Ezüst petymeg háló

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Szomb. Jún. 29, 2013 1:53 pm

*Jól érzi, kezdek megint elveszni az érzéseim között, zúg a fejem, szúr a szemem, de nem hibáztathatom ezért, nekem is szükségem van rá ebben a fájdalomban, de neki is rám, az ő élete is felbolydult teljesen. Nem vagyok olyan önző, hogy ezt ne vegyem észre és csak a saját fájdalmammal törődjek. És nem is teszem, hanem inkább mindkettőnk szenvedése összpontosul bennem és egyre jobban lehangolttá válok. A meztelen mellkasához bújok, nagyon furcsa érzés érezni a testének a melegét, furcsa, de nagyon jól eső. Az arcomat a bőréhez nyomom, hallgatom néhány pillanatig a szívverését, míg el nem enged és fel nem veszi a pólóját. Furcsa szorítást érzek a gyomromban és majdnem megszólalok, hogy ne vegye fel, nem tudom honnan jön ez az érzés, de végül el is nyomom.* - Nem vagyok éhes... Nem vagyok szomjas... Én... *Mondanám tovább, de érzem, hogy azért akar kirángatni, mert tényleg törődik velem, habár azzal a résszel vajmi keveset törődök, hogy mások is aggódnak értem. A szobatársaim próbálkoztak, itt voltak, a rokonaim szintén, de azért egyéb barátaim nem tolongtak és nem is igazán vannak. Valahogy ezek a gondolatok átfutnak az agyamon és Ronnie jut eszembe, a kis vörös kobold, akivel Denzel olyan elszántan össze akart hozni. Nem minthogyha számítana, ő már elment és nem is részese az életemnek, pedig egy ideig úgy tűnt, hogy barátok vagyunk.* - Rendben. De nagyon... fáradt vagyok. Csak néhány órát maradjunk. *Válaszolom, kimászva az ágyamból, a szekrény felé lépve.* - Öt perc alatt megleszek, jó? *Kérdezem csendesen és felkapok néhány ruhát, de még nem valami magabiztosan, messze nem olyan könnyedséggel, ahogy jókedvemben mozogni szoktam. Magamhoz képest mondhatni... cammogok. De vele tartok, tudom, hogy jót akar.*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Pént. Jún. 28, 2013 12:30 pm

*Annyira nehéz, nem akartam még jobban kiborítani, azért jöttem, hogy vigasztaljam, hogy segítsek és most érzem, hogy miattam megint ki van. Elhúzódik kicsit, majd megint közelebb és én ölelve kapaszkodom belé. A kérdései teljesen jogosak, nem tudom hogy mi lenne a jó válasz rájuk. Csendben bólintok, időt adok magamnak, hogy megrágjam a választ.* -Igen, hiszen ők neveltek fel, de... olyan sokáig hazudtak, és annyira... utálom is őket ezért. *Alig hallhatóan suttogom az "utálom" szócskát, mert nehéz ki mondani, de most mégis úgy érzem, hogy valahol a szeretet és az utálat között egyensúlyozom és még nem tudom, hogy melyik oldalra fogok lezuhanni végül.* -Muszáj beszélnem velük, kész tények elé állítani, tudni akarom, hogy mi történt az igazi szüleimmel, hogy miért... miért tették ezt velem. *Emelem meg kicsit a vállam egyértelműen a szárnyaimra utalva ezzel a mozdulattal. Ez a legrosszabb, mintha levágnák valakinek a kezét, egyszerűen megcsonkítottak és elvették egy részemet, hogy tehették? Az utolsó kérdésével annyira egyetértek, megölelem és magamhoz szorítom, meztelen mellkasomhoz, hiszen az ingem még a földön hever.* -Tudod a színházban is vannak drámák. *Bököm ki végül, finoman simogatom a haját, aztán kicsit kihúzom magam és felegyenesedem. Lecsúszom az ágyról, hogy visszabújjak a felsőmre, majd a kezemet nyújtom felé.* -Ki kell mozdulnod innen Val. Sokan aggódnak érted! Menjünk le a színház terembe, vagy csak egyél valamit, kérlek. *Vele leszek, amíg csak kéri, ha kell egész nap, ha kell ülök vele, amíg eszik, akkor is, ha én épp nem vagyok éhes, vagy az én gyomrom is kavarog a rossz hírek miatt. És megvárom, amíg elalszik, hogy igenis aludjon, és holnap újra kezdem, amíg rendbe nem jön, amíg képes nem lesz tovább lépni.*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Csüt. Jún. 27, 2013 6:15 pm

*Figyelem őt, ahogy olvas, egyre jobban kavarognak az érzései, sajnálom őt, hihetetlenül, közben ébredezik az alig hogy elszunnyadó gyászom, a saját érzéseim, egyszóval egyre jobban süllyedek vissza arra a szintre, ahogy rám talált. Lassan összébb húzom magam, elfordítom a tekintetem, mintha elnémultam volna, a gondolataim betörnek a fejembe, de a könnyeim nem erednek el, most nem. Végighallgatom őt csendben, aztán látom az idegességet, a haragot, ahogy megfeszül a teste. Mikor meghallom a kérdését némán húzódok újra hozzá és szorosan megölelem, elcsukló hangon megszólalva halkan.* - Ennek ellenére is szereted őket, ugye? Hazudtak neked, igen, de ezután a papír után nem tehetik... Akarsz velük beszélni, tudni akarod, hogy még is mi történt pontosan vagy... vagy inkább elfelejtenéd, hogy hazudtak neked és inkább nem is beszélsz velük erről? *Nem tudom megmondani, hogy mit csináljon, csak remegő, vékony hangon tudom elmondani, hogy szerintem ez a két lehetőség van. Erősen szorítom, olyan erősen, amennyi erő karcsú testalkatomból egyáltalán kinézhető, egyszerre keresek menedéket benne és egyszerre akarom őt is vigasztalni de... Talán nem megy. Talán engem nem erre teremtettek.* - Sajnálom, Denzel. *Suttogom halkan, szinte nyögve, aztán hozzáfűzöm.* - Hát nem egyszerűbb, amikor az ember csak a színház világában él? *Toldom meg, szinte önkéntelenül, elmerengő hangon, nem engedem el, bújok hozzá, szorítom, az ajkamba harapok, leszorítom a pilláimat és úgy próbálom megakadályozni, hogy az újból égő szememet könnyek lepjék el. A testem így is elárul, ha nincsenek is könnyek a szorításomon érezni, hogy gyengül és a testem néha-néha megrázkódik és megremeg, mintha némán, könnyek nélkül sírnék. Nem tudom, hogy mi legyen. Annyira felborult az életünk, elviselhetetlenül!*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Szer. Jún. 26, 2013 7:15 am

*Elveszem tőle a levelet, és meredten bámulva olvasom végig kétszer, hogy biztosan nem néztem-e félre valamit, de úgy fest, hogy nem. És a szüleim pár nappal ezelőtt is gond nélkül a szemembe hazudtak, azt mondták, hogy nincs semmiféle titok, hogy az egész butaság és nyugodjak meg. A szemembe mondták! Zavaros érzések kavarognak a fejemben, kétségbeesés, értetlenség, düh, csalódottság... pánik. Látom, ahogy Valeriel tördeli a kezét, azért jöttem, hogy megnyugtassam és erőt adjak neki, erre pont én vagyok az, aki még jobban kiborítja. Keserűen húzom el a számat, aztán hirtelen dobom le az ingemet a földre, és fordítok neki hátat, hogy nézze meg a hegeket. Én sosem tettem, minek? A hátamon vannak, az ember nem nézegeti a tükörben, hogy milyen sebek vannak a hátán, főleg ha azt mondták neki, hogy egy eséstől származnak és kész. Ha kellemetlen érzés volt, ha húzódott a bőr, úgysem értem el, mindig anyám kente be... anyám, aki nem is az igazi anyám. De ő nevelt fel, ő ringatott, amikor elestem, ő sírt, ha nekem fájt valami. Iszonyatosan pocsékul érzem magam, mérgesnek kéne lennem rájuk, de mégis a szüleim, húsz éve élek velük lassan, és szeretem őket. Szorító gombóc gyűlik a torkomban, de nyelek egy nagyot, hogy visszatartsam az érzéseket. Alig veszem észre, amikor Val a hátamhoz ér. A szavai újra tőrként fúródnak a szívembe. Összeszorítom a fogam, majd felé fordulok.* -Igen, azt hiszem... a mi környékünkön csupa ember él, azt hiszem nem akarták, hogy bajba kerüljek e miatt. De mégis, hogy tehették? Hazudtak éveken át és... és megfosztottak egy részemtől! *Mindig éreztem, mindig éreztem, hogy valami hiányzik. Azért ment jól a színjátszás, mert a szerepekkel pótoltam azt a tátongó ürességet, ami a lelkem mélyén megbújt. Sosem értettem, de mostmár világos az egész. Dühösen szorítom ökölbe a kezeimet, és lefelé hajtott fejjel meredten nézem az ágyneműt kettőnk között.* -Ez egyszerűen... kegyetlenség! *Ég a szemem, de nem engedem, hogy könnyek törjenek fel, nem akarom, hogy az idegesség, a harag így törjön felszínre.* -De most egyáltalán mit csináljak? Mit? *Mondom ki a fejemben visszhangzó kérdéseket, bár butaság, miért várom tőle, hogy tudja?*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Kedd Jún. 25, 2013 8:24 pm

*Hát igen, eléggé rossz érzés ezt látni, mintha a fiúnak haszna lenne abból, hogy Ariana meghalt. Ezt még gondolni is rossz, nem hogy a bizonyítékot a kezemben tartani. Mikor siettet kicsit megszaporázom az olvasást, majd ahogy elmondom neki a dolgokat és kikapja a kezemből a levelet a két kezemet elkezdem tördelni magam előtt, figyelve az arckifejezését. Ez egy... ez egy rémes nap. A feszültség dübörög bennem, a nővérem meghalt, Denzelnek éveken át hazudtak és egy idegentől kell megtudnia, hogy valójában örökbe fogadták és tündér, ez egy... ez egy rémes nap! A tördelés egy pillanatban elég hangosra sikerül, az egyik ujjam zsibbadni kezd annyira megrántottam, de semmi törés vagy ilyesmi, csak jó nagy hangja volt. Az ajkamba harapok, majd amikor ledobja a pólóját és hátat fordít nekem kimeredt szemmel nézem a hátát és azonnal a kezeimet oda emelem, hogy megérintsem a hegeket.*
- Még soha... soha nem néztem meg egy tündér szárnyának a tövét, nem tudom! De... Talán... Hogyha érzelmekre érezted a bizsergését, akkor jelenthet valamit. De hogy lehet ez? Azt mondták, hogy baleset? Den... A szüleid... levágták a szárnyadat? Csak, hogy emberibb legyél és ne vegye észre senki, te se, hogy más vagy? *Kérdezem hitetlenkedve, még az se tűnik fel, hogy Denként hívom és nem Denzelként, pedig eddig sosem becéztem, maximum hercegként. Végigsimítok újra a szárnyakon, majd elengedem, hátha szembe akar fordulni velem.* - Nem tudom... nem tudom... lehet, talán azok. Az iskolában vannak tündérek, ők biztosan tudnák, de én így is azt hiszem... azt hiszem, hogy tényleg tündér szárnyak voltak, nem sérülés. *Mondom bizonytalanul, de persze tekintve, hogy én legtöbbször a misztikumot és csodákat látom, azért a szavam nem atombiztos, lehet, hogy csak én akarom belelátni a szárnyakat és tényleg csak egy baleset hegei. Még is úgy érzem, hogy igazat írtak, tényleg tündér és itt valaha hártyás, finom anyag nőtt ki, amivel könnyedén szállhatott.*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Kedd Jún. 25, 2013 8:13 pm

*Sejtem, hogy ki fog akadni, ha meglátja azokat a sorokat, hiszen elég gáz, hogy Ariana halála miatt jutok hozzá ezekhez az infokhoz. A naiv kis kijelentésre elmosolyodom, hiszen ezek után nem lehetek biztos benne, hogy jó szándékból tették. Elég idős vagyok már ahhoz, hogy el tudják mondani nekem az igazat, bármi is legyen az. Igenis ki bírnám és el tudnám fogadni! Várakozón figyelem, ahogy a levelet olvassa és feszülten nézem, amikor végre megszólal, mert úgy látom ledöbben és hezitál.* -Mondd már... *Nyögöm, mert félek, hogy olyasmi lesz benne, ami nem fog tetszeni, ha ennyire nehezen kezd bele. És jön a döfés, nem mondtak igazat, ezt sejtettem már eddig is. Amint mondd nagyon meglep, tündér... én?* -De azoknak szárnyai is... ? *Akad el bennem a mondat hiszen egy nagyon... nagyon rossz gondolat kezd a fejemben testet ölteni. Elhúzom tőle a kezem, hogy két kézzel fogjam át a levelet, amikor visszaadja. Gyorsan olvasom át... kétszer is, hogy tényleg jól láttam-e, ami benne van. A szüleim meghaltak valamiféle balesetben, a szüleim magukhoz vettek, félig tündér vagyok és a szárnyaim... Megkövülten meredek a levélre, majd Valerielre nézek. Összeszorítom a számat, aztán egy mozdulattal lekapom az ingem, majd megfordulok ültömben az ágyon, hogy a leányzó lássa a hátamat.* -Azok... azok lehet? Szerinted lehet? Azt mondták nekem, hogy kis koromban leestem egy létráról és majdnem végzetesen megsérült a gerincem. Néha a mai napig is viszket, ha túl erős érzések vannak bennem... *Kényelmetlenül fészkelődöm, hiszen ez most is így van. Két sebhely, szabályosak, amiket azt hittem, hogy egy esés okozott és közben... Ez a magyarázat arra a furcsa hiányérzetre, ami folyton bennem van, hogy valaha képes voltam repülni...*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Kedd Jún. 25, 2013 7:48 pm

*Nagyon jól esik hozzábújni, kicsit olvad a gyászom, de elmúlni képtelen, talán soha sem múlik el, csak elviselhetőbbé fakul. Vagy azzé se. A levél lassan eltereli a figyelmemet, hiszen Denzel életéről lehet szó benne. Nem tudok teljes értékűen figyelni, de az érdeklődés minden esetre megvan és ennyi talán elég ahhoz, hogy lassan az ő története begyűrűzzön az é gyászom helyére. Az övé csak egy fokkal felemelőbb.* - Nem a te hibád, hogy kételkedsz bennük, attól még, hogy a szüleid eltitkolhattak valamit, mondjuk... mondjuk jó szándékból. *Próbálom megnyugtatni a lelki világát, hogy nem rossz gyerek attól még, hogy nem hisz nekik feltétlenül. Meg van a saját esze, nem kell mindent elhinnie, hogyha kap olyan információkat, hogy valami nagyon nem stimmel. A cetlire kicsit felnyögök, a szemem elkerekedik, rámeredek, majd vissza a lapra... Nem szólalok meg, de nagyon rosszul esik az egészet így leírva látni, inkább kinyitom a levelet, mikor hallom a kérlelő szavait.* - Semmi baj, mindjárt elolvasom, rendben? *Kérdezem csendesen, egyik kezemben a levéllel, amit kihajtottam, a másikkal a kezéért nyúlok és megszorítom. Pörögnek a sorok a kezem előtt, nyelek néhányat, elakad a szavam, nem nagyon tudok megszólalni... kicsit nagyon megdöbbent az egész és nem tudom hogyan lehet ezt finoman előadni. Néhány perc múlva, amikor elolvastam, és egy percig rágtam is a dolgot kicsit hitetlenkedve emelem fel a tekintetemet őrá.* - Tényleg nem mondtak neked igazat, Denzel. Hogyha hihetünk ennek a levélnek... azt állítja, hogy a szüleid örökbe fogadtak és igazából... szóval, tündér vagy. Denzel, te tündér vagy? *Teszem fel a hülye kérdést, hiszen a fiú eddig biztosan nem sejtette, még is meglepetten kérdezem, mintha tudna magyarázatot adni, vagy valami nyomot, ami akár erre utalt.* - Nem minthogyha számítana a faj, szóval a lényeg igazából az, hogy... sajnálom, de az igazi szüleid meghaltak. *Együttérzőn mondom, még ha a fiú nem is ismerte az igazi szüleit, a papírt odanyújtom neki, miközben az egyik kezét még mindig szorítom, jelezve a jelenlétem, hogy mellette állok. Nem tudom mit mondhatnék, a szülei, azaz a nevelő szülei tényleg hazudtak neki, jól érezte, hogyha mindez igaz.*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Kedd Jún. 25, 2013 7:27 pm

*Igen, látom, ahogy megrándul az arca, épp erre akartam neki rávilágítani, hogy ez mennyire fájó volt nekem, és hogy ne mondjon többet ilyet. Azt hiszem meg is érti a célzást, de hamar eltüntetem a kellemetlen érzést az arcáról, ahogy a karomba temetkezhet, én pedig ölelem és lágyan csókolom meg. Egy kicsit remélem, hogy feledtetni tudom vele a gyászt, ha csak egy egész rövid időre, már az is határozottan megérte. Azért lássuk be, a barátnői, egy fagyi, vagy csoki nem igazán helyettesítik azt, amit én tudok adni, hogy megnyugodjon. Ebben reménykedtem legalábbis, amikor ide felé jöttem. A kérdésére megrázom a fejem, amikor előkerül a levél.* -Nem tudom... attól a fickótól. Tudod voltam otthon a szüleimnél pár napot, és azt mondták, hogy butaság ez az egész, nincs semmi titkolnivalójuk. Kétségeim vannak... *Elhúzom a szám, hiszen elég pocsékul érzem magam a miatt, hogy nem bízom meg a szüleimben, de elültette az a pasi a fülemben a bogarat és nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Erre megjött a levél és egyelőre még kibontani sem volt erőm. A kis cetlin csak annyi áll röviden, hogy a levélben van a titok, amit megkapok, mert végülis részben teljesítettem az alkut és Ariana halálával elég nagy űr keletkezett a Ravenwood családban. Pocsék érzés, hogy abból van hasznos, ami miatt Valeriel kiborult, pedig ez a helyzet. Átnyújtom neki a levelet, bontatlan, hiszen csak a cetlit volt energiám megnézni.* -Nem tudtam kinyitni... egyszerűen képtelen voltam rá. *Mondom picit rekedten. Kérlelőn tekintek rá, hátha majd ő megnézi, elolvassa, azt hiszem úgy könnyebb lenne. A levélben egyébként az életem van leírva, az igazság a szüleimről, az igaziakról... a szárnyaimról, amik már nincsenek.*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Kedd Jún. 25, 2013 7:03 pm

*Mikor felém fordítja a kijelentést, hogy ennyi erővel ő is meghallhatott volna legszívesebben rákiáltanék, hogy eszébe se jusson, de az ajkamra forr a szó, hiszen tudom, pont ezt akarta bemutatni, hogy neki mennyire fájhatott, amikor én ki mondtam. A csók közben egészen közel húzódok hozzá, nagyon jólesik, ahogy értem a kezeit a derekamon, mintha menedékre, biztonságra leltem volna a csókban, a karjaiban. És erre nagyon... nagyon szükségem van. Ahogy véget ér és egy levelet húz ki a zsebéből egy kicsit aggódva pillantok rá.* - Ugye nem rossz hír? Kitől kaptad? *Kérdezem, a hangom gyenge, hiába vagyok kíváncsi, tartok attól, hogy a levélben rossz hír lehet így pedig inkább fojtott a hangom, mint lelkes. Kicsit megigazítom a ruhámat, egy picit megtörlöm a szemem, megigazítom a hajam, hogy néhány tincs, ami a sós könnyemtől az arcomhoz tapadt eltávolodjon, próbálom rendbe hozni magam egy kicsit, hogy rá is tudjak figyelni.* - Kicsit... megijesztesz. Mondd el, mi van benne? Vagy elolvashatom? *Nyúlok érte finoman, nem akarom megsérteni azzal, hogy csak úgy kikapom a kezéből és elolvasom. Ezelőtt bárkivel megtettem volna, gondolkodás nélkül, eszembe se jutott volna, hogy tiszteletlenség vagy probléma lehet, de Denzel más, valahogy ő valós. Amikor régebben másokhoz szóltam minden játék volt, egy másik világ, könnyen vehettem mindent, de most már nem így van. Hogyha odaadja a levelet, akkor elolvasom ki a küldő, ki a címzett, mi van benne, egy kissé idegesen...*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Kedd Jún. 25, 2013 6:54 pm

*Biztos vagyok benne, hogy megértő lesz majd a családja, hiszen én eddig úgy láttam, nagyon szeretik őt, tehát kétlem, hogy megorrolnának rá, ha nem megy el arra a fránya temetésre. Mindenki jól tudja, hogy mennyire ki van bukva, nem azért maradna távol, mert nem gyászolja eléggé az unokatestvérét. Aztán finoman szólva is mérges leszek, amikor azt említi, hogy bárcsak ő halt volna meg Ariana helyett. Kavarognak bennem az érzések, aggodalom, düh, tehetetlenség és azért ezt igen nehéz így együtt kezelni. De végül csak megérti, és elnézést kér. Nem rá vagyok mérges, inkább a helyzetre, hogy még véletlenül is ilyesmi juthat eszébe.* -Semmi baj kedves, csak... ne gondolj többet ilyesmire rendben? Ugyanolyan értékes vagy, mint bárki más. Ennyi erővel én is meghalhattam volna bárki helyett. *Teszem még hozzá, hogy érezze, amit magyarázok. Nem számít a ki, a halál mindig kegyetlen, valakinek biztosan mérhetetlen fájdalmat okoz. Persze, hogy hagyom, hogy közeledjen, sőt erre vágyom már azóta, hogy beléptem. Az ajkaira, a csókjára, de nem mertem most semmi effélét erőltetni, hiszen láttam, mennyire pocsékul van. Közelebb húzom magamhoz, a kezeim a derekát fogják át, a hátán simítok végig finoman és viszonzom a csókot. Nem érdekel, hogy sós az íze, az a fontos, hogy érzem. Aztán lassan elszakadunk egymástól, én pedig kicsit bizonytalanul pillantok rá. Talán ezzel elvonom a figyelmét...* -Ma reggel kaptam egy levelet... *Túrok a zsebembe, ahol összegyűrve ugyan, de ott van a levél. A pár sor, ami arról tanúskodik, hogy a levél tartalma a múltamról szól, de láthatóan még nem volt lélekjelenlétem kibontani.*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Kedd Jún. 25, 2013 6:12 pm

*Olyan vagyok, mint egy gyenge, remegő kis kezesbárány, mikor magához fordít, megemeli az arcomat szépen engedelmeskedek és még kissé fátyolos, könnyes tekintetemmel nézek rá.* - Köszönöm... Nagyon kedves vagy, remélem ők is ilyen megértőek lesznek, mint ahogy mondod. *Suttogom halkan és elsőre nem is veszem észre, hogy a teste megfeszül a szavaimra, mikor közlöm vele, hogy Ariana sokkal értékesebb nálam és miért olyat veszt el az iskola, akire szükség van, miért nem mondjuk engem... Aztán még is csak feltűnik, hogy nem szólal meg, aztán nagy levegőt vesz, kicsit hirtelen ijedten nézek rá, mintha neki lennének fájdalmai, nem nekem. Megfogja az arcom, a lélegzetemet is visszafojtom, ahogy látom komoly tekintetét, aztán hallom a szavait, amiben valahogy egy kis ingerültséget is érzek. Először az jut el a tudatomig, hogy megbántottam őt, és csak aztán az, amit mondott.* - Sa... sajnálom én nem így értettem, nem szabadott volna ezt mondanom... *Kicsit elcsuklik a hangom, a sírás nem akar feltörni, még is egy hatalmas gombóc a torkomban nem hagyja, hogy beszéljek. Amit az imént mondott, ahogy mondta... A szívem dübörög, olyan mélynek, olyan igaznak tűntek a szavai. Nem a teatralitás miatt beszélt így, azt csak észre venném, hanem mert tényleg így gondolja, tényleg ennyire fontos vagy nekem.* - Én is szeretlek téged, Denzel. *Bukik ki belőlem halkan, mert már nem tudok mást mondani, a gyászról elvonta a gondolataim az, ahogy az imént beszélt velem, a féltés, a harag, hogy feláldoznám magamat. Kicsit előre hajolok, és hogyha hagyja... - ugye... ugye hagyja? -, akkor átölelem a nyakát és megcsókolom, bár az arcom még sós illatú, és a szám is enyhén, szinte érződik a gyász, de a szerelem is.*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Hétf. Jún. 24, 2013 6:49 pm

*Nehezen nyugszik meg, de amikor megölelem és simogatni kezdem a haját, lassan azért csak lassul a légzése. Ha nem is teljesen és nem is hirtelen azért fokozatosan csak érek el egy kis eredményt. Úgy sajnálom szegényt, annyira jó lenne segíteni, de nem tudok, nem tehetek semmit, csak hogy vele vagyok. A kérdésére megrázom a fejem, picit megemelem a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni.* -Semmi sem kötelező! Nem hiszem, hogy bárki megorrolna rád, ha nem mennél el, tudják, hogy gyászolsz a nélkül is, és ha neked úgy könnyebb, akkor meg kell, hogy értsék. *Mondom csendesen, lágyan. Tényleg így gondolom. Ha neki jobb távol maradni a temetéstől, akkor kétlem, hogy a családja erőltetné. Úgy láttam eddig, hogy eléggé kötődik hozzájuk, szeretik, akkor pedig nem kényszerítenék olyasmire, amitől rosszul érzi magát. Aztán kicsit megrökönyödöm a szavai hallatán, hogy miért nem más, mondjuk ő halt meg Ariana helyett. Összeszorítom a számat, hogy mondhat ilyet? Hogy ő halt volna meg inkább a szőkeség helyett? Nagy levegőt veszek és mostmár erőteljesebben magam felé fordítom a fejét, két oldalról a tenyerembe veszem az arcát, hogy komolyan bele tudjak nézni azokba a kisírt szemekbe.* -Ne mondj ilyen butaságot kérlek! Te is értékes vagy, nem számít, kinek hány barátja van, vagy mennyire híres, ugyanolyan értékes! Nekem... nekem te vagy a legértékesebb, nem bírnám ki, ha meghalnál. *Kicsit talán erősen mondom, igen azt hiszem mérges vagyok. Hogy mondhat ilyet? Miért lenne ő kevesebb, mint bárki más? Lehet, hogy nem tett olyan dolgokat, de ugyanannyit ér, sőt nekem sokkal többet, mint az unokatestvére!*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Hétf. Jún. 24, 2013 5:35 pm

*Mikor Denzel hangját hallom érzem rajta, hogy meg akar nyugtatni, hogy segíteni akar, és próbálok hinni neki, hogy minden rendbe jön, hogy minden jobb lesz, de a légzésemet sehogy se tudom lenyugtatni. Szipogok és szaggatottan veszem a levegőt, miközben szorosan hozzábújok, menedéket keresve. Valahol a lelkem mélyén lehet, hogy aggódok, hogy talán újra csak gyereknek fog tekinteni, akit pátyolgatni kell, de a gyász és a fájdalom ezt jócskán elnyomja. Amikor végigsimít a hajamon halkan felsóhajtok, de még ez se sikerül nagyon egységesre.* - Nem tudom, hogy mit csináljak. Képtelen vagyok... szóval... még James-szel se tudtam beszélni... ők... Ikrek... voltak... és a temetés... nem akarok elmenni. Muszáj elmennem, ugye? *Halkan beszélek, nagyon halkan, néhány másodperces szüneteket hagyok, de egyre érthetőbb a beszédem, ahogy a karjaiban lenyugszom. Egyáltalán nem vagyok a gyászhoz, a halálhoz szokva, az igazihoz nem, mindeddig mindent távol tartottam magamtól, minden egyes történést az iskolában, nem tudtam kik haltak meg, nem tudtam hova mentek, csak örültem, hogyha eltűnésük után James és Ariana sértetlenül értek vissza. El se tudtam képzelni, hogy ez egyszer máshogy lesz.* - Tudom, hogy nem szabad olyanra gondolni, hogy miért nem más halt meg helyette, az önzőség... de miért nem mondjuk én? Ő... olyan híres volt, sok barátja volt, fontos volt, erős volt, mindig segített mindenkin... ő értékes volt. *Valószínűleg butaságokat beszélek, de valahogy csak kijönnek a szavak belőlem és nem tudom visszafogni. Ariana igazán nagy szerepet kapott a világban, miért nem valaki olyan jelentéktelen halt meg, aki nem számít a végkimenetelnél? Miért nem én?*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Hétf. Jún. 24, 2013 5:17 pm

*Akkor hát az angyal lányon könnyen átverekszem magam, nem állja az utamat és ennek nagyon örülök, hiszen bár tettem olyat, ami nem volt szép, de most itt vagyok és határozottan segíteni szeretnék neki. Nem lep meg, hogy nem figyel fel az érkezésemre, biztosan voltak már itt ma többen is, volt nagy jövés-menés, ő pedig inkább kizárta a külvilágot. Nem tudom, hogy milyen elveszíteni egy rokont, vagy legalábbis nem tudom, hogy én is veszítettem már el, csak túl kicsi voltam, hogy értsem. Ez a levél pedig... majd este, majd valamikor elolvasom, egyelőre most ez a feladat, figyelni rá, megnyugtatni, megvigasztalni, ha tudom. Megfogom finoman a vállát, és csendben szólok hozzá mire végre csak megfordul. Halványan elmosolyodom, amikor törölgetni kezdi a szemét és persze, hogy értem, amikor Ariana nevét kezdi el ismételgetni. Nem igazán ismerem a szőke lányt, de ez most egyáltalán nem is számít. Iszonyatosan fájdalmas lehet neki, ha közel álltak egymáshoz, és ha jól sejtem ez nagyon is így volt.* -Sajnálom... tényleg. *Nem tudom mit lehet ilyenkor mondani, mit érnék azzal, hogy majd jobb lesz? Fene tudja, azt hiszem jelenleg semmit, aztán amikor szabadkozik elmosolyodom, és mellé ülök az ágyon, ha nem ellenkezik. A lábait öleli át, én pedig őt, a vállát, hogy ha akar, akkor hozzám bújhasson, hogy a karomba zárjam, és megpróbáljam kicsit elzárni őt a fájdalomtól.* -Csodaszép vagy, ne aggódj. *Simítok végig a haján. Kit érdekel, hogy vörös a szemem, hogy kissé dagadtak a pillái, hogy maszatos az arca? Ki van borulva és ezt rémes látni, eszembe sem jutna, hogy a szemére vessem, hogy esetleg nem fest tökéletesen.* -Tudod majd... idővel majd könnyebb lesz, és addig is itt vagyok neked jó? Ha bármi kell, vagy ha csak egy ölelés... itt vagyok. *Nyomatékosítom újra ismételve saját magamat, egész halkan beszélek, próbálom megnyugtatni, csitítani, a szavaimmal, simogatással. Annyira szeretnék tenni érte valamit, de az időt nem tudom visszaforgatni, mást pedig most mit lehetne?*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Hétf. Jún. 24, 2013 4:56 pm

*Nyeldeklem a könnyeimet, majd egyre jobban átmegy az egész néma sírásba, de csak nem apadnak el a könnyeim, még ha kevesebb is csordogál le az arcomon. Hallom, ahogy Mad beszélget valakivel, azt mondja, hogy nem akarok beszélni senkivel, és ez igaz is... Sarah és Molly elmentek kirándulni, ők nincsenek itt, Denzel Maden pedig egy pillanat alatt át tud törni, nem fognak az ajtó előtt tusakodni, főleg, mert ő is látta az üzenetet az üzenőfalon. Nem nagyon figyelek a külvilágra, csak akkor jut el a tudatomig, hogy kivel beszélt az angyallány, amikor Denzel leguggol az ágy mellé és hozzámér. A hangja kicsit kijózanít, nagyon minimálisan és kisírt szemeim elé kapom a kezeim, megtörlöm az arcom, mintha abban reménykednék, hogy a kipirultság és a szemem vörössége ezzel eltűnhet. Lassan felé fordulok, az arcom eléggé nyúzott, de felülök a párnának vetve a hátamat. Eléggé szét vagyok hullva, szánalmasan... szánalmasan festhetek.* - Denzel... Ariana... Ariana... *Csak ismételgetni tudom a nevét, képtelen vagyok kimondani, de miután a tekintetem azonnal elfátyolosodik nincs szükség a barkóbára, főleg, hogyha hallotta, hogy valaki meghalt. Felé nézek, még is alig látom a könnyektől és a gondolataimtól, mintha képtelen lennék rá fókuszálni, pedig itt van és eljött, és segíteni akar, biztosan aggódott.* - Nagyon... nagyon rémesen festhetek, ne haragudj. *Motyogom halkan, megszakításokkal, elcsukló hangon, ahogy a sírást visszanyelem magamba. Megint csak egy összetört kislány lehetek a szemében, de most nem egy színdarabról van szó, nem egy szerelmi csalódásról, a nővéremről! Lehet, hogy távolabbi rokon volt ennél, de én mindig is édes nővéremnek tekintettem... És most még sincs többé. Összehúzom magam kicsit, a párnának dőlve, hogy átöleljem a térdeimet és lebiggyedő ajkakkal, nedves arccal, hajjal nézek Denzelre... vagy legalább is felé. Nem csak külsőleg vagyok borzasztó állapotban, egyértelmű, szinte a sokk peremén táncolok.*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Hétf. Jún. 24, 2013 4:35 pm

*Láttam, persze, hogy láttam az üzenetét a falon, és hallottam a híreket is, bár nem pontosan, hiszen nem vagyok annyira bennfentes, szóval azt nem tudom, hogy ki halt meg, csak hogy valaki nem jött vissza élve. Lehet, hogy a rokona? Hiszen elég sokan vannak az iskolában, és akkor azért volt ki. Én sem vagyok a toppon, reggel kaptam egy levelet, egy kis cetli volt benne, és azon kívül egy bővebb levél, amit nem voltam képes eddig elolvasni. Nem tudtam rávenni magam azok után, hogy pár napra hazamentem és a szüleim... nem mondtak semmi. Azt mondták, hogy butaság, nem titkolnak előlem semmit, de bennem már ott a gyanú, amit képtelen vagyok kioltani, és ezek után megjött ez a levél, majd Valeriel üzenete... Akkor is erőt vettem magamon és gyorsan haladok végig a folyosón a szobája felé. Biztosan ott van, ha egyszer hívott, akkor nem hiszem, hogy olyan helyen lenne, amit nem találok meg könnyen. A lábamon egyszerű edzőcipő, hosszú farmert viselek, felül egy hosszanti csíkos rövid ujjú bézs ing. Azért a néhány plusz kiegészítő meg van, fülbevaló pl. de most nem estem túlzásba. Egy pillanatra megtorpanok az ajtó előtt, hiszen innen is hallom, hogy bent nagy a sürgés-forgás és persze semmi nevetés nem hallatszik. Halkan sóhajtok egyet, majd a kezemet a kilincsre teszem. Nem fogok most kopogni, mert azzal is várnom kellene. Van rá esély, hogy itt vannak a szobatársai, akiknek ha mesélt rólam... akkor félő, hogy nem lesznek lelkesek, hogy itt vagyok. Azért igyekszem áttörni a barátnői blokádon, de még nem tudom hogyan is közelítsek pontosan, hiszen a legutóbbi találkozásunk jól zárult, de mégis, most nagyon ki van.* -Val... itt vagyok Val... *Leguggolok az ágya mellett, és a kezemet finoman a vállára csúsztatom, hátha hajlandó legalább megfordulni a faltól.*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Hétf. Jún. 24, 2013 2:07 pm

- Hagyjatok... kérlek... csak hagyjatok. Nem kell semmi Molly, igazán, Sarah, nyugodtan menjetek el sétálni, Mad, ne törődj velem, én... én... *Hüppögöm halkan, az ágyamban vagyok összekucorodva a takaró alatt, a lányok próbáltak vigasztalni, részvét, vödrös fagyi, forrócsoki, még... még énekelni is akartak, hogy felvidítsanak, de nem megy. A ragyogó kék szemeim most inkább vörösek, alig látszik ki belőle kék íriszem, a hajam lelapul a fejemen, az arcom ki van pirulva, lehet, hogy kicsit hőemelkedésem is van, de ez még is kit érdekel?! Meghalt... Meghalt... Nem jön vissza. Olyan erőszakosan törtek be az én kis világomba, annyira hirtelen és most elképzelhetetlenül fáj. Minden fáj, a létezés nélküle. Eddig tudtam, hogy él, hogy rendben van, kilenc hónapig, amikor eltűnt legalább reményem volt, hogy visszajön, hogy csak valahol... valahol kalandozik és igyekszik vissza. De most halott, hiszen mindenki látta, mindenki ezt mondja én... Én nem tudtam megnézni őt. Nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet holtan, nem akarom elképzelni! Talán, hogyha nem megyek el a temetésre, akkor még visszajöhet, feltámadhat, hiszen annyian jöttek vissza, tudom, hallottam, lehet ez a halál csak egy trükk volt, csak megjátszotta... mert... mert... Kifogytam az indokokból. A könnyeim megint nekiindulnak, hangos zokogásban török ki, legalább 20 percig csak kapkodok a levegő után magzati pózba szorongatva az egyik plüssömet, amit még évekkel ezelőtt kaptam tőle karácsonyra. Nem akarok kimenni többet ebből a szobából, soha többé! Még az ágyból se... Nem ettem és nem ittam két napja, amikor megtudtam és még sem érzem az éhséget, valami sokkal nagyobb, sokkal másabb űr tátong bennem...*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Sarah ágya mellett kis csomagban egy szivárványszín sál+kesztyű szett lelhető fel. Nagyon puha, igazán kellemes anyagból készült mindkettő és hőtartóságuknak hála teljes mértékben melegítenek, nem csak az adott felületen, hanem egész testen, egyszerűen mellettük nincs szükség arra, hogy az ember hőburok varázslatot alkalmazzon, önmagukban ezt rejtik.*

*Flame kora reggel mocorgást érezhet a takarója alatt. A lábánál apró meleg szőrös micsoda mocorog, majd nem sokára karácsonyi szalaggal átkötött nyakacskával kerül elő egy apró cica. A teste furcsa, ugyanis picit áttetsző, picit olyan, mintha tüzes lenne, kicsit meleg, de nem éget, valamelyest olyan, mintha az egész apró illúzió lángokból állna össze. Nem tesz benne kárt alapvetően szinte semmilyen mágia, viszont ha veszély fenyegeti, akkor valamelyest égetőbbé válik.*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Pént. Nov. 23, 2012 10:04 am

*Halkan dúdolgat a szobájában, és amikor hallja az erős, férfias kopogást, azonnal fellelkeseül, ha lehet, még jobban, miközben farkasa is csaholni kezd, ritka alkalom, főleg, mert érzi, hogy jön valami másfajta kutyaféle is.* -Csitte, no! Ne marjátok egymást, tudod, hogy Siegnek szüksége van rá, meg ha megint felforgattok itt mindent, bizony mondom neked, szíjat hasítok a hátadból! *mondja ékes magyar nyelven az állatnak, majd ajtüt nyit, és lendülettel vetődik bele a fiú karjaiba, szorosan megölelve, miközben halkan dorombol a fülébe.* -Még mindig nagyon csinosan nézel ki, és napról napra jobban tetszel nekem! *dorombolja, aztán már rángatja is befelé a fiút, és nyomja le az ágyra, nem nagyon várva meg, hogy bármit is mondjon vagy tegyen, és semmi akadály nincs az útban, úgyhogy nincs ezzel semmi gond.* -Éhes, szomjas, bármi? *kérdezget a leányzó, és ha bármit kér a fiú, már surran is, úgyis szeretett volna teázni, vagy valami békéset csinálni.*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Pént. Nov. 23, 2012 9:34 am

*Legutóbb órákkal később jutott el az ajtóhoz, amikor ide tartott, és véresen, leharcoltan adta fel a térdét az ajtó előtt túlerőltetettem. Akkor azon kívül, hogy a srácot össze kellett kaparni túl sokat nem tudtak beszélgetni, kicsit sokként érte, hogy újra elvesztette a látását és a gondolataiban a varázsló, akivel alkut kötött felrúgta a szerződést. Erről nem beszélt még Sarah-nak, soha, de nem is szándékozik... Most úgy érzi, hogy kevesebb lett, mint eddig, még is szokásos délceg módon áll meg az ajtó előtt, nem "néz" neveket, reflexből érkezik, jó ajtó előtt megállva. A kezét kopogtatásra emeli, férfiasan ütemesen kopog, miközben a rókakutyája furcsa vakvezető kutya titulusban mászkál körülötte. Nem hordta eddig magával, de azért nem árt az állat, még ha a hőlátásával sok problémát ki tud küszöbölni. Ugyanis a baleset utáni napon a karkötőjébe felizzott a mágia magja és azóta segíti őt a látásban. Kezében harci botja, a szokásos módon öltözve, ám szikrázó kék szemei újra fakultak, napról napra egyre jobban fakulnak...*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Csüt. Okt. 04, 2012 8:53 pm

*Kicsit elmosolyodik a kétoldalú ragasztó hallatán és még egy utolsót szipog.* - Igen, aztán úgy is maradna és szempillátlan lennék, kitépné mind. Na peeersze! *Mondja halkan, kicsit azért már jobban, átragadnak rá a lány gesztusai, lelkesedése, mosolya, hihetetlenül gyorsan. Na jó, annyira nem gyorsan, azért egy kis idő eltelt már. A cipőfűzősre csak picit mosolyog, az a baj, hogy azonnal elképzeli, ahogy Jack pálcával intve köti be a cipőfűzőjét, valahogy a mondanivalója nem üt át a rózsaszín ködön, na majd legközelebb. Siegfriedre kicsit irigykedve pillog rá, hozzábújva, és picit helyezkedve, mikor a lány betakarja és ott marad mellette. Azonnal bújik és halkan, már csak suttogóra fogva válaszol, pedig igazán nincs miért suttogni, eddig majdnem hogy teljes hangerővel beszélt, csak fojtottan, és nem vágott hozzájuk senki egy nyuszis mamuszot, hogy hallgassanak már.* - Olyan jó neked, hogy a hercegeddel lehetsz. És majd boldogan éltek, míg meg nem... *Bukik elő belőle a disney szellem, és a lustára már csak morrant egyet halkan, hogy nem ííís... Lecsukja a szemét, erőteljesen izzik már, fáj, de ahogy csukva tartja, egyre tompul az érzés, majd lassan el is alszik, Sarah-hoz bújva. Rég aludtak együtt, és most igazán szüksége is van rá.*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Csüt. Okt. 04, 2012 8:43 pm

-Akkor ideje, hogy kipeckeljem a szemed! Képzeld, tök jó cuccokra bukkantam a padláson, találtam kétoldalú ragasztót is! Csak felkenném a szempilláidra, meg a szemhéjaidra... *lelkesedik be, persze hatalmas, széles mosollyal, és de, lenne még másodsorban, csak úgy érzi, tényleg koptatja a száját. Finoman simogatja a lány haját, fejét, miközben halkan dúdolgatni kezd.* -Nincs semmi. És de, hidd el. Te máshonnan jöttél, varázstalan világban nevelkedtél. Ő szerintem még a cipőfűzőjét is mágiával kötötte be. *súgja közelhajolva a lányhoz, majd ismét hátrább támaszkodik, és onnan nézi. Az önzőségre csak a fejét rázza.* -Nem vagy az. Én ezért vagyok itt. *kacsint rá.* -Semmi izgi, Siegfrieddel minden jólvan, egyre többet járkálok el innen, volt részem néhány kalandban, és... neked ideje aludni, hogy elfelejtsd az itt összehordott butaságokat, és kipihenten visszaemlékezz arra, hogy mennyi minden másban vagy ügyes! Csak lusta.. *nyújt nyelvet, majd ráhúzza a lányra a takarót, és úgy dönt, ezen az estén mellette alszik. Az ő ágyán úgyis daimonok durmolnak.*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Csüt. Okt. 04, 2012 8:20 pm

*Azonnal idegesen felnevet, amikor meghallja a jelentkezőt.* - A sármőr... Lehet, hogy te nem jársz csukott szemmel, de én igen. *Bele se teszi, hogy úgy tűnik, hogy igen, mert ezt talán eddig is tudta, meg volt a saját világa, amibe elég kevesen kerültek be, azok is mind a szobatársai. Összegubózódik kicsit, letöröl még egy adag könnyet, igazából megpisszenni se tud, miután meghallotta az önsajnáltatás szót. Csak néz a másikra, már még csak nem is pislog, úgy folyik le a szemén a könny. Őszintén úgy érzi, hogy nincs olyan, hogy másodsorban, nem azért hagyta abba a másik, mert koptatná a száját, hanem azért, mert nincs mit mondania, de nem szólal meg, mert tudja, hogyha szóvá tenné, hogy másodsorban még is micsoda, akkor Sarah úgy is lenne olyan talpra esett, hogy valamit kitalál, de ez úgy se fogja megnyugtatni. Hogyha a lány a közelébe mászott azonnal közelebb húzódik ő is és nekidől kicsit, már egyre halkabban szipogva, a perverzióra ismételten kicsit felnevet, de hihetetlenül fájdalmasan.* - Szerintem... Szerintem nem. *Böki ki halkan, ismét elég vérszegényen elmosolyodva, ahogy felemeli a tekintetét a lányra, majd még utoljára megtörli az arcát.* - Köszönöm. Most olyan önzőnek érzem magam, alig beszélünk, és aztán neked kell összekaparnod... Veled... Veled miújság? Vagy inkább aludjunk? *Kérdezi halkan, a második mondatnál már homályosodna a tekintete, de sűrű pislogással felszárítja, még mielőtt megint rákezd. Nem kéne, nagyon nem. Hogy mennyire vidult fel, hááát... Azért elég felületesen, nem tud ő ezen annyira túllépni, csak azért hagyja magát, mert tudja, hogy akármit mond a másik, miben jó, miért jó, hogy itt van, egyszerűen... nem hisz neki, nem tud. Jobb megnyugodni most, és egyszer talán tényleg megbékél.*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Csüt. Okt. 04, 2012 8:08 pm

*Nem zavarja ez a fajta gyerekesség, és szánalom, mert nem. Előtte nyugodtan lehet ilyennek lenni, tulajdonképpen ezért is van itt, részben. Csak figyeli a lányt, amikor enged a szorításon, akkor sem távolodik el, érzi, hogy most bizony nagy szükség van rá, mint élő, hatalmas plüssállatra, akinek a vállába lehet zokogni, bár kérdés, hogy ez a fajta szerelem, meg szeretet miért vált ki ekkora sírást, de tudja, hogy a lány eléggé érzékeny. Bár ennek ellenére is fura. Amikor a nevet hallja, szemei megvillannak.* -A sármőr.. Persze, hogy ismerem, nem járkálok csukott szemekkel. *mosolyodik el, majd nagyot ásít, nyújtózkodik, aztán az órájára pillant, majd végül vissza a lányra.* -Szólj, ha abbahagytad a felesleges önsajnálatot.. *ül fel törökülésbe, amikor a lány összegubózódik, majd mögé lopakodik, közelebb slisszol hozzá.* -Komolyan iratok veled egy listát. Első körben azért vagy itt, mert tehetséges vagy. Másod sorban.. minek is koptatom én a szám? *csóválja meg a fejét.* -Persze, hogy nem vagy olyan, mint Mr. Sármőr uraság. Miét is lennél? Mi tök máshonnan jöttünk, mint ő, és ez így van jól! Viszont azt erősen kétlem, hogy azért beszélgetne veled, mert olyan kis senki vagy.. ki tudja? Lehet, hogy neki ez a perverziója. *húzogatja a szemöldökeit, miközben igyekszik valahogy életet lehelni a lányba, bár még nem tudja, pontosan hogyan is fogja. És ő aztán tipikusan olyan, aki mindig, mindenre, bármire tud valami frappánsat válaszolni.*

Tárgy: Re: Ezüst petymeg háló Csüt. Okt. 04, 2012 8:00 pm

*Jócskán beleszipog a másik fülébe, nem is nagyon akarja elengedni, de azért lassan enged a szorításon, bár a sírás még nagyon nem akar abbamaradni. Kicsit elhúzza az arcát, mikor Sarah beszélni kezd, és az ajkába harapva még gyerekesebben, szánalmasabban pislog felé a könnyfátyol mögül, egészen szép az utánpótlás, mikor letörlik az arcát.* - Nem tudom... Nem tudom ismered e, Jack Darkfield, és... Eddig is tudtam, hogy egyszerűen esélyem sincs nála, mert nem érek fel hozzá, egy senki vagyok, nem értek én semmihez, nincsen hatalmas sorsom, múltam, jövőm, megváltó erőm, nem vagyok hős, igazi és bukott se, és nem... nem is leszek soha. Mondd, minek vagyok én egyáltalán itt? *Kérdezi, vagy százszor megakad, szipog, bár lassan lehetetlenség visszaszipogni, hát zsepiért nyúlva fújja ki az orrát, trombitálva. A hátára fordul és az ágy tetejébe kucorodik, erőteljesen dörgölve a szemét, elég gyorsan be is pirosodik. Orr-fúj, dörgöl, szipog, orr-fúj... Választ nem is tudja, hogy mit vár, erre egyáltalán mit lehet mondani?*