Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

*Átveszi a cetlit, és némán a zsebébe gyűri. Amint feláll Elisa, együtt mennek ki az épületből. Elég nyomasztó a légkör odabent, ez a magyarázat a viselkedésére. Alapjában véve nem gúnyolódik, nem bunkó, de ma mégis az volt, jó mondjuk ehhez hozzátársul a bizalmatlanság is. Továbbra sem szeretne tanítvány lenni, nem biztos, hogy egyhamar meggondolja magát, azért megőrzi a számot, mert ki tudja.*
-Így már világos. * bólint végül. * -Mellesleg én is örültem, bár nem hinném, hogy látnánk egymást legközelebb is. *veti oda, majd kitárja leveszi az ingét, ezzel láthatóvá téve óriási, hófehér szárnyait. Még egyszer visszanéz Rá, majd felemelkedik a magasba, és végül elrepül. A kúria felé veszi az irányt.* ~Milyen különös ember ez! Egy olyan, aki gonosz, de mégis árvákra vigyáz? Új, még emésztenem kell, de úgy a mai nap minden történésével együtt.~

-Köszönöm ez pedig az én számom. Ha baj van vagy meggondoltad magad szólj nyugodtan. *mondom ahogy én is felkelek. Megfogom az aktatáskát és a bejárat felé indulok. *-Örültem a talákozásnak Haku Hiroshi. *nézek hátra a vállam felett ahogy mosolygok. Tovább indulok, és alig várom hogy visszaérjek kedvesemhez. Kicsit fáradtnak érzem magam, de furamód örülök hogy találkoztam Hakuval. *-Amúgy a nevelő anyámra hasonlitasz Feketeangyalra.*Szólok utánna majd eltűnők mielőtt megfordulhatott volna. A fogadó felé veszem az irányt hogy nyugalomra leljek kedvesem karjai közt.*

*Ez meglepi. Nem hiszi, hogy ez a nő pont árvákat védelmezne. Nem hiszi el, de a szemei igazat mondanak, de vajon igazi igazat -e? Mindegy, hisz ha hazudik, előbb-utóbb kiderül. És egyébként sem marad sokáig egyben az, aki a szemébe mer hazudni. Nem, nem verekedős fajta, csendes lány, senkivel még csak a hangját sem emelné fel, de ha igazán kihozzák a sodrából, elég kiszámíthatatlan és szinte bármire képes. Példa rá ez az őrült nap, ami csak azzal indult, hogy magába nézett.*
-Már út közben felírtam egy cetlire, de ne is kérdezd, miért. *rándít vállat és odanyújtja neki az összehajtott cédulát, aztán feláll.*

-Nephilimek! *válaszolok. Igen a család kicsit sokrétű.*- Létrehoztam egzhelyet ahol a Nephilimektől a Mentálokig bárki nyugalomra lelhet. Legfőképp árvákkal van tele a hely. Ott megtanulják hogy maradjanak életben. *mondom neki és táskámban kezdek kutatni. *- Van mobilod Haku? *kérdezem ahogy ránézek*

*Hosszasan a szemeibe néz.*
-És kire, ha szabad kérdeznem? * kíváncsiskodik. * -Egyébként, ha piszkos dolgokról van szó, akkor soha! Nem tolvajnak meg maffiózónak születtem. *csóválja a fejét. Ha Elisa nem lenne gonosz és esetleg nem gonoszságra akarná tanítani, talán még igent is mondana, de azért hogy bűnözővé nevelje át egy vadidegen, akivel csak nemrég találkozott, háát... Inkább kihagyná. Minek éljen a lehetőséggel? Esetleg ha másra tanítaná meg, azt még meg is köszönné, bár arra ott van Sophie.*

-Igen szánalmas indok. *bólintok helyeslően. *~Sejtem hogy nem aízik senkiben.~*Húzom félmosolyra ajkaim. *-Nem lehetett könnyű életed neked se. Amúgy szerinted én ilyen életre vágytam? Hát nem. De ezt osztotta az élet. És már nem tehetek ellene semmit. *mondom ahogy a szemébe nézek. *-Hasonlítasz valakire akit rég ismertem. Ezért akarom hogy a tanítványom légy. *teszem hozzá. * -A Hatalmasokról meg annyit hogy akár hiszed akár nem vannak akíjet meg kell védenem tőlük mert a családhoz tartoznak. *mondom és keresztbe fonom karjaimat mellem alatt*

*Érdeklődve hallgatja végig, miközben arca monoton marad. Még csak meg sem rezdül, pedig ez a nőszemély a frászt hozta rá ott a sikátorban. A torka is fájt miatta, de még futás közben rendbe rakta. A mágia piszkosul jön jön egyes helyzetekben! Nagyot sóhajt, majd oda ül vele szembe az asztalhoz.*
-Utána tudsz nézni is, de amúgy meg olyan vadász csoport, ami csak az én fajtám írtja, amit rohadtul nem kéne közzé tenni, mert bárhol felbukkanhatnak. * von vállat. * -Csak azért, mert az emberek világában így fény derülne az angyalok létezésére. Szánalmas indok! * háborodik fel. * -Na de mindegy. Én Haku vagyok, Haku Hiroshi. Örülök, hogy bátornak tartasz, de én továbbra is csak egy olyan embert látok benned, akiben soha az életben nem bíznék meg, főleg hogy a nyakamat szorongattad... És a tanítványod sem lennék, ha ez lett volna célozgatásod lényege.

-Először is, jól mondod. Másodszor van egy dolog amiért tanítványt kell találnom aki átveszi a helyem egy nap. *kezdek bele a válaszolgatásba. *-Ha nem mondod el semmi baj. De vannak akiket meg kell védenem tőlük. *mondó és a szemébe nézek. *-A nevem Elsabeth Torchwood és jól átlátod a helyzeteket. A sikátorban is bátor voltál. Ilyen tanítványra van szükségem.*mondom neki.*

-Még a fruska is jó, az angyalkát kivéve. *válaszolja némi cinizmussal a hangjában, végül leül, de jóval távolabb. Szilárdan állja a kemény tekintetet. Az övé megint csak szikrázik.*
-Tanítványt? Mégis mi célból? Azért, hogy megtanítson valakit gyilkolászni? Vagy esetleg arra, hogyan dolgozzon a maffiának? * gúnyolódik. Komolyan nem érti, miért keres tanítványt. A szó ezután a Hatalmasokra terelődik. Nem szívesen beszélne róluk, főleg nem egy idegennek. Nem lát mást a nőben, mint egy jött-mentet, akit jobb lenne nagy ívben elkerülni, mégis itt ül, vele egy helyen, ami hát elég piszkos a maga módján. Lassan eljut arra a szintre, hogy nem érti, hogyan képes ilyenekre.* -És ha nem mesélek, akkor mi van? *kérdezi, felvonva egyik szemöldökét.*

-Akkor hogy szólítsalak angyalka*keményitem meg tekintetem. *-Üj le, és beszélhetünk.*teszem hozzá és továbbra is őt figyelem.*~Tényleg hasonlít rá.~*gondolkodom ahogy hátra dőlök székemen. *- Tanítványt keresek. Aki mindenre elszánt. *mondom egyszerűen.* - És mesélhetnél a Hatalmasokról mert belőlük nem sok mindent tudtam kiszedni belőlük. *mondom és felhajtom italom.*

-Így is jó. *feleli szűkszavúan, a további mondatoktól meg hidegrázása van. Ettől a bájolgástól undorodik a legjobban. Ez a nyálcsorgó duma mind csak álca. Valójában eny olyan ember rejtőzik mögötte, aki ölni is képes. A pálcáját továbbra is ott szorongatja a kezében, szükség esetére. Nem mutat félelmet. Fapofával, hűvös tekintetettel mered a boszorkány szemeibe - mert amúgy megeshet, az is, ki tudja. -, miközben egy picit se moccan meg, felé meg aztán végképp nem. Tökéletes ott neki ahol van, állva.*
-Ha így hív, annak nem lesz jó vége. * jegyzi meg, majd a lényegre tér. * -Bökje ki, mit akar, mert nekem aztán nincs időm itt tanyázni! *vagyis van, csak épp nem itt akarja elvesztegetni.*

*Ahogy az iratokat olvasom, az angyalka odalép hozzám. *-Van valami problémád angyalom? *szólalok meg mintha egy kisgyerekhez szólnék. *- Rendben a többit telefonon megbeszéljük és vegye elintézettnek az ügyet. *mondom a férfire nézve aki kezet csókol biccent az angyal felé és elhadja a helyet. *-Ha már itt vagy nem ülsz le? Kérsz valamit inni? *kérdezem bájosan ahogy becsukom a táskát és magam mellé teszem a földre. *- Ugyan miért ne lennék nyugodt angyalom? *mosolygok rá.*

*Némán követi, persze sétába vált át, hátha így halkabb. Egyelőre úgy néz ki, nem szúrja ki, szóval nyert ügye vagy. Az eredeti terv az volt, utánarepül, de továbbra sem felejtheti el, hogy jobb nem felfedni a valódi kilétét, főleg nem az ilyen sötét helyeken. A Sötét negyedet maga mögött hagyva egészen egy különös, eddig sosem látott helyre követi a nőt, ahová fel van tűnetve, 18 éven aluliak nem léphetnek be. Furcsa vigyorra húzódik szája. Milyen mázli, hogy ő már rég elmúlt annyi! Az épület előtt áll, zsebre vágott kezekkel. Csendben fürkészi, kétségek kezdik mardosni.* ~Azt hiszem nem volt jó ötlet idejönni. De mégis miért ilyen nagy a bátorságom? És a kíváncsiságom? No mindegy, nem nyugodhatok amíg ki nem szedek néhány infót abból az emberből. És különben is, már itt vagyok. Nem lehetek gyáva! Nem futamodom meg!~ *bátran lép be, ekkor csapja meg a dohány szaga és valami rémes érzés. A hideg futkos a hátán. Sötétebbnél sötétebb alakokat pillant meg, köztük ellenfelét is. Úgy látszik épp egy piszkos üzletben vesz részt. Odasétál hozzá, de a széke előtt pár méterrel áll meg.*
-Nem fogok 1 órát várni és sejtem, hogy kiszúrtál rég. A halál nyugodt stílusod árulkodó. *jegyzi meg, közelebb lépve hozzá.*

*Miután ott hagyom az angyalkát, elindulok a piroslámpás házba. Már a fényes utcán járok. Leveszem a csukjámat mert nem akartam feltünést kelteni. Majdnem ott vagyok mikor megérzem hogy az angyalka követ. Mosolygok és hagyom hogy abba a tudatba ringassa magát hogy nem veszem észre. Bemegyek az ajtón majd körbenézek. Az egyik hátsó asztalnál meglátom akit keresek. A pulthoz lépek.*- Egy whiskeyt tisztán.*mondom és miután kifizettem leülök a férfihoz. Nagyon nincs ínyemre a találka elvégre jobb helyenis lehetnék. Mondjuk Steven mellett a pihe puha ágyban. Na jó eltértem a tárgytól. A pasi persze hogy olaszul nyomja nekem a rizsát majd átad egy fekete aktatáskát. Mikor belenézek az tele van iqatokkal. Nyugodtan kezdem átnézni őket közben magamon érzem az angyalka tekintetét.*

Vendég

- Ne, fejezd be. Inkább nem akarom tudni, mire indulsz be. *Feleli Juliette elhűlten, miközben bemenekül Noel lába mögé. Persze kicsit túljátssza, azért ennyire nem akadt ki a fiútól, Noel viszont felvonja a szemöldökét.* - Csak nekem lenne olyan érzés, neked nem. De a végén még arra a következtetésre jutok, hogy te vagy a baltás sorozatgyilkos. Vagy valami nagyon lelkes nekromanta. Boncmester. Fogadunk hogy a boncteremben töltöd a legtöbb idődet a suliban, mi? Nem kaptál még hullamérgezést? *Csevegő hangnemben érdeklődik tovább, majd nevetve megcsóválja a fejét.* - Hát jó. Felőlem megnézheted Alfie-t, ha épp nálam lesz mikor legközelebb összefutunk. De nem fogdoshatod össze, mert megéget. Bár, ha bevállalod a sebeket... viszont semmiképp nem boncolhatod fel. *Felmutatja az egyik ujját, figyelmeztetően, majd megint csettint a másik kezével, mire eltűnik a tűzlabda, amivel eddig játszott. Megint csak a lámpák fénye marad.* - Lehet, hogy jól tudom kontrollálni a nyálelválasztásomat. Nem indul be minden könnyű préda vagy jóképű egyed láttán. *Megrántja a vállát, aztán megint magasra szalad a szemöldöke a hímringyózásra, majd felnevet, és rákacsint a fiúra.* - Rossz az, aki rosszra gondol. Nem kerülsz az ágyamba, ha magadtól nem akarsz odamászni. Tényleg van vendégszobám, és maradhattál volna ott, bár felesleges, mert a Jenilia meg a vidámpark is itt van egy köpésre, és mind a kettőből van feljáró az iskolába, ha jó helyen keresed. De még olyan korán vaaan! *Nyafogásba vált át szinte, megrázza a fejét.* - Inkább menjünk el a vidámparkba, és maradjunk is ott valameddig. Ráérünk utána visszamenni.

Vendég

-A nénikémé visszeres és csúf. A tiedet legalább takarja a szőr. *Szól vissza a nénikézésre az... állatnak. Beszélő példánnyal se nagyon találkozott még. Újabb bizarrságok kedves emlékgyűjteményében. A harmadik randis dolgot inkább eleresztette a füle mellett. Ha választhat, még mindig a nőkre szavaz, feltéve, hogy Noel nem valami vélaszármazék titkon és mindjárt beveti a hipercsábítási képességeit.*
-A belsőddel semmi gondom nem lenne. Így még fel sem kell boncoljalak. A tűzdémonról meg éppen tárgyalhatnánk valamikor. *Úgy csapja össze a két kezét, mintha az óvodában most hirdettek volna szabad foglalkozást. Ezt csak az öt éves, jóllakott, füligszáj vigyora tetézi csak. Nem őrült, csak perverz élvezetet lel a boncolásban, a belek között való turkálásban, a szív fogdosásában meg ilyenekben. Ettől még teljesen épelméjű ember.*
-Ugyan, akkor már beindult volna rám a nyálelválasztásod, de ha még nem törölgeted a mocskot az álladról, nem vagyok veszélyben. *Jegyzi meg kedélyes nevetéssel, de amilyen hamar jött, olyan hamar marad belőle csak az óvatos mosolygás és némaság, míg az idegen előadja véleményét a piroslámpás házzal kapcsolatban.*
-Nagyon hálás lennék, ha csak megmutatnád a kezdő irányt. Onnan biztosan találok majd valakit, aki tovább magyarázza, merre van az arra. Eszemben sincs kifárasztani téged azzal, hogy kísérgess, de jó lenne, ha te se néznél holmi hímringyónak, akit ilyen könnyen felszedhetsz. Alkalomadtán majd benézek megköszönni a segítséget, a hálód nevét megjegyeztem. *Na most Noel vagy elüti a dolog élét és átfordítja valami másba, vagy kitör a Hidegháború itt helyben, mert bizony tényleg nem szereti, ha olcsó hímringyónak nézik és fel óhajtják ilyen szöveggel szedni, hogy vendégszoba és társai. Bedurcult.*

Vendég

*Mikor a másikból kiszalad a kérdés, Noel felvonja a szemöldökét, és egyszerre ketten is válaszolnak. A fiú, a saját hangján, és... az erszényes ördög. Bizony, hátrál egy lépést, és egy fiatal nő hangján szólal meg Noellel egyidőben.* - A harmadik randiig nincs tapizás. - Fogdosd a nénikéd lábikráját! *Noel nevetve lepillant az állatra, majd vissza Ilyára, megmagyarázva a dolgot.* - Juliette daimón. Ha megfognád, az olyan érzés lenne mintha a belsőmben túrkálnál, szóval mondhatni nem túl kellemes. Inkább hanyagoljuk. Ha annyira akarsz valamit fogdosni, van egy tűzdémonom, bár azzal meg megégeted magad. *Kicsit gesztikulál hozzá a másik kezével, amiben épp nincs tűzlabda, aztán békésen folytatja a dobálgatást, és szélesen vigyorog a baltás gyilkosos fejtegetésre.* - Szóval baltás gyilkos lennél? Hogy mik meg nem történnek ebben a városban... És mi van, ha éppenséggel én vagyok valamiféle kéjgyilkos? *Felvonja a szemöldökét, majd körbenéz. Valóban nem lézengenek sokan a környéken, sőt. Pedig a szórakozónegyed nem szokott ennyire kihalt lenni. Aztán a piroslámpás házra pillant, és megrázza a fejét.* - Áh, nem. Nem elég otthonos. Valahogy olyan mű az egész, ha pénz jár érte. Mindenesetre nem kell velem hazajönnöd, ha nem akarsz, de nem garantálom hogy innen el tudom neked mutogatni merre van az iskola. Amúgy én is oda járok. *Lehúzza a cipzárt a pulóverén, megmutatja a denevéres kitűzőt, majd vissza is húzza, nem vetkőzik itt. Sajnos.* - Második emelet, tigris cápa háló. Már amikor nem Nellondban alszok.

Vendég

*Beszéd közben nem tudja elkerülni a figyelmét a beszélgetőtárs lábánál megjelenő, nyugodtan helyezkedő erszényes ördög. A szemei égni kezdenek a kíváncsiságtól (ne feledjük, imádja a bizarr dolgokat) és máris kibukik az első hülye kérdés a száján.*
-Megfoghatom? *Nehogymá' félre legyen értve, nem Noelt akarja megtapogatni, csupán az a kis boncolnivaló erszényes izgatja itt a fantáziáját jobbra-balra és tapogathatnékja támadt tőle. Azért a helyzetnek megfelelően gyorsan visszakormányozza magát a jelenbe már csak azért is, mert ezúttal a láng ejti rabságba momentán az érdeklődését. Hiába nem igazán ért a tűzbűvöléshez, attól még lenyűgözi ez a kis láng, ami képes lenne milliókat hamuvá varázsolni percek alatt.*
-Nem volt a környéken senki rajtad kívül... Vagy én vagyok vak... Vagy a baltás gyilkos és direkt kinéztelek magamnak. Csak vicc volt. Tényleg nem láttam mást a környéken, de ez nem zárja ki a részleges vakulás lehetőségét. *Adja meg az újabb kimerítő választ, bár ha a tag nem bánja, akkor nem is kimerítő.
A következő eszmefuttatásra feljebb szalad bizony a szemöldöke. Úgy? Vendégszoba? Gyanús dolgokat szimatol. Ez esetben nem árt tovább ütnie a vasat, hogy lássa, meddig menne el ez a bátor "egybőlbelevágokalecsőba" fiatalember itt.*
-Nem lenne már az is messze? Nálam a személyim, azzal már csak beengednek, te meg simán kinézel több mint tizenhétnek. *Szemét-pimasz vigyorral a képén zsebre vágja kezeit és félredönti a fejét. Ha játszadozni óhajt a másik, ő nem lesz semminek az elrontója. Legfeljebb majd idejében kezd szaladni! Szégyen a futás, de a k**** anyját annak, aki üldöz- ahogy a mondás tartja.*

Vendég

*Szinte felnevet, amikor a fiú azonnal felé pördül a hangját hallva. Valóban nem nézte volna tizenhétnél többnek, bár a sötétben nem látja annyira. Félredönti a fejét, előre-hátra hintázik a lábán, úgy hallgatja a másikat. Rajta még kapucni sincs, csak egy vastagabb pulóver, farmernadrág meg edzőcipő, tökéletesen látszana az arca, már ha lenne fény. Na meg Ilya lassa kiszúrhatja az erszényes ördögöt is, aki felzárkózik melléjük, és békésen leül Noel mellé. A fiú pedig kihúzza az egyik kezét a zsebéből, csettint egyet, mire apró lágnyelv képződik a tenyerén, és csakazértis közelebb tartja Ilya arcához. Persze nem égeti meg, csak kicsit jobban rávilágít, hogy láthassa az arcát, hiszen a lámpa nem közvetlenül mellettük van. Aztán vissza is húzza a kezét, a lágnyelvből kis tűzlabda lesz, amit békésen dobálgat fél kézzel.* - Hát az biztos, hogy nem nézel ki tizenkilencnek. Szerintem be sem engednének, még útbaigazítást kérni se. Nem lett volna egyszerűbb leszólítanod valakit? *Megcsóválja a fejét, majd elgondolkozik.* - Elmagyarázni elég bonyolult lenne, meg sose tudtam. Mondanám, hogy visszakísérlek, de elég messze van, lehet, hogy lusta leszek elmenni addig. Van egy vendégszobám, ha gondolod. *Egyik kezéből a másikba dobja át a lánglabdát. Kérdés, hogy mennyire viccel, vagy épp mennyire gondolja komolyan, hogy meghívja a fiút magához... könnyen lehet, hogy csak egyfajta teszt ez.*

Vendég

*Ácsorog, gondolkozik, egyik lábáról a másikra helyezi közben a súlyát, megfontolja, érdemes-e késharcba keverednie egy ilyen helyen, s éppen mikor arra a döntésre jutna, hogy próba szekerce, bemegy, férfihang üti meg a fülét, mire helyből arra perdül, amerre a gazdáját sejti leledzni. Először csodálkozva néz a srác arcába, aztán vissza a hely homlokzatára, cégérére, végül ismét az előbbi alakra.*
-Ami azt illeti, elmúltam tizenkilenc... Bár általában tizenhatnak, ha néznek, de na. Csak útbaigazítást akartam volna kérni... de talán jobb, ha nem teszem. *Nem fűzi hozzá, hogy nem óhajt egy késsel a hátában távozni erről a "kellemes" helyről, ami számára jelen pillanatban csöppet sem hívogató. Helyette visszafordul a másik felé, közben lehúzza a kapucniját. Láthatóvá válik a lámpafényben a szénfekete haj, melyet nagy falatokban fest vörösre a piroslámpás ház világítása, s talán feltűnhet, hogy a szeme is valami acélos színű lehet, mert iszonyatosan beleolvad a sötétbe, csak némi csillogás engedi sejtetni, hogy vannak látószervei. Az arca tényleg nagyon fiatal, nem nagyon lehet többnek nézni tizenhétnél jóindulattal együtt.*
-Nem tudod véletlenül, hogyan jutok vissza a Nezabarba innen? Tegnap érkeztem és ma vagyok itt lent először és azonnal sikerült eltévednem. Meg kezd későre is járni éppenséggel.... *Azt már hozzá sem teszi, hogy a fagyoskodás is rájött, de az enyhe remegésből talán kitetszik ez is. Nyápic egy fiúcskának tűnhet, de a látszat csalóka: van benne erő, ha szüksége van rá. Egyelőre viszont erőfitogtatás helyett választ szeretne, ha már ő olyan kedves és aranyos volt.*

Vendég

*A Nedaviából jön, így eléggé érződik rajta a füst, az a szokásos, jellegzetes légkör lengi körül. Ivott is néhány pohárral, de nem mondhatni, hogy részeg lenne... az egyedül nem poén, és mégsem lóghat folyton Chris nyakán. A játszótéren lóg a hintán egy darabig, majd megunja, és továbbindul. A szórakozónegyedet nem hagyja el egyelőre. Persze majd haza kell kanyarodnia valamikor, de még elég korán van, el sem döntötte, hogy az iskolában vagy Nellondban tölti az éjszakát. Majd a hangulatától fog függeni, ha egyszer úgy dönt, hogy ágyba mászik. Igazából ez, hogy Nellondban van háza, egészen kapóra jön neki, hiszen így bőven van oka kint maradni a városban tíz után, mondhatni itt nem vonatkozik rá a kijárási tilalom. A piroslámpás ház előtt zsebredugott kézzel tervez elsétálni, nem igazán érdekli a dolog őszintén szólva. Ha nagyon akar valamit, megkapja azt ingyen is, nem fog még fizetni is érte. Viszont szemet szúr neki egy fiatal srác, aki éppenséggel az ajtót méregeti, és halvány mosollyal rászól.* - Ha kiskorú vagy, nem fognak beengedni. És hidd el nekem, ki tudják szűrni. *Persze nem tudja, hogy Ilyára ez nem igaz, néhány évet simán lehet tévedni, na meg eléggé úgy áll ott, mintha azon gondolkozna, hogy lógjon be és vágja át a dolgozókat. Legalábbis Noel szerint.*

Vendég

*Valamikor a Hannah-val való találkozását követően, vagyis annak a végén közölte a lánnyal, hogy ő bizony nem megy még vissza a kastélyba, mert jobb szeretne körbe szaglászni itt Nellondban. Elvégre érdekes, izgalmas helynek tűnik, megéri vetni rá egy második pillantást rohanáson kívül. Addig addig kavargott, hogy már beesteledett, de így is látott egy-két érdekességet, mint például ugye magát a vidámpark bejártát (bemenni inkább nem ment be), magát a Jenilia Teaházat, valami barlang pubot meg egy játszótér is szembejött vele valamelyik kanyarban.
Most, sötétedés után éppen vakarja a tarkóját, pontosabban a kapucniján azt a pontot, ami a tarkóját fedi és nyugodtan tűri, hogy a vörös fények lecsapódjanak az arcán. Mert hogy egy eléggé kétes kinézetű helyre kavarodott és most már végleg el is van veszve szerény véleménye szerint. Nem tudná megmondani, merre tudna visszajutni. Csak annyi biztos, hogy ha ez itt az, amire gondol, akkor jó lenne gyors iramban kereket oldania. Viszont sosem látott még effélét és a tévéműsorokban sziporkázóbbaknak, másabbaknak hatottak az ilyen lokálok... Egy szó, mint száz, bent érzi magát az erdőben és azon morfondírozik, bemenjen-e útbaigazításért, hogyan kell visszajutni az iskolába, vagy inkább ne?*
-És mi lenne, ha valahogy értesíteném Hannah-t, hogy a bérelt szemeinek szüksége van rá? *Morfondírozik félhangosan, miután az előbbi vakarózást végző keze immár az állát támasztja nagy gondolkodón és ugyanúgy tanácstalanul, mint ez előtt pár perccel.*

*Kicsit felkuncog az elismerésre, a drágább bort azért hárítja, jó neki ez itt, a kezei között. A fiúnak talán egy leheletnyi esélye lehetne őt ágyba vinni, csakhogy egy csak úgy betért srácnak erre valószínűleg zsebből nincsen pénze, ingyen meg... Aki ilyen munkákat végez, megszűnik valahogy csak a saját élvezetéből mással lefeküdni. Egyáltalán élvezi még, vagy csak játssza, úgy tesz, ahogy elvárják...? Jó kérdés, és Ivannel már majdnem megtört a jég, de az a férfi dolgozó is kikopott innét.*
- Ó, nem kell, hogy minden este betérj ide, nagyon ritka az, aki minden estéjét itt tölti, ám annál gyakoribb az, aki minden csütörtökét... *Mutat szépen egy férfira a szomszéd asztalnál* - ...minden csütörtökét és szombatját itt tölti. *Mutat egy másik férfira, néhány asztallal odébb.* - És folytathatnám még, de hát ma csak a csütörtökieket mutathatom a törzsvendégek közül.*Vonja meg kissé karcsú vállát, aztán kissé elmosolyodik a legénybúcsús hárítást hallva.*
- Attól még egy barátnak lehet. Hálám üldözni fog, hogyha reklámozod ismerőseid között a mulatót. *Mosolyodik el újra, bár, hogy pontosan mi lenne a hálájának a jele, az még erősen kérdőjele. A Susy-s kérdésre felkacag, csendesen, jóízűen, de gyorsan lehalkítja magát.* - Jaj, elnézést, ne haragudj. Olyan szépen fogalmaztad meg... Túl szépen. Fél tízre kellett érkeznie, szóval ha szerencséd van, akkor még nincsen kuncsafttal... Gondolom sorba állni nem szeretnél. *Veti fel a kérdést, mert az valahogy szörnyen illúzióromboló lehet, amikor egy férfi jön ki attól a nőtől, akivel ő akarja tölteni a további éjszakát. Mindegy, ebbe inkább nem gondol bele most, lassan feláll az asztaltól, a bor úgy is elfogyott, kicsit elmosolyodik és távozóra fogja, habár az épületet nem hagyja el, csak a szobájába megy vissza.*
- További kellemes estét, és köszönöm a bort, Caleb. *Köszön el kedvesen, a helynek legkevésbé közönségesebb leányzója. Mert ő Már megteheti.*

*A leányzó szerencsére elfogadta a meghívást, illetve azt, hogy egy kis társaságot csempésszen Caleb az estéjébe, hiszen elfogadta a bort és meg is üzente a pincérnővel, hogy szívesen látja a srácot. Caleb nem is habozik tehát, hanem egyből pattan és indul meg a csinos, szemrevaló leányzó asztalához, hogy azt lecsüccsenve be is mutatkozzon. Természetesen viszonzást is kap ezzel kapcsolatban, hiszen felnőtt emberek, nyilván mind a ketten tudják, hogy mi az illem. Hogyha valaki bemutatkozik, akkor mi is viszonozzuk és ezt a leányzó igen jól tudja. Így tehát Caleb megtudja, hogy Ayam-ehoz van szerencsére. No persze, neki ez a név még egyelőre nem mond semmit, mert talán csak egy hete jár ide, és annyira nem ismerte még meg az itteni lányokat. Bár hamar kiderül, hogy bizony Ayame nem egy "választható" leányzó, hanem egyenesen a hely vezetőhelyettese.*
- Ideiglenes tulaj? Az igen! Hogyha ezt tudom, akkor drágább bort rendeltem volna. *vigyorodik el szélesen Caleb és meg is emeli a lány felé a poharát. Caleb eléggé meglepődik, viszont valamilyen szinten kicsit csalódott is lesz, hiszen egy vezetőhelyettes nem feltétlenül "kiadó", így a srácnak sajnos muszáj lesz valaki mást szereznie, aki elszórakoztatja ma este. Ami persze egy ilyen helyen annyira nem nehéz, de azért mégis...
A srác rákérdez, hogy kellemes nedűt választott-e, mire azt a választ kapja, hogy pont az édeset szereti a leányzó. Caleb szája ismét fülig szalad, ismeri már a nőket ennyire, hogy mindenből az édeset szeretik. Az ajaknyalásra Caleb-et egy pillanatra kirázza a hideg és néhány röpke másodpercig nem is veszi le a leányzó ajkairól a szemét. De ez csak néhány másodpercig tart, összefonódik a tekintetük, de a lánynak valami más vonja el a figyelmét az asztalon. Caleb pedig kissé frusztráltan nézelődik.*
- Hogy micsoda? Törzsvendég? Hát nem is tudom. Az biztos, hogy gyakran fogok ide járni. De hogy minden nap, vagy ilyesmi. Azt azért nem hiszem. *vigyorodik el a srác és kicsit megvonja a vállát.*
- A legénybúcsútól elég messze állok és nem is hiszem, hogy lesz egy darabig. *jegyzi meg a srác és ismét körbefuttatja a szemét a helyiségen.*
- Öhm... *látszik rajta, hogy kicsit ideges, de végül csak a lányra néz:*
- Susy itt van? Múltkor vele voltam és hát... Igen tehetséges hölgyemény. *mosolyodik el titokzatosan a fiú és tekintetével még mindig a múltkori, szőke lányt keresi, akivel egy csodás estét töltött együtt.*

*Nem azzal van a probléma, hogy olyan szürke egér lenne, csak épp nem arra nézett, meg valahogy inkább mindenkin csak átsiklott a szeme, nem akadt meg senkin sem. Hogy várna valakit? Sokakat, de hiába. Élükön a Redrickekkel, de ők már bizonyára sose fognak ide betérni. Vagy teljesen véletlenül Armand is feltűnhetne. Ayame ujjai közül jelenleg kettő is foglal, mind a kettőn a gyűrűs, egy-egy jegygyűrű van rajtuk. Persze ezt nem kell, hogy a másik észrevegye, csak ékszer. Amúgy valóban, körülbelül egy idősek lehetnek, talán a lány egy évvel idősebb már nála, csak az aláírás régen frissült. A közvetlen köszönés, ez a friss hangulat valahogy felélénkíti a bágyadtságából, nagyon rég volt már az, ami - egy fiatal, élettelteli nő. Itt ilyenekre nincs szükség, itt háromféle alkalmazott van. Aki pincérkedik, csapolja az italokat, aki pénzért összefekszik bárkivel, és aki mindennek a vezetője, komolyabb és csak nagyon drága kuncsaftokhoz kell mennie, ott sem csak szajhát játszani. Az előkelők szeretik az elmés beszélgetőpartnereket is, rengetegszer van, hogy csak társaságáért fizetnek, semmi másért.*
- Azt látom, hogy nem jársz ide valami gyakran. Ayame Drake vagyok, a mulató ideiglenes tulaja. *Mosolyodik el kissé, de már nem magázódik, hogyha ilyen laza sráccal van dolga, minek mutasson merev arcot. Ellenben ebből már látszik, hogy ő nem azért van itt, hogy ilyesféle szolgáltatásokat nyújtson, és a csábmestert, aki pénzért hódítgat nem illik elcsábítani egy "ingyen körre".*
- Jót választottál, az édeset szeretem, minél édesebb, annál jobb. *Kortyol egyet a pohárból, majd lassan engedi le a poharat és finoman végignyal az ajkain, egy kis mosollyal. Nem tart sokáig, ahogy így a szemébe pillant, eléggé gyorsan megszakad a kontaktus, főleg, mert a leányzóban szörnyű bűntudat ébred azonnal. Egy pillanatra elpillant, majd újra Calebre emeli a tekintetét, de már csak puszta kedvesség van a szemében.* - Esetleg leendő törzsvendégünket látom magam előtt? Nyugodtan lehet hozni barátokat, legénybúcsú céljára ennél jobb helyet nem találhat senki.*Legénybúcsú. Megint elpillant, ám most nem Caleb felett egy másik asztalhoz, csak hogy elnézzen róla, hanem le, a gyűrűjére. Kísérti ez a dolog már egy jó ideje, és nem fogja elereszteni. Pedig próbálkozik kedvesen társalogni, esetleg új kuncsaftokat ideszögezni a helyhez, de ha állandóan minden megzavarja a gondolatait úgy nehéz.*