Sivatagi róka háló

Tárgy: Re: Sivatagi róka háló Vas. Aug. 16, 2009 2:50 pm

*Lassan könnyes szemekkel vánszorgott vissza a szobájába, miután szakított Deyannal. Kis lepkéi mutatták az utat, mert jól lehet tényleg nem jutott volna vissza. Benyit a szobájába, de szerencsére a többiek nincsenek itt. Odacammog az ágyához, de még előtte leül a földre. Hátát az ágynak támasztja, térdeit felhúzza és átöleli. Végre kiadhatja magából a feszültséget, hisz más előtt most úgysem sírna. Valójában nem is igazán érti, mért borult ki ennyire, hisz ez az, amit akart. Kezeivel macskamód törölgeti könnyeit, melyek néhol már álláig jutottak. Csendben sír, hang nélkül, csupán a könnyei folynak és szippog kicsikét. Vizes szemeivel határozottan bámul egy pontot a falon, nem messze tőle. Egy lepkés rajz függ ott, egy kedves emlék, mit még Spirit csinált a lánynak. Azonban ekkor megfordul fejében, hogy Deyan talán már valami rosszat csinált. Múltkor is csak Ann fogta vissza, pedig akkor még nem is szakítottak. Akkor mit fog csinálni most?? Elkeseredetten hajta fejét lábaira, annyira magányos most. Ha csak itt lenne Steven.. nem akkor biztos nem sírna. Bárcsak itt lenne, akkor biztosan nem lenne ennyire nehéz. Annyira hiányzik neki a fiú és gyorsan, eltökélten letörli könnyeit. Nem fog ő sírni tovább, hisz Steven se akarná. Felkászálódik a földről és rendbe teszi magát. Végigsímit mély lila ruháján, majd végigfuttatja hosszú haján apró ujjait. Kis lepkéi fontoskodva foglalják el ott helyüket. Aravis odasétál a kis tükörhöz, mely éjjeli szekrényén áll és beletekint. Kissé még vörösek a szemei a sírástól, de szerencsére nem feltűnő, úgyis van, mikor ilyen színű a szeme. Rámosolyog a lányra a tükörben, aki ugyanígy tesz, bár ez egyáltalán nem azaz önfeledt mosoly, inkább még erőltetett. Rácsüccsen az ágyra és örül, hogy végre túltette rajt magát és inkább már csak Stevenről álmodozik. Az illata, a gyengéd, de mégis vad csókjai, azok a forró éjszakák... sóhajt egyet és szemeit jól esően behunyja az ágyon fekve. Arra gondol, hogy most már nem történhet semmi rossz, minden jó lesz. Ezután már minden csak jó lehet.. muszáj, hogy jó legyen..*

Tárgy: Re: Sivatagi róka háló Szomb. Aug. 08, 2009 8:08 pm

*A lány már megkapta ezelőtt a kis oroszlános nyakéket, amit kiemelkedő aurori munkájáért kapott. A hasznos ki holmi, ami felforrósodik az alattomos, rossz szándékú emberek közelében, azóta mindig ott függ a lány nyakában. Éppen ezt birizgálja, mikor lepkéivel együtt belép a szobába. Rögtön kiszúr egy levelet és átvágva a szobán a kezébe kapja.*
~Deyan írása, a fenébe..~ ül le idegesen az ágyra.
*Remélte ennek az időnek nem mostanában kell eljönni, de végülis tényleg jobb előbb, mint később. Félve nyitja ki a levelet és olvassa a fiú írását.*
- Uhh - ad ki magából fájdalmas hangot már a megszólításnál ~ ez nehezebb lesz, mint gondoltam ~
*Szeme tovább suhan a következő sorra, de hamar megáll az első mondatnál. Egyik kezét a szája elé kapja.*
~ A fenébe... ez nem is nehéz lesz, hanem kegyetlen ~
*Továbbolvas, "Remélem, még mindig ugyanúgy szeretsz...", "az én érzéseim...változatlanok irántad".*
-Neeem! - üvölt egy hatalmasat és szemeibe könny gyűlik - nem - suttogja.
*A levelet végigfutja és a vége még mindig fájdalamas.*
~ Őszinte szerelemmel ~ csöppen le két könnycsepp és Aravis fejét az éjjeli szekrényre fordítja, azon ott árválkodik az eljegyzési gyűrű, szerencse, hogy a lány homályosan lát a sós könnyektől, hisz azon Deyan nevét világítja meg a beszökő napfény.
- A fenébe!! - lelki szemei előtt két fiú arca lebeg és a választás fájdalmas, de egyértelmű, hogy melyiket fogja választani.
*A könnyek egymás után peregnek le arcáról, eláztatva az elében lévő levelet, mikor előidézi anyja szavait: ~ "Nincs semmi baj, kicsi lány, nincs semmi baj.." ~ akkor a sírás átcsap zokogásba, arcát két keze mögé rejti, az eddig mindig sikeresen megnyugtató szöveg kudarcot vall .*
~ Nem, anyu, ide nem te kellessz..~ veszi tudomásul mérgesen, hogy apja által örökölt tulajdonságit kell előtérbe helyeznie, szipogva törli le a könnyeket arcáról. A sírást képes pillanatokon belül megszüntetni és felegyenesedik.*
~ "Hidegvér és kőszív ", igen, most talán .. apám büszke lenne rám~ fintorodik el és szemei kiszorítják a bennük lévő lila tűndöklést és a vörös jut túlsúlyba. Lepkéi felrebbenek, mik eddig a lány vállán árválkodtak vigasztalóan. A vérvörös kis lepke elsuhan a lány vörös szemei előtt... aztán a lány pennát és pergament vesz a kezébe és nekilát a levél megírásának.*
~Talán még valami jó is van abban, hogy az apám az apám.~

Vendég

*Egy kuvik repül be a sivatagi róka háló nyitott ablakán. Kicsit megáll pihenni, majd kiszabadítja a lábát a madzagból, amit Deyan, a gazdája rákötött, és tovarepül, vissza a madárházba. A levélben a következő pár sor áll:*
"Drága szerelmem, Aravis!
Rettenetesen hiányzol. Már több hónapja nem láttuk egymást, remélem, nincs semmi különös baj veled. Remélem, még mindig ugyanúgy szeretsz, mint régen. Tudnod kell, hogy az én érzéseim még mindig, ennyi idő után is változatlanok irántad.
Egy fontos dologról kell még neked beszámolnom. Nem tudom, mennyit tudsz az iskolában zajló eseményekről, de júliusban volt a nagy mágus kongresszus, amin én is részt vettem, és ahol a kegyenceket kutattuk fel. Azért mentem el, mert úgy volt, hogy Elros és Ann nem sokára párbajoznak, és meg akartam védeni Ann-t. Ehhez azonban meg kellett tanulnom harcolni, és szerintem az volt a lehető legjobb lehetőség erre a célra. Valóban hasznos is lett volna, csak az volt a baj, hogy az egyik kegyenc átka elég hamar eltalált, és lezuhantam miatta két emeletet, és kómába kerültem. Hétfőn ébredtem fel, ott volt Ann meg Ele is, aki bocsánatot kért tőlem a történtekért, és megígérte, hogy meg fog változni.
Egyelőre ennyit tudok neked mesélni levélben. Szeretném, ha találkoznánk, és akkor megbeszélhetnénk a többit is, amit itt nem írhattam le.
Őszinte szerelemmel:
Deyan Dragomir."

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Ez egy üres háló.