Rosemary Hathway, Mentora: Jack

Vendég

//Játék az első szabad 10 percemtől fogva Smile

//

Vendég

~Étkező~

*Szép, verőfényes napsütésre ébredt mindenki ezen a szombaton, és ezzel Rose sem volt másként. Bár a délelőtt nagy része eltelt, mégis lustálkodva kelt ki az ágyból. Gyorsan magára kapkodott valami lenge ruhadarabot, s máris indult reggelizni, ami lassacskán korai ebédnek is betudható lett volna. A földszintre leérve fénysebesen száguldott be az étkezőbe, nem igazán figyelve maga köré, s mivel az evési idő már rég elmúlt, és a következő még nem volt itt, a hűtőhöz ugrándozott, és valami ehető után kezdett keresgélni.* ~Margarin, sajt, uborka, paprika, felvágott, és majd mindehhez kenyér. Kitűnő melegszendvics.~ *Virult fel az arca, s máris előszedegette a kellékeket, hogy elkészíthesse azt.

Tárgy: Re: Rosemary Hathway, Mentora: Jack Csüt. Szept. 23, 2010 8:36 pm

*Az ifjú Allidon szakos harcos bárd békésen ücsörög a saját szakos asztalánál, megszokott kinézetével, barna pólóban, szürke rövidnadrágban, egyszerű edzőcipőben, és éppen az ebédjét eszegeti. Igen, neki ez a korai ebéd kategóriába tartozik. A házi manók konyhájáról sikerült szereznie tegnapról megmaradt levesmaradékot, éppen azt pusztítja, egy vajas kenyér társaságában, és egy pohár friss limonádé mellett, amikor valaki betoppan, sőt, beront a terembe. Kissé megremeg a hirtelen zajra a kezében a kanál, amivel eddig a levest eszegette, tekintete azonnal a beérkező felé fordul, szájára egy kisebbfajta mosoly szökik fel. Nem szólal meg, egyelőre nem. Leteszi a kanalat a tányérba, a vajas kenyeret az asztalra, az szerencsére nem ugrott ki a kezéből, megtörli a száját egy szalvétával, majd csak ezek után áll fel a székből, halkan hátrább tolva, nem szeretne nagy zajt csapni. Sose szeretett zajongani. Megkerülve az asztalt egyenesen a lány felé veszi az irányt, jobbját zsebre vágva, baljával még a száját törölgetve. Igen, a karjába, csak így, egyszerűen.* -Szép reggelt! Hova ez a nagy sietség? Segítsek esetleg valamiben? *érdeklődik barátságosan a lánytól, miközben lelassítja a lépteit, és nem messze tőle meg is áll. Nem akar tolakodni, se megijeszteni a lányt, így biztos, ami biztos alapon cselekszik.*

//Első körben kezdő hsz-nek nem is rossz, de akkor boncolgassuk egy kicsit. Smile

A helyszíneket nem hullámos vonal, hanem vagy szögletes zárójel, vagy off jelbe szoktuk tenni általában. A hozzászólásod végéről lemaradt a csillag, erre figyelj, mindig nézd meg a hozászólásodat, mielőtt elküldöd, hogy minden jel a helyén van-e, nem tettél-e feleslegesen valamit valahova, vagy nem maradt-e le valami.
Ami ezeknél kicsit fontosabb talán, az az igeidő. Nem múlt időben, hanem jelen időben játszunk, mert a dolgok most történnek meg a karakterrel, nem a múltban, ahogy pl. egy könyv elmesélné a dolgokat. A játék jelen időben, E/3-ban zajlik, nálad csak az idővel volt gond. Ezekre figyelj, más kivetnivalót nem leltem, ügyes kezdés. ^^ //

Vendég

*Rose, kezében megrakodva sietett a pulthoz, s amint ledobta szerzeményeit, egy villámgyors mozdulattal fordult meg, amihez társult egy rémisztő, ijedt sikoly, hogy kitől hallott az imént valami köszönés, és kérdés félét. Kezét a felgyorsult szívére tette, s szinte kapkodta a levegőt.* -A frászt hoztad rám. De köszönöm, boldogulok vele egyedül is. *A köszönés most valahogy nem nagyon jött neki, de azért egy pár pillanatnyi késéssel illedelmesen üdvözölte a fiút.* -Egyébként szia. Én Rose vagyok. És benned kit tisztelhetek? *Nyújtotta felé a kezét, s még mindig hevesen verdeső szívvel egy mosolyt is megeresztett felé. Gyorsan, hirtelen visszatérő jó kedve, meg lassan normális ritmusba visszaálló szíve, valamint mindig határtalan segítőkészsége valami meghívás félét súg neki.* -Neked is csináljak? Kérsz? Éppen melegszendvics lesz a mai menüm, meg szerintem még teázok, vagy kávézom mellé. *Fordul a pult felé, s mutat végig a hűtőből zsákmányolt dolgokon, miközben kérdez, majd kezét visszaeresztve maga mellé, megtámaszkodva háttal a pultnak fordul vissza a másik felé.*

//Jack Smile

A tartalmi résznél tudsz még nekem segíteni majd, ha a többit kiküszöböltük? Szóval ha azt rendesen megtanultam? :$ Persze csak ha nem túl nagy kérés :$ //

Tárgy: Re: Rosemary Hathway, Mentora: Jack Szomb. Szept. 25, 2010 6:40 pm

*A sikoly hallatára ijedten kapja a kezeit a füléhez, és húzza össze magát egészen kicsire. Nem bírja ezeket a nagy, hirtelen hangokat, lást sikoly, csattanás, fegyverropogás, robbanások zaja.. Sosem szerette, most se szereti, be is fogja a fülét, majd fél szemmel pislog fel, félve, lopva a lányra. Lassan engedi le a kezeit maga mellé.* -Ne haragudj, nem állt szándékomban. Ha meg boldogulsz, az jó.. gondolom.. Bár, ha bárki megtámadna az utcán, már tudom, mivel fegyvereznéd le őket. *fogdossa még egy kicsit a fülét, majd rázza meg a fejét, miközben immáron teljes figyelmét a lányra fordítja, kissé kihúzva magát. Egy kicsit még fogdossa a fülét, meg kipattintja, hogy biztosan hallja, nyel néhányat, mint a búvárok szoktak, aztán csak elmosolyodik.* -Úgy, teljesen mellékesen, túltéve magamat ezen a kis, hát.. afféron Sev vagyok! Szaktársad. Bár, nem a leghíresebb ember, de itt vagyok egy ideje. Biztosan találkoztunk már, ha máshol nem, órákon, szakos programokon, legalább is én emlékszem rád. *mondja kedves, barátságos hangon, miközben lehuppan a szembe levő székre, a lánnyal szembe.* -Nem, kösz. Nemrég ettem, most fejeztem be. Bár a melegszendvics egészen csábító, most kihagyom. Te kávézol? *emeli fel hirtelen a fejét, hiszen csak most tudatosulnak benne a lány szavai. Kissé kíváncsian, furcsállva néz rá, majd megismétli a kérdést.* -Hogyhogy kávézol? Minek az? *kérdezősködik tovább, előrehajolva, figyelve a lány válaszát.*

//Jelenidő!! Figyelj rá a hozzászólásodban. Most is csak a hsz-ed vége lett rendes, jelen idejű, a többi nem.
Ami a tartalmat illeti.. Gondold bele magad a karaktered helyzetébe, te mit csinálnál, a karakter mit csinálna, mi van körülötte. Írd le részletesebben a mozgását, testtartását. Akár belső gondolatokat, amik felmerülnek a karakteredben. Teremt szituációkat, ahogy most is tetted. A lényeg az, hogyha eléggé beleéled magad a karakteredbe, akkor tudod, mi van körülötte, mit lát, mit szagol, mit érez, és ezt is nyugodtan leírhatod. Felmerülő emlékképeket, ha vannak esetleg.//

Vendég

-Ez gonosz volt. *Közli vele eme egyszerű mondattal az álláspontját a lefegyverzési módszerére. Egy savanyú, mindent eláruló fintor is társul mellé természetesen, elvégre is nem a legkedvesebb mondat, amit valaha is hallott. Majd visszafordul az alapanyagokhoz, és gyors, de pontos mozdulatokkal állítja össze az ebédjét. Kenyér, majd rá a margarin, felvágott, és a végére a sok zöldség, és a legtetejére pedig jöhet az utolsó szelet kenyér. Az utolsó szelet felhelyezésekor újabb hangok törik meg a csendet. Bár csak a legfontosabb szavak ragadják meg a figyelmét, mint "szaktárs, órák, láttalak már" , meg persze a neve.* -Az lehetséges, igen. De nekem a nyári dolgok is rémlenek. Néhány "kalandkor" te is ott voltál. *A kaland szónál kis nyuszifülekhez hasonló mozdulatot tesz a két kezeinek ujjával, majd mikor az immár kész szendvicset szemléli, azon gondolkodik, hogy érdemes lenne-e megmelegíteni. A választ korgó gyomrától kapja meg, ami az "Edd meg most rögtön!" instrukciót harsogja már egy ideje, kisebb szünetekkel. Ennek örömére minden meggondolt mozdulattal ellentétesen felmarkolta a kenyér darabokat, meg a közte lévő töltelékeket, s két falatra magába tornázta az ételt. Ujjait lenyalogatva gyorsan kezet mosott, és a teáját kezdte el főzni, amikor is megint Sev hangja ütötte meg a fülét.* -Ohh... Hát izé. Igen, néha napján megiszom egy-egy pohárral, ha későn kelek, úgy, mint most, és úgy nézek ki körülbelül, mint akivel éppen akkor mosták fel a szobát. De nem simán iszom, hanem pici cukorral, meg rengeteg tejjel. Szóval tejes kávéként. De azt hiszem, most inkább a teánál maradok. *Nyújtja ki kezét, és mutat végig a pulton, hogy ezt igazolja.* -Minek az? *Néz rá meghökkent arccal. De azért a váratlan kérdés azt is eredményezi, hogy hirtelen ő maga sem tud mit mondani erre. Ezen még sosem gondolkodott.* -Hát. Na látod ez jó kérdés. De én például akkor iszom, ha nincs kedvem se teát, se tejet inni, meg ha tényleg fáradt vagyok, mert attól kicsit feldobódok. Meg nem tudom. Csak iszom, és kész. *Von megint vállat, s a teára koncentrál ismét.* -Biztos nem kérsz? Még nem késő. *Kérdi meg megint, mert egyedül egyébként is utál bármit is csinálni. A szendvics az kivétel volt, bár ha van, akivel megossza, akkor azt is szívesebben csinálja úgy.*

//Köszi a figyelmeztetést Very Happy

Tényleg elfelejtettem. Eléggé berögzült. De figyelni fogok rá ezentúl még jobban.//

Tárgy: Re: Rosemary Hathway, Mentora: Jack Csüt. Szept. 30, 2010 4:44 pm

-Ami igaz, az igaz. *emeli fel maga elé a kezeit, miközben mosolyogva figyeli a lányt. Meg persze beszél, okfejt, kifejt, és minden, ami ehhez társul, miközben kényelmesen ücsörög a lánnyal szemben. Rosemary szavaira azonban kissé értetlenül szaladnak magasra szemöldökei, és ráncolja homlokát erőteljesen.* -Valóban, rémlek? Mert ha ez tényleg így van, akkor nem tudom, miért kérdezted meg még az előbb, hogy ki is vagyok tulajdonképpen. Ez esetben egy ismeretlen ismerős, vagy ismerős ismeretlen, lehet választani. *vetődik tekintete a lány ebédjére, ami nem más, mint egy jó nagy darab.. szendvics. Önkéntelenül is elmosolyodik, miközben figyeli a lány mesterkedését, munkálkodását.* -Nem értem, miért ne lennének azok kalandok. Szakkör álnéven világot mentettünk, nem is egyszer, ha pedig a hatalomátvételre gondolsz, az is elég kalandos volt, bár azon én nem vettem részt. Kimaradok a politikából, jobb az úgy. Mindenkinek. *szúrja még a végére, miközben a lány mozdulatait figyelgeti, továbbra is, igen, ez a válasz főleg a nyuszifülek miatt kerül elő. Ő élvezte a szakköröket. A tea-kávé kérdésre elhúzza a száját, majd hevesen megcsóválja a fejét.* -Na látod! Ez itt a gond! Ha okkal innád, lenne rételme, így viszont semmi értelme, de a sok koffein teszi tönkre a szervezetedet. Persze, nem az én szervezetem, hanem a tiéd, és persze így lehet, hogy semmi közöm hozzá, de azért.. *vonja meg végül a vállát, majd csak figyeli a teáskannát, vagy a forró vizes kancsót. vagy ami éppen ott van, és rázza a fejét.* -Köszönöm, nem. Fő a magabiztosság! *húzza ki magát, és dőlne is hátra, amikor megpillantja, hogy a szellemkutyája, persze láthatatlanul, de megindul. Honnan látja mégis? A lány szalvétája kissé megemelkedik, ezzel egy időben tágul ki a fiú pupillája is, és éppen hevesen állna fel, lendülne előre, hogy elkapja az éppen feldőlő teáskannát, de persze sikertelenül, nem kapcsol elég gyorsan, vagy ha igen, akkor se nagyon jó az ügyessége, így, a helyett, hogy elkapná a kancsót, csak lök rajta még egyet, így a kancsó tartalma egyenesen a lányra ömlik, legalábbis kiborul, felborul a kancsó, és a tartalma heves, lendületes mozdulattal távozik. A fiúból még kitör valami artikulálatlan se nem hörgés, se nem kiáltás, majd keze megdermed, a kancsó pedig ugye felborul.*

//"Ennek örömére minden meggondolt mozdulattal ellentétesen felmarkolta a kenyér darabokat, meg a közte lévő töltelékeket, s két falatra magába tornázta az ételt. Ujjait lenyalogatva gyorsan kezet mosott, és a teáját kezdte el főzni, amikor is megint Sev hangja ütötte meg a fülét." -> Gondolom kitalálható, mi ebben a hiba. Igen, a múltidő. De már sokkal jobb, csak itt volt vele gond. Olvasd át, mielőtt elküldöd, és akkor nem fog iylesmi benne maradni.//

Vendég

-Igen, rémlesz. Hiszen órára te is jársz, nem? Attól függetlenül, hogy nem beszélgettünk, látni láttalak ezelőtt.
*Húzza fel az orrát, és a meglepettségtől nagy szemekkel nézi Szevért. Aztán miután benyakalta a szendvicset, hallgatja tovább a szakkörös, kalandokkal teli nyári emlékezést.* -Hát az biztos, hogy általában a kalandok nem maradnak el. Szerencsére. Különben tiszta unalom lenne az élet, és az senkinek sem tenne jót. Biztos nem kérsz kaját? *Teszi fel a kérdést, mert akkor se esik jól neki, hogy ő eszik, evett, és csak úgy hirtelen volt szendvics, nincs szendvicseset játszott. Meg az sem a legjobb, hogy mindezt egyedül követte el.* -Egyébként a politikából én is kimaradok, nem nekem való. *Borzong bele magába a gondolatba is, ahogy felrémlik neki a nyári átvétel, amikor pár társával együtt kényszeresen kellett visszautazniuk az iskolába, amikor abszolút nem így, és nem ez volt a tervük. Jól csőbe húzták őket aznap, és ezt sosem bocsájtja meg. Eme gondolatai közt kezei ökölbe szorulnak, és nem ereszti el őket. Szemei mondhatni villámokat szórnak, ahogy a haragja tör felszínre, persze olyan gyorsan el is múlik, ahogy jött. Rose nem az az idegeskedős forma, akit csak úgy fel lehet rántani, és nem tud lecsillapodni utána. Aztán megint jön a kávé tovább boncolgatása, meg hogy milyen hatással van kire, és miért, meg hasonlók.* -Ebben igazad van. De sajnos berögzült szokás. *Legyint, s elintézettnek tekinti ezentúl ezt a témát. Visszafordul az edény mellé, de aztán hirtelen vissza, mert mintha a szeme káprázna, a szalvéta mozog fel, meg le, de mozgatót nem lát. Hogy egy kicsit jobban megszemlélje, hogy nem káprázott-e a szeme, megdörzsöli azokat, majd visszanézve éppen csak annyit vesz észre, hogy a forró, éppen készen lévő ital a ruhájára borul, mert Szevér nem tudta időben megfogni. Egy ijedt sikítás, meg riadozás, és máris érzi a forró folyadék által kiváltott égető, égő érzést az anyagon keresztül is.*
~A fenébe, ne, ne, ez nagyon fáj, valaki szedje le rólam ezt az izét.~ -Valaki szedje le rólam ezt a forró izét! Vagy valami! *Szinte követelőzően sikít, bár nem személy szerint Szevért szólítja meg, azért mivel ő az egyedüli, érthető, hogy rá vonatkozik, a kérés.* -Azt hiszem soha többé nem főzök teát. *Mondja ki hangosan is, és a szeméből elő szökő könnyekkel küzködve próbálja egy most a kezébe vet konyharuhával felitatni a forró löttyöt, ami valószínűleg tartós károsodást okozott számára.*

//Ahol esetleg múlt idő van, az azért most, mert az régen történt, vagy elmúlt dolog. Vagyis remélem.//

» Rosemary Hathway pontjai
» Liliya Galina, Mentora: Kaen
» Miley Hortingberg, Mentora: Aurora
» Yan Sergej Branimir, Mentora: Cirelin