happy

//

Vendég

*Amikor Yan segít a lánynak felállni a padlóról, no az nem csak jelképesen igaz. És iszonyat hálásan kapaszkodik a fiú karjába még az első pár lépésnél is. Aztán megtalálja a lépést, fix lesz alatta a talaj és két nagy lélegzetvétellel magára talál annyira, hogy felkapja a holdfény lencsés szemüveget, és kihúzva magát így majdnem úgy fest, mint akinek semmi baja. ... Aztán eszébe jut valami, és visszaaraszol-hátrál a csaphoz. Leveszi a szemüveget, és bő hideg vízzel átmossa az arcát. Ez egyből tisztít valamennyit az agyán is, és hűti a tenyérnyomot, meg a szétbőgött szemeket. Megtörli a véresre mázolt törölköző másik felében. Majd a törölközőt belegyűri a tértágított tatyóba, a többi cucca közé. Aztán körbenéz, és a végén Yanra. Most már eléggé magára találtnak látszik. Bár Yan tudhatja a legjobban, hogy az mennyire csak a látszat.* - Na? ... mehetünk? * Kérdezi halvány, de zavart félmosollyal, majd a fiú előtt megindul az ajtó felé, hogy a fehér toronyban töltsék az éjszakát a többi diákkal. És hogy a vérfolt se látszódjon a ruhán, a sállal takarja el Gaea. Így kettőben, két színnel, négy szára van az egy sálnak. ... Pont mint ahány barátja itt maradt. Ahányan megmaradtak, és akik a családja a mostani helyzetben.*

/ Köszi szépen Yan! ^^ Jövök egyel de nagyon! ^^ /

Vendég

-Igen, ideje *válaszol, majd végigsimít a lány haján.*
-Mindet összepakoltál már? *kérdi, majd, ha Gaea már jobban van, segít neki felállni, és a kérésre komolyan bólint.*
-Ez természetes. Ha nem mondod, sem beszéltem volna róla senkinek. Ha én... Ha egyszer ennyire a padlón lennék, én sem örülnék, ha mindenki megtudná *mondja, majd aggódva végigméri a lányt.*
-Azért jobban vagy már egy kicsit? *kérdi, de amíg Gaea nem lép el tőle, addig mellette van, és az egyik kezét a karján tartja, hogy ha esetleg összeesne, vagy akármi - na jó, ez tényleg túlzás, de a fiú nagyon aggódik - akkor el tudja kapni. Hogy rögtön ott legyen, ha baj van. Komoly, féltő tekintete újra és újra végigjárja a lányt, hogy biztos nincs-e más sérülése. Sosem érezte még ezt a fajta félelmet, teljesen új neki az érzés.*

Vendég

*Figyeli a fiút, ahogy a kezébe nyomott dolgokkal kicsit ügyetlenül boldogulva ugyan, de nagyon óvatosan kitisztítja a sebet, majd sebtapasszal leragasztja a lány nyaksebét. Aztán átveszi a sálakat, egyenként megtekeri, majd összetekeri a kettőt, és amolyan stewardes módon megköti a seb fölött, hogy ne látszódjon. a tapasz. A keze lassan már alig remeg, bár a fején rettenetesen látszik hogy bőgött. Kinéz a nyitott ajtón keresztül a szobai ablakra és csak ennyit mond.* - Lassan át kell mennünk a toronyba. *Majd rádönti a fiú vállára a fejét, ha az nincs tőle túl messze. Úgy kóvájog a feje, mintha legalább egy fahusánggal vágták volna fejen, és nem a torkát akarják átvágni.* - Szerinted tényleg ... tényleg nem. ... *A fene vigye hogy nem meri kinyögni! Ennyire nem rezelhetett be! Pedig mi tagadás, szépen megijedt a srác reakciójától. De most már legalább azt is tudja, hogy ha öngyilkos akar lenni, kit kell levadásznia. Baró! Pedig a pofon valahol valóban megérdemelt volt. Fenyegetőzzön az Úrnő másutt. Jana meg minek adja az első sorban akkor az észt? Elfogadta az Úrnő ajánlatát? Akkor tessék. Ez is a fizetség része volt. Ez az ő saját bejáratú véleménye az Úrnőről, és a dolgairól. És tudja jól, hogy az Úrnő őt aztán baromira nem kímélné, hiszen csak egy mugli, aki ráadásul varázsolni tanul pimasz módon.* - Köszönöm Yan. *A hátát simogató tenyér jótékonyan hat az idegeire. Lélegzése, keze-lába remegése megnyugszik, talán már fel is merne állni. Ugyanis van még valami, amit nem pakolt el. Az O yától átvett ékszer még kint maradt. És poén, mert azt még a bálra rendeltette, de valahogy nagyon elcsúszott a szállíttatás. De ha valóban azt tudja amit kért, akkor annak nála van a helye.* - Köszönök tényleg mindent. És kérnék is valamit. Ne mond el senkinek kérlek! *Komolyan néz a fiú szemébe. Sírhatnékja van, de már nem sír. Kezd valóban megnyugodni.*

Vendég

*Christopher Strife. A fiú egész biztos benne, hogy még el fognak beszélgetni. Nem ítéli el a lányt, hisz...*
-Nem te voltál az egyetlen, aki megtámadta. Ennyi erővel a többiekkel is ugyanúgy elbánhatna, hiszen sokan voltak, akik minimum megpróbálták, egyébként pedig ebben a lány a hibás. Ő állt át, és ha Strife annyira védeni akarja, álljon mellé *vonja meg a vállát. Látszik persze, hogy nem örülne, hogy még eggyel többen vannak a másik oldalon, de arra sincs szükségük, hogy valaki, aki a kegyencekhez húz, belülről tegyen tönkre mindent. Mivel látja, hogy a lány remeg, egy picit megsimogatja a hátát, hátha segít ezzel valamennyit. Némán hallgatja a továbbiakat, aztán megcsóválja a fejét, tekintetében pedig még mindig örvénylik a düh. Mikor Gaea ráparancsol a famulusára, őt követi a tekintetével, majd, mikor a lány a kezébe nyomja a ragtapaszt, kicsit meglepődik. Na jó. Nagyon. Aztán eszébe jut, amit a lány a teraszon mondott, így óvatosan elkezdi kitisztítani a sebet.*
-Bocsáss meg, ez csíp *pillant a lányra aggódva, miközben hálát ad az égnek, hogy néha muszáj volt mugli módszerekkel rendbe tennie a sebeit, meg persze azért is, hogy elég finomak a kezei, gyengédek a mozdulatai, mert így remélhetőleg nem okoz fájdalmat a lánynak. Mikor végez a fertőtlenítéssel, óvatosan beragasztja a sebet, majd a lány szemébe néz. Óvatosan letörli a könnyeit, és halkan beszélni kezd.*
-Nézd, Gaea. Bármit is mondott Strife, te ezt nem érdemelted meg *mondja lassan, szótagolva.* Nem tudom, mennyire ismerted, mennyire számított neked, vagy barátok voltatok-e, de tudd, hogy bármire van szükséged, azonnal szólhatsz. Segítek, mert EZ az amit megérdemelsz. Nem pedig a pofon, vagy egy őrült szerelmes gyilkossági kísérlete.

Vendég

*A lány Yannak piszok hálás amiért ott van. Nem is ellenkezik, amikor a fiú mellé térdelve körbetisztogatja a sebet, és lecsekkorlja a lány sérüléseit. Kisírt szemeivel csak nézi a fiút és hagyja, hogy Yan hozzá érjen. Most nem bánja. Talán már senkitől sem bánná. Seppet szeretné. Igazából Sepp hiányzik neki de nagyon. De nem tudja hol lehet a fiú. Biztos dolga van, nyugtatgatja a lelke, de akkor sem tudja elhinni, hogy nem kereste a csata óta. Ott volt vele a fehér toronyban, ahova vissza kell majd mennie este tízre a biztonság kedvéért, de nem tudja, hogy utána hogyan tovább. Csak annyi cuccot visz át, ami rendkívül fontos, aztán kész. ... a gondolatai kalandoznak, talán nem hajlandó foglalkozni a sebével és a történtekkel? Érthető lenne.* - Christopher Strife. *Szipog még, de nagyon igyekszik, hogy rendesen vegye a levegőt.* - Nem tudom ... emlékszel e a ... a tőrre, amit ... amit Jana a lábába ... a lábába kapott. *Itt lesüti a szemét úgy, mint aki baromira szégyelli. Talán azóta szégyelli is. Vagy csak megfélemlítették? Nem. Ez annál több. Amit Chris neki mondott, azok nem csak egyszerűen a levegőbe fújt szavak. Hogy hálásabb is lehetne, hogy ott van neki Sepp.* - Szóval az a penge tőlem ... tőlem ment. *Aztán úgy dönt, hogy még ha Yan el is ítéli, látnia kell azt a fiú szemében. Keze lába még mindig remeg. Felállni még mindig nem tudna.* - Ezt azért kaptam, mert ... mert ... *Nem tudja kimondani. Még egyszer nem. De mást igen.* -Chris még mindig szereti a Janát, és ezt azért a sebért... kaptam. És azt mondta, hogy aki bántani meri Janát vagy ... Jacket az így jár vagy még rosszabbul. Hogy ... hogy megöli. *felszisszen ahogy a vizes törölköző a sebébe csúszik, és belemar a vizes kosz a sebbe.* - Bátor. Ragtapasz! *Szól a famulusnak most már csak ritkábban hüppögve, de szája folyton lefele konyulna. Könnyei ki-ki csordulnak még mindig. Bátor pedig a tornatáskában eltűnve egy pillanat alatt előkotor jódot és sebtapaszt. Majd a lány újabb kérésére egy fekete sálat is hoz meg egy vérvöröset. Amiket a lány még nem tesz fel. Hanem helyette a ragtapaszokat adja remegő kézzel Yan kezébe.* - Kérlek csináld te! *Szeme esdeklő, és könnyekkel, meg érzelmekkel teli. Már nem az a fakó valami.*

Vendég

*Mikor kinyílik az ajtó, egy pillanatra ledermed, majd odasiet a lányhoz, és letérdel mellé. Bátornak nem kellett sokat húznia.*
-Mi történt veled? Ki...? *pillant a lány arcán lévő tenyérnyomra, majd szemeiben tomboló düh éled.*
-Nem tudom ki volt ez, de ha megtudom, esküszöm megölöm *morogja maga elé, majd óvatosan megemeli a lány állát, hogy jobban meg tudja nézni a sebet, de az túl véres. Azon tűnődik, mit tudna tenni, majd észreveszi a törölközőt. Gyorsan beáztatja, majd óvatosan elkezdi lemosni a vért, közben felpillantva a lány arcára.*
-Nagyon fáj? *kérdi aggódva. Persze látja, hogy szinte csak egy karcolás. Szemében még mindig ott csillog az indulat, de természetesen nem a lányra dühös, hanem arra aki képes volt ezt tenni vele.*
-El akarod mondani? *kérdi halkan, tekintetét a lány szemébe mélyesztve, hacsak az nem fordul el.*

Vendég

*Mikor a lány meghallja, hogy Yan kopogtat a fürdő ajtaján, igaz hogy nem tudja teljesen elnyomni a zokogást, de az átmegy halk, csuklás szerű sírásba. Naná! Ki találjon rá, ha nem egy fiú! *Kinyitja egy pálcamozdulattal az ajtót, hogy Yan láthassa, hogy a véres nyakával sem tud mit kezdeni. Az azóta hogy megvágták és elkezdett folydogálni a vére, a helyváltoztatásoknak köszönhetően már három csíknak látszik, és elégé maszatosan. A kivágott, de nem mélyen dekoltált ruhán látszik, hogy felivott vagy fél deci vért. Szárad a széle, de mivel a ruha színe és anyaga olyan, nem nagyon látni hogy valójában mennyi, csak eléggé szottyos a fekete ruha és vérmaszatos a lány mellkasa. A kezein is itt-ott véres, és a kézlenyomat még mindig ott a lány arcán is. Egy hatalmas valóságosan férfi méretű kéznyom. még mindig piroslik, ámbár azóta veszített némit a lelkes színezetéből. ... Gaea meglátja a fiút, és valahol hálás neki, valahol baromira szégyelli magát. De ez van. Ilyen állapotban sem láthatták még az itteniek. most itt volt rá az idő.* - Gye... Gyere ... be... ~vagy maradj kint~ Gondolja még, de annyira hüppög, hogy nem mond inkább semmi többet. Bátor odarohan a fiúhoz, és igyekszik annak kezét megfogva berángatni a fürdőbe. A lány még felállni sem képes. Nem tartja meg a gyenge lába. ... Pedig becsületére legyen szólva, valóban próbálkozik.*